Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 10. TUDOMÁNY—TECHNIKA A nyolcvanas évek magnói fejlődés következett be az orsós magnók gyártásában is. A kazettás Hi-Fi készülékek fejlesztési irányzata merőben más alapokról indult, mint az orsós készülékeké. Napjainkban egyfajta szakosodásnak lehetünk tanúi a futóművek és az erősítőrendszerek gyártása terén. A magnómeohanikák gyártására speciális gyártórészlegeket szerveztek, ahol a legkülönlegesebb követelményeket is- kielégítő futóművek előállíthatok. Az ilyen futójnűvek precíz finommechanikát igényelnek, hiszen kis méreteik már eleve kizárják a hagyományos technológiát. Érdekesség, hogy a hetvenes években sikeresnek indult műanyag fröccsöntött mechanikák és alvázak egyre jobban háttérbe szorulnak, és csak a kommersz, igénytelen készülékekbe építenek be ilyent. A jó minőséget biztosítani szándékozók szinte egytől-egyig kemény alumíniumot vagy préselt acélt használnak alvázként. Képünkön: lengyel gyártmányú Hi-Fi sztereó kazettás magnó deck. (MTI Külföldi Képszolgálat.) A múlt évtizedben, a hetvenes években, jelentősen fejlődött a szórakoztató elektronika iparága — a fejlett és közepesen fejlett országokban egyaránt. A nagy külföldi elektronikai gyárak szinte ontják a jobbnál jobb minőségű lemezjátszókat, magnetofonokat, erősítőket, rádiókat, és ezek kombinált változatait. Merre tart ez az iparág a nyolcvanas években — sokat latolgatják ezt a különféle prognózisok. A nagy híradástechnikai gyárak előrejelzései szerint a nyolcvanas években jelentősen növekszik az elektroakusztikai cikkek gyártása a hetvenes évekhez viszonyítva. A gyártók célja az, hogy minél jobban kielégítsék a szórakoztató elektronika iránti igényt és vásárlói érdeklődést. Az elmúlt években bemutatott készülékújdonságok már híven tükrözik a következő évek műszaki irányzatát ezen a téren. A hetvenes években számos olyan műszaki eljárás született, ami lényegesen megváltoztatta a népszerű elektroakusztika műszaki színvonalát. A hivatásos, stúdiótechnika céljaira gyártott készülékekhez és berendezésekhez képest korábban még meglehetősen szerény volt a közhasználatú készülékek minőségi színvonala és hangvisszaadása. A .mágneses hangrögzítők fejlesztése terén fő hangsúlyt kapott a könnyen kezelhető kompakt készülékek — például a kazettás magnó deckek — magas színvonalra emelése, de jelentős Előrejelezhető-e a földrengés? Az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés a földrengés előrejelzése iránt. Például egy atomerőmű építési helyének nem kellően gondos kiválasztása esetén egy földrengés okozta pusztítás környezetszennyezést eredményezhet. Sok országban hivatalosan is első számú tudományos problémaként tartják nyilván a földrengés-előrejelzést. Az elmúlt években sok szakcikk olyan illúziót keltett, hogy a földrengés előrejelzése a közeljövőben megoldódik. Így .például az amerikai szakirodalomban gyakran hivatkoznak az 1975. február 4-i kír^ai földrengésre, amely előtt 18 órával a lakosságot előre figyelmeztették, majd kiürítették a területet. Vagy arra, hogy a Kurili-szige- teken a mélyfúrások vízszintin- gadozása alapján több esetben sikeres volt az előrejelzés. Gyakran megfeledkeznek azonban arról, hogy a jelenség előrejelzéséhez feltétlenül ismerni kell a kiváltó okot, vagy legalább a más természeti jelenségekkel való kölcsönhatásokat. Márpedig a földrengések okait (néhány kivételtől eltekintve) gyakorlatilag ma sem ismerjük. A sikeres előrejelzések a gyakori földrengésterületeken véletlenszerűek. 1970-től kezdve •több földrengésriadó volt Kínában, de nem tudták például előre jelezni az 1976. július 27—28-i vagy az 1976. augusztus 16—23-i katasztrofális erejűt, amelyek során 665 000 ember lelte halálát. És sorolhatnánk a példákat... Egyelőre csak arról lehet szó, hogy a földrengések eddigi adatainak elemzésére támaszkodva prognózis-térképeket készítenek, s ezek csak megközelítő pontos- ságúak. Napsugárfűtésű falu Párizs peremkerületeiben jár vában folynak azok a kísérletek, amelyeknek célja kombináltan felhasználni a nap- és a biotermikus energiákat. Közöttük az egyik legérdekesebb a fővárostól nem messzi fekvő Melun- Senart nevű település, ahol március közepe óta már a napsugarak fűtik a húsz házból álló lakónegyedet. A tervezők a Környezetvédelmi Minisztérium finanszírozása és Irányítása mellett dolgoznak, s az első húsz lakóházat - még ötszáz más hasonló berendezésű lakóépület létesítése követi.. Az eddigi megállapítások szerint azonban főleg uszodák, üzemek, lakótelepek fűtésére gazdaságos az eljárás, ahol az energiamegtakarítás a 30—50 százalékos arányt is elérheti. A „Nap-importra” épülő -város építészetileg is érdekes és látványos déli fekvésű terjedelmes verandáival, Uvegpadlásai- val, amelyek mögött lakószobák, fürdőszobák, konyhák és melegvíztárolók helyezkednek el. A hőcirkuláItatás a padló alatt történik, míg más tervezésű épületben a központi fűtés rendszerét veszik alapul. Melun-Se- nant tulajdonképpen csak kedv• A napfűtötte házak. csinálásra szolgál. A megalakult Napenergia Bizottság úgy tervezi, hogy 1985-ig hatszázezren, vennék igénybe a hőtermelés és felhasználás új módját. Ameny- nyiben elég megrendelő lesz, úgy le lehet szorítani a ma még tetemes költségeket is a jelenlegi helyiségenként! tízezer frankról hétezer frankra. Érdeklődnek az új megoldások iránt az üzemek is. A híres Pernod italgyár Lyon melletti új üzemében már napsugárral fognak fűteni, s így évi kétszáz tonna olaj megtakarítás ígérkezik. A nap-iparnak máris számos ágazata van, közöttük azok a cégek, amelyek a különféle rendszerű ' napfény- csapdákat készítik. Természetesen a napenergia felhasználásához mindenekelőtt kellő mennyiségű napsugárzás kell, s ezért a földrajzi fekvés is fontos. Minthogy semmiféle környezetszeny- nyezéssel nem jár, a környezet- védő mozgalmak máris lelkesen támogatják. De a jócskán felvetődő műszaki problémákon feliül még az emberi konzervativizmussal is meg kell küzdeni. R. Sz. 1. Összefogás és szerencse Dávodon az Augusztus 20. Termelőszövetkezetiben szinte elnéptelenedtek az irodai, de az egyéb most ^.holtvágányon” lévő munkahelyek is. Róka István elnököt ezekben a napokiban leginkább a Bajai Mezőgazdasági Kombinát hűtőházában találhatjuk. 'Teljes üzemiben dolgozik a válogató gépsor. — Erről az évről végre elmondhatjuk, hogy szerencsés — kezdi az elnök mosolyogva. , — A kombinát vezetőivel sikerült megbeszélni, hogy egy hétre megkapjuk a válogatógépet. Éppen ezért szövetkezetünkben se szombat, se. vasárnap, mindenki szedi az almát, amely 94 hektáron terem. Ezer tonnát szeretnénk exportálni. Ezen a héten 300 tonnán akarunk túljutni, ezért két éjszakai műszakot is szervezünk. Óriási segítséget jelent, hogy nem a tábla szélén kell kézzel válogatnunk, hanem itt, a nagy teljesítményű géppel. Ahogy számoljuk, körülbelül 20 százalékkal termelékenyebb a munka. Még ma is alig hisszük — akik .benne voltunk a szervezésben —, hogy ilyen gyorsan és kedvezően sikerült megegyezni a vasúttal, a ZÖLDÉKT-tel és a kombináttal. Dolgozóink is szívesen végzik munkájukat, mert úgy néz ki, hogy kilenc év után az idén végre tudunk kiegészítő részesedést is fizetni. • Dávodi asszonyok dolgoznak a kombinát válogatógépén. A bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezetben 200 hektáron termesztették az idén a kendert. A közös gazdaság belépett a szegedi termesztési rendszerbe. Egyelőre a termést kazlakba rakják, majd télen és tavasszal szállítják a feldolgozó üzembe. Tizenhat ilyen nagy méretű kazal készül, átlagosan 170 ton«- na rostnövényt tartalmaz egy-egy. Jó közepes termésre számítanak, a minőség az eddigi tapasztalatok szerint zömmel első osztályú. (Pásztor Zoltán felvétele) VÁLASZ CIKKÜNKRE sif§ MM mWmmlWmF wmmiMmiimkmlái Csak a szalag volt DÉMÁSZ A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat — Szeged, Klauzál tér 9. — vezérigazgatójától kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Szerkesztőség! A Petőfi Népe napilap évek óta rendszeresen közöl — és ami a lényeg — szinte minden esetben alaptalanul közöl hol a Sajtópostában, hol önálló cikkében olyan kritikai megállapításokat, amelyek vállalatunkat mulasztással, hanyagsággal illeti. A közlemények káros hatását és élénk sajtó- visszhangját félreérthetetlenül jelzik az előfizetők által beküldött és faliújságba, dicsőségtáblára „ajánlott*’ kivágások. Ezek a — laphoz méltatlan — reagálások, rosszízű hangulatkeltések a felelősségteljes, becsületes munkát végző dolgozóink pellengérre állítását eredményezik, és talán a lap presztízsének sem tesznek jó szolgálatot. Vállalatunk a kritikát komolyan veszi, s azt önök is megállapíthatjuk az esetenként megküldött vizsgálati jelzéseinkből, amelyet azonban nem minden esetben követ elvárt sajtóhelyreigazítás. (Pl.: az 1981. július 29-1 sajtópostában megjelent „Se pénz, se villany”). A lap 1981. augusztus 11-én „DÉ- MASZ-árok” cím alatt egyhasábos cikkében marasztalja el vállalatunkat. Megállapítja vélt humora jegyében, hogy Kecskeméten az Aradi vértanúk tere tájékán dolgozóink bántóan vontatott munkatempóban végezlek kábel- fektetést, az árkot nyitva hagyták, az a gyerekek játékhelyévé vált, a cserépfedés rongálódott, mígnem jóval később hevenyészett módon betöltötték az új cserépfedéssel, jelzőszalaggal ellátott árkot. Az ügyet kivizsgálva megállapítottuk, hogy az érintett kábelfektetést nem a vállalatunk, hanem a Bács-Kis- kun megyei Beruházási Vállalat megbízásából a kecskeméti Városi Tanács Építési és Költségvetési Üzeme, mint kívülálló szakvállalat végezte. Vállalatunk szerepe majd akkor jelentkezik, amikor a beruházó bekapcsolást kér, illetve amikor a megfelelő műszaki vizsgálat után üzemeltetésre átvesszük a kábelhálózatot és aktiváljuk. Kétségtelen, hogy közcélú villamos- hálózatot csak az áramszolgáltató vállalat üzemeltethet és az átvétel utáni fenntartását is ez a vállalat láthatja el. Éppen ezért az áramszolgáltató csak szabványos, a biztonsági feltételeknek megfelelő, valamint az előírt jelzésekkel ellátott kábelhálózatot vesz át. Idegen kivitelezők által végzett olyan kábelhálózati munkáknál, amelyek később állóeszköz-állományunkba kerülnek, a jelzőszalagot a kivitelező rendelkezésére bocsátjuk azért, hogy a kábelfektetési munkákkal egyidejűleg elhelyezésre kerüljenek. Nyilván az téveszthette meg a cikkírót, hogy kábelárokban észlelte a Dfi- MASZ-felirattal ellátott jelző valagot, amelyet a kivitelező vállalat helyezett el előírás szerint biztonsági okokból. Kértük már a T. Szerkesztőséget, hogy hasoiiló újságcikkek közzététele előtt szíveskedjék meggyőződni a valós helyzetről. Sajnálatos tény, hogy a megkeresés ezúttal is elmaradt és a cikk nem az esetleges, mulasztót, hanem azt sújtja, és azt veszi célba, aki nem résztvevője a visszásságnak. A polgár^ perrendtartásról szóló — módosított 1952. évi III. törv. — Pp. 342. 8 (1) bek. kimondja, hogy az a szerv, akirpl a napilap atb* valótlan tényt közölt, írásban kérheti a napilaptól a közlemény megjelenésétől számított 30 napon belül a helyreigazítás közlését. A hivatott törvényhely (3) bek. pedig úgy rendelkezik, hogy a helyreigazítást a kérelem kézhezvételét követő 8 napon belül azonos módon (helyen) kell közölni. A hivatkozott Jogszabály és tényállásra figyelemmel kérjük a kővetkező helyreigazítás közlését: „DEMASZ-árok cím alatt, 1981. augusztus 11-t számunkban téves ismereteink alapján közöltünk olyáit tényállást, hogy Kecskeméten az Aradi vértanúk tere tájékán a DÉMASZ végzett kábelfektetést, és hogy ennek a vállalatnak a dolgozói vontatott, felelőtlen munkát végeztek, hogy a kábelárkot nyitva hagyták, a kábelburkoló cserepeket az elhúzódó munkálatok miatt az ott játszó gyerekek összetörték, és a kábel betakarása Is csak hosszú Idő után felelőtlenül, feléből- harmadából történt, úgy, hogy az t környezetet csatatérhez hasonlóvá tétté. A közöltek miatt elnézést kérünk a DÉMASZ vállalattól, mert valójában a' fenti munkát egy kívülálló szakvállalat végezte a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat megrendelése folytán”. Vajda György vezérigazgató” A szerkesztőség megjegyzését a válaszlevél teljes terjedelmében való közlését azért tartottuk szükségesnek, hogy azt szembesítsük, olvasóink véleményével. Amint a vezérigazgató elvtárs leveléből is kiderül, a DÉMÁSÍZ munkáját illető észrevételeink r-* a Sajtóposta rovatunkban közölt lakossági bejelentések j js „szinte minden esetben , «aláplar latiul’* íródnak. Őszinténf rtuduftfc örülni annak, hogy egy szinte hibátlanul dolgozó vállalat is akad ebben az országban. Megújuló Az egyik országos vezető-továbbképző intézet már eljuttatta szerkesztőségünkbe is a tájékoztatóját. A kiadvány jóval testesebb, mint egy szokásos .ismertető füzet. Valamikor talán néhány összefűzött Jap is elegendő volt arra, hogy felsorolja a különböző programokat. Most kétszáz oldalnyi terjedelemre van szükség ehhez. És mégsem marasztalható el valamiféle gigantomániában az intézet. Inkább nagyon is célszerűen szervezi a továbbképző tanfolyamokat, s aligha használt fel a kelleténél több nyomdafestéket, papírt a tájékoztatójához. A jelentkezés oka pedig az, hogy elérkezett az ideje a jövő évi továbbképzések tervezésének. Sőt, közeleg a jelentkezések elküldésének dátuma is. Továbbképzés tervszerűen A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet azt kéri a jövő esztendei munka eredményes megalapozásához, hogy október 20-ig készítsék el és küldjék meg továbbképzési tervüket a termelőszövetkezetek és társulásaik a megyei továbbképzési központnak, a tanácsi vállalatok a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, az ipari üzemek .pedig a vállalati központoknak. Bács-Kiskunban a. Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán működik továbbképzési központ. (Felelős: Fehér Béliné dr., főiskolai docens, továbbképzési és kutatási csoport- vezető ) Az állami gazdaságoknak és intézményeknek .tíz nappal több idejük van: nekik közvetlenül a minisztérium intézetéhez kell eljuttatni a névre szőlő, a kiválasztott tanfolyamot pontosan megjelölő terveiket. Tájékoztató, tervezés, menetrend, határidők. Minek ez a sok, precizitásra valló fogalom? Nem bonyolítjuk túl a dolgokat? Amennyire elhanyagolt területre szorult vissza valamikor a vezetői képességek értékelése és kifejlesztése, most nem esünk át a vezetők ló másik oldalára? Ezekre a kérdésekre végül is a meghirdetett tanfolyamok adnak választ — az eredményességüktől és gyakorlati hasznosíthatóságuktól függően. „Emeljék képzettségüket” Az viszont most is nyilvánvaló, hogy továbbképzésekre szükség van. Az úgynevezett emberi tényezőkön rendkívül sok múlik. Gazdaságunk előtt további hatékonysági, szerkezetváltásj. és egyéb feladatok állnak. Az eddi- digieknél jobban kell hasznosulnia a dolgozók felkészültségének, tapasztalatainak és képességeinek. A párt- és társadalmi szervek is támogatják a gazdasági vezetőket abban, hogy kivétel nélkül érvényt szerezhessenek a munkaviszonnyal járó kötelezettségeknek, jó minőségű és fegyelmezett .munkát követeljenek meg. Mindehhez időnként a vezetőknek is meg kell újulniuk. A XIJ. pártkongresszus határozata külön bekezdésben foglalja össze a lényeget: „A gazdasági munka magasabb színvonalra emelésében, eredményességében meghatározó szerepük van a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Éljenek bátrabban hatáskörükkel. Az eddiginél jobban kell támogatni a kezdeményező, az új iránt-. fogékony, a felelősséget és ésszerű kockázatot vállaló, a munka színvonalas megszervezésére és következetes ellenőrzésére képes vezetőket. A fokozódó követelményekhez igazodva emeljék képzettségük színvonalátt” A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet kiadványa más szemszögből hivatkozik • a pártkongresszusra. Dr. Szűcs Kálmán egyetemi tanár, főigazgató írja: „Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata kimondta, hogy hazánk termelési adottságai indokolttá és lehetővé teszik az élelmiszer-termelés kiemelt fejlesztését. Tudjuk, hogy a gazdasági fejlődés általános feltételei a következő tervidőszakban sem lesznek kedvezőbbek az elmúlt évinél...” A következtetés immár «konkrét: a növekvő feladatok folyamatos felkészülést ' kívánnak azoktól — a gazdasági vezetőktől —, akik meghatározó szerepet játszanak az eredmények elérésében. A gyorsuló idő követelményeihez igazodva állandóan növelni kell a képzettségüket-. A mindinkább előtérbe kerülő önképzésen túl ebben segítenek a továbbképzések. Közelebb az élethez Mint korábban szó volt róla, a végső bizonyítványt a gyakorlat állítja ki. A különböző tanfolyamok nem szakadhatnak el az élettől, sőt épp a földközeli igények kielégítése indokolja létüket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézete úgy tett eleget az alkalmazkodásnak, hogy a program összeállítása előtt véleményt kértek a megyei tanácsoktól, továbbképzési központoktól, számos vállalat, gazdaság, szövetkezet és intézmény szakembereitől, körtük a korábban végzett hallgatóktól. A jövő évben szűkítik a különböző tanfolyamtípusok számát. Olyah elképzeléseket valósítanak meg, amelyek növelik a továbbképzés színvonalát, eredményességét, illetve hetékonyabban segítik elő a jól bevált gyakorlati ismeretek alkalmazhatóságát. A tematika jobban igazodik,a műszaki haladáshoz, a társadalmi, népgazdasági és üzemi érdekekhez. Tovább erősödött a tájkörzeték jelenléte, ami a gazdaság- politikai követelmények és célok egyértelműbb érvényesítésével függ össze. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy továbbképzési központ, illetve bázishely tanfolyamait a tájjellegnek, a korábbi beiskolázási tapasztalatoknak, a továbbképzés ‘tárgyi és személyi feltételeinek figyelembevételével határozták meg, lehetőséget nyújtva a változó körülményekhez való gyors' és rugalmas alkalmazkodásának. A tájékoztatóból kiderül, hogy ,a tanfolyamokat a hallgatók munkaihelyi beosztása és szakmai érdeklődése szerint rendezik meg. A vezetőképző és a kom'plex vezető-továbbképző tanfolyamok például felölelik a legfontosabb általános és ideológiai tudnivalókat, valamint a gazdaság-, a termelés- és a szövetkezetpolitikai irányelveket. Emellett kiegészítik a hallgatók közgazdasági, vállalati gazdasági, szervezési és a munkakörükhöz tartozó ismereteit, segítenek az üzemszervezési színvonal emelésében. Egy-egy szűkebb témakörbe vezetnek be a képesítést nyújtó és a szaktan- folyamok. A továbbképzések időtartama 1—5 hét, térben átfogják az egész országot, a tananyag egy részét üzemlátogatások és szakmai bemutatók keretében dolgozzák fel. Kecskeméttől Bajáig Részben a tájkörzetek kialakulása jut érvényre abban, hogy hazánk legnagyobb .mezőgazdasági megyéje, Bács-Kiskun is több helyütt ad otthont különböző programoknak. A továbbképzési 'intézményhálózatba tartozik a Jcecs/ceméti kertészeti főiskolai kar, a kalocsai Dózsa György és a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc mezőgazdasági szakközépiskola, a jánoshalmi Mezögazdaiági Szakmunkásképző és Munkás-továbbképző Intézet, a bajai kukf>- ricatermesztési vagy a halasi szőlőtermesztési rendszer központja. Kecskemétre például — jelenlegi és leendő' — szőlészeti és zöldségtermesztési brigádvezetőkét, személyzeti vezetőket, társadalombiztosítási ügyintézőket, Kis* kunhalasra műhelyvezetőket várnak. Ugyancsak a megyeszékhelyen indítanak tanfolyamét a vetőmagtermesztés, gyümölcs- és zöldségtermesztés, illetve a raktárgazdálkodás témakörében. A háztáji termelés módszereivel azokat a szakembereket ismertetik meg jövő májusban a hírős városban, akik már részt vettek a háztáji agronómusok tanfolyamán. Igen 'hasznos, hogy az országos Intézet folytatja az idegen nyelvi továbbképzéseket is. Az 1982-es év programja Novemberben alákul ki vélegeseh. A továbbképzések mindenütt nagy körültekintést igényelnek és remélhetőleg mindenütt szerves részévé válnak a személyzeti munkánük is. Halász Ferenc
