Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ... PETŐFI NE PB AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxvii. évi. 38. szám Ára: 1,40 Ft 1982. február 14. vasárnap NŐTT A JUHÁLLOMÁNY A tenyésztő, hizlaló társulások eredményei Kereken százezerrel gyarapodott 1980-ban a megye juhállománya. Az állami gazdaságok is felújították a hosszú éveken át veszteséges ágazatnak kimutatott juhtartást. A kiskunsági és a bácskai szövet­kezetek, amelyek többsége a juhászat számára kedvezőtlen közgazda- sági viszonyok között sem számolta fel teljesen a. nagyüzemi juhál­lományt, társulásokat alakítottak a tenyésztés, báránynevelés, vágó- juh-értékesítés fellendítésére. A megkezdett beruházásokat a nagyüzemek és kisgazdaságok többsége befejezte. Ennek ered­ménye többek között, hogy az el­múlt évben is nőtt a megye juh­állománya. Nemcsak az állami és szövetkezeti nagyüzemek, hanem a kistermelők is kihasználták a vágójuh, a pecsenyebárány, a gyapjú iránti hazai és külpiaci kereslet adta lehetőséget. A künszentmiiklósi Egyetértés Tsz szervezésében két esztendeje alakult meg a megye északi fe­lében működő juh tenyésztő tár­sulat, amely 1981-ben 32 ezres törzsállományt tartott Kerekegy­háza, Lajosmizse, Szabadszállás, Kunpeszér, Kunadacs, Kunszent- miklós nagy kiterjedésű legelőin. Az elmúlt évben a mérsékelt számszerű gyarapodás mellett, mindenekelőtt az állomány minő­ségi fejlesztését szorgalmazták a társulás gazdaságai. Hasznos segítséget nyújtott számukra tag­ként és szerződéses kötelezett­ségeiből eredően is a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vál­lalat. Kiváló tulajdonságokat örö­kítő kosok kihelyezésével támo­gatta a húsjellegű, de egyben át­lagon felüli minőségű gyapjút adó juhállomány megteremtését. A kunszentmiklósi Egyetértés valamint a .többi tagszövetkezet saját erejéből, és építőszervezeté­nek közreműködésével egészítet­te ki a juhászati telepek épüle­teit. A társult szövetkezetek a te­nyésztő munka javítására szak­tanfolyamot is szerveztek, ame­lyen állatorvosok, állattenyész­tő, valamint kereskedelmi szak­emberek tartottak előadást. Az értékesítés az elmúlt évben kielé­gítő eredménnyel zárult. Bács-Kiskun déli felében a rémi Dózsa Tsz az ügyintéző gaz­dasága, gesztora a másik juhte­nyésztő társulásnak. Huszonkét nagyüzem 30 ezer anyajuhot tart. A múlt esztendőben kilónként 66—67 forintos átlagáron értéke­sítette a termelő közösség a hizó- bárányt a közel-keleti valamint a nyugati piacokon. Ebben a körzet­ben is a tenyésztő munka színvo­nalának további emelését tartják a legfőbb teendőnek. Ennek érde­kében a mesterséges termékenyí­tést is kiterjesztik olyan tagszö­vetkezetekben, ahol a szakmai felkészültség és a műszaki felté­tel erre lehetőséget nyújt. A rémi Dózsa Tsz álltai kezde­ményezett társulás taggazdaságai a tenyésztő munkában, a vágó- juhtartásban a választékos áru­kínálatra törekednek. Más hizó- bárányt keres az olasz, a svájci, vagy a francia vásárló, megint mást a közel-keleti. Ezeket a kü­lönbségeket a termelőnek illik figyelembe vennie, a forgalmazó vállalatnak, a kereskedőnek pe­dig ez a kötelessége. Tény, hogy egy-egy nagyobb körzet tenyész­tő munkáját kézben tartani nem, könnyű, mindenek előtt nagy fe­lelősséggel jár. A huszonkét tagú rémi juhtenyésztő társulás ered­ményei az eddigi munkának a sikereit bizonyítják. K. A. y!' ' * _ * * • ' Jsy ‘ Kezdeményezők Reformmegye-e Bács-Kis­kun —kérdezte néhány eszten­deje az ismert szociográfus ta­pasztalatszerző körútja végén. Sehol sem látott ennyi bevált kezdeményezést, ennyi önálló­ságot, ennyi új Vállalkozást, a helyi és országos érdekek egyeztetésére ilyen kiváló pél­dákat; így indokolta tudakozó­dását. A legfiatalabb megyében ki­bontakozott községfejlesztési mozgalomra, az itt javasolt és kikísérletezett szakszövetkeze­ti formára, a Kecskemétről ki­csírázott népzenei törekvések­re, az irodalom és képzőmű­vészet támogatására, a bajai KISZ-lakásépítési akcióra, a szőlőtelepítési programra hi­vatkozott. Elmondta még: sze­rinte az alkotó értelmiség és a politikai, gazdasági, kulturális vezetők között természetesebb a kapcsolat, mint másutt. A Bács-Kiskun megyeiek fogé­konyabbak a realitásokra, nyi- tottabbak az újra: így össze­gezte véleményét. Csak érveivel érthetünk egyet, sugallt következtetései­vel nem. Tudniillik csupán a párt- és kormányprogram na­gyon következetes érvényesí­téséről beszélhetünk. Éppen a központi irányelvek szorgal­mazzák immár több mint ne­gyedszázada a helyi adottsá­gok messzemenő figyelembe vé­telét, a kisebb és nagyobb kö­zösségek, termelőszervezetek aktivizálását. Ha van külön ér­deme Bács-Kiskunnak, csak az, hogy éltek a kínálkozó le­hetőségekkel, vállalták a koc­kázatot. Körülményei és hagyomá­nyai késztették előrelátóbb ve­zetőit a táji adottságok foko­zottabb hasznosítására, népét a más, a szokatlan iránti bi­zalomra. Mindig is a végletek földje volt a Lajosmizsétől a déli országhatárig, a Dunától a Tiszáig húzódó terület. „Új­ra és újra megdöbbentő szá­munkra, a régi és az új, a ma- radiság és a haladás ma is alig oldódó ellentéte” — hangoztat­ta dr. Gajdócsi István -éppen tíz éve, megyénk fővárosi be­mutatkozásán. A települési rendszer sajátosságaira utalt Romány Pál az ebből az alka­lomból követített rádiós-kérek- asztal-beszélgetésen és a Nép- szabadságban megjelent cik­kében. , Kecskemét neve például egy­szerre társította a viruló ba­rackot és a tüdővészben, a rossz táplálkozás miatt ' el­hunyt kisgyerekeket. A fény és árnyék kettősségében elrajzo­lódtak a másutt szokott for­mák, szokatlan látvány hök­kentette a vidékkel ismerke­dőket. Gondoljunk csak arra, hogy a felszabadulás utáni nagy or­A KSH MEGYEI IGAZGATÓSÁGA JELENTI: Bács-Kiskun megye gazdasági és társadalmi fejlődése 1981-ben Bács-Kiskun megye gazdasága alapvetően a tervezett irányban fejlődött. Ä nehezebb gazdasági körülmények és a szigorúbb feltételek között kevesebbet fordítottak, beruházá­sokra, az ipar az egy évvel korábbival azonos mértékben bő­vült. Az átlagkereset erőteljesebben növekedett, mint a ter­melés és a termelékenység. • Az elmúlt évben adták át rendeltetésének Soltvadkerten az új gyógyszertárai, amely nagymértékben javította a nagyközség egész­ségügyi ellátását. A beruházások alakulása A beruházások 1981. évi pénz­ügyi teljesítése — előzetes adatok alapján — 7,3 milliárd forint volt, 11 százalékkal kevesebb az előző évinél. Ebből az állami szektor beruházásaira 5,5 milliárdot fo­lyósítottak, tíz százalékkal keve­sebbet, mint egy évvel korábban. A szövetkezeti beruházások pénz­ügyi teljesítése 1,8 milliárd, 13 százalékkal csökkent a tavalyihoz mérten. Az év folyamán 6,2 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. Az üzembe helyezett beru­házások értéke számottevően — 32 százalékkal — elmaradt az 1980. évitől. A megyében 1981. végén a fo­lyamatban levő — 25 millió fo­rint feletti — fontosabb beruhá­zások száma 83 volt. Az éves költség-előirányzat 90,7 százalé­kát, 3047 millió forintot használ­tak fel. Ebből többek között épí­tési beruházásokra 1490 millió fo­rintot, gépvásárlásokra 1199 mil­lió forintot folyósítottak. Ipar A szocialista ipar termelése az évkezdeti dinamikus növekedés után a második félévben lelas­sult. Így az éves szinten elért emelkedés az előző évhez viszo­nyítva 2,7 százalék volt. Legerő­teljesebben — 3 százalékkal — a minisztériumi ipar fokozta ter­melését, a tanácsi ipar alig 0,7 százalékkal, a szövetkezetié pedig 1,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az egyes ágazatok fejlődési üteme eltérő volt. A nehézipar 3,9 százalékkal, az élelmiszeripar — a kedvezőt­len időjárás miatti alapanyag­problémák következtében — csak 1,6 százalékkal bővítette termelé­si volumenét. 1981-ben a szocialista iparban 65 857-en dolgoztak, ami 1,4 szá­zalékkal kevesebb az egy, és 3,2 százalékkal a két évvel korábbi­nál. A létszámcsökkenés a szö­vetkezeti ipart érintette a legjob­ban (4,6 százalékkal). A minisz­tériumi ipar az előző évinél 0,6 százalékkal kevesebb, míg a tanácsi ipar 0,8 százalékkal több dolgozót foglalkoztatott. A fizikai foglalkozásúak száma 1,7 száza­lékkal csökkent 1980-hoz viszo­nyítva. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 4,2 százalékkal haladta meg az 1980. évit. A termelés nö­vekedése az élelmiszeripar kivé­telével, teljes egészében a terme­lékenység javulásából szárma­zott. 1981-ben a vállalatok, szövet­kezetek jelentős bérfejlesztést va­lósítottak meg: a foglalkoztatot­tak havi átlagbére 7,6, havi átlag- keresete 7,8 százalékkal több volt, mint egy évvel korábban. 1981-ben a megyei székhelyű szocialista Ipar összes értékesíté­se meghaladta a 22,4 milliárd fo­rintot, amely — folyó áron — 10 százalékkal volt több az előző évi­nél. Az összes termék egynegye­dét a belkereskedelem vette át, 36 százalékát exportálták. A kül­kereskedelmi eladás 14,5 százalék­kal haladta meg az egy évvel ko­rábbit. A népgazdasági szempont­ból is jelentős nem rubelelszá­molású export — folyó áron — 14 százalékkal növekedett az 1980. évihez képest, s csaknem elérte a 4,4 milliárd forintot. A minisztériumi élelmiszeripar összes értékesítése megközelítette a 11 milliárd forintot, ami össze­hasonlító áron 4,3 százalékkal magasabb a tavalyinál. Ezen be­lül a nagy- és kiskereskedelem 8,4 százalékkal, a külkereskede­lem 17,8 százalékkal több árut vett át. Építőipar A megye szocialista építőipará­nak termelése meghaladta a 3,9 milliárd forintot, ami — folyó áron — 5,9 százalékkal magasabb, mint az előző évben volt. Építé­si-szerelési tevékenységének ér­téke hárommilliárd forint volt, ami — összehasonlító áron — egy százalékkal kevesebb a tavalyi­nál. Az építőipar 11 739 dolgozót foglalkoztatott. A fizikai létszám 1,2 százalékkal csökkent. A termelékenység — az egy fi­zikai dolgozóra jutó saját építési­szerelési munkák értéke alapján 1,6 százalékkal javult. Az építő­iparban foglalkoztatottak havi át­lagbére 6,1 százalékkal, havi át­lagkeresete 6 százalékkal volt több az előző évinél. Az igényekhez igazodva 1981- ben számottevően növekedett a szocialista építőipar fenntartási (Folytatás a 3. oldalon.) A FIATALOK AKTÍV CSELEKVÉSÉRE VAN SZÜKSÉG A MEZŐGÉP és a KUNÉP Algériában Mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók ifjúsági parlamentje A Bács-Kiskun megye mező- gazdasági szövetkezeteiben, taná­csi élelmiszeripari vállalatainál és intézményeiben dolgozó mint­egy huszonegyezer fiatal kétszáz­ötven küldötte tanácskozott teg­nap Kecskeméten, a kertészeti főiskolai kar előadótermében. A megyei ifjúsági parlament elnök­ségében köszöntötték a megyei pártbizottság, a MÉM, a TOT, a KISZ Központi Bizottságának és megyei bizottságának, s más szer­veknek a képviselőit. Ezt követően Gál Gyula, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője tartott beszámolót. Szólt a mező- gazdaság, az élelmiszeripar hely­zetéről, feladatairól, a fiatalok szerepéről. Elmondta, hogy — bár az adottságok nem a legked­vezőbbek — a termelési ered­ményeket tekintve a legstabilabb megyék egyike Bács-Kiskun. Ga­bonatermesztése, állattenyészté­se, szőlő- és gyümölcsültetvény­kultúrája rangot ad a megyének. A területen egymillió sertést tar­tanak, s itt a legnagyobb a (Folytatás a 2. oldalon.) MHBnHHHi szágos föllendülés' éveiben öt­vennégyezren költöztek el a megyéből. Ma pedig Kiskőröst és környékét az ország leggaz­dagabb körzetei között tartják számon. Addig kell és addig lehet az ellentmondásokat csökkenteni, amíg szorongató feszültségük segíti, sürgeti, gyorsítja a vál­toztatási szándékokat, amíg a meglevő radikális meghaladá­sával még remélhető az elma­radás behozása. A helyi — ha úgy tetszik — „reformerek” arra jöttek rá, hogy csak ak­kor érhetjük utói a történel­mileg, földrajzilag szerencsé­sebb vidékeket, ha előbbre te­kintünk, mint másutt, ha új elemekkel, új energiákat moz­gósítva, a tegnapi mulasztáso­kat és nyomorúságokat szinte mellőzve a holnap és a hol­napután igényeire figyelve dolgozunk. A múlt század közepén óriá­si falu Kecskemét csak a vá­rosfejlesztés útjaira lelve vál­hatott a mezővárosi kibontako­zás joggal méltatott mintájá­vá. A megkövesült bürokrata korlátoltságot és kisszerűséget mellőző polgármesterek lódí­tottak néhány évtized alatt év­századnyit a mostani megye- székhelyen. Nagyvonalú előre­látás a tervezésben, a célok kialakításában, a merész, aka­dályokat nem ismerő kitartás a megvalósításban; így jelle­mezhetők. Okos szóval, meg­győző cikkek sorozatával, szö­vetségesek toborzásával száll­tak szembe, ha kellett a ter­mészeténél fogva majdnem mindig a megszokotthoz ra­gaszkodó közvéleménnyel, a pillanatnyi érdekeket hangoz- tatókkal. Igaz, az új ösvény bizonyta­lanabb, fárasztóbb, többet kö­vetel, kizárja a kényelmes tu­nyaságot. A Miklóstelepről ki­osztott nemes szőlővesszők odaadóbb és hozzáértőbb gondozást kívántak, mint a régibb fajták. Nagy viták közben kristályosod­tak ki a szakszövetkezetek tevékenységi keretei. Katona és Kodály életművének beépí­tése napi kulturális életünk­be sem ment könnyen. Mint ahogyan a valóban haladó ha­gyományok — a gazdasági és kulturális fejlesztés elválaszt- hatatlanságának fölismerése, az előremutató kezdeményezések pártfogolása, a jövő megraga­dásának az igénye — érvénye­sítése is napi feladat. Különösen a szűkösebb évek­ben, az elvékonyodó pénzfor­rások időszakában, hiszen ép­pen ilyenkor szükséges a bá­tor, a megfontoltan kezdemé­nyező öntevékenység. Csak akkor válhat a tudományhoz hasonlóan termelő, napjainkat formáló erővé a hagyomány, ha fölfogjuk és megfogadjuk üzeneteit. Azok tanulnak a múltból jö­vőt, akik az elkövetkező évti­zedeket is formálják mai dön­téseikkel, munkájukkal, az új­jal járó idegeskedések, viták, győzködések, kockázatok vál­lalásával, akik a mostani „sza­bálytalanságban” fölfedezik a holnap törvényét. Heltai Nándor Alighanem megmosolyogjuk, ha tíz évvel ezelőtt azt jósolja valaki, hogy most, a nyolcvanas évtized elején exportra dolgoz­nak majd kivitelező építőipari vállalatok, hiszen a külföldre való termelést akkoriban a fel­dolgozóipar „reszortjaként” tar­tottuk számon. Még akkor is meghökkentő volt kissé az ötlet — az V. ötéves terv vége felé —, amikor már komoly formá­ban vetődött föl, úgy, mint reá­lis lehetőség az itthoni beruhá­zások visszafogása miatt szabad, dá váló kapacitások hasznosítá­sára. Tájékozódni kezdtek a Bács-Kiskun megyei vállalatok is, s így jutottak ki elsőként szűkebb hazánkból Algériába a Kiskunhalasi Építőipari Válla­lat dolgozói. Mint Kuminka István, a KUNÉP főmérnöke elmondta, 1979-ben kezdődtek tárgyalá­saik a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalattal, amely generálkivi­telezőként alvállalkozókat kere­sett egy 16,5 millió dolláros üz­lethez. A megrendelés nagy be­fogadóképességű, acélszerkezetű gabonatároló silók létesítésére szólt. Megegyezett a két me­gyei cég, s a halasiak 1980 har­madik negyedében a helyszínen megkezdték a beruházás építő- mesteri munkálatait. Azóta 70— 80 emberük tartózkodik a fejlő­dő országban, s az export-árbe­vételük tavaly elérte a 35 millió forintot. A tereprendezéssel, alapozással, mérlegház- és út­építéssel 3—5 millió dollár ér­tékben veszi ki részét a KUNÉP a beruházásból. Az export gazdaságos, de a főmérnök szerint a külföldön keresett pénzért keményebben meg kell dolgozni. A MEZŐ­GÉP-ben korrekt, jó partnerre találtak, munkásaikat megfele­lően ellátják odakinn, s így azok eleget tudnak tenni a magasabb mennyiségi és minőségi köve­telményeknek. A generálkivite­lező ösztönző prémiumokkal is­meri el az ütemes munkát. Egyébként a szükséges anyagok közül csak azokat szállítják itt­honról, amelyeket a megrende­lőknél nem lehet beszerezni. ' Jelenleg Irakban is tevékeny­kedik néhány embere a KUN­ÉP Vállalatnak. Oda a Ganz Villamossági Művek exportál transzformátortelepeket. A kis-, kunhalasiak ebben a vállalko­zásban szintén építőmesteri fel­adatot látnak el. Ez az üzlet ta­valyi „keltezésű”, és várható, hogy szerényebb indulás után bővül. A halasi tanácsi vállalatnak az a szándéka, hogy a jövőben kismértékben növeli a külföl­dön végzett gazdaságos munka mennyiségét, az 'exportárbevé­telt, s elsősorban a MEZŐGÉP Vállalattal tervez — hosszabb távon — együttműködést. Azért, hogy az idén befejeződő algériai beruházás után folytathassa a „kivitelt”, más cégekkel is fö- vette a kapcsolatot, köztük a már említett Ganz Villamossági Művekkel. Azonban elsőnek az itthoni kötelezettségeit tekinti a KUNÉP. A múlt esztendőben nemcsak az export, hanem min­den hazai feladatát is határidő- csúszás nélkül megoldotta a vál­lalat. Rugalmassággal, a teendői ésszerű ütemezésével erre törek­szik az idén is. Kulcsszakembe­reit olyan időbeosztással foglal­koztatja a megyében és a hatá­ron túl, ahogyan a szükség kí­vánja. A. T. S. • A Sidi Aissa-i beruházás tavaly ősszel. (Baghet Iskander felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom