Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: váltó* zóan felhős Idő. Szórványosan esó. zá- poreső. Többfelé erós, helyenként vi­haros északnyugati, északi szél éjszakára kissé mérséklődik. Legalacso­nyabb éjszakai hómérséklet: 7, 12, a legmagasabb nappali hőmérsék­let: 17, 22 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál 11 Világ proletárjai, egyesüljetek: AZ MSZMP BACS-KISKPN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évi. 129. szám Ára: 1,20 Ft 1980. június 4. szerda Kádár János fogadta Antonin Kapeket • Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első’ titkára kedden a KB székházában fogadta Antonin Ka­peket, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnök­ségének tagját, a prágai pártbizottság első titkárát, aki pártküldött- ség élén, hivatalos látogatáson tartózkodik Budapesten. Németh Károly Berlinbe utazott A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meg­hívásaira kedden elutazott Bér­űdbe Németh Károly* az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, 'hogy részt vegyen a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsá­gai pártszervezési kérdésekkel foglalkozó titkárainak június 3— 5. között Berlinben tartandó ta­nácskozásán. Németh Károly és kíséretét Berlin Schöinefeldi repülőterén Horst Dohlus, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára fogadta. Megérkeztek az NDK főváro­sába a berlini tanácskozáson részt vevő további küldöttségek is, köztük a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának delegációja Ivan Vasziljevics Kapitonovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével. (MTIJ KECSKEMÉTI KÖRZETI ÜZEMFŐNÖKSÉG Korszerűsítik a MÁV szervezeti felépítését Kecskemét vasútállomásának kultúrtermében ünnepélyes ke­retek között beiktatták az új szer­vezeti egységet, az üzemifőnöksé­get. Az ünnepségen Lovász Lá­zár, a MÁV Szegedi Igazgatósá­gának vezetője mondott beszédet: — Népgazdasági követelmény, hogy a rendelkezésünkre álló esz­közökkel, beíső szervezettségünk javításával gazdaságosabban és hatékonyabban oldjuk meg szál­lítási feladatainkat — mondta Lovász Lázár, majd így folytat­ta: — Az üzem- és munkaszerve­zésről hozott párt- és kormánv- határozatök folyamatos végrehaj­tásaként kerül sor a vasút ter­melési szerkezetének és szerveze­ti felépítésének korszerűsítésére. Ennek érdekében dolgozunk évek óta a körzeti Uzemfőnökségi há­lózat létrehozásán, illetve az egy­séges ügyviteli szakszolgálat ki­alakításán. Eddig az igazgatósá­gunkhoz tartozó négy nagyabb közlekedési csomóponton — Bé­késcsabán, Szegeden, Szentesen és Vésztőn — hoztunk létre üzem­főnökséget, s most erre a kecske­méti körzetben is sor került. — Az elmúlt másfél évtized alatt lényegesen megváltozott a MÁV áru- és személyszállítási forgalma. Például a tehervonatok mintegy 10 milliárd tonnával több árut szálítottak, mint az elő­ző évtizedekben. De megváltoz­tak a technikai feltételek is — mutatott rá a szegedi vasútigaz- gatóság vezetője. — A gőzmozdo­nyokat szinte. mindenütt felvál­totta a korszerű villamos- és dí­zelvontatás, megjelentek a mun­kánkat segítő automatikák, szá­mítógépek. Tehát az egyre bővülő kapacitások jobb kihasználása, a munka jobb szervezése és koor­dinálása érdekében változtatni kell a hagyományos módszere­ken, a múlt században kialakult szervezeti kereteken, s ezáltal a régi szemléleten is. Ezeket a cé­lokat szolgálja az átszervezés, melynek következtében egységes irányítás alá kerül a forgalmi, a kereskedelmi és a vontatási szak­szolgálat Az üzemfőnökségek, mint integrált végrehajtó egysé­gek, magukban hordják egy ha­tékonyabb ügyviteli munka lehe­tőségeit. A beszéd után Lovász Lázár át­adta a kinevezést Petrák Mihály­nak, az új Kecskeméti Körzeti Üzemfőnökség vezetőjének és a helyetteseknek. A szegedi vasútigazgatóság fel­ügyelete alá tartozó megyék kö­zül tehát Bács-Kiskunban is meg­történt az első átszervezés a MÁV szervezeti felépítésének korsze­rűsítése érdekében. De nem az utolsó. Ugyanis a kecskemétihez hasonlóan, 1981 januárjától meg­kezdi működését a Kiskunhalasi Körzeti Üzemfőnökség is, amely- lyel lényegében kiépül a MÁV Szegedi Igazgatóság teljes üzem- főnökségi hálózata. Visszatért a kozmoszból a szovjet-magyar űrpáros A Szojuz—35 űrhajó visz- szatérő egysége, fedélzetén Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajóssal, kedden magyar idő szerint 17 óra 06 perc 40 másodperckor a Szovjetunió megadótt körze­tében sima leszállást hajtott végre. A nemzetközi űrpáros mindkét tagja egészséges. A nemzetközi személyzet — Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajós pilótája és Farkas Bertalan kutatóűrhajós, a Magyar Népköztársaság állam­polgára — miután a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 orbitális tudományos kutatókomplexum fe­élzetén sikeresen teljesítette a özös vizsgálatok és kísérletek élőirányzott programját, 1980. jú­nius 3-án visszatért a Földre. Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósok folytatják a munkát a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén. A Szojuz—35 űrhaió leszálló egysége a Szovjetunió területének megadott térségében, Dzseszkaz- gan várostól 140 kilométerre dél­keletre ért földet. Valerij Kubá-. szov és Farkas Bertalan közér­zete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut—6—Szojuz—35—Szojuz— 36 űrkomplexum fedélzetén tett hétnapos repülőútja során mara­déktalanul elvégezte a tervezett vizsgálatokat, és kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együttesen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti eróíorrások tanulmányozásának programja keretében vizuális földfelszín-megfigyeléseket végez­tek, fényképezték a földfelszínt, és a világóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fényképe­zőberendezéssel. valamint a Szov­jetunió és az NDK szakemberéi által közösen kidolgozott MKF—6 mintájú fényképezőgéppel készí­tették. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanul­mányozták az űrrepülés ténye­zőinek az emberi szervezetre gya­korolt hatását. Az Interkozmosz-program ke­retében most sikerésen zárult űr­repülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világűr bé­kés célú kutatásában és haszno­sításában, újabb példája a to­vábbi tudományos-műszaki ha­ladásnak. A szovjet—magyar nemzetközi személyzet munkája nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság népei baráti kapcso­latainak fejlődéséhez. (MTI) Különleges napra ébredt ked­den a Szaljut—6—Szojuz—35— Szoiuz—36 űrkomplexum négy­tagú személyzete, a Moszkva kör­nyéki repülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-mentőszol­gálat. különleges napra virradtak a Szovjetunió területén levő űr­követő állomások és a Szoviet Tudományos Akadémiának a vi­lágóceánokon és tengereken itar­tózkodó mérő-követő hajói. A program szerint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszajuttatását az orbitális pá­lyáról a Földre, a hatalmas kuta­tási anyag lehozatalát, az űrhajó­sok és a kozmikus szállítmány biztonságba helyezését. Leonyid Popov, Valerij Rju­min, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munka­napot — tisztálkodással, reggeli­vel, az űrkomplexum rendszerei­nek ellenőrzésével. A leszállni ké­szülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek „felfrissítését”, hi­szen ezt az űrhajót — Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fedélzeten — április 9-én indítot­ták a Földről és a következő na­pon kapcsolódott a Szaljut—6 űr­állomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 fordulatot tett meg a Föld körül. Budapesti idő szerint kevéssel dél előtt, fél 11 után közvetlen te­levíziós kapcsolat jött létre az űr­komplexum és a kalinyingrádi repülésirányítási központ között. Ekkorra már megtörtént a szov-. jet—magyar űrpáros programjá­nak végrehajtásáról szóló tanú­sítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két szovjet űrhajósnak, sok si­kert kívánva nekik. Leonyid Po­pov és Valerij Rjumin meleg sza­vakkal vett búcsút a szovjet—ma­gyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gon­dosan ellenőrzött folyamatai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Száljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrha­jó saját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óceán fö­lött kilépett a petropavlovszki kö­vetőállomás hatósugarából, meg­kezdődött mindkét oldalról a nyí­lászáró szerkezetek hermetizáció- jának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén maradt Leonyid Popov és Valerij Rjumin programjában az elbúcsúzás után egyórás testgyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészületeket a Szojuz—35 leválasztására. Mi­közben az űrállomáson tájolási műveleteket végeztek és ismét el­lenőrizték a rendszereket. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan fel­öltötte a szkafandert, az űrhajós- ruhának nevezett bonyolult tech­nikai szerkezetet, amely viselőjét gyakorlatilag függetleníti környe­zetétől, s a külső fizikái értékek­től független belső gázösszetétel, hőmérséklet és légnyomás mellett bizonyos testmozgások lehetőségét is biztosítja az űrhajósnak. A Szojuz—35 leválasztására bu­dapesti idő szerint 13 óra 47 perc­kor került- sor, miután alaposan elenőrizték a búvónyílások herme- tikus lezártságát A háromperces műveletet ismét közvetítette a kozmovíziő, mégpedig a Szojuz— 35 kamerája segítségével. Az űr­hajó hajtóművei rövid bekapcso­lásukkal 0,3 méter/sec távolodó sebességet hoztak létre, s ettől kezdve a Szaljut—6—Szojuz—36 űrkomplexum és a Szojuz—35 űr­hajó útjai lassan elváltak egymás­tól. Budapesti idő szerint 16 óra 16 perckor 179 másodperc időtartam­ra bekapcsolták a fékező hajtómű­veket. Ez a művelet, amelyet mint­egy 354 km magasan, az Atlanti­óceán fölött, de még az egyenlítő­től délre kezdtek meg, az első koz­mikus sebességről (másodpercen­ként 8 km körüli sebesség) némi­leg lelassította az űrhajót, úgy hogy az elliptikus formájú ballisz­tikus pályán kezdett ereszkedni, pontosabban zuhanni a Föld felé. Ugyancsak budapesti idő szerint 16 óra 37 perckor, most már 170 km magasban, Szudán fölött a pa­rancsnoki- visszatérő fülkéről levá­lasztották az orbitális fülkét és a műszeres hajtómű egységet, s a Kubászov—Farkas páros a vissza­térő fülkében folytatta útját A parancsnoki visszatérő fülke 3,8 köbméter térfogatú lekerekí­tett végű, csonkakúp formájú. Ónálló életfenntartó rendszerrel var ellátva. Az űrhajó berende­zéseinek, rendszereinek ellenőr­zésére szolgáló műszerek mellett itt találhatók navigációs helyzet- meghatározó berendezések, az űr­hajó kézi irányító és kormány- berendezésének vezérlő szervei, két pilótaülés, kétoldalt egy-egy ablak, a visszahozandó kísérleti anyagok elhelyezésére szolgáló konténerek. A visszatérő fülkét hővédő bur­kolat borítja, amely megvédi a személyzetet, a kabin belső szer­kezetét, és a benne levő műsze­reket a visszatérés szakaszában tel lépő aerodinamikai felmelege­dés következményeitől. A visszatérő kabin aerodina­mikai siklóképességgel rendelke- 1 (Folytatás a 2. oldalon.) Siker! Nyolc napon át izgatottan fi­gyeltük a világűrből érkező hí­reket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este fedélzetén magyar űrha­jóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó, Farkas Ber­talan személyében először ju­tott el honfitársunk a világűr­be, a Szaljut—6 űrállomás fe­délzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt ma­gyar a szovjet kozmonauták­kal az Interkozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyű­lésen mindannyiunk szivéből szólt Kádár János, amikor igy fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfi­társunk ... ' Köszönetét mon­dunk a Szovjetuniónak s mind­azoknak, akik ezt lehetővé tet­ték számunkra. A Föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk ak­kor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a Földön üdvözölhetjük őket." Kedden este értesültünk ró­la, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubá­szov a „kölcsön kapott’ Szo­juz—35 fedélzetén Kazahsztán­ban sikeresen Földet ért. Örö­münk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar—szovjet űrpá­ros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s tel­jes azért, mert sikeresen haj­totta végre a leszállást is. Ad­dig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó leszálló egységének visszatéré­sét bolygónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környé­ki repülésirányító központ nagytermének elektronikus fa­liújságja kedden délután kö­zölt először külön-külön ada­tokat a fennmaradt Szaljut—6- Szojuz—36 űrkomplexumról és a nemzetközi személyzet le­szálló űrhajójáról a Szojuz— 35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolc kilo­méteres sebességgel száguldott a Föld felé. A visszatérést fe­szülten figyelték a repülésirá­nyító központ szakemberei, hi­szen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legnehezebb feladat az űr­hajósok munkájában. A tele­vízió képernyőjén, a rádió mellett magunk is átéltük a leszállás izgalmas perceit. A szovjet—magyar úrkisérlet mérlegét most megvonni ter­mészetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov— Farkas páros tudományos prog­ramja minden korábbi lnter- kozmosz-kisérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredmé­nyesen hajtották végre az elő­írt orvos-biológiai, gyártás­technológiai és erősforrás-kuta- tási feladatokat. A magyar ku­tató űrhajós munkájáról egy­öntetűen elismerő hangon nyi­latkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elis­mert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenő- mente sebben . alkalmazkodott a súlytalanság állapotához,, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden te­kintetben állta az összehason­lítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagy­szerű példáját adta a szocialis­ta országok összefogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésüknek, a Szov­jetunió segitőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó ma­gyarul szövetséget jelent, meg­győzően jelképezi azt a testvé­ri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi test­véri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együtt­működése az űrkutatásban en­nek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz- program megvalósitásábóL Ma­gyar tudósok, mérnökök, mű­szakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a • világűrbe az Interkozmosz ku­tatórakétáin, mesterséges hold­jain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál megjelent ma­gyar párt- és állami küldött­ség vezetője. Korom Mihály Bajkonurban. A világűrből ér­kezett 'hírekből azt is megtud- ' tűk, hogy a Kubászov—Farkas páros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, ame­lyeket a jövőben is hasznosíta­ni fognak a Szaljut—6 fedél­zetén ... Mi tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első magyar űr­hajós sikeresen teljesítette kül­detését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű program­ban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a vi­lágűrben. Most, hogy parancs­nokával, Valerij Kubászovval együtt sikeresen földet ért, bol­dogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja vé­get ért. A kazahsztáni ölelések kézfogások valamennyiünk föl­di köszönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért. (KS) K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom