Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1981. november 4. A ZÖLD FORRADALOM HÁROM FÖLDRÉSZEN Milliárdok kenyere /T \ W VAV ví Mit ne­hezünk zöld forrada­lomnak ? A zöld növények talán fellázad­tak az emberi zsarnokság és kizsákmányo­lás ellen? Nem. Vagy kifo­gásolják a ta­laj- és levegő­szennyező­dést, a bakté­riumok és al­gák nagyará­nyú bevoná­sát a mezőgaz­dasági és ipari termelésbe? Nem.' Megunták a sok millió gép­kocsi által a légkörbe ke­rült káros anyagokat, amelyek már a növé­nyek légzését is akadályozzák és mérgezik szervezetüket? Nem. A szénmonoxid, a nitrózus gá­zok. a telítetlen szénhidro­gének, a korom, és különösen az ólomvegyületek, mind-mind ká­rosítják a növényeket. Mint tud­juk, az ólom a nagy forgalmú utak közelében termő gyümölcs, zöldség és a takarmánynövények közvetítésével még az emberi szervezetbe is beépül. A nagy tömegben ható károsító anyagok a növényt is mérgezik, amely ezt nem képes elviselni, megbeteg­szik, súlyos esetben elpusztul. Igen sok ipari üzem hasonló anyagokat termel (széndioxid, kéndioxid, fluór-, klórvegyületek stb ), amelyek ugyanúgy károsít­ják a növényeket, mint a gép­kocsik égési termékei. A második világháború után a fejlődő országokban a mező- gazdasági termelés katasztrófán-; san gyenge volt. Ezek az országok lakosságuk részére a legszüksé­gesebb élelmiszerekből nem tud­ták biztosítani az ellátást. Kezdetben az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO javaslatára az éhező orszá­gok lakosságát élelmiszer-segé­lyekkel támogatta. Később kitűnt, ez nem jó módszer, mert a segély hatására ezek az államok elha­nyagolták a mezőgazdaságuk fej­lesztését, így a termelésük tovább csökkent. Gyakran a kapott élel­miszer sem oda került, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Így az éhezés réme fokozottabban érintette a rászoruló országokat. Az éhezés veszélyével egyidejű­leg, a világ lakosságát óriási mér­tékben fenyegette (és fenyegeti ma is) a túlnépesedés. A világ népessége Dr. N. E. Borlaug Nobel-díjas búzanemesitö 1978-ban Indiában, az ötödik nemzetközi búzagene. tlkal szimpózium bevezető elő­adásában a világ lakosságának növekedéséről a következő ada­tokat közölte: Év n M •m 1­0-4) * B N ki *35 ■a I> Az időszámítás kezdetén tm“1 3-0 <! 250 A dupi 1 eltelt é 1 650-ben 500 1650 1850-ben 1000 200 1D30- ban 2000 80 4 to-ben 4000 45 i, nO-ben becsli lt 6000 _ 2015-ben becsült 8000 40< Ezek a számok még a nem szakember számára is megdöb­bentőek. Közben az is igazolódott, hogy a rendkívüli gyors népes­ségszaporodás éppen a legszegé­nyebb, a fejlődésben legelmara­dottabb országokat érintette a legjobban. A helyzet súlyosságá­ra számos afrikai, ázsiai és dél­amerikai országban, a megbízha­tatlan statisztikai adatok miatt csak következtetni lehetett. Né­hány országban a statisztikai ada­tok valós számokat tartalmaznak. Szinte hihetetlen, de India né­pessége 28, Iráné 21, Algéria és Egyiptom lakossága 20 év alatt megduplázódott. E számok még nem tartalmazzák a világ legna­gyobb népességű államának, Kí­nának a közléseit. Kína 1957-ben még 645 millió lakost tartott nyilván, és 1976-ban 950 millió főt számolt. Húsz év alatt a né­pessége 305 millióval növekedett. Az 1981. évi adatok szerint (The Financial Times), Kína élel­mezési gondjait a legutóbbi év- . ben súlyosan érintette két tarto­mányában a gabona fagy- és ár­vízkártétele. Csak ebben a' két veszélyeztetett tartományban 15 millió tonnával termett kevesebb, mint amennyire szükség lett vol­na. A Kínai Népköztársaság az utóbbi 32 évben nem fordult kül­földi élelmiszer-segélyért. Ez a súlyos kár azonban megváltoztat­ta eddigi felfogását, és kérte a világ népeinek segítségét. A kí­nai példa is jól mutatja, hogy a népesség számbeli növekedése, és az élelmiszer-ellátás szorosan kapcsolódik. A Kínai Népköztár­saságnak, ha nem sikerül a rob­banásszerű népességszaporodást csökkentenie, akkor 2000-ben egyedül ebben az óriási ország­ban 1200 millió ember fog élni, amely 200 millióval lesz több, mint amennyi a világ összes né­pessége 1850-ben volt. A világ né­pességének növekedését és élel­mezését valóban nem lehet egy­mástól elválasztani. Az élelmi­szer-szükséglet állandóan növek­szik, ugyanakkor a gazdaságilag legelmaradottabb országokban legnagyobb a népszaporulat. Egy jónevű élelmezési szakember (J. de Castro) kijelentésében még azt is megkockáztatta, hogy sze­rinte „nem a túlnépesedés az éhe­zés oka, hanem az éhezés miatt van túlnépesedés". Lehet, hogy igaza van? A fejlődő országokban nagyon alacsony a mezőgazdaság teljesít­ménye, elsősorban ez okozza az bői" adódott a FAO-nak az az elhatározása, hogy a fejlődő ál­lamok lakosságát meg kell taní­tani gazdálkodni. Új, korszerű fajtákat kell előállítani, fejlett agrotechnikát kell alkalmazni. E célra Mexikóban létrehoztak egy Nemzetközi Búza és Kukorica Kutató Központot, ahol a búza­program vezetője dr. N. E. Bor­laug volt. A CIMMYT intézet (spanyol neve: Centro Interna- cional de Mejoramiento de Maiz Y Trigo), az 1950-es évek köze­pén kezdte meg munkáját, és 1965-re Mexikó búzatermelése háromszorosára emelkedett. Mexikói búza Indiában Az új fajtákkal elért eredmény annyira meglepő volt, hogy India szakemberei 1960-ban meghívták Borlaugot egy szakmai tanácsko­zásra, ahol elhatározták, hogy Indiában és Pakisztánban kísér­letbe állítják a mexikói új búza­fajtákat. A kísérletek eredményé­től teszik függővé, hogy a régi indiai búzafajták termesztését be­szüntetik-e vagy sem. Ezzel pár­huzamosan az indiai nemesítők a mexikói búzafajták keresztezését is megkezdték, azzal a céllal, hogy az indiai fajták alkalmaz­kodóképességét és a mexikói bú­zafajták termőképességét egy új búzafajtában egyesítsék. Az el­telt 15 év alatt az Indiai Köztár­saság északi búzaövezetében a kísérletek mindenütt eredménye­sek voltak, és 1975-re India bú­zatermelése a mexikóihoz hason­lóan megháromszorozódott. Ezzel az eredménnyel önellátók lettek. Az évente 10—16 millió tonna gabonabehozatal helyett 1978-ban — amikor Delhiben a nagy nem­zetközi találkozó volt — Swami- nathan, az indiai állam mezőgaz­dasági kutatási felelőse, valamint a mezőgazdasági miniszter szak- tanácsadója szerint, már 17 mil­lió tonna tartalékkal rendelkez­tek. 1980-tól kezdve búzát ex­portra is termeltek. A kísérleti és termesztési munkák hasonló jó eredményeket adtak Pakisztán­ban. Ezt a termésbőséggel járó fajtaváltást és modern,, intenzív agrotechnikát nevezték az in­diaiak zöld forradalomnak. Erre nagyon büszkék, hiszen valójában mintegy 600 millió ember élelme­zését oldották meg. (Folytatása következik.) Dr. Kiss Árpád kandidátus, ny. tudományos tanácsadó November közepére teljesíti szovjet exporttervét a Habselyem Kötöttárugyár Kubalek Ferencné, a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti 3. szá­mú gyárának igazgatónője elisme­rően nyilatkozik a 24 szocialista brigád 208 tagjának tevékenysé- ■ géről. — Nem utolsósorban e kollek­tíváknak köszönhető — mondta —, hogy legnagyobb megrende­lőnk, a szovjet partner elégedett termékeinkkel. Kapcsolatunk már igen régi, 1968-ban kezdődött, és ha az első, valamint az idei esz­tendő néhány adatát ismerjük, ér­zékelni lehet a fejlődést. 1968-ban ötféle termékből 194 ezer darabot szállítottunk 7,1 millió forintért. Az idén a választékban már 33 féle termék szerepel, a darabszám eléri az 1 milliót, értékük pedig a 98 milliót. Szocialista brigádjaink novem­ber 7. tiszteletére felajánlották, hogy a szovjet megrendelést no­vember közepére legyártják és az év hátralevő részében a jövő é\r első felére szóló megrendelésből is 100 ezer különböző ruhát ké­szítenek, illetve adnak át a szov­jet partnernek. A gyermekruhák, férfiingek, női blúzok és köntö­sök után az idén már háromféle diszkóruhára is kaptunk megren­delést, 40 ezret kell belőlük készí­tenünk. iNéhány évvel ezelőtt díszes ok­levelet kaptunk a szovjet cégtől kitűnő minőségű termékeinkért, s reméljük, ezután is elégedettek lesznek velünk. Dolgozóink közül az elmúlt néhány évben több mint tízen jártak a Szovjetunióban, s elismerően nyilatkoztak az ott lá­tottakról. Többen elmondták, hogy nem. egy esetben felismer­ték a járókelőkön, vagy éppen a kirakatokban gyárunk különböző termékeit. Szovjet kapcsolatain­kat, a baráti nép életének megis­merését az is segíti, hogy a Szov­jetunió, a Lányok, Asszonyok és a Fáklya című folyóiratokból ha­vonta mintegy 150 példány érke­zik, a könyvtárban és a KISZ- klubban pedig kézről kézre adják dolgozóink. November 7-én, amikor a Nagy Októberi Forradalom évfordulójá­• A szovjet megrendelő elégedettségének egyik „oka", hogy a minőségi ellenőrök igen gondosan végzik munkájukat, felvételünkön a lányka, ruhák csomagolás előtti ellenőrzését. • Cirkos Marika, aki a Fáklya egyik példányát tanulmányozza a könyv, tárban, a közelmúltban Moszkvában személyesen U „találkozott” a gyár egyik termékével, a csipkeblúzzal. ra emlékezünk, gyárunk dolgozói közül kiváló párt- és társadalmi munkájukért ketten kapják meg a Kiváló munkáért kitüntetést, nyolcán pedig pénz- és tárgyjuta­lomban részesülnek... O. L. a szalagon a diszkóruhák. (Opauszky László felvételei) • Készülnek „R” TÍPUSÚ MOZIAUTOMATÁK A feltaláló századik újítása Az „R” típusú moziautoma­ták mindenfelé elterjedtek már az országban; sok más hasonló újítással együtt. A kecskeméti Rohrbacher Béla — aki jelenleg Debrecenben dolgozik — több mint negyedszázadon keresztül fái adózott Bács-Kiskun mozihá­lózatának a gazdagításán. Mint a moziüzemi vállalat műszaki' osz­tályvezetője, állandóan kutatott, kísérletezett; újabb és újabb kez­deményezésekkel "állott elő. Sok­oldalú és eredményes munkájá­val többször is kiérdemelte a „Kiváló újító” jelvényt, és meg­kapta a „Kiváló Feltaláló" ki­tüntetés aranyfokozatát. Rohrbacher Béla fáradhatatlan munkásságát mutatja, hogy nem­régiben készült el a századik be­jegyzett újítása: az „R” 16-os tí­pusú automata váltóberendezés. Ezt országos értekezleten mutat­ta be Szolnokon, az egész or­szágból összesereglett szakmabe­lieknek, méghozzá nagy siker­rel. Azóta nem győzik nyilván­tartani a megrendeléseket: az ered­mény tehát ezúttail sem maradt el. A szakmai bemutatóra készült képes kiadvány ízelítőt ad mind­abból a szerteágazó újítói tevé­kenységből, amelynek alapján a kiváló újítónak, a sikeres felta­lálónak a nevét mindenfelé isme­rik hazánkban. Ez tartalmazza azt a tizenhat legutóbbi újítást, amely az elmúlt másfél-két esz­tendő alatt készült el. Íme, kevéske ízelítő az említett kiadványból, mely a legjobb ér­telemben vett reklámozást, nép­szerűsítést is szolgálja a jó ügy érdekében, a nagyközönség hasz­nára. Olvashatunk ebben többek között elektronikus moziautoma­táról, mágneses érzékelő görgő­ről, elektromágneses fényvezér­lőről, filmszakadás-érzékelővel kombinált motorindító váltóauto-. maiéról, mágneses érzékelő^ elektronikus vezérlőegységről és elektronikus hangátkapcsolóról. JÓ TAPASZTALATOKAT KÍNÁLUNK Akkor kérjük vissza a pénzt! • Íme az újító legújabb „gyermeke: Az „R” 16-os váltóberendezés. Csak ak( a moziszakmában, s általában á műszaki világban ki­csit is járatos, az érti meg iga­zán, hogy mit is jelentenek való­jában ezek a kitűnő újítások. Sok száz mozigépész és más szakem­ber munkáját könnyítik meg, ugyanakkor zavartalanabbá, ké­nyelmesebbé teszik a filmek meg­tekintését. A közönség tehát ép­pen olyan sokat köszönhet Rohrbacher Bélának, aki nagy­mértékben forradalmasította ed­dig a mozihálózatot, mint a sző­kébb értelemben vett szakma. Mi sem mulasztjuk el, hogy gratuláljunk a százszoros újító­nak, a kiváló feltalálónak, ie nagyszerű eredményhez. . V. M. A mezőgazdasági üzemek kü­lönböző társadalmi, ipari, oktatá­si intézményekkel kötött együtt­működési szerződéseiben a tá­mogatás fejében a gazdaságok általában valamilyen szolgáltatást kérnek. Szerződésről lévén szó, úgy is 'mondhatjuk, hogy kiköté­seik vannak. Ez kiterjedhet a gé­pek gyors javítására, vagy éppen szakmunkások képzésére. Ezeket az „előjogokat”' a gaz­daságok tulajdonképpen megvá­sárolják, hiszen anyagilag hozzá­járulnak a szerződő üzem, iskola fejlesztéséhez, nem egyszer épí­téséhez. Ezért cserébe, a befekte­tett tőke arányában számíthatnak a garantált szolgáltatásokra. A hangsúly a garancián van, mert a szerződést kötő mezőgazdasági üzem ugyanúgy fizet — a példá­nál maradva — a gépjavításért, vagy a szakmunkásképzésért, mint bárki más. A „kívülállókkal” szemben mindössze annyi az elő­nye, hogy a szükséges szolgálta­tásokat hosszú távra biztosítja magának. Legalábbis elméletileg! A nekibuzdulás időszakában ugyanis nincs különösebb gond az együttműködési szerződések­kel, de az idő múlásával, s a körülmények változásával előfor­dul, hogy a partner-intézmények szán'*')1', |<»phes-,ú : a szere­ződésben kikötött „előjogok”. Ilyenkor — többnyire megfelelő indokkal alátámasztva — rábe­szélik a mezőgazdasági üzemeket a barátságos elválásra. Az ilyenkor kitörő felháboro­dást többnyire sikerül 'lecsende­síteni, hiszen az együttműködés megszűnését nem holmi szeszé­lyek, hanem „külső okok” váltják ki. Szándékos ennek a kifejezés­nek a használata, mert azok a bi­zonyos , külső okok korántsem végzetszerűek és elháríthatatla- nok. Egyszerűen arról van szó, hogy a szerződést kötő intézmé­nyek sokszor a könnyebb megol­dást, a mezőgazdasági üzem cser- benhagyását választják. Azok többnyire megértőek, pedig nem mindig nekik kellene belátással lenni. így gondolta a közösség pénzé­vel lelkiismeretesen gazdálkodó egyik alföldi állami gazdaságunk is, s egyszerűen visszakérte a hűt­len szakmunkásképzőtől befekte­tett pénzét — és annak kamatját. A megszüntethetetlen külső okok egyszeriben átalakultak kiküszö­bölhetőkké, s a szakmunkásképző intézet nyomban hajlott arra, hogy szerződésben vállalt kötele­zettségeknek eleget tegyen. ti ra 9 Suratgarh indiai város környékén szovjet géppel gyűjtik be a terményt a farmot dolgozók. (MTI külföldi képszolgálat)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom