Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1988. október 14. « PETŐFI NÉPE • 5 Avatás előtt a kecskeméti Úttörő és Ifjúsági Otthon Mindössze egy év és négy hónap telt el azóta, hogy Kecs­kemét város Tanácsa határozatot hozott a valamikori Ipa­ros Otthon teljes felújítására és ifjúsági célokra történő hasznosítására. A város e jellegzetes, szecessziós épületének a külseje néhány hét óta már eredeti szépségében díszíti a belvárost, belül is az utolsó simításokat .végzik, s a beren­dezéseket rakják a helyükre azokban a helyiségekben, me­lyeket rövidesen birtokukba vehetnek a fiatalok. A két ut­cai frontra néző sarki palota Aranyhomok Szálloda felőli homlokzatán ezt olvashatjuk: ŰTTÖRÖ ÉS IFJŰSÁGI OTT­HON. Mindenki kíváncsi — az idegenek, a külföldiek is — arra, hogy mi lesz. mi zajlik majd belül? . A legilletékesebbnek, az. új intézmény igazgatójának, Bur­ján Sándornénak tettük fel ugyanezt a kérdést: • Az épület főhomlokzata, rajta a felirat: ŰTTÖRÖ ÉS IFJŰSÁGI OTTHON. — Mint a nevéből is kitűnik, kettős funkciója lesz a háznak: változatos szabadidős elfoglalt­ságot kínál az úttörőknek és az ifjúsági korosztálynak egyaránt — mondja Burjánná. — Főállás­ban hét szakember irányítja majd a programokat, foglalkozásokat. Valamennyien pedagógusok és népművelők egyben. Ez a lét­szám azonban kevés ahhoz, hogy jól menjen a munka, ezért leg­alábbis negyven tiszteletdíjas kis­csoportos foglalkozásvezetőt al­kalmazunk majd. Az idei prog­ram már elkészült, s mi is izga­tottan várjuk a megnyitás napját, A hagyományok köteleznek — Vannak-e olyan szempontok, elvek, melyeket elsősorban érvé­nyesíteni kívánnak az intézmény munkájában? — A haladó hagyományokat követjük, melyek köteleznek ben­nünket. A város egykori jeles polgármestere, Kada Elek avatta fel az Iparos Otthont 1907. de­cember 7-én. Az itt székelő ipar- testület és iparos egyesület csupa olyan dolgot csinált, ami ma is példaként állítható. Harcoltak a szakmabeliek érdekeiért, védel­mezték az iparostanonc-ifjúságot, s színvonalas művelődési rendez­vényeket szerveztek. Az otthon életét a magasabb követelmények jellemezték. Arra törekedtek, hogy erősítsék az egyénnek a kö­zösséghez való kötődését. Nem véletlen, hogy az otthon szó ben­ne marad az új szerepkörű intéz­mény nevében. Nem kevésbé kötnek bennün­ket a Szalvay Mihály Űttörőház eddigi eredményei. Ezt 1951-ben nyitották meg. Példás munkájá­ért több alkalomban részesült or­szágos és megyei elismerésben: 1976-ban megkapta a Kiváló Út­törőmunkáért kitüntetést, 1981 - ben pedig a KISZ Központi Bi­zottságának vörös selyemzászla­ját. Pedig nagyon szűkös körül­mények között működött, olyan épületben, mely most már szinte életveszélyes állapotban van. • Az utolsó szépitési munkák a szecessziós díszteremben. (Méhesi Éva felvételei) Ezért külön öröm, hogy új házat kapnak a város úttörői. — Ügy tudjuk, most az otthon részleges birtokbavételére kerül sor. Mikor, s milyen helyiségek nyílnak meg? — Október végén,' a város fel- szabadulásának évfordulója tisz­teletére adják át az épület egy ré­szét. A földszinti szecessziós dísz­termet, ahol zenés-táncos össze­jöveteleket, reprezentatív érte­kezleteket tarthatunk majd. Már megnyílt a 220 nézőt befogadó Otthon mozi, melyben naponta öt előadás várja az úttörőket, az ifjúságot és a város lakóit. Dél­előttönként a kisdobosoknak, dél­utánonként az úttörőknek, illet­ve a középiskolásoknak vetítenek itt filmeket, melyeknek a témái az iskolai tananyagokhoz kapcso­lódnak majd többnyire. Estén­ként a Városi moziban műsoron levő filmeket láthatja az Otthon mozi közönsége is. Tervezünk itt filmklub-foglalkozásokat, szak­mai filmvetítéseket, a változó igényeknek megfelelően. A mozi­terem ad majd helyet ezután az úttörőszemléknek, a „Ki mit tud?” vetélkedők helyi rendezvé­nyeinek. Mozgalmas program színhelye lesz tehát ez a helyi­ség, melynek a technikai beren­dezése egyébként a legkorsze­rűbb: tv-filmek vetítésére is al­kalmas. Rendelkezésre áll továbbá egy nagyobb klubszoba és egy kisebb szakköri terem. Megnyílik a büfé is. További harminc terem — Ez tehát az idei állapot. S milyen lesz a végleges? — Az épület belső felújítása és rendeltetésszerű kialakítása to­vább folytatódik. A terv szerint egy év múlva további harminc helyiséget vehet birtokába az út­törő- és az ifjúsági korosztály. Ide költözik át — végre megfele­lő körülmények közé — az ifjúsá­gi könyvtár. Lesz játékbarlang, udvari táncparkett, lehetőség lesz jó időben a bográcsos vacso­rafőzés melletti szórakozásra is. Az említett harminc terem zöme egyébként a kiscsoportoké lesz — sok-sok lehetőséggel. Hadd mondjam még el, hogy közös kirándulásokat is szerve­zünk a hétvégi szabadnapokon, elsősorban a megye nevezetes helyeire, s fogadunk majd úttö­rőcsoportokat a megye más vá­rosaiból. — Szokatlanul rövid idő alatt újjávarázsolták — ha még csak részben is — ezt a 75 éves palo­tát. Hogyan sikerülhetett ez? — Sok vállalat tenniakarásá- val, összehangolt jó munkájával. A tervezést például négy vállalat — a BÁCSTERV. a SZÖVTERV, az AGROBER és az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat — szakemberei végezték. A kivitele­zésnél tizenegy munkahelyi kol­lektíva szorgoskodott, egyebek között az ÉPSZISZ, a vízmű vál­lalat, a Dózsa, a Törekvés, a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz, a DUTÉP Vállalat, az asztalosipari szövetkezet. Kivették részüket az építkezésből a város villanyszere­lő, kőműves, festő és tetőfedő kisiparosai is. Elmondhatom, hogy a generálkivitelező és koor­dináló ingatlankezelő vállalat példásan vizsgázott szakértelem­ből. A megyeszékhely KlSZ-alap- szervezetei értékes társadalmi munkát végeztek. Köszönet illet valamennyi közreműködőt, segí­tőt, nem utolsósorban a városi ta­nács művelődésügyi osztályát és a városi pártbizottságot. — Kik adtak rá pénzt, s meny­nyit?' — A teljes felújításhoz szüksé­ges mintegy húszmillió forintot Bács-JCiskun megye Tanácsa vál­lalta magára, a mostani, vagyis a részleges berendezést pedig a városi tanács vásárolta, körülbe­lül egymillió-négyszázezer forin­tért. — Milyen lesz a nyitvatartás rendje? — Hetenként hat napon át — délelőtt kilenc órától este tízig — tart nyitva a ház. Szerdán szünnap. Rapi Miklós A NAIV MŰVÉSZEK MÚZEUMÁBAN Gajdos János- emlékkiállítás Gajdos János a Szabolcs me­gyei kisközségben. Geszteréden szegényparaszti családból szüle­tett 1912-ben. A nagybirtok szo­rításában élő falu népe nem bol­dogult. A kis földű gazdák szí­vesen küldték gyermekeiket a városba mesterséget tanulni, csakhogy szabaduljanak a pa­raszti sors béklyójából. Itt mór nem jutott szóhoz a hagyomá­nyos paraszti élet összetartó ere­je. aki csak tehette, menekült a faluból. Gajdos Jánost cipész­mesterségre adták nagyszülei. Rajzolótehetsége már kisiskolás korában megmutatkozott. A nyo­morúság és a gyakori sérelmek légkörében érlelődött meg benne az elhatározás, hogy festőművész lesz. Ösztönzőleg hatott rá a 30-as évek elején Győri Elekkel kötött ismeretsége. Győri, aki kovácslegény volt, a kis Tisza, menti faluból, Ladányból érke­zett a fővárosba, és szintén mű­vészi ambíciók fűtötték. Győri révén ismerkedett meg Gajdos Bálint Jenővel, aki dicsé­rő szavaival és nem utolsósor­ban képvásárlásával új, s újaibb hitet öntött a festőbe. A jószemű kritikus azonnal felfedezte Gaj­dos fantáziagazdagságát, erőtel­jes látásmódját. Számított rá, hogy az östehetségek soron kö­vetkező kiállításain új szenzációt jelentenek a geszterédi cipészle­gény festményei. 1937—38_ban több külföldi kiállításon is sze­repelteti Belgiumban, Hollan­diában. A Rozsdatemető című olajfest­ménye a Fővárosi Képtár tulaj­donába került. Egyes kritikusok dús fantáziáját dicsérik, mások finom festői hangulatok terem­tőjét látják a fiatal tehetségben. Mindezek ellenére szociális hely­zete nem javul. Gajdos a háborús éveket Sződ- ligeten tölti, katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítették. Ek­kor festett képeinek nagy része Patai Lászlóhoz vándorol, aki állandó vásárlója marad, azon­ban ez az állandó anyagi és er­kölcsi támogatás is megszűnik, mikor pártfogóját munkaszolgá­latra viszik. 1949-ben' évtizedek dédelgetett álma valósul meg, mikor felveszik a Képzőművésze­ti Főiskolára. Azonban a sok nél­külözés. hányattatás következté- -beft meggyöngült szervezete nem tud ellenállni egy tbc-s fertőzés­nek, szanatóriumba kerül, s egy év múlva, 1950, július 3-án meg­hal. Gajdos a parasztfestőknek ab­ba a csoportjába tartozik, akik vágyaikat, álmaikat viszik vá­szonra. Az ábrázolt tárgyak szimbólummá válnak, olykor misztikus tartalommal telítőd­nek. Álomittas világa szürrea- lisztikus elemeket hordoz. Gyak­ran ismétlődő témáiban: fák, madarak, erdőrészlet, nem a na­turális ábrázolásra törekszik, ha­nem a nyújtózkodó csupasz ágak, a csonkolt törzsek, a korhadtság sebeit elénk táró gyökerek sajá­tos hangulatok hordozóivá vál­nak. Ösztönös kifejezőkészsége min­dig a legszuggesztívebb formát találta meg, ez avatta a legegyé­nibb hangú festővé az őstehetsé­gek táborában. Élete, pályája azoknak a paraszttehetségeknek a sorsát példázza a két világhá­ború közötti Magyarországon, akik elől el volt ugyan zárva a kibontakozás útja, de közvetle­nül. s hitelesen vallanak a pa­raszti életről, s ösztönös festő­erejükkel sajátos színnel gazda­gítják a bomló paraszti kultúrát, s egyben részeseivé válnak az egyetemes magyar kultúrának is, termékenyítő ihletet adva a kö­vetkező nemzedékeknek, ame­lyek újra felfedezik őket. Muraközi Ágota művészettörténész • Gajdos László: Bugacsépié*. VENDÉGÜNK VOLT A Zombori Népszínház A nemzeti hibákat, vétkeket elködösítő nacionalista gőz a létükben sokszor fenyegetett európai kis peremállamok sa­játja? Itt küldik pokolra a szemnyitogató igaz hazafiakat, itt „ezerszer Messiások” a magyar, a bolgár, az ír messiások! Itt „fenyegetnek meg mindent, ami szokatlan, legyen az kép, dal, vagy vers, vagy színdarab; gyűlöletes tudatlanságból”, mint Sean O’ Casey, a hazájából elűzött ír harcos, az egye­temes kultúrát gazdagító drámaíró figyelmeztette a hol­napért felelősöket. A korlátozott függetlenség, a politikai cselekvés szűk köre itt késztetett egy Petőfit, egy Adyt, egy Vapcarovot, egy Sean O- Caseyt nemzeti ügyek művészi vállalására. *■ Színpadon Párizsban A Zombori Népszínház legtöbb­ször izgalmas, látókörünket tágí­tó vendégjátékán gondolkodva, IHmitrij Jovanovic rendezővel és Koszó István szcenikussal be­szélgetve határoztam el, hogy ilyen történeti visszapillantássai, a kiabáló tanulságok kimondásá­val kezdem beszámolómat ven­dégjátékukról. Egy esztendeje mutatták be az ír drámaíró, Juno Páva cí­mű remekművét — mint megtud­tam, a belgrádi drámai színház rendezőjétől. Szívesen dolgozik a hangulatos bácskai város társu­latával, mert dinamikusnak érzi munkájukat. Ez volt a hatodik zombori rendezése, az egyik leg­kedvesebb. örül, hogy itt lehet Kecskeméten, ezért vállalta az ulazást, noha Jugoszláv Kulturá­lis Napokra Moszkvába látogató művészküldöttség tagjaként né­hány napja érkezett haza a Szov­jetunióból. Kollégái azzal fogad­ták: sajnálhatja, hogy lemaradt a kaposvári színház Marat-előadá- sáról. Három díjat kapott a belg­rádi nemzetközi színházi feszti­válon! Figyelnek a szomszédra. Koszó Islván örömmel újságolja: Wein_ träger Adolf vaskúti—bajai fes­tőművész alkotásait láthatják hamarost a zombori galéria láto­gatói. Remélik, hogy a testvér- városból, a kecskeméti társulat­tól is ellátogatnak a felújított zombori színház november végi ünnepi megnyitójára. Jó bará­tokhoz, régi ismerősökhöz illően a vendéglátók és a zomboriak sorba veszik a közös ismerősöket. „Hogy szolgál Konyovics mester egészsége?” „Sikerült-e Fekete Tibor veszprémi vendégszerep­lése?” Az előadás a rendezőt igazol­ta, aki szerint az első világhá­ború utáni években bemutatott Juno és Páva a mai közönséget is szórakoztatja, leköti. Jellem­beli különbségek, politikai ellen­tétek ma is sok családot osztanak meg világszerte, összetartásukért rengeteget tehetnek az olyan asz- szunyok, mint Juno — az egyben- másban Gorkij Anyá-jához ha­sonlítható munkásasszony —, aki a környezetét sújtó csapások el­lenére is töretlen hittel dolgozik lányáért, unokájáért, aki talán majd egy szabadabb, boldogabb Írországban élhet. A népes szereplőgárdából Mi- lojko Topalovic, a szájhős „ka­pitány”, a társadalmi harcokat vállaló lányukat alakító Ksenija Marie, Zivorad Ilic, a tanító tet­szett a legjobban, Nada Buleto- vic egyszerű eszközökkel formál­ta meg Junót, a feleséget. Noha a zombori vendégjáték előzetes propagandája jóindulat­tal sem mondható bőségesnek, mégis jó háromnegyed ház kö­szöntötte a Zombori Népszínház művészeit az előadás végén. Viszont Bátyán zsúfolt nézőtér előtt mutatták be vajdasági ven­dégeink Sean O’ Casey drámáját. H. fi. Anatole Litvak és én jól ki­jöttünk egymással, bár őt nyug­talanította. hogy lassan tanulom a szövegemet. Egy napon látta, hogy a szövegkönyvvel a kezem­ben ülök egy sarokban. Lelkes volt, megdicsérte a szorgalma­mat. Nem volt erőm ahhoz, hogy bevalljam neki, a „Tea és szim­pátia” című színdarab szövegét tanulom franciául. Egy párizsi színház felajánlotta, hogy játsz- szam el benne a főszerepet. Mikor az „Anasztáziát” lefor­gattuk, visszamentem Párizsba, és tudtam, hogy elkerülhetetlen Robertóval a szakítás. A „Tea és szimpátia” egy fiatal, internátus­bán nevelkedő fiúnak a történe­te, aki azt hiszi, hogy homo­szexuális. Roberto olyan ember volt. aki­nek nagyon ellenszenves dolog •volt a homoszexualitás! Amikor Robertinót svájci vagy angol in­ternátusba akartam küldeni, mindig nagyon megharagudott. Mi? Ezekben az internátusokban kezdődik — tombolt. Így azután Robertino soha nem részesült internátusi taníttatásban. Rossellini a jelenlétemben oL vasta el a forgatókönyvet egy párizsi szállodai szobában. Ami­kor a végére ért, felállt, a szö­vegkönyvet a falhoz vágta, és azt mondta, ez a legócskább da­rab, amit valaha is olvasott. Az nem is lehet kérdéses, hogy ilyes­miben játsszam-e. De nem sike­rült lebeszélnie a darabról. A premier estjén az öltözőm­ben ült, és olaszul jósolt. Meg­kértem, hogy legalább franciául mondja, mert francia színpadra fogok állni. Hevesen mondta to­vább az anyanyelvén: Nem kell félnem, nem fogok sokáig a szín­padon állni. Legfeljebb tíz percig. Megkövültem. Lámpalázasan mentem ki a színpadra. De min­den jól ment. Az utolsó jelenet­nek is vége lett, láttam, hogy Ro­berto a kulisszák mögött áll. Partnereimmel álltam a színpa­don, valóban ünnepeltek minket. Felálltak a nézők, tapsoltak, üvöl­töttek. bravót kiabáltak, egysze­rűen nem engedtek le bennünket a színpadról. Mikor egyszer egye­dül álltam a színpadon, Róbertot láttam szemben velem. Találko­zott a pillantásunk. Egymás sze­mébe néztünk, és ebben a pilla­natban tudtam, hogy vége a há­zasságunknak, még akkor is, ha továbbra is egymás mellett élünk. A párizsi-, színházi játékkal új élet kezdődött számomra. A gye­rekek nálam voltak, Roberto több hónapra el akart utazni, hogy filmet forgasson Indiában. Egyedül magamra voltam utalva. Négy év óta először. Nekem kel­lett döntéseket hoznom. De bol­dog voltam. Jól éreztem magam. A darab siker volt. Kollégáim a szünetekben az öltözőmben gyűl­tek össze, és pikáns vicceket me­séltek. Jól szórakoztak rajtam, mert még mindig elpirultam. De az elfogódottságom napról napra egyre jobban feloldódott, végül én is úgy nevettem, mint ők. Következik: 27. Váljunk cl!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom