Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-14 / 62. szám

1982 március 14. • PETŐFI NF.PE • 3 AZ ÉRDEKEK TALÁLKOZÁSA Eredményes esztendőt zárt a csátaljai áfész X A legkisebb település lakójának is jogos az az igénye, hogy a háztartásában nélkülözhetetlen árukért ne kelljen messzire men­nie. Ma már ezek közé tartozik a vasaló, a mosógép, s természe­tesen a falusi lakosság által ke­resett élelmiszerek köre is bő­vült: nemcsak tejet, kenyeret, lisztet, cukrot, hanem töltelék­árut, déligyümölcsöt is szeretné­nek vásárolni. A Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ pénteken megtartott küldöttgyű­lésén Sírok József, a szövetkezet elnöke beszámolójában arról adott számot a községek párt- és ta­nácsi vezetőinek, valamint a 3400 fős tagságot képviselő küldöttek­nek, hogyan teljesítették múlt évi feladataikat. Egyrészt milyen színvonalon gondoskodtak a kör­zetükhöz tartozó négy község — Csátalja. Dávod, Nagybaracska és Hercegszántó — mintegy tizen­kétezer lakosának ellátásáról másrészt milyen eredménnyel? Ez utóbbiról annyit, hogy a kicsi, ám évről évre dinamikusan fejlődő szövetkezet hatékonysági mutatói a megyei átlagnál lénye­gesen jobbak. Tevékenységében meghatározó a kereskedelem és a vendéglátás, amely a kétszázmil­lió forintot meghaladó árbevétel­nek együttesen 95,5 százalékát ad­ja. Közismert, hogy a kisközsé­gekben mindkét tevékenységi kör az alacsony hasznot hozók közé tartozik, így a korábbiakhoz ha­sonló — hat millió 300 ezer fo­rintos — nyereség gazdálkodásuk színvonalát is jellemzi. Különösen jó eredménynek tekinthető ez akkor, ha tudjuk, a lakossági igé­nyekhez igazodva a szövetkezet­nek kifejezetten veszteséges egy­ségeket is fenn kell tartania, sőt bővítenie, mint például a ben­zinkutat. Az áfész az elmúlt évben a tőle megszokott figyelmességgel és rugalmassággal szolgálta a tagsá­gi és lakossági érdekeket. Az áru mennyisége és választéka megfe­lelő volt. Amit bizonyít, hogy a választott szövetkezeti bizottságok és az előzetes részközgyűlések hozzászólói csak olyan esetenkén­ti hiányosságokról panaszkodtak, ami országosan is gond. A szál­lítások rendszertelensége azon­ban többször okozott zavart. A fogyasztási szövetkezet és a kör­nyék szövetkezetei közötti példa­mutató együttműködés révén enyhítettek ezeken a problémá­kon. A többi között a dávodi Augusztus 20. Termelőszövetkezet hentes- és töltelékáruval, a her­cegszántói tsz gépkocsik bérbe­adásával sietett a karácsonyi és újévi ünnepek előtt az áfész se- gítségé."e. . s A csátaljai áfész fejlesztési forrásainak nagy részét tavaly hűlőszekrények és -ládák vásár­lására fordította. így üzleteik többségében ma már kaphatók a mirelit, félkész és konyhakész élelmiszerek. Az iparcikkek és ruházati áruk választékának bő­vítése a kereskedelmi forgalom­ban is tükröződik, a közel 15 szá­zalékos növekedés túlnyomó része innen származik. A vendéglátásban bevezetett szolgáltatások kedvező visszhang­ra találtak a lakosság körében. Az ételforgalom az előző eszten­dőhöz képest nyolc százalékkal, ezen belül az előfizetéses (elvihe­tő) ételek forgalma kilenc száza­lékkal emelkedett. Országosan is kiemelkedő a háztáji és kisegítő gazdaságok te­vékenységének szervezése. A költséges szaporítóanyag, táp- és növényvédő szerek előlegezésén túl szaktanácsadással, ismeretter­jesztő előadások, tapasztalatcsere­látogatások szervezésével. Ezt annál is inkább folytatni kívánja a szövetkezet, mivel a kisterme­lők számtalan, külföldi piacon ke­resett cikkel bővítik az árualapot. Ezen a vidéken a galamb-, a nyúltenyésztésnek, a különböző gyógynövények gyűjtésének nagy hagyományai vannak az áfész közreműködésével. Beszámolójában Sírok József a tagság és a szövetkezet kapcsola­táról is szólt. A tagsági hozzájá­rulás növekedett, 1981 végén a 740 ezer forintos részjegyalap mellett több mint két és fél mil­lió forintot tett ki az önkéntesen vállalt célrészjegyek összege. Ez azt mutatja, hogy a tagság a szö­vetkezet célkitűzéseivel, üzletpoli­tikájával egyetért. Az idei tervek általánosságban nem különböznek az előző éviektől. Az áfész mérsé­kelt forgalomnövekedésre számít, a választékot azonban a réteg­igényeknek megfelelőbben kíván­ja bővíteni, az olcsóbb ruházati termékek, illetve a drágább tar­tós fogyasztási cikkek — automa­ta mosógép, színes televízió — kínálatának növelésével. A küldöttgyűlés a felügyelő bi­zottság elnökének beszámolójával majd határozathozatallal ért vé­get. K- K. AZ ANYAG NEM VÉSZ EL — DE MIVÉ ALAKUL? Habselyem-ötletek takarékosságra Magyarország csaknem minden nőnemű lakosának jutna egy- egy darab a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti üzemében egy év alatt elkészített árumennyiségből. Hálóingek, nadrágok1, blúzok, is­kolaköpenyek. pulóverek a lányka, a bakfis és a felnőtt korosztály méreteiben — ezek alkotják a választékot. Tavaly csak a termékek felét értékesítették itthon, 38 százalékukat szovjet, a fennmaradó há­nyadot pedig tőkés exportra szállították. Mint Kubalek Fercncné igazgató elmondta, ezek az arányok évenként változnak ugyan, de többé-kevésbé jellemzőnek tekinthetők. Januártól decemberig körül­belül 170 fazont gyártanak, s ezek 60 százaléka mindig új termék. Követni kell a változó igényeket, a divatot. m ■ ij Hétmilliót „megmentettek” — Háromszázötven—három­százhatvan tonna kelmét dolgo­zunk fel egy esztendőben — hal­lottam Zala Ferenc főmérnöktől. — Nyolcvanegyben 22—23 tonná­nyit takarítottunk meg ebből, hét millió forint értékben. Hosszú ideje törekszünk már arra, hogy a költségeinket ilyen módon, az anyagkihozatal javításával csök­kentsük, és nem eredménytele­nül. Az egy termék elkészítéséhez felhasználható alapanyag-meny- n viséget a Habselyem' Kötöttáru- gyár esetében is a vállalati köz­pont, annak gyártmányfejlesztési osztálya határozza meg. cikkmé­retenként. Az anyagkihozatali kö­vetelményeket egy megadott kel­meszélességgel számolva állítják föl. Azonban a feldolgozandó vé­gek közt ettől — például a 150 centiméterestől — eltérő, 170 centi széles anyagok is érkeznek a gyárba. Ezeket különválogat­ják, s a szabászati technológia előkészítői külön megtervezik a feldolgozásukat annak érdekében, hogy teljes szélességükben hasz­nosuljanak. Az itt dolgozó mű­vezetők és csoportvezetők közvet­lenül érdekeltek a takarékos anyaggazdálkodásban: éves pré­miumuk ötven százalékát ettől tették függővé. A szabászok munkájában a hi- bátlanságot, a „szép vágást” is­merik el, minőségi prémiummal, amely havi alapkeresetük 15—20 százalékát érheti el. Az ő pon­tosságuk kihat a takarékossági esélyekre. Sokat segítenek nekik a matricák, amelyek nem mások, mint a vágási vonalakon kilyug­gatott papír szabástervek. Eze­ket ráhelyezik a felterített textí­liára és színes krétaport hinte­nek szét rajtuk, ami a lyukakon átjutva kirajzolja, hogy az anya­gon hová, milyen idomrész min­táját kell felfektetni szabáskor. Ez a vállalati specialitásnak te­kinthető módszer egyszerre szol­gálja a szabás pontosságát és a gazdaságos anyagfelhasználást. Koksz helyett nyiradékot Az adott alapanyagból előállí­tott késztermék mennyiségét és értékét azáltal is növelik, hogy a szabási tervek a nagyobb idom­részek közti, különben hulladékba kerülő területekre más, kisméretű termékek alkatrészeit illesztik be a kelmén. Így például a trikók selyméből lánykabugyikat is ké­szítenek. többlettermékként. Az anyaggazdálkodást javító ötletek egyike a már megvarrt, de minőségileg hibás anyagot tartal­mazó gyártmányokat menti meg a leértékeléstől. Ezeket a cikke­ket egyedileg újra szabják, s ki­sebb méretű, de elsőosztályú árut készítenek belőlük. A kifogásolt anyagú idomot kicserélik, de a jó részét annak sem dobják hulla­dékba. Gáncs Sándor, a gyár termelés­vezetője arról is tájékoztatott, hogy a múlt év második felétől hulladékválogató brigádot foglal­koztatnak. A pamutkeverékekre a TEMAFORG a vevőjük. Sajátos módja az értékes anyagdarabkák megmentésének, amikor az üzem által patronált iskoláknak, óvodáknak ajándé­koznak ezekből játékok készíté­séhez, s ezzel az intézmények költségeit csökkentik. A saját ta­nulóik, a leendő szakmunkások a rongydarabokon tanulnak meg varrni. A textilhulladék, a helyileg másként nem hasznosítható nyi- radék fűtésre is jó. A gyár kerek­egyházi üzemében régebben évi 40 tonna kokszot tüzeltek el. Amióta a szemét-jellegű hulladé­kot odaszállítják Kecskemétről a kazán táplálására, csak 18 tonná­ra van szükség. Dollár oda-vissza Kerpesics Béláné főkönyvelő nem hagyta említés nélkül az alapanyagok mellett a kellékeket sem. amelyek ára évről évre emelkedik, ezért a felhasználást szigorúan ellenőrzik. Ha a var­rónők túllépik a normát, azonnal kivizsgálják, mi az oka, s intéz­kednek. A fehérneműket és felsőruháza­ti cikkeket döntően a saját vál­lalat által előállított műselyem, szintetikus és pamutjellegű textí­liákból készítik. Ezek hetven százalékban tőkés import vegyi szálakat, összetevőket tartalmaz­nak. Az alapanyagok átlagára 1975-ben még csak 180 forint volt, viszont jelenleg már megközelíti a 300-at. Igaz, e költség növeke­désében az. is közrejátszott, hogy drágább anyagokat igénylő cikkek kerültek a termékösszetételbe, de a döntő a világpiaci árak emelke­dése volt. (A műszálak gyártásá­hoz kőolajra van szükség.) A há­lóingek és egyebek anyaghányada jelenleg 60 százalék körül van. Készen vásárolt nyugati kel­mékből is dolgoznak két éve. Kooperációs megállapodás kereté­ben női köntösöket, hálóingeket és gyerekpulóvereket varrnak az angol NOWA KNITT cégnek. Az alapanyagot a partner küldi, de a Habselyem dollárral fizet érte. Viszont a kész gyártmányokért a hazai vállalat teljes árat számít, szintén dollárban. Ezeket a mé­terben számon tartott textíliákat különösen takarékosan igyekez­nek feldolgozni. Az anyagnormák minden évben szigorúbbá válnak. A takarékoskodásban ezért nem könnyű jó eredményeket fölmu­tatni. Szerencsére — mondotta a főkönyvelőnő — eddig nem fogy­tak ki az ötletekből. Az igazi módszer Föl-fölrebbentek a színes kel­meszárnyak a varrógépeknél, amint a munkásnők sebes moz­dulatokkal forgatták a készülő ruhadarabokat. — Nemcsak a gyorsaság számít — magyarázta Vakulya Lászlóné. — Arra ösztönöz bennünket a gyár, hogy kifogástalan minősé­gű termékeket ~k«^zit-unk Aki ügyes, egy hónapbanuTrnyi mi­nőségi prémiumot kaphat, mint az alapkeresetének a húsz szá­zaléka. Vagy, mint megtudtam, annál kevesebbet, a javításra „vissza­vetett” munkadarabjai számától függően. De, akinek húsz darab­nál több „visszárúja” van egy hónapban, az elesik a többletjö­vedelemtől. A munkaverseny egyes időszakaiban, amikor a leg­jobbakat külön ezen a címen is díjazzák, egy rátermett, gondos munkát végző varrónőnek 1500— 2000 forintja jön össze a darab­bérén kívül. Tavaly 97 százalék volt az el­sőosztályú áruk aránya, ami ar­ra vall, hogy a Habselyem Kö­töttárugyár kecskeméti egységé­ben jól választották meg az ösz­tönzés formáját. (Az 1975. évi 92,6 százalékról javították fel az arányt.) Ha az alapanyag kötési és festési hibái miatt leértékelt árukat kivonjuk a 3 százalékból, akkor kiderül, hogy még jobb az eredmény: csak 0,5 százalékot tesz ki a gyári kollektíva hibájából osztályossá minősített termékek aránya. S a gazdaságos anyag­felhasználásnak ez az igazi mód­szere: az exportképes, jól érté­kesíthető áruvá való feldolgozás. A Habselyem kecskeméti gyárá­ban helyesen párosítják ezzel a tervszerű anyagtakarékosságot. A. Tóth Sándor • A kecskeméti 623-as intézet új épülete. A jövő szakmunkásai Bács-Kiskun megyében több mint tíz iskolában, majdnem kilencezer leány és fiú sajátítja el vagy hetvenféle szakma csín- ját-bínját. Annak ellené­re, hogy sok millió forin­tot költött államunk új is­kolákra, kollégiumokra, sajnos, a tanulók száma évről évre csökken. Van­nak kedvenc szakmák, mint amilyen évek óta az autószerelő és vannak hi­ányszakmák, mint a ci­pész, újabban az eszter­gályos, vagy a patkoló­kovács. Az utóbbira mindössze egy fiú vállal­kozott. Új szakmák is meghonosodtak megyénk­ben, például a két legke­resettebb az elektro- és elektrotechnikai műsze­rész. • A bajai szakmunkásképző Intézet új épülete • Szabadszálláson Kovács Sándor kovács az édesapjától tanulja a szakmát. • Az MM(i Automatika Murik sarában 85 fiatal műszerészt képeznek. • Vörös Irén az egyik legügye­sebb kéziszedő az elsőévesek között. • Udvariasság is szükséges ahhoz, hogy valaki jó kereskedő legyen. 0 Mélykúton az ipa­ri szövetkezetben felsőruha-készítést tanulnak a lányok, az elméletet halasi iskolában sajátít­ják el. • A FÉKÖN kalo­csai gyárában ta­pasztalt szakoktatók segítik a fiatalokat. (Pásztor Zoltán felvételei) • A kecskeméti autójavító szövet­kezet diagnosztikai műhelyében a futómű-beállítást gyakorolja Kovács Gábor. 0 A megye legnagyobb szakmun­kásképzőjében. a 607-esben 1200-an tanulnak. Az iskola tanműhelyében a vasas szakmákat sajátíthatják cl a gyerekek

Next

/
Oldalképek
Tartalom