Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Kutatások a biztonságos utazásért • A távolság növekedésével torzulnak a méretek, ezért a képmagnó­felvételek lejátszásakor a tv képernyőjére előrajzolt celofánt helyez­nek. í£rv közvetkeztetni tudnak az eredeti arányokra. Radarral a madarak nyomában A Közlekedés és Postaügyi, Minisztérium, valamint a Kerté­szeti Egyetem Kertészeti - Főis­kolai Kara 1981 őszén szerződést kötött. A kecskeméti tanintézet ■ munkatársai arra vállalkoztak, hogy az alföldi közutak mentén a KPtM-hez tartozó területek nö- vényálldmányát vizsgálják, el­lenőrzik a közutak környezetét, gfjj valamint videofelvételek készí­tésével javaslatot tesznek-a biz­tonságosabb közlekedés elérésé­hez. Természetesen figyelnek a környezet védelmére is. A szer­ződés öt évre szál, és az első esz­tendőt 1982 végén zárták. Hu­szonöt vizsgálati helyet jelöltek ki a Dunától keletre fekvő sík­vidéki utak mentén. Az itt rög­zített megfigyelések alapjául szolgálnak az általános környe­zetvédelemre, a talajviszonyok­ra, a mezőgazdasági környezet­re, a földrajzi térformákra, a biztonságtechnikára, valamint a balesetveszély megelőzésére vo­natkozó kutatásokhoz. Fásítás és környezetvédelem Legelső szempont volt, hogy megfigyeljék a kijelölt „minta­helyeken” és a környékükön élő növényeket. Ez fontos, hiszen ez az útfásítás alapja. Annak pedig esztétikai célja, hogy szeb­bé, arányosan tagolttá tegye a belátható teret és Vezesse a fi­gyelmet a táj legszebb „elemei­re”. A másik fontos esztétikai tényező a színhatás. Változatos foltja lehlet a fasornak, ha más típusú és színű cserje-, fafajok­kal is tarkítva telepítik. A vizsgálat során 34 különbö­ző fa-"és cserjefajt értékeltek. Megállapították azt is, hogy ezek miként „viselik" a téli sózást. Az úton járó emberre — még védett helyen is, az autó­ban, buszban ülve — hat a kör­nyezete. Rossz közérzetet okoz­hat az állandó zaj és a sivár te­rületek látványa. Talán ezért is fontos a jól megválasztott út­menti facsoport, fasor. Környe­zetvédelmi szempontból az utak mentén a növényzetnek sokat kell tűrnie, ezért a nem megfe­lelő fajok, fajták hama'r legyen­gülnek, illetve ki is pusztulhatnak. A jól végzett fatelepítéssel fel­hívják a gépjárművezetőik fi­gyelmét a különböző forgalmi szempontból elkülönülő szaka­szok kezdetére és végére. Vegyszerek, mérgek az utak mentén Megvizsgálták 'azt is, hogy az utak földmunkáival megbontott eredeti növényzet helyére mi­lyen gyomok telepednék. Ideális lenne, ha a jól karbantartott út- szélt gyeptakaró fedné. Tehát keresik a megfelelő fűkeveréket. Emellett óhatatlanul szükséges a magas szántóföldi gyomnövények irtása. Ehhez vegyszert használ­hatnak, de megfelelő védelmet nyújlt az évente többszöri ka-| szálás is. A növényvédő szakemberek megvizsgálták azt, hogy milyen, kártevők, gombaibetegségek gaz- danövényei lehetnek az útmen­ti fák, cserjék. Azért is fontos ez, mert az utak jórészt mező- gazdasági területek mellett ve­zetnek. Például akácot nem ja­vasolnak a fasorban, ha a szom­szédban szilvaültetvény talál­ható. Ugyanis az akác legveszé­lyesebb kártevője, a közönséges teknős pajzstetű, ami a szilva­ültetvényekben is hatalmas pusztítást szokott okozni. A pla­tán szintén nem ajánlott útmen- ,ti fásításra, mert ezek a nagy, magasnövésű fák a jelenlegi nö­vényvédő eszközökkel nem men­tesíthetők az amerikai fehér szövőlepkétől. Az olajfűz, az or­gona, a kőris, a som, a japánró­zsa, a gyalogakác viszont alkal­mas az utak menti telepítésre. Számításba kellett venni azt is, hogy az utak melletti árkok növényzete milyeh kölcsönhatás­ban él a kultúrnövényekkel. Érdekes volt az elmúLt esz- . tendő tapasztalata: megállapí­tották, hogy az útfenntartók ál­fái végzett totális — vegyszeres — gyomirtás nem idézett elő sem a lágyszárú, sem pedig a fás növényeken károsodást, ugyanígy nem károsodott a kör­nyező mezőgazdasági terület sem. Több helyen viszont azt tapasztalták, hogy a növényter­mesztők „vegyszerezése” káros hatással volt az útmenti faso­rok állományára. A leginkább veszélyeztetett növény az akác, mert gyökérze­te sekélyen terül szét, s a mé­reggel kezelt terület alá húzód­va könnyen felveszi a neméppen számára kiszórt gyomirtószert. Megfigyelték, a kukoricatáblák mellett élő kőrisfák hogyan ká­rosodnak a tengeriben használt gyomlirtószertől. Célszerű lenne valamilyen biztonsági sávot ki­alakítani, amelyen innen, s túl külön-külön megoldható a nö­vények védelme. Kamerával a kereszteződésekben • A szerződésben rögzített té­makörök között az egyik, a kép­magnó felhasználási lehetősé­geinek vizsgálata. A közutakról és környezetükről színes felvé­teleket készítenek, amelyeket később értékelnek. Így lehetőség nyílik részletesen megfigyelni: mit lát a vezető. Ugyanis a ka­merát úgy rögzítik, hagy az a gépkocsivezető „szemével” pász­tázza az utat, illetve környékét. Emellett felhasználják ezeket a képsorokat úthibák, biztonság­technikai hiányosságok „feltér­képezésére”. Mindig is gondot okozott a szintbeli vasút—közúti kereszte­ződés. Sok baleset származott abból, hogy a közeledő vonatot a jelzés nélküli átjárónál1 bak- terház, bozót, magas kukorica Vagy valami más takarta. Ezért több látószögből megközelíti az operatőr az ilyen átjárót. Ügy is, ahogy a gépkocsivezető és ahagy a mozdonyvezető látja. A film, illetve a képmagnóte- kercsek lejátszásakor szembe­tűnnek azok a kitekintést aka­dályozó „tereptárgyak”, ame­lyek ^eltávolításával vagy áthe­lyezésével biztonságosabbá le­hetne tenni a kereszteződésben a közlekedést. A fél évtizedes kutatás első esztendejét zárták tavaly. Ebben az időszakban főleg a módsze­reket próbálgatták, ezért mesz- iszemenő következtetést levonni imég alig ha lehet. Tovább keli végezni a megfigyeléseket, pon­tosítani a részkutatási feladato­kat, a tapasztalatokat pedig — mindannyian bízunk benne — az illetékes szakemberek megfo­gadják és a hiányosságokat pó­tolva, biztonságosabbá teszik közlekedésünket. Cz. P. Francia iparvidék A francia Delattre—Levivier» gyárban léghevítő berendezések készülnek, nagyolvasztók szá­mára. Lille Franciaország északi kör­zetében fekszik. Az ország négy legnagyobb ipari centruma kö­zött az egyik itt épült ki. A bel­ga határvidéktől Bétihune-ig 100 kilométer hosszúságban gazdag szénmedence húzódik, és ez a vidék már a múlt század második felében vezető szerepet játszott a francia széntermelésben. Lille hatalmas ipari város. A Lille—Roubaix—Tourcoling há­romszögben alakult ki a híres textilipari háromszög. A környé­ken már a múlt században kezd­tek dolgozni az első szövőgépek. Ezzel egyidőben született meg a pamutipar és a fonalgyártás. Lé­nyegében itt épült fel az északi ipari körzetbe tartozó Saint Aimand is, a híres Delattre—Le­vivier gyár telephelye. Az óriási iparvidék központja tehát a francia Flandria egy­kori fővárosa, amely egyben Nord megye székihelye. Lille maga két­százezer embernek ad otthont, de ha közvetlen környezetét be­leszámítjuk, közel egymillióan élnek 140 négyzetkilométernyi területen. Az utóbbi években azonban több üzemet be kellett zárni ebben a körzetben, mert nem kaptak megrendelést, így Lille-ből és környékéről bizo­nyos elvándorlás indult meg Dél- Franciaországtoa. A Delattre-Levivier gyárban ha­talmas ipari berendezések ké­szülnek. Jellegzetesen svájci kutatási feladattal foglalkoznak jelenleg a sempachi madármegfigyelő­hely ornitológusai: azt vizsgál­ják: az Alpok hogyan befolyá­solja a madárvonulást. Külön­böző modern módszerek segít­ségével rögzítik a madárvonu- lások irányát a zürichi, Basel- Mul|house-i és genfi repülőte­rek radarkészülékein. Az első eredmények azt mutatják, hogy a madarak fő áramlása nagy tér­ségben az Alpok és a Jura ívét követi, míg a madaraknak csak 20 százaléka választja a közvet­len átrepülési az Alpokon ke­resztül. Az ornitológusok az Aargau-i Reuss-völgyben fölállított cél­követő radiar segítségével új ér­tesülésekhez jutottak a. madarak repülési magatartásáról napfel­keltekor, naplementekor, vala­mint különböző szélfeltételek közepette. Bizonyos fajtájú szárnycsapás- minták alapján meghatározott Biológusok a tenger mélyén A Csendes- óceán sekély vizű fenéikéről koráll-kóp- ződményeket gyűjtenek laboratóri­umi vizsgála­tok céljára. Az óceánok kisebb és na­gyobb mélysé­geinek megis­merését gyak­ran a világűr meghódítá­sához hasonlít­ják. A kozmi­kus térséghez hasonlóan a tenger mélye is roppant jelen­tőségű az ember számára. Az el­múlt évtizedekben a tengerkuta­tó járművek sorozatát fejlesztet­ték ki. Az óceánkutatás már je­lentős tengeralattjáró-flottával rendelkezik. Ezek egy része ön­járó, másik részük fejszínről von­tatható vízalatti síklóhajó. Szá­mos távirányított robotszerkezet is segíti az óceánkutatók munká­ját. például a Sever—2, a Self—1, a Tyetyisz, az Argusz, a Tinro—2, Az Atlant—1 és Atlant—2 víz­alatti járművek. Ide sorolható a Bentosz—300, a világ egyik leg­nagyobb kutató tengeralattjáró­csoportokba lehet sorolni az éj' szaka megfigyelt madarakat. így például meg lehetett állapítani azt, hogy kis énekesmadarak is fel tudnák szállni a Középföld felett 4500 méter magasságig és így képesek az Alpok átrepülé- sére. Ez azonban csak szép idő­ben és hátszél mellett lehetsé­ges. Rossz időben és rossz szél- feltételek mellett a költöző ma­darak mélyebben repülnek, ki­használják a völgyek szélárnyé­kát és a terep kiemelkedő vona­lait követik, hogy ne kerüljenek a szél sodrába. A következő feladat annak kivizsgálása, hogy a zsírtartalé­kokkal rendelkező madarak job­ban képesek-e az Alpok fölötti átkelésre, mint a „sovány” ma­darak; ennek/ során vannak-e különbségek a korcsoportok és nemek között, s hogy az északi térségből jött madarak inkább ezt a röviidebb, de veszélyesebb utat választják-e Afrika felé, mint a kerülőutat Spanyolorszá­gon keresztül. ja, amelynek a fedélzetén 14 em­ber dolgozik. Vízkiszorítása 500 tonna. Könnyűbúvárokat is ki tud bocsátani zsilipkamráján ke­resztül. „Vízalatti házak” segítségével nemcsak az embert szoktatják eh­hez a környezethez, hanem állan­dó megfigyeléseket végeznek kis tengermélységben az élővilág­gal kapcsolatban. Némelyik víz­alatti ház vízalatti konyháikért művelését célozza. A halászati kutatást szolgáló tengeralattjá­rók a halász- és rákfogóhajókat segítik. összeállította: Czauner Péter A A korszerű technika segítségével közelebb kerü lünk az ismeretlenhez, az óceánok mélyéhez. A Húsvét-sziget titkai Két és fél évszázada pórhál­ják megfejteni a Húsvét-sziget rejtélyeit; expedíciók tucatjai ásták fel földjét, etnográfusok és archeológusok vitatkoznak róla. Egy francia kutató így fo­galmazott: ha az ókori Athént találnánk meg az Antarktisz je­ge aliaibt, azt is könnyebben meg­magyarázhatnánk, mint a Hús- vét-szi,get emberformájú kőszob­rainak eredetét és rendeltetését. A világ köldöke A magányos sziget tovább őr­zi tehát titkait, hiszen még a pontos nevét sem tudjuk a száz­tizennyolc négyzetkilométernyi © Húsvél-v/igcti anya gyermeké­vel. földterületnek. (összehasonlí­tásképpen: négy és félszer ki­sebb, mint Budapest.) A térké­pen szereplő elnevezés Rogge- veen holland kapitánytól szár­mazik, aiki. 1722 húsvétján fe­dezte fel az európaiak által még nem ismert szigetet. Az akkor ott élő benszülöttek szigetüket Rapanuinaik hívták, de a tudo­mányos kutatók nem hiszik, hogy ez lenne az ősi neve. A mondák szerint az ott lakók a Világ Köldökének nevezték földjüket. Más elbeszélések sze­rint az Ég Hiatára a legrégebbi elnevezés, amellyel a szigetet il­lettek. ■Az ősi nevek mögött a szige­ten lakók elhagyatottságának érzése húzódik meg. A dél-ame­rikai kontinens dlyan messzire fekszik a Húsvét-szigettől, mint Írország Kanadától. . Tahitiból, az óceáni szigetvilág „fővárosá­tól” még távolabb esik. ,A poli­néziai szigetvilág legkeletibb előőrse, mondják egyesek, bár ez a megfogalmazás némileg pontatlan. Alkár keletről, akár nyugatról nézzük, a Húsvát-szi- get távol fekszik a fő hajózási útvonalaiktól, ezért is alakulha­tott ki sok évszázaddal ezelőtt az a mikrokultúra, amelynek értelmezése mind a mai napig vitatott. Kik faragták a hatalmas kő­szobrokat, mi volt a jelentése a sziklára vésett „madárember” alakoknak, mire szolgáltak a barlanglabiri.ntusok? Thor .He­yerdahl. a neves nod vág kutató már a második világháború előtt, majd nemsakkal utána és az ötvenes évék közepén több utazást szervezett a térségbe, így a. Húsvét-szigetre is. Ezek sorá­ban talán a legkiemelkedőbb a híres Kon-Tilki expedíció — a norvég, tudós e,gy balsafa tutaj­jal jutott Peruból az óceáni szi­getvilágba —, ezzel Heyerdahl bizonyítani kívánta, hogy a több ezer csendes-óceáni sziget az amerikai kontinens felől népe­sült be. „ A jövő emlékei” A norvég kutató szerint a Hús­vét-sziget első bevándorlói idő­számításunk szerint körülbelül 400 táján érkeztek a dél-ameri­kai Peruból: Kon-Tiki és vele együtt menekülő hívei. Ök te­remtették a hatalmas vulkáni tufából faragott szobrokat és ezek fő alakjait. Évszázadokkal később — az ezredforduló után — jöttek az újiabb bevándorlók Kolumbiából'. Heyerdahlnak né­zete elfogadtatásáért két évtize­des kemény küzdelmet kellett vívnia azokkal a tudósokkal szemben, akik a régi elmélet hí­veként azt/ vallották, hogy Poli­nézia és a Húsvét-sziget csakis Ázsia felől népesülhetett be. Heyerdahl kutatásainak egyik legvitatottabb pontja: hogyan faraghatták ki és állíthatták he­lyükre a, 10—20 tonnás — a leg­nagyobb 50 tonnás Sj szobrokat a kezdetleges eszközökkel és vi­szonylag kisszámú lakosság se­gítségével. Erich von Danikén svájci „múltbalátó” a nálunk is bemutatott „A jövő emlékei” cí­mű filmjében többek között azt állítja, hogy földöntúli lények alkották a hatalmas kőkolosz- szusokat. Däniken azonban „el­felejtette” megmutatni a mozi- nézőiknek a Húsvét-szigetan ta­lálható kőfejtőt, ahol még ma is láthatóak a félig kész szobrok. Heyerdahl bebizonyította, hogy viszonylag egyszerű emelőszer­kezettel 180 ember izomereje elegendő egy kőóriás mozgatá­sához. További kérdés: miért hagy­ták abba az ismeretlen szobrá­szok munkájukat? A légendák szerint több mint 300 évvel ez­előtt háborúskodás tört ki. a „hosszúfülűek” és a „rövidfülű- ek” között. Az elnevezés onnan származik, hogy az 'egyik törzs, kultikus okokból mesterségesen — fa- és kagylópeckek segítsé­gével — megnyújtotta fülkagyló­ját. A harcban a ,;rövidfülűek” győztek, de a küzdelem egyúttal az eddig virágzó kultúra leáldo- zását is jelentette. A „szent em­bereket” ábrázoló kőszobrok fa­ragása abbamaradt. A feledés homályába merült az ősi írás és a sziklarajzok jelentése is. Bennszülött puccskísérlet A holland tengerészek 1722 húsvétján kőkorszakbeli állapo­tokat találtak itt. Utánuk spa­nyol, angol, francia, amerikai tengerészek és perui rabszolga- kereskedőik szálltak partra. Ez utóbbiak ezer embert vittek el guano kibányászására a Dél- Amerikához közeleső szigetekre. A behurcolt betegségek tucatjá­val szedték áldozataikat. Így történhetett, hogy a századfor­dulóra alig százan maradtak a szigeten. A Húsvéti-szigetet vé­gül is Chile annektálta 1888-ban. A huszadik század, a tudomá­nyos technikai forradalom jól­lehet megváltoztatta a körülbe­lül kétezer bennszülött életét, ám a nagy távolság legyőzése nem sikerült maradéktalanul. Hetente egy repülőgép érkezik Chiléből, de ez is csak tranzit­állomásnak hlasználjia a Húsvét- szigetet. Évente egy hajó köt kii, amely építőanyagot, gyógyszert, diesel-olajat és egyéb felszere­lést hoz magával. A szigeten a ■fő közlekedési eszköz még ma "Is a ló, a néhány tucat gépkocsi rendszám nélküli közlekedik. A nagyritkán odavetődő turista hajók igazi szenzációszámba mennek. Mindez igazán nem jelent erős kötődést. Chiléhez. Többek kö­zött ezért is történhetett meg, hogy a hatvanas évek elején a bennszülöttek „puccskísérletet” hajtottak végre, El szerették volna' érni, hogy szigetük Fran­cia Polinéziához tartozzon, hi­szen Dél-Amerikához nem sok közük váin. Az akkori chilei kor­mány egy kisebb hadihajót és 40 katonát küldött a Húisvét-szi- getre, akik egy puskalövés nél­kül „leverték” a lázadást. g- t. p. 9 A „szent emberek" — egykor varázserőt tulajdonítottak nekik — arccal a tenger felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom