Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

1 • PETŐFI NP.PE • 1980. december 24. ÉV VÉGE ELŐTT AZ ÜZEMEKBEN Ingoványról biztos talajra Megszokott, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó me­zőgazdasági nagyüzemeket dicsérjük. Azonban nem hagy­hatjuk szó nélkül a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövet­kezet öt esztendei munkáját. A közös gazdaság gyenge adottságú szövetkezet. Az elmúlt öt esztendő mérlege: 1976: 9 és fél milliós veszteség. Mélypont a szövetkezet életében. 1977: csaknem 4,5 milliós veszteség, összedőlt egy másfél milliós értékű épület. 1978: közel 300 ezer forintos nyere­ség, 1979: 700 ezer forintot meghaladó nyereség. Idén szeretnék nullára írni magukat, vagy minimális nyereséget elkönyvelni. Tudni kell azonban, hogy az V. ötéves terv­időszakra kapott 5 millió forintos forgóalaphitel visszafi­zetésére az idén még másfél milliót kell áldozniuk, sőt még jövőre is marad. • A szövetkezeti elnököt (jobbról) Kocsis Dezső növénytermesztési ágazatvezető tájékoztatja a kukoricabetakarítás eredményeiről. Csendesen esik az eső, a hó csak foltokban látszik a határban. Tor- day Zsolt elnökkel és Kocsis De­zső növénytermesztési ágazatveze­tővel beszélgetünk a szövetkezet irodájában. Először a jelenről, a hó és hideg okozta nehézségekről kérdezem őket. — örömmel mondhatom — em­líti az ágazatvezető —, hogy sike­rült a 331 hektár kukoricánkat viszonylag kis veszteséggel beta­karítani. Ez májusi morzsoltban számítva 1541 tonnányi terményt jelent. Ebből körülbelül 800 ton­nát gödörfóliás módszerrel táro­lunk. Igaz, kényszermegoldás, mert a három SZK—5-ös kombáj­nunk naponta 150 tonnányit ta­karított be, szárítónk viszont csak 60—70 tonnás teljesítményre ké­pes. A többlet ment a gödörbe. — Takarmánykeverőnk van — fűzi hozzá az elnök —, évente 800 vagonnyi tápot készítünk ebből 370-et magunk használunk fel, a többi bérkeverés. Hozzá kell ten­nem a kukorica betakarításához, hogy a hó még néhány hektárt kint ért, és az, hogy végül sikerült biztos helyre juttatni a szemeket. elsősorban Csontos Sándor, Szőke Pál és Elekes József kombájnósok munkáját dicséri, akik szombaton és vasárnap is szinte megállás nélkül dolgoztak. — Sikerült megvalósítani az V. ötéves tervidőszak középtávú üzemfejlesztési elképzeléseit? — kérdezem Torday Zsolttól. — Még nincsenek pontos muta­tószámaink, hiszen nem zártuk le» az évet. Ismerni kell ehhez a kö­rülményeket is. Szántóterületünk 13,7 aranykorona értékű. Az öt év előtti terméseredményeket az idén például jócskán túlszárnyaltuk. Búzából rekordtermést takarítot­tunk be. Nyolc mázsával haladtuk meg a járási átlagot. Az árpánál sem szégyenkezhetünk. Azt, hogy jövőre mit hoznak a kalászosok, a 195 hektár búza és a 136 hektár őszi árpa, még nem tudom. Biz­tató, hogy zöld vetést takart már be a hó. — 1977-ben próbálkoztunk a cirok termesztésével is, de nem hozta meg a reményeket, ezért felhagytunk vele. A kukoricát a Bajai Kukoricatermesztési Rend­szer partnergazdaságaként ter­mesztjük. Idén kiterjesztettük ezt a tevékenységet a gabonára is. Mivel termelési szerkezetünket meghatározza az állattartás, a 3400-as anyalétszámú juhászatunk téli ellátásáról is gondoskodnunk kell. Ezerháromszáz tonna silót, ezenkívül réti-, lucernaszénát és takarmányszalmát biztosítottunk állatoknak az idén. — Félmillió forint tiszta nyere­séget hoz a bérhizlalás. Tizenöte­zer pecsenyebárányt, 152 tonnányi élősúlyt hizlalunk a gyapjúforgal­mi vállalatnak. — Ebben a tervidőszakban két anyajuhihodályt építettünk. Egy 500 férőhelyeset két évvel ezelőtt, az idén pedig egy 1500-asat. — Az elmúlt évig baromfit is tartottunk, két épületben. Kicsi volt a nyereség, felhagytunk ve­le. Ahogy a pritaminpaprikával is. Idén próbálkoztunk először 20 hektáron, 820 ezer forint veszte­séget hozott, amit jórészt az idő­járásnak köszönhetünk. A palántá- zási időszak hűvös volt és fény­telen, októberben pedig az egész elhagyott. Kétszáz tonnára szer­ződtünk, ebből csak tizet tudtunk leszállítani. — Ezzel az örökséggel hogyan tovább, a szigorúbb közgazdasági feltételek mellett? — Az elmúlt időszakról elmond­ható, hogy a növénytermesztési ágazatunk stabilizálódott. A VI. ötéves tervidőszakban pedig meg­kezdjük a napraforgó termeszté­sét is, BKR-technológiával, a ku­korica vetésterületének rovására 60 esetleg 100 hektáron. A gabona marad, clsak az árpánál igyek­szünk a következő vetéskor új faj­tát bevezetni. A kompolti korai­val próbálkoznánk. — A juhászati ágazatot a meg­levő tartalékok és lehetőségek to­vábbi jobb kihasználásával, az eddiginél gazdaságosabbá szándé­kozzuk alakítani. — Most készül egy komplex meliorációs terv, gyep telepítésé­re. Két évvel ezelőtt már 100 hektáron telepítettünk, és az ős­gyepeket, ami körülbelül 500 hek­tárt tesz ki, öt év alatt évi 100 hektáros ütemben igyekszünk fel­javítani. Ha ez megvalósul, ez a terület 6 ezer anyajuh tartására lesz alkalmas. — Mint újdonsággal, próbálkoz­tunk a Zeovit etetésével is. A ga­bonaforgalmi és malomipari vál­lalat receptúrájával készített táp­ba 7,5 százaléknyi RCL—0 és 5 százalék BŐM—0 takarmány­adalékot kevertünk. Javult az is­tállóklíma és a hízékonyság is. Re­méljük,, hogy ezzel sikerül az 1 kilónyi súlygyarapodásra felhasz­nált tápmennyiséget 5 kilogramm alá szorítani. — Az eddigi kihasználatlan ba­romfiólakban pedig jövőre gyap­jútermelés céljából angóranyulat fogunk tartani. Márciusban és áp­rilisban ISV angóranyúl törzsál­lománnyal 600 darabos szaporítás központot hozunk létre. A másik épületben saját gyapjútermelés céljából folyamatosan az előbbi szaporulatából a fél év végéig 4000 darabos tenyészetet hozunk létre. A mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezet, — bár eredményei nem mutatósak, — az elmúlt öt évben nagyot lé­pett előre, hiszen a tönk szélén álló gazdaságban biztos talajt érezhetnek a tagok a lábuk alatt. Az elmúlt évek folyamán mérték­tartóan törekedtek a biztosra, a jó jövedelmet hozó ágazatok fejlesz­tésére. • Répás István állatgondozó, ezernél több pecsenyebárány hizlalásáért felelős. Cz. P. „Tizenkétezret vettek ki a zsebemből...” Enyhén szólva boldogtalan lesz az Idei karácsonya a Lakitelek, Lenin u. 4. szám alatt lakó Bo­dor Istvánnénak, aki pár nappal ezelőtt kereste fel személyesen szerkesztőségünket. Amit tőle hallottunk, nem mindennapi eset. Nyilvánosságot érdemlő, tanulsá-, ga van, ám annak reményében is közreadjuk, talán felfigyel rá az illetékes, akinek végre mód­ja nyílik a hathatós segítségnyúj­tásra. Szőlőtermesztő munkásként dolgoztam hosszabb ideig — mondotta a panaszos — a Sző­lészeti és Borászati Kutató Inté­zet lakiteleki állomásán, ahol elégedettek voltak velem, s jól éreztem magam. Néhány éve azonban kedvezőtlen változás ál­lott be egészségi állapotomban, gyakorta gyötörtek emésztőszervi bántalmak, minek következtében egyre gyengébbé váltam. Rövide­sen gyomor- és bélműtéten es­tem át, majd egy évet táppénzes állományban töltöttem. De a gyó­gyulásom nem volt megfelelő, így aztán a munkaképesség-csök­kenést vizsgáló bizottság elé utal­tak. Az orvosok megállapították, rokkant vagyok, sőt az erről szó­ló írásos határozatukban azt is megjegyezték, hogy „nem reha­bilitálható". Nyugdíjügyemben megkeres­tem a társadalombiztosítási szer­veket, kérésük alapján beszerez­tem a foglalkoztatásaimat tanú- siló különféle igazolásokat, nyi­latkozatokat, a végén sajnos ki­derült, nem rendelkezem az ilyen ellátásra való jogosultság alapfel­tételével, a tíz év szolgálati idő­vel. Nagyon elkeseredtem, ré­szint súlyos betegségem miatt, másrészt, mert közben megszün­tették a táppénzem folyósítását is, igy jövedelem nélkül marad­tam. Gondoltam, a tanács vala­milyen módon megkönyörül raj­tam, be is kopogtam e helyi ha­tósághoz, mutattam a rokkant­ságról szóló papírokat, mire azt a választ kaptam, ha az én hely­zetemet komolyan vennék, hol­naptól kezdve minden korombeli 50 éves és ilyen-olyan fájdalmai Mint egy jó család Figyelemre méltó levelet kül­dött hozzánk Kunszentmiklósról idős Horváth Istvánná, aki im­máron tizenkettő éve dolgozik megbecsült, elégedett emberként a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat nagyközségi üzemében, ahol a szocialista címet többször elnyert „Dobó Katica” szocialista brigád tagja. E kollektíva példásan tartal­mas életet él, hiszen a kapott, il­letve vállalt tervfeladatok mara­déktalan teljesítésén túl meg­annyi társadalmi tevékenységet is végez. Egyebek között patro- hálja a helyi öregek Napközi Otthonát, melynek lakóit negyed­évenként keresi fel, akikkel hosszan és barátian elbeszélget, s ajándékokkal kedveskedik nekik. „A közvetlen munkatársaim egymásért is mindent megtesz­miatt panaszkodó községbeli asszonynak kiutalhatnának pénz­beli segélyt. Szinte megszégye- nülten oldalogtam ki az irodá­ból: Tavaly szeptemberben tör­tént ez. Szaladgáljam én utána fühöz- fához, itt is meghallgattak, ott is. de konkrét támogatóra sehol sem találtam. Az idén nyáron azt ja­vasolták Budapesten, papíron terjesszem elő a szociális járadék iránti igényemet a lakiteleki ta­nácsnál. Megtettem, s nem sokkal később már arról értesültem, jó kezekben van a kérelmem. Ha­marosan megérkezett a járási fő­orvos értesítése, miszerint a rok­kantsági állapotomra való tekin­tenél megállapítottak részemre több mint 1500 forint szociális járadékot, melyet visszamenőleg három hónaptól kezdődően utal­nak ki. Azóta rendszeresen ka­pom az összeget, csak az nem fér a fejembe, miért nem a táppén­zes állományom befejezésétől kezdve jár nekem az ellátás. Ha a községi tanács akkor nyomban intézkedik érdekemben, amikor tavaly nyár végén először náluk jártam, nincs ez a hercehurca. Tizenkétezret vettek ki a zse­bemből azok, akik okozói voltak kálváriámnak. Ma sem tudok be­lenyugodni abba, hogy mások hi­bájából nekem kell húzni a rövi- debbet. Kétlem, hogy ez össze­egyeztethető a szociálpolitika oly sokat emlegetett humánusságá- vai: Olvasónk jogosnak tűnő sérel­mével kapcsolatban megkérdez­tük a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályát, ahol úgy tájékoz­tattak bennünket, hogy a szóban forgó hatósági határozat helyes, ugyanis az előírások értelmében valóban csak három hónapra visszamenőleg lehet megállapíta­ni, folyósítani szociális járadékot. Beszéltünk e döntést meghozó kecskeméti járási hivatallal is, melynek szociálpolitikai főelő­adója közölte, Bodorné járadékát illetően már jogerős a határoza­tuk, az ellen nem lehet fellebez- ni, a hiányzó pénzt pedig bíróság útján célszerű visszakövetelni. nek. Példa rá a saját esetem. Októ­berben ugyanis kórházi kezelés alatt álltam, s ott mindnyájan meglátogattak. E gesztusuk any- nyira jólesett, talán segítette a gyógyulásomat is. Már odahazí pihengettem, amikor szintén ko­pogtattak nálam, s készséggel avattak be mindenbe, gondba örömbe, ami távollétem idején a munkahelyen történt. Szere- tetük azt fejezte ki, olyan a brigádunk, mint egy *jó csal Iád. Köszönjük e szép tartalmú so­rokat, s hadd kívánjunk ezúton is további eredményeket, sikere­ket, az egyéni boldogulásukhoz pedig határtalan örömöt a kol­lektíva valamennyi tagjának! összeállította: Velkei Árpád Termelői árak képzése Elkészült a százhetvenhetedik no-fines lakás Kiskunfélegyházán A Bács-Kiskun megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a megyei ta­nács vb ipari osztályával a PM. Bevételi Főigazgatóság Bács-Kis- kun megyei Hivatalával és a MTESZ-szel együttműködve meg­vizsgálta 12 megyei székhelyű vál­lalat, szövetkezet ipari tevékeny­ségének árképzését. A vizsgálat tapasztalatait, a megállapítások hasznosításának módjait a Petőfi Népe korábbi híradásának megfelelően a NEB testületé jóváhagyta. A gazdaságirányítási rendsze­rünkben az ár fontos szerepet tölt be. Ez évben az árképzés módjá­ban végrehajtott átfogó intézke­dést, módosítást, a nemzetközi munkamegosztásba jobban illesz­kedő termelési szerkezet kialakí­tása és fenntartása tette indokolt­tá. A termékek árainak kialakítása és az árban elérhető nyereség a csoportiérdek egyik fontos kifeje­zője, az áron keresztül tükröződik a piac értékítélete arról, hogy mennyire korszerűek az előállí­tott termékek és milyen önköltsé­gen termelték. Nem közömbös te­hát a termékeket előállító üzemek számára, hogy milyen áron tud­nak értékesíteni, az érvényesített árból mennyi az önköltség. Nye­reséget ugyanis nemcsak árak emelésével, hanem az önköltség csökkentésével is lehet növelni. A termelésben közvetlenül részt ve­vők, valamint a termelés kiszol­gálóinak, irányítóinak, személyen­kénti munkavégzésének színvo­nala is befolyásolja tehát a gaz­dálkodó szervek nyereségének tö­megét. A vásárlók számára sem közöm­bös, hogy milyen áron veszik meg a termékeket. A termelői árak az elsődleges meghatározói a fogyasz­tói áraknak, tehát a bevásárló ko­sarán keresztül tapasztalja min­denki saját munkájának színvo­nalát is. Fontos közérdek fűződik tehát az árhoz és közérdeklődésre tart számot a kialakítása. Ez év január 1-i hatállyal min­den termékre és szolgáltatásra az új módszerekkel induló árat kel­lett képezni. Ezt a munkát jól haj­tották végre, vagy csak kisebb hiányosságot követtek el az ipari termelés döntő hányadát adó na­gyobb üzemek és szövetkezetek. Például Bácska Bútoripari Válla­lat, MEZŐGÉP Kecskemét, Lajos- mizsei Vízgépészeti Vállalat, Ba­jai Lakberendező Építő és Vas­ipari Szövetkezet. Több kisebb, főleg szövetkezeti jellegű — üzem — például az uszódi Egyetértés Mg. Tsz, a fag- szi ÁFÉSZ, Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet — nagyobb hiányosságot váltakozva követett el. A hiányosságoknak általában nyereségnövelő hatása volt az el­lenőrzött üzemeknél, de előfordult ennek a fordítottja is. Az árkép­zés módszereinek megváltoztatása ezért több hibalehetőséget rejt magában. A központi intézkedések ezzel számoltak és felelősségrevonás nélkül lehetett és kellett ez év I. negyedévében önvizsgálattal a hiányosságokat feltárni, a helyte­lenül képzett árakat módosítani és a jogosulatlan árbevételt a meg­rendelőknek visszajuttatni. Az üzemek többsége az önreví­ziót elvégezte. Az indokolatlan túlszámlázásokat módosították a vevőiknek 7 és fél millió forintot átutaltak, amely végső soron a kereskedelmi vállalatok útjain, a kockázati alap növelésével külön­böző árleszállításokat tett lehető­vé, tehát a fogyasztók megkapták.' Az üzemek egy része az I. ne­gyedévben elkövetett hiányossá­gokat, mulasztásokat nem korri­gálta, csak a NBB-vizsgálat hatá­sára kezdték kialakítani a köz­ponti utasításoknak megfelelő áraikat. Az indokolatlan árnövelő magatartás kihatása meghaladta az ötmillió forintot. A jogosulat­lan árbevétel visszafizetése, elvo­nása kezdeményezésünkre rész­ben megtörtént, részben folyamat­ban van. A hiányosságokat elkö­vető üzemekkel, illetve személyek­kel szemben a NEB a szükséges fegyelmezd intézkedéseket kez­deményezte. A vizsgálati tapasztalataink bi­zonyítják, hogy a gazdálkodó és ellenőrző szerveknek egyaránt szükségés fokozottan ráirányítani a figyelmet az árak kialakítására, a helyes költséggazdálkodásra és a színvonalasabb munkával elérhe­tő nyereségre. Mindez fontos élet­színvonal-politikai kérdés is, ezért folyamatos és magasabb színvo­nalú közgazdasági munkát igényel. Tréfás Antal a megyei NEB elnökhelyettese A Kiskunfélegyházi Épí­tőipari Szövetkezet eredmé­nyes V. ötéves tervet, egy­ben 1980-as esztendőt zár rövidesen. Bár a gazdasági körülmények, valamint az anyagellátás nehézségei, a késedelmes szállítások sok­szor hátráltatták a szövet­kezet munkáját, idei tervét jelentősen túlteljesíti. Sza­bó Ernő elnök, elmondta, hogy a gondos munkaszer­vezés és a kollektíva len­dületes munkájának kö­szönhetően, 55 milliós fo­rintos árbevételi tervüket 60 millió forintra kerekítik fel, s az előirányzott 2,5 millió nyereséggel szemben elérik a 3 millió forintot. Négy évvel ezelőtt angol licenc alapján kezdték meg a no-fines technológiájú lakások építését. A termékszerkezet-váltás sikere ér­dekében hat dolgozójuk ismerke­dett annak idején Angliában az új építési eljárással. Ok tanítot­ták be a szövetkezet többi dol­gozóját a no-fines technológia al­kalmazására. Két évvel később az angol cég dicséretben részesítette a szövet­kezetét, mert a no-fines eljárást a félegyháziak alkalmazták a leg­sikeresebben. Ma már 158 család él a városban ilyen lakásban, s december 22-én újabb 19 lakásos épületet adtak át. Ez egyébként 9 Ebben a tetszetős épületben lévő 19 lakás tulajdonosa kapja meg a kulcsokat december 22-én. terven felül történt, mert a lakó­épület befejezési határideje 1981. május 30-ra lett volna. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet Igen megkedvelte az új építési eljárást, mert jelentő­sen tudta ezáltal növelni a ter­melékenységet. Míg egy lakás építési ideje blokkos technológiá­val 35 nap, a no-fines lakások 24 nap alatt készülnek el. Természetesen nem lebecsülen­dő . a brigádok lelkes munkája sem. Külön elismerést érdemel a lakások építésének „oroszlánré­szét” végző két komplex brigád, amelyek Csenki Sándor, illetve Klement István vezetésével min­dent elkövetnek azért, hogy gyors és kiváló minőségű munkát vé­gezhessenek. Még a váratlanul ér­kezett zord idő sem okozott náluk semmi fennakadást. A szövetke­zetiek jelenleg 57 megfelelően té­liesített lakásban dolgoznak, ame­lyeket márciusban, júniusban és szeptemberben adnak át. A szövetkezet VI. ötéves terve már elkészült, amit 'majd a köz­gyűlés hagy jóvá. Eszerint az utolsó évben — 1985-ben — már elérik a 67 millió forintos árbevé­telt. A no-fines technológiával sorházakat és csoportos, korszerű kis családi házakat is lehet épí­teni. Beadták már a pályázatu­kat, és ha az OKISZ-tól megkap­ják a kért 2 millió forintot, ak­kor az újabb zsalugarnitúrával még több lakást tudnak építeni. Nagy segítséget jelentene a szö­vetkezetnek, ha a Soproni Sző­nyeggyár szállítana részére ter­mékeiből. Jelenleg ugyanis a la­kások szőnyegpadlójának elkészí­tését az Országos Szakipari Vál­lalattól rendelik meg. Emiatt ese­tenként 2—3 héttel csúszik a kész lakások átadása. Ha viszont köz­vetlenül kaphatnának szőnyeg- padlót a gyártól, és saját szak­embereik szerelnék be a laká­sokba, az ilyesmi sem fordulna élő.' O. L. jt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom