Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980. szeptember Sí. Bfjnfértés Hm szegedi fajták Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet két fajtával je­lentkezett, és mindkettővel első díjat nyert. A két nyertes, a GK Szeged búza és az MSC 515 jelű kukorica. A fehérjetartalma magas A GK Szeged értékelésénél el­sőként vették figyelembe, hogy fehérjetartalma rendkívül magas, több mint 15 százalék. A nálunk termesztett fajták sorában elsők között áll. Sok benne még, ami a fehérjetartalom velejárója, a ke­ményítő is. A fajta korán érik, jól tűri a szárazságot és ellenáll a gombabetegségeknek is. Bár a be­sorolás szerint, takarmánybúzá­nak számít, de nem árt, ha meg­vizsgálják átadás előtt a termelők, mert jó minőségű talajon a ke­nyérgabona értékével is felér. Sok gazdaságban az idén 7—8 tonna felett termett hektáronként a GK Szeged. Apróbb parcéllákon betakarítottak H tonna felett is. Tehát újabb jó tulajdonsága a faj­tának, hogy bőven termő. Mellet­te szól, hogy szára szilárd, tehát a májusi, júniusi szeleknek, viha­roknak ellenáll. Emellett tudniok kell a termesztőknek, hogy igé­nyes növény; meghálálja, ha vetés előtt 3,5—4 mázsa műtrágyát kap a föld. Úgy tartják, hogy csak akkor számíthatnak rekorderedményre, ha már októberben elvetik a ma­got A GK Tiszatáj nem igényli ezt a koraiságot. Éppen ezért ku­korica után is vethető. Tíz tonna hektáronként Az MSC 515-ös kukoricafajta az 500-asok sorozatában az egyik legjobban termő, de lényegesen korábban érik, mint ahogy ez a magas számból következne. Nagy előnye, különösen most, amikor elhúzódott az ősz, hogy érés köz­ben rendkívül könnyen megszaba­dul felesleges nedvességétől. Te­hát esetleges szárítása is keve­sebb. üzemanyagot kíván majd. Hidegtűrésből jelesre vizsgázott, hisz az idei hűvös nyár nem oko­zott veszteséget a fajtánál. A szakemberek szerint nagyüzemi méretekben képes 8—10 tonnát teremni hektáronként, de regiszt­ráltak már apróbb parcellákon 12 —14 tonnát is. A fajta közkedveltségét jelzi, hogy az idén 1200 tonna vetőma­got kértek a termelők, amely kö­rülbelül 65 ezer hektárra lesz ele­gendő. A szegedi kutatók szerint elsősorban genetikai tulajdonsá­gaival tűnik ki, alkalmazkodóké­pessége jobb, termése biztonságo­sabb. Az MSC 515-ös fajta igényli, hogy korán vessék, mert a kisebb lehűlések nem tesznek kárt a nö­vénykezdeményben. Meghatároz­ták az egy hektárra eső optimális tőszámot is. Legjobb, ha 50—55 ezer növény zöldell egységnyi te­rületen. Az MSC 515-ös őrzi a mezőhegyesi ős jó tulajdonságait, tehát termesztésre elsősorban Bács, Békés és Csongrád megye gazdaságainak ajánlják. Zsuzsa, az ifjúsági felelős 'T'úlzás nélkül lehet fiatalok -*■ üzemének nevezni a Szök­és Kárpitosipari Vállalat kecske­méti gyárát, hiszen a kollektívá­nak több mint kétharmadát har­minc éven aluliak alkotják. S ta­lálhatók az ifjabb nemzedék so­raiban olyan megnyerő föllépésű, a munkában szorgalmas és ügyes emberek, mint amilyen Juhász Sándorné. A szakszervezeti bi­zottság titkárának, Váczi László­nak külön Őröm, hogy a huszon­egyéves fiatalasszony nagy kedv­vel vesz részt a mozgalomban. — Az idén választottuk meg Zsuzsát szakszervezeti bizottsági tagnak — meséli róla. — Az aranykoszorús Zrínyi Miklós bri­gádban dolgozik, a székösszeállí­tóknál, ott bizonyította, hogy jó szervezőkészsége van, az emberi magatartása példás, és ami szin­tén lényeges: szívesen vállalna feladatokat a szakszervezetben. Ennek alapján lett az szb ifjúsá­gi felelőse. A megválasztása óta nem lanyhuló lelkesedéssel oldja meg a bizottságtól kapott feladato­kat. Sőt, saját jó ötletekben sem szűkölködik. Olyan fiatalnak is­mertük meg, akire később még komolyabb szerepet is rá lehet bízni a tömegpolitikai munkában. A nyúlánk termetű, faraner- nadrágos ifjúsági felelős ott van minden gyári sportrendezvényen, vetélkedőn, minden összejövete­len, s nemcsak szervezőként, ha­nem versenyzőként is jeleskedik. Most a munkahelyén serényen illesztgeti össze a fa székalkat­részeket. — Idősebbektől többször hal­lottam a véleményt, hogy a fia­talokat nehéz bekapcsolni a szak- szervezett tevékenységbe, önt mi vonzotta a mozgalomba? — kér­dem tőle, — Szakszervezeti tag vagyok, amióta dolgozok. Ide a gyárba hetvenhatban jöttem át a BRG magnetofongyárból. A Zrínyi bri­gádban ismertem meg Komáromi Imrénét, a brigád vezetőt, aki szakszervezeti bizottsági tag. Sok­szor volt alkalmam látni, amikor mozgalmi ügyeket intézett, az emberek ügyes-(bajos dolgaival foglalkozott. Szimpatikus volt, amit csinált. Bevallom, az ő ha­tására támadt föl bennem az ér­deklődés a szakszervezeti munka iránt. A lászlófalvi tanyavilágban nőtt föl Juhászné, onnan jött munkát keresni a városba. Szakmát nem tanult a nyolc általános elvégzé­se után, mert gyerekfejjel gon­dolkodva mindjárt pénzt . akart keresni. Most már bánja, hogy a maga idejében nem tulajdonított jelentőséget a szakmaszerzésnek. Szerencséjére pótolhatja majd a mulasztást gyári felnőtt szak­munkásképző tanfolyamon. Ezt el is várják tőle a szakszerve­zetben és a barátai is a brigád­ban. ■ — Mi a teendője egy ifjúsági felelősnek? — Nagyon fontos feladat a munkába lépő fiatal dolgozók, az új szakmunkások megnyerése szakszervezeti tagnak. De ez még nem minden. Figyelemmel kell kísérni a beilleszkedésüket, és ebben segíteni is kell nekik. Törődnöm kell azzal is, hogy a fiatalok hozzájuk méltóan részt vegyenek a munkaversenyben. Megjegyzem, nagy buzdításra ezen a téren nincs szükség. A fia­talok szívesen vállalkoznak ná­lunk mindenre, csak lássák, hogy annak van értelme. Nemrégiben új ifjúsági brigádot alakítottak a kárpitosüzemben. József Attila néven. Ebben én is közreműköd­tem. Előfordul, hogy magánjellegű gondjaikat osztják meg az ifi­felelőssel a gyár fiataljai. Nem­régiben arról panaszkodott neki elkeseredve az egyik munkatársa, hogy hiányzását igazolatlannak minősítették. Zsuzsa meghallgat­ta az igazságkereső szavakat, de aztán felvilágosította az illetőt, hogy az „ítélet” jogos volt. Mert mi lenne, a fegyelemmel, ha a hiányzásokat elnéznék? Végül, is 'belátta a munkatársa, hogy ' hi­bázott. Juhász Sándornét nagy meg­tiszteltetés érte júniusban: részt vehetett az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszerve­zetének megyei küldöttértekezle­tén, s ott tapasztalatokat gyűjt­hetett. Meglepetésére a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának kül­döttértekezletére is delegálták. , — Nagy érdeklődéssel várom ezt a fontos eseményt. Ahhoz, hogy ott szót kérjek, még túl fia­talnak, kezdőnek érzem magam. Azt várom az értekezlettől, hogy megszívlelendő, hasznosítható vé­leményekét hallók majd a szak- szervezetek régi aktivistáitól, ve­zetőitől. A. T. S. Bácskai húsipari, borászati termékek • A Csepeli Munkás ÁFÉSZ vendéglátó egységében megrendezett termékbemutató résztvevői a BÁCS- HÜS és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát vezetőinek tájékoztatóját hallgatják. Csepelen A főváros XXI. kerülete Csepel, néhány évtizede még önálló tele­pülés. Napjainkban már százhúsz- százharmincezres lélekszámú vá­rosrész, a Duna és a folyó rácke­vei ága által közrefogott sziget északi csücskében. Központjában a modern, öt-, tízemeletes házak­kal teletűzdelt utcasorokon nagy­városi forgalom. Pár utcával kij­jebb a Vas- és Fémmű, ahol negy­venezren dolgoznak. Távolabb kertes családi ottho­nok, földszintes vagy kétszintes házak ezrei, és Kecskemét külső kerületeihez hasonló környezet. A XXI. kerület lakóinak, a vasmű dolgozóinak a kezdeményezésére 1972-ben alakult meg a Csepeli Munkás Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Kétezeröt­száz tagja váltott részjegyeket, hogy anyagilag is hozzájáruljon az üzlethálózat megteremtéséhez, az akkoriban elég szerény bolthá­lózatú kerületben. Nyolc év alatt a Csepeli Mun­kás AFÉSZ-nek 40 kereskedelmi egységet sikerült létrehoznia a szi­geten, és a főváros VIII; kerületé­ben, a Ganz-MÁVAG gyár előtt, ahol húsboltot nyitott A szövet­kezet négy ABC-áruháza közül a legnagyobb a csepeli Deák téri piacon működik, egyéb élelmiszer- és húsboltjai a városrészben szét­szórva, ahol az állami kereskede­lemnek elég ritka az üzlethálózata. Csepel és Baja kapcsolata régi keletű. A felszabadulás előtt so­kan helyezkedtek, el a vas. és fémműben olyan szakmunkások a Bácskából, akiknek otthon nem volt munkalehetőségük. 1945 után pedig a csepeli gyáróriás dol­gozói közül jöttek Bács-Kiskun megyébe, hogy falujáróként párt­munkásként téeszszervezőként se­gítsék a mezőgazdaság szocialista átszervezését A vas- és fémmű pártbizottsága serkentette a Csepeli Munkás ÁFÉSZ-t arra, hogy teremtsen kapcsolatot a kereskedelemben is a fővárosi XXI. kerület és a Bács­ka között a Duna-parti város pártbizottsága pedig támogatta a kezdeményezést A napokban ép­pen ezért rendezett közös termék- bemutatót a Csepeli Munkás ÁFÉSZ egyik nagyforgalmú egy­ségében a Bácskai Húsipari Közös Vállalat és a Bajai Mezőgazdasá­gi Kombinát. A BÁCSHÜS 38-féle húsipari ké­szítményét, a kombinát pedig ita­lait mutatta be a csepeli szövet­kezet e két szakmában érdekelt kereskedelmi dolgozóinak, üzlet­vezetőinek. Megtekintették a ter­mékbemutatót a fővárosi XXI. ke­rületi Tanács és a pártszervek képviselői is. A csepeli élelmiszer- boltok árukínálatának, választéká­nak növelésében, a lakosság szín­vonalasabb kiszolgálásában részt vállalhatnak Bács-Kiskun megye más élelmiszeripari üzemei, vál­lalatai is. A húsipari, borászati termékbemutató jó alkalom volt a csepeli kereskedelmi szakembe­reknek arra, hogy a két vállalat készítményeit megismerjék. Tény, hogy a bemutató után a Csepeli Munkás Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetke­zet üzletvezetői jelentős megren­delést adtak fel mindkét vállalat­nak, és várják a pontos, folyama­tos áruszállítást. K. A. számú ABC-áruházában a Bácskai Hús­• A csepeli Deák téri piac mellett az áfész 1. ipari Közös Vállalat 25-féle húsipari készítményét szeretnék forgalmazni a csepeliek. • A XXI. kerületi Karácsony Sándor utcában, a Vas- és Fémmű közelében nyílt meg a BÁCSHÜS, valamint a csepeli áfész közös mintaboltja, ahol a bajai vállalat termékeit árusítják. Németh Attila boltvezető az első vásárlót szolgálja ki. (Tóth Sán­dor felvételei) iatifflihlos ET6 6611 TITKA-FANTASZTIKUS REGENY­(17)— Táncoltak. És engem bá­multak. Aztán a fickó elment te­lefonálni, a nő tovább bámult en­gem, a parkett kellős közepéről. — Erzsébet? — Igen. — Khm... Khm... bocsá­nat ... — Foxman, torkát reszel­ve, József felé fordulva bemutat­kozik. — A fiatalurat még nem ismerem. A nevem Emanuel Fox­man. — A vőlegényem... látja, pro­fesszor úr, milyen kedves fiú? Ugye, József, te igazán kedves fiú vagy? — Igen, igyekszem... A ked­vedért. Csakis a kedvedért... — Képzeld, József, a professzor úr a delfinekről beszélt nekem... nagyon érdekes dolgokat mon­dott ... hogy a delfinek nyelvét miért nem lehet megfejteni... és hogy mennyire okosak, pedig őket nem a munka tette okossá... — Ha nem a munka, akkor ml teszi okossá az embert? A professzor hallgat, Mária, mintha vizsgázna, úgy magyaráz­za Józsefnek az előbb hallotta­kat, hogy azzal a professzor tet­szését is megnyerje. — Először is, az ember nem delfin, és a delfin nem ember. — Ennyit én is tudok... — József morog, mint egy álmos kisfiú. —De mindezt csak a del­finek tudnák elmondani, ennyi delfinnel kapcsolatos rejtélyt csak a delfinek lennének képesek meg­magyarázni. Nahát, de gyönyö­rűek! — József csak most' veszi észre a medencét, a delfineket... Igazán gyönyörűek. Foxman csöndesen, elégedetten ' mosolyog. Aztán megszólal: — Nézze, fiatalember. Tudom, hogy maga rákkutatással foglal­kozik. Válaszoljon nekem egy kérdésre: miért van az, hogy noha minden második ember rák­ban hal meg, az állatok közt szin­te ismeretlen a betegség? — Az állatok többsége nem be­tegségben pusztul el. A többség­nek egyszerűen nincs ideje arra, hogy valamilyen halálos betegsé­get' szedjen össze magának. Mire megbetegedne — ahogy mi, em­berek a betegséget definiáljuk — már meg is ette egy másik állat. — Természetesen. De azért én elgondolkoznék azon, hogy a rák, a sejtburjánzás csak néhány kul­túrnövényben és az embernél for­dul elő... egyébként nem. — Azt hiszem, professzor úr, hogy az állatok eleve egészsége­sebben élnek, mint az emberek többsége. — József úgy érzi, hogy a professzor csak udvariasságból beszélteti, ezért le .akarja zárni a beszélgetést. — Tudja, professzor űr, ha a véleményemet kérdezi, ennyit mondhatok mindössze: az állatok többet vannak levegőn ... — Igen! Ez az! Maga nagyon értelmes dolgot mondott, tudja meg, fiatalember! S tudja-e, hogy hol a legtisztább a levegő? ■w- Tudom. A vízben. — Brávó, fiatalember! Maga igazán pompásan gondolkozik! Öröm magával beszélgetni! Most már értem magát, kedves Mária, mindent értek... és gratulálok — Ugyan, professzor úr... ez a szakmám. Ezt tanultam. — És a megoldás? Mi a megol­dás? — Ezt nem tudom. Sajnos, fo­galmam sincs. — No, egyet ajánlhatok. Hall­gasson ide, fiatalember! Az én intézetemben minden dolgozó számára kötelező a víz­hez szoktatás néhány gyakorlat- sorozata. Az én dolgozóim életé­ben — én legalábbis ezt szeret­ném — a víz nem idegen; ellen­séges elem, hanem segítő orvos, jólelkű barát. Nyugtatja az ide­geket, gyorsítja az agyműködést, fejleszti az izmokat, s pompás levegőhöz Juttatja a tüdőt, az egész szervezetet, — Professzor úr, az úszás va­lóban n agyon egészséges ... — Ej, fiatalember, nem az úszásról van itt szó: a vízről, mint elemről. Próbált már maga vízben szeretkezni ? — Nem kérem, nem... bár nem hiszem, hogy ez idetartoz­na .. — Nem baj. Csak a példa ked­véért mondom. A vízben sokkal könnyebb, jólesőbb, lebegőbb a mozgás... — Akkor a madarak miért nem a levegőben szeretkeznek? — Nagyon kedves fiú maga... — Foxman nevet. — Igazán na­gyon vicces... Remek, igazán re­mek .,. Egyébként -azért nem, mert akkor lezuhannának: hiszen a madarak fajsiúlya nem azonos a levegőével. De a halak, az em­ber fajsúlya hozzávetőleg annyi, mint a víz fajsúlya. — Igaza van, professzor úr, valóban csak szellemeslkedtem. Bocsásson meg. — Semmi baj. Jót nevettem. Igazán jót nevettem*. Szóval, a vízben való szeretkezést csak azért említettem, hogy felhívjam a figyelmét arra a látszólag mel­lékes körülményre, hogy a vízben mozogni sokkal kényelmesebb, hogy úgy mondjam: lelkesítőbb, mint a földön, vagy akár a leve­gőiben. — Repülni se lehet rossz... — sóhajt föl Mária, ártatlanul. — A repülés folyamatos mun­ka, leszámítva a siklórepülés rö­vid . szakaszai t... A madarak a legszabadabbak, de a legbutáb­bak is. Alig lehet őket valamire megtanítani... — A sólymok nem buták.. — Dehogynem. Jó, rendben: dolgozni azt tudnak, elismerem. De játszani... érti Mária.... az emberrel játszani még a legjob­ban idomított madár sem tud. De nem erről van szó. A fiatal­embert én arról akarom mindösz- sze meggyőzni, hogy az élet szá­mára a víz sokkal megfelelőbb közeg, mint a szárazföld. Vagy a levegő... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom