Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

1981. december 30. • PETŐFI NEPE • 8

Kiskőrösiek sikere Szlovákiában

Művészeti díjasok

caival színesíteni. Készülünk az áprilisi kecskeméti néptáncminősítőre.

— Köztudott, hogy a néptáncegyütteseknek sok a gondjuk a megfelelő kísérő zenekar létrehozásával ...

— Szerencsés a helyzetünk, mert Fi'lus Lajos zenetanár vezetésével kiváló fúvószenekar adja a táncaink jellegéhez illő kíséretet. Igyekszünk létrehozni egy vonósokból álló zenekart is, amellyel a magyar táncok kíséretét tudjuk adni.

— Mit érez a tánccsoport a legfontosobb feladatának?

— Bemutatni a magyar és nemzetiségi népi kultúrát hagyományrendszert, amely hazánk területén kialakult, s amelynek fennmaradását, fejlesztését nekünk, s a hozzánk hasonló- csoportoknak kell biztosítani!

Kelemen Páltól, a szlovákiai kapcsolatteremtésről tudakozódtunk:

— A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsán keresztül a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet felvette a kapcsolatot a milanov- cei Csehszlovák—Szovjet Barátság Termelőszövetkezettel. A mi- lanovceiek 1981 májusában vendégszereplésre hívták a kiskőrösieket, akiket a helyi szakszövet, kezet támogat. A meghívásnak decemberben tudtunk eleget tenni.

— Milyen műsort mutattak be Milanovcéban?

— Műsorunk két részből állt. Az elsőben egy népi életképet mutattunk be, amely a tollfosztók világát elevenítette fel. Ez él rész régi' kiskőrösi szokásokra, népdalokra épült. A műsor második felében magyar dalokkal és táncokkal szerepeltünk. Nagyon kedves és családias fogadtatásban volt részünk. A milanovceiek mindent megtettek fellépésünk sikere érdekében. Szeretnénk mi ■ is ugyanilyen légkörben viszontlátni őket városunkban, 1982 májusában.

T. A.

hagyomány már Bács-Kiskunban, hogy évente megyei művészeti dijakkal jutalmazzák a legjelentősebb, legkitűnőbb alkotókat. Azokat, akik sokat tettek szűkebb hazánk szellemi életének gazdagításáért. Akik e megtisztelő elismerést kiérdemelték, azok kiemelkedő szerepet játszottak Bács-Kiskun művészeti-tudományos életének fellendítése érdekében. Az alábbiakban azokat mutatjuk be röviden, akik legutóbb — 1981, decemberében — megérdemelten kapták meg a megyei művészeti díjat.

1981. december középén a csehszlovákiai Milanovcéban. vendégszerepeit a kiskőrösi „Szivárvány” Nemzetiségi Néptánc Együttes, és Szlovák Népdalkor, A CSEMA- DOK meghívására utazott a Nyit- ra melletti — többnyire magyarok által lakott — községbe. A milanovceiek szeretettel fogadták a kiskőrösieket, s megtettek mindent, hogy a Magyarországról érkezett vendégek otthon érezzék magukat. A sikeres vendégszereplés a Néptánc Együttes és a Népdalkor meleg fogadtatása alkalmat nyújt arra, hogy szóljunk a néphagyományok és a nemzetiségi kultúra ápolásáról.

Suba Évával — a KISZ Központi Művészegyüttes hivatásos táncosával, a néptáncosok vezetőjével és Kelemen Pállal, a népdalkor irányítójával beszélgetünk a nemzetiségi hagyományok ápolásáról.

— Kiskőrösön nincsenek mély gyökerei a néptánckultúrának. Hogyan sikerült mégis megalakítani a jelenlegi csoportot?

— Már évekkel ezelőtt működött Kiskőrösön néptáncegyüttes. Jelenleg is található közöttük néhány alapító tag. Az újjáalakult együttes 1979-ben kezdte meg munkáját. Több egyéb probléma mellett az ön által említett ok miatt is nehezen tudtuk létrehozni a néptánccsoportot. Úttörő munkát kellett végeznünk. Ezen a vidéken sajnos; pillanatnyilag a discónak van a legnagyobb vonzása. A mi feladatunk, hogy az itteni fiatalokat bevonjuk a neptáncmozgalomba.

— Miként próbálták ezt a feladatot megvalósítani?

— Egyre nagyobb körben szeretnénk bemutatni műsorainkat, s ezáltal igyekszünk a fiatalokkal megszerettetni a néptáncot. Természetesen ehhez anyagi és módszertani támogatásra is szükség lenne. Sokat köszönhetünk egyebek között a kiskőrösi művelődési központnak. Anyagi gondok miatt most megpályáztuk a KISZ KB 3 éves művészeti ösztöndíját.

— Milyen feladatokat vállalt a néptánccsoport a nemzetiségi kultúra ápolásában?

0 Probstner János. 9 Dr. Szekér Endre. • Wein trag er Adolf.

Probstner János

A kül- és belföldi kiállításokon, pályázatokon rendszeresen és sikeresen szereplő tehetséges alkotó. A Kecskeméten eltöltött csaknem 10 éves pályafutása alatt bizonyította remek szervező képességeit is. jelenleg vezetése alatt álló Kecskeméti Kerámia. Stúdió létrehozásának kezdeményezője.

Ez az alkotóműhely elősegíti környezetkultúránk alakítását, a Kei ámiaművészet műfaji, esztétikai, technikai, technológiai fejlődését. A kerámiakultúra népszerűsítésével a megye közművelődési életében is aktív szerepet vállal.

A Kecskeméti Katona József Színházzal rendszeres kapcsolatot tart, ahol már két alkalommal díszlettervezőként is bemutatko- ‘zott. A stúdióban szervezett nemzetközi szemináriumok szimpo- zionok is méltóképpen népszerűsítik határainkon túl a kortárs magyar művészetet.

A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szervezetének vezetőségi tagjaként az elkövetkezendő öt évben ő képviseli Bács- Kiskun megye' művészeinek érdekeit különböző fórumokon.

Dr. Szekér Endre

A három évtizede kiváló eredménnyel tanító irodalomtanár kritikusi, esszéírói és irodalom- szervezői tevékenyégével segítette elő az irodalmi értékek népszerűsítését, amely országos elis-. mérést teremtett számára. Iroda- lomkritikusi tevékenysége a kortárs magyar irodalom lényegi értékeire irányítja a figyelmet, írásai az irodalmi folyóiratokban folyamatosan jelennek meg. A Forrás-könyvek sorozatban a közelmúltban jelent meg az Érték és írás című kötete.

Irodalomszervezői munkássága példamutató. A Forrás indításától kezdve szerkesztő bizottsági tag, majd 1973-tól megbízott szerkesztő. 1974 óta főszerkesztőhelyettesként vezető szerepet tölt be a folyóirat munkájában.

Széles körű és eredményes köz- művelődési tevékenységet fejt ki. Különösen az író—olvasó találkozók szervezése és vezetése teremt számára sikereket. Magasfokú szakmai tudásanyaga és iro- dalomszeretete, erőteljes kapcsolatteremtő készsége jól szolgálja az irodalmi műveltség gyarapítását és az ismeretterjesztést az érdeklődő nagyközönség körében.

Weintrager Adolf

Rajzpedagógusként tevékenyen kiveszi részét a Bajai Tanítóképző Főiskola tudományos, oktatói és kulturális tevékenységének szervezéséből. Az eredményes esztétikai nevelést nemcsak művészi, pedagógiai működésével, hanem tankönyvíróként is szolgál já. Kiváló közéleti ember; elkötelezettséggel veszi ki részét szeretett Városa kulturális arculatának formálásából.

A megye, a város és a bajai járás művelődési otthonaiban, termelőegységeiben nemcsak saját alkotásaiból láthatunk gyakran kiállításokat, hanem 'művésztársainak tárlatait is szorgalmazza. Az iránta megnyilvánuló bizalmat jelzi, hogy a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség Közép-magyarországi Területi Szervezete megyei titkárává választották ebben az évben.

A Hajósi Képzőművészeti Alkotótábor gondolatát, szervezését ő indította el, s Tóth Menyhért halála után az alkotótábor vezéregyéniségének tekinthető. Kül- és belföldön rendszeresen kiállító művész. Művészete a Baja környéki tájban és hagyományok-' ban gyökerezik. Expresszív, egyszersmind lírai hangvétele egyéni színfoltja a mai magyar festészetnek.

• A kiskőrösiek legnagyóbb sikerű tánca.

• A kiskőrösi pávakör tollfosztója. (Straszer András felvételei)

• A milanovcei

Szivárvány

együttes

klasszikus

táncot

mutat be.

• A milanovcei tanácselnök fogadja a kiskőrösiek ajándékát.

— Kiskőrös szlovák település, idősebb lakosai még őrzik a szlovák szokásokat. De a fiatalok már kevésbé érzik ezt magukénak. Igyekszem a tánccsoport tagjainak eredeti szlovák táncokat tanítani. Jelenlegi repertoárunkon' is több szlovák szám szerepel, így például zempléni tánc, Cifer polka, myjavai tánc. Elhatároztuk, hogy a szlovák néphagyományok gyűjtéséből is kivesszük a részünket.

— Melyek a távlati céljaik?

— Szeretnénk műsorainkat más népek és a magyarországi nem- -zetiségek (délszláv, német) tánTóth István

zaklatott idők

(6.) — Mit szólnak a csoportban, hogy egyszerre lovakat veszek? Oszt pont magától! Nem, nem... Eleget szürkálnak így is.

De már erőtlen volt ez a húzódás. Monoki tudta: vergődik a hal a hálóban. Közbevágott.

— Éppen Itt van benne a gálic- kő! Amikor már túlságosan feszegetik, beadod a lovakat a téeszbe. De haggyad, hogy egy darabig simfeljenek.

' Koczog megszédült már.

— Nem vagyok én megbolondulva, öcsém — kanyarintott kedélyen a kezével egy gyors ívet Monoki. — Éppen az a célom. A téeszben lesz legbiztosabb helyen a ló. Addig ti vigyáztok rá, míg visszakerül. Mert egyszer az is eljön, hidd meg. Ez a Nagy Imre pedzegeti már,' mi nem smakkol a parasztnak. De ne politizáljunk, csakugyan, mert még el találod szólni magad... Tehát, két szemed a jószágokon, ha beadtad. Amit akkor kapsz értük, azt már megfelezzük. Te úgy is jobban jársz. Becsületet szerzel. Mert mutass olyan parasztot, aki külpnb lovakat vitt

, be...

H Mikor akarná a paksust átíratni?

— Ez a beszéd! Itt a kezem .. j

Legyen jövő hétfőn. Akkorra kiveszek egy nap szabadságot.

— De most már ide az asztalhoz üljön, Sándor bátyám — talált azonnal karszéket Róza. — Mingyán megmelegítem a csirkepaprikást, »-úgyis -lehajtóban már a nap.

— Hozzá meg akad itt egy kis karcos is — indult tüsténkedve a kamrába Koczog.

, *

Az országút fehér cikcakkban futott a messzeségbe. El-eltűnt szem elől, mintha szégyellné kopottságát a két oldalán harsogó, üdezöld világhoz képest. A szellő gazdag nyár ígéretét hozta. Milliárdnyi szőküiő kalászfejecske remegett a szélben. Vidáman zizegett, sugdosott a viháncoló' napsugaraknak. A gabonatáblák szélén pipacsok pirultak az irigységtől. Keszeg, szőrös törzsük . meggörbült a gömbölyű bimbók tövénél. Nem bírta a mérget, amit hivalkodva leplez a virág.

A pázsitos hajlatban rimárt- kodva tárták az égre girbé-gur- ba ágaikat a korhadó fűzfák. Miért felejtették itt őket szégyenszemre az élet és halál mezsgyéjén?

Botos Bálint brigádvezető szótlanul zavarta kerékpárját a kövesút legszélén. Bronzvörös keze lazán támaszkodott a kormányra. Eres karján hamvasan csillám- lottak a rárakódott porszemek. Arcára fekete kalap vetett valami árnyékok Csipetnyi bajusza rendetlen szálai rágörbültek ösz- szeszorított szájára.

Tört ívelésű szemöldöke töprengő jelleget adott homlokának. Szemét le nem vette az első kerék gumijáról, áhogy berregve préselte maga alatt a port, és füstszerű uszályba fricskázta szét kétoldalt.

Az út közepén, kissé előbbre fiatalasszony karikázott.- Az . új brigádtag. Rontó Béláné. Sik- kantgatva fel-felnevetett.

— Hüh! A fene ezt a szelet! '

Huncutul villogott hátra barnára sült válla felett, s látszatra nagy üggyel-bajjal ráncigálta vissza térdére a puffosra fúvó- dott fehér szoknyát.

Botos éppencsak odapillantott. Az asszonyka lassított.

— Nem szólt még magának a felesége? — húzott közelébb, mikor a brigádvezető beérte. A könnyű szoknya megint feljebb csúszott. Kivillant alóla formás térdhajlata.' Másik felől meg kerek combjának gusztusos selyme fehérlett elő tünékenyen. Most nem igazította vissza ruháját Roritóné.

A _ brigádvezető nyelt egyet. Erős’ állcsontja megfeszült, két arca közepén gödröcskék támadtak, amitől valamit felengedett borongása.

— Miért, elvtársnő? — szólalt meg nagy nehezen.

— Hát, hogy akkora szakálla

van, mintha egy hete nem borotválta volna. Ki se látszik a bo- zontból az a picurka bajusza ... Furcsák maguk, férfiak. Azt hiszik, az asszonyoknak minden- hogy jó.

A férfi fontosKödásba burkolta félszegségét.

— Nem érünk mi rá olyankor is szépítkezni, mikor egyszerre szakadt a nyakunkba a kapálás, egyelés, meg az aratásra való előkészület.

Még jobban begombolkozott. A brigádban még' sose kérdeztek tőle ilyesmit a lányok, asszonyok. Ez a menyecske ma jött át a gépállomásról a csoportba, és mindjárt így kezdi. Miben töri a fejét? Vagy ennyire elkisasszonyo- sodott volna a három és fél évi adminisztrátorság alatt? De hisz’ a traktorosoknál is megszokhatta, hogy amikor hajrában vannak, . kisebb gondjuk is nagyobb annál, amit szalonképességnek hívnak. Kacérkodna ? ... Markos igazgató pedig azzal adta át, hogy éppeti a politikai képességét dicsérte. Állította, hogy az ő keze alatt mihamar belevaló munkacsapat-vezető lehet belőle.

A négy kerék lágyan kelepelt a vastag porban'.

— Higgye el, Bálint’— úgy kívánkoztam már a paraszti munka után — váltott hangot az asszony. — Szabad ég alatt dolgozni !... Az íróasztal mellett el- puhul az ember ..! Nézze, milyen lohadt rajtam az izom — kanyarodott közelébb, és karja fénylő húsát markolászta.

Annyira a brigádvezető mellé szorult közben, hogy az első kerekek össze is koccantak.

— Jujj, ügyetlen! Úgy megy, mintha nem látna — nyafogott Rontóné. Szeme mérgesen villant a férfira, s dühösen rántotta visz- sza kormányát. .Sértette, hogy a komor fiatal férfi pillantásra sem méltatja.

Ismét csak a kerekek halk per- gése hallatszott. A menyecske vadul beletaposott, s engedte, hogy libegtesse a szél a szoknyáját, ahogy akarja.

Botos nyugtalankodott. Mit akar tőle az új brigádtag? Miért kelleti magát, hiszen férjes asz- szony. A gépállomáson is nyelves volt, de általában mindenkihez barátságos. Ilyen arcát még nem mutatta,

Jó messze előre szaladt már, nyugodtan szemügyre vehette. Meg kell adni, jóformájú nő, pedig már túl van a harmincon. Szabályos, telt a csípője, arányos lágy vonalú válláyal. Lábaszárán is játszik a vádli, nem olyan el- ormótlanodott, mint a parasztizá- ló, hasonló korú nőké.

De minden olyan hivalkodó rajta. Mintha sétára öltözne, úgy jött már első nap a határba. A bugyija szegélye is milyen élesen rajzolódik át a szoknya lengésén. Vagy úgy gondolta, hogy máma ,még csak körülnéz? Bánja az ördög. Ö hallgathatja majd a nők csipkelődését, ha netán így áll oda egyelni.

önkéntelenül is összehasonlította Marikával, a .feleségével. Lehet, hogy a ruhája nem ilyen

mutatós, de a teste ruganyosabb, keményebb még így látásra is. Rontóné idomai azért itt-ott túl lágyan rengenek már.

— Jólesett ez a kis vágta — zökkentette ki a szemlélődésből az asszony, aki újra mellette hajtott. Fejét hátraszegte, úgy tűzte- szúrta máshová fényes-dús hajában a nagy fehér csatot. Félig nyílt szájjal pihegett, foga villogó zománcán szikrát vetett a napsugár. Arca úgy. piroslott, mintha belülről világítaná valami titokzatos fény.

— Csak úgy bizsereg a bőröm ... De jó is lesz megint a földeken. Tavaly nyáron apá- méknál voltam marokszedő, szinte fájt; mikor újból a négy fal között kötöttem ki.

Lelkendezett, bíjzavirágkék szeme különösen tüzelt a brígádve- zetőre. Jobb karját mintegy pihentetve támasztotta barna nyakához. Ingvállas ruhája hónaljkivágásánál előfénylett egy gerizd melltartójának selyméből.

A férfi nem volt vak, de azt gondolta: Mutatós a keble, de ne volna csak rajta „Amazon”! • A Marika mellére még nem kell „emelő”. “Úgy rezegted halvány- sárga blúzát az a két feszes körte, hogy elbódul, aki hosszasan bámulja.

— Jaj! — sikított ijedten a menyecske. Veszedelmesen megim- bolygott vele a bicikli, és csak úgy zörgött, csörgött, míg egyensúlyát veszítve valaHogy lekec- mergett róla. Hogy el ne botoljon benne, ellökte magától.

(Folytatjuk.)