Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV évf. 130. szám Ára: 1,20 Ft mo. június 5. csütörtök Blohin akadémikus elutazott Budapestről Nyikoláj Blohin akadémikus, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának elnöke, a Moszkvai Onkológiai Tudományos Központ főigazgatója szerdán elutazott Budapestről. Magyarországi tartózkodása során fogadta őt Aczél Cyörgy, a Minisztertanács elnök- helyettese, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Szent- ágothai János akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, és találkozott Polinszky Károly oktatási miniszterrel. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatta. Látogatást tett a SOTE I-es számú kórbonctani intézetében, valamint az Országos Onkológiai Intézetben. Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a magyar szakemberek számára a» rákos megbetegedések kérdéseiről, és sajtókonferencián találkozott a magyar sajtó, rádió és televízió képviselőivel. A vendéget a repülőtéren Schultheisz Emil búcsúztatta. Jelen volt Pjotr Bicskov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa is. (MTI) Bajkonuri sajtókonferencia Kádár János fogadta Jorge Kollét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Jorge Kollét, a Bolíviai Kommunista Párt első titkárát, aki az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjuk tevékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, a két testvérpárt kapcsolatainak erősítéséről. Áttekintették a nemzetközi élet fontosabb eseményeit, különös tekintettel a latin-amerikai helyzetre. A találkozón részt vett Simón Reyes, a Bolíviai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Gyenes András, az MSZMP KB titkára. MTIj Kitűnő hangulatú sajtókonferencián számoltak be nyolcnapos űrutazásukról — alig 18 órával a földetérés után a szovjet—magyar nemztközi űrexpedíció tagjai, Va- lerij Kubászov és Farkas Bertalan. A két űrhajós nagyszerű állapotban van, orvosaik egyértelmű véleménye szerint szervezetükben semmiféle kóros elváltozás nincs, a kisebb változások — például a súlyveszteség, ami Farkas Bertalan esetében mintegy három kilogramm — az előre várt határokon belül vannak és rendkívül gyorsan helyreáll a normális állapot. Egyébként, mint ahogy azt dr. Hideg János orvos ezredes elmondotta: az első alaposabb vizsgálatot a magyar „diagnoszt” berendezés segítségével alig egymásfél órával a földetérés után, Dzsezkazgan és Bajkonur között a repülőgépen végezték el. A sajtókonfrencián természetesen arról kérdezték a legtöbbet a magyar űrhajóst, mi volt a legnagyobb élménye. — Ne haragudjanak meg szovjet barátaim, ha azzal kezdem: a legnagyobb élményt az adta, hogy megláthattam Magyarországot a világűrből. Igaz, többnyire éjjel haladtunk át az ország felett, de a fényeket, így Budapest fényeit is jól lehetett látni. . Ugyancsak nagy élmény volt űrhajósunk számára a Föld más részeinek megfigyelése, a napfelkelte és a napnyugta a világűrben, kozmikus éjszaka a ragyogó csillagképekkel. — A súlytalanságot hamar megszoktam. Mintegy másfél-két órával a rajt után jelentkezett ugyan kisebb vértolulás a fejemben, de parancsnokom megnyugtatott, ez nem jelent bajt és elmúlik. Így is történt és ezután már nem volt ezzel különösebb bajom. Az űrállomáson sokak szerint bizonyos érzékelési zavarok jelentkeznek, orientációs pijoblémák mutatkoznak. Nálam ez nem volt így — igaz, meg kellett tanulni, hogy megszűnik a fönt és a lent, a jobbra és a balra. A legfontosabb, hogy mindvégig megőriztem a munkaképességet, a munka nem fárasztott el, bár a súlytalansággal nem lehet tréfálni, ez nem egyszerű megszokás kérdése csupán. A visszatérés tűnt számomra a legnehezebbnek, itt egy pillanatra úgy éreztem, hogy vízre szálltunk le, de ez csak érzéki csalód dás volt. Farkas Bertalan meghatott szavakkal mondott köszönetét mindazoknak, akiknek támogatását a világűrben is érezte, tudta, hogy sokan figyelnek rá és sokan küldik el hozzá bátorító, biztató üzenetüket. (Folytatás a 2. oldalon.) Szovjet oktatási küldöttség a megyében TALÁLKOZÓK, GYŰLÉSEK, KIÁLLÍTÁSOK A békehónap eseményei A népek közti barátság ápolása haladó hagyományaink egyike. Az idei béke- és barátsági hónap Bács-Kiskun megyei eseményei is ennek a jegyében kerültek, illetve kerülnek sorra. A fasizmus felett aratott győzelem 35. esztendejében, a világ békéjének megőrzése érdekében hazánkban egy másik fontos belpolitikai eseménnyel, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásának előkészületeivel egyidő- ben is fejlesztettük és fejlesztjük ma is nemzetközi kapcsolatainkat. Polgár Istvántól, a megyei népfront bizottság helyettes titkárától azt kérdeztük, hogyan telik, s milyen tapasztalatot nyújtott számukra a béke- és barátsági hónap, illetve az azt megelőző időszak. — A népfront megyei elnökségének béke- és barátsági munkabizottsága, a többi társadalmi szervezet támogatásával, az idén is a szocialista hazafiság és a nemzetköziség szellemében végzi a munkáját — tájékoztatott Polgár István. — Az egyes országok budapesti külképviseletei segítenek nálunk is ismertté tenni hazájuk életét, népük szokásait, hétköznapjait. Február végén Bácsalmáson és Tataházán magyar— bolgár barátsági napot tartottunk. Április 10-én egy kambodzsai delegáció járt • Hetényegy- házán. Egy nappal később pedig Kiskunfélegyházára, majd Pető- fiszállásra látogatott egy lengyel küldöttség. Ilyen előzmények után érkeztünk végül is ahhoz — a Kecskeméti Konzervgyárban rendezett — május 8-i ünnepséghez, amely nyitánya volt az ez évi béke- és barátsági hónapnak, s amelyen — a fasizmus feletti győzelemre emlékezve — dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese mondott beszédet. Május 14-én a megye összes lelkészét köszöntöttük Kecskeméten abból az alkalomból, hogy eljöttek dr. Szentistványi Gyulánénak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának az előadására, melyben a nemzetközi helyzetről és belpolitikánkról szólt, Nagy sikere volt a május 20-i kiskőrösi vietnami szolidaritási napnak is. Ennek a nagygyűlését az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat helyi gyárában tartottuk. A dolgozók, a város lakosságából sokan Ho Si Minh verseiből is hallhattak. Nyolc szocialista* brigád pgdig élt az alkalommal, és brigádnaplóiba — miként a kambodzsai vendégek he- tényegyházi látogatása napján is történt — pár soros megemlékezést kért a vietnami küldöttségtől. A szívességet viszonozva, egy gyári dolgozó gyorsfotóval telte emlékezetessé a kiskőrösiek és a vietnamiak találkozását. Hasonlóan lelkes hangulatú volt a napokban, május 30-án Tiszaalpáron tartott magyar—szovjet barátsági nap is. A két vendég, Copovics Árpád és Lucht Lcmbit — mindketten a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának képviseletében — nagy érdeklődéssel szemlélte a 905 éves Alpár mai lakóinak életét. Ellátogattak a Kosárfonó Háziipari Szövetkezetbe; felkeresték az MMG Mérőműszerek Gyára tiszaalpári gyáregységét, ahol — a KGST-együttműködés keretében — a Zsiguli személygépkocsik műszerfalát készítik. Vendégeinket a tiszaalpári művelődési házban rendezett műsoros esten háromszázan várták. Úttörők köszöntötték őket, eredeti orosz tánccal. Lucht Lembit, a fogadtatást megköszönve, örömét és jókívánságát fejezte ki a szovjet—magyar űrpáros kozmoszbeli útja alkalmából. A béke- és barátsági hónap további jelentős eseménye lesz a hagyományosan Kalocsán e hónap 13-án sorra kerülő magyar—csehszlovák barátsági nap, amelyen Lidicére, a hitleristák vérengzéseinek áldozataira emlékeznek majd a résztvevők. Az év további részében még több találkozó lesz a megye és más államok lakosai között. Júliusban Kiskunhalason és Tompán magyar—angol, augusztusban Tiszakécskén magyar—román, szeptemberben Baján és Sükösdön magyar—chilei, októberben Hartán és Kalocsán magyar—NDK, novemberben pedig Jánoshalmán és Rémen magyar— szovjet barátsági napot tartunk. Ezeket kiállításokkal, filmvetítésekkel, árubemutatókkal és -vásárral, valamint fórummal és an- kéttal tesszük színesebbé, változatosabbá — mondta végül Polgár István. K-l Az arab országok a Biztonsági Tanács összehívását kérik Az arab országok csoportja az ENSZ-ben kedden este hivatalosan is kérte a Biz- . tonsági Tanács sürgős ösz- szehívasát a Nablusz, Ramallah és A1 Birah ciszjor- * dániai városok polgármesterei ellen elkövetett merényletek megvitatására. Szalmán Mohammed Al- Szaffar, Bahrein ENSZ- nagykövete, az arab országok csoportjának elnöke a BT összehívásán kívül újból kérte, hogy hívják össze az ENSZ-közgyűlésnek a palesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakát. Öle Algard, Norvégia ENSZ-nagykövete, a Biztonsági Tanács júniusi elnöke szerda délre zárt ajtók mögött tartandó tanácskozásra hívta össze á testület tagjait. (MTI) Az Oktatási Minisztérium vendégeként hazánkban tartózkodó szovjet oktatási küldöttség tegnap Bács-Kiskun megyébe látogatott. A magyarországi oktatásügyet tanulmányozó' delegáció vezetője N. Z. Volosuk, a Tad- zsik SZSZK közoktatási miniszterének első helyettese. Tagjai: B. V. Vilkov, a Szovjetunió ösz- szövetségi Közoktatási Minisztériumának főfelügyelője és K. H. JCudasZbv, a Kazah SZSZK Közoktatási Minisztériumának szer ~ vezési és oktatási osztályvezetője. A küldöttséget délelőtt dr. Major Imre, a. Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese fogadta és tájékoztatta Kecskeméten, a megyei tanácsházán. Vár zolta a közigazgatási terület gazdasági szerkezetét, majd részletesen ismertette a megye oktatási rendszerét, iskolahálózatának fejlődését. Összehasonlításként utalt a lakosság felszabadulás előtti rendkívül alacsony iskolázottsági szintjére, majd adatokkal, tényekkel bizonyította: az utóbbi évtizedekben óriásit1 fejlődött a régebben az országos átlagnál is jobban elmaradott oktatásügy a megyében. Elmondta, hogy különösen az MSZMP 1972. évi oktatáspolitikai határozata óta korszerűsödött igen sokat az iskolahálózat. A körzetesítés eredményeként a' tanyai, külterületi kisiskolák zömét bezárták. A tanyai felső tagozatos tanulók a községi, váro• A küldöttség fogadása Kecskeméten. (Pásztor Zoltán felvétele) si körzeti iskolákban tanulhatnak, készülhetnek a továbbtanulásra, ugyanolyan feltételek mellett, ugyanolyan esélyekkel, mint a többiek. A megmaradt nyolcvanegy tanyai iskolában korszerűsítették az alsótagozatosok oktatásának feltételeit. Az is nagy eredmény, hogy az általános iskolát végzett fiatalok mintegy kilencven százaléka továbbtanul, szakmunkásképző intézetekben, gimnáziumokban, szakközépiskolákban. A vendégek nagy- érdeklődéssel hallgatták a tájékoztatót, s számos kérdésre kértek és kap- . tak választ, egyebek között a nemzetiségiek anyanyelvi oktatásával, a falvak, városok óvodai ellátottságával kapcsolatosan. Elismeréssel szóltak a megye oktatásügyének eredményeiről. A szovjet vendégek ezt követőd en, dr. Major Imre társaságában; Kiskunfélegyházára látogattak, ahol a Petőfi Sándor Gépipari Szakközépiskola oktató-nevelő munkáját tanulmányozták. Fogadták a küldöttséget Kiskunfélegyháza város Tanácsának vezetői is. Látogatásuk Tiszaalpáron fejeződött be, ahol a nagyközségi tanács és a Bács-Kiskun megyei Tanács Kecskeméti Járási Hivatalának vezetőivel folytattak eszmecserét. R. M. Kiskunhalason egy anya részegen szülte meg halott gyermekét. Tévhitből az alkoholpárti „jóakarók" sört ajánlanak a szoptatós anyának: attól bőven lesz teje (!) Bányi Ildikó Kecskeméten, a leninvá- rosi óvoda vezetője még emlékszik arra, az alkohol ártal- ■ maitól korán károsodott kisfiúra, akit nyugtalansága miatt napközben kénytelen volt az irodájában ápolhatni, A gyerek a falat kapargatta, és a cserepes virág levelét eszegette, ha az óvónő éppen nem figyelt rá. Noha más pi- tyókás gyermekkel még nem volt dolga, arról tud, hogy vannak szülők, akik igy akarják „megutáltatni"' gyermekükkel az alkoholt: „Na, itt van, igyál!” És sikerként könyvelik el, ha a gyermek nyomban ki is adja. Megdöbbenést keltett, amikor az egyik üzemi óvodában a gyerekek igy válaszolgatlak arra a kérdésre, hogy „Ki, milyen italt kóstolt már meg?”:, „Sört”. „Kis bort”. „Picii édeset”. A „pici édesről” aztán kiderült, hogy likőr volt, az is csak egy gyűszünyi. ötödikes lányommal nem- rég egyik iskolatársánál voltunk látogatóban. Az édesapa kedveskedni akart a gyerekeknek. Málnás borral kínálta őket. Az „Ezt a picit muszáj meginni!” erőszakos nógatásnak természetesen nem engedtem, de mint vendég kényte- > len-kelletlen láttam, milyen rutinra tett szert házigazdá- mék leánykája az édesített méreg fogyasztásában. Lehör- pintette amúgy magyarosan! Aggasztóan szaporodnak a jelei már nemcsak a fiatal-, hanem a gyermekkori italoz- gatásnak is. Dr. Tóth György főorvos, gyermekgyógyász, az idei kecskeméti majálison jár- tában-keltében látta azt is, mit tesz a szülői „nagyvonalúság”. Egy édesapa, virágos jókedvében; ezekkel a szavakkal nyomott egy sörjegyet 13, vagy 14 éves leányának a markába: „IttA van, váltsd ki és igyál!” Ezeknek — a mentőszirénát csak ritkán megszólaltató — ismerkedő iszogatásoknak papíron még kevés a nyoma. Nem sorszámozzák ezeket azonnal. Nem kerül lajstromba, hogy este 10-kor, a vendégek távozásakor a négyéves kislány a maradékból összeöntött magának egy kupicára való „édeset", és megitta. Tejet itattak vele, hogy jobban legyen. Rejtve maradnak azok — az alkoholnak kiszolgáltatott — gyermekek is, akik a megye 115 ezer 800 főnyi 14 éven aluli korosztályából nem kevesen arra kárhoztatnak, hogy szüleiknek, a felnőtteknek az ABC-ből vagy a kocsmákból italt vigyenek haza. Mi ez, ha nem az alkohollal való barátkozás, megismerkedés útjának egyengetése, előkészítése? 'És otthon — egyes esetekben. — tovább nő a kisértés q gyermekben arra, hogy meg is kóstolja, amit hozott, hiszen a nyitva felejtett, vagy a befőttek mellé dugott, olykor a paradicsomlével egy helyen tárolt ital mintegy csábítja, helyzetbe hozza a gyermeket. A felnőtteknek is, de a gyermekeknek is nap mint nap meg kell küzdeniük azzal a csábítással, amellyel a kereskedelem az élelmiszerüzletekben fogad minden vevőt. Míg az eladótér jelentős részét, szemmagasságban, a díszesebbnél díszesebb csomagolású, ingerlőén sok színű palackozott alkoholos ital uralja, a csecsemőtápszer — szerényen és szinte titkoltan —, az alsó polcokon, ömlesztve húzódik meg. A fő helyen sorakozó mindennapi méreghez valószínűleg sosem mellékelnek veszélyfeliratot. De ha mégis, el tudnék képzelni ilyet: Gondoljon a szívhibával született gyermekekre, a központi ideg- rendszer zavaraira, sok gyermek nyugtalanságára. A tévhitekre, a babonákra. Arra, hogy az alkohol jó orvosság az influenzára, és a vörös bornak jó vörösvértestképző hatása van. Hiszen már az „egy kis édes nem árt” gyakoroltatása is odavezethet, hogy minden egyes berúgásnál a felnövő gyermek, vagy fiatalkorú agysejtjeiből 5 millióval fizet! És ez már drága ár! Megengedhetetlen, megbocsáthatatlan kár! A közvetlen életveszélyre sem árt figyelmeztetni. Évente 4—5, az alkoholtól eszméletét vesztett, kómában levő gyermeknek adják vissza az életét a megyei kórház gyermekosztályán. Három-négy napos csaták ezek, ütközetek, amelyek talán az első „édes”- sel kezdődtek valahol, a szülői házban. i
