Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
1982. október T • PETŐFI NÉPE • EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Kodály Zoltán 1885 és 1892 között lakott Galántán. Itt tanult írni és olvasni és az akkori kispajtásaira emlékezve írta a Bicínia Hun- garica előszavában a ma már országszerte ismert szép üzenetet: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban!” Kodály és Galánta —Galánta és Kodály Kodály Zoltán 1905-ben a Budapesti Zeneakadémia sikeres befejezése után ide tért vissza, és innét kiindulva a Mátyusföld és Csallóköz falvaiban gyűjtött először népdalokat. Ideutazott 1927-ben is; egy régi templomi énekeskönyvet — melyben egykori énektanítójának, Fü- löp János tanító úrnak négyszólamú karácsonyi pásztor-miséje volt bejegyezve — keresett. Galántára, a Mátyusföldre emlékezve írta meg 1933-ban a Budapesti Filharmónia Társaság 80. évfordulójára ma már világhírűvé vált zenekari művét a Galántai táncokat, amelyben az a csodálatos verbunkos zene hangzik fel, amelyet Kodály Zoltán gyermekkorában a világhírű Mihók prímás és zenekara vitt szét a nagyvilágba, s akiknek rajkóiból, ahogy Kodály Zoltán szülei emlegették: „Zoltán malacbandája” állt... Utoljára 1943. május 30-án járt Galántán, amikor a nagyközség és a járás népiskolái ünnepelték az akkor 60 éves Mestert. Ezertagú gyermekkórus zengte az általa Galántán és környékén gyűjtött népdalokat. Ezen a napon választotta meg a képviselőtestület díszpolgárrá. Mit jelentett számára ez a galántai látogatás? „Eljöttem Galántára, tovatűnt gyermekkorom színhelyére, hogy részt vegyek egy szerénynek ígérkező, de kedves falusi dalosünnepélyen. És íme, úgy jártam, mint a bibliai Bálám, aki elindult, hogy keresse elveszett számárért és egy országot talált helyette. Én is egy egész országot, egy egész birodalmat találtam itt, Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány: a mi szebb és igazibb jövőnk ...” így gondolt ránk egész életében Kodály Zoltán. Galánta és az egész Mátyusföld mély tisztelettel emlékezik Kodály Zoltánra, de nemcsak Galánta és a mi járásunk, hanem egész Dél-Szlovákia magyar lakossága. 1969 óta háromévenként Galántán rendezik meg a Kodály-napokat, a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos találkozóját. A mintegy ezer-ezerkétszáz énekes találkozójának rendszeres résztvevője a kassai Csermely kórus, a diószegi Vox Humana, a somorjai Híd, a galántai Kodály Zoltán Daloskor, a zsérei, a kolonyi és a rimaszombati vegyeskar, melyek több alkalommal nyertek aranykoszorús minősítést. Az említetteken kívül kitűnő magyarországi vendégkórusok is ellátogattak hozzánk. A galántai Kodály-napo- kon egyben a hazai karvezetők szakmai továbbképzéséről is gondoskodtunk, hiszen azokon olyan kiváló magyarországi előadók tartottak előadást, mint Vass Lajos, Vikár László, Sárosi Bálint, Gulyás György, Eősze László, Raics István és mások. A centenárium évében Galánta és az egész Mátyusföld népe 1982 áprilisában és májusában a „Tavaszi szél...” népdalverseny helyi és járási versenyein főleg a Kodály által gyűjtött népdalokkal, népballadákkal adózott Kodály Zoltán emlékének. Május 15-én, amikor a Magyar Kodály Társaság népes csoportja Galántára látogatott, hogy felkeresse a Mester gyermekkori tartózkodásának színhelyét, a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) Galántai járási Bizottsága ünnepi hangversenyt rendezett. Az őszi centenáriumi rendezvénysorozat keretében sokoldalúan szeretnénk emlékezni Kodály Zoltánra. A CSEMADOK Galántai járási és városi Bizottsága november 19—21-e között rendezi Kodály centenáriumi emlékünnepélyét, melynek keretében 19-én este a galántai művelődési házban az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes ének. és zenekara, valamint szólistái adnak ünnepi hangversenyt. November 20-án. többek között. Záreczky László Kodálv és Galánta, Heltai Nándor a szülőváros és a zeneszerző kapcsolatáról tart előadást. Számítunk a Magyar Kodálv Társaság vezetőinek a közreműködésére is. Vass Lajos vezényli az össz- kart az 1975-ös III. Kodály-na- pokon. A késő délutáni órákban kerül sor a galántai járás felnőtt énekkarainak versenyére. Az említett ünnepély fénypontja lesz a szombat esti ünnepi énekkari találkozó, melynek keretében színpadra lép á délutáni járási verseny győztese, a galántai énekkarok, magyar- országi vendégkórusaink, lengyel vendégkórusunk és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara. Vasárnap délelőtt rendezzük meg járásunk gyermekkarainak találkozóját. Decemberben a Szlovák Filharmónia szimfonikus zenekara neves magyarországi szólóénekesek közreműködésével ünnepi hangversenyt ad Galántán, ami méltó betetőzése lesz a Kodály-centená- rium kulturális rendezvényeinek. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából 1982 decemberében annak bizonyságául, hogy Galápta sosem felejti el Kodály Zoltánt, a volt Eszterházy- kastély parkjában —, ahol valaha Joseph Haydn zenélt, s amelyben a már idézett Kodály-beszéd is elhangzott —, Galánta városa emlékművet állíttat, hogy hirdesse örökké a mi jószomszédi harmóniára való törekvésünket és mélységes tiszteletünket városunk egykori lakója, Kodály Zoltán iránt. Morovics Ferenc, a Galántai Városi Nemzeti Bizottság Tanácsának elnöke • Gertrudis: „Az én öcsém (élénk gyilkossá leve?!” • Tiborc: „Szép pénz, de adhatsz-é hát min- deník szűkölködőnek?” Bánk bánillusztrációk A Bánk bán műsorra tűzésekor a Katona József Színház igazgatósága fölkérte Bodri Ferenc festőművészt, mutassa be az előadások látogatóinak, hogy ő milyennek látja nemzeti drámánk szereplőit, milyen kép alakult ki benne a tragédia legizzóbb pillanatairól. A színház előcsarnokában kiállított rajzokból nemcsak azért közlünk néhányat, hogy ezáltal is az előadás és a kis tárlat megtekintésére ösztönözzük a nézőket. Ezek a grafikák széles nyilvánosságot érdemelnek! • Bánk: „örökre átkozott légyen, átkozott.” KPVDSZ kulturális napok A 'Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Bács- Kiskun megyei Bizottsága idén is aktivisták, tisztségviselők javaslatai, az alapszervezeti programók alapján állította össze a szokásos őszi kulturális napok műsorát. Remélhető, hogy valós igényeket és jól előkészített rendezvényeket népszerűsít, gyűjt csokorba a XXII. KPVDSZ kulturális napok Bács-Kiskun megyei műsorfüzete. A vetélkedők most is kedveltek. A „Jót, s jól magyarul” anyanyelvi vetélkedő középdöntőjére október 27-én, az SZMT-székházban kerül sor. Az első fordulóból továbbjutottaknak ilyesféle feladatokat kell megoldaniok: Fordítsa magyarra az „Italmérőpultost felvételre keresünk” föliratot. A IBIK kiskunfélegyházi központjában arról kell számot adni a benevezetteknek, hogy mennyire ismerik Arany János költészetét. ,jMiért Baja a Baja?”; megtudhatják, akik elmennek október 11-én a Csitanica vendéglőbe,, ahol Rapcsányi László vezeti a helyismereti fejtörőt. A ZÖLDÉRT Vállalatnál azt döntik el, hogy melyik szocialista brigád a leg- tájékozottabb, a legműveltebb. 1 Több rendezvény a képzőművészeti világhéthez és a Kodály- centenáriumhoz kapcsolódik. Du- navecsén Bozsó-kiállítást, Kece- len lKátai Mihály tűzzománcait tekinthetik meg az áfész-dolgo- zók. A Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat kiskunfélegyházi alkalmazottainak egy szabadegyetemi előadást ajánl a program. A már említett Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ a helyi művelődési ház színvonalas rendezvényeire szervez csoportos látogatást. Ott lesznek dr. Kovács Imre MiÉM-miniszterhelyettes előadásán. Számukra különösen hasznosnak ígérkezik. Bizonyára sok érdeklődőt vonz Baján Kőhegyi Mihály előadása. Legújabb ásatásairól tájékoztatja az áfész által meghirdetett előadáson hallgatóságát. A XII. KPVDSZ kulturális napok keretében kerül sor október 20-án. az SZMT-székházban az ágazatban dolgozók szakszervezeti napjára. Előadónak Tausz Jánost, a KPVDSZ elnökét kérték föl. H. N. KÉTSZÁZ ELSŐS LÁNY KÖZÖTT NÉGY FIÚ Bajszos „óvó bácsik” Nézegetem a kecskeméti Óvónőképző Intézet elsős hallgatóinak névsorát. Kétszázan vannak, közöttük négy fiú nevére bukkanok. Nem lepődöm meg, mert az előző tanévekben Is végeztek már az OK-ban srácok. Magam ele képzelem: fehér köpenyben, deli fiatalember mesél a kicsiknek, bajsza alól mosolyog rájuk, felsegíti a cipőt nekik. Furcsa kép, de természetes. Jól tudjuk, hogy az óvodákból hiányoznak a férfi pedagógusok. Talán ezért nem zárkóznak el az utóbbi években a felvételi bizottságok tagjai attól, hogy felvegyék a hallgatók közé azokat a fiúkat is, akik őrömmel és elhivatottsággal foglalkoznak az óvodáskorú gyerekekkel. Arckép- vázlatok Bodnár Béla tanítóképzőbe adta be felvételi kérelmét, de az utolsó pillanatban módosított: mégis csak „óvó bácsi” akar lenni. Gödöllőn játszóházban találkozott naponta a gyerekekkel, ahol bábszakkört szervezett nekik. A híradás- technikai műszerész most Kecskeméten tanul. Lajosmizsén óvodában dolgozott Kolinászi Zoltán. Tiszakécs- kén járt gimnáziumba, szijlei pedagógusok. Első nekifutásra felvették az Óvónőképzőbe. Most Ladánybenén laknak, onnan bu- szozik át. Petneházi Zsoltnak is van már gyakorlata az óvodai munkában. Az építőipari iskola után a salgótarjáni óvodában kóstolgatta az „óvó bácsi” szerepkörét. Édesanyja nyomdokában halad, aki szintén ezen a pályán dolgozik. Tavaly érettségizett a kecskeméti Katona József Gimnáziumban Béres László. Egy nyáron fa- gvisként kereste a zsebpénzét a lakótelepi cukrászdában. Ott kedvelte meg a gyerekeket... így a látszerészioari tanulóból hamarosan óvónőképzős hallgató lett. Kérdések — Miért választják ezt a pályát? — kérdezem a körülöttem ülő „óvó bácsiktól”. Kolinászi Zoltán: ■— Szeretem a gyerekeket. Ügy akarom nevelni a 3—6 éves korúakat, hogy boldogan járjanak az óvodába. Petneházi Zsolt: — Elsősorban a kicsik őszintesége ragadott meg. Jó érzés egész nap velük lenni. Bodnár Béla: — A nevelést hangsúlyozom. Lemérhetem munkám eredményét: sikerül-e megbarátkozni mondjuk a vadóc gyerekkel ? Béres László: — Ennél a korosztálynál szívből jön a szeretet, de a gyűlölet is. Akkor lesz sikerélményem, ha megkedvelnek a gyerekek. — Hogyan érzik magukat az óvónőképzős lányok között? K. Z.: — Elfogadtak. Természetesnek veszik, hogy fiú is van a csoportban. Egyenrangú vagyok velük. B. L.: — Megmondom őszintén, először feszélyezetten éreztem magam a lányok között. — Mit szóltak a gyerekek? B. L.: — Ritka a férfi óvodapedagógus. A kicsik; odafigyelnek a szavunkra. P. Zs.; — Jó az, ha látja a gyerek, hogy nemcsak a családban van férfi, hanem ott is, ahol a napjának nagy részét eltölti. B. B.: — A hospitáláson fur- csállva néztek először a gyerekek: ki ez a csodabogár? Már megszoktak, megbarátkoztak velem is. — Mit kell megtanulniuk az elkövetkezendő iskolai évek alatt? K. Z.: — A módszertani tantárgyakra nagyon odafigyelek: mit, hogyan tanítsak majd az óvodásaimnak — játékosan. B. L.: — Milyen lélektani hatásai vannak a módszereknek? Ez a kérdés foglalkoztat. B. B.: — A gyermekpszichológia érdekel. Milyen a lelkiállapotuk az óvodáskorúaknak ? Ennek ismeretében olyan foglalkozásokat szeretnék tartani, hogy felviduljanak, önfeledten együtt haladjanak velem. Végezetül Négy fiú — az óvónőképzőből. Nem lepődnek meg a gyerekek, ha fehér köpenyben látják őket, bajuszuk alól mosolyog rájuk. Tudjuk, hogy az óvodákból sem hiányozhatnak a férfi pedagógusok. Ezért tanulhatnak most Kecskeméten. Borzák Tibor 20 Petter levele A fényképészek mindig a közelünkben voltak. De Roberto olyan nyugodt és kedves volt, hogy ez alkalommal nem kezdett ki velük. És ezután készítették azt a híres-hírhedt fényképet, amely a „Life” magazinban jelent meg: mi ketten, kéz a kézben Amalfi partjainál. Bejárta az egész világot, és megmutatta, milyen csa- podár asszony vagyok én ... Amalfiban felismertem, hogy eljött az a pillanat, amikor Pet- terrel szemben abszolúte becsületesnek kell lennem. Több próbálkozás után ezt írtam neki: „Nehéz lesz elolvasnod ezt a levelet, nekem pedig nehéz megírnom. De azt hiszem, ez az egyetlen megoldás. Szívesen elmagyaráznék neked mindent elejétől fogva, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeretném kérni, de ez olyan értelmetlennek tűnik. Ez nem- egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsátani, ha én Robertónál akarok maradni? Nem akartam szerelmes lenni, és végleg Olaszországban maradni. A terveink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min változtathatnék? Magad vetted észre Hollywoodban, hogy nő a vonzalmam Robento iránt, mennyire hasonlítunk egymásra, hogy ugyanazok a vágyaink ugyanarról a munkáról, ugyanazok az el- kénzeléseink az életről. Azt gondoltam. le tudorrt győzni az iránta érzett vonzalmamat, ha látom a saját környezetében, melv anv_ nvira más. min* az envém. De pont az ellenkezője történt. Petter, tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád, Piára, a jö- vőnkre, a múltunkra, amelyben te olyan önfeláldozó és segítőkész voltál. És most egyedül állsz a romokon, és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Stromboli.t, és elkezdtük a forgatást, a munkatársak észrevették, hogy Roberto és én több időt. töltünk együtt, mint ameny_ nyi szükséges. Utána megérkeztek az újságírók, elkezdték a nyomozást, minden lehetséges emberrel beszéltek, megszámolták a fürdőszobámban a fogkeféket. És hol aludt Roberto? És hol a testvére? Egyedül voltam a hálószobámban? Először csak az olasz újságírók jöttek, azután a kollégáik is a világ minden tájáról. És ezután kaptam meg Petter levelét. Meg van róla győződve, hogy nem gondolkodtam a következményeken, végül is Rossellini házas ember, katolikus országban él, és én Anna Magnanit csak mint Roberto szeretője válthatnám fel. Rossellini semmilyen új házasságát nem ismernék el Olaszországban. Azokban az években, amíg házasok voltunk, ő mindig azon volt, hogv nekem segítsen, levegye a vállamról a felelősséget, és a terheket. „Nincs olvan férfi, aki több szabadságot adott volna a feleségének akit szeret, mint én neked." Sírtam, amikor elolvastam Petter levelét. Következik: 23. Csak egy életünk van...