Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

1983. április 12. • PETŐFI NÉPE • 3 /íllrftmi MERÉSZEN KOCKÁZTATVA, /\lldlill DE MEGFONTOLTAN élelmiszer-kereskedelem Nehéz körülmények között működő vállalat élére került a múlt év szeptemberében Bessenyi István, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatója. Olyan 195 üzletből álló J,örökséget” vett át, amelynek 50 százaléka 60 négyzetméter alatti, s 80 százaléka bérlemény. Az üz­letek zöme — többek között ezért is — gazdaságtalanul üzemeltet­hető. Objektív okok miatt évtizedeken át nem történt dinamikus há­a megyében MŰZEUMI TANÓRÁK Jász ékszerek, gepida kincsek Szolnok megye múzeu­maiban, az elmúlt évtize­dek ásatásai nyomán te­mérdek értékes, régészeti anyag halmozódott fel. A gondosan restaurált és őrzött leletek az őskortól a törökkor végéig az e te­rületen élő népek, népcso­portok életmódjáról, hasz­nálati eszközeiről, temet­kezési szokásairól adnak át­tekintést. A Damjanich János Múzeum a kincsek egy részét a Szolnok me­gye a népek országútján című állandó régészeti ki­állításon mutatja be Szol­nokon. A kiállítótermek szűk volta miatt raktárban maradó anyagot viszont időszaki és vándorkiállí­tásokon tárják a látogatók elé. A Tisza mentén élő ősi népek szokásait reprezen­táló nagyrévi leletanyagot a Szolnoki Papírgyár mű­velődési termében rende­zett tárlattal indították út­jára. Ezután a tiszaföld- vári Hajnóczi gimnázium és szakközépiskola tanulói a történelemóra a múze­umban című sorozat kere­tében rendezendő iskolai tárlaton ismerkedhetnek meg a kincsekkel. Jászbe­rényben a Jászság régésze­ti emlékeiből nyílik má­jusban időszaki kiállítás; érdekes látnivalója lesz a Jászberény—'Négyszállás te­rületén a Kárpát-meden­cében elsőként feltárt jász­temető leletanyaga; ék­szerek, ruhadíszek, ezek az síékek a Jászság és a Kauká­zus vidékén élő osszét nép kapcsolatára, rokonságára is utalnak. Rákóczifalván a település centenáriumá­nak tiszteletére tárják a látogatók elé a község ha­tárában feltárt bronz és avar kori település marad­ványait, a gepida temető sírjaiból megmentett kin­cseket. lózatfejlesztés. — Ennek talán az volt az oka — . mondta az igazgató —, hogy az alapellátásban nem voltak gondok. Ezért is fordulhatott elő, az árrést egyre szűkítették, egy­re kevesebb lett a nyereség, s így a fejlesztési alap is. Az üzle­tek berendezései, gépei, hűtő­pultjai elöregedtek, pótlásukra nem jutott pénz... A miniszté­rium is értékelte ezt a helyzetet, s talán visszakapjuk az árrést amelyből nyereséget, illetve fej­lesztési alapot tudunk képezni. tzig-vérig kereskedő, koráb­ban a Skála-öoap vezérigazgató- helyettese volt, de jelenleg is tagja a Belkereskedelmi Kama­rának. .A inehézségeket jól látja, s el már önmagában is fél siker. — A vállalatnál nagyon sok a szubjektív, az emberi gondol­kodásból származó gond. Lassú az emberek észjárása, ,s éppen ezért a felső vezetőségtől kezd­ve van tennivaló. Túlságosan a boltvezetőkre bíztuk a beszer­zést, de ezzel együtt magukra is hagytuk őket, megmerevítettük az áru útját. A „tekintélytiszte­let” nem éppen jó kereskedői vonás, mert nem szabad megha­jolni bármely vállalat előtt, ha az nem jól szállít, vagy éppen baleknek néz bennünket. A meglehetősen gyenge bolt­hálózat, ,a merev, maradi gondol­kodás, a fejlesztési alapok hiá­nya egyszerűen lehetetlenné ten­né az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat fejlődését, ha nincs új elképzelés, s <olyan ötlet, amely már láttatni engedi a jövőt. — Elhatározásunk egyszerű volt: meg kell teremteni a több- csatornás árubeszerzést Tavaly a vállalat nagykereskedelmi jo­got kapott. Egy osztályt hoztunk létre, s ezzel, no meg a megyei árualapókra támaszkodva, si­került több vonatkozásiban is kiiktatni a nagykereskedelmet. NagyonjóII, partnereiknek ; .bizo1 nyúltak az állami gazdaságok, a tsz-ek, amelyek még szállítási költséget is megtakarítottak az­zal, hogy nem Budapestre, Győr­be, a Balaton mellé fuvaroztak, hanem velünk kötöttek szerző­dést Ebben az évben mintegy 80—100 milliós nagykereskedel­mi tevékenység elérésére szá­mítunk, s az éves árualapot már lekötöttük. Nagy „húzás" volt a nagyke­reskedelmi tevékenységi jog megszerzése, ihiszen ilyen módon mindkét árrés a vállalatnál ma­rad. \Ez még nem minden, ugyan­is van lehetőség a továbbfejlesz­tésre, a fejlődésre, ' különösebb beruházás nélkül is. — Nem riadunk vissza. sőt szorgalmazzuk a gazdasági tár­sulások létrehozását. Kiskunha­lason például egyáltalán nincs üzletünk. Megbeszéltük az álla­mi gazdaság vezetőivel, hogy közös teherviseléssel boltot nyi­tunk. Több elképzelés megvaló­sítása már megkezdődött, de ezekről konkrétan nem szeret­nék beszélni, mert ez még sok mindentől függ, erre saját erőnk kevésnek bizonyul. Egy azonban bizonyos, a hálózatkorszerűsí­tést meg kell kezdeni, ha szük­séges. társulás útján is. Élni akarunk ezzel az új formával, mert óriási fantázia van benne. Keressük az útját a jugoszláv kishatárforgalomból beszerezhe­tő áruknak, a szocialista orszá­gokból származó választékbőví­tésnek, sőt a Konsumex-szel kö­zösen kapitalista árucsere meg­valósításának. A bolthálózat-korszerűsítést manapság aligha lehet elkép­zelni pénz, beruházás, átalakí­tás nélkül. ; ILegalábbis eddig ez így történt. A kereskedelemnek mégis vannak olyan tartalékai, lehetőségei, amelyek még min­dig kihasználatlanok. — Rengeteg a tartalékunk és sok jó kereskedelmi módszerünk van, amit vagy elfelejtettünk, vagy csak egyszerűen nem hasz­náltunk ki. Ügy érzem, ki kell lépnünk ebből a minket körül­vevő „csendből”. Van lehetősé­günk rendezvényekre, akciók­ra. Mire gondolok? A partner­cégekkel közösen engedményes vásárokra, a kockázati alapok hatékonyabb kihasználására. Növelni akarjuk az üzletekben a kínálatot, köztük a büfé-jelle- gűeket. Bevezetjük húsüzlete­inkben a főtt áru — hurka, kol­bász — és kenyér árusítását. A nagyobb ABC-áruházak ban a grill-ételek, a hot dog, főtt virsli a pizza fogyasztását, s ehhez nem is kell beruházás. Továbbme­gyek, minden városban az édes­ségboltunkat speciális üzletté alakítjuk. Kávét, teát, édessé­get, süteményt poharas pezsgőt, szendvicset árusítunk, amihez szintén nem kell pénz, csupán akarat. Az szinte természetes, hogy a vállalat irányításában, szerve­zettségében is lépniük kell. Megvalósítani az ésszerű gondol­kodást, s ez talán 'kihúzza a ká­tyúból a szekeret. Mert nem rosszak az élelmiszer-kiskeres­kedelmi vállalat szakemberei, sőt erős a törzsgárda, de ha na­gyobb az indukció, erősebb lesz az áram, több lesz a gó ötlet, na­gyobb a kínálat, a vásárló is elégedettebb lesz, s az üzlet sem megy rosszul. — Irtózom a frázisoktól, de még bosszantóbb, ha ezt a kis­kereskedő használja a bizonyít­vány magyarázásához. Nem a nehézségeket kell • felsorolni, meg azt, miért nem megy vala­mi. hanem keresni a megoldást, az újat. A kereskedelmi módsze­reket az élethez igazítani... A Bács-Kiskun megyei Élel­miszer-Kereskedelmi Vállalat igazgatójának tervei, elképze­lései — talán mondani sem kell — aligha nevezhetők nagyratö- rönek, inkább reálisnak, a kor követelményeinek megfelelőnek. Megvalósításuk talán kereske­delmi, vállalati érdek, de ezzel elsősorban mi, a vásárlók járunk jól, s ez egyáltalán nem elhanya­golható. Gémes Gábor Mindennapos eset, hogy valami jól kezdődik, valamivel Jót szeretnénk — és mégis balul ütnek ki a dolgok. Furcsaságok, fonákságok Lakásügyi jogpropaganda AHHOZ, hogy tisztában legyünk állampolgári jo­gainkkal és kötelezettsé­geinkkel, ismernünk kell a különböző jogágak min­dennapi életünkhöz kap­csolódó szabályainak a 'lé­nyegét. Ez csak úgy lehet­séges, ha segítenek az erre kötelezett vagy önként el­kötelezett szervek. A jog­ismertetésnek a szocialista államokban, így természe­tesen hazánkban is, min­dig nagy jelentőséget tu­lajdonított maga a jogalko­tó is. Mégsem ment ez mindig egyformán jól. Ezért ör­vendetes, hogy immár hosszabb idő óta folyama­tos és eredményes a jog- propaganda tevékenység. Ebben jeleskedik a Magyar Jogász Szövetség, a tömeg­kommunikáció, a sajtó, a rádió és televízió, s vala­mennyi társadalmi és tö­megszervezet. Jelentős szerepet vállalt e téren a Hazafias Nép­front. A mozgalom tömeg­propaganda munkájának fontos részévé vált a jog­ismertetés. Igyekeznek idő­ben és a lehető legszéle­sebb körben kifejteni e te­vékenységüket. Az ügy gaz­dája, a megyei népfront­bizottság közjogi munkabi­zottsága az elmúlt hónapok­ban ismét bizonyította a rugalmasságát, az igények­hez való gyors alkalmaz­kodását. Dr. Nádasdi Mik­lós, a bizottság titkára ar­ról tájékoztatott, hogy — sok esetben más szervek­kel közösen — sikerült me- gyeszerte ismertetni az ál­talános érdeklődést kiváltó új lakásügyi jogszabályo­kat, elsősorban azok helyi vonatkozásait. TÖBB MINT HARMINC falugyűlésen és ugyanennyi városkörzeti tanácskozáson esett szó e fontos témáról. A legtöbb helyen a tanács­elnökök vagy .titkárok foglalkoztak ezzel, vála­szoltak az érdeklődők kér­déseire. Egyéb fórumokon is napirendre tűzték a té­mát. Falvainkban — ahol elsődleges szerepe van a magánerős lakásépítésnek — főként a hitelfeltételek, a telekvásárlási lehetősé­gek érdekelték az embere­ket. Kecskeméten jogászok tartottak lakásügyi előadá­sokat. A legtöbb kérdés a letéti díjakkal, az állami bérlakások megvételének a lehetőségével és azzal kap­csolatban hangzott el, hogy mi lesz azokkal, akik nem tudják vagy nem akarják megvásárolni a bérlakást. Az érdeklődés érthető, hi­szen a megye 13 500 ilyen lakásának a fele Kecske­méten van. Általános tapasz­talat az is, hogy a fa­lusi emberek fenntartással fogadták a telkek tartós használatbavételének a le­hetőségét. Mindenütt igye­keztek eloszlatni a kételyt. Megmagyarázták, hogy a rendelet szerint a tartós használatbavétel legkeve­sebb ötven évre, illetve a lakóépület fennállásáig szól, s hogy az ilyen ingat­lan ugyanúgy örökölhető, mint a személyi tulajdonú. A népfront közjogi mun­kabizottsága tovább szor­galmazza az említett ren­deletek tudatosítását falun és varoson egyaránt. Fel­hívták a helyi népfront­szervek figyelmét arra, hogy ne elvont, túlbonyo­lított előadások keretében szóljanak erről. A lakosság rövid és konkrét ismerte­téseket vár. Menetközben kiderült, hogy a munka­helyi jogsegélyszolgálatok dolgozói sem ismerik min­denütt kellően e jogszabá­lyokat. Ezért ahol szüksé­ges, őket is szervezetten tájékoztatni kell, mint azt Kiskunhalason már meg­tették. A megyében bekapcsoló­dott a lakásügyi jogpro­pagandába a TIT, a szak- szervezet és természetesen a jogász szövetség megyei szervezete is. A jogászok felkészülve várják a meg­hívásokat az ilyen jellegű előadások megtartására. A népfront további lakásügyi fórumok szervezésére ké­szül. Ennek programját most dolgozzák ki. Rapi Miklós Emberek jöttek emberek törtek _|j i i irtlmir» FOTÓTÁRLAT NYÍLT Képek Kanadából Ujjongva fogadtuk a faültetésről szóló híreket. — Végre! Tovább szépül a városi és a falusi em­berek környezete! Fotóriporterünk nyomban útra kelt, hogy egy faültetésről frissiben tudósítson. Méghozzá nem is akármilyen telepítésről! Olyan, tízéves celtixfa állomáshelyére érkezésénél volt jelen, amelyet egy építkezési területről mentettek át, gyökerénél föld­labdacsokkal, s a kecskeméti iPetőfi Sándor utcába vittek, egy magas ház tövébe. A szándék dicsére­tes: oldani a kőrengeteg egyhangúságát. Emberek jelentek meg ugyanekkor, vagy kissé korábban, e házaktól nem túl messze. De ők nem ástak fáradságos munkával gödröt. Eszük ágában sem volt földlabdacsos fákat idehozni, ők már pusztítani jöttek a már korábban elültetettet! S ke­zük nyomán, ime ez maradt... (képünkön) Utazom haza Budapestről. Hiába figyelmeztettek, hogy ne a Lajosmizsén, ha­nem a Cegléden át haladó vonatra váltsak jegyet, nem hallgattam tanácsadóimra. Pedig ők mondták; ,,Vi- gyázz! Ez amolyan fekete vonat.” Nyugalmas órákat fogtam ki. Szerencsésen utazhattam. Üt közben semmilyen kilengés nem történt. Arról viszont, hogy az utasok és a vasutasok rettegett lajosmizsei vonalán a vonatnak mégiscsak van fekete múltja, tanúskodtak a meggyötört ko­csik. A mennyezetről üres — kifosztott — égőfoglalatok bá­multak szomorúan lefelé. A képtartók az ülések fölött szin­te szégyellték, hogy csupaszon, képek nélkül maradtak. De a legnagyohb bántódás, úgy lát­tam. az üléseket és az ablakokat érte. Annyi ragadós kosztól, mint amennyivel befeketítették eze­ket. a valaha legerősebb ülés és legtisztább ablak is elpityeredne, ha erre fel volna készülve. Lenne mit és kiket siratniuk! Ha tilos, miért szabad? Még mindig a MÁV — de ezúttal egyiik állomása, a hosszú évek során felújított kecskeméti. Nézegettem a várócsarnok, színes kockákkal kirakott falát. Elégedett vagyok, hogy az Utas­ellátó-pavilonnál szűnni nem akar a sor. Megy az üzlet, így a jó! A pénztáraknál nincs torló­dás. Van ülőhely a padokon, ahol kényelmesen várjuk a vonatunk érkezését jelző trillát. Nem vol­na semmi baj, -de — nicsak — itt egy nagy ívben kikerült ti­lalomfa, azaz tilalomtábla. Raj­' Sértés! Pereg a „Sértés" a kecskeméti Otthon Mozi egyik délutáni előadásán. Azaz, jobban mond­va, peregnie kellene a filmnek, ha nem szakadna el minduntalan. Edzett mozilátogató vagyok. Fel sem veszem az első négy-öt szakadást. Kissé ugyan zavar, hogy a megalázott főszereplőt, Tordy Gézát és a kiszolgáltatott, helyzetével szemben erteilen, sőt a sértegető eladó pártjára álló vevőket csak töredékesen láthatom, de vigasztal az a re­mény, hogy ha a vége jó!... ita piros csíkikai áthúzott ciga­retta. Azt jelenti: tilos a do­hányzás. A valóság viszont nem ennyi­re egyértelmű. Többen úgy tesz­nek, mintha észre sem vennék a piros ábrát. (Nem az első eset. fA közúti jelzőtáblák némelyiké­nek is ez a sorsa.) Vígan fújják a füstöt a várakozók, ahogy az már általában szokásos. De nem lett jó. Egyre újabb és újabb szakadások. Ismét sö­tét, majd ismét világos a néző­téren. Kisvártatva megint villan a filmvászon. Megy tovább a „Sértés". Még mindig /bízom a hátralévő (?) folyamatosságban, amikor egy bugyuta szövegű dal­nál újra csütörtököt mond a kó­pia. Szakadás, majd világos. Világos, hogy ilyen filmet — ennyire szétszabdalva — valóban sértés vetíteni! Egy anya érkezik, kisgyermekével, a falusi orvos rendelőjébe. Az orvos — éppen fanúja vagyok — semmi rend­kívülire (injekciózás, torokvizsgálat) nem készül. Csupán, szép óvatosan hallgatná a kislány mellkasát, de ez a gyermek éktelen bömbölése köze­pette, roppant nehezen megy. A síró-üvöltő kislányra, hogy „ha­tással*' legyen, édesanyja ráparan­csol: — Ha nem hallgatsz él azonnal, kapsz egy jó nagy szurit! Ez azonban csak olaj a tűzre. A gyerek ennek hallatára még sűrűbben potyógtatja könnyeit. Üvölt, ahogy a száján kifér. Látom: itt most nincs mentség. Az orvos—beteg kapcsolatában (még ha az utóbbi egy hároméves gyermek is) va­lami jóvátehetetlen történik. S nem valószínű, hogy az orvos hibájából. Inkább a szülőéből. Aki — a zsákos és szénhordó emberrel, a rendőrrel, vagy a szomszéddal sakkbantartó, ügyeletes mumusokhoz ezúttal a gyó­gyító orvost és injekcióját odasorol­va — olyasvalakivel ijesztget, aki egyébként nem félelemkeltő. Aki nem érdemli meg, hogy az olcsó hatásva­dászat eszközének tekintsék! Kohl Antal Évszázad Kiváló Fotóművészét is ott láttuk. Fischer István, a városi ta­nács elnökhelyettese köszöntöt­te a megjelenteket, és utalt ar­ra, hogy a kiállításnak abból a szempontból is megvan a ma­ga jelentősége, hogy Kanadában negyedmillió magyar él. Dr. Ma­jor Imre, a megyei tanács elnök- helyettese megnyitójában sorra vette a Kecskemét—calgary-i kapcsolatok állomásait, egész mostanáig, amíg ismét falra ke­rült 153 színes és fekete futó. A kanadai alkotók a hagyomá­nyos szemléletet magas techni­kai színvonalon prezentálják, képeik leíró jellegűek (emléke­zetes, hogy legutóbbi tárlatu­kon főként technikai kísérle­tekkel szerepeltek), így az érdek­lődők nemcsak Calgary fotómű­vészetével, de a távoli Kanadá­val is megismerkedhetnek. B. J. • A kanadai nagykövetség képviselőjének, a Kecskeméti Fotóklub vezetőinek jelenlétében dr. Major Imre nyitotta meg a kiállítást. Korszerű mumus A Kecskeméti Fotók!ub fönn­állása óta rendszeresen szerepel külföldi kiállításokon is — éppen tizenöt esztendeje, hogy először küldtek anyagot a kanadai Cal- garyba, az ottani klub pályázatá­ra. Legközelebb a kanadaiak je­lentkeztek, s igazán nem volt meglepő, hogy kölcsönös igény támadt a bemutatkozásra. 1976 szeptemberében 150 képpel há­rom hétig nyitva tartó tárlaton tették le névjegyüket a távoli ország fotósai; viszonzásképpen 1978-ban láthatott kecskeméti képeket a calgary-i közönség. Vasárnap, az Erdei Ferenc Művelődési Központban ismét tánlatmegnyitóra voltak hivata­losak a fotókedvelők; az ese­mény egyszerire volt művészeti és diplomáciai jellegű, minthogy Kanada budaipesti nagykövetsé­gének első titkára, Michel Duval is részt vett a rövid ünnepsé­gen, amelyen Tóth Istvánt, az A fekete vonaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom