Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

I

1982. június 30. • PETŐFI NÉPE • 4

ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK:

Nevét jól Ismerik a me. gyében, sőt az országban. Kapus Béla munkássága egyen.

lő a kiskunfélegyházi kórusmozgalommal. Életét erre tette fel. Félegyházán járt elemi és polgári iskolába, Itt végezte a tanítóképzőt is. Szegeden a tanárképző főiskolát vörös diplomával fejezte be, a bölcsész, kar pedagógia—pszichológia szakán is szerzett diplomát. Éneket tanított, s kórusvezető volt a hajdani félegyházi tanítóképző intézetben. 1949-től kollégiumi nevelőtanár, a Petőfi Fiúkollégiumban. Óraadó a Móra Gimnáziumban és Közgazdasági Szakközépiskolában.

— Kérem, beszéljen a kórus, mozgalmi munkájáról!

— 1949, október 24.én hívtak be a tanítóképzőbe. Dr. Mezősi Károly Igazgató névnapjának Un. neplésére alkalmi énekkart szerveztem. Ez lett az ifjúsági ve. gyeSkar magja. A mai napig létezik ez a kórus, középiskolák énekkara néven, Komoly váltó, zások következtek: 1951-ben egy kulturális versenyen elnyertük a minisztérium nagydíját. A siker vonzotta a diákokat. A Móra Gimnázium és a mezőgazdasági szakközépiskola jó énekeseiből 120 tagúvá alakultunk. A Ma- gyár Rádió hangfelvételre hívott bennünket, önálló műsorunkat sugározták.

— Azóta évente halljuk a fél- egyháziakat az Éneklő Ifjúság műsoraiban.

— Igen, és ott vagyunk a nagyobb diákünnepeken is. A régi kórustagoknak találkozókat szer. vezünk, 1979-ben volt a 30 éves megemlékezés.

— Mi az eredményes munka titka?

— A kezdeti sikeres bemutat, kozás és a szereplési lehetőség. A karnagynak határozottnak, oly. kor agresszívnek kell lennie a cél elérése érdekében. Bírni kell a munkát. Fő a pontosság, a fegyelem, a megbízható ítéletal. kotás. Ezek az alapjai pályámnak és az életemnek. Nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, mérsékelt em. bernek tartom magam. Tisztelem a tanítványaimat, kollégáimat.

— Mit tanultak öntől a diákok?

— Szeretném, ha átvennék az életvitelemet. Több mint három

évtizede tanítok, ez alatt egy órát sem mulasztottam. Tanítvá. nyaim - számíthatnak a pontossá, gomra. Igyekszem a tehetséges gyerekeket bevonni a kórusba. Egyszer azt mondta Kardos Pál karmester, hogy eljön hozzám ellesni, hogyan 'kell megszerezni a gyerekeket, hogyan kell megszerettetni velük a zenét.

— Tényleg: hogyan?

— Az elsőéveseket minden év elején meghallgatom. A tehetségeseket azonnal hívom. Ha nincs kedvük az iskola énekkarába jön. ni, akkor más fellépési lehetősé, get nyújtunk nekik. Minden tehetséget messzemenően elisme. rek, kiállók mellettük, segítek nekik. Csak úgy lehet előbbre lépni, hogy a szép eredményekkel nem szabad visszaélni. Sze. rénységre nevelem diákjaimat. A munkaszervezésben a tehetség mellett az erkölcsi töltést is fon- tosnak vélem.

— A Móra Gimnáziumban szín. vonalas zenei élet folyik. S ez is az ön nevéhez fűződik.

— Nyolc évvel ezelőtt kezdő- dött... Ekkor rendeztük meg először a muzsika ünnepét. Hangszeres diákjaink lépnek fel. Ka. marakórust szerveztem, amely 44 leány tagot számlál. Rangot kapott ez az ünnep, s azóta évente megrendezzük. Az OPI és a Mű- velődési Minisztérium felkérésére kidolgoztam a munka ün. nepe tervezetét, amely az Ének. Zene Tanítás című szaklapban megjelent. A Magyar Rádió Ifjúsági főosztályáról Dimény Judit vezetésével 9 tagú stáb rögzítette az április 29-i ünnepünket.

amely 57 perces műsorban ment adásban.

— Hogyan jegyezte el magát az ének.zenével?

— Második általános iskolás koromban arra kért a tanítónő, hogy énekeljek. Akkor azt mondta: ezen a pályán haladjak tovább. Az ének vonzott, orgonán és vonós hangszereken játszottam. Az énekkarok végérvénye, sen a zene mellé állítottak. Mindig a kórusok jelentették a leg. többet nekem. A legnagyobb hi. vatásszeretettel végzem ezt a munkát, soha sem tudok elfáradni.

— Családja is zenebarát?

— Családi életem erőt ad mun. kámhoz. Feleségem Is énektanár, két lányom van. Nálunk megvan a zenélés öröme, hangversenyekre is együtt járunk.

Kapus Béla karnagyi munkás, ságát elismerik. Bizonyítja ezt az is, hogy háromszor kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést, az oktatásügy kiváló dolgozója, miniszteri dicsérd oklevél birtokosa, több helyi díjat ka. pott. Legutóbb a Pro Urbe.díjat — szülővárosától.

Borzák Tibor

A KECSKEMÉTI HÍRES NYOMDA

Kecskeméten száznegyven évvel ezelőtt létesült az első nyomda, amelyet Szilády Károly alapított. A jogutód, a mai kecskeméti Petőfi Nyomda fiataljai összegyűjtötték a régi dokumentumokat, s a még fellelhető egykori nyomdai be. rendezéseket, és kiállításon mutatták be az Alföld második legrégebbi nyomdájának történetét. A gyűjteményben helyet kapnak a múlt század legszebb nyomtatványai, valamint az 1848-as szabadságharcnak a kecskeméti nyomdá. ban készített felhívásai és hivatalos okmányai. A régi kőnyomatos nyomdai berendezéseket ismét megjavítják, hogy egy-egy szép kiadványt az eredeti módon készíthessenek el.

• A mai Petőfi Nyomdában már csak egy régi gép, a könyvborító.aranyozó üzemmel.

KÖNYVESPOLC:

Válság és megújulás

Az utóbbi időben visszaemlékező önéletírások sora jelent meg. Ez nem baj, hiszen, a sze. mélyesen is átélt múlt nem vá. lasztható el a nemzeti históriától. A memoár viszont nem veheti át a történeti, politikai elemzés feladatát. Éppen ezért örvendetes, az eltelt egy-két évben hiányt pótló munkák láttak napvilágot napjaink történelméről. 1980-ban a Magyar Tudományos Akadé- mla társadalomtudományi együt- tes ülésén vizsgálták meg hazánk 1970.es évtizedének fő jellegzetességeit. (Anyagát még ab. ban az évben dicséretes gyorsasággal megjelentette a Kossuth Könyvkiadó „Az 1970.es évtized a magyar történelemben címmel.)

Tavaly szeptember 29. és ok- tóber 1. között a Magyar Törté, nelml Társulat és az MTA Történettudományi Intézete hívta a gazdaság, a társadalom, a politika és a kultúra szakértőit, tudósait emlékezni és tanulni. Emlékezni az elmúlt 25 évre, hogy fejlődé, sünk tanulságait használni tud. juk a jelenben és a jövőben. Emlékeztetni azokat, akik ebben az időben váltak felnőtté, és azokat is, akik olykor hajlamosak elfelejteni a több mint negyedszázaddal ezelőtti válságot, és azt az utat, amit népünk azóta meg. • tett. A tizenhat előadás szövegét, a viták tartalmi összefoglalóját, az elnöki zárszók rövidített változatát, és a tanácskozás elnöki megnyitóját most adta közre a kiadó. Válság és megújulás cím- mel.

Pach Zsigmond Pál így jelölte meg az eszmecsere feladatát: „Szembe nézni a valósággal, tisztázni, mit tehetnek a társadalom- tudományok azért, hogy olyan képet tárjanak az ország elé, amely a kritikus elemeket, a feszültségeket, a jelentkező ellentmondá. sokat — az eredményekkel, az előrehaladással, a kultúra terjedésével, az életmód fejlődésé, vei, az anyagi jólét növekedésé, vei együtt tükrözi, méri fel —, hogy olyan képet nyújtsanak, amely mind a gyakorlat, mind a tudomány irányában ösztönzést ad a helyes cselekvésre".

Ez a fajta önvizsgálat jellemzi az előadásokat és a vitát. Felsorolni is nehéz lenne azokat a lé- nyeges kérdéseket, amelyek közül nem egyet most fogalmaztak meg először ilyen sokoldalúan, és tu- dományos igénnyel. Közéjük tar. tozik az ellenforradalom után kialakított agrárpolitika elemzése. Támaszkodva az első szövet, kezők tapasztalataira, sikereire, tanulva az általános politikai terhet is jelentő hibákból, mezőgazdaságunk ma jó hazai ellátást, és figyelemre méltó exportot tesz lehetővé. Jórészt az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején megfogant — és 1968-ban bevezetett — reformgondolat eredménye, hogy gazdaságunk képes alkalmazkodni a külvilágból érke. ző bonyolult hatásokhoz, és a változó belső igényekhez. A megszi- lárdult szocialista, társadalmi, gazdasági viszonyok között gyors ütemben jöttek létre az intenzív fejlődés feltételei: a minőség és a hatékonyság növekvő fontos, sága az élet minden területén, a szakképzettség, az oktatás, az életmód egyre lényegibb szerepe a közéletben és a termelésben. Ki.

fejlődött az a társadalmi érzé. kenység, amelyre alapozva be lehet vezetni a szükséges változ. tatásokat. Éppen a valóságisme. retre való igény és törekvés járul hozzá nem kis részben ahhoz, hogy a jelenben jövőnket formál, juk.

A megtett út történelmi léptékű. Erre utalnak az előadások címei is: Gazdaság és politika kölcsönhatása gazdasági fejlődé, sünkben; Ellentmondásos kiútkeresés; Az 1958-ban elfogadott második ötéves terv koncepciójú, hoz; Változások és folytonossá, gok: a gazdaságpolitika útja Magyarországon 1958—1957 fordulója után; Folyamatosság és meg. újulás az agrárpolitikában; Gazdaságirányítási rendszerünk fej. lődésének történeti útja; A társa, dalmi szerkezet változásai: ré. tegződés és egyenlőtlenség; Életmódváltozás és életkörülmények; Kollektivizálás és a parasztság út- ja; A településhálózat átalakulá. sa; A „kiegészítő tevékenységek" társadalmi összefüggései; Magyar- ország és a nemzetközi politika; A koalíció felszámolása és a politikai intézményrendszer torzulásai; A politikai intézményrend. szer megújításának útja; Politikai mechanizmus és demokrácia; Szellemi életünk fejlődésének tendenciái; Művészet és köz- gondolkodás.

A jelenkori történetünket hű. séggel elemző kötetet Vass Hen. rik szerkesztette. Ö írta a jövőbe, ni tanácskozásokat és kutatásokat szorgalmazó utószót is..

Komáromi Attila

KÉPERNYŐ

Mindennapi dilemma: mit nézzen a gyerek? Kardoskodom, hogy a krimit semmi esetre se. A híradó? Igen, az szalonképes. Tankok, becsapódó lövedékek, teme- tetlen hullák, nyiltszini kivégzés. Szenzációs felvétel: az automatikus rakéta önműködően nyomon követi az argentin repülőgépet, majd az alkalmas pillanatban eltalálja. A célkereszt egy füstpacs- magon: ott egy pillanattal előbb még élő ember repült (no igen: azért, hogy más élő embereket pusztítson). A híradó gyereknek való, vagy nem? Hajlamos vagyok azt mondani: nézze csak a tizen aluli a krimit. Végső soron előre tudja az ember, hogy mikor kit gyilkolnak meg, tudja, hogy a gyilkosok rossz arcú emberek, a felügyelők komolyak, s hogy végül győzedelmeskedik az igazság: esetleg nem úgy, hogy a jó nyeri el jutalmát, hanem úgy, hogy a rossz kapja meg méltó büntetését. A krimi téhát — a maga

Mit nézzen a gyerek?

módján — megpróbál magyarázni is (lásd: San Francisco utcáin, Mr. Süket trükkjei), ha nem is valami magasraszárnyaló módon: de legalább így: vannak rossz és vannak jó emberek (ügyek), s hogy a jó harcban áll a rosszal. Piff-puff, győzzön a jó. A híradó viszont tudósit. Bemutat. Száraz tényeket ,)képesít", Látjuk a rakétát, de nem látjuk az indító- gombon nyugvó (ideges? nyugodt?) kezet, a célra szegezett tekintetet. A háttérből irányítódat. Nem külügyminiszteri, elnöki, tanácsadói arc hiányzik — megtanultuk, hogy ők csak: végrehajtók — érdekcsoportok föltétien kiszolgálói. A General Motors

vezérkarának tanácskozásáról nem tudósít a híradó. Legföljebb a tőzsde hírét mondja: emelkedett ez, csökkent amaz árfolyam: nemcsak vélhetően a GM-csoport döntésének folyományaként... S persze a krimikben világos elkülönülések vannak. „Zsarol?” — kérdezi az áldozat. Mire a bűnöző joviális mosollyal: . „Ugyan már. Nem szeretem az ilyen csúnya szavakat. Mondjuk úgy: megfizettetem szolgálataimat." Az efféle panelekről éppúgy tudjuk mennyit érnek, mint a külügyminiszteri mosolyok. Külügyminiszteri tárgyalás: a kamera nyugodt arcokat mutat. Ki tudja mi játszódik — odabent?

A dolgok tehát — szűrhetjük le a legközhelyszerübb tanulságot — bonyolultak. S miután a krimit továbbra sem ajánljuk, marad a mindennapi dilemma: mit is nézzen a gyerek?

Ballal József

(27.) Odakint kopogtak, Tibor csak úgy hallja meg a szerény jelzést, hogy éppen kint van a konyhában jégkockáért. Megint csak torkában dobog a szíve, amint ajtót nyit, de — hálistennek! — megint nem az apja. Réz Ernő liheg a küszöb túloldalán, kezében aktatáska.

— Nagyon elkéstem, Tibikém?

— Ö — nyújtja kezét amaz. — Még nincs is . itt mindenki.

— Megnyugtattál! — sóhajt boldogan Réz, és az aktatáskát kezdi bontogatni. Tibor közelebb hajol hozzá.

— Mi van Gittával, Emőkém?

A másik ránéz.

— Mi volna? Szépen őszül.

Tibor kacsint.

— Volt aztán fent nálad?

Réz. megtalálta, amit keresett;

egy selyempapírba burkolt palackot emel ki az aktatáskából, a táskát bekattintja, fölegyenesedik.

— Tudod, az úgy volt — kezd hozzá ravaszkás mosollyal —, hogy csütörtök a ti napotok, ugye... Igen ám, de amilyen feledékeny vagyok újabban, mindent összecserélek... És nem mertem időpontot adni neki, mert mi van, ha csütörtököt mondok?

Tibor — dolgozik már benne a

sok kóstoló! — teli szájjal haho- tázlk.

— Nem vagy te elveszett ember, öregem!

Réz szerényen meghajol.

— Ezt még a népi ellenőrök sem mondhatják!

Odabent az új vendég Máriához lép, szertartásosan meghajol.

— Réz Ernő vagyok, szeretettel üdvözlöm.

— Szotyorl Mária — nyújtja kezét Mária.

Az új vendég gyöngéden megfosztja papírbörtönétől az üveget, amelyet eddig bal kezében szorongatott, s átnyújtja a menyasszonynak.

— Helyettem, kis virág! Illetve: helyetted, kis virág! Melegen gratulálok!

— Igen köszönjük — nézi meglepve Mária a szokatlan virágcsokrot: egy üveg francia konyakot.

— Az illata miatt vettem — humorizál Réz Ernő. — Ennek a szagát szeretem legjobban az ösz- szes virágillat közt!

A vendégkoszorú nevet. Gitta — aki önkiszolgáló szívélyességgel mustrálgatja a sarokban az italok ütegeit — most idesiet.

— Hozta isten, Emőke! Nagyon vártuk már!

Réz ránéz; arcán fancsali vi- gyor.

— Röpültem! — mondja kényszeredetten.

Újabb nevetés; Tibor a térdét veri, úgy mulat. Aztán sógorára téved a pillantása, aki komor arccal áll ott; az imént sem nevetett, s most sem nyilik mosolyra a szája.

— No, Lalikéin! — ver a vállára. — De csöndes vagy!

— Az! — mondja Kata Is. — Alig hallani a hangod!

— Talán treníroz... — düny- nyögi Tibor.

— Mire? — csodálkozik rá Mária.

Tibor Katára sandít.

— Mintaférj akar lenni... Minél némá'Sb vagy, annál tökéletesebb a házasság! Bocsánat! — s indul kifelé, mert csengettek.

31.

Fülöp Gézával jön vissza.

— Végre! — lép oda hozzájuk Kata. — Már azt hittük, nem is jön, kedves Géza.

Fülöpnél szintúgy hatalmas csokor; a pohárszékre teszi, szertartásosan a háziasszony kezére hajol, majd a csokor után nyúl, s azzal együtt odalép a meny. asszonyhoz. Átnyújtja a virágot, Máriának, sok boldogságot kíván, aztán gratulál a szülőknek, a só- goréknak, Szász igazgatónak, Gittának, és közben mint a vízcsapból, folyik belőle a szó.

— Gyerekek, óriási siker! Szer. vusz, Szász elv.társ! Kettőkor végződött az értekezlet a minisztériumiban. Diadal! Szervusz, Ernőkéin! Expozémnak még az életben nem volt ilyen sikere. Végigtapsolták!

— Éljen! — tapsol Réz Ernő.

— Háromszoros hurrá a vállalat díszoszlopának!

Fülöp ránéz; ajkán fanyar mosoly.

— Emőkém, megkérhetnélek, hogy ezt az oszlop-dolgot ne em. lítsd többé? Még félreérthetik! Különösen egy főkönyvelő szájából!

— Miért — néz rá Réz.

— Tudod, kikét hívnak másutt oszlopnak ?

— Nem én!

— Akik keveslik a fizetést, oszlopnak!

Réz harsányan fölnevet.

— Ez jó! Haha! Ez nagyon jó!

— Hirtelen elkomorul. — Ez nagyon hülye szójáték, öregem!

Gitta kikattintja a kézitáskáját, előveszi az összehajtott papírlapot.

— Főmérnök úr, az ünnepi beszéde!

A férfi arcán elragadtatott mosoly.

— Nahát! Hogy maga milyen figyelmes, Gittácska! Nézze, csak. ugyan odabent felejtettem volna? De a maga mindenre kiterjedő figyelme... Régóta mondom, hogy maga a titkárnők gyöngye! — Átveszi az írást, kibontja, a szoba közepére lép, s köszörül a torkán.

— Halljuk! — kiáltja diszkréten Tibor.

— Halljuk! — brummogja Réz is.

Fülöp olvasni kezd.

— Tisztelt értekezlet! Az eredményes kooperációt gátló körülmények közül elsőnek az elavult preferencia-szisztémát keli likvidálnunk, ha emelni kívánjuk az éves produkció intenzitásának koefficienseit... — Elhallgat, leereszti a papírt, rámered a titkárnőjére, aztán csattan a hangja: — Mit hozott maga ide nekem, Gitta?

— De főmérnök úr! — sikolt fel az asszony. — Hát ez volt ott az íróasztalán! Ezt tetszett kikészíteni! Tibornak magyarázza aztán: — Mert hogy mindenáron itt akartam lenni ezen az estén tudja, Tiborka, de maguk elfelejtettek meghívni... És Fülöp igazgató úr volt olyan aranyos, és kitalálta ezt a remek megoldást, hogy hozzam utána a beszédét ... Hát én tehetek róla, ha egy másik beszédet hagyott kint az asztalán?

Fülöp a homlokához kap.

— Úristen! Ákor mit olvastam én fel a minisztériumban? — Dermedten körülnéz. — Csak nem az eljegyzési beszédet?

— Hát nem emlékszik a szövegére? — kérdi Kata értetlenül.

Fülöp' legyint; arca gondterhelt.

— Tudok én arra odafigyelni, amikor a tiszta, érthető hangsúlyozással vagyok elfoglalva, és az elrtök arcát lesem, hogy a hatást leolvassam róla ... Csupán arra emlékszem, hogy percenként fel- dörrent a taps! — Elmosolyodik, a homlokára ver. — Hát ezért' mondta az értekezlet végén a miniszter, hogy nem is sejtette, milyen nagy szimbolista költő veszett el bennem!... Sok boldogságot kívántam az ifjú párnak, és mához kilenc hónapra egy egészséges újszülöttet!

Most már mindenki harsogva nevet; tán nem is annyira a groteszk helyzeten, mint azon, ahogyan Fülöp a történetet előadja. Réz Ernő nem is hiszi a dolgot; meggyőződése, hogy Fülöp csak azért találta ki az egész mesét, mert megirigyelte az ö társasági sikereit, és ez egyszer maga szeretne a vendégkoszorú központjává Jenni.

Ahogy ezen töpreng, s töri a fejét, hogyan vehetne elégtételt Fülöp pimaszságáért, mivel szerezhetné vissza a jópofa tréfa- mester eddig elvitathatatlan rangját, odakint valaki erélyesen megnyomja a csengőt.

Tibor és Lali kétségbeesve ösz- szenéz; egyiknek sem akar ódzik mozdulnia.

Gitta körülnéz, s élénken megkérdi :

— Ez ki? Hívtunk még valakit?

Lali arcából lefut vér; odasúgja Katinak: ,

— Úristen, most mi lesz? Én nem megyek ki!

— Én sem! — csatlakozik sietve Tibor.

Odakint újból megszólal a csengő.

— Kati! — hajol hozzá az őcs- cse —, ebben a házban úgyis te vagy a férfi! Eredj!

Minden szem Tiboron; elvégre ő a házigazda. Int a feleségének, hogy maradjon, és lassan, vontatott léptekkel elindul az előszoba felé. Az imént már úgy érezte, kissé fejébe szállt az ital, s jó lesz a koccingatást abbahagyni — most viszont egy pillanat alatt kijózanodott, és hideg fejjel mérlegeli az esélyeket.

Aztán ott van már az ajtónál; s már a kulcs is megcsikordul. Az öreg rózsacsokorral áld az ajtóban; a kertjében szedhette. Derűsen mosolyog.

— Szervusz, fiam — mondja és belép.

— Szervusz, apa — mondja Tibor, s a földet nézi. — Köszönöm, hogy eljöttél...

(Folyt, köo.)

V

Kapus Béla