Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

1981. szeptember 22. • PETŐFI NEPE

3

Napjaink témái a Társadalmi Szemlében

Már régen és mostanában méginkább napjaink legidőszerűbb kérdéseiről szólt, ezekre keresett választ pártunk elméleti és politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle. Szakemberek, politikusok, hivatásos népművelők és pedagógusok, a társadalmi élet konfliktüsainak feloldását kereső és az előre_ haladásért fáradozó emberek közül igen sokan felismerték már, hogy a folyóirat nagy segítséget ad munkájukhoz, s nemcsak a párt belső életének a tükörképe. Így van ez most is, amikor a- szerkesztőség egy tartalmas kettős számot adott ki.

A gazdasági szerkezet változásai a Vh ötéves terv időszakában címmel Faluvégi Lajos pénzügyminiszter — mint a lábjegyzet ígéri — a társadalmi környezet összefüggéseiben vizsgálja ezt a •témát, amelynek befejező részét a folyóirat következő, októberi száma közli majd. A cikk mostani, bevezető része elsősorban gazdasági elemzését adja az elmúlt időszak szerkezeti változásainak, s a' nemzetközi összefüggések hazai vetületénék. Mindössze néhány sorban utal a feladatra, amely szükségessé teszi, hogy a szűkebben vett tennivalókkal egyenrangúan törődjünk a gazdasági fejlődés társadalmi feltételeivel és következményeivel. Érdeklődéssel várjuk az erről szóló részt.

Munkamorál és társadalmi haladás a cikk címe, amelyben Szabó Márton, a nyíregyházi tanárképző főiskola docense a munkafegyelem és az ösztönzés gyakorlata körüli vitáknak igyekszik a mélyére hatolni. Arra a következtetésre jut, amivel szintén lehet vitatkozni, hogy a bérnek az alapfunkciója napjainkban nem az elosztás, hanem az ösztönzés, pontosabban: a korábbi elosztó szerep helyett az intenzív gazdasági fejlődés időszakában az ösztönzés lesz a lényegesebb.

Más témakör, napjainkban különösen időszerű és tanulságos, amely a folytonosság és a megFÜLŰRŐL FÜLŰIM

Dávod

'Megörültek ‘.’a házvásárlási szándékát bejelentő ügyfélnek az ezerkilencszázhatvanas évek stílusában berendezett dávodi tanácsiházán. Eggyel kevesebb épüket szomorkodik üresen, ha létrejön az üzlet, csökken a hivatal- beliek gondja. Lesz, aki a tágas porta előtt eltakarítja a havat, tesz, ki kijavíttatja a szétázott tetőt, gondozza a kidudvásodott kertet.

.A tavalyi népszámláláskor 33 viszonylag jó állagú lakatlan épületet írtak össze. Most húszegynéhány keresi új gazdáját. A használaton kívüli 'házak kötelező tanácsi értékesítéséről intézkedő rendelet óta megélénkült valamelyest a Ferenc-csatorna menti községben is az ingatlanforgalom. Némelyek maguk próbálnak megszabadulni a terhessé vált hajdani otthontól, mert abban bíznak, hogy így többet kapnak érte. Mások a tanácsot kérik meg: árusítsa tulajdonukat. Főként a visszaköltözők érdeklődnek a vételi lehetőségekről. Az utóbbi években átlagosan négy- hat család ismeri föd, hogy drága pénzen sem juthat városban lakáshoz (olyan lakáshoz), mint odahaza- vagy a közeli faluban. A kereseti viszonyok sem .rosszabbak, a megélhetés olcsóbb'és a jmumka is hasonlít a gyárihoz. Szállingóznak hazafelé.

Így is mintegy ezerrel, a lakosság egynegyedével csökkent a lakosság az elmúlt negyedszázadban. Ha — például — Kecskeméten is így alakult, volna a lélekszám, akkor 1981-ben talán ötvenegyné- •hányezren élnének csupán a most csaknem százezres megyeszékhelyen.

Miért mondtak ilyen sokan búcsút a középkorban már számon tartott településnek?

Viszonylag távol van a hajdani, tízezreknek ígéret földjét jelentő nagy építkezésektől, nagyipari vonzáskörzetektől. Nem máshova igyekeztek a dávodiak, hanem a faluból akartak mindenáron elmenni, mert hiányzott a más településeket jobban összetartó erős közösségi tlidat.

A környező püspöki uradalmakban dolgozó elődeiket el- gyámolította évszázados , kiszolgáltatottságuk. Megszokták, hogy parancsra dolgozzanak. A vállalkozóbb szelleműek másutt keresték boldogulásukat. Gazdálkodói öntudat híján a maguk munkáját sem becsülték eléggé, pedig a falut övező ingoványok kiszárítása, az egykori jóhírű szarvasmarha-tenyésztés utólag is .méltányolható teljesítmény volt. A nehezen megközelíthető faluban (1911-ben láttak először .motorkerékpárt, a

újulás kérdését állítja előtérbe. Az MSZMP útjának, tanulságai című fejezetben Osztály- és pártharcok, politikai irányzatok a felszabadulás után címmel Izsák Lajos egyetemi docens összegezi ennek az időszaknak jellegzetes vonásait. Berecz János kandidátus, a Központi Bizottság osztály- vezetője 1956 — negyedszázad távlatából címmel adja közre az akkori magyar helyzetről, az 1956 őszén lezajlott fegyveres ellen- forradalomról, a munkáshatalom hősies megvédéséről készült — több generáció számára is útbaigazító és tanulságos — elemző munkáját, bemutatva az események mögött zajló folyamatok lényegét is. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik Az ellenforradalom — az imperializmus stratégiája című írás — Haynal Kornél munkája —, amely elsősorban a külpolitika szemszögéből vizsgálja ezt az időszakot.

A folyóirat több cikket is közöl az értelmiségről. Kolosi Tamás tudományos osztályvezető Az értelmiségről vitatkozva boncolgatja: Ki az értelmiségi? Szól az értelmiség társadalmi helyzetéről, szakmai és közéleti tevékenységéről.

Napjaink legégetőbb kérdéseire keresi a \falaszt Simái Mihály akadémikus a Viliággazdaság és fegyverkezés című cikkében, rávilágítva e kérdés sok új vonására. T. P.

Széchenyiemlékülés

Hétfőn — Széchenyi István születésének 190. évfordulója alkalmából — emlékülést tartottak a •Hazafias Népfront budapesti székházéiban. A HNF Országos Elnökségének közlekedési és távközlési albizottsága által rendezett ülésen Varga' György, az albizottság tagja tartott előadást Széchenyinek a hazai közlekedés fejlesztésében betöltött szerepéről. Kiemelté Széchenyi koncepciójának ma is helytálló vonásait, azt a felismerését, hogy a közlekedést a termeléssel, a gazdaságfejlesztéssel összhangban, annak részeként lehet és kell a kor követelményeinek megfelelővé tenni. Széchenyi, mint hangsúlyozta, mindig nagy figyelmet fordított e kérdésekre, ■neve összekapcsolódott az első Dunai Gőzhajózási Társaság megalapításával • a Pestet és Budát összekötő dunai Lánchíd létrehozásával és a hazai vasúthálózat alapjainak 'lefektetésével.

Magyar—jugoszláv tárgyalások

Puliai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Ante Zehes. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tagja, a közlekedési és postaügyi bizottság elnöke. A tárgyaló felek áttekintik a két ország közlekedési és hírközlési együttműködésének eddigi, eredményeit és megvitatják az együttműködés következő feladatait.

•Ante Zelics fogadására megjelent a Nyugati pályaudvaron Puliai Árpád és Milan Ver«, Jugoszlávia budapesti nagykövete.

(MTI)

A PETŐFI NÉPE OLVASOTTSÁGI VIZ(IV.)

Miről írnának bíráló cikket az olvasók?

A Petőfi Népe olvasói ,.vcsézését” legutóbb annál a megállapításnál hagytuk abba, hogy a lap bíráló hangjával nem „egészen” elégedettek az emberek, a megkérdezetteknek a fele sem tartja megfelelőnek a kritikai hangvételt.

Nyilvánvaló, hogy cikkeink írásánál, a lap szerkesztésénél az eddiginél nagyobb súlyt helyezünk az újság tartalmának ilyen irányú feljavítására. E szándékunk valóraváltásálioz feltétlenül ösztönzést kaptunk azokból a' véleményekből, melyeket a közvéleménykutató csoportnak arra a kérdésére adtak az olvasók, hogy — miről írnának ők bíráló cikkeket?

Jött is javaslat — szinte kötetre való. A megkérdezettek 60,2 százalékának — 423 fő — volt témaajánlata, ötlete. Annyi, hogy ehelyütt csak azok csoportosított ismertetésére van lehetőség — az eddigi módszert követve — az említési gyakoriság sorrendjében.

A megkérdezettek elsősorban gazdasági életünk hiányosságairól, a városrendezés, községfejlesztés témaköréről, s a kereskedelmi ellátottság problémáiról szeretnének több bírálatot, kritikai megjegyzéseket tartalmazó cikket olvasni. A javaslatok több mint fele e három témakörrel kapcsolatos.

Hogy olvasóink nem fukarkodtak élesebb, gúnyoros vagy szellemesen epés megjegyzésekkel sem, szemléltetésül ilyenekből is idézünk néhányat.

Gazdasági életünk hiányosságain belül a beruházások gazdaságtalan, szervezetlen munkálatairól, az építkezések lassúságáról (a munkaidő kihasználatlanságáról), a „hármas követel- mény”-nek nem megfelelő gazdasági vezetőkről várnak bíráló cikkeket az olvasók. (A megjegyzésekből: „A vezetők munkáját nemcsak pozitív, de bátran a negatív — a tényeknek megfelelően — oldalról is bemutatnám. Így kijavíthatná esetleges hibáit, vagy •belátná, hogy vezetőnek nem való!” — „A vezetők kiválasztásának módja; a káder nem vész el, csak átalakul.” — „Egyes vállalati vezetők hanyag munkájáJellegzates utca delidében.

# Látkép a tanácsházából.

következő évben készült el a községet is érintő vasútvonal, helybéli 1932-ben vásárolt először motorkerékpárt), sem rátermettség, sem közös akciók, sem a diplomák .tekintélyével nem alakult ki olyan mozgató értelmiség, mint például a kertészkedő falvakban.

Az összekapcsoló hagyományok valamennyi szomszédos községben erősebben élnek- több megbecsülést kapnak. Nem is tudom hamarjában, hogy mikor láttam népviseleti bemutatón kurtaszoknyás, selyem- vagy bár- sonykötényes dávodi lányokat, menyecskéket, ezüstpitykés mellényű fiatalemberekéit?

A mezőigazdaság szocialista átszervezése is sokakat elvándorlásra késztetett. Ha valahol, itt szinte kimondhatatlanul vágytak az általuk időtlen ideje művelt földekre 1945-ben. Csak a kivezényelt karhatalom szorította ki az új honfoglalókat a verejtékükkel táplált, de a szomszéd faluhoz

tartozó, maguk számára a földosztáskor kisajátított új birtokról. Ügy érezték, hogy akkor csapták be őket, amikor teljesedni látszott évszázados vágyuk. Kevesen gondolták, hogy éppen a nagyüzem, meg a vele járó háztáji hozza meg számukra az anyagi biztonságot és az energiájukat jó célokért mozgósító vezetőket. A többnyire máshonnan odatelepült irányítók közül azokat becsülik Qeginkább, akik sokat követelve segítik őket a jobb élethez.

Építő szenvedélyű tanácselnökük hajtás munkásokat talált a nagymerészen létrehozott házilagos brigádba. Harminc kilométer, nyi. gyalog járdát, több kilométernyi betonutat csináltak 1960 óta. Űj onnan épített remek házakba költöztették bérelt vagy kisajátított lakásokból a közintézményeket. Kifogástalan a vízszolgáltatás, nincs gond az óvodai elhelyezésekkel.

Bővítik, korszerűsítik régi házaikat a tulajdonosok. A népesről. Még akkor is, ha párttag, mert sokan kihasználják piros könyvüket.” — „A Megyei Művelődési Központ színháztermének zenekari árkában a zenészek nem látják a karmestert. Rossz a terem akusztikája. Tervezéskor nem hívták meg azokat, akik használják?!”)

Gyakrabban szeretnének olvasni kritikákat a városfejlesztési munka következetlenségeiről, a szemetes, piszkos utcákról, a közterületek elégtelen védelméről és rongálásáról. („Mindenhol sze- 'mét van, a tanácsok nem minden esetben gazdái a területnek. Ha kell, szigorral, a nép széles 'bevonásával valami mozgalmat kellene szervezni ennek érdekében a megyében.” — „Erősebb hangnemet használnék a közvagyont rongálok, a parkokat pusztítók és a szemetelők ellen. Büntetésekről is szeretnék néha olvasni.” — „Ami megvan, ne rontsák el. Pl. minden sarkon volt kiút, most minden másodikat megszüntették, öreg nyugdíjasokat hogyan tudnak kötelezni, hogy vezessék be a vizet, vagy járjanak kilométereket vízért ? Nincs mindenkinek pénze a bevezetésre, de vizet azért innia kell.” — „A nagyközségi tanács sokszor felesleges beruházásairól. A szép házakat lebontják, a romosak maradnak.” — „Elkészül az út — és utána felbontják közművesítés miatt. Az összehangolatlanság sok plusz pénzt jelent.”

Sűrűbben kellene írni a falusi lakosság rossz élelmiszer- és iparcikk-ellátottságáról, a kis vegyesboltok és italboltok nyitvatartási idejének eltéréséről — az italbolt javára, a sok hiánycikkről, a kereskedelmi dolgozók udvariatlanságáról, néha durva viselkedéséről. (Egykét véleKÉPERNYŐ

mányi ,,Meg vagyok lepve, ha kedves, szolgálatkész a kiszolgáló egy-egy üzletben, olyan ritka manapság az ilyen.” — „Bírálnám városunk kereskedelmi ellátását — a többi járási székhelyhez viszonyítva. De minek? .Még egy cikk nyomán sem változott semmi.” — „Általában reagál az újság a problémákra, de csak kicsit későn, s a visszajelzést, reagálást, a megoldást nem mindig közli.” — „Furcsa, hogy az árak emelkednek, ugyanakkor engedményes kiárusítások során 20—50 százalékos kedvezmények vannak.”

Az olvasók véleménye szerint a felelősség, felelősségrevonás kérdésével túlságosan keveset foglalkozunk, pedig nagyon érdekelné az embereket pl. a rossz döntéseket hozó gazdasági vezetők felelősségrevonása, a posta felelőssége a nem kézbesített újságok, táviratok miatt, a szabadég alatt telelő drága gépek miatti felelősség — és így tovább.

Soroltak témát a megkérdezettek az oktatás, egészségügy, a művelődéspolitika területéről, a munkafegyelemmel összefüggő káros jelenségekről, a munkahelyükön fáradtságukat kipihenő, a rossz anyagellátás miatt tétlenkedő, hanyag dolgozókról, borravalóról, csúszópénzről, közlekedésről, sportról, bürokráciáról és sok minden egyébről. S hogy szarkasztikus fogalmazásokban itt se volt hiány — íme a bizonyíték. „Egy rendkívül éleshangú bírálatot írnék a megszüntetett régi hetényegyházi út miatt. Nem' garantálnám, hogy... (itt túl szenvedélyes hangot üt meg az olvasó a felelősre nézve, aki az amúgy is túlterhelt jj2-es útra terelte a forgalmat. T.I.). Ha lenne önök között netán vállalkozó szellemű újságíró, és vállalná ezt a bíráló cikket, egy-két ezer elkeseredett ember lelkibánatán segítene.”

No és ezen is elgondolkodhatunk : „Megkeresném megyénk kisebb településeit. Megnézném a lakosság baját, gondját. Nemcsak a Kecskeméthez közel esőkről írnék, hiszen az olvasó könyökén jön már ki Lajosmizse.”

I. I.

Műsorok és környékük

• Ez a kút alapozta meg a dávodi gyógyvíz jó hírét. (Straszcr András felvételei)

ségszám csökkenése ellenére a hetvenes években százegynéhány család költözött új otthonokba. Micsoda otthonokba!

Alaposabb szemlélődő számára válik nyilvánvalóvá, hogy gyors ütemben gyarapodik ez az észak- bácskai, az elköltözések, a születések számát meghaladó elhalálozások ellenére még mindig csaknem háromezer lakosú falu. A bajai járás 'többi községében a dávodiaknál szívesebben foglalkoznak a település szépítésével. Igaz, messze környéken nem volt ilyen össze-vissza. épített helység. A szinte a semmiből teremtett, mutatós, kellemes' gyógyfürdőjükbe látogatók kedvéért is érdemes lenne kicsinosítani a faluközpontot. Egy még szebb Dávod- •na még szívesebben jönnének vissza az elköltözöttek. még kevesebb üres ház várnia gazdára.

—i —r

ötesztendős sötétesíkos, szűr- , ke ruhában jöttem ma a szerkesztőségbe. Majdnem a szokott útvonalon, vagyis a Batthyányi utca menetirányom szerinti jobb oldalán. Szerencsésen beérkeztem. A szerencsés szót ne tekintsék szokványos kifejezésnek ezúttal: a bontások miatt kétszer is a forgalmas kocsiútra kényszerültem. Munkahelyem áj tájában megállított Csőszi Sándor barátom, a Gépipari, Automatizálási és Műszaki Főiskola kollégiumának nevelőtanára. A kötelező titoktartás miatt csak any- nyit árulhatok el megbeszélésünkről, hogy idén is nagyszerűnek ígérkezik a főiskolások szokásos Hű-hó-ja, azaz tréfás vetélkedője. A portánál utánam szólt' Deák László, a Lapkiadó Vállalat szakalkalmazottja, ezúttal kapusi minőségben: levelem van.. (Míg el nem felejtem, kék ruhában üldögélt kuckójában.) Teri néni, munkahelyünk kétségtelenül legnépszerűbb — mindenképpen a legtájékozottabb — dolgozója, a szokásos három cukorral tálalta a kávét, amiért kemény négy forinttal adóztam, öreg, ám megbízható Optima gépemen kicseréltem a DIN 403-as szalagot, és hozzáfogtam az „Egész jól vagyok” műsor'ismertetéséhez. Annyira meghatott, annyira magával ragadott ugyanis a Bodnár István rendező leleményének köszönhető látvány, hogy elhatároztam: magam is stílusban maradok. Vagyis mielőtt a lényegre térnék, érzékeltetem a mű, pontosabban a Mű, egészen illendően a MÜ létrejöttének körülményeit. Emlékezhetnek rá kedves nézőink csütörtökön este fél ország epedve várta, hogy föl... — mit is csináljon —, (legyek diplomatikus) fölhangozzék Korda György ajkáról az első, a második, a sokadik sláger. Helyette, helyettük a Szabadság téri palota egyik rendésze tűnt föl. A szokottnál is udvariasabb mosollyal járult ahhoz, hogy Korda György a fölmutatott belépő -birtokában az épületben tartózkodhasson. Vártuk a fülbemászó dallamokat, de helyette a gyakran foglalt, ám gyors lift tpnt föl a dobozon. Majd a büfés, majd a sminkes, majd a segédrendező, majd a jelmezes, majd a szerkesztő, majd... tel-, jes életnagyságban. Nyilván azért beszélhették rá valamennyioket a szereplésre, mert így akarták érzékeltetni;- mennyire bonyolult folyamat végeredményét nézhettük 17-én, kerek harminc percig. Ha ők, mi így, ezért jeleztem e cikk (CIKK ?) környülállásait.

Még szerencse — ezúttal szokványos értelmében került a szövegbe —, hogy a titkolatlanul, éppen ezért mulatságosan tantanmese, azaz a Családi kört követően tűnt föl a különben rokonszenves stáb után „a Korda”, mert jó hangulatban hallgathattam (hallgathattuk?) nagy rutinnal előadott számait. A már-már groteszkké túlzott típusok/ végül is valós, köznapi élethelyzeteket alakítottak ki a.stúdióban. Tegyük a szívünkre a kezünket: nagy- nagy ritkán még (még?) előfordul, hogy a gyárigazgató fia a ■takarítónő fiával barátkozna, ha, vagy a lusta lányka szülei'hátrányos helyzetükre hivatkozva várnák el a jobb jegyet gyermekük számára.

Szombaton igazán elintézhette volna Róza néni, hogy kicsit alaposabban porolják le Lengyel Menyhért víg (víg?)játékát. Bizony-bizony bugyutára sikeredett, hiába lubickolt jutalomjáték szerepében Tolnay Klári, meg Rutt- kai Éva és a bájos Pap Vera. Megfigyelhető, hogy az effajta együgyűségeket kevésbé viseli el a jellegéből adódóan „realistább” képernyő, mint a színház. Kabaréra vették a mégiscsak írótól származó, tehát életesebb, iga- zabb játékot.

A Hét megintcsak tetszett. Valami különleges készülékkel kuksizhatják a nézőket, mert észrevették, hogy többségünk -— elnézést a szerénytelenségért — nemcsak azért viseli nyakán a fejét, hogy legyen mire tenni a kalapot. Gondolkodik a nép ja-, va része, a java része, gondolkodunk — ismét elnézést a kritikus idesorolásáért — és szeretjük, ha gondolkodtatnak bennünket. Adatokat, érveket tárnak elénk: döntsünk mi. Mondjuk ki, hogy több támogatást érdemelne mező- gazdaságunk az ipartól, vegyük észre a .fővárosi iskolai körzetesítés hebehurgyaságát, örüljünk valaminek. Köszönjük a bizalmat!

Még annyit: tanítani lehetne azt az okos eleganciát, amivel Kondcfr Katalin vasárnap tálalta ezt a borongós, nehéz „hetet”.

Heltai Nándor