Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

család * otthon • szabad idő 1 Paradicsom­Könyvtár a lakásban Karolva könyvem keblemre nevetve nézek ellenemre (Illyés Gyula: Haza a magasban) Ha könyv és virág nincs benne, kietlen a legdrágább holmival be­rendezett lakás is. Nem kevésbé lehangoló, ha funkcióját vesztve dísztárggyá válitk a könyv, ,s a glédában álló sorozatokról lesír: sohasem forgatták. Műtárgy" jellegénél fogva való­ban díszítőelem is lelhet a könyv, ez azonban mellékes amellett, hogy szellemi táplálékul szolgál. A könyvtár észrevétlenül ala­kul, lassú, folyamatos terjeszke­déssel, s úgy mutatja az idő mú­lását, mint fán az évgyűrűk. Csí­rája rendszerint megvan a lakás­ba költözés idején, mert a leg­több könyvbarát már diákkorában gyűjtögeti kedvenceit. A falsíkok okos, ötletes kihasz­nálásával a legkisebb lakásban is sok könyv elhelyezhető. Üjabban készítenek a szokásosnál valami­vel szélesebb, hátul magasított polcokat is. A falra csavarozha­tnak pedig lehetővé teszik, hogy fekvő- és ülőbútorok, asztalok fö­lé is kerülhessenek könyvek. A házikönyvtár használhatósá­gát elősegíti a rend. Ezt a gyűjtés szempontja is meghatározza: ki­ki szakmája, foglalkozása szerint igyekszik megszerezni azokat a kézi- és szarkönyveket, melyekre napi munkájához szüksége van. Ezeket ésszerű külön polcon tar­tani. szintúgy az egyéb kéziköny­vekéi. lexikonokat, valamint azo­kat a könyveiket, melyek spéciá^, lis kedvtelésünkhöz tartoznak. Szépirodalmi könyvek közül csak azokat tudjuk megőrizni, amiket nagyon szeretünk, olyany- nyira, hogy többször ds kézbevesz- szük. A könyv ugyanis vonzza maga után a többit: ahol már van valahány, oda hullámokban tódulnak az új és új kiadványok. Könyvtárunk növelésében azon­ban mértékletességre int falaink rugalmatlansága. Megőrizni csak legkedvesebb íróink, költőink mű­veit tudjuk (ezeket ajánlatos a szerzők betűrendjében csoporto­sítanunk, és nem a könyv alakja szerint.) A használatban levő könyvtár élő organizmus, növekszik, fejlő­dik, terebélyesedik, bizonyos idő múltán a legleleményesebb mó­don sem találunk üres falsíkot többé. Ilyenkor csak a selejtezés segít. Vagyis adjuk el az antik­váriumban, mert lehet, hogy más­nak épp az a kedves, ami nekünk már nem olyan fontos. Persze, előfordulhat, hogy több könyv­vel megyünk haza, mint amennyi­vel jöttünk... A szenvedélyes gyűjtőn többnyire csak az segít, ha felnövekvő gyermekei új ott­hont alapítanak, s elviszik köny­vei egy részét, talán a javát, ami­nek fájó szívvel, de mégis örül: sikerült magához hasonló könyv- barátokat nevelnie. Gyűjteményünk értékét, éppen utódainkra való tekintettel, növe­lik a dedikált könyvek: egy-két emberöltő múltán nagy értékei képviselhetnek. Könyveinket a 'korom, a por, a túl szaraz levegő jobban rongál­hatja, mint a szapora forgatás. Jóllehet, visszasírjuk őseink üve­gezett, nagy könyvszekrényeit, de­ltát azokat már nem tudnánk el­helyezni, s így az állagmegóvás­ra csak a gyakori porszívózás ma­rad. A levegő páratartalmának növelésére jó szolgálatot tesznek a szobanövények. Nem véletlen, hogy a könyv és a virág szere- tete összetartozik. Ismerőseink mohó könyvbarát­sága ellen viszont nem a tábla ved: „Könyvet még neked sem adok kölcsön”, hanem a 'könyv­jegy, az ex 'libris. Aki nem ad kölcsön, minek olvas? Ha az iro­dalom nem teszi önzetlenné, nagy­lelkűvé, akkor semmi értelme az egésznek. Am ha kölcsönzünk, vissza is szeretnénk kapni, amit odaadtunk. Lehet, hogy kedven­cünk vándorútra indul, s nem tudja megmondani, hová kellene visszatérnie. Ha viszont ex lib­rist ragasztunk belé, akkor nyom­ban tájékoztatja a tisztességes kölcsönvevőt. Könyveink kiválasztása, elren­dezése, tárolása, állapota — mind­ez vall rólunk. Gyűjtésük idő­rendjét figyelve, még belső fej­lődésünkről, ízlésünk alakulásáról is beszélnek. Emlékeink felidézé­sében is segítségünkre van a há- zikbnyvtár: köteteit kézbe véve eszünkbe jut, mikor mit olvas­tunk, mi történt akkor velünk, mire gondoltunk közben. Hu barát a könyv. Jó ha kar- nvújtasnvi közelből ontja ajándé­kai. szezon Paradicsomleves kukoricával. Hozzávalók: 20 dkg császárszalon­na, 10 dkg hagyma, fél kg para­dicsom, fél liter tej, 25—30 dkg dobozos kukorica, egy csipet só, cukor, két kávéskanál húsleves (leveskockából), bans, petrezse­lyemzöld. A császárszalonnát fel­daraboljuk, egy fazékban felol­vasztjuk, és a hagymadarabokat üvegesre pároljuk benne. A para­dicsomot hozzátesszük és lefed­jük, 45 percig főzzük. Ezután tur­mixgéppel pürét készítünk belő­le, s hozzáöntjük a tejet, óvatosan belekeverjük a kukoricát (kevés levét is), majd a húslét. Sózzuk, borsozzuk és cukorral ízesítjük. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. Gombával töltött paradicsom hozzávalói: (4 személyre): 8 nagy­szemű paradicsom, 2 fej hagyma, 25 dkg gomba, 2 dkg vaj, petre­zselyem, só, bors, kevés foíkhagy- makrém, egy tojás. A paradicso­mokat mosás után „megskalpol­juk”, belsejüket kiszedjük. A megtisztított hagymát és a gom­bát kockákra vágjuk, s kevés olajban vagy zsírban üvegesre pá­roljuk, majd beletesszük a sót, a borsot, a petrezselymet, és a fok­hagymakrémet. A tűzről levéve a tojást hozzákeverjük. A paradi­csomokat alufóliára, egymás mel­lé tesszük. Kívül és belül sóval és borssal fűszerezzük és megtölt­jük a párolt gombás töltelékkel. A levágott tetőket visszahelyez­zük és vajat teszünk rá. Az alu­fóliát összezárjuk és előmelegített sütőben 15—20 percig sütjük. Sültburgonyát és tükörtojást tá­lalunk mellé. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Népművelők Egyesületének Elnöksége pályázatot hirdet Szabad idő — család — művelődés címmel. Felhívja a családokat, közösségeket, vala­mennyi érdeklődőt: 5—10 oldalas pályaművekben ismertessék a művelődési szokásokat, lehetőségeket, igényeket. Mutassák be n művelődési intézmények programjait, a közművelődés eredményes formáit, írják le az erre vonatkozó véleményüket, javaslataikat. A pályaművek ez év december 1-ig küldhetők el a Magyar Nők Országos Tanácsának címére (Budapest, VI., Népköztársaság útja 124. 1391). A kiváló pályaművek szerzőinek több — 5 ezer forin­tos első, 3 ezer forintos második és ezerforintos harmadik — dí­jat kívánnak adni. (MTI) PIACI KÖRKÉP Arak Kecskeméten Meggy 13 Kardot 15—18 (Ft kg) Sárgabarack 13 Paradicsom 8—12 Burgonya 6—10 Őszibarack 13—25 Uborka 5—8 Sárgarépa (csomó) 3—8 Szőlő 12-30 Zöldborsó 25—30 Petrezselyem 6—10 Dió 30—35 Fokhagyma 50—60 Vöröshagyma 10—12 Savanyúkáposzta 30 Gomba 80—30 Fejes káposzta 6—3 tvTák 100 Sárgadinnye 8—12 Kelkáposzta 10—12 Tej (liter) 60 Alma 6—12 Karalábé 6-8 Tehéntúró 50—60 Meggy 12—20 Karfiol 20 Juh- és Őszibarack 10—20 Paradicsom 4—10 tehénsajt 120 Sárgabarack 15—20 Zöldpaprika 8—14 Tojás (db) 1.40—2 Málna 8—15 Közötök 4—3 Elő csirke Szőlő 20—30 Uborka 6—16' (pár) 130—2.20 Ribizli 1*5—20 Zöldbab 15—25 Elő tyúk Káposzta 4—8 Zöldborsó 40 (pár) 130-300 Mák 80—30 Zöldhagyma 3—4 Elő kacsa Elő csirke Fokhagyma 40—60 (pár) 200-250 (pár) 50—52 Sóska 20 Arak Élő tyúk Gomba 120 Kiskunfélegyházán (pár) 40—42 Sárgadinnye 6—10 Burgonya 10—12 Tojás (db) 1.80—1.80 Görögdinnye 4—8 Sárgarépa 3-8 Tejföl (liter) 40 Alma 6—12 Vöröshagyma 2-3 Tehéntúró 40 Körte 13—23 Kelkáposzta 5-6 Tehénsajt 80—90 Fotel is, ágy is ötletünknek a fiatal, kezdő házasok vehetik legnagyobb hasznát, mert kivitelezése elvisel­hető kiadást jelent, és külön öröm, ha jól sike­rül az összeállítása. A fotelágy nappal kényelmes ülést (A), éjsza­kára praktikus fekvőhelyet (B) nyújt. Tulajdon­keppen három jókora méretű, széles és vastag habszivacs párnából áll, amelyet a C jelű mű­helyrajzon látható módon kell bevonni a su­bába illő bútorszövettel vagy vászonnal, s a kel­lő helyeken egybedolgozni, hogy szükség sze­rint össze-, illetve széthajtható legyen. HORGÁSZOKNAK Közös érdek a tórekonstrukció A Tisza partján, Fényeslitkén nőtt fel, majd Kiskunhalasra származott, úgyhogy gyermekko­ra óta vízen járó ember Márta Sándor, a halasi Sóstó horgász- mestere. A MÁV Lokomotív Hor­gász Egyesületében viselt tisztét nemcsak a tapasztalatok sokasá­ga, de a művészi tökélyre fi­nomított halászléfőző tudománya is indokolja. És még valami: a Sóstó szeretete. — Egyesületünk 1980-ban kap­ta meg a tavat, azóta rendszere­sen telepítünk is bele, évente 30—40 mázsa kélnyaras pontyot. Ez meg is látszik a halállomá­nyon, no meg a fogási eredmé­nyeken, tavaly egy-egy horgászra 22 kiló hal jutott —, kezdi a be­szélgetést Márta Sándor. Bólirigat erre Szőke Sándor hal­őr és Hegyi Lajos bácsi, a halasi horgászok doyenje, úgy is mint a halótok csoportvezetője. Ebben az egyetértésben az is bennefog- laltatik, hogy rövid idő alatt majd háromszorosára növekedett a hor­gászzsákmány. — Milyen fajtákból tevődik össze a halállomány? — őshonos a ponty, a csuka, a sárga kárász, a vörös szárnyú ke­szeg, és a compó. A zsákmány többségét is a ponty adja, no meg az amur; ősszel és télen pedig a csuka. — Rózsa Pista 14 kilós tükör­pontyot fogott! — vág közbe He­gyi Lajos bácsi. Tavaly volt 18 kilós amur, a 10 kilós csukákat meg már számon sem tartjuk — annyira. Két éve már, hogy a horgá­szok és a vízmű dolgozói osztoz­kodnak a Sóstón, Békés az együtt­élés? — A vízfelület a munkák meg­kezdése óta 20—25 százalékkal megnövekedett. Most már lehető­ségünk van a nyílt vízi horgá­szásra is. Azelőtt csak a nádszél- lie verhettük le a karókat, ki ho­va tudta. — Azt csak én tudom, hány pontyom szaladt el a nádba! — legyint Szőke Sándor, emlékezve a kudarcokra. Az egyesület tagjai azonban nem vártak ölhetett kezekkel, O A Sóstó csónakkikötője. hogy majd kialakul a „dolog”. Társadalmi munkában megépítet­ték a 220 helyes csónakkikötőt, amelyet az idén 120 hellyel bő­vítettek. Vizet, villanyt vezettek, utat építettek a partra, 80 gép­kocsinak parkolót építettek. Most készül a horgásztanya, de nem kis büszkeséggel mondják, hogy 4400 negyzetméteren parkrendezést hajtottak végre, fásítottak, füve­sítettek. — Szerény számítás szerint is négy és fél milliót ér a halállo­mányunk. Várjuk a vendég horgá­szokat. Számukra társadalmi munkában öt csónakot készítet­tünk, azokat bérbe vehetik. Ki- lencszáz méteren pedig parti hor­gászati leFetőség van — teszi hozzá Málta Sándor. Büszkék a halasi horgászok. És nemcsak arra, hogy eredménye­sen tölthetik vízen és vízparton szabad idejüket! De tiszteletre­méltó az az igyekezet is, amellyel óvják, védik, gondozzák szeretett tavukat. Ezért is örülnek a tó­rekonstrukciónak mint mondják: ez közös érdek. A kiskunhalasi Sóstó valaha a város büszkesége volt. Ha befe­jeződik a megmentésére megkez­dődött munka, újra azzá lesz. És az sem mellékes, hogy vendég- szerető, szívélyes házigazdái van­nak ... Nagy Mária Haltenyésztők tanácskozása Tizenhat afrikai, ázsiai, közép­es dél-amerikai fejlődő ország iiusz halászati szakembere vesz részt a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben a héten kezdő­dött, s a hónap végéig tartó to­vábbképzésen. Az intézet, mint a FAO egyik kutató- és oktató- központja kapott megbízást a nemzetközi tanfolyam megszerve- xesére. A hallgatók a haltenyész­tés létesítményeinek tervezési, üzemeltetési gyakorlatával ismer­kednek. A HAKI az év elején lett tag­ja a FAO halászati tudományos kutatóhálózatnak, amely a világ édesvízi haltenyésztésének fejlesz­tését szdlgálja. A szarvasiak a tudományos programok mellett a továbbképzésből is részt vállaltak, s a mostani tanfolyam az első, amelyen a HAKI, mint interregio- naiis központ fogadja a világ szakembereit. A Magyar Halte- nyészlési Kutató Intézet egyebek közt a trópusi körülmények közti nagyüzemi haltermelés, az otta­ni alapanyagokból készíthető hal- eleségek, és olcsó halászati beren­dezések kialakításával segíti a harmadik világ országainak élel­miszergazdaságát. NAPTAR Augusztus 6-tól 11-ig igen jó, 15-ig jó fogást jelez a horgásznaptár. Lakatos András-Láng Zsuzsa S. r y4 cj Amikor Faragó Józsefet a Kék fény riportere másodszor is „letotókirályozta”, önelégült, boldog mosoly jelent meg az arcán. Egy pillanatig fürdött a stáb tagjai tekintetének dicsfényében, majd csa- lódottan azt mondta: — Velem a rendőrségen azt közölték, hogy nem én vagyok a totókirály, hanem a szekszárdi Molnár Tibor. Faragó József letartóztatása után hosszabb ideig azt a taktikát választotta, hogy mindent tagadott, amit feketén-fehéren nem bizonyítottak be neki az ügy vizsgálói, de sok szituációban játszotta meg az „erre nem emlékszem”-et. Taktikája hátráltatta, de nem befolyásolta a nyomozás menetét. Ennek érzékeltetésére álljon itt néhány rész a jegyzőkönyvekből: 1982. december 17. „Az ESMTK Steinbeiszer nevű játékosát Bernáth Zoltánon keresztül ismertem meg, de nekem nincs arról tudomásom, hogy nevezettet lepénzelték vol­na.” 1982. december 18. Szembesítési jegyzőkönyv. Steinbeiszer János, az ESMTK csapatkapitánya: „Szemedbe mondom neked Józsi, hogy ez év nya­rán. »mikor csapatunk a totó kupában szerepelt, és a Medicor ellen játszottunk, felkerestél a lakáso­mon, aztán az Aranycsillag vendéglőbe mentünk. Itt volt még egy Medicor-játékos (Ritter I.mre), és te kijelentetted, hogy a két csapatnak 20 ezer forin­tot adsz, ha döntetlenre játsszuk a mérkőzést. Te akkor a totón játszottál, és ami elfogadtuk az aján­latodat. Én megbeszéltem ezt néhány játékostár­sammal, és hoztuk a kívánt eredményt. Ezután te a kocsidban átadtál nekem 20 ezer forintot, aminek az egyik felét én átadtam a Medicor egyik játéko­sának, a másik felét pedig néhány játékostársammal osztottam meg.” Faragó: „A szemedbe mondom neked János, hogy állítá­sod valódisága elképzelhető, de semmi esetre sem azért adtam a pénzt, hogy az eredményt befolyá­soljam. Én azt már a vallomásomban mondtam, hogy te is velünk totóztál. Lehet az is, hogy az Aranycsillagban találkoztunk, de akkor én a közös totójátékunkból rád eső részt adtam át. Arra is emlékszem, hogy még volt ott valaki, és az sincs kizárva, hogy a Medicor játékosa volt az illető, de a pénz rendeltetése nem az volt, hogy az ered­ményt befolyásoljam.” Steinbeiszer: , „Szemedbe mo lom neked Józsi, hogy állításomat fenntartom, mely szerint én veled közösen nem to­tóztam. A pénzt nem nyereményként kaptam, ha­nem a döntetlen eredményért. Ezért is osztottam meg játékostársaimmal és a Medicor csapatával. Szemedbe mondom azt is, hogy amikor a Nyári Totó Kupában a Kecskeméti TE-vel játszottunk, a mérkőzés előtt valaki felhívott engem telefonon, és azt mondta, hogy te azt üzened, a kecskeméti já­tékosok majd meg fogják mondani az eredményt, és az eredmény betartásáért pénzt küldesz majd. Amikor a mérkőzésre felálltunk, azt mondta ne­kem az egyik kecskeméti játékos, hogy döntetlen, és én szóltam is néhány társamnak. A várt ered­ményt hoztuk is, és az ellenfél egyik játékosa át­adott nekem 15 ezer forintot, amit én szét is osz­tottam néhány játékosunk között.” Faragó: „Szemedbe mondom neked János, hogy állításo­mat én is fenntartom. Eredmények befolyásolására neked pénzt nem adtam át. Ami pedig a kecskemé­ti mérkőzést illeti, én senkivel nem üzentem, és pénzt senkivel nem küldtem le.” 1982. február 17. „A mai kiiha liga tósom alkalmával kézbe kaptam az 1982. évi Nyári Totó Kupa műsorát. Ezt átvizs­gálva a következőket kívánom jegyzőkönyvbe mon­dani : A 26. játékhéten totóműsorban szerepelt az ESMTK—Kecskeméti TE. Korábban engem szem­besítettek Steinbeinszer Jánossal, az ESMTK játé­kosával, aki elmondta, hogy azért a mérkőzésért én pénzt vittem az egyik kecskeméti játékosnak. Utó­lag elgondolkodva eszembe jutott, hogy valóban úgy történt, de az összeg nagyságára nem emlék­szem pontosan. A pénzt Szőczey Lajos, a Kecskeméti TE játékpsa vette át. A mérkőzés végeredménye 1:1, azaz ót lett, a totóban is ezt az eredményt ját­szottuk meg.” És visszatérve az ESMTK—Medicor mérkőzésre — 1982. december 20. „Ritter Imre, a Medicor játékosa kijelenti, hogy a vele szemben ülő férfi azonos azzal, akivel ez év nyarán Steinbeinszer Jánossal az Aranycsjllag ven­déglőben találkozott. Ezt Faragó is elismeri " Ritter Imre: „Szemébe mondom önnek, hogy név szerint ma­gát nem ismerem. Ez év nyarán, Steinbeinszer elő­zetes értesítése alapján került sor arra, hogy ta­lálkozzunk az Aranycsillag vendéglőben, ahol önön kívül jelen volt Steinbeinszer, Miklós János és Mik­lós Gábor (Medicor-játékosok — A szerk.) és én. ön felajánlotta, hogy abban az esetben, ha döntet­lenre játsszuk a mérkőzést, 10 ezer forintot ad ne­künk, de mivel három esély képzelhető el. mind a háromra különböző összeget ajánlott fel. Végeze­tül azt mondta, hogy az ön által kért eredményt a mérkőzés elején tudatja majd velünk. Mi vállaltuk a meccs eredményének biztosítását, így a pályán, kez­déskor, Steinbeinszer közölte velünk, hogy döntet­lenre kell játszanunk. így is történt, és én Stein* beinszertöl a mérkőzés után meg is kaptam a 10 ézer forintot." Miklós János ugyanezen a napon az elérakott fényképalbumból határozottan kiválasztotta Faragó képét, és kijelentette, hogy vele találkozott az Aranycsillagban. Miklós János: „Szemébe mondom önnek, hogy ez év nyarán, amikor a Medicor totómeccset játszott az ESMTK- val, előzetese^ találkoztunk az Aranycsillagban, ahol ön ajánlatot tett arra, hogyha a mérkőzést az ön kívánalmainak megfelelően játsszuk, akkor pénzt ad érte. Szóba került a győzelem, a vereség és a döntetlen is. de végül abban állapodtunk meg, hogy a mérkőzés megkezdésekor Steinbeinszer János fogja közölni, mi legyen a végeredmény, ö azt mondta, hogy döntetlen — és mi meg is játszottuk. Utána Ritter Imre 10 ezer forintot kapott, amit szét­osztott a játékosok között." Faragó József: „Szemébe mondom önnek, hogy nem emlékszem vissza arra. hogy ön jelen lett volna az ön által közölt beszélgetésnél, de elképzelhető, hogy ott volt.l Az biztos, hogy én senkinek pénzt nem ajánlottam fel, és pénzt senkinek nem adtam. Am december 25-én megtört a jég. Amikor a ki­hallgatás vezetője megkérdezte tőle, hogy kíván-e vallomást tenni a Nyári Totó Kupában, a csapatok befolyásolásában való részvételéről, Faragó József igennel válaszolt. Vallomása továbbra sem volt tel­jes, de sok homályos részletet világított meg. A 30. játékhéten lejátszott MEDICOR—ESMTK mérkőzés­ről röviden csak ennyit mondott: „Ezt a mérkőzést én rendeztem le.” * Miközben arra várok, hogy Faragót felkísérjék á fogdából, azon gondolkodom, hogy milyen ’ furcse érzés is magával az AGY-gyal találkozni. Most hogy alkalmam van vele személyesen is megismer kedni, eszembe jutnak a kri-mifilmek főhősei, i* rengeteg ésszel megáldottak, akik egy pazarul be rendezett szoba kényelmes' fotelében ülve, lábuka az asztalon pihentetve, szájukban szivarral, csal úgy félvállról utasítást adnak az őket áhítattal hall Katóknak. Kopogtatnak. Az ajtón egy szakállas, borzas hajú ijedt tekintetű férfi lép be farmernadrágban, koc kas ljanellingben, gumipapucsban. Illedelmesen kő szón. (Folytatás a következő lapszámunkban) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom