Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

1980. Oktober 5. • PETŐFI NEPE • i T akótelep = Széchenyiváros. L Legalábbis Kecskeméten az. Ebből a meglehetősen önkényes és nem is pontos meghatározásból kitetszik: a lakótelep nem más, mint tömegesen és gyorsan épü­lő, többemeletes, egymásra kísér­tetiesen hasonlító, összkomfortos egyenházak sora. Pedig ez csak egy bizonyos la­kótelep — ízlés, megítélés dol­ga, hogy a jobbik, vagy a rosz- szabbik fajtából való-e. Minden­esetre csak egy, és nem az egyet­len. Van másféle, itt Kecskeméten is, például a Hunyadiváros. SÉTA A HUNYADIVÁ Van másféle lakótelep is... • Ez is óvoda ám! • A házak sora: sorház. Húsz esztendő Ami szintén lakótelep, s nem is kicsi: hétezer ember él itt. Vi­szont ennek a Ceglédi úttól a Bé­ke fasorig nyújtózó területnek a sajátossága — és ezért is lóg ki a mai, mondhatni „klasszikus” lakótelepek egységéből —: a be­építés változatossága. A hagyomá­nyos családi házak mellett ott ta­láljuk a modern technológiával készülő, soklakásos, emeletes épü­leteket. S ez következik abból is, hogy az építkezés mór igen régen el­kezdődött. Például . az aluljáró mellett az öt pontházat 1959-ben alapozták, s két esztendő múltán be is költöztek a lakók. Ennek csaknem két évtizede, s talán innentől lehet számítani a lakó­telep születését is. Utca is van A rövid visszapillantás után nézzük újra a mát, és sétáljunk egyet a Hunyadivárosban. Az első megjegyeznivaló: itt mindenfelé utcák vannak. Utcák, amelyeknek két oldalán házak sorakoznak. A Liszt Ferenc utca elején például 10—12 lakásos épü­letek, egyformák, láthatóan kisebb egységet alkotnak a nagyobb rend­szerben. (A Hunyadivárosról je­gyezte meg egyébként Juhász Ist­ván, a városi tanács főmérnöke, hogy gyakran volt színhelye kü­lönféle szervezett lakásépítési ak­cióknak. Ezek a fehérre vakolt, piros ablakkeretes házak is így épülhettek.) Az elkanyarodó Buzogány utca végén tízlakásos sorház húzódik. Akár a példája lehetne a modern magánházépítésnek. Kétszintes, így kicsi az alapozási terület, az egységeket összeépítik, lakáson­ként egy főfalat meg lehet spórol­ni. Es mégis marad a — sokak­nak csak álom — saját kert, ud­var. Gyufaház Innen csak néhány méter az új, érdekes megoldású óvoda, amely­nek piros palás, magastetős épü­lete szintén különbözik a lakóte­lepeken megszokottétól. A szabad­ban játszadozó apróságok bizony­nyal jól érzik itt magukat. So­kuk talán éppen a Tinódi utcai ötemeletesben lakik. Ez a rész a Hunyadiváros Szé- chenyivárosa. Igaz, nem panelból épülnek a házak, de nagy szám­ban és gyorsan. Az egyik építési helyen UNIVÁZ szerkezetű tér­rács áll — akárha óriás gyufaszá­lakat illesztenének össze pillérré, gerendává —, a másikon a blok­kokat emeli be a daru. Az utca túloldalán viszont — ellenpont­• A Béke fasor — ma. (Tóth Sándor felvételei) • A gerendák közt még átfúj a szél. ként — kertes családi házak, sok növénnyel. Ez utóbbi is jellemző és kedvező sajátossága e lakóne­gyednek. Ugyanezt tapasztaljuk a Mátyás király körúton. Minde­nütt zöld. A kis társasházak ud­varán és a családi villák kertjé­ben. Ilyen a Béke fasor is, amit mindkét oldalán négylakásos, két­szintes épületek szegélyeznek. Itt indult útjára Kecskeméten a kistársasházépítő-mozgalom. Per­sze a kezdet óta eltelt egy kis idő, a házak is öregedtek. Az egyiket felújították, a másikat átfestet­ték, a harmadikat befuttatták bo­rostyánnal, a negyediknek beüve­gezték az emeleti lépcsőterét, mintha nyernének valamit azzal a fél négyzetméterrel —< s találni olyat is, amelyikhez hozzá sem nyúltak. A csönd udvara A hatalmas fák elnyelik a han­got: mindenütt csönd és nyuga­lom. A rohanás mintha kívül ma­radna ezen a területen, s kiszorul­na a városrész „udvarából”, az Április 4. térről is. Ami — bár­mily furcsa is a hasonlat — na­gyon emlékeztet egy gyártelepre. Piros klinkertéglás a gyógyszer- tár, az orvosi rendelő, a kollégi­um és a szakmunkásképző. Ennek udvarán, mintha csak megerősí­teni akarná a képzetet — szénku­pac. Télire. A szomszédos általános iskola tornaszertárának üvegén át lát­szanak a kosárlabdák. Igen, a lá­nyok úttörő-olimpiát nyertek. A főbejárat fölötti homlokza­tot mozaikkép díszíti. Egymásba metsző formák, különféle színek. Próbáljuk megfejteni — nem si­kerül. Mégsem érezzük öncélúnak valahogy úgy tűnik: annak ott a helye. Vonatfütty hallatszik — közel az állomás. Elhúz egy sárga autó­busz, s a meglibbenő szél hozta illat tudatja: közelben a baromfi- feldolgozó. Elhagytuk hát a Hunyadivá­rost, ez már a „megszokott” Kecs­kemét. Váczi Tamás Honvédmártíroll emléke /• • - ' SZÁZHARMINCEGY évvel ezelőtt az aradi vár árkában a bosszúálló önkényuralom elpusztí­totta a levert magyar forradalmi honvédsereg tizenhárom vezető tisztjét, csapatparancsnokokat, mi­nisztériumi főtisztviselőket — ti­zenkét tábornokot és egy ezredest. Azóta jelképpé váltak; az aradi tizenhárom, vagy így: az aradi vértanúk,' egyfajta sziklaszilárd helytállást szimbolizálnak a ma­gyar köztudatban. nemzeti önismeretünk ápolását szorgal­mazó törekvések jegyében azóta is — bár a változó történelemi korszakoknak megfelelően, más és más indítékokkal — október ha­todikén megemlékezünk a ki­végzettekről. Méghozzá, mindig együtt, és sohasem külön-külön, ami azt is jelzi, hogy a szabadság- harc rendkívüli történelmi szitu­ációjában, minden belső széthú­zás és visszatartó erő ellenére a közös sorsvállalás mellett az egyé­ni sorsnak szükségképpen el kel­lett halványodnia. SZABADSÁGHARCUNK sok­szor diadalmas honvédseregének immár állandó jelzővé vált a „forradalmi” megjelölés. S forra­dalmi hadseregnek forradalmi a tisztikara is. A forradalmisággal, a forradalmi megnevezéssel sok­szor és következetesen visszaélő korunkban nagyon fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása. Mert nem az egyes ember szubjektív szándékai, személyes beállítottsá­ga, titkolt vagy kinyilvánított as­pirációi, kompromisszumos vagy kérlelhetetlen alapállása adja a jelző elsődleges értelmét. Hanem a társadalmi fejlődés fő irányát támogató cselekvés, s e cselekvés­nek a történelem távlataiban iga­zolt hitele. A kivégzett honvédfőtisztek for- radalmiságát is ebből a szemszög­ből kell megítélnünk. Császári és királyi katonatisztek voltak már­cius idusán, akik a 48-as magyar alkotmányra esküdtek fel. Arra az alkotmányra, amelyet mint a Habsburg Lotharingiai ház utasítá­sa értelmében Magyarországon ál­lomásozó csapattisztek, vagy mint magyar hazafiak fogadtak el. Es szolgáltak a nevezetes trónfosztás után . is, hitük és egzisztenciájuk védelmében. . • „NAGY MAGYAR HAZAFIAK” — mondtuk. A bizonytalanság a csoport nemzeti hovatartozását illetően aligha elkerülhető. Vécsey gróf magyar arisztokrata volt, de saját bevallása szerint csak igen fogyatékosán beszélte hazája nyel­tét; Damjanich, a szerb határőr­tiszt, az előbbi esküdt ellensége és társa a halálban, szintén törte a nyelvet. Leiningen—Westerburg német fejedelmi családok sarja, az angol uralkodóház rokona. Schweidel, Pöltenberg, Lahner, Knézich — micsoda nevek a ma­gyar nacionalizmus klasszikus századában, a magyar nemzet szabadságharcában! (s akkor még nem említettük Bemet, Dembins- kit, Woronieckit, Alessandro Monti honvédezredest, von Wolfenau honvédőrnagyot — sorolhatnánk tovább.) Ezek a tisztek azzal, hogy a katonai becsület, az eskü, a bajtársi összetartás fegyelmében a vérbitói ítélet árnyékában is kitartottak a kor vezető társadal­mi és politikai áramlatát reprezen­táló és megvalósítani igyekvő ma­gyarországi forradalom és szabad­ságharc mellett, forradalmár elő­deink sorába emlkedtek. A forradalmat vezető rétegek és a forradalomban küzdő népek megbékélését jelképezte a híres jelenet: — gróf Vécsey Károly ok­tóber 6-án hajnalban az előtte bi­tóra húzott Damjanich János, szerb közember függő teteme elé térdelt, és kezet csókolt a halott­nak. D. M. wmmmm Kisipari szolgáltatóházat létesítenek ír* y rr •• •• Kiskoroson Bács-Kiskunban a lakossági szolgáltatásoknak mintegy ötven százalékát végzik kisiparosok. Létszámuk nőtt az utóbbi évek­ben, főként olyan iparosok révén, akik az állami, vagy a szövetke­zeti szektorban végzett munkájuk mellett váltották ki az engedélyt, mellékfoglalkozásra. Azonban sok helyütt gondot okoz, hogy a la­kossági szolgáltatásokra vállalko­zó szakemberek nem jutnak meg­felelő, korszerű műhelyhez. Ezen a gondon valamelyest enyhített Baján, Kecskeméten és Kiskunha­lason az, hogy a megyei tanácstól kapott anyagi támogatással össze­sen 22 „garázsműhelyt” alakított ki a KIOSZ. Ezek bérbeadásánál előnyben részesítették a kezdő kisiparosokat. Cipészek, vízveze­ték- és villanyszerelők, fodrászok, s más szolgáltató mesterek kezd­ték meg a munkát az új lakótele­peken. Egyes településeken, városré­szekben újabb műhelyekre is szükség lenne. Mint Rehák László, a KIOSZ megyei titkára elmond­ta, Kiskőrösön kisipari szolgálta­tóházat építenek, amelyben tíz- tizenkét iparos kaphat helyet. Eh­hez nagy segítséget nyújt a városi tanács: ingyenes, közművesítétt telket ad a központban, szanálás előtt álló épületek anyagát szin­tén ingyen bocsátja rendelkezésre, a kisiparosoknak csak a bontást kell vállalniuk, s a kezdő szolgál­tatókat két-három évig adómen­tességben részesítik. A helyi OTP- fiók kedvező feltételek mellett hi­telt nyújt az építkezéshez, amit szövetkezeti formában terveznek elkezdeni. Eddig négyen jelentkez­tek a műhelyépítő szövetkezetbe, s várják az újabb, nem zajos mes­terséget űző szakemberek belépé­sét. Esetleg egy-két kiskereskedő­nek is helyet adnak. A helyi KlOSZ-alapszervezet társadalmi munkával segít majd a műhely­építésnél. A KIOSZ megyei titkára szerint Bács-Kiskunban máshol is meg lehet teremteni hasonlóképpen a műhelysor, vagy kisipari szolgál­tatóház létesítésének föltételeit. A. T. S. Több hazai nyersbőrt! MAJDCSAK megérjük már, hogy az önkiszolgáló cipőboltban barátságosan eligazítanak: „In­kább azt a típust ajánlom. Nem kell félnie, hogy átázik. Tessék megnézni, nincs hozzá kétoldal- nyi használati utasítás, hogyan kell rendeltetésszerűen hordani. Vízben, sárban nyugodtan visel­heti ...” Mondom — majdcsak elkövet­kezik ez az idő is. Majdcsak. Mert eddig aligha tapasztalhattunk effélét a hazai cipőüzletben. Pedig van már vízhatlan hazai felsőbőrből készült lábbeli. Csak külföldön előbb ismerték ezt meg, mint idehaza. Talán mert még itthon nem forgalmaztak eleget belőle? Meglehet. S ezért is volt visszafogottabb a reklámja? Va­lószínűleg. E kissé szarkasztikus — epés- kedő — kérdések, ha hiszik, ha nem, jókedvemben vetődtek fel bennem a mostani ' Budapesti Nemzetközi Vásáron. Mégpedig a Pécsi Bőrgyár színpompás stand­jánál,' ahova szinte gyerekes — tehát tiszteletre méltó — kíván­csiság vitt. Mondják, hogy a té­vé, rádió, sajtó ugyancsak meg­tette a magáét már a kezdet kez­detén — a megérdemelt hírverés végett. Higgyék el, nem ennek a hatására mentem el a „találko­zóra”. „Vajon átázótt-e már az a csó- nakszerűen beöblösített bőr, ame­lyet a tavalyi BNV-n kiállítottak, vízzel teletöltve? S hogy „a figura nagyobb legyen” pirinyó papírvi­torlások úszkáltak a bőrmedrű tavon ... Hol tarthatnak már a kísérletekkel?” — Érdekelt annak a múlt őszi ötletes szemléltetés­nek a kifejlete. Az már akkor be­bizonyosodott, hogy a bőr napo­kon keresztül állta a. vizet; nem nedvesedett át. MINT A MOSTANI vásáron kitett bőredény sem, amelynek vizén pingponglabdák lebegtek. A víz szintje alig észrevehető, ami annak bizonysága, hogy a bőr nem is színeződik el nedvesség hatására. A bőrgyár rendkívül színes termékpalettájának egyik pontján ott látható azonban az elegáns, lilásbarna oklevél, amely tanúsítja, hogy a kiállított, Nia­gara fantázianevű sertés nubuk- bőr BNV-nagydíjat nyert. A Niagara ezen a vásáron nem­csak mint szép és vízhatlan bőr­áru látható, hanem megjelentek a belőle különleges eljárással ké­szített sertésvelúr és marhanap- pa lábbelik is, Sőt mi több, már itt a Pécsi Bőrgyár standján nem kis patrióta büszkeséggel pillantottam meg egy világos őzbarna férfi félcipőt, mellette a bizonyítvánnyal: Al­földi Cipőgyár Kecskemét. Majd egy táblán '— hogy a bőrgyárral kötött együttműködési szerződés alapján 8 vállalat, gyár, szövet­kezet készítette a konfekcióter­mékeket; köztük a Kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezet. Egy kerülővel arrább úgyszól­ván „magától értetődőnek” kons­tatáltam, hogy az Alföldi Cipő­gyár fiú-férfi félcipője vásárdí­jas lett. „Ráadásként” ilyen ok­levelek a Könnyűipari Miniszté­rium „hasítékbőr-pályázatáról”: Kalaházi I. díj, Víztaszító III. díj. A modelltervezők: Farkas Má­ria, Grósz István, Schöff László, Sinka Ottóné, Tóth Judit, Zima Hona. Más fertályos szemléltetőül ki­állított lábbeli mellett a felirat: ’80 BNV-díj — közös fejlesztés — Alföldi Cipőgyár — PEMÜ (Pest megyei Műanyagipari V.). S még mondja valaki, hogy nem mozgékonyak az „Alföldi- sek”. DE A VÍZHATLAN bőrrel, il­letve a belőle gyártott cipővel kezdtem ... Sertésbőreivel mél­tán szerzett hírnevet magának a Pécsi Bőrgyár. A fejlesztők álla­mi dí jban, részesültek. A sertés­bőr gyárrészlegből -főleg ruházati bőrök kerülnek ki. Ezekkel a vi­lágranglista élén helyezkedik el a gyár. A ruházati velúrok gyakor­latilag minden színben kaphatók. Nagyobb hányaduk közvetlenül tőkés exportra kerül, másik ré­szük közvetetten, a Latex, a Má­jus 1. Ruhagyár és a Pécsi Kesz­tyűgyár által konfekcionálva. A világszínvonalú termék selymes fényű, rongyszerűen puha. Ugyanakkor egyeduralkodó a gyár a világpiacon az extra ruhá­zati nubukbőrrel, mely puha, sely­mes tapintású, s élénk színénél fogva igen alkalmas valódi szőr­mével díszített konfekciók gyár­tására. Mostanában fejlesztették ki a cipők, csizmák készítésére is alkalmas sertésnubukot. Eziránt nagyon nagy az érdeklődés a tő­kés piacon. Nem is csoda, hiszen ezt a sertésnubukot nemigen le­het megkülönböztetni a juhétól, mivel szinte láthatatlanok rajta a sertésbőrre jellemző tüszők. A gyár célja: áruikkal az NSZK és Kanada piacán kívül meghó­dítani az Egyesült Államokét is. Azt is nyilatkozták a vállalat vezetői, hogy lényegesen több ha­zai nyersbőrre lenne szükség, mi­vel jelentős mennyiséget még mindig tőkés importból kell be­szerezniük. Ekkor gondoltam ismét arra, hogy például itt Bács-Kiskunban egymillió körüli darabszámban állítanak elő sertést a nagyüzemi, s háztáji gazdaságok. Gondolva a vízhatlan cipőre, a sertésbőr fel- használásának egyre szaporodó le­hetőségeire, nem ártana az eddi­ginél jobban eltöprengeni azon: nemcsak sertéssült, kolbász, zsír, sonka, s egyéb húsáru.feldolgozá­sával lehetne kereskedni a nem­zetközi piacon, hanem a sertés­bőr szemléltetett hasznosításával is. Hogy legyen több hazai bőr víz­hatlan ‘cipőre, s az üzletekben merjék ajánlani az eladók: „Ezt vegye meg. A bőre az ömlő esőt öt órán keresztül is bírja átázás nélkül...” Tóth István Szomorú utóirat: A cikk megírása után olvastam az újsághírt, hogy Csendes László, a Pécsi Bőrgyár 49 éves igazgatója, Hornyák József 15 éves igazgatóhelyettes, Ribli János 56 éves gyáregységvezető és Nyúl Tibor 42 éves gépkocsivezető autóbaleset kö­vetkeztében meghalt. Egy műszaki hi­ba miatt vontatott tehergépkocsi tért át az úttest bal oldalára, s összeütkö­zött személyautójukkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom