Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-29 / 124. szám

I 1981. május 29. • PETŐFI NEPE • 3 HUSZONEGYEDSZER Gyalogszerrel Bugacpusztán A miskolci filmfesztivál ■ volt a kirakodóvásárnak. (Laczkó József felvételei.) • Borókával elegyített telepített fenyvesben vezet a turistaút. C A borsodi nagyvárosban is sikere Aki járt már a Bükk-fensíkon —, ahol tudva­levőleg hazánk egyik leggyönyörűbb turistaútvo­nala halad —, s utána végigballagott a piros jel­zésű, mintegy 14 kilométer hosszú bugaci séta- úton, tanúsíthatja: a két táj némely részleteiben a megtévesztésig hasonlít egymásra. (Különbözőség jóformán csak a' talaj szerkezetben és a homokon nyílván elképzelhetetlen karsztjelenségekben fe­dezhető fel.) $ * A Kiskunsági Nemzeti Park­nak a Duna-Tisza közi Hátság kö­zépső részén fekvő, kiterjedését tekintve második legnagyobb (csaknem 11 ezer hektáros), arcu­latában ■ legváltozatosabb egységét uralkodóan futóhomok borítja. A szél által felhalmozott üledékré­teg -— lösz és homok — itt már igen vastag. Két nagy homok­buckás szelvénye között, a mé­lyebb fekvésű laposokat tocsogós rétek, szikes tavak töltik ki. Kö­zülük a legnevezetesebb a Bócsá- hoz közeli Szappanos-szék. Az északnyugat—délkeleti futású homokbucka-vonulatok forma­kincse igen gazdag, a 15—20 mé­teres relatív magasságkülönbsé­gek általánosak. A bugaci ho­mokbuckákhoz északkelet felől élesen elkülönülő homokpuszta csatlakozik, mely nem teljesen sík. A buckákkal azonos csapás­irányú széles, lapos szélbarázdák­ban a talajvíz mocsári növény­zet, illetve kisebb nádasok meg­telepedését tette lehetővé. A meszes homokon jellemző benszülött növénytársulások ala­kultak ki, melyek fajösszetétele egyedülálló. A szukcesszió (fejlő­déstani egymásutániság) meneté­nek megfelelően megtaláljuk itt a pionír előőrsöket (zuzmók, mo­hák), az egyéves gyepeket, a mész­kedvelő homokpusztagyepet, a borókás buckákat és a borókás fehérnyárasokat. > Az állatvilág úgyszintén rendkívül gazdag. A homokpuszták és a homoki erdők jellemző fajain kívül megtalálha­tók a szikes tavak sajátos állat­közösségei is. Az ember által véd­ve itt él a géntartalékot képező rri’agya'r' ézürké szärvasmärha; a magyar szőke mangalicasertés, a fekete-fehér rackajuh, valamint a magyar félvér sportló. Legegyszerűbb, ha Kecskemét­ről kisvonattal érkezünk a Mó- ricgáti tanyák vasúti megállóhoz, ahonnan jól látható a nemzeti park táblája és a túra útvonalát mutató piros jelzés. Mély, homo­kos, gyalogosan sem könnyen jár­ható úton indulunk el az erdő felé. Bal oldalt tarvágás és cse- metés, jobbról ligetes erdő és a puszta tárul elénk. Kb. 600—700 méter megtétele után beérünk egy telepített, fiatal erdei feny­vesbe. Az út mellett elszórtan ga­lagonya- és kökénybokrok színe­sítik a tájat. Rövidesen egy tisz­tásra jutunk, ahol a Balassi István erdészháznál ivóvizet vehetünk magunkhoz. Az épületet balra el­hagyva a jelzés egy nyiladékon vezet az ősborókás felé. Az erdő itt vegyes: megkülönböztethető az erdei fenyő, a feketefenyő, a ko­A folyamatosság a szükségsze­rűség, a hasznosság egyfajta iga­zolása. Az, hogy huszonegyedszer rendeztek filmfesztivált Miskol­con, mindennél jobban bizonyít­ja a kezdeményezés létjogosultsá­gát. a megvalósítás következetes­ségét. A korábbiaknál is nagyobb ér­deklődés mutatkozott a május 21-én kezdődött találkozó iránt. Az idei összejövetelen a film és a közművelődés kapcsolata került előtérbe. A Híradó és Dokumen­tumstúdió, a Népszerű-Tudomá­nyos és Oktatófilm Stúdió, a Ka- * tong Filmstúdió és ,a Pannónia Filmstúdió legjobbnak tartott ide­vágó alkotásai kerültek a Rónai Sándor Megyei Művelődési Köz­pontban és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban működő bíráló bizottság elé. A rendezők lehetővé tették, hogy Kazincbar­cikán, Encsen, Mezőcsáton, Or­mosbányán, Sajószentpéteren és másutt is találkozhassanak a né­zők a kiváló magyar rövidfilmek­kel, és a fesztiválra érkezett al­kotók egyikével-másikával. Mint mindén évben, most is ér­tékes kulturális rendezvények ke­retezték a filmesek bemutatóit. A vendégek láthatták az elmúlt évad egyik legjobb magyar 'elő­adását, Enquist A tribádok éjsza­kája „miskolci változatát” Csiszár Imre rendezésében. Megtekint­hették Mészáros Dezső Munkácsy- díjás szobrászművész kiállítását. Általában jól sikerültek az in­formációs vetítéseket követő an­kétok, beszélgetések. A zárónapi Közművelődés és fflmankét oly sok rendező, szerkesztő, operatőr, újságíró, népművelési szakember érdeklődését váltotta ki, hogy a megjelentek alig-alig fértek el az MSZMP Borsod megyei Bizottsá­gának tanácstermében. Telt ház előtt tartották meg a jól sikerült 21. miskolci filmfesz­tivál záróünnepségét, amelyen ki- •osztották a Iggjobb teljesítménye­ket méltató elismerésekét. A SZOT nagydíját a paár külföldön is díjazott Protokoll szerint című 0 A puszta bejáratának ízléses épületei, információs táblával. szatirikus, igencsak időszerű mű­rendezője, Fehéri Tamás kapta. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye Varga Csabát és Hernádi Tibort díjazta bemutatott alkotásaikért. Miskolc város díját Vitézy László vette át a nagy vitát kavaró Kol­lektív házért. A televízió díját Péterffy András kapta az Iskola- .pélfi^ért., A híradó- és riportfilm* kategóriában Bokor László Csúcs- találkozó Bécsbén ? című riportja bizonyult a legjobbnak. A doku­mentumfilm díjazottjai: Nemé- nyi Ferenc, Zöldi István, Moldo- ván Domokos, Takács Gábor, míg a népszerű-tudományos filmek közül Az élővilág színei nyerte meg a bíráló bizottság tetszését. Tiefbrunner László után Lakatos Iván vette át az operatőri díjat, majd Magyar József, a Mi, büsz­ke magyarok! rendezője a közön­ségdíjat. H. N. • A térképen vastagon kihúzva a jelzett útvonal. csányos tölgy, az akác, és a hazai (fehér, szürke) nyár. Egyre több lesz a bucka és fel­tűnik a vidék jellegzetes növénye: a boróka. Számos példánya több száz éves. Talpunk alatt hol pá- zsitszerűen, hol összeszáradva mohaszőnyeg. Az első erdővágást elérve az út borókával vegyes te­lepített fenyvesből északkeleti irányba, a legértékesebb rész, az ősborókás felé fordul. Ez a meg­kapó látványé vegetáció az or­szágban csak néhány helyen lát­ható, különleges természetvédel­mi ritkaság. Ahogy közeledünk a borókás és a puszta széléhez, egyre gya­koribb a lombos fa, a fehémyár, a kökény, a galagonya, melyek csak rövid ideig kísérnek ben­nünket. A kőrises égerláp fölött 100—150 méter hosszú bürün (cö_ löpökre rögzített deszkalapok) ke­lünk át, majd óriási tölgyfák ár­nyékában megpillantjuk a Keré- nyi József Ybl-díjas építész ál­tal tervezett Pásztormúzeumot. A múzeum mögötti legelőn to­vább haladva egy másik bürün lépkedünk végig, egészen az ősi pásztorélet szabadtéri létesítmé­nyéig: a cserényig, szárnyékig és gémeskútig. Itt tavasztól őszig déli 12 és 2 óra között közelről is megtekinthetjük az itatásra be­hajtott gulyát, juhnyájat és mé­nest. A turistaút a régi paraszti építkezés stílusában tervezett ka­pun keresztül hagyja el a pusztát és gyümölcsösök, szépen karban­tartott tanyák mellett vezet a hí­res bugaci csárdához. Innen kis pihenő után rövid úton juthatunk el Bugac felső vasútállomáshoz, ahol felszállhatunk a Kecskemét felé tartó kisvonatra. A túra útvonalának ismertetése után ismét pár hasznos tudnivaló: A személygépkocsival, vagy au­tóbusszal utazók a bugaci csár­dánál bekapcsolódva visszafelé is végigjárhatják az utat; a Móric- gáti tanyák megállótól kisvasút- tal, vagy gyalogosan a sínek men­tén érhetik el Bugac felső vasút­állomást, ahonnan a piros jelzés visszavisz a csárdához. (Így 4—5 kilométerrel hosszabb.) A jelzett útról letérni tilos, mi­vel az ősborókás egy részét az UNESCO Ember és bioszféra • Pillanatkép az egyik ankét szünetében. programjának nemzetközi koor­dináló tanácsa szigorúan, védett bioszférarezervátummá, úgyne­vezett magterületté nyilvánította. A természeti értékeket csak kö­zös erővel óvhatjuk meg; tartóz­kodjunk hát a szemeteléstől, a növények és állatok gyűjtésétől, illetve zaklatásától. A napsütötte buckaoldalakat parlagi vipera is lakja. Bár ma­rása mérgező, szigorúan védett állat. Az erdészek szerint nyáron szinte egyáltalán nem veszélyes: zajra, zörejre azonnal elmenekül, télen és hűvösebb időben viszont nehezebben mozog, lemerevedik. Harapással csak akkor védekezik, ha figyelmetlenül rálépünk, vagy ráülünk; ilyenkor azonnal ki kell szívni, vágni, vagy égetni a se­bet. KISHÍREK • Farkas Bertalan űrhajós is részt vett a fesztivál több rendezvényén. Képünkön: György István filmrendező, érdemes művésznek, a fesztivál igazgatójának társaságában. — KISKUN KUPA. A Kiskun­félegyházi Szövetkezetek SE Ter­mészetbarát Szakosztály az idén is megrendezi a Kiskun Kupa vá­rosismereti és természetjáró tú­raversenyt. (Június 13-án és 14- én). A városismereti versenyre Kecskeméten kerül sor. Nemcsak szakosztálytagok, bárki — csalá­dok is — jelentkezhetnek május 30-ig, 2—4 fős csapatokkal. (Cím: Városi sportfelügyelőség, Kiskun­félegyháza, Kazinczy u. 1.) — A TÁJAK—KOROK—MÚ­ZEUMOK KISKÖNYVTÁRA, újabb 16 kötettel gyarapodott. A 35.-től az 50. számig megjelent fü­zetek hazánk látogatható termé­szetvédelmi területeit, műemlé­keit, múzeumait tartalmazzák, változatlanul 8 forint darabon­kénti áron. — TÜRAVEZETÖKNEK. A Ma­gyar Űttörőszövetség gondozásá­ban -megjelent az Üttörővezetők turisztikai zsebkönyve, mely be­szerezhető a megyei természetba­rát szövetségben (Kecskemét, Klapka u. 35.). A kis könyvecske igen hasznos tudnivalókat tartal­maz a felnőtt túravezetők részé­re is. Foglalkozik egyebek között terep- és térképismerettel, a tú­ravezetők nevelőmunkájával és a túraszervezés kérdéseivel. K. F. Osztályfőnöki óra, harminc év után A volt osztályfőnök által öt évvel ezelőtt kijelölt „hetes” előlép, és mondja: — Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma volt: 44, még' él: 40, igazoltan távol: 4, igazolatlanul elmaradt: 1. Az érettségi találkozó megszervezésével kapcsolatos házi feladatokat a kijelölt brigádok maradéktalanul elvégezték. A 30 éves találko­zón megjelentek száma: 35. A mai beszámolóra valamennyien fel­készültünk. Illési István tanár úr — rjiegszemélyesítve és helyettesítve több volt osztályfőnökünket, akik nem lehettek jelqn —, mint az emlé­kezetes nagy feleltetések alkalmával régen is tette, néhány kedves gondolattal bátorítja az osztályt. A „nagy mágnesről”, a mi alma materünkről, az iskoláról beszél. Az irodalom gyöngyszemei közül idézve — „Hiába fürösztöd önmagadban — csak másban mosha­tod meg arcodat” — szinte beszámolókat kér. A kerekegyházi tanácselnököt szólítja elsőként. Én a harminc- ötödik leszek, de — a hajdani NÉKOSZ-induló ütemére —, ott bent már most lüktető táncba perdülnek az emlékek. A bugaci Bajnóczi! Igen, a kollégiumban, a felvételi előtti hajnalon, 1947. augusztus 20-án ő ébredt elsőként mellettem a kövezetre terített szalmán... És a két Benedek, az ikrek, akiket az osztálytársak is összetévesztettek. Becsületükre! Csak ritkán éltek a lehetőséggel a feleltetéskor... István tanyai tanító, Gyula falusi, 28 éve. A beszámolók: — Egy feleségem és egy fiam van, tanár úr ... ’ — Pályakezdőként 120 tanulóval kezdtem. A kollégámat be­hívták katonának, tehát egyedül a nyolc osztályban. Ma is napkö­zis tanyai iskolában tanítok... — A legutóbbi, az öt évvel ezelőtti találkozó óta kevesebb va­gyok 15 epekővel, de több egy doktori címmel... — A pályaszeretetet innen, Kiskunfélegyházáról vittem magam­mal, a tanítóképzőből és gyakorló iskolájából... — Három gyermeket és három könyvet tudok felmutatni, tanár úr.,. — A Magyar Rádió népzenei szerkesztője vagyok, huszonöt éve ... — Én 1942-ben kezdtem a tanítóképzőt, de közben hároméves „tanulmányútra” szólított a háború... aztán az alma mater vissza­hívott. Falusi tanár vagyok... A mi osztályunkból tanító, tanár, napközis nevelő, kollégiumi vagy iskolaigazgató, főiskolai tanszékvezető — tehát ma is gyakorló pe­dagógus 32! De a kultúrház-igazgató, a megyei pályaválasztási in­tézet igazgatója és az újságíró — ha közvetve is — ugyancsak a pályán maradtunk. Négyen szereztek doktori címet, közülük Laci­ka, azaz dr. Molnár László többdiplomás, tudományos kutató. Peregnek a percek, az órák, hömpölyögnek az emlékek. Gyönyö­rűséggel nézegetjük a szép és már felnőtt utódokat, nagy tiszte­lettel a derék édesanyákat, a nagyszerű feleségeket, akik az örö­meinket megosztani, a gondjaink nagy rejtvényeit együtt megfej­teni itt vannak velünk. Bizony, úgy igaz: „*... csak másban mosha­tód meg arcodat". Hát — elvégeztük. Miként ilyenkor lenni szokott: boldog kaca­gással meg elérzékenyülten — mi tagadás — könnyekkel is. Nem szégyelljük, hisz ez amúgy nagyon emberi. Illési tanár úr is ezt kér­te tőlünk: — Csak őszintén, gyerekek: az igazat, mint rég, ha kel­lemetlen is... Ügy, mint rég? A többieket dehogyis akarom én megbántani, elég a magam 80 kilóját felképzelni a nyújtóra, az újházi tyúk helyére a rántottlevest, a vegyestál, a rántott gomba helyére a kukoricaká­sát ... Igen, úgy! Hisz’ együtt a nagyszerű trió — Gergely Feri, Magyar Jancsi, Valkó Bandi — és itt a kántor is. Rajta, gyerekek! Meg­emeljük a „szürkebarátot” — o hajunk színéhez most már ez illik —, és mint akkor, harminc évvel ezelőtt, benne a szívünk, a lel­künk: „Búcsúzom, mint öregdiák / sorsom lesz a dolgos világ / taná­rok szava életre pezsdül / ha dolgos karunk munkára lendül / ha állsz az eszme mellett rendületlenül.. öt év múlva néhányan éppen annyi idősek lesznek... A követ­kező találkozónkon mégsem lesz senki nyugdíjas közülünk. Nem várunk addig — jövőre is találkozunk. Zelei Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom