Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

1981. december 30. • PETŐFI NEPE • 8 Kiskőrösiek sikere Szlovákiában Művészeti díjasok caival színesíteni. Készülünk az áprilisi kecskeméti néptáncmi­nősítőre. — Köztudott, hogy a néptánc­együtteseknek sok a gondjuk a megfelelő kísérő zenekar létre­hozásával ... — Szerencsés a helyzetünk, mert Fi'lus Lajos zenetanár veze­tésével kiváló fúvószenekar adja a táncaink jellegéhez illő kísé­retet. Igyekszünk létrehozni egy vonósokból álló zenekart is, amellyel a magyar táncok kísére­tét tudjuk adni. — Mit érez a tánccsoport a legfontosobb feladatának? — Bemutatni a magyar és nem­zetiségi népi kultúrát hagyo­mányrendszert, amely hazánk te­rületén kialakult, s amelynek fennmaradását, fejlesztését ne­künk, s a hozzánk hasonló- cso­portoknak kell biztosítani! Kelemen Páltól, a szlovákiai kapcsolatteremtésről tudakozód­tunk: — A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsán keresztül a kis­kőrösi Kossuth Szakszövetkezet felvette a kapcsolatot a milanov- cei Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezettel. A mi- lanovceiek 1981 májusában ven­dégszereplésre hívták a kiskőrö­sieket, akiket a helyi szakszövet, kezet támogat. A meghívásnak decemberben tudtunk eleget tenni. — Milyen műsort mutattak be Milanovcéban? — Műsorunk két részből állt. Az elsőben egy népi életképet mutattunk be, amely a tollfosz­tók világát elevenítette fel. Ez él rész régi' kiskőrösi szokásokra, népdalokra épült. A műsor má­sodik felében magyar dalokkal és táncokkal szerepeltünk. Nagyon kedves és családias fogadtatásban volt részünk. A milanovceiek mindent megtettek fellépésünk sikere érdekében. Szeretnénk mi ■ is ugyanilyen légkörben viszont­látni őket városunkban, 1982 májusában. T. A. hagyomány már Bács-Kiskunban, hogy évente megyei művészeti dijakkal jutalmazzák a legjelentősebb, legkitűnőbb alkotókat. Azokat, akik sokat tettek szűkebb hazánk szellemi életének gazdagításáért. Akik e megtisztelő elismerést kiér­demelték, azok kiemelkedő szerepet játszottak Bács-Kiskun művészeti-tudományos életének fellendítése érdekében. Az alábbiakban azokat mutatjuk be röviden, akik legutóbb — 1981, decemberében — megérdemelten kapták meg a me­gyei művészeti díjat. 1981. december középén a cseh­szlovákiai Milanovcéban. vendég­szerepeit a kiskőrösi „Szivárvány” Nemzetiségi Néptánc Együttes, és Szlovák Népdalkor, A CSEMA- DOK meghívására utazott a Nyit- ra melletti — többnyire magya­rok által lakott — községbe. A milanovceiek szeretettel fogadták a kiskőrösieket, s megtettek min­dent, hogy a Magyarországról ér­kezett vendégek otthon érezzék magukat. A sikeres vendégsze­replés a Néptánc Együttes és a Népdalkor meleg fogadtatása al­kalmat nyújt arra, hogy szóljunk a néphagyományok és a nemzeti­ségi kultúra ápolásáról. Suba Évával — a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes hivatásos táncosával, a néptáncosok vezető­jével és Kelemen Pállal, a nép­dalkor irányítójával beszélgetünk a nemzetiségi hagyományok ápo­lásáról. — Kiskőrösön nincsenek mély gyökerei a néptánckultúrának. Hogyan sikerült mégis megala­kítani a jelenlegi csoportot? — Már évekkel ezelőtt műkö­dött Kiskőrösön néptáncegyüttes. Jelenleg is található közöttük né­hány alapító tag. Az újjáalakult együttes 1979-ben kezdte meg munkáját. Több egyéb probléma mellett az ön által említett ok miatt is nehezen tudtuk létrehoz­ni a néptánccsoportot. Úttörő munkát kellett végeznünk. Ezen a vidéken sajnos; pillanatnyilag a discónak van a legnagyobb vonzása. A mi feladatunk, hogy az itteni fiatalokat bevonjuk a neptáncmozgalomba. — Miként próbálták ezt a fel­adatot megvalósítani? — Egyre nagyobb körben sze­retnénk bemutatni műsorainkat, s ezáltal igyekszünk a fiatalokkal megszerettetni a néptáncot. Ter­mészetesen ehhez anyagi és mód­szertani támogatásra is szükség lenne. Sokat köszönhetünk egye­bek között a kiskőrösi művelődé­si központnak. Anyagi gondok miatt most megpályáztuk a KISZ KB 3 éves művészeti ösztöndíját. — Milyen feladatokat vállalt a néptánccsoport a nemzetiségi kul­túra ápolásában? 0 Probstner János. 9 Dr. Szekér Endre. • Wein trag er Adolf. Probstner János A kül- és belföldi kiállításokon, pályázatokon rendszeresen és si­keresen szereplő tehetséges alko­tó. A Kecskeméten eltöltött csak­nem 10 éves pályafutása alatt bi­zonyította remek szervező képes­ségeit is. jelenleg vezetése alatt álló Kecskeméti Kerámia. Stúdió létrehozásának kezdemé­nyezője. Ez az alkotóműhely elősegíti környezetkultúránk alakítását, a Kei ámiaművészet műfaji, esztéti­kai, technikai, technológiai fej­lődését. A kerámiakultúra nép­szerűsítésével a megye közműve­lődési életében is aktív szerepet vállal. A Kecskeméti Katona József Színházzal rendszeres kapcsolatot tart, ahol már két alkalommal díszlettervezőként is bemutatko- ‘zott. A stúdióban szervezett nem­zetközi szemináriumok szimpo- zionok is méltóképpen népszerű­sítik határainkon túl a kortárs magyar művészetet. A Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége Közép-magyar­országi Területi Szervezetének ve­zetőségi tagjaként az elkövetke­zendő öt évben ő képviseli Bács- Kiskun megye' művészeinek érde­keit különböző fórumokon. Dr. Szekér Endre A három évtizede kiváló ered­ménnyel tanító irodalomtanár kritikusi, esszéírói és irodalom- szervezői tevékenyégével segítet­te elő az irodalmi értékek nép­szerűsítését, amely országos elis-. mérést teremtett számára. Iroda- lomkritikusi tevékenysége a kor­társ magyar irodalom lényegi ér­tékeire irányítja a figyelmet, írásai az irodalmi folyóiratokban folyamatosan jelennek meg. A Forrás-könyvek sorozatban a kö­zelmúltban jelent meg az Érték és írás című kötete. Irodalomszervezői munkássága példamutató. A Forrás indításá­tól kezdve szerkesztő bizottsági tag, majd 1973-tól megbízott szerkesztő. 1974 óta főszerkesztő­helyettesként vezető szerepet tölt be a folyóirat munkájában. Széles körű és eredményes köz- művelődési tevékenységet fejt ki. Különösen az író—olvasó talál­kozók szervezése és vezetése te­remt számára sikereket. Magas­fokú szakmai tudásanyaga és iro- dalomszeretete, erőteljes kapcso­latteremtő készsége jól szolgálja az irodalmi műveltség gyarapítá­sát és az ismeretterjesztést az ér­deklődő nagyközönség körében. Weintrager Adolf Rajzpedagógusként tevékenyen kiveszi részét a Bajai Tanítókép­ző Főiskola tudományos, oktatói és kulturális tevékenységének szervezéséből. Az eredményes esztétikai nevelést nemcsak mű­vészi, pedagógiai működésével, hanem tankönyvíróként is szol­gál já. Kiváló közéleti ember; el­kötelezettséggel veszi ki részét szeretett Városa kulturális arcu­latának formálásából. A megye, a város és a bajai járás művelődési otthonaiban, termelőegységeiben nemcsak sa­ját alkotásaiból láthatunk gyak­ran kiállításokat, hanem 'mű­vésztársainak tárlatait is szor­galmazza. Az iránta megnyilvá­nuló bizalmat jelzi, hogy a Ma­gyar Képző- és Iparművészeti Szövetség Közép-magyarországi Területi Szervezete megyei titká­rává választották ebben az év­ben. A Hajósi Képzőművészeti Al­kotótábor gondolatát, szervezését ő indította el, s Tóth Menyhért halála után az alkotótábor ve­zéregyéniségének tekinthető. Kül- és belföldön rendszeresen kiállító művész. Művészete a Baja kör­nyéki tájban és hagyományok-' ban gyökerezik. Expresszív, egy­szersmind lírai hangvétele egyé­ni színfoltja a mai magyar fes­tészetnek. • A kiskőrösiek legnagyóbb sikerű tánca. • A kiskőrösi pávakör tollfosztója. (Straszer András felvételei) • A milanovcei Szivárvány együttes klasszikus táncot mutat be. • A milanovcei tanácselnök fogadja a kiskőrösiek ajándékát. — Kiskőrös szlovák település, idősebb lakosai még őrzik a szlo­vák szokásokat. De a fiatalok már kevésbé érzik ezt magukénak. Igyekszem a tánccsoport tagjai­nak eredeti szlovák táncokat ta­nítani. Jelenlegi repertoárunkon' is több szlovák szám szerepel, így például zempléni tánc, Cifer pol­ka, myjavai tánc. Elhatároztuk, hogy a szlovák néphagyományok gyűjtéséből is kivesszük a ré­szünket. — Melyek a távlati céljaik? — Szeretnénk műsorainkat más népek és a magyarországi nem- -zetiségek (délszláv, német) tán­Tóth István zaklatott idők (6.) — Mit szólnak a csoportban, hogy egyszerre lovakat veszek? Oszt pont magától! Nem, nem... Eleget szürkálnak így is. De már erőtlen volt ez a húzó­dás. Monoki tudta: vergődik a hal a hálóban. Közbevágott. — Éppen Itt van benne a gálic- kő! Amikor már túlságosan fesze­getik, beadod a lovakat a téeszbe. De haggyad, hogy egy darabig simfeljenek. ' Koczog megszédült már. — Nem vagyok én megbolon­dulva, öcsém — kanyarintott ke­délyen a kezével egy gyors ívet Monoki. — Éppen az a célom. A téeszben lesz legbiztosabb helyen a ló. Addig ti vigyáztok rá, míg visszakerül. Mert egyszer az is eljön, hidd meg. Ez a Nagy Imre pedzegeti már,' mi nem smakkol a parasztnak. De ne po­litizáljunk, csakugyan, mert még el találod szólni magad... Te­hát, két szemed a jószágokon, ha beadtad. Amit akkor kapsz ér­tük, azt már megfelezzük. Te úgy is jobban jársz. Becsületet szerzel. Mert mutass olyan pa­rasztot, aki külpnb lovakat vitt , be... H Mikor akarná a paksust át­íratni? — Ez a beszéd! Itt a kezem .. j Legyen jövő hétfőn. Akkorra ki­veszek egy nap szabadságot. — De most már ide az asztal­hoz üljön, Sándor bátyám — ta­lált azonnal karszéket Róza. — Mingyán megmelegítem a csir­kepaprikást, »-úgyis -lehajtóban már a nap. — Hozzá meg akad itt egy kis karcos is — indult tüsténkedve a kamrába Koczog. , * Az országút fehér cikcakkban futott a messzeségbe. El-eltűnt szem elől, mintha szégyellné ko­pottságát a két oldalán harsogó, üdezöld világhoz képest. A szel­lő gazdag nyár ígéretét hozta. Milliárdnyi szőküiő kalászfejecs­ke remegett a szélben. Vidáman zizegett, sugdosott a viháncoló' napsugaraknak. A gabonatáblák szélén pipacsok pirultak az irigy­ségtől. Keszeg, szőrös törzsük . meggörbült a gömbölyű bimbók tövénél. Nem bírta a mérget, amit hivalkodva leplez a virág. A pázsitos hajlatban rimárt- kodva tárták az égre girbé-gur- ba ágaikat a korhadó fűzfák. Miért felejtették itt őket szégyen­szemre az élet és halál mezsgyé­jén? Botos Bálint brigádvezető szót­lanul zavarta kerékpárját a kö­vesút legszélén. Bronzvörös keze lazán támaszkodott a kormányra. Eres karján hamvasan csillám- lottak a rárakódott porszemek. Arcára fekete kalap vetett vala­mi árnyékok Csipetnyi bajusza rendetlen szálai rágörbültek ösz- szeszorított szájára. Tört ívelésű szemöldöke töp­rengő jelleget adott homlokának. Szemét le nem vette az első ke­rék gumijáról, áhogy berregve préselte maga alatt a port, és füstszerű uszályba fricskázta szét kétoldalt. Az út közepén, kissé előbbre fiatalasszony karikázott.- Az . új brigádtag. Rontó Béláné. Sik- kantgatva fel-felnevetett. — Hüh! A fene ezt a szelet! ' Huncutul villogott hátra bar­nára sült válla felett, s látszatra nagy üggyel-bajjal ráncigálta vissza térdére a puffosra fúvó- dott fehér szoknyát. Botos éppencsak odapillantott. Az asszonyka lassított. — Nem szólt még magának a felesége? — húzott közelébb, mi­kor a brigádvezető beérte. A könnyű szoknya megint feljebb csúszott. Kivillant alóla formás térdhajlata.' Másik felől meg ke­rek combjának gusztusos selyme fehérlett elő tünékenyen. Most nem igazította vissza ruháját Roritóné. A _ brigádvezető nyelt egyet. Erős’ állcsontja megfeszült, két arca közepén gödröcskék támad­tak, amitől valamit felengedett borongása. — Miért, elvtársnő? — szólalt meg nagy nehezen. — Hát, hogy akkora szakálla van, mintha egy hete nem borot­válta volna. Ki se látszik a bo- zontból az a picurka bajusza ... Furcsák maguk, férfiak. Azt hi­szik, az asszonyoknak minden- hogy jó. A férfi fontosKödásba burkolta félszegségét. — Nem érünk mi rá olyankor is szépítkezni, mikor egyszerre szakadt a nyakunkba a kapálás, egyelés, meg az aratásra való elő­készület. Még jobban begombolkozott. A brigádban még' sose kérdeztek tőle ilyesmit a lányok, asszonyok. Ez a menyecske ma jött át a gép­állomásról a csoportba, és mind­járt így kezdi. Miben töri a fe­jét? Vagy ennyire elkisasszonyo- sodott volna a három és fél évi adminisztrátorság alatt? De hisz’ a traktorosoknál is megszokhat­ta, hogy amikor hajrában van­nak, . kisebb gondjuk is nagyobb annál, amit szalonképességnek hívnak. Kacérkodna ? ... Markos igazgató pedig azzal adta át, hogy éppeti a politikai képességét dicsérte. Állította, hogy az ő keze alatt mihamar belevaló munka­csapat-vezető lehet belőle. A négy kerék lágyan kelepelt a vastag porban'. — Higgye el, Bálint’— úgy kí­vánkoztam már a paraszti mun­ka után — váltott hangot az asszony. — Szabad ég alatt dol­gozni !... Az íróasztal mellett el- puhul az ember ..! Nézze, milyen lohadt rajtam az izom — kanya­rodott közelébb, és karja fénylő húsát markolászta. Annyira a brigádvezető mellé szorult közben, hogy az első ke­rekek össze is koccantak. — Jujj, ügyetlen! Úgy megy, mintha nem látna — nyafogott Rontóné. Szeme mérgesen villant a férfira, s dühösen rántotta visz- sza kormányát. .Sértette, hogy a komor fiatal férfi pillantásra sem méltatja. Ismét csak a kerekek halk per- gése hallatszott. A menyecske vadul beletaposott, s engedte, hogy libegtesse a szél a szoknyá­ját, ahogy akarja. Botos nyugtalankodott. Mit akar tőle az új brigádtag? Miért kelleti magát, hiszen férjes asz- szony. A gépállomáson is nyelves volt, de általában mindenkihez barátságos. Ilyen arcát még nem mutatta, Jó messze előre szaladt már, nyugodtan szemügyre vehette. Meg kell adni, jóformájú nő, pe­dig már túl van a harmincon. Szabályos, telt a csípője, arányos lágy vonalú válláyal. Lábaszárán is játszik a vádli, nem olyan el- ormótlanodott, mint a parasztizá- ló, hasonló korú nőké. De minden olyan hivalkodó rajta. Mintha sétára öltözne, úgy jött már első nap a határba. A bugyija szegélye is milyen éle­sen rajzolódik át a szoknya len­gésén. Vagy úgy gondolta, hogy máma ,még csak körülnéz? Bánja az ördög. Ö hallgathatja majd a nők csipkelődését, ha netán így áll oda egyelni. önkéntelenül is összehasonlí­totta Marikával, a .feleségével. Lehet, hogy a ruhája nem ilyen mutatós, de a teste ruganyosabb, keményebb még így látásra is. Rontóné idomai azért itt-ott túl lágyan rengenek már. — Jólesett ez a kis vágta — zökkentette ki a szemlélődésből az asszony, aki újra mellette haj­tott. Fejét hátraszegte, úgy tűzte- szúrta máshová fényes-dús hajá­ban a nagy fehér csatot. Félig nyílt szájjal pihegett, foga villo­gó zománcán szikrát vetett a napsugár. Arca úgy. piroslott, mintha belülről világítaná vala­mi titokzatos fény. — Csak úgy bizsereg a bő­röm ... De jó is lesz megint a földeken. Tavaly nyáron apá- méknál voltam marokszedő, szin­te fájt; mikor újból a négy fal között kötöttem ki. Lelkendezett, bíjzavirágkék sze­me különösen tüzelt a brígádve- zetőre. Jobb karját mintegy pi­hentetve támasztotta barna nya­kához. Ingvállas ruhája hónaljki­vágásánál előfénylett egy gerizd melltartójának selyméből. A férfi nem volt vak, de azt gondolta: Mutatós a keble, de ne volna csak rajta „Amazon”! • A Marika mellére még nem kell „emelő”. “Úgy rezegted halvány- sárga blúzát az a két feszes kör­te, hogy elbódul, aki hosszasan bámulja. — Jaj! — sikított ijedten a me­nyecske. Veszedelmesen megim- bolygott vele a bicikli, és csak úgy zörgött, csörgött, míg egyen­súlyát veszítve valaHogy lekec- mergett róla. Hogy el ne botoljon benne, ellökte magától. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom