Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
1983. április 86. • PETŐFI NÉPE • 3 FOGYASZTÓK, SZOLGÁLTATÓK ÉS GYÁRTÓK Naponta viseljük. Aki éppen nem ezt — .papucsot, bakancsot, csizmát, mamuszt vagy szandált húz a lábára, ^.szerint, hogy hideg vagy meleg van-e, munkába készül, avagy csak otthon, a tévé elé óhajt letelepedni az ember. Ritkán mondjuk, de így igaz: lábbeli nélkül nem tehetnénk egy. lépést sem! „Nem értem, hogy lehet...” A futball után valószínűleg a második meg-megújuló beszédtéma a cipő. „Hol vette?” „Mikor?" . „Mennyiért?” „Jó-e?” j,Kinél javíttatja?" S végül: „Meddig tartott?" Tiiszakécskén a vásárlókat nem volt nehéz szóra bírni cipőügyben ... Pusztai Antalné, Tfszasor 68.: — Vettem egy csizmát, barnát. Olcsó volt. Száznyolcvan forintba került. De a cipzárja állandóan szétnyílt. Gondoltam, varratok rá valami pántot a ktsz-ben. ELvit- tem, 40 forintért megcsinálták, mégsem Voltam ímegelégedve. A csat, amivel a cipzárat elöl ösz- szefogták, ormótlan volt. Sehogy se tetszett.. Azóta nem javíttatok lábbelit. Inkább újonnan veszek! Bódi Mihálynét egy másik házban, mosás közben találom. — Nekem jók a cipőim — mondja. — Látja itt ezt ,a szandált a lábamon? Az ősszel talpaltattam, 40 forintért, a ktsz-ben. Megérte. Azóta is használom. Tegnap Lovas Bélától kislánya mamuszt kapott. Nem tartott soká az1 öröm. Az első „meglepetés”, mindjárt a használat legelején: szétnyílt a 130 forintos ci- pőcske talpa. Mit tehetett Lovas Béla gyorsan? Fogta magát, és visszaragasztotta. — Nem értem, hogy .lehet: ,1000—1200 forintos női csizmáknak olyan, vékony a talpa, hogy minden kis kavicsszemet meg- érez az ember az utcán — így Takács Zoltánná. — Az én csizmámat például, újonnan, el kellett vinni a ktsz-;be, hogy tegyenek rá vastagabb talpat! Vándorúton Télen a vékony talpú csizmák viselői — erre több tiszakécskei asszony panaszkodott — csakugyan érzik a betont. Mások szerint gyengék a sarkok. Hamar kopnak. Hoffmann Györgyné nyári cipőjét tavaly háromszor sár- kaltatta. Egy-egy munkadíj: 40 forint! — Ki győzi ezt?! Kérdése 1 bosszúságot takar. Egyaránt szól a cipőkészítőknek és a .javítóknak. A tanácsházához közeli szövetkezeti áruház cipőosztályán Anka József né Vezető azt nézi, hogy két kartondoboz, közül melyikbe fér még hibás lábbeli. Piros-kék lányka, és fiúcipők, tíz pár, .kettényílt talppal az egyikben. Az NDK-ból érkeztek — s hamarosan a selejtcipők debreceni gyűjtőraktárába kerülnek. A másik A * rr cipó 6 Legtöbb dolog a kisjavítás. Tűz, varr, sarkal és talpal Pálinkás István. ® Takácsné szerint vékony a női csizmák talpa. kartonból Ankáné egy szép, fekete női csizmát vesz elő. Ahol készítették, az endrődi Kisipari Szövetkezetben, a fejrészénél kevesebb bőrt .tűztek bele a kéregbe, mint amennyit kellett volna. Így aztán ,nem sokkal a vásárlás után, a bőr ujjnyi hosszan felrepedt. A vevőt 1200 forinttal kártalanították — a csizmát pedig visszaküldik a szövetkezetbe. Vándorúton az új cipő, és nem is egy! Ezt látom a Vegyesipari Ktsz túloldali cipészműhelyében, ahová nyolc — az ÁFÉSZ áruházából való — felnőtt, és gyermek- szandált hozott javíttatni az egyik eladó. Fekete, női szandál, párban: oldalukon 40—40 lyukat kell ütnie Pálinkás István mesternek — pótlólag —, hogy e gyártóművelettel végül is eladhatók legyenek. A gyermekszandálokra meg a levált pántokat, csatokat kell visszaerősítenie. Nem nagy munka, másfél órai az egész... de az ilyen „gyorssegély” az áruház részére gyakori! 6 A kisiparos nevét adja a munkájához. Petrezselyem mester „Nem vízálló”, t,Mérsékelten vízálló" címkéket nem ragaszt a cipőkre! (Tóth Sándor felvételei) Bakancstalp, dotációval? 1983 eleje óta ugyan valamelyest javult a lábbelik gyári minősége, kevesehb a panasz — az egyszemélyes műhely asztala most is terítve rossz cipőkkel. Pálinkás István jérül-fordul, mialatt észrevesz Meggyes Lász- lóné vállalónál, a szomszédos helyiségben egy papuccsal, szandállal teli kast. — No! Tessék nézni! — mutatja nekem is. —, Már van egy újabb kassal... Majd égy 44-es bakancsot vesz kezébe a javítanivalók közül, és ,azt mondja: — Hatvanhat forintba kerül a talpalása. De csak azért ennyibe, mert ezt a fajta munkát az állam dotálja. Már bocsásson meg az állam, ha lehet egy szerény javaslatom: másra költse ezt a talpár-kiegészítést! Mi az a 60 forint? Az anyag ára jóval több ennél! S hol a munkadíj? ... Nézetem szerint ez a dotálás túlhaladott, amikor egy fuvaros havonta 6—8 ezer forintot keres, és egy termelőszövetkezeti tag évi jövedelme is legkevesebb 60 ezer forint. • A legtöbb munka a kisjavítás. Tűzés, varrás, sarkalás, vasalás, vagy a talpbélés kicserélése mindennapos dolog Pálinkás Istvánnál, aki — ha egyszemélyes műhelyében egymaga már nem győzi 7— a munkát megosztja valamelyik nyugdíjas szaktársával, hogy a vállalásokat egy-két hét alatt teljesíthessék. — Tanulója van? — Á! — legyint a cipész — Egy sincs! Az a hat fiatal, aki évekkel ezelőtt nálunk szerzett szakmunkásképesítést, elment. Ki fűtőnek, ki ácsnak, ki parkgondozónak helyezkedett el. 3000 —3500 forint itt, a műhelyben havonta, vagy hatezer másutt — mégse mindegy! Petrezselyem mesternél A kisiparos nevét adja a munkájához. Ezzel szemben a gyárakban, s a szövetkezeti üzemekben ráragasztják a cipőkre a címkét: „Nem vízálló”, „Mérsékelten vízálló", és így tovább. — Micsoda dolog ez? — kérdi Petőfi utcai műhelyében Petrezselyem Imre cipészmester: — A vevő talán hordjon magával, a táskájában pótcipőt is? Vagy esőben ne. merjen kimozdulni, otthonról? A cipő azért cipő, hogy az ember viselje! Kemény szavak, de igazak Petrezselyem mestertől, aki munkájával: borjúbox anyagból varrott, bőrtalpú és -sarkú csizmáival, erős bélésű női és férfi, valamint magasszárú gyógycipőivel hírnevet szerzett magának. La- josmizsei, jakabszállási és kecskeméti megrendelők is dolgoztatnak vele. Végül is elkerülhetetlen a kérdés: cipőben az olcsóbb-e a «drága (mivel azt sűrűbben kell javíttatni), vagy a drága-e az olcsóbb, amelyre évekig nincs gond? A fogyasztói és a gazdasági érdek ebben aligha ütközik. S az is igaz, hogy a szinte csak kartonlap vastagságú talpak épp úgy nem valók a drága csizmákhoz, mint a nevetséges és bosszantó címkék a vízállóságról. Ezek helyett célszerűbb lenne a gyártmányok minőségén tovább javítani! Szívesen adnánk róla hírt, ha akadna olyan cipőgyár vagy szövetkezet, amely saját, hibás termékeinek a javítását saját üzemében, saját embereivel elvégeztetné, mintegy ■ utólagos szolgáltatást nyújtva. S a külkereskedők jobban megnéznék, milyen cipőt érdemes megvenni, s milyet nem! Csak ezek után — az ipar és a kereskedelem szerepét is tisztázva a minőség dolgában — kerülhetünk ki abból a helyzetből, amelyben vevőknek, eladóknak és javítóknak — ma még — gyakran „szorít” a cipő. Kohl Antal A gazdaságos anyagfelhasználásért I i 1 Az Állami Fejlesztési Bank pályázati felhívást tett közzé a gazdaságos anyagfelhasználást és a technológiáik korszerűsítését szolgáló fejlesztések támogatására, elősegítve ezzel a múlt évben jóváhagyott kormányprogram végrehajtását. A Magyar Nemzeti Bank már korábban közzétette a hasonló célú hitelnyújtási feltételeket. Az MNB az erre elkülönített hitelkontingensből elsősorban a kisebb méretű és a megtakarításból rövid idő alatt megtérülő fejlesztésekhez biztosít beruházási forrásokat. Ehhez kapcsolódik az Állami Fejlesztési Bank új pályázata, Az ÁFB olyan fejlesztések finanszírozására is vállalkozik. amelyeknél a tervezett anyagmegtakarítás eredménye nemcsak a beruházónál, hanem a végterméket előállító vagy felhasználó gazdálkodó szervezetnél is jelentkezik. A kedvezményes források elnyeréséért állami vállalatok, ipari szövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek, fogyasztási 0s értékesítő szövetkezetek, valamint ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező társulásai pályázhatnak. Lényeges feltétel, hogy a fejlesztési elképzelések viszonylag rövid idő alatt megvalósuljanak, és a devizáért beszerzett anyagoknál tegyék lehetővé a fajlagos felhasználás csökkentését, a takarékosabb gazdálkodásit. Ilyen beruházások megvalósítását támogatja az Állami Fejlesztési Bank a vállalatok saját fejlesztési forrásait kiegészítve'állami kölcsönnel, illetve kivételes esetekben közvetlen költségvetési juttatással is. Ha egy vállalat azért nem hitelképes, mert fejlesztési forrásait más hatékony beruházásokra korábban lekötötte, jövedelmező fejlesztési elképzelésének. megvalósítását az ÁFB járadékfizetési kötelezettséggel járó állami alapjuttatással támogatja. A bank a vállalati pályázatokat versenyezteti és a. legjobb elképzeléseket benyújtókkal köt finanszírozási szerződést. Szerkesztik az olvasók Reklám-, propagandafogásnak tartam a hazai és külföldi újságokban föl-föltünede- ző rovatcímet: Szerkesztik az olvasók. Első pillanatra tetszetősnek, előfizető-csalogatóinak, sokat ígérőnek látszik, hiszen azt sugallja, hogy teljesen kielégítik az előfizetők, a példányokénti vásárlók kívánságait, igényeit. Nincs sus- mus, nincs kiadói önkény, vagy bugyutaság: maguk az olvasók válogatnak, döntenek. Az elképzelés természetesen illuzórikus. A legkisebb példányszámú lapnak az olvasói sem férnének el a legnagyobb redakcióbán. Nincs olyan számítógép, olyan módszer, amely összegezhetné a sókféle véleményt, elképzelést, kívánságot. Arról nem is szólva, hogy a határidőhöz kötött megjelenés miatt nincs lehetőség hosszas tanácskozás’a. A rovatcím — átvitt é’telembe.i — mégis valós követelményt fejez ki. Az olvasók valóban bele szeretnének szólni kedvelt lapjuk szerkesztésébe, szeretnék érvényesíteni, világosan kifejezni véleményüket bizonyos ügyekben. A polgári lapok sem nélkülözhetik a lakosság köréből érkező javaslatokat, észrevételeket, bírálatokat. A szocialista sajtónak pedig lételeme a rendszeres és tartalmas kapcsolat az olvasókkal. Annál jobban boldogul egy szerkesztőség. annál biztosabb lehet a dolgában, minél gyorsabb, minél bőségesebb az információk áramlása „oda és vissza”. A vélemények. az értesülések cseréjének újabban egyre kedveltebb formája az újságíró-olvasó találkozó. iMagam sokat tanultam ilyen összejöveteleken. így vélekednek kollégáim is. Sokkal rö- videbbnek tűnt az út — például a — bajai, a bácsbokodi, a lakiteleki találkozásról hazafelé, mint oda. Egymás szavába vágva elemeztük az elhangzott felszólalásokat, mérlegeltük ezek hasznosításinak lehetőségeit. Legutóbbi és Lo-abbi ankét- jainkon álta'ában azt á’inpí- tották meg a résztvevők, hogy nagyjából ők is így írnák, így szerkesztenék lapunkat. Dicsérték a jó kezdeményezéseket népszerűsítő tudósításokat, riportokat. Méltányolták a szabad idő célszerűbb eltöltéséhez közreadott tanácsokat, örömmel nyugtázták' a mind több gyakorlati útmutatást. A felszólalók többsége szerint viszonylag széleskörűen tájékoztatjuk olvasóinkat az országos és a helyi eseményekről. Följegyeztük: azok is érdeklődéssel figyelik a kulturális eseményekről készített beszámolókat. kritikákat, akik maguk , nem jutottak el ezekre. A kiskert-tulajdonosok a hétvégeken kertészkedők szívesen böngészik lapunk nekik szánt cikkeit. Különösen jó szívvel, hallgattuk a Petőfi Népe jó értelemben dicsért lokálpatriotizmusát. Ha valahol — mondták —. itt az ország , legfiatalabb megyéjében szükséges egymás értékeinek jobb megismerése. A keceli batikosokra. Bácsalmástól La- josmizséig, a tiszakécskei bábosokra Lakitelektől Szerem- léig egyaránt büszke Bács-Kis- kun lakossága. A felsőszent- iváni, a tataházi búza-, kukorica-terméshozamokat a megye északi részében is számontart- ják, mint ahogyan a Szikrai Állami Gazdaság vagy a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet í i- kerein a magyar Bácskában is örvendeznek. Bármennyire is - jólesnek az 'elismerő szavak, még szívesebben hallhatjuk a megalapozott bírálatokat, az okos' ötleteket. Valóban többet kellene foglalkoznunk a falvakkal. Elképzelhetetlen, hogy némely községben évente csak annyi feljegyzésre méltó esemény volt, amennyit lapunk tükrözött. Aligha vitatható az a megállapítás, amely szerint dicséreteiiikben, elmarasztalásainkban még mindig sok az esetlegesség, az alkalomszerűség. Lelkendezve tudósítunk erősen közepes gazdasági, társadalompolitikai, kulturális teljesítményekről, de a legjobbakat meg sem említjük. Legszívesebben tapsoljunk volna, amikor keményebb bíráló szavakat1 követelték a pazarlók, a harácsolok, a köz. vagyont herdálok ellen. ■ Az újságíró-olvasó ankétokra idejüket áldozok pedig jobban megismerik a mi gondjainkat. Észreveszik; nincs, mindig összhangban a szándék és a lehetőség. Az adott terjedelem korlátáival küszködve, csak. akkor írhatnánk többet a javasolt gazdasági, művészeti, társadalompolitikai ügyekről, a megye sportmozgalmáról, ha elhagynánk valamilyen meglévő rdvatot. csökkentenénk más jellegű híradásainkat. Azok a Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap olvasók, akik fölöslegesnek ítélték lapunk külpolitikai cikkeit, — ..a pesti lapokban bővebben megtalálom ugyanezt” — meglepődve hallgatták a csak a Petőfi Népére előfizetők kívánságait: részletesebben tájékoztassuk őket a nemzetközi helyzet alakulásáról. A focikedvelőknek is be kell látniuk, hogy a cselgáncsozókra, az ökölvívókra. a birkózókra és folytathatnám a sort. sokan kíváncsiak. Bár elvben egyetértünk a minél teljesebb és minél gyorsabb tájékoztatást követelőkkel, mégis igazat kellett adnunk azoknak, akik néhány adat, néhány eset közlését nem tartották szerencsésnek. Joggal állapíthatjuk meg a nekünk címzett levelek, különféle vizsgálódások és nem utolsósorban az újságíró-olvasó találkozók alapján, hogy áttételesen, közvetve az olvasók szerkesztik a Petőfi Népét. Azok az olvasók, akik velünk együtt helyeslik politikánk -alapelveit, érvényesítésének legfőbb módszereit, de látják, érzik gondjainkat is. Ügy vélik, hogy a lap irányítói, munkatársai 3! lényes ügyekben az ő nézeteiket képviselik. Heltai Nándor Tallózás az MSZBT programjában Lapozgatom a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének tizenkét oldalnyi nyomtatványba sűrített idei munkatervét. A kiadvány változatos és gazdag programról tájékoztat, s arról a törekvésről győz meg, hogy a legszélesebb körben igyekeznek bemutatni a szovjet nép életét, eredményeit, a Szovjetunió békepolitikáját, a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés jelentőségét. Malomipári— orvostudományi együttműködés A Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szegedi központjában hétfőn sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a vállalat és a Szegecli Orvostudományi Egyetem I. számú belgyógyászati klinikája együttműködési megállapodást kötött. Eszerint az élelmiszeripari szakemberek. valamint az élelmiszerek felszívódását kutató orvosi munkacsoport összehangolt tevékenységet kezdett a gyógyászatban alkalmazható új élelmiszerek előállítására. Mindennek ipari hátterét a vállalat nemrég létesített dóci üzeme jelenti, ahol már nagy mennyiségben készítik az egészséges táplálkozásra alkalmas bú- zakonpát,. rizslisztet, kukorica- ' lisztet, valamint ezek különféle dúsított keverékeit. Az együttműködés keretében vizsgálják e termékeknek az emberi szervezetben betöltött biológiai szerepét, azokat a kívánt irányban tökéletesítik, választékukat bővítik. Ugyanakkor azt is kutatják, miként lehetne az ilyen készítményeket bizonyos betegségek esetében a gyógyszeres kezelés kiegészítőiként alkalmazni. Gyógy sólepárló Már a gépeket, berendezéseket szerelik a sárvári gyógyvíz hasznosítására épülő sólepárló üzemben, s elkészült a kristályosító torony is. A tervek szerint az új üzem májusban megkezdi a próbatermelést. Sárvár—Rábasömjénben olajkutató fúrás közben 1964-ben 83 fokos jódos, brómos, sós hévízre bukkantak. Széles körű kísérletek során bebizonyosodott, hogy az itteni víz igen alkalmas nő- gyógyászati, légúti, mozgásszervi betegségek gyógyítására, sebészeti beavatkozások utókezelésére. Megállapították, hogy a .víz köbméterenként 45. kiló ásványi sót tarltalmaz. Így született az az elképzelés, hogy párolják le a sárvári vízből a sót. A sárvári gyógysó iránt itthon és I külföldi országokban is nagy az érdeklődés. Vásárlók jelentkeztek már többek között Ausztriából, Hollandiából, az NSZK-iból, Norvégiából és Finnországból is. A társaság sok rendezvénye kapcsolódik jubileumhoz. A többi között a Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulásának 25., Polevoj szovjet-orosz regényíró születésének 75., Perov orosz festő és grafikus születésének 150. évfordulójához. □ □ □ Országos vetélkedőik is szerepelnek a programban.’ A barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 35. évfordulója alkalmából hirdették meg — a Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére — a Lapkiadó Vállalattal közösen az „Együtt a közös úton” elnevezésű szellemi versenyt. Ezen az ország hatvannégy legnagyobb MSZBT-tagcsoport- jának szocialista brigádjai vesznek részt, meghívásos alapon. Folytatódik a SZOT-tal közösen rendezett „Távoli városok, közeli barátok” elnevezésű vetélkedő, a mezőgazdasági és ipari üzemek tagcsoportjainak részvételével. Elsősorban a mai szovjet irodalom népszerűsítése a célja a „Kell a jó könyv” olvasópályázatnak. A társaság társrendezőként működik közre a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium és a Lapkiadó Vállalat által tizedik alkalommal kiírt „Ki tud többet a Szovjetunióról?” politikai vetélkedő lebonyolításában. Szovjet könyvkiállítások, képzőművészeti és egyéb kulturális rendezvények színesítik, gazdagítják a barátsági programot. □ ' / Szorgalmazzák, hogy mind több fialtál kapcsolódjék be a tagcsoportok munkájába azok közül, akik ösztöndíjasként tanultak á Szovjetunióban. Egyébként jelenleg is mintegy ezerkétszáz magyar hallgatója van a szovjet egyetemeknek. Támogatja az elnökség volt ösztöndíjasok klubjainak a szervezését, működését. A barátság ápolásában nélkü- lözhete’len szerepük van az egész o’-szágct behálózó MSZBT-tagcsoportoknak. Csak Bács-Kiskun megyében hatvar. csoport fejű ki tevékenységét A hatvanadik április elején alakult Bátyán, a Piros Paprika Termelőszövetkezetben. E .társasági sejteknek nagy érdemük van abban, hogy sok megyebeli üzem és vállalat gyümöl- „csöző kapcsolatokat ápol a szovjet testvérterület. Krím munkahelyi kollektíváival. Megismertetik egymást termelési módszereikkel, eredményeikkel. A tagcsoportok a Hazafias Népfronttal és más szervekkel közösen rendezik évről évre a magyar—szovjet barátsági napokat. Ilyen eseményekre most is sor kerül majd a tavaszi béke és barátsági hónap idején, a megye számos településén. □ 1 I Külön kelt szólni a Moszkvai Rádió hallgatóinak magyarországi klubhálózatáról, mint a barátság megnyilvánulásának nemzetközi viszonylatban is egyedülálló jeléről. Hazánkból — Bács-Kiskunból is — rengeteg levél érkezik a moszkvai magyar adás szerkesztőségébe, nem kis mértékben a tagcsoportok szorgoskodásának eredményeként. A Moszkvai Rádió legújabb pályázatának témája a barátsági, együttműködési és 'kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évének eseményeivel kapcsolatos. Énnek eredményét május elsején és másodikén közli a rádió ma- ' gyár osztálya. Okkal reméljük: Bács-Kiskun megyei pályázó (pályázók) sikeréről is hallunk majd. Rapi Miklós
