Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. szeptember 9. Megtérül-e a befektetett negyvenegynéhány millió? AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Dávodon máig is sokan emlegetik az alkotmány és az új kenyér ünnepének három hete lezajlott eseményeit. A község fiataljai és idősebb lakói egyaránt, szép számban ott voltak az Augusztus 20. Tsz és a Dunai Vasmű dol­gozóinak hagyományos ta­lálkozóján. Gyönyörködtek a dunaújvárosi vendégek tánc- együttesének színpompás műsorában. Együtt szurkol­tak a helyi és a vendégség­be érkezett ifjú sportolók versenyén, s élvezték a latin­amerikaiak basebaümérkőzé- sét, mert ilyet ritkán láthat a dávodi futballpályára ösz- szesereglett közönség. A vas­mű dolgozóival együtt, az ott üzemi gyakorlaton levő kubai dolgozók is eljöttek a dávodi munkás—paraszt találkozóra. £> Róka István tsz-elnök. Amióta Róka István agrármér­nököt megválasztották a dávodi termelőszövetkezet elnökének, má­sodízben ünnepeltek együtt a vas­mű és az Augusztus 20. Tsz dol­gozói. Az ipari és a mezőgazdasá­gi üzem szépen fejlődő kapcsola­tát jelképezi a Dunai Vasműtől kapott zászló is a szövetkezeti székház falán. Az utóbbi két esz­tendő alatt fiatalodott az Augusz­tus 20. Tsz. Napjainkban harminc­kilenc esztendő az átlagos életko­ra annak a félezer szövetkezeti dolgozónak, aki mindennap tisz­tességgel ellátja feladatát a mező- gazdasági üzem valamelyik mun­kahelyén. Egy évtized után, ta­valy először nyereségrészesedést is tudott fizetni a közös gazdaság« és a vezetőség határozata alapján ezentúl minden esztendőben lesz ilyen nyereségfelosztás. • — A jövő februárban éppen két esztendeje tölti be Róka István az elnöki tisztséget. Miként sikerült a szövetke­zetnek ilyen rövid idő alatt a korábbi színvonalról fel­jebb emelkednie? — Jó közösség alakult ki ná­lunk, mindig lehet rájuk számí­tani. Sok a fiatal szakember, szak­munkás, akik hívei az újnak. Közvetlen munkatársaim közül a főmezőgazdász huszonhat, a főál­lattenyésztő huszonöt esztendős. A két főágazatvezető harminc-, és harminchat éves, a telepvezetők átlagéletkora ugyancsak harminc év. Jómagam a harmincnegyedi­ket töltöm. Felkészült szakembe­rek, akik tökéletesen ellátják munkakörüket. Az elnöknek ap­rólékos szakmai kérdésekkel nem kell foglalkoznia. Jó termőföldje van a dávodi ha­tárnak, amelyet a vetésszerkezet változtatásával előnyösebben tu­dunk kihasználni. A 4280 hektár szántóból ezerkétszáz a búza át­lagos vetésterülete. Korábban éve­kig nem sikerült kellő hozamot elérni, mert a vízkormányzást nem tudtuk megoldani. Egyelőre az alkalmas területeket választot­tuk ki, amelyeket nem öntött el , a belvíz, s altalajlazítőval próbál­koztunk, sikerrel. Az eredmény egyetlen év alatt hektáronként hatszáz kilogramm termésátlag­növekedés. A kukorica, a cukorré­pa, valamint a szója a főbb növé­nyünk. A korábbi 800 hektárról 1350 hektárra növeltük az ipari nyersanyag-növények vetésterüle­tét, hogy a kevésbé jövedelmező kukoricatermesztést ellensúlyoz­zuk. Ha megvalósul a Margitta- szigeti nagytérségi melioráció, ak­kor valamennyi választott növé­nyünk termesztésére előnyösebb feltételek alakulnak ki. Akkor már nem kell keresgélnünk az egyes táblákat, hogy mikor, me­lyiken lehet az időszerű munkát elvégeznünk. Most még ez a hely­zet, hiszen a melioráció a kezde­ténél tart. Sajnos, a kivitelező nem volt eléggé tisztában azzal a sajátos feladattal, hogy termelő­üzemben miként lehet talajforga­tást, tereprendezést, üzemi földút­építést úgy végezni, hogy az ne zavarja a gazdaság időszerű mun­káit. — Részletezné ezeket a gondokat? — Természetesen. Ez év végéig 15 millió forint értékű munkája lenne az Alsó-Dunavölgyi Igazga­tóságnak a mi szövetkezetünk te­rületén. Ez ideig mintegy 20 szá­zalékát végezték el. Ott, ahol most dolgoznak száz hektár cukorrépa, háromszáz hektár kukorica ter­mését kell betakarítanunk és a feltúrt területek miatt lehetetlen útviszonyok között elszállítanunk. Ugyanitt a lucerna negyedik nö- vedékét, száz hektár szója termé­sét is biztonságba kellene helyez­nünk, de hogyan. Járni alig lehet a területen, nem hogy terménnyel megrakott járműveket vontatni. Ha a jelenlegi munkát már az el­ső félévben befejezte volna a ki­vitelező, ahogyan ezt az ütemezés szerint kellett volna, a fejünk sem fáj most a betakarítás miatt. Az év első felében mindössze 5 szá­zalékát végezték el -a melioráció­nak. Sokkal szerenasésebb hely­zetben vannak a Margitta-szige- ten a Baranya megyei szomszé­daink. Náluk ugyanis a baranyai vízgazdálkodási társulatok tevé­kenykednek, dicséretes igyekezet­tel, s nem hátráltatja őszi ter­ménybetakarításukat a sok befeje­zetlen útszakasz, úgy mint a miénket. Ha egyetlen évben meg­bukunk amiatt, mert nem tudunk idejében eljutni az érett termény­hez, és a nagy értékű cukorrépát, szóját, takarmányfélét a lehető legkisebb veszteséggel összegyűj­teni, akkor az egész közösségünk kárát látja mások súlyos mulasz­tásának. Ez olyan kockázat, ame­lyet egyedül nem viselhet el az Augusztus 20 Tsz. — Vajon időtálló lesz-e a nagytérségi meliorációs mun­ka ilyen viszonyok között? — Azzal, hogy elköltjük itt a dávodi határban a 46 millió forin­tot, aligha. A tervezés, és a kivi­telezés nem volt eddig elég körül­tekintő. A régi csatornák kitisztí­tása, alakítása közben derült ki, hogy milyen alaposan előkészítet­ték ezt a régiek háromnegyed év­századdal ezelőtt. Az évtizedek során betemetett csatornák falá­nak még megtaláltuk a vesszőfo­natait, amelyet a kedvezőtlen al­talaj, a folyóhomok miatt készí­tettek az egykori ármentesítő tár­sulati dolgozók, nagy szakértelem­mel. Most, sajnos ilyen munka nincsen tervezve, pedig a talajvi­szonyok cseppet sem változtak. Meddig tarthat vajon a frissen ki­épített csatorna, ha falazata nin­csen rögzítve. A vízkormányzásra az úgynevezett drénezés jó lehe­tőséget teremt, de ezt a munkát elég korlátozott területen irányoz­ták elő. Hogy mi á megoldás, ezt nem nehéz kitalálni. Felül kell vizsgál­ni a helyszínen, és nem az íróasz­talok mellett az egész munkát. A tervezés és a kivitelezés problé­máit. Ahol szükséges, a költség- kereten belül úgy módosítani, hogy időtálló legyen az egész nagytérségi melioráció. Különféle látszatmunkával senki se prédál- hassa el a közösség pénzét. Ahová csatorna kell, oda olyan csatornát húzzunk, amelyik, kibír legalább háromnegyed évszázadot, úgy mint a régiek. Ha földút kevesebb is elég, arra se költsünk feleslege­sen. Inkább a sziget 23 ezer hek­tárjának vízkormányzására, az eh­hez szükséges munkákra tegyük félre a másutt megtakarított ösz- szegeket. Kiss Antal A kihívás erősíthet is BRNO, VÁSÁRVÁROS: Magyar gépek bemutatója A magyar—csehszlovák áru­csere-forgalomban mindig ese­mény a Brnói Nemzetközi Gép­ipari Vásár, amely most szep­tember 15-én, 24. alkalommal nyitja meg kapuit. A magyar vállalatok közül a legnagyobb területen a Video­ton, a Metrimpex, a Komplex, a Budavox, a Nikex és a Che- mokomplex vonultatja fel új­donságait. A Videoton leg­újabb számítástechnikai mű­szereivel, komputereivel, az Elektroimpex és Budavox hír­adástechnikai berendezésekkel, a Chemokomplex vegyipari gé­pekkel, az Irodagépipari és Fi­nommechanikai Vállalat iroda­gépekkel, a Komplex mezőgaz­dasági felszerelésekkel áll elő. A Metrimpex különböző mű­szereket, a MOGÜRT autóbu­szokat, a Technoimpex szer­számgépeket, kábelgépeket mutat be. Mivel az 1981—85-re aláírt magyar—csehszlovák megálla­podás értelmében az árucsere mintegy 58 százalékát a gép­ipar termékei alkotják, a vásá­ron mindenekelőtt gépiparun­kat igyekszünk bemutatni, hogy javíthassuk a forgalom összetételét.' A HUNGEXPO a két- és a sokoldalú KGST-kooperáció bemutatására is törekszik. Fi­gyelnek arra, hogy az élőszó­ban, szövegben nyújtott mű­szaki információ könnyen ért­hető legyen. A kiállított tár­gyak közül minél többet igye­keznek megmutatni működés közben. A HUNGEXPO megkülön­böztetett figyelmet szentel a csehszlovák piacnak, amelyen az idei árucsere-forgalom — a terv szerint — mintegy 140 millióval meghaladja az egy- milliárd rubelt. Brnóban viszont már a to­vábblépésre gondolnak. L. J. ELÖRELÁTHATÓAK VOL­TAK-E azok a világgazdasági vál­tozások, amelyek népgazdaságun­kat 1982-ben különösen érzéke­nyen érentették, vagy azok sors­csapásként értek-e bennünket? A gazdaságirányítás 1980- ■ ban és 1981-beh már a népgazda­sági tervezésben figyelembe vet­te a világgazdasági bizonytalan­ságokat. Erre utal, hogy a hato­dik ötéves terv lényegében nyi­tott jellegű, ami azt jelenti, hogy éppen az előre beláthatatlan vál­tozásokra számítva csak a leg­fontosabb arányokra vállal köte­lezettséget. Az 1982. évi terv és a szabályozók egyaránt a világ- gazdaság pangását vette figye­lembe. Ebből is következik, hogy a gazdaságirányítás bizonyos mértékben már előrejeleete a romlási lehetőségeket. Igen ám, de az előrejelzés alul­becsülte a várható romlást, álla­pították meg többen. Ez igaz, de egyáltalán lehetett-e pontosabb prognózist adni, s arra stabilabb tervet és szabályozómértékeket ki­alakítani? Az 1982. évi világgazdasági vál­tozások, az egyre mélyülő válság előrejelzésének minőségét szerin­tem csak úgy szabad értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelyek helyzetünket megnehezítették, és azok előre- becslési lehetőségét értékeljük. A PROGNÓZISOK ALAPJÁT képező különböző nemzetközi in­formációk 1981-ben és 1982 elején már a fejlett tőkés országok igen szerény mértékű gazdasági növe­kedésével számoltak, és a válság kifulladását valószínűsítették. Ta­valy a magyar vállalatokhoz in­tézett körkérdések is ilyen szel­lemű válaszokat eredményeztek, a gazdálkodó egységek általában nagyobb növekedésre számítottak, mint amilyenre valóban lehetősé­gük nyílt 1982 eddig eltelt idő­szakában. A kiinduló információk alapján az 1982. évi terv és szabályozó­mértékek nem tartalmaztak túl­zottan „optimista” elemeket, de a bekövetkezett változások előny­telen hatásai még a legborúlátób­bak elképzeléseit is túlhaladták. finnek okai elsősorban a nem­zetközi politikai légkör változá­sában keresendők. KÖZISMERT PÉLDÁUL, hogy az amerikai gazdaságpolitika ma már logikailag sem követhető fordulatai is a kiszámíthatatlan tényezők számát bővítik. Gondol­junk itt csak az USA kamatpo- litikai manővereire, vagy a kü­lönböző irányú kereskedelempoli­tikai intézkedéseire. Ezek a vál­tozások nemcsak számunkra, ha­nem az amerikai szándékokról lé­nyegesen jobban informált nyu­gati országok számára is a meg­lepetés erejével hatottak. Kétségtelen, hogy az előrejel­zés „minősége” hazánkban volt olyan jó, mint a többi országban. Más kérdés az, hogy a kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjában' már erőtel­jesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szüksé­ges, ám a vállalatok szamara gyakran igen fájó követke/.tete- seket. Ráadásul nem egy példa van arra, hogy viszonylag ala­csony értékű importtal való „ta­karékosság” magasabb értékű ex­port elvesztését eredményezi. Mennyire tekinthető tartósnak a jelenlegi, szigorú intézkedéseket is követelő világgazdasági hely­zet? Feltehető, hogy az adott, a vállalatoktól nagyobb teljesítmé­nyeket követelő, a belföldi fo­gyasztást szűkítő világgazdasági feltételek nem múlnak el 1982- ben, hosszabb távon azonban a külgazdasági feltételek bizonyos szerény javulásával számolha­tunk, mert az sem valószínű, hogy a tőkés világgazdaság ne mozdul­jon el a jelenlegi holtpontról. MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy nap­jaink kihívása — ha jobban dol­gozunk. és levonjuk a szükséges tanulságokat — ellenállóképeseb­bé teheti gazdaságunkat, s ez normális .viszonyok között a ver­senyben előnnyé válhat. Népgaz­daságunk fejlődését a jövőben úgy kell irányítani, hogy kellő tartalékaink legyenek a nem várt világgazdasági változások követ­kezményeinek mérséklésére. VV. I. Nemzetközi alumíniumipari konferencia Hatvan százalékkal növekszik az idén, a magyar alumíniumipar dolláré,lszámolású exportja, és a többlet nagy részét feldolgozott, minőségi termékek teszik ki — jelentették be a Székesfehérváron rendezett nemzetközi alumínium- ipari konferencián. A Magyar Alumíniumipari Tröszt, az ALU- KER Külkereskedelmi Vállalat és a Székesfehérvári Könnyű­fémmű által szervezett 3 napos eszmecserén a legjelentősebb nyugati megrendelők és termék- feLhasználók. közöttük ameri­kai. japán ás NSZK-beli alumí­nium-nagykereskedelmi vállala­tom marketing-szakemberei vet­tek részt, együttesen ötvenen. A konferencián elmondták, hogy a magyar alumíniumipar javuló exportfeltételeit a nemzetközi alumíniumpiac megélénkülése és az elmúlt öt évben végrehajtott hazai termelés- és gyártmány- korszerűsítés együttesen terem­tette meg. Á külföldi felhasználók készleteinek csökkenése az alu­míniumtermékek — elsősorban az igényesebb, különlegesen fel­dolgozott, kikészített cikkek — árának stabilizálódásához veze­tett. A magyar alumíniumexport­ban az értékesebb, minőségi ter­mékek részarányának jelentős növekedése javította a hazai ter­melés gazdaságosságát is. A háromnapos marketing-kon­ferencia során a külföldi üzlet­emberek megismerkednek a Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű új üzemeivel és termékeivel. Mint ismeretes, Székesfehérváron az idén befejeződő. 6.7 milliárd fo­rintos beruházással az eddigi 110 ezer tonnáról 170 ezer tonnára emelik az alumínium-félgyártmá­nyok évi termelését. Szélesedik a hazai alumíniumfeldolgozók és a nyugati felhasználók közvet­len kooperációja. Az ilyenfajta együttműködés is főleg különbö­ző készáruk — alumínium épület­elemek. tetőszerkezetek. nyílás­zárók, bányatámok — gyártására vonatkozik. Mint a konferencián bejelentették, a közeljövőben a Magyar Alumíniumipari Tröszt külkereskedelmi vállalata. az ALUKER. és az NSZK-beli Alu- team cég közös értékesítő válla­latot hoz létre. (MTI) H Az alföldi pincészetekben még különlegességnek számítanak a henger alakú betontartályok. adta az ötletet. Miért ne tudnánk itthontartani őket? Főleg a nők­re gondoltunk. Hiszen számukra ott a háztartás és a jószágok gondja is. A varroda felépítése a tervek szerint 3 millió forintba került volna. Amikorra — szep­tember közepére — befejezzük, benne lesz 6 millióba is. Kezdet­ben ötven asszony tud itt egy műszakban dolgozni. A jövedelem? Első évben bizto­san kevés lesz. Nem is a nyerész­kedés a célunk, de szeretnénk, ha jövőre az év végi mérlegnél a Varroda eredmény rubrikájában már néhány százezer forintot ta­lálnánk. Időközben megérkezett a FÉ- KON kalocsai gyárának igazga­tója. Németh Tibor elmondta hogy a magyar könnyűipar jel­legzetes problémái náluk is je­lentkeznek. — Kevés a munkaerő. Az utób­bi néhány évben egyre nagyobb az elvándorlás, \—rl százalékos. Nekünk is jól jön a mezőgazda- sági szövetkezetek munkahely- létesítő igénye. Ez. a csengődi lesz a nyolcadik üzem. Kevesen vesz­nek róla tudomást, hogy a könv- nyűipar elvesztette a „könnyű" jellegét. Példaként hozhatnám az automata esztergagépekkel vég­zett munkát. Vajon nem ilyen bonyolult egy zsebet egy milli­méter pontossággal felvarrni? Ép­pen ezért a betanítást kell a leg­gondosabban elvégezni, de ez már talán más téma ... NJielőtt a varrodát megnéznénk. • Már csak néhány nap és a csengődi üzemben is készülnek a Fékon-ingek. az elnök valamit szeretne mu­tatni. Csengődöt általában a jó — ezerjó, rizling, kadarka, musko- tályos — boráról ismerik. A ho­moki szőlőtermesztők szaktudá­sát szerte az • országban, tizen­nyolc csengődi borozóban, vala­mint a Nógrád és a Somogy me­gyei vendéglátó vállalat üzletei­ben dicsérik. A szakszövetkezet árbevételének több mint a felét a szőlő, illetve a bor adja. Egy szó mint száz. jól dolgozik tizenkét­ezer hektoliteres pincészetük. Javában készülnek a szüretre. Jól számoltak a közös gazda­ság vezetői, amikor ennek az ágazatnak a fejlesztésére szán­ták el magukat. Az idei must már részben a négy impozáns mére­tű, a Hőtechnika Vállalat által gyártott betonhordóban érik borrá. Ottjártunkkor már befe­jezték a falazást, és két hordó már kiállta a nyomáspróbát. A borászati üzemben tett láto­gatás után csatlakoztunk a var­rodaépítők munkáját minősítők­höz. A szövetkezet a község köz­pontjában vásárolt telket és ide építette a kétezer négyzetméter alapterületű, minden kényelem­mel felszerelt varrodát. Ahogy Major József építésvezető el­mondta: „ne kelljen az asszo­nyoknak messzire járni, a szom­szédban az orvosi rendelő, a bolt. az óvoda, az iskola.. Az átadás—át­vétel sikerült. Ha a továbbiak is a terv szerint haladnak, szep­tember közepétől már zakatolnak a varrógépek. Czauntfr Péter Varroda és pince • A prések és a fogadógarat tisztításával, karbantartásával készül nek a szüretre. (Straszcr András felvételei) Az unoka tanácstalanul nézte az állami Zsiguli rendszámát. Emelje a sorompót, vagy ne? A „főnöke", a nagyapa előballagva a portásfülkéből útbaigazított. Egyelőre rossz helyen kopogtat­tunk. Ez a telephely. — A központi iroda bent van, a sorompónál jobbra, utána . .. a miénkkel egyidüben még egy kocsi kanyarodott. Mint később kiderült, az elnöké. — Az átadásra jöttek? — vá­gott dr. Borbényí Imre a bemutat­kozás elé. (Kétszeresen szeren­cse.) , — Nem, de ha már itt va­gyunk ... A falujáró újságíró a megmond­hatója. mekkora szerencse kell ahhoz, hogy ilyenkor a szüret és az őszi betakarítás előtt az iro­dában találkozzon — előzetes be­jelentkezés nélkül — a szövetke­zet elnökével. Nekünk szeren­csénk volt. A csengődi Aranyho- mok Szakszövetkezet irodái felé Amíg a varroda műszaki át­adására gyülekeztek a hivatalos személyek, jutott idő beszélgetés­re is. — Községünk lélekszáma nem éri el a háromezret sem. ha pe­dig a munkahelyeket nézzük, naponta kétszázan járnak el dol­gozni — mesélte az_ elnök. — Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom