Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

1982. november 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Politikai filmklubok ALBERTO MORAVIA 75 ÉVES A könyörtelen író Alberto Moravia, az olasz re­gény megújító ja talán a legolva­sottabb író hazájában, és a leg­olvasottabb olasz író külföldön — hazánkban is. Első regényé­től kezdve minden művének megjelenése eseményszámba ment, a legkülönbözőbb vissz­hangot váltva ki. A Vatikán egy időben indexre tette köny­veit. Ellentmondásos nyilatko­zataival is sokszor felborzolta a kedélyeket. „A művészet anti­szociális vagy aszociális” — nyilatkozta egyszer, tanulmá­nyában pedig így vall: ,,az iga­zi irodalom természetéből kö­vetkezően humanista, A huma­nizmus mindenfajta védelme egyben az irodalom védelme is.” Egyik nyilatkozatában marxis­tának vallotta magát, ugyan­akkor nemegyszer bírálja a „megvalósult szocializmust”; szemléletére erősen hatott a freu­dizmus, gondolkodásmódja az egzisztencialistákéval rokon, sőt az ultrabaloldalhoz is fűzték bizonyos szálak. Ellentmondásos megnyilatko­zásai ellenére aligha ismerünk egységesebb, következetesebb írói életművet, mint Moraviáét. Az ellentmondást a világban kell keresni, amelyben élt, s amelyet művei témájául, válasz­tott. Jómódú polgári családban született, apja Róma egyik leg­keresettebb építésze volt. Gyer­mek- és ifjúkorában a súlyos betegség, a csonttuberkulózis ágyhoz kötötte. Huszonkét éves korában jelent meg —• órási si­kert hozva számára — első re­génye, a Közönyösök, amelyben ifjúkori élményeit, az őt körül­vevő világ, a polgári család vál­ságát ábrázolta. Ezzel a regényé­vel új hang, új szemlélet jelent­kezett az olasz irodalomban, ahogy Simo Jenő írja: „Első­ként dokumentálta, hogy a régi polgári eszmék és kötelékek nem átalakulnak, hanem végle­gesen felbomlanak. A társada­lom atomokra hullott, a közöny­ben megnyilvánuló önzés rob­bantotta szét. Az ember elide­genedett a társadalomtól, és vég­legesen elvesztette az összefüg­gések fonalát.” Az ember magáramaradottsá- ga, elidegenedése a társadalom­tól Moravia életművének alap­témájává lesz, egyre sorjázó re­gényeinek már a címei is erről árulkodnak: Elhibázott becs­vágyak, A zavar, A boldogtalan szerető. Az engedetlenség. A megalkuvó. A megvetés, Az unalom (talán egyetlen kivétel, szemléletében is az Egy asszony meg a lánya). Moravia hősei azt példázzák, hogy a magány a mai világban feloldhatatlan, az em­beri kapcsolatok elvesztették hi­telüket, hazuggá, tartalmatlan­ná váltak. Az írót leginkább a férfi-nő viszony foglalkoztatta, polgári-értelmiségi hősei a szere­lemben keresnek feloldódást, ma­gányból való kitörési kísérlete­ik azonban itt is kudarcba ful­ladnak, vagy nevetségességbe torkollnak. Moraviát gyakran megvádol­ták pesszimizmussal, ő azon­ban tiltakozik ez ellen: „Nem vagyok az. Realista vagyok, eset­leg keserű, néha tragikus, de sohasem szkeptikus, vagy pesz- szimista ... A realista talán kö- könyörtelen^, mert szókimondó, és nem eszményíti a valósá­got.. . az- én szemléletem azon­ban nem egyszerű belenyugvás a megváltoztathatatlanba. csu­pán az élet- nehézségeinek elis­merése és ábrázolása.” Bárhogy is ítéljük meg Mo­ravia filozófiájának végső ki­csengését az kétségtelen, hogy ma már a XX. századi vllágiro- d-iÉMfitejugyhatású alkotójaként, egyik meghatározó szellemeként tartják számon. A. J. Az országban úttörő kezdemé­nyezés volt, amikor 1977 őszén Kecskeméten létrehozták a po­litikai filmklubot a Városi mo­ziban. Megnyílt az út a politi­kai oktatáshoz kapcsolódó fil­mek sokoldalú felhasználására. A Bács_Kiskun megyei Mozi­üzemi Vállalat készített egy filmajánlót, amelyben rövid- és játékfilmeket egyaránt ja­vasolnak a klub összejövetelei­hez. A következő témakörök­ben tudnak segíteni rövidebb és hosszabb celluloid szalagok­kal: a szocialista kultúra és ideológia kérdései. társadalom- politikai kérdések, pártirányí­tás és pártélet, fejezetek a magyar munkásmozgalom tör­ténetéből, gazdaságpolitika, neni|- zetközi politika. Tavaly kibővítették a film­ajánlót az alkotások adataival, rövid tartalmával. Csak egy-két cím: Asszonyok a gyárban, amely a női egyenjogúságról, a Kinek higgyek? a kettős neve­lésről, a Védőpajzsunk pedig a Varsói Szerződésről szól. A já­tékfilmek közül főképp a tör­ténelmi témákat feldolgozó pro­dukciókat ajánljuk bemutatás­ra, például az Angi Verát, az Ideiglenes paradicsomot. A kecskeméti politikai film­klubot évente tízezren látogat­ják. A megye legkülönfélébb intézményei, vállalatai, szakszer­vezetek, párt- és KlSZ-alapszer- vezetek kérnek filmeket a mozi­üzemi vállalat központjától. Az 1982 '83-as oktatási évben — szeptembertől — a megyében tizenöt helyen indítottak politi­kai filmklubot: a többi kö­zött Baján, Kiskunhalason, Kis­kunfélegyházán, a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a kiskőrösi Vegyesipari Szövetke­zetnél. Sikeres a jánoshalmi pro­pagandista klub is, amely 1980- ban alakult. Kunszentmiklóson, Kiskunma.jsán. Szabadszálláson, Szánkon és Lajosmizsén szintén létrehoznak hasonló klubokat. Már elkészült az új filmaján­ló a káderképzés tanfolyamai számára, amely tíz témakört foglal magába: filozófia, gazda­ság és politika, a magyar mun­kásmozgalom története, nem­zetközi politikai kérdések, párt­élet, szocialista kultúra és ide­ológia, a Szovjetunió és az SZKP a II. világháború után, társadalompolitika, a társada­lom szellemi élete. A filmeket követő beszélgetések helyesen alakítják az emberek világné­zetét, véleményét. B. T. JUBILÁL A KALOCSAI NÉPI EGYÜTTES Kultúránk nagykövetei Nagy sikerrel szerepeltek a kalocsai táncosok az NSZK-ban. Az együttes szerdán este nagy sikerrel szerepelt Kecskeméten, a mai faluról rendezett tudomá­nyos tanácskozás résztvevői előtt. Az ember önkéntelenül csen­desebbre fogja lépteit a kalocsai művelődési központban. A 'pati­katisztaságú, boltíves folyosók, a hófehér falak, a kedves barokk szobrocskák elmúlt idők hangu­latát őrzik. Meglehet, kontraszt­ként hat, mégis valami egybefo- nódást, folyamatosságot sugall, hogy itt, ebben a tiszteletet pa­rancsoló környezetben lelt igazi otthonra élő, színes, változatos és méltán világhírű népművésze­tünk egyik reprezentánsa, a fennállásának 15. évfordulóját idén ünneplő Kalocsai Népi Együttes. Művészeti vezetőjével, Tóth Ferenccel az együttes klubszobá­jában beszélgetünk. Itt minden a munkát idézi: a falakat padlótól a mennyezetig oklevelek, zász­lók, diplomák borítják, a tárlók­ban serlegek, plakettek sokasága — megannyi siker tanúi. — Ha kulcsszavakban próbá­lom összefoglalni az elmúlt 15 évet, a következetesség, a rend­szeresség és a folyamatosság jel­lemzi kétszáznegyven fős együt­tesünk életét. Az együttes kisgyermekkortól a felnőttkorig képes új és új örömet nyújtani tagjainak. S ez nemcsak általá­nosságban igaz. Vajon magyaráz­ható-e mással, mint az együttes összetartó erejével az, hogy pél­dául az 1963-as I. Duna menti Folklórfesztiválon négyéves ko­rában „Arany Párta” díjas Vö­rös Gyöngyi ma felnőttként is részt vesz a közös munkában! — Milyen eredményeket ho­zott az 1982-e% év? — Igen nagy örömünk, hogy ebben az évben már a teljes ma­gyar folklór szerepel jegyütte- sünk repertoárján. A kalocsaiak mellett erdélyi, észak-magyaror­szági, dél-alföldi és dunántúli táncok, dalok szerepelnek műso­rainkon. Gyakorta látogatnak hozzánk vendégkoreogi'áfusok, akiknek új módszereiből igen sokat profitálhatunk. Sikeresek voltak bel- és külföldi vendég- szerepléseink is. Több,, mint száz alkalommal szerepeltünk a Ka­locsára látogató külföldi turista- csoportok előtt, nívódíjat kap­tunk a siófoki nemzetközi szö­vetkezeti bemutatón, részt vet­tünk Budapesten a Haematológiai Világkongresszus megnyitóján, az íjász EB rendezvényein. Az Er­dei Ferenc Művelődési Központ meghívására többször is vendé­geskedtünk Kecskeméten, s hogy újra visszakanyarodjunk Kalo­csára: többször fogadtunk itt külföldi szakmai küldöttséget. Venezuelai, szovjet,' svájci szak­emberek tanulmányozták mód­szereinket. — Alig múlik el év, hogy a Kalocsai Népi Együttes ne kapna tucatnyi meghívást a világ kü­lönböző tájairól. Az idén merre jártak az országhatáron túl? — Az elmúlt másfél évtized során rendszeresen szerepeltünk külföldön, Finnországban, Fran­ciaországban, Máltán, hogy csak néhány országot említsek. 1982- ben az NSZK-beli Schenklengs- feldben vettünk részt egy emlé­kezetesen szép. bensőséges han­gulatú baráti találkozón az otta­ni néptáncegyüttes meghívására. Másik utunk a jugoszláviai Sta- ra Moravicra vezetett. Ez utób­bi különösen emlékezetes, hiszen ide eljöttek velünk együttesünk alapító tagjai is. /­— Milyen tervek foglalkoztat­ják az együttest? — Jövő évi „táncrendünket” illetően még nincsenek kialakult, végleges elképzelések. Annyi vi­szont bizonyos, hogy teljes gőz­zel készülünk új repertoárunk bemutatására Foltyn Jolán és Varga Zoltán koreográfusok köz­reműködésével. Üj kalocsai kom­pozíciók — az „Asszonybál” és a „Kalocsai lakodalmas” — kerül­nek majd műsorunkba, valamint a „Marosszéki forgatós” és a „Bácskai táncok” színesítik új programunkat. Szeretnénk, ha jövő áprilisban már ezzel az új, gazdag válogatással bizonyíthat­nánk, hogy képesek vagyunk megújulni, hogy van erő és te­hetség együttesünkben a ha­gyományőrzésre., a hagyományok továbbfejlesztésére — mondotta befejezésül Tóth Ferenc. Csapai Lajos GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Ürhajósvendégek Félegyházán Emlékezetes, nagyszerű ese­mény színhelye volt az elmúlt napokban a kiskunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky Endre Általá­nos Iskola: Farkas Bertalan űr­hajós alezredest és Magyart Béla űrhajós őrnagyot látták vendé­gül az iskola kisdobosai, úttörői. Izgalommal készültek a nagy napra, hiszen a vendéglátásban valamennyien részt vettek: fogad­ták, köszöntötték, kísérték, kér­dezték, hallgatták őket. Tudták, hogy Magyari Béla a város szü­lötte, így . érthető, hogy a torna­terem, ahol a találkozót lebonyo­lították, csaknem szűknek bizo­nyult ... A vendégek érdekesen számol­tak be pályaválasztásukról. A je­lenlevők megtudhatták, hogy mindketten az MHSZ-ben, vitor­lázórepülőként kezdték, majd a szolnoki Kilián György repülő- tiszti főiskolán fonódott össze életük-sorsuk. Feszült volt a fi­gyelem, amikor az űrhajóski­képzésről szóltak, a gyerekeket különösen a súlytalansági álla­potról szóló rész ragadta meg. Együtt mosolyogtak azon, hogy Farkhs Bertalan a Szojuz—36 űr­hajó falán (!) aludt, éppen a súly­talansági állapot kínálta lehető­ség miatt. Figyelemreméltó volt, amit a két vendég a tanulással kapcso­latban tanácsként mondott a paj­tásoknak. Magyari Béla, aki haj­dan a félegyházi Petőfi Sándor Általános Iskolába, majd a Móra gimnáziumba járt — most is ta­nul. Farkas Bertalannal együtt a Budapesti Műszaki Egyetem hall­gatója. A tanulás — mint mondot­ták — cseppet sem korhoz kötött, inkább folyamatossá kell tenni mindenkinek, hogy a szakmá­jukhoz szükséges ismereteik „naprakészek” legyenek! Kérték a kék és vörös nyakkendősöket, hogy mégkülönböztetett figyel­met szenteljenek a nyelvtanulás­nak. Amint Farkas Bertalan ki­mondta : egy idegen nyelv tudása már nem is elég ... (Mindketten anyanyelvi szinten beszélnek • „Aláírást kérünk, csapat-, raj- és őrsinaplóba, nyakkendőre...” ’ (Straszer Andás felvétele) oroszul, most pedig angolul ta­nulnak!) A vendégek beszámolója után a csapat tagjai tehettek fel kér­déseket vendégeiknek. Éltek is a'lehetőséggel! Mennyi minden érdekelte őket! Kíváncsiak vol­tak arra, hogy mi volt kedvenc tárgyuk az általános iskolában, a gimnáziumban, mit sportoltak, melyik csapatnak szurkolnak, mi­lyen anyagból készül a szkafan­der, és hogyan tapasztalhatná meg egy úttörő a súlytalansági állapotot? (Az utolsó kérdésre Magyari Béla adott szellemes választ: autóban ülve, egy na­gyobb bukkanó után bárki érzé­kelheti a másodperc töredékéig.) Az ünnepi csapatgyűlés záró­részében a pajtások a csapat és rajnaplókba kértek aláíráso­kat, adták át ajándékukat, a Fa­ragó József készítette alkotásod kát. Ök viszonzásként a szov­jet—magyar űrrepülés emlék­plakettjét kapták. Az igazi meglepetés ezután kö­vetkezett: az'udvaron egy cseh­szlovák gyártmányú TRÉNER- motorosgép várta őket, az első, amelyet hajdan a vitorlázás után kipróbálhattak . . . Természete­sen most is beültek az űrhajósok. A kis mozdony A mozdony, amelyikről szó­lok, alighogy megszületett, a haitalmas pályaudvarra ke­rült. Csodálkozva nézte a sza­ladgáló embereket, a nagy for­galmat, a széles üvegcsarno­kot, a sok társát, aki már mind beletanult a közlekedés­ibe. — Ej, de jó itthon — nyúj­tózott el lustán egy nagy dí­zelmotoros mozdony. — Miért, hol jártál? — kér­dezte kíváncsian az újonc. — Zágrábban. — Mi az? Merre van? ■ — érdeklődött tovább. — Zágráb egy nagy város Jugoszláviában. Tizenkét órá­ig tartott az út, míg vissza­értem Budapestre — büszkél­kedett a tapasztalt öreg ma­sina. A kis mozdony szeme tág­ra nyílt. > — Ö, ha egyszer én is el­mehetnék Zágrábba! — Te még nagyon kicsi vagy — nézett rá megvetően. A kis mozdonyt először va­lóban nem vitték messzire. Alig egy órát utaztatták reg­gel, meg este. Egyszer aztán mosolygós ar­cú vezető veregette meg az oldalát. Megnézték a kerekeit, megkopogtatták belsejét. — Minden rendben! — je­lentették a gépészek. — Hát persze, hogy rend­ben — húzta ki magái a kis mozdony, örömmel látta a ko­ra délelőtti napfényben, mi- lyen szépen csillog ruhája. A vezető beszállt a moz­donyba. Néhány kapcsolás, és már el is indította. Mentek, mentek. Azazhogy robogtak. A kis mozdony fürgén futotta a kilométereket. Időnként el- elcsodálkozott egy szépen zöl­dellő kukoricatábla láttán. Ér­deklődéssel figyelte az úton sín nélkül futó autókat, mo­torokat. Megbámulta a hatal­mas házakat, a füstölgő gyár­kéményeket. Mikor késő éjjel visszaérke­zett a pályaudvarra, a kis mozdony semmi fáradtságot nem érzett. A szerelők újból megvizs­gálták, aztán elégedetten je­gyezték be egy füzetbe: — A próbajárat sikerült. A vezető tekintetével megsimogatta a kis mozdonyt, majd ő is el­sietett. — Most már lefekhetek — gondolta magában a kis moz­dony, s már 7cézdett is alvás­hoz készüTődni, mikor arra lett figyelmes, a mozdonyve­zető jelentést tesz: — A kis mozdony bevált, semmi baj nem volt vele. Min­den rendben. — Akkor holnap indulhat­tok is Zágrábba — hangzott a válasz. — Én Zágrábba? — Ujjon­gott fel — azazhogy sípolt a kis mozdony. Hát ez csodála­tos! S a többi mozdony kissé irigykedve nézte az örömében rövideket fütyülő kis moz­donyt. K. M. Úttörő-olimpia Kecskeméten REJTVÉNYFEJTOKNEK Az elmúlt héten közölt rejt­vény helyes megfejtése: az első és a hetedik sor ábrái voltak egyformák! Sok ügyes, jó meg­fejtést kaptunk, közülük sorsol­tuk ki a nyertesek nevét: az emblémás trikót Kormányos Ani­kó dunapataji úttörő nyerte. Á könyvjutalmakat a következők kapták: Csenki Anasztázia, Izsák; Tamási Bernadett, Kisszál­lás; Almási Anikó, Lajosmizse; Kanizsai Péter, Orgovány,'Beretr ka Izabella, Baja; Gáspár Rita, Tass; Romfa János, Tatídi; Ble- szák Éva, Kecel; Törteli Béla, Bocsa; Barna Tamás, Kecskemét. (Az elmúlt hét trikó-nyertesé­nek, a kecskeméti Kovács Kati­nak küldött csomagot (Reile Gé­za utca 10.) „Ismeretlen” — jel­zéssel kaptuk vissza. Kérjük, je­lentkezzen személyesen, vagy küldje el új címét!) ’ Ezen a héten süteményrejt­vényt közlünk részetekre. Az itt látható süteményekre az ügyes gyerekek egy üzenetet írtak. Á süteményeket megfelelő sorrend­be rakva magatok is olvashatjá­tok ezt! Ez persze a megfejtés is, amit a szokásos módon leve­lezőlapon kérünk beküldeni, de­cember 6-ig, szerkesztőségünk cí­mére (Petőfi Népe Szerkesztősé­ge. Kecskemét, 6001, Pf. 76). A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Úttörőrejtvény. A he­lyes megfejtést beküldők között egy emblémás trikót és tíz da­rab könyvet sorsolunk ki! Százan vettek részt az elmúlt napokban a Buday Dezső Általá­nos Iskola tornacsarnokában a városi asztalitenisz üttörö-olim- pián. Nyolc asztalon pattogott a labda, a továbbjutásért és az érmes helyezésekért. A nagy küzdelem végeredmé­nye a következő lett: á lányok közül első lett Abel Andrea, a III. korcsoportban, illetve Bodor Krisztina a IV. korcsoportban. A fiúk közül Váczi Zoltán, illetve Pápai Attila jutott a dobogó leg­magasabb fokára. Érmesek let­tek még: Papes Attila, Somodi Zsolt, Király Tünde, Nyúl Réka, Papes Ferenc, a Buday Dezső Általános Iskola úttörői, vala­mint Sinka Gyula a Jókai isko­lából, Tóth Ilona a leninvárosi iskolából és Körmendi Mária a Hoffmann János Általános Isko­lából. Valamennyiüknek szívből gratulálunk! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom