Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
r 4 • PETŐFI NÉPE O 1983. november S3. BÜTOROK — NEM RECESSZIÓS „STÍLUSBAN” Több export a Bácskától A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának az első három negyedévről kiadott jelentése szerint szőkébb hazánik szocialista iparának termelése fél százalékkal elmaradt az előző év azonos időszakáétól. Az ágazatok közül a könnyűipar összességében kisebb eredményt ért el, mint tavaly, de vannak üzemei, amelyek ebben a nehezebb időszakban is bővíteni tudták az árukibocsátást. Bár szakágazatára sem járnak kedvező idők, a bajai Bácska Bútoripari Vállalat az idén növelte termelését és értékesítését, s ezen belül a tőkés exportját. Az utolsó szilánkig A bútorkészítő középüzem alapvetően hazai alapanyag-felhasználására dolgozta ki stratégiáját, s a legtakarékosabb technológiát alkalmazza: tömörfa hatású termékeit furnérborítású nyárfaelemekből állítja össze. Tavaly óta az utolsó szilánkig hasznosul náluk az anyag: olaj helyett hulladékkal fűtik az energiát szolgáltató kazánokat, s ezzel jelentős költséget takarítanak meg. Ami az alapanyag hazai árát illeti — mint azt Kabdebó Péter igazgató elmordta —, a korábbi rendezés után még mindig magas ahhoz, hogy a nemzetközi piacon elismerjék az ott eladott bútor árában. A beszerzéssel különösebb gondjaik 1983-ban nem voltak, viszont a minőség nem kifogástalan, ami pedig alapfeltétele a végtermék jó minőségének, s a gazdaságos gyártásnak. Az itthon megrendelhető vasa- latok színvonala, választéka javult a korábbihoz képest, de cizellált kulcscímeket, kivető pántokat az igényesebb exportbútorokhoz általában még külföldről kell behozatniuk. Egyedül a ME- KOFÉM Szövetkezettől származó kellékek ütik meg a mércét. Korszerűen rusztikus A hazai bútoripari termelést jelentősen befolyásolja, hogy az üzemek nagy hányada külpiacrk is szállít. Ahol NSZK-ibeli meg(- rendelőnek dolgoznak — az ottani igények, divat szerint — rusztikus bútorokat készítenek. A Bácska Bútoripari Vállalat is erre rendezkedett be, bár az ilyen, pácolt tölgytermékek mellett az utóbbi időben exportra skandináv ízlés szerint fenyőből is előállít szekrényeket. Sőt, ko- loniál-program is fut a vállalatnál. Természetesen a piaci igé• Az őszi BNV-n bemutatott Sugár, elemes bútorcsalád. nyékhez való alkalmazkodásnak nemcsak a népgazdaság, hanem az itthoni vásárlók is hasznát látják: általa bővül a választék. A bajai vállalat belföldre szintén korszerűen rusztikus — a régebbi német parasztbútorok stíluselemeit némileg módosító — szekrényeket, ágyakat, fotelokat szállít, s ezek nagy keresletnek örvendenek. Az elemes, darabonként megvásárolható szekrénysoraikat előjegyzéssel árusítják, többek közt a kecskeméti Domus Áruházban. Minden évben új termékekkel jelentkezik a cég. Az idén az őszi BNV-n mutatták be a Melódia rusztikál fantázianevű bútorukat, s a Sugár elnevezésű elemes bútorcsaládot, amely szélességre és magasságra egyaránt variálható. A Sellő családot a nagy sikerre való tekintettel továbbra is gyártják. Egyről kettőre A váltalai „takarékos, nemzetközi színvonalú gyártást lehetőkezik, szakembergárdája jól felkészült, a kereslet nagy — a fő feladat a termelés gazdaságosságának javítása a szigorodó föltételek mellett. Az idén az év első felében több nyereséget könyvelhettek el, mint amennyit terveztek. Az éves vállalati termelés várhatóan 115 millió forint lesz, ami 5 millióval haladja meg a tavalyit; ez teljes egészében a kemény valutát hozó értékesítés bővítéséből származik. Erre az évre 15 milliós tőkés exportot terveztek, ezt teljesítik túl várhatóan 2—3 millióval. Igaz ugyan, hogy a nyugati piacokon eladott áruból nincs any- nyi nyereségük, mint a belföldiből, azonban az exportnövelésért járó bérpreferencia — a múlt évihez számítva minden ezer forint növekedés után, a dollár- kitermelés gazdaságosságától függően, 30—40 forint többletbért engednek kifizetni a szabályozók — érdemessé te6zi a népgazdasági érdekkel szoros összhangban dolgozni. Az idén mintegy 4 százalékos béremelésre van lehetőségük. A Bácska Bútoripari Vállalat igazgatója arról tájékoztatott, hogy ebben az esztendőben gyarapodott náluk a létszám, s még újabb embereket vesznek fel. Ugyanis az a céljuk, hogy valamennyi értékes gépüket két műszakban üzemeltessék. A rezsi ily módon történő csökkentésével oicsóbb4 válik a termelés, s ez versenyképességük erősödését eredményezheti. Nem recessziós „stílusú" — vagyis kelendő — termékei kínálatát a jövő évben tölgyfa étkezőasztallal szélesíti a vállalat. Az exportban — amelyet mérsékeltebb ütemben tudnak növelni, tekintettel az adottságokra, a külső lehetőségekre — várhatóan megmarad a fenyőbútorok vezető szerepe. A. T. 8. KITARTÓ NEGYVENESEK A takarékos József Attila brigád Csinos, szőke asszony Pintér Lászlóné, a kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat József Attila nevét viselő szocialista brigádjának vezetője. — Az üzemmel együtt nőttem fel, $ ezt nem szégyellem bevallani — mondta mosolyogva. — Amikor ide kerültem, 14 éves voltam, s kézzel kopasztottuk a leforrázott csirkéket. Szalagon kezdtem, aztán leérettségiztem, technikusi minősítő vizsgát tettem, de beszéljünk inkább a brigádról — váltott hirtelen gondolatot, s nyomban folytatta. — Tizenhárom évvel ezelőtt alakultunk meg, s a jelenlegi 18-ból 12-en vagyunk alapító tagok. Sajnos, az átlagéletkor már negyven év. Talán azért tartunk ösz- sze, mert a negyvenesek állha- tatosabbak, emlékeznek a rosz- szabb körülményekre, a szezonmunkára ... Kételkedni aligha lehet Pintér Lászlóné szavaiban, de mégis van más kohéziós erő is, ami ezt a kollektívát összetartja: a munkasikerek, amelyek elismerése volt a háromszoros vállalati kiváló, s tavaly az aranykoszorús cím elérése. A sok-sok társadalmi munka, a színházlátogatás, a családi rendezvények, a régen kötött barátságok ... — A teljesítményeket havonta értékeljük, s nincs szégyenkezni valónk. Ebben az évben mindig túlteljesítettük az előírást, pedig nem volt könnyű. Egyik héten broiler csirkét zsigerelünk, a másikon vízi szárnyasokat. Ez utóbbi nehezebb, mert nagyon sok a kézi munka, s a minőséget, akár kül-, aikár belföldre kerül az áru, tartani kell. Vállaltuk, hogy a feldolgozási selejtünk nem éri el a 2,5 százalékot. Eddig 2,1 százalék fölé nem emelkedett. Nehezen érzékelhető ezeknek az asszonyoknak, lányoknak igazán kemény munkája, adatokból. Mégis a számokat hívjuk segítségül, bizonyítékul: naponta 55 ezer csirkét, vagy 18 ezer pecsenyekacsát, vagy 6 ezer libát dolgoznak fel, s a selejtszázalék csökkentésével, a fajlagos anyagmegtakarítással a vállalatnak, önmagriknalk egy év alatt egymillió forintot takarítanak meg. Segítőkészek. Sokszor előfordul — a gyerek vagy éppen az anya betegszik meg —, hogy kevesebben vannak, mint ahány munkáskézre szükség volma. S akkor? Mások helyett is dolgoznak, olykor a csoportvezető, de még a művezető is odaéli a szalag mellé. Nem mondható rossznak az átlagkeresetük, a szakmunkások 4 ezer. a betanított munkások 3 ezer hatszáz forintot visznek haza. — Nehéz is, meg könnyű is brigád vezetőnek lenni — folytatta Pintér Lászlóné, aki egyben művezető, sőt tagja a vállalat pártvezetőségének. — Nehéz, mert emberekkel kell bánni, számcxntartani örömeiket, gondjaikat. odafigyelni a gépek, berendezések működésére, a munka ütemére, a minőségre, a higiéniára és sorolhatnám mée tovább. Könnyű, mert a brigádban hét kommunista dolgozik, tőlük nagyon sok segítséget kapok, bármiről legven *.*ő.. Ez. no meg a brigád helytállása mindig átsegít bennünket, engem a nehézségeken. Mit mondjak még" A mi brigádunk énoen olyan, mint a többi kis kollektíva. Ismert saját ereiét, gyengéit, tud küzdeni, sikereket elérni, de látja mindezek mellett a vállalat egészét, a népgazdaságban elfoglalt helyét is. Tudjuk, hogy a szőkébb és a nagyobb családinként dolgozunk, s ez. úgv érzem. önmagában is fontos felismerés ... G. G. 9 Munkában a József Attila brigád tagjai. SAJTOPOSTA VISSZHANG A járókelők csak mosolyogtak... November 17-i lapszámunkban fényképes beszámolót közöltünk áriról, hogy a vandálok fokozatosan tették tönkre a dunavecsei Liszt Ferenc téren levő játszótér felszereléseit. A mérleghinta csöveit lefeszítették, a padok deszkáit összeszabdalták, a kerítést kidöntötték, szinte semmit sem kíméltek, ami útjukba került. Mindez, sajnos, nem éppen helyi jelenség... — summáztuk így a történteket, melyekkel kapcsolatosan elgondolkodtató levelet juttatott el hozzánk Balogh Imréné, aki hasonló, kecskeméti „élményeit” tette szóvá az alábbiak szerint: Október 30-án, vasárnap ,délután 3 óra tájt vártam a buszt la vasútállomás | előtt, legalább tized - magammal. Lassan /teltek a percek, [így fiát lén is figyelhettem ia környezet apró-cseprő mozzanatait. Csakhamar észrevettem, hogy a .mellettünk található Kató,na József parkon át három (vidám fiatal tart felénk. Fütyülhettek, kurjongattak, \majd egyikük sajátos Ierőfitogtatásba kezdett: sorra belerúgott a gyalogátkelőhely szélén jelhelyezett beton- alapzatú szeméttárolókba és feldöntötte azokat. E csúnya látványon túl (még inkább megdöbbentett la tény, hagy ja körülöttem tartózkodó felnőtteket egyáltalán nem érdekelte a |társadalmi tulajdonnal szembeni vagánykodás, amin iaz arrafelé járók is csak mosolyogak. /Ezért talán helyettük is rendreutasitottam udvariasan a közben odaérkező if jak ^legbátrabbikát", mire korántsem udvarias volt a válasz. Ekkor rendőrt kerestem az jállomáson, hiába. Majd szóltam az ügyeletes Vasutasnak, laki jobbnak látta, ha nem kezd ki a vállas fiúkkal. Az a gyanúm, /ezek az \emberek aligha reagáltak volna ily |közönyösen, ha ia rontópálok pz ő tulajdonaiknak esnek Ineki. iBár ha senki sem fékezi \meg őket, egyszer majd leffélékre is vetemedhetnek. A szerk. megjegyzése: Olvasónk ez utóbbi véleményét messzemenően osztjuk, s meggyőződéssel valljuk, csakis a társadalom összefogása révén fékezhetek meg véglegesen, a rendbontók, akik ügyében a hatóságoknak is indokolt következetesebben, szigorúbban fellépniük. ÜZENJÜK Duró Imrénének, Kun- szentmiklósra: Levélben! panasza némi pontosításra szorul, ön ugyanis — aki két kiskorú gyermekét neveli egyedül, mialatt a férje sorkatonai kötelezettségének tesz eleget — a bevonulási segély rendszeres küldését kéri számon az illetékes társadalombiztosítási szervtől, pedig ezt az összeget a behívott személy munkáltatójának kell kifizetnie, s csupán egyszeri alkalommal. A sorkatona eltartott hozzátartozóit azonban megilleti havi ellátás is, nevezetesen a családi segély, melyet valóban hiába várt eddig a nyugdíjfolyósítótól. Az ok — tájékoztattak bennünket —, hogy a szükséges határozat még nem érkezett meg ehhez az igazgatósághoz. Az irat mielőbbi elküldésére felkértük a nagyközségi tanács elnökét. Amennyiben a hatósági döntéssel kapcsolatosam semmiféle kifogás nem merül fel, a segélyt a legrövidebb időn belül — táviratilag — juttatják el önhöz. „Fiatal anyuka” jeligére, J ászszen tlászlóra: Hazánkban számos jogi előírás szabályozza, védi az olyan dolgozó nő érdekét, akinek pici gyermeke van. Például ha az még nincs hathónapos, egyáltalán nem, az egyéves életkor betöltése előtt pedig csak a saját beleegyezésével osztható be túlmunkára, készenléti ügyeletre az anya. Éjszakai szolgálatot pedig kizárólag akkor köteles elvállalni, ha egy esztendősnél már idősebb a kicsije. (Itt említjük meg, több vállalat kollektív szerződése tartalmaz egyéb kedvezményeket is e munkavállalók szárúéra.) Szintén fontos tudnivaló: a legalább két 14 éven aluli gyermeket nevelő anya — kérelmére — igénybe vehet havonta 1 fizetés nélküli szabadnapot a háztartásának ellátása céljából, akkor is, ha még kiadatlan az évi rendes szabadsága. Suray Margitnak, Kalocsára: A bérlő átalakíthatja, korszerűsítheti lakását, feltéve, ha ehhez előzetesen hozzájárult a bérbeadó. Amennyiben e munkák eredményeként nő az alapterület, a lakószobák száma, változik a komfortfokozat, az ezzel kapcsolatos költség beszámítható a lakbérbe. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Mi az igazság a vadkerti közutak ügyében? Elkeseredett hangú levelet küldött szerkesztőségünkbe a Solt- vadkert, Bercsényi u. 50. szám alatt lakó Tagai Zoltán. Mint közölte, az utcájukban váratlanul megjelentek a vízmű szakemberei, azzal a szándékkal, hogy leszereljék a közkutat. Ez ellen határozottan tiltakozott, s miután elmondotta, legalább öt család — mindannyian sokgyermekesek — jutna igen körülményesen az ivóvízhez, a szerelők felfüggesztették a munkájukat. Olvasónk a továbbiakban így panaszkodik: „Egyelőre nincs annyi pénzem, hogy az udvarra, vagy a lakásba bevezettessem a hálózati vizet. (A szomszédságban élők is hasonló helyzetűek.) A drasztikus intézkedés tehát súlyosan érintene bennünket, hiszen ezentúl csak több száz méteres oda-vissza gyaloglás révén — ilyen messzire található a legközelebbi utcai kút — biztosíthatnánk otthonunkban a mosdáshoz, mosáshoz és főzéshez szükséges tiszta vizet. Túlságosan fárasztó lenne mindez, s még kínos is a hideg, téli időben. Miért nem megértőbbek irántam, irántunk az illetékesek?” Felkérésünkre azonnali vizsgálatot rendelt el a soltvadkerti Nagyközségi Tanács vb-titikára, aki a megállapításáról és a köz- kutakkal kapcsolatos egyéb fontos tudnivalókról a következő tájékoztatást adta: A település utcáiban eredetileg összesen 62 úgynevezett ejek- toros kút működött. Minthogy azonban a belterületi házingatlanok zömét a tulajdonosaik bekapcsoltatták a vízvezeték-rendszerbe, fölöslegessé vált számos közkút, melyeket a tanácsi határozat alapján szétszerelt az üzemeltető, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat. A Bercsényi utcában — ahol olvasónk lakik — végül is nem került sor ilyen intézkedésre, a közeli Ady Endre és Rákóczi utcákban szintén megmaradtak a vízkivételi helyek. Jelenleg 36 kút található Vadkerten, s ebből egyetlen megszüntetését sem tervezi a tanács. Mindegyik felszerelt fogyasztásmérővel, így pontosan ellenőrizhető, milyen mennyiséget használ fel a lakosság. Ez idő szerint évi 350 ezer forint a községi vízdíj összege. Ennék csökkenése azáltal remélhető, ha még több család csatlakozik a vízhálózathoz. Ha egyszer újra napirenden szerepel majd a közkutak ügye, bármelyik szerkezet leszereléséről való döntés előtt alaposan megvizsgálja a hatóság a környéken lakók vízellátási helyzetét. Alapkövetelmény ugyanis, hogy a rászoruló fogyasztók közelében meg kell hagyni az ejek- toros kirtakat. Kaphat-e elégtételt az alaptalanul gyanúsított vevő? Azon a novemberi szombat déleíőttön fölöttébb kellemetlen perceket élt át a kecskeméti Mészáros Józsefné. A piaci ABC- áruházba lépve azonnal közölte, van nála másutt vásárolt kenyér, ám minderre alig figyelt a pénztáros. Olvasónk pedig tovább ment, s vásárolt ezt-azt. Az ajándékok pultjánál hosszabban időzött — nyolc unokájának próbált válogatni —, ám szüksége volt a szemüvegére, melyet a íjála levő szatyor aljában talált meg, miközben kivette onnan a már említett kenyeret, majd visszatette. Ezut'án sietett a pénztárhoz, ahol már várták a határozottan gyanakvó kereskedők, s feltűnő módon kényszerítették, kövesse őket a raktárba. Harmincnál is többen látták e jelenetet, melynek a vége az lett, hogy jogtalanul eltulajdonított árut nem találták a sértően viselkedő boltosok, akik a történtekért még elnézést sem kértek. Lehet ilyet tenni? — kérdi az idős asszony. Kezdjük az illetékesektől kapott szomorú ténnyel: sajnos gyakoriak a bolti lopások. Olykor pár forint értékű terméket is fizetés nélkül óhajtanak magukhoz venni egyesek, s velük szemben minden esetben szigorúan kell fellépniük a kereskedelem dolgozóinak, akik felelősek a gondjaikra bízott árumennyiségért, vagyis a társadalmi tulajdonért. Ennek védelmében természetesen éberen őrködnek a nyitvatartás idején, s ha valamit gyanúsnak találnak, kötelességük intézkedni. Csakhogy nem akárhogyan tehetik dolgukat. A belkereskedelmet szabályozó rendelet világosan előírja, hogy ha valaki az ellenérték kiegyenlítése nélkül akarja az árut elvinni — s ezért rejti el —, feltűnés nélkül kell őt felszólítani, térjen be az üzlet irodájába, raktárába, vagy más — a vásárlók nyilvánosságától elzárt — részébe. Oda magával viheti a vele együtt levő,' vagy az általa felkért személyt. A kereskedők kötelesek udvariasan közölni a felmerült gyanút. Ha azt önként nem kívánja tisztázni a vevő, akkor rendőri intézkedés szükséges. Amennyiben előkerül a jogtalanul eltulajdonított áru, arról jegyzőkönyv készítendő. Amennyiben nem igazolódik be a gyanúsítás, a bolt vezetője és az eljárásban részt vevő dolgozók kötelesek bocsánatot kérni az érintett személytől. Aki nem találja kielégítőnek ezt az elégtételt, bejegyezheti az esetet a vásárlók könyvébe, ahol szerepelnie kell a vele szemben fellépett boltosok nevének és beosztásának is. A panaszt az illetékes vállalat (áfész stb.) vizsgálja ki, s az eredményről és a tett intézkedésről — például a vétkes kereskedők felelősségrevonásáról — tájékoztatni kell a bejelentőt. Fogadószoba A józan ész jogán azt gondolhatnánk, egy gázcseretelepen is akkor elégedettek a dolgozók, ha rövid időn belül bonyolítanak le nagy forgalmat, vagyis minél több fogyasztónak szolgálják ki a propán-bután gázt. Nos, a gyakorlat megcáfolja e feltevést. Mert mi is a jellemző a DÉGÁZ méheslaposi telepére? Ott a vevő érdekvédelme enyhén szólva sokadrangú. Bizonyítja ezt, hogy ha új áruszállítmány érkezik, a cserének azonnal véget vetnek. Nemegyszer órákig tart, míg átveszik a teli palackokat és visszaadják az üreseket. Az igénylő ezalatt két dolgot tehet: vagy türelmesen vár, vagy eltávozik. Jómagam csaiknem három hónappal ezelőtt az első megoldást választottam. S bár hozzájutottam a teli palackhoz, a történteket bejegyeztem a vásárlók könyvébe, remélve, hogy az illetékesek elejét veszik az ilyesfélék megismétlődésének. Sajnos nem történt meg ez, ma is a régi minden. Csak úgy mellesleg jegyzem meg: szerintem senki nem olvasta azt el, amit írtaim, hiszen arra a mai napig nem érkezett válasz. Október végén az egyik napon megint csak a helyszínen voltam fél nyolckor. De újra begördült az áruszállító, s beszüntették a cserét, ami csak negyed tíz körül folytatódott. A szintén gázra várók közül többekkel beszélgettem, akik elmondották, hogy a délutáni műszakkezdés előtti pihenőidejüket használják ki a cserére, jó néhány kismama pedig közölte, a pici baba otthon bezárva, ezért is kellene nagyon sietnie, de mindezzel e helyütt senki sem törődik. Nincs értesülésem arról, hogy gázszolgáltató e részlege mennyire gazdaságos, ám azt kétlem, hogy a túlságosan sokáig tartó áruátvétel és gongyölegátadás összeegyeztethető lenne a forgalomnövelés tisztes szándékával. Tudom viszont azt, hogy ez a módszer rengeteg embernek okoz bosszúságot, keserűséget. Több kereskedelmi cég megtiltotta, hogy egysége akár pár percre is lehúzza a rolót. Talán a méheslaposi cseretelepen is ideje lenne változtatni azon a munkafolyamaton, mely jelenleg még akadályozza a palackok folyamatos cseréjét... (Elmondta: Farkas Sándor kecskeméti olvasónk.) Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
