Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1 • PETŐFI NP.PE • 1980. december 24. ÉV VÉGE ELŐTT AZ ÜZEMEKBEN Ingoványról biztos talajra Megszokott, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó mezőgazdasági nagyüzemeket dicsérjük. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet öt esztendei munkáját. A közös gazdaság gyenge adottságú szövetkezet. Az elmúlt öt esztendő mérlege: 1976: 9 és fél milliós veszteség. Mélypont a szövetkezet életében. 1977: csaknem 4,5 milliós veszteség, összedőlt egy másfél milliós értékű épület. 1978: közel 300 ezer forintos nyereség, 1979: 700 ezer forintot meghaladó nyereség. Idén szeretnék nullára írni magukat, vagy minimális nyereséget elkönyvelni. Tudni kell azonban, hogy az V. ötéves tervidőszakra kapott 5 millió forintos forgóalaphitel visszafizetésére az idén még másfél milliót kell áldozniuk, sőt még jövőre is marad. • A szövetkezeti elnököt (jobbról) Kocsis Dezső növénytermesztési ágazatvezető tájékoztatja a kukoricabetakarítás eredményeiről. Csendesen esik az eső, a hó csak foltokban látszik a határban. Tor- day Zsolt elnökkel és Kocsis Dezső növénytermesztési ágazatvezetővel beszélgetünk a szövetkezet irodájában. Először a jelenről, a hó és hideg okozta nehézségekről kérdezem őket. — örömmel mondhatom — említi az ágazatvezető —, hogy sikerült a 331 hektár kukoricánkat viszonylag kis veszteséggel betakarítani. Ez májusi morzsoltban számítva 1541 tonnányi terményt jelent. Ebből körülbelül 800 tonnát gödörfóliás módszerrel tárolunk. Igaz, kényszermegoldás, mert a három SZK—5-ös kombájnunk naponta 150 tonnányit takarított be, szárítónk viszont csak 60—70 tonnás teljesítményre képes. A többlet ment a gödörbe. — Takarmánykeverőnk van — fűzi hozzá az elnök —, évente 800 vagonnyi tápot készítünk ebből 370-et magunk használunk fel, a többi bérkeverés. Hozzá kell tennem a kukorica betakarításához, hogy a hó még néhány hektárt kint ért, és az, hogy végül sikerült biztos helyre juttatni a szemeket. elsősorban Csontos Sándor, Szőke Pál és Elekes József kombájnósok munkáját dicséri, akik szombaton és vasárnap is szinte megállás nélkül dolgoztak. — Sikerült megvalósítani az V. ötéves tervidőszak középtávú üzemfejlesztési elképzeléseit? — kérdezem Torday Zsolttól. — Még nincsenek pontos mutatószámaink, hiszen nem zártuk le» az évet. Ismerni kell ehhez a körülményeket is. Szántóterületünk 13,7 aranykorona értékű. Az öt év előtti terméseredményeket az idén például jócskán túlszárnyaltuk. Búzából rekordtermést takarítottunk be. Nyolc mázsával haladtuk meg a járási átlagot. Az árpánál sem szégyenkezhetünk. Azt, hogy jövőre mit hoznak a kalászosok, a 195 hektár búza és a 136 hektár őszi árpa, még nem tudom. Biztató, hogy zöld vetést takart már be a hó. — 1977-ben próbálkoztunk a cirok termesztésével is, de nem hozta meg a reményeket, ezért felhagytunk vele. A kukoricát a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer partnergazdaságaként termesztjük. Idén kiterjesztettük ezt a tevékenységet a gabonára is. Mivel termelési szerkezetünket meghatározza az állattartás, a 3400-as anyalétszámú juhászatunk téli ellátásáról is gondoskodnunk kell. Ezerháromszáz tonna silót, ezenkívül réti-, lucernaszénát és takarmányszalmát biztosítottunk állatoknak az idén. — Félmillió forint tiszta nyereséget hoz a bérhizlalás. Tizenötezer pecsenyebárányt, 152 tonnányi élősúlyt hizlalunk a gyapjúforgalmi vállalatnak. — Ebben a tervidőszakban két anyajuhihodályt építettünk. Egy 500 férőhelyeset két évvel ezelőtt, az idén pedig egy 1500-asat. — Az elmúlt évig baromfit is tartottunk, két épületben. Kicsi volt a nyereség, felhagytunk vele. Ahogy a pritaminpaprikával is. Idén próbálkoztunk először 20 hektáron, 820 ezer forint veszteséget hozott, amit jórészt az időjárásnak köszönhetünk. A palántá- zási időszak hűvös volt és fénytelen, októberben pedig az egész elhagyott. Kétszáz tonnára szerződtünk, ebből csak tizet tudtunk leszállítani. — Ezzel az örökséggel hogyan tovább, a szigorúbb közgazdasági feltételek mellett? — Az elmúlt időszakról elmondható, hogy a növénytermesztési ágazatunk stabilizálódott. A VI. ötéves tervidőszakban pedig megkezdjük a napraforgó termesztését is, BKR-technológiával, a kukorica vetésterületének rovására 60 esetleg 100 hektáron. A gabona marad, clsak az árpánál igyekszünk a következő vetéskor új fajtát bevezetni. A kompolti koraival próbálkoznánk. — A juhászati ágazatot a meglevő tartalékok és lehetőségek további jobb kihasználásával, az eddiginél gazdaságosabbá szándékozzuk alakítani. — Most készül egy komplex meliorációs terv, gyep telepítésére. Két évvel ezelőtt már 100 hektáron telepítettünk, és az ősgyepeket, ami körülbelül 500 hektárt tesz ki, öt év alatt évi 100 hektáros ütemben igyekszünk feljavítani. Ha ez megvalósul, ez a terület 6 ezer anyajuh tartására lesz alkalmas. — Mint újdonsággal, próbálkoztunk a Zeovit etetésével is. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat receptúrájával készített tápba 7,5 százaléknyi RCL—0 és 5 százalék BŐM—0 takarmányadalékot kevertünk. Javult az istállóklíma és a hízékonyság is. Reméljük,, hogy ezzel sikerül az 1 kilónyi súlygyarapodásra felhasznált tápmennyiséget 5 kilogramm alá szorítani. — Az eddigi kihasználatlan baromfiólakban pedig jövőre gyapjútermelés céljából angóranyulat fogunk tartani. Márciusban és áprilisban ISV angóranyúl törzsállománnyal 600 darabos szaporítás központot hozunk létre. A másik épületben saját gyapjútermelés céljából folyamatosan az előbbi szaporulatából a fél év végéig 4000 darabos tenyészetet hozunk létre. A mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezet, — bár eredményei nem mutatósak, — az elmúlt öt évben nagyot lépett előre, hiszen a tönk szélén álló gazdaságban biztos talajt érezhetnek a tagok a lábuk alatt. Az elmúlt évek folyamán mértéktartóan törekedtek a biztosra, a jó jövedelmet hozó ágazatok fejlesztésére. • Répás István állatgondozó, ezernél több pecsenyebárány hizlalásáért felelős. Cz. P. „Tizenkétezret vettek ki a zsebemből...” Enyhén szólva boldogtalan lesz az Idei karácsonya a Lakitelek, Lenin u. 4. szám alatt lakó Bodor Istvánnénak, aki pár nappal ezelőtt kereste fel személyesen szerkesztőségünket. Amit tőle hallottunk, nem mindennapi eset. Nyilvánosságot érdemlő, tanulsá-, ga van, ám annak reményében is közreadjuk, talán felfigyel rá az illetékes, akinek végre módja nyílik a hathatós segítségnyújtásra. Szőlőtermesztő munkásként dolgoztam hosszabb ideig — mondotta a panaszos — a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet lakiteleki állomásán, ahol elégedettek voltak velem, s jól éreztem magam. Néhány éve azonban kedvezőtlen változás állott be egészségi állapotomban, gyakorta gyötörtek emésztőszervi bántalmak, minek következtében egyre gyengébbé váltam. Rövidesen gyomor- és bélműtéten estem át, majd egy évet táppénzes állományban töltöttem. De a gyógyulásom nem volt megfelelő, így aztán a munkaképesség-csökkenést vizsgáló bizottság elé utaltak. Az orvosok megállapították, rokkant vagyok, sőt az erről szóló írásos határozatukban azt is megjegyezték, hogy „nem rehabilitálható". Nyugdíjügyemben megkerestem a társadalombiztosítási szerveket, kérésük alapján beszereztem a foglalkoztatásaimat tanú- siló különféle igazolásokat, nyilatkozatokat, a végén sajnos kiderült, nem rendelkezem az ilyen ellátásra való jogosultság alapfeltételével, a tíz év szolgálati idővel. Nagyon elkeseredtem, részint súlyos betegségem miatt, másrészt, mert közben megszüntették a táppénzem folyósítását is, igy jövedelem nélkül maradtam. Gondoltam, a tanács valamilyen módon megkönyörül rajtam, be is kopogtam e helyi hatósághoz, mutattam a rokkantságról szóló papírokat, mire azt a választ kaptam, ha az én helyzetemet komolyan vennék, holnaptól kezdve minden korombeli 50 éves és ilyen-olyan fájdalmai Mint egy jó család Figyelemre méltó levelet küldött hozzánk Kunszentmiklósról idős Horváth Istvánná, aki immáron tizenkettő éve dolgozik megbecsült, elégedett emberként a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat nagyközségi üzemében, ahol a szocialista címet többször elnyert „Dobó Katica” szocialista brigád tagja. E kollektíva példásan tartalmas életet él, hiszen a kapott, illetve vállalt tervfeladatok maradéktalan teljesítésén túl megannyi társadalmi tevékenységet is végez. Egyebek között patro- hálja a helyi öregek Napközi Otthonát, melynek lakóit negyedévenként keresi fel, akikkel hosszan és barátian elbeszélget, s ajándékokkal kedveskedik nekik. „A közvetlen munkatársaim egymásért is mindent megteszmiatt panaszkodó községbeli asszonynak kiutalhatnának pénzbeli segélyt. Szinte megszégye- nülten oldalogtam ki az irodából: Tavaly szeptemberben történt ez. Szaladgáljam én utána fühöz- fához, itt is meghallgattak, ott is. de konkrét támogatóra sehol sem találtam. Az idén nyáron azt javasolták Budapesten, papíron terjesszem elő a szociális járadék iránti igényemet a lakiteleki tanácsnál. Megtettem, s nem sokkal később már arról értesültem, jó kezekben van a kérelmem. Hamarosan megérkezett a járási főorvos értesítése, miszerint a rokkantsági állapotomra való tekintenél megállapítottak részemre több mint 1500 forint szociális járadékot, melyet visszamenőleg három hónaptól kezdődően utalnak ki. Azóta rendszeresen kapom az összeget, csak az nem fér a fejembe, miért nem a táppénzes állományom befejezésétől kezdve jár nekem az ellátás. Ha a községi tanács akkor nyomban intézkedik érdekemben, amikor tavaly nyár végén először náluk jártam, nincs ez a hercehurca. Tizenkétezret vettek ki a zsebemből azok, akik okozói voltak kálváriámnak. Ma sem tudok belenyugodni abba, hogy mások hibájából nekem kell húzni a rövi- debbet. Kétlem, hogy ez összeegyeztethető a szociálpolitika oly sokat emlegetett humánusságá- vai: Olvasónk jogosnak tűnő sérelmével kapcsolatban megkérdeztük a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályát, ahol úgy tájékoztattak bennünket, hogy a szóban forgó hatósági határozat helyes, ugyanis az előírások értelmében valóban csak három hónapra visszamenőleg lehet megállapítani, folyósítani szociális járadékot. Beszéltünk e döntést meghozó kecskeméti járási hivatallal is, melynek szociálpolitikai főelőadója közölte, Bodorné járadékát illetően már jogerős a határozatuk, az ellen nem lehet fellebez- ni, a hiányzó pénzt pedig bíróság útján célszerű visszakövetelni. nek. Példa rá a saját esetem. Októberben ugyanis kórházi kezelés alatt álltam, s ott mindnyájan meglátogattak. E gesztusuk any- nyira jólesett, talán segítette a gyógyulásomat is. Már odahazí pihengettem, amikor szintén kopogtattak nálam, s készséggel avattak be mindenbe, gondba örömbe, ami távollétem idején a munkahelyen történt. Szere- tetük azt fejezte ki, olyan a brigádunk, mint egy *jó csal Iád. Köszönjük e szép tartalmú sorokat, s hadd kívánjunk ezúton is további eredményeket, sikereket, az egyéni boldogulásukhoz pedig határtalan örömöt a kollektíva valamennyi tagjának! összeállította: Velkei Árpád Termelői árak képzése Elkészült a százhetvenhetedik no-fines lakás Kiskunfélegyházán A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megyei tanács vb ipari osztályával a PM. Bevételi Főigazgatóság Bács-Kis- kun megyei Hivatalával és a MTESZ-szel együttműködve megvizsgálta 12 megyei székhelyű vállalat, szövetkezet ipari tevékenységének árképzését. A vizsgálat tapasztalatait, a megállapítások hasznosításának módjait a Petőfi Népe korábbi híradásának megfelelően a NEB testületé jóváhagyta. A gazdaságirányítási rendszerünkben az ár fontos szerepet tölt be. Ez évben az árképzés módjában végrehajtott átfogó intézkedést, módosítást, a nemzetközi munkamegosztásba jobban illeszkedő termelési szerkezet kialakítása és fenntartása tette indokolttá. A termékek árainak kialakítása és az árban elérhető nyereség a csoportiérdek egyik fontos kifejezője, az áron keresztül tükröződik a piac értékítélete arról, hogy mennyire korszerűek az előállított termékek és milyen önköltségen termelték. Nem közömbös tehát a termékeket előállító üzemek számára, hogy milyen áron tudnak értékesíteni, az érvényesített árból mennyi az önköltség. Nyereséget ugyanis nemcsak árak emelésével, hanem az önköltség csökkentésével is lehet növelni. A termelésben közvetlenül részt vevők, valamint a termelés kiszolgálóinak, irányítóinak, személyenkénti munkavégzésének színvonala is befolyásolja tehát a gazdálkodó szervek nyereségének tömegét. A vásárlók számára sem közömbös, hogy milyen áron veszik meg a termékeket. A termelői árak az elsődleges meghatározói a fogyasztói áraknak, tehát a bevásárló kosarán keresztül tapasztalja mindenki saját munkájának színvonalát is. Fontos közérdek fűződik tehát az árhoz és közérdeklődésre tart számot a kialakítása. Ez év január 1-i hatállyal minden termékre és szolgáltatásra az új módszerekkel induló árat kellett képezni. Ezt a munkát jól hajtották végre, vagy csak kisebb hiányosságot követtek el az ipari termelés döntő hányadát adó nagyobb üzemek és szövetkezetek. Például Bácska Bútoripari Vállalat, MEZŐGÉP Kecskemét, Lajos- mizsei Vízgépészeti Vállalat, Bajai Lakberendező Építő és Vasipari Szövetkezet. Több kisebb, főleg szövetkezeti jellegű — üzem — például az uszódi Egyetértés Mg. Tsz, a fag- szi ÁFÉSZ, Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet — nagyobb hiányosságot váltakozva követett el. A hiányosságoknak általában nyereségnövelő hatása volt az ellenőrzött üzemeknél, de előfordult ennek a fordítottja is. Az árképzés módszereinek megváltoztatása ezért több hibalehetőséget rejt magában. A központi intézkedések ezzel számoltak és felelősségrevonás nélkül lehetett és kellett ez év I. negyedévében önvizsgálattal a hiányosságokat feltárni, a helytelenül képzett árakat módosítani és a jogosulatlan árbevételt a megrendelőknek visszajuttatni. Az üzemek többsége az önrevíziót elvégezte. Az indokolatlan túlszámlázásokat módosították a vevőiknek 7 és fél millió forintot átutaltak, amely végső soron a kereskedelmi vállalatok útjain, a kockázati alap növelésével különböző árleszállításokat tett lehetővé, tehát a fogyasztók megkapták.' Az üzemek egy része az I. negyedévben elkövetett hiányosságokat, mulasztásokat nem korrigálta, csak a NBB-vizsgálat hatására kezdték kialakítani a központi utasításoknak megfelelő áraikat. Az indokolatlan árnövelő magatartás kihatása meghaladta az ötmillió forintot. A jogosulatlan árbevétel visszafizetése, elvonása kezdeményezésünkre részben megtörtént, részben folyamatban van. A hiányosságokat elkövető üzemekkel, illetve személyekkel szemben a NEB a szükséges fegyelmezd intézkedéseket kezdeményezte. A vizsgálati tapasztalataink bizonyítják, hogy a gazdálkodó és ellenőrző szerveknek egyaránt szükségés fokozottan ráirányítani a figyelmet az árak kialakítására, a helyes költséggazdálkodásra és a színvonalasabb munkával elérhető nyereségre. Mindez fontos életszínvonal-politikai kérdés is, ezért folyamatos és magasabb színvonalú közgazdasági munkát igényel. Tréfás Antal a megyei NEB elnökhelyettese A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet eredményes V. ötéves tervet, egyben 1980-as esztendőt zár rövidesen. Bár a gazdasági körülmények, valamint az anyagellátás nehézségei, a késedelmes szállítások sokszor hátráltatták a szövetkezet munkáját, idei tervét jelentősen túlteljesíti. Szabó Ernő elnök, elmondta, hogy a gondos munkaszervezés és a kollektíva lendületes munkájának köszönhetően, 55 milliós forintos árbevételi tervüket 60 millió forintra kerekítik fel, s az előirányzott 2,5 millió nyereséggel szemben elérik a 3 millió forintot. Négy évvel ezelőtt angol licenc alapján kezdték meg a no-fines technológiájú lakások építését. A termékszerkezet-váltás sikere érdekében hat dolgozójuk ismerkedett annak idején Angliában az új építési eljárással. Ok tanították be a szövetkezet többi dolgozóját a no-fines technológia alkalmazására. Két évvel később az angol cég dicséretben részesítette a szövetkezetét, mert a no-fines eljárást a félegyháziak alkalmazták a legsikeresebben. Ma már 158 család él a városban ilyen lakásban, s december 22-én újabb 19 lakásos épületet adtak át. Ez egyébként 9 Ebben a tetszetős épületben lévő 19 lakás tulajdonosa kapja meg a kulcsokat december 22-én. terven felül történt, mert a lakóépület befejezési határideje 1981. május 30-ra lett volna. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet Igen megkedvelte az új építési eljárást, mert jelentősen tudta ezáltal növelni a termelékenységet. Míg egy lakás építési ideje blokkos technológiával 35 nap, a no-fines lakások 24 nap alatt készülnek el. Természetesen nem lebecsülendő . a brigádok lelkes munkája sem. Külön elismerést érdemel a lakások építésének „oroszlánrészét” végző két komplex brigád, amelyek Csenki Sándor, illetve Klement István vezetésével mindent elkövetnek azért, hogy gyors és kiváló minőségű munkát végezhessenek. Még a váratlanul érkezett zord idő sem okozott náluk semmi fennakadást. A szövetkezetiek jelenleg 57 megfelelően téliesített lakásban dolgoznak, amelyeket márciusban, júniusban és szeptemberben adnak át. A szövetkezet VI. ötéves terve már elkészült, amit 'majd a közgyűlés hagy jóvá. Eszerint az utolsó évben — 1985-ben — már elérik a 67 millió forintos árbevételt. A no-fines technológiával sorházakat és csoportos, korszerű kis családi házakat is lehet építeni. Beadták már a pályázatukat, és ha az OKISZ-tól megkapják a kért 2 millió forintot, akkor az újabb zsalugarnitúrával még több lakást tudnak építeni. Nagy segítséget jelentene a szövetkezetnek, ha a Soproni Szőnyeggyár szállítana részére termékeiből. Jelenleg ugyanis a lakások szőnyegpadlójának elkészítését az Országos Szakipari Vállalattól rendelik meg. Emiatt esetenként 2—3 héttel csúszik a kész lakások átadása. Ha viszont közvetlenül kaphatnának szőnyeg- padlót a gyártól, és saját szakembereik szerelnék be a lakásokba, az ilyesmi sem fordulna élő.' O. L. jt.