Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV évf. 130. szám Ára: 1,20 Ft mo. június 5. csütörtök Blohin akadémikus elutazott Budapestről Nyikoláj Blohin akadémikus, a Szovjetunió Orvostudományi Aka­démiájának elnöke, a Moszkvai Onkológiai Tudományos Központ főigazgatója szerdán elutazott Budapestről. Magyarországi tar­tózkodása során fogadta őt Aczél Cyörgy, a Minisztertanács elnök- helyettese, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Szent- ágothai János akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nöke, és találkozott Polinszky Károly oktatási miniszterrel. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatta. Látogatást tett a SOTE I-es szá­mú kórbonctani intézetében, va­lamint az Országos Onkológiai Intézetben. Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a magyar szakemberek számára a» rákos megbetegedések kérdéseiről, és sajtókonferencián találkozott a magyar sajtó, rádió és televízió képviselőivel. A vendéget a repü­lőtéren Schultheisz Emil búcsúz­tatta. Jelen volt Pjotr Bicskov, a Szovjetunió budapesti nagykövet­ségének tanácsosa is. (MTI) Bajkonuri sajtókonferencia Kádár János fogadta Jorge Kollét Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Jorge Kollét, a Bolíviai Kommunista Párt első titkárát, aki az MSZMP KB meghívására tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egy­mást országuk helyzetéről, párt­juk tevékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommu­nista mozgalom időszerű kérdé­seiről, a két testvérpárt kapcso­latainak erősítéséről. Áttekintet­ték a nemzetközi élet fontosabb eseményeit, különös tekintettel a latin-amerikai helyzetre. A találkozón részt vett Simón Reyes, a Bolíviai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára és Gyenes And­rás, az MSZMP KB titkára. MTIj Kitűnő hangulatú sajtókonfe­rencián számoltak be nyolcnapos űrutazásukról — alig 18 órával a földetérés után a szovjet—magyar nemztközi űrexpedíció tagjai, Va- lerij Kubászov és Farkas Berta­lan. A két űrhajós nagyszerű álla­potban van, orvosaik egyértelmű véleménye szerint szervezetükben semmiféle kóros elváltozás nincs, a kisebb változások — például a súlyveszteség, ami Farkas Berta­lan esetében mintegy három kilo­gramm — az előre várt határo­kon belül vannak és rendkívül gyorsan helyreáll a normális ál­lapot. Egyébként, mint ahogy azt dr. Hideg János orvos ezredes el­mondotta: az első alaposabb vizs­gálatot a magyar „diagnoszt” be­rendezés segítségével alig egy­másfél órával a földetérés után, Dzsezkazgan és Bajkonur között a repülőgépen végezték el. A sajtókonfrencián természete­sen arról kérdezték a legtöbbet a magyar űrhajóst, mi volt a legna­gyobb élménye. — Ne haragudjanak meg szov­jet barátaim, ha azzal kezdem: a legnagyobb élményt az adta, hogy megláthattam Magyarországot a világűrből. Igaz, többnyire éjjel haladtunk át az ország felett, de a fényeket, így Budapest fényeit is jól lehetett látni. . Ugyancsak nagy élmény volt űr­hajósunk számára a Föld más ré­szeinek megfigyelése, a napfelkel­te és a napnyugta a világűrben, kozmikus éjszaka a ragyogó csil­lagképekkel. — A súlytalanságot hamar meg­szoktam. Mintegy másfél-két órá­val a rajt után jelentkezett ugyan kisebb vértolulás a fejemben, de parancsnokom megnyugtatott, ez nem jelent bajt és elmúlik. Így is történt és ezután már nem volt ezzel különösebb bajom. Az űrál­lomáson sokak szerint bizonyos érzékelési zavarok jelentkeznek, orientációs pijoblémák mutatkoz­nak. Nálam ez nem volt így — igaz, meg kellett tanulni, hogy megszűnik a fönt és a lent, a jobb­ra és a balra. A legfontosabb, hogy mindvégig megőriztem a munkaképességet, a munka nem fárasztott el, bár a súlytalanság­gal nem lehet tréfálni, ez nem egyszerű megszokás kérdése csu­pán. A visszatérés tűnt számomra a legnehezebbnek, itt egy pillanat­ra úgy éreztem, hogy vízre száll­tunk le, de ez csak érzéki csalód dás volt. Farkas Bertalan meghatott sza­vakkal mondott köszönetét mind­azoknak, akiknek támogatását a világűrben is érezte, tudta, hogy sokan figyelnek rá és sokan kül­dik el hozzá bátorító, biztató üze­netüket. (Folytatás a 2. oldalon.) Szovjet oktatási küldöttség a megyében TALÁLKOZÓK, GYŰLÉSEK, KIÁLLÍTÁSOK A békehónap eseményei A népek közti barátság ápolása haladó hagyományaink egyike. Az idei béke- és barátsági hónap Bács-Kiskun me­gyei eseményei is ennek a jegyében kerültek, illetve kerül­nek sorra. A fasizmus felett aratott győzelem 35. esztendejé­ben, a világ békéjének megőrzése érdekében hazánkban egy másik fontos belpolitikai eseménnyel, az országgyűlési kép­viselők és tanácstagok választásának előkészületeivel egyidő- ben is fejlesztettük és fejlesztjük ma is nemzetközi kapcso­latainkat. Polgár Istvántól, a megyei nép­front bizottság helyettes titkárá­tól azt kérdeztük, hogyan telik, s milyen tapasztalatot nyújtott számukra a béke- és barátsági hónap, illetve az azt megelőző időszak. — A népfront megyei elnöksé­gének béke- és barátsági munka­bizottsága, a többi társadalmi szervezet támogatásával, az idén is a szocialista hazafiság és a nemzetköziség szellemében végzi a munkáját — tájékoztatott Pol­gár István. — Az egyes országok budapesti külképviseletei segíte­nek nálunk is ismertté tenni hazá­juk életét, népük szokásait, hét­köznapjait. Február végén Bács­almáson és Tataházán magyar— bolgár barátsági napot tartot­tunk. Április 10-én egy kambod­zsai delegáció járt • Hetényegy- házán. Egy nappal később pedig Kiskunfélegyházára, majd Pető- fiszállásra látogatott egy lengyel küldöttség. Ilyen előzmények után érkez­tünk végül is ahhoz — a Kecs­keméti Konzervgyárban rendezett — május 8-i ünnepséghez, amely nyitánya volt az ez évi béke- és barátsági hónapnak, s amelyen — a fasizmus feletti győzelemre em­lékezve — dr. Major Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese mon­dott beszédet. Május 14-én a megye összes lel­készét köszöntöttük Kecskeméten abból az alkalomból, hogy eljöt­tek dr. Szentistványi Gyulánénak, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa titkárának az előadására, melyben a nemzetközi helyzetről és belpolitikánkról szólt, Nagy sikere volt a május 20-i kiskőrösi vietnami szolidaritási napnak is. Ennek a nagygyűlését az Irodagépipari és Finommecha­nikai Vállalat helyi gyárában tar­tottuk. A dolgozók, a város lakos­ságából sokan Ho Si Minh ver­seiből is hallhattak. Nyolc szocia­lista* brigád pgdig élt az alka­lommal, és brigádnaplóiba — mi­ként a kambodzsai vendégek he- tényegyházi látogatása napján is történt — pár soros megemlé­kezést kért a vietnami küldött­ségtől. A szívességet viszonozva, egy gyári dolgozó gyorsfotóval telte emlékezetessé a kiskőrösiek és a vietnamiak találkozását. Hasonlóan lelkes hangulatú volt a napokban, május 30-án Tiszaalpáron tartott magyar—szov­jet barátsági nap is. A két ven­dég, Copovics Árpád és Lucht Lcmbit — mindketten a buda­pesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának képviseletében — nagy érdeklődéssel szemlélte a 905 éves Alpár mai lakóinak éle­tét. Ellátogattak a Kosárfonó Há­ziipari Szövetkezetbe; felkeresték az MMG Mérőműszerek Gyára tiszaalpári gyáregységét, ahol — a KGST-együttműködés kereté­ben — a Zsiguli személygépko­csik műszerfalát készítik. Ven­dégeinket a tiszaalpári művelő­dési házban rendezett műsoros esten háromszázan várták. Úttö­rők köszöntötték őket, eredeti orosz tánccal. Lucht Lembit, a fogadtatást megköszönve, örömét és jókívánságát fejezte ki a szov­jet—magyar űrpáros kozmoszbeli útja alkalmából. A béke- és barátsági hónap to­vábbi jelentős eseménye lesz a hagyományosan Kalocsán e hónap 13-án sorra kerülő magyar—cseh­szlovák barátsági nap, amelyen Lidicére, a hitleristák vérengzé­seinek áldozataira emlékeznek majd a résztvevők. Az év további részében még több találkozó lesz a megye és más államok lakosai között. Jú­liusban Kiskunhalason és Tom­pán magyar—angol, augusztus­ban Tiszakécskén magyar—ro­mán, szeptemberben Baján és Sükösdön magyar—chilei, októ­berben Hartán és Kalocsán ma­gyar—NDK, novemberben pedig Jánoshalmán és Rémen magyar— szovjet barátsági napot tartunk. Ezeket kiállításokkal, filmvetíté­sekkel, árubemutatókkal és -vá­sárral, valamint fórummal és an- kéttal tesszük színesebbé, válto­zatosabbá — mondta végül Pol­gár István. K-l Az arab országok a Biztonsági Tanács összehívását kérik Az arab országok csoport­ja az ENSZ-ben kedden este hivatalosan is kérte a Biz- . tonsági Tanács sürgős ösz- szehívasát a Nablusz, Ra­mallah és A1 Birah ciszjor- * dániai városok polgármeste­rei ellen elkövetett merény­letek megvitatására. Szalmán Mohammed Al- Szaffar, Bahrein ENSZ- nagykövete, az arab orszá­gok csoportjának elnöke a BT összehívásán kívül újból kérte, hogy hívják össze az ENSZ-közgyűlésnek a pa­lesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakát. Öle Algard, Norvégia ENSZ-nagykövete, a Biz­tonsági Tanács júniusi elnö­ke szerda délre zárt ajtók mögött tartandó tanácsko­zásra hívta össze á testület tagjait. (MTI) Az Oktatási Minisztérium ven­dégeként hazánkban tartózkodó szovjet oktatási küldöttség teg­nap Bács-Kiskun megyébe látoga­tott. A magyarországi oktatás­ügyet tanulmányozó' delegáció vezetője N. Z. Volosuk, a Tad- zsik SZSZK közoktatási miniszte­rének első helyettese. Tagjai: B. V. Vilkov, a Szovjetunió ösz- szövetségi Közoktatási Miniszté­riumának főfelügyelője és K. H. JCudasZbv, a Kazah SZSZK Köz­oktatási Minisztériumának szer ~ vezési és oktatási osztályvezetője. A küldöttséget délelőtt dr. Ma­jor Imre, a. Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnökhelyettese fo­gadta és tájékoztatta Kecskemé­ten, a megyei tanácsházán. Vár zolta a közigazgatási terület gaz­dasági szerkezetét, majd részle­tesen ismertette a megye oktatá­si rendszerét, iskolahálózatának fejlődését. Összehasonlításként utalt a lakosság felszabadulás előtti rendkívül alacsony iskolá­zottsági szintjére, majd adatok­kal, tényekkel bizonyította: az utóbbi évtizedekben óriásit1 fejlő­dött a régebben az országos át­lagnál is jobban elmaradott ok­tatásügy a megyében. Elmondta, hogy különösen az MSZMP 1972. évi oktatáspoliti­kai határozata óta korszerűsö­dött igen sokat az iskolahálózat. A körzetesítés eredményeként a' tanyai, külterületi kisiskolák zö­mét bezárták. A tanyai felső ta­gozatos tanulók a községi, váro­• A küldöttség fogadása Kecskeméten. (Pásztor Zoltán felvétele) si körzeti iskolákban tanulhat­nak, készülhetnek a továbbtanu­lásra, ugyanolyan feltételek mel­lett, ugyanolyan esélyekkel, mint a többiek. A megmaradt nyolc­vanegy tanyai iskolában korsze­rűsítették az alsótagozatosok ok­tatásának feltételeit. Az is nagy eredmény, hogy az általános is­kolát végzett fiatalok mintegy kilencven százaléka továbbtanul, szakmunkásképző intézetekben, gimnáziumokban, szakközépisko­lákban. A vendégek nagy- érdeklődés­sel hallgatták a tájékoztatót, s számos kérdésre kértek és kap- . tak választ, egyebek között a nemzetiségiek anyanyelvi oktatá­sával, a falvak, városok óvodai ellátottságával kapcsolatosan. El­ismeréssel szóltak a megye okta­tásügyének eredményeiről. A szovjet vendégek ezt követőd en, dr. Major Imre társaságában; Kiskunfélegyházára látogattak, ahol a Petőfi Sándor Gépipari Szakközépiskola oktató-nevelő munkáját tanulmányozták. Fo­gadták a küldöttséget Kiskun­félegyháza város Tanácsának ve­zetői is. Látogatásuk Tiszaalpá­ron fejeződött be, ahol a nagy­községi tanács és a Bács-Kiskun megyei Tanács Kecskeméti Já­rási Hivatalának vezetőivel foly­tattak eszmecserét. R. M. Kiskunhalason egy anya ré­szegen szülte meg halott gyer­mekét. Tévhitből az alkohol­párti „jóakarók" sört ajánla­nak a szoptatós anyának: attól bőven lesz teje (!) Bányi Ildi­kó Kecskeméten, a leninvá- rosi óvoda vezetője még em­lékszik arra, az alkohol ártal- ■ maitól korán károsodott kis­fiúra, akit nyugtalansága miatt napközben kénytelen volt az irodájában ápolhatni, A gyerek a falat kapargatta, és a cserepes virág levelét eszegette, ha az óvónő éppen nem figyelt rá. Noha más pi- tyókás gyermekkel még nem volt dolga, arról tud, hogy vannak szülők, akik igy akar­ják „megutáltatni"' gyerme­kükkel az alkoholt: „Na, itt van, igyál!” És sikerként köny­velik el, ha a gyermek nyom­ban ki is adja. Megdöbbenést keltett, ami­kor az egyik üzemi óvodában a gyerekek igy válaszolgatlak arra a kérdésre, hogy „Ki, mi­lyen italt kóstolt már meg?”:, „Sört”. „Kis bort”. „Picii éde­set”. A „pici édesről” aztán kiderült, hogy likőr volt, az is csak egy gyűszünyi. ötödikes lányommal nem- rég egyik iskolatársánál vol­tunk látogatóban. Az édesapa kedveskedni akart a gyerekek­nek. Málnás borral kínálta őket. Az „Ezt a picit muszáj meginni!” erőszakos nógatás­nak természetesen nem enged­tem, de mint vendég kényte- > len-kelletlen láttam, milyen rutinra tett szert házigazdá- mék leánykája az édesített méreg fogyasztásában. Lehör- pintette amúgy magyarosan! Aggasztóan szaporodnak a jelei már nemcsak a fiatal-, hanem a gyermekkori italoz- gatásnak is. Dr. Tóth György főorvos, gyermekgyógyász, az idei kecskeméti majálison jár- tában-keltében látta azt is, mit tesz a szülői „nagyvonalú­ság”. Egy édesapa, virágos jó­kedvében; ezekkel a szavakkal nyomott egy sörjegyet 13, vagy 14 éves leányának a marká­ba: „IttA van, váltsd ki és igyál!” Ezeknek — a mentőszirénát csak ritkán megszólaltató — ismerkedő iszogatásoknak pa­píron még kevés a nyoma. Nem sorszámozzák ezeket azonnal. Nem kerül lajstrom­ba, hogy este 10-kor, a vendé­gek távozásakor a négyéves kislány a maradékból össze­öntött magának egy kupicára való „édeset", és megitta. Te­jet itattak vele, hogy jobban legyen. Rejtve maradnak azok — az alkoholnak kiszolgálta­tott — gyermekek is, akik a megye 115 ezer 800 főnyi 14 éven aluli korosztályából nem kevesen arra kárhoztatnak, hogy szüleiknek, a felnőttek­nek az ABC-ből vagy a kocs­mákból italt vigyenek haza. Mi ez, ha nem az alkohollal való barátkozás, megismerke­dés útjának egyengetése, elő­készítése? 'És otthon — egyes esetekben. — tovább nő a ki­sértés q gyermekben arra, hogy meg is kóstolja, amit hozott, hiszen a nyitva felej­tett, vagy a befőttek mellé du­gott, olykor a paradicsomlé­vel egy helyen tárolt ital mint­egy csábítja, helyzetbe hozza a gyermeket. A felnőtteknek is, de a gyer­mekeknek is nap mint nap meg kell küzdeniük azzal a csábítással, amellyel a keres­kedelem az élelmiszerüzle­tekben fogad minden vevőt. Míg az eladótér jelentős ré­szét, szemmagasságban, a dí­szesebbnél díszesebb csomago­lású, ingerlőén sok színű pa­lackozott alkoholos ital ural­ja, a csecsemőtápszer — sze­rényen és szinte titkoltan —, az alsó polcokon, ömlesztve húzódik meg. A fő helyen sorakozó min­dennapi méreghez valószínűleg sosem mellékelnek veszélyfel­iratot. De ha mégis, el tud­nék képzelni ilyet: Gondol­jon a szívhibával született gyermekekre, a központi ideg- rendszer zavaraira, sok gyer­mek nyugtalanságára. A tév­hitekre, a babonákra. Arra, hogy az alkohol jó orvosság az influenzára, és a vörös bor­nak jó vörösvértestképző ha­tása van. Hiszen már az „egy kis édes nem árt” gyakorol­tatása is odavezethet, hogy minden egyes berúgásnál a felnövő gyermek, vagy fiatal­korú agysejtjeiből 5 millióval fizet! És ez már drága ár! Megengedhetetlen, megbocsát­hatatlan kár! A közvetlen életveszélyre sem árt figyelmeztetni. Éven­te 4—5, az alkoholtól eszmé­letét vesztett, kómában levő gyermeknek adják vissza az életét a megyei kórház gyer­mekosztályán. Három-négy na­pos csaták ezek, ütközetek, amelyek talán az első „édes”- sel kezdődtek valahol, a szülői házban. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom