Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: eleinte erősen felhős, borult ég, és többfelé ismétlődő eső. Megélénkülő déli, dél­nyugati szél. Hajnalban néhány helyen köd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 4. 9, legmagasabb nappali hőmérséklet: északon 10, 14, máshol 14 és 18 fok között. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 843. szám Árai 1,40 Ft 1981. október 16. péntek Tolna megyei pártküldöttség látogatása A Bács-Kiskun ímegyei pártbizott­ság küldöttségé­nek korábbi láto­gatását viszonoz­va tegnap munka­megbeszélésre és tapasztalátcserére megyénkbe érke­zett K. Papp Jó­zsef, az MSZiMP Tolna megyei Bi­zottságának első titkára és társasá­gában a dunántúli megye pártbizott­ságának titkárai. A szomszédos ■megye pártdele­gációját Baján dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei ta­nács elnöke és a megyei pártbi­zottság titkárai fo­gadták. A város vezetői­vel való találko­záson Papp György, a városi- járási pártbizott­ság első titkára és dr. Kincses Fe­renc, Baja tanács­elnöke adott tá­jékoztatást a Su* gpvica-parti város gazdasági és poli­tikai helyzetéről, ..majd a vendégek megnézték a Bajá­ról készült filmet, s ezt követően fel­keresték a városi tanácsot, a BÁCSHÜS-t és az új sportcsarno­kot. Az út következő állomásán dr. Mátyás Gábor, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója mu­tatta be a megye egyik korszerű mezőgazdasági nagyüzemét. Délután .Kecskeméten, az MSZMP megyei Bizottságának székházában Romány Pálnak, a Bács-Kiskun megyei és K. Papp Józsefnek, a Tolna megyei pártbi­zottság első titkárának részvéte­lével a két megyét kölcsönösen érintő kérdésekről, és a pártmun­ka időszerű feladatairól tanács­• A művelődési központ könyvtárában. ...... ■ BH Gyökérzöldség fajtabemutató Gyökérzöldség fajtabemutatót tartottak tegnap Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Inté­zetben. A cél az volt, hogy az ér­dekelt szakemberek, a termesz­tők, a feldolgozók és felvásárlók a legújabb kutatási eredményekről tájékozódjanak, megismerjék az új fajtákat. A kutatás hat fajra — sárgaré­pa. petrezselyem, zeller, paszti- nák, cékla és retek — teljed ki. A kutatómunka két irányban fo­lyik. Egyrészt az új fajták neme­sítésére és a már ismert többhasz­nú fajták fenntartására töreked­nek.. A résztvevők a helyszínen megismerkedhettek az elmúlt öt­éves terv időszaka alatt termesz­tésbe vont új hazai és külföldi gyökérzöldségekkel. Újdonságnak számít a fertődi korai sárgarépa­hibrid. A nyári érésűek között nagy termőképességével a keszt­helyi hazai nemesítésű fajta je­leskedik. A feldolgozóiparnak, kü­lönösen a bébiétel készítéséhez ki­Növelik a búza vetésterületét Az idén 32 éves fennállá­sát ünneplő Munkás-Paraszt Tsz gazdái, igen eredménye­sen vesznek részt a hektá­ronként 5 tonna kenyérga­bonát termesztő szövetkeze­tek nemes vetélkedésében. A dusnoki téeszben az elő­ző ötéves tervidőszakban háromszor takarítottak be hektáronként 5 tonnánál ma­gasabb átlagtermést. Ha az idén nem sújtja katasztrofá­lis jégverés a közös gazda­ságot, akkor 1981-ben sem marad alatta a terméshozam az előző esztendők átlagá­nak. Az ország legnagyobb fűszer­paprika-termesztő szövetkezete­ként ismert Munkás—Paraszt Tsz, a paprika iránti kereslet csökkenésével arányosan mér­sékelte a fűszernövény vetéste­rületét, bár ma is a kalocsai kör­zet legjelentősebb zöldségter­mesztőihez sorolható. A kenyér- gabona kedvező értékesítési pia­cát figyelembe véve, ismét ezer hektáron vet búzát a jó elővete- mények után, gondosan előkészí­tett magágyba. A Bácskában és a Duna mellé­kén az éghajlati és talajadottsá­gok szerint október 10. és 25-e között ajánlatos a búzavetőma­got földbe tenni, akkor hoz • Műanyag zsákokba gyűjtik a zöldségszáritmányt. legjobb termést. Dusnokon a Munkás—Paraszt Tsz tagsága is éhhez a követelményhez igazítva készítette el az őszi idénytervet. ■Ez .ideig a tervezett vetésterü­let felén került megfelelő vető- ágyba, október 25-re pedig mind az ezer hektáron befejeződik az őszi kalászos vetése. A dusnoki határban helyenként 100-, általánosságban 60 százalé­kos jégkár miatt csupán 850 ton­na paprikaőrlemény átadására tudott vállalkozni a Munkás- Paraszt Tsz tagsága. A kézzel szedett termés szárítását e hét közepén kezdték meg. A paprika helyén pedig folyamatosan készí­tik a kenyérnekvaló magágyát, hogy a vetésig még kellően be­érjen a talaj. koztak Bács-Kiskun és Tolna me­gye pártbizottságainak titkárai. Az eszmecserét követően vá­rosnézésre került sor, amelynek során megtekintették a Megyei Művelődési Központiban Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőmű­vész kiállítását, megnézték a vá­rosházát és a' Kodály Intézetet. A dunántúli vendégek láfogatást tet­tek Bozsó János festőművésznél, megcsodálták a különleges nép­rajzi gyűjteményt, majd a kecske­méti séta a Tudomány és Techni­ka Házában fejeződött be. Ezután, a Bács-Kiskun megyei .program zárásaként, felkeresték a megyei pártbizottság tőserdei vendéghá­zát. V. T. Csütörtökön Kalocsán, a városi tanács dísztermében ünnepélyes külsőségek között tartották meg a 21. orvos—gyógyszerész napok megnyitóját, melyen részt vett Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak titkára és dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese is, aki nyitóbeszédében méltatta a tudományos napok témaválasztá­sát. Az idei rendezvénysorozaton ugyanis az előadók a mozgássérül­tek orvosi és társadalmi rehabili­tációjával, illetve a reumatológiai megbetegedések diagnosztikai, kezelési, gondozási módszereivel és a gyógyultak rehabilitációjának kérdéseivel foglalkoztak. — Ez az évente visszatérő ese­ménysor lehetőség arra, hogy az elméleti és gyakorlati tudomá­nyok jobb összehangolására tö­rekedjünk, mert nem a szakmai ritkaságok bemutatása a cél, ha­nem olyan kérdések megvitatása, amelyekből a körzeti orvos és a szakorvos egyaránt profitálhat — mondotta egyebek között dr. Ma­jor Imre. Ezután Kapitány István, a vá­ros tanácsának elnökhelyettese kö­szöntötte a résztvevőket a vendég­látó Kalocsa nevében. Fél tizen­egykor a művelődési ház díszter­mében megkezdődtek a tudomá­nyos előadások. Elsőként az orvo­si rehabilitáció hazai helyzetét összegezte Borsay János főigazga­tó, majd Hári Mária igazgató a mozgássérült gyermekek rehabili­tációja érdekében kifejtett kon­duktív (rávezető) .pedagógiai módszerekről tartott filmfelvéte­lekkel illusztrált előadást. Még a délelőtt folyamán hangzott el dr. Dömötör Endrének, a kecskeméti megyei kórház főorvosának refe­rátuma, amely az orvosi rehabili­táció Bács-Kiskun megyei helyze­tét elemezte. A délután folyamán tizenkét előadást hallgatott meg az érdek­lődő közönség, melynek tagjai a program végeztével Kalocsa vá­ros nevezetességeivel is megis­merkedtek. iMa az orvos—gyógyszerész na­pok folytatásaként 20 előadás hangzik el. Délelőtt kerekasztal- konferenoiát is tartanak Bátory Gábor (Kiskunhalas), Genti György (Budapest. ORiFI), Görög Árpád (Kecskemét), Gyurákovits András (Baja), Lódi Magdolna (Kecskemét) és Morva László (Ta­taháza) orvosok részvételével. N. M. váló nyersanyagot ad a nagy ka- rotintartalmú fertődi vörös. A feldolgozóipar azokat a faj­tákat részesíti előnyben, amelyek­nél a belső rész sötétnarancssár­ga színű, a répa koronája nem zöldül meg. Az ismert répafélék közül több olyan van az intézet­ben, amely kedvező gyökéralak­ja és mérete miatt gépi betakarí­tásra is alkalmas. Bemutatták a korszerű zeller­fajtákat is. A fűszerező zöldségfé­lék közül a petrezselymen kívül láthatták a résztvevők a paszti- nákot is. A fertődi félhösszú első hazai, államilag elismert fájta jó gyökérminősége és nagy termőké­pessége a termesztésnek és a feldolgozóiparnak egyaránt ked­vező. A Nyugát-Európában is terje­dőben lévő új gyökérzöldségfajt a gumósköményt szintén ismertet­ték. Könnyű szapoh'thatósága kö­vetkeztében a különlegességet kedvelők körében remélhetőleg gyorsan elterjed. Ebben az évben először, és ezután minden év október 16- át földünk szinte valamennyi országa a világélelmezés nap­jaként tartja számon. Erre a dátumra azért esett a válasz­tás, mert 1945. október 16-án hozták létre az Egyesült Nem­zetek Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezetét, a FAO-t. Olvasom 'a fenti hírt, s az ezt követő felhívást, s , az jut eszembe, hogy az emberiség jobbik fele megint meggyőző­déssel vállal magára olyasmit, amit a nemes szándék és tö­rekvés ellenére belátható időn belül igen nehéz lesz elérni, illetve megváltoztatni. És mégis nem lehet hallgatni, ha­nem tenni kell valamit, hiszen köztudott, hogy földünk lakói közül még ma is milliók éhez­nek, s évente csupán az ázsiói országokban százezer számra halnák éhen, s egész kontinens­nyi területek lakossága ten­gődik a táplálkozás legalsó szintjén. S ami ebből a leg­fájdalmasabb, a korlátozás nélküli népszaporulat követ­keztében a gyermekek szen­vednek a legtöbbet, őket sújt- ja leginkább az alapvető élel­miszerek hiánya, a rosszultáp- láltságból, a testi fejletlenség­ből eredő betegségek sokasá­ga és a korai elhalálozás meg­döbbentő aránya. A világélelmezési nap jó alkalom lehet arra, hogy a nemzeti és nemzetközi szoli­daritást az éhínség, rosszultáp- láltság és a szegénység elleni harcban kiterjessze — buzdít cselekvésre a szervezet ma­gyar bizottsága is, s igyekszik feltárni az összefüggést, amely a megtermelt javak mennyi­sége és az élelmiszerhiány ki­alakulása között fennáll. Vi­tathatatlan, hogy a szegény néprétegek szenvednek először és legközvetlenebbül, ha bár­milyen kedvezőtlen gazdasági / időszak, természeti csapás sújt egyes régiókat. Ugyanakkor a nagyméretű és hosszan tartó élelmiszerhiány valamennyi­ünket érint mind gazdasági­lag, mind politikailag. Tehát nem lehetünk közömbösek az élelmiszergondak és problé­mák iránt. Az említett szervezet és bi­zottságai azt várják a világ­élelmezési nap meghirdetésé­től, hogy felkelti az érintett kormányok és az egész nem­zetközi közösség érdeklődését, és készségét, s tettekre buzdít a súlyos helyzetben levő né­pék megsegítésére, ösztön­zést ad a hosszú távú és közös erőfeszítések kialakításá­ra és megvalósítására, az em­beriségnek az éhínség rémétől váló megszabadítására. Minden bizonnyal nem ez az évenkénti „nap" hoz majd változást, hanem az a sok erőfeszítés, melyet a FAO is végez évtizedek óta, s amely­nek része hazánk is, nem kis részben a számos közös prog­ram révén. Nézetünk ugyan nem egyezik azokkal, akik az elmaradott országok segélyé^ SSÄSm í && a* * • A sokrétűen hasznosítható Binder típusú zöldségszárító. A jégverés okozta hozamki­esés nehéz helyzet elé állította a szövetkezet gazdáit. Más zöld­ség- és fűszerfélék termesztésé­vel, a féltermék helyett szárított kapor, zeller, petrezselyem", tár­kony, majoránna értékesítésével igyekeznek a gazdálkodási mér­leg adatait javítani. A különböző szárítmányak például 20 millió forint értékűek. Tavasszal már szállított spe­nótot a tartósítóiparnak a Mun­kás—Paraszt Tsz, az őszi termé­sűből úgyszintén. Mindezekből együttesen 950 tonna parajt ka­pott a bajai és a győri hűtőház. A zöldségfeldolgozásnál a szövet­kezet szakemberei több újítást, ésszerűsítést alkalmaztak. A ke­reskedelemben nem kapható, vagy igen drágán vásárolható munkaeszközöket, más célra gyártott gépek átalakításával pó­tolták. Ezzel is megtakarítottak bizonyos összegeket. Mindemel­lett a jó minőségű késztermék előállítására törekvésnek dicsé­retes eredményei tapasztalhatók ebben a közös gazdaságban. K. A. Fotóriporterek országos tanácskozása Szerdán Kecskeméten kétnapos tanácskozásra gyűltek össze a me­gyei lapok fotóriporterei. Az első napon a Petőfi Népe szerkesztősé­gében dr. Weither Dániel főszerkesztő köszöntője után Katanics Sán­dor, a megyebizottság titkára adott tájékoztatót a megye életéről, utána a vendégek Kecskeméttel ismerkedtek, majd a Magyar—Szov­jet Tsz-ba látogattak. A másnapi tanácskozásukon részt vett Németh Jenő, a párt Központi Bizottságának sajtóalosztály-yezetője, Horácski József, a Hírlapkiadó Vállalat .igazgatóhelyettese, dr. Szellő Tibor, a MUOSZ-szakosztályok titkárságának vezetője. Kovács Sándor, a Pa­pír- és Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének- titkára és Balogh P. László, a MUOSZ fotószakosztályának titkára. (Méhesi Éva felvétele) zését tartják elsődleges meg­oldásnak. Az úgynevezett fej­lődő, tehát segítségre szoruló országok népességének növe­kedése ugyanis tovább gyor­sult az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor a fejlettebb or­szágokban, beleértve az euró­pai szocialista országokat is, az élelmiszer-termelés növe­kedésének mértéke az évi há­rom százalékról 2,3 százalékra esett vissza. A fejlődő orszá­gok élelmiszerigényének kül­ső forrásokból történő kielé­gítése tehát a jelenlegi hely­zetben aligha oldható meg. A fejlődő országoknak — ez­alatt nem a hirtelen meggaz­dagodott, de a lakosság zömét tekintve még ma is elmara­dott olajexportáló országokat értjük — tálóban szükségük van a segélyekre, de nem a segélyek ürügyén a gazdaság­ba belopakodó újgyarmato­sítókra. Sokkal inkább az egyenrangú partneri segítség­re, a korszerű mezőgazdaság megszervezésében jártas ag­rárszakemberekre, saját szak­embereik kinevelését előse­gítő megállapodásokra, átgon­dolt társadalmi és agrárrefor­mokra. Annál is inkább, mi­vel a népesedési előrejelzések szerint á Föld jelenlegi lakos­sága 4,3 müliárd fő, az ezred­fordulóra eléri a hatmilliárdot, s az emberiség 90 százaléka a fejlődő országokban fog élni. Tehát a segítés módozatainak a megtalálása nem kis feladat és nem is alkalmi teendő. Hazánk sók segítséget tud nyújtani a világ élelmezési helyzetének javításához, ezt minden önteltség nélkül állít­hatjuk. őszinte érdeklődés nyilvánul meg a fejlődő világ szakemberei és vezetői részé­ről a magyar mezőgazdaság eredményei és termelési mód­szerei iránt. Ide tartoznak a mezőgazdaság szocialista át­szervezése során szerzett ta­pasztalatok, a szövetkezeti mozgalomban, a növényter­mesztés és állattenyésztés korszerűsítésében, a nagy ho­zamú fajták előállításában el­ért eredmények. Már eddig is számos magyar szakember vett részt a fejlődésben elma­radott országok megsegítésé­ben, érkéznek hozzánk is szak­emberek, s tanulnak egyete­meinken kiképzendő fiatalok. Mindez falán csepp a ten­gerben, de a lehetőségek még igen nagyok, s ezek kiaknázá­sa nem is mindig rajtunk mú­lik. Le kell küzdeni még a meglevő előítéleteket, a fejlő­dést akadályozó számtalan he­lyi nehézséget, az időjárási, természeti tényezőktől a nem­zeti, törzsi szétaprózottság, vallási és más szembenállásig. Társadalmi reformok igé- , nyét is felveti tehát ez a nagy kérdés, ami már túlnő a jel­zett kereteken. Vagyis úgy fo­galmazhatnánk, hogy a fejlő­dő országoknak maguknak is tenniük kell — sokan közülük tesznek is — nem keveset azért, hogy gondjaikon eny­hítsenek, illetve megoldják azt. Amint a világélelmezés napja alkalmával is hang­súlyt kapott: felelős gazdaság- politikával, átgondolt társa­dalmi és agrárreformokkal, a megtermelt jövedelmek éssze­rűbb elosztásával elejét vehe­tik az egyre romló helyzetnek. Amiben a mi kis országúnk segítségére is mindig számít­hatnak. T. P. HHHM

Next

/
Oldalképek
Tartalom