Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 24. események sorokban MADRID ______________________ „A NATO-ba való belépés mel­lett elhangzott kormánynyilatko­zatok úgy tekinthetők, mint a De­mokratikus Centrum Unió térd­hajtása a hatalmas amerikai előtt, közvetlenül Carter országunkban teendő látogatása előtt” — jelen­tette ki Santiago Carrillo, az SKP főtitkára egy Madrid környékén a hét végén taftott gyűlésen elhang­zott beszédében. Az SKP főtitkára határozottan megismételte, hogy- „nemmel” kell.felelni a NATO-ba való belépésre. A belépést soha­sem fogja elfogadni sem a spanyol baloldal, sem a spanyol nép több­sége — jelentette ki. LONDON ____________________ L ondonban húsz év óta a leg­hatalmasabb atomfegyver-ellenes tüntetés zajlott le vasárnap. A vi­gasztalanul zuhogó esőben mint­egy 27 ezren vonultak tiltakozó táblák és esernyők ezrei alatt a Hyde parkba, a nagy tömeggyűlé­sek hagyományos színhelyére. A tüntetést a munkáspárt szervezte, de velük haladtak a sorban kom­munisták, környezetvédők, a nuk­leáris leszerelési kampány részve­vői. A felvonulók tiltakoztak a fegyverkezési hajsza fokozása, az amerikai cirkáló szárnyasrakéták Angliába telepítése, a Polaris-ra- kéták új fegyverrel történő felvál­tása ellen. (MTI) GENOVA______________________ A „Vörös brigádok” elnevezésű szélsőbaloldali szervezet gyilkolta meg hétfőn Mario Amato római helyettes államügyészt — közölte mintegy két órával a merénylet után a terrorszervezet nevében egy ismeretlen telefonáló a Secolo XIX. című genovai napilap szer­kesztőségével. A rendőrség időköz­ben néhány száz méterre a me­rénylet színhelyétől megtalálta a tettesek motorkerékpárját, ame­lyet — mint kiderült — néhány nappal azelőtt lopták el Rómában tulajdonosától. (MTI) JOHANNESBURG ______________ P ieter Botha dél-afrikai minisz­terelnök vasárnap valóságos had­üzeneti hangnemben megfenyeget­te a faji elkülönítés rendszere el­len lázadó tömegeket, hogy a jö­vőben az államgépezet teljes erő­vel, az eddigieknél még kemé­nyebb eszközökkel fog lesújtani a tüntetőkre A kormányfő televí- j ziós beszédében első ízben’'fóliáit" állást a nyilvánosság előtt a hetek óta tartó apartheidellenes i meg-’ mozdulásokkal kapcsolatban. BAGDAD_____________________ A z Irakban tartott általános vá­lasztásókon abszolút többséget szerzett a parlamentben az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (iraki Baath-párt). A nemzeti ha­ladó front tagjaként eddig is ez a párt gyakorolta a kormányhatal­mat Irakban. VARSÓ_______________________ S zelektív lakbéremelést hajta­nak végre Lengyelországban. Mint a kormányszóvivő bejelentette, augusztus elsejével lép életbe az új rendszer. Az intézkedésre Ed­ward Babiuch parlamenti székfög- foglaló beszédével összhangban kerül sor. A jelenlegi lakbérek ugyanis nem fedezik a házak és a lakások fenntartási költségeit, az elmúlt tíz évben egyre nagyobb költségvetési támogatást igényel­tek. BRÜSSZEL____________________ A z EGK kereskedelmi deficitje 1979-ben rekordmagasságot ért el — jelentette a Közös Piac statisz­tikai hivatala. A külkereskedelmi deficit összege mintegy 33 milliárd dollár, ebből csaknem 27 milliárd az olajexportáló arab országokkal folytatott kereskedelemből ered. (MTI) ÜJ-DELHI____________' H ét halálos áldozatuk volt .az India északkeleti részén kirobbant újabb zavargásoknak. Három em­ber meghalt, 35 pedig megsebe­sült, amikor az Assam állambeli Lakhimpurban a rendőrség tüzet nyitott a lázongó tömegre. Mizo­ram szövetségi tartományban a lázadók rátámadtak egy katonai menetoszlopra, megöltek 4 kato­nát és megsebesítettek 22 másikat — közölte a rendőrség. (MTI) TEL AVIV________ ____________ B egin izraeli miniszterelnök le­mondását követelték és a kormány ciszjordániai telepítéspolitikája el­len tiltakoztak szombaton, Tel Aviv-i tüntetésükön a „Békét most!” elnevezésű izraeli pacifista mozgalomhoz tartozó izraeli fiata­lok ezrei. Szónokaik azzal vádol­ták a kormányt, hogy katasztrófá­ba sodorja az országot, s a meg­szállt arab területeken követett telepítési politikájával elszalasztja a békét OSLO_________________________ N orvégiában felemelték a ben­zin árát. Június 24-től literje 3.87 koronába kerül — jelentették be Oslóban. Befejeződött az űrhajósok országjáró körútja A Szovjetunió csapategységeket von ki Afganisztánból KABUL Az Afganisztánban tartózkodó szovjet csapatkontingensek pa­rancsnokságának tájékoztatása szerint az afgán kormánnyal egyetértésben ezekben a napok­ban a Szovjetunió területére von­nak ki néhány katonai egységet, amelyeknek afganisztáni jelenlé­te már nem szükséges. Riportban számolt be vasárnap este a szovjet televízió híradója egy szovjet harckocsizó alakulat­nak Afganisztán területéről tör­tént kivonásáról. Mint a televí­zió kommentátora megállapította, a riport talán meggyőzi az Egye­sült Államok vezetőit arról, hogy az alakulatok egy részének kivo­násáról vasárnap elhangzott beje­lentés valós tényeket közölt. Car­ter amerikai elnök környezete ugyanis — mint erre a szovjet te­levízió utalt — „szkeptikusan” nyilatkozott a csapatok részleges kivonását tartalmazó közlemény­ről. Ugyanakkor a nyugati poli­tikusok túlnyomó része megelé­gedéssel fogadta a Kabulból kel­tezett bejelentését. Bár szovjet részről egyelőre nem kommentálják átfogóan ezt a körülményt, a rádióban és tele­vízióban vasárnap elhangzott el­ső megjegyzések két tényezőt húz­nak alá. Az első: a szovjet katonai kontingens az afgán kormány kérésére, a szovjet—afgán szerző­dés előírásainak és az ENSZ alap­okmánya vonatkozó cikkelyeinek megfelelően tartózkodik Afga­nisztánban, s egyetlen célja az, hogy segítséget nyújtson a tör­vényes kormánynak a külföldről az ország területére átdobott di- verzánsokkal szemben. A második megállapítás: a szovjet csapatok jelenléte is hozzájárult a fokoza­Véget ért Hétfőn délelőtt zárt ajtók mö­gött megkezdődött a hét vezető tőkés állam velencei csúcsértekez­letének harmadik ülése; miután vasárnap már nyilvánosságra hoz­tak több általános és politikai je­lentőségű nyilatkozatot és megvi­tattak több gazdasági problémát. Az állam- és kormányfők kö­zős byitatkczatokbarf foglaltak ál­lást az, iráni túszügyben; a repü- lőgépraBlásökkal; á világszerte szaporodó menekültügyekkel és a bejelentett afganisztáni szovjet csapatkivonással kapcsolatban. Carter amerikai elnök meg volt elégedve ezzel a velencei nyilat­kozattal, amely meglehetősen két­kedő a szovjet szándékok iránt és görcsösen ismételgeti a nyugati álláspontot. Carter „az egység szemléletes kifejezésének” nevez­te a nyilatkozatot. Az amerikai elnök később kijelentette, hogy a szovjet bejelentés célja „emelni az olimpiai részvevők számát”, majd kijelentette, hogy az Egye­sült Államok most már akkor sem venne részt a moszkvai olim­pián, ha a Szovjetunió ígéretet tenne valamennyi csapategységé- nek kivonására. Az állam- és kormányfők va­sárnap a világgazdaság súlyponti kérdéseit áttekintve megállapítot­ták, hogy a fejlődő országok fi­zetési mérleghiánya ebben az év­ben eléri az 55 milliárd dollárt, tos stabilizációhoz, a diverzáns csoportok megfékezéséhez. A külföldről, elsősorban Pakisztán területéről Afganisztánba jutta­tott, külföldi támogatást élvező fegyverese bandák és diverzáns elemek elleni küzdelmet az afgán hadsereg egységei vívják, a szov­jet jelenlét a különösen nehéz időszakban viszont nagyfontossá- gú volt annak elősegítésében, hogy az afgán kormány ellenáll­hasson a koncentrált támadá­soknak. Az országban fokozatosan helyreáll a rend, s ez teszi le­hetővé, hogy a szovjet katonai kontingens egy részét, fél év el­teltével, kivonják Afganisztán te­rületéről. Ezt a lépést azonban egyedül és kizárólag a helyzet alakulása tette lehetővé és indo­kolttá. * Joseph Luns, a NATO főtitká­ra, amint az várható volt, aggá­lyoskodva fogadta az Afganisz­tánból történő szovjet csapatkivo­nások hírét Luns vasárnap An­karában nyilatkozott és kijelen­tette, hogy „nem túlságosan de­rűlátó” a szovjet lépés jelentősé­gét illetően. A főtitkár, aki a NATO minisz- tanácsának szerdán kezdődő ülé­sén vesz részt, első nyilatkozatá­ban eleve kétségbe vonta, hogy a Szovjetunió tényleges csapatkivo­násokat akar végrehajtani. Willibald Pahr osztrák külügy­miniszter első állásfoglalásában „föltétlenül pozitív irányba ható lépésnek” nevezte a szovjet be­jelentést. Ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy „a csapatok egy részének vissza­vonása nem teremt elégséges ala­pot az afganisztáni probléma egé­szének megoldásához”. a fejlett tőkés országoké pedig várhatóan a múlt évi háromszoro­sára, 100 milliárd dollára ugrik. A csúcstalálkozó résztvevői meg­állapodtak abban, hogy fokozzák nyomásukat az olajtermelő or­szágokra a fejlődők fokozottabb segélyezése érdekében. Giscard d’ Estaing francia elnök azt java­solta, hogy a szocialista országo­kat is vonják be a fejlődő orszá­gok segélyezésébe. A hetek min­denesetre megállapodtak a világ­bank és nemzetközi valutaalap kölcsönnyújtó kapacitásának nö­velésében. Kiszivárogtatott adatok szerint a találkozó részvevői nyilatkozat­ban hozzák nyilvánosságra, azt a tervüket, hogy 1990-re megdup­lázzák a széntermelésüket és szén­fogyasztásukat, valamint tovább növelik az atomenergia felhasz­nálását, hogy mindinkább csök­kentsék függőségüket az impor­tált kőolajtól. A szénre való fo­kozottabb támaszkodás elsősorban a legnagyobb széntermelők, az Egyesült Államoknak jelent majd előnyöket. Az amerikai sajtó, s a rádió- és televíziós társaságok Velencé­be küldött tudósítói vasárnap ar­ról tájékoztattak, hogy a Was­hington és szövetségesei közötti együttműködés, az ' egyetértés, gyengébb, mint valahia volt, első­sorban azért, mert igen csekély A bécsi sajtó 'hétfőn bő terje­delemben foglalkozott a szovjet döntéssel, illetve annak nemzet­közi visszhangjával. A Die Presse cikk írója szemére vetette az amerikai diplomácia vezetőinek azt a rossz szokásukat, hogy előbb minősítik az ellenfél lépé­seit, mint hogy tanulmányozták volna. A bécsi lap felteszi a kér­dést: a szovjet döntés netán ösz- szefüggésben van azzal, hogy va­lami megmozdult Moszkva és Washington kapcsolatrendszeré­ben? A teheráni rádió vasárnap azt fejtegette, hogy a szovjet lépés közvetlen hatással lesz az Egye­sült Államok és nyugati szövet­ségesei közötti kapcsolatokra és feltételezhető, hogy a jelenlegi helyzetben ezen a téren az ellen­tétek fokozódni- fognak. A Szovjetuniónak az a döntése, hogy országa területére von visz- sza egyes olyan katonai egysége­ket, amelyeknek afganisztáni je­lenléte már nem szükséges, jó- szándékról tanúskodik — jelen­tette ki Charles Fiterman, a Francia Kommunista Párt politi­kai bizottságának tagja, a KB titkára. — Ez a lépés komoly csapást mér mindenfajta kampányra, amelyet a nyugati országokban bontakoztattak ki, abból a cél­ból, hogy az afganisztáni helyze­tet katasztrofálisnak, a szovjet csapatok ottani jelenlétét pedig mint a gyarmatosítás formáját tüntessék fel — hangsúlyozta Fi­terman. — A Szovjetunió döntése — mu­tatott rá — megerősíti, hogy a szovjet csapatok afganisztáni je­lenléte csupán válasz volt a kül­ső beavatkozás visszaverésére, af­gán segítségkérést követően. (MTI) bizalom maradt Carter elnök ve­zetői képességei iránt. — A szövetségesek külpolitikai kérdésekben jobban megoszlanak, mint valaha — jelentette a csúcs- találkozóról' az ABC. A tv-háló- zat szerint Washington kudarcba fulladt iráni katonai akciója is szerepet játszik abban, hogy a szövetségesek nem hajlandók a közös közelményben említeni Iránt, a kidolgozott szöveg . csak általában ítéli el a túszok ejté­sét. „Az Egyesült Államok és szö­vetségesei távolabb kerültek egy­mástól, mint a második világhá­ború óta bármikor” — jelentette Velencéből a The New York Ti­mes, hogy sehol sem oly súlyos és mélyén gyökerező' a nézetelté­rés, mint abban a kérdésben, hogyan „kezeljék” a Szovjetuniót. Lyndon Johson óta nem volt ilyen kevés tekintélye amerikai elnök­nek Európában, mint Carternak — írta a lap. A szűkszavú hivatalos tájékoz­tatás tükrében a The Washington Post arra hívja fel a figyelmet, hogy nem világos: megoldotta-e a nézeteltéréseket Carter elnök és Schmidt bonni kancellár? „Az európaiak általában gyanakvás­sal szemlélik az amerikai politi­kát és vezetést, különös tekintet­tel az afganisztáni, az iráni kér­désre és a Közel-Keletre (MTI) A szovjet—magyar közös űrre­pülés résztvevői, Valerij Kubá- szov,“a Szojuz—36 parancsnoka, Farkas Bertalan alezredes, kutató űrhajós, Alekszej Jeliszejev, a kö­zös űrrepülés földi repülésirányí­tó parancsnoka, és Magyari Béla őrnagy, kiképzett űrhajós, vasár­nap a Balatonnál jártak. .Előbb Balatonfüredre, majd Zánkára lá­togattak. Balatonfüreden, a híres Ra­bindranath Tagore sétányra nyíló parkban fát ültettek az első szov­jet—magyar közös űrrepülés em­lékére. • Zánkán, a balatoni úttörőváros főterén az idei vakációzók első csoportjában nyaraló pajtások 3000-es serege, köztük szovjet pio­nírok, fogadták a vendégeket. Hétfőn Veszprém megyei láto­gatással zárult az első szovjet— magyar űrpáros és társaik ország­járó körútjá. Az elmúlt öt nap programja során összesen öt je­gyét kerestek fel, ahol százézren ismerhették meg őket. A Veszprém megyei látogatás a megyeszékhelyen kezdődött: a vá­ros lakosainak képviseletében tíz- és tízezrek fogadták nagy szere­tettel a kedves vendégeket, akik­nek útja először a megyei párt- bizottság székházához vezetett. Pápán folytatódott ezután a kozmonauák programja. A világ­Flesch István, az MTI tudósí­tója jelenti: • A Japánban vasárnap megtar­tott alsóházi és szenátusi válasz­tásokon, amelyeken a szavazásra jogosultak a vártnál nagyobb aránya: 74,57 százaléka vett részt, az előrejelzéseknek megfelelően a kormányzó Liberális Demokrata Párt megőrizte egyeduralmát. A párt az 511 tagú alsóházban, a déli órákig, 401 hely sorsának eldőlte után, máris 244 mandátu­mot mondhat magáénak. A jelekből ítélve a konzerva­tívoknak ily módon sikerült meg­állítani azt a huzamosabb ideje tartó folyamatot, amely a törvény­hozási befolyásuk fokozatos csök­kenésére Vezetett. Megfigyelők szerint e számuk­ra kedvező fordulatnak az oka elsősorban abban keresendő, hogy az LDP-,vezérkar teljesítette a ja­Szerencsétlenség következtében életét vesztette Szandzsaj Gandhi, az indiai miniszterelnök fia, par­lamenti képviselő — jelentették be hétfőn Űj-Delhiben hivatalo­san. A rendőrség közlése szerint az indiai belpolitikai életben je­lentős szerepet betöltő 34 éves fiatalember hétfőn hajnalban le­zuhant egy vitorlázógéppel. Szand­zsaj Gandhi és a gépen vele tar­tózkodó barátja a szerencsétlen­ség pillanatában szörnyethalt. A harmincnégy éves Gandhi szen­vedélyes sportrepülő volt. Gandhiék'egy Űj-Delhiben mű­ködő sportrepülő-klub repülőte­réről szálltak fel, s a város bel­területén, az elnöki palota köze­lében zuhantak le, helyi idő sze­rint reggel negyed kilenckor. Holt­testüket egy közeli kórházba szál­lították. Gandhi miniszterelnök­úrutazók és társaik tiszteletére zászlódíszt öltött a város, amely­nek repülős alakulatánál szolgált csillagvárosi küldetése előtt Far­kas Bertalan ép Magyari Béla fő­hadnagyként, majd századosként. Katonás fegyelemmel, igazi baj­társi hangulatban pergett a ven­dégek programja. A pápai repü­lős alakulatnál katonai tisztelet- adással fogadták őket a Komarov parkban. Kötetlen, baráti beszélgetést folytattak a katonákkal, a város számos munkahelyéről érkezett küldöttségek tagjaival, a dolgozó kollektívák képviselőivel. Ezután bemutatták a vendégek­nek a repülős alakulat csapatmú­zeumát, majd felavatták az első magyar—szovjet űrrepülés sike­rét megörökítő emlékszobát, ame­lyet a világűrkutatás megannyi dokumentumával, a Csillagváros­ba Pápáról indult magyar repülő­sök életét, űrhajós kiképzését be­mutató fotókkal és más tárgyi emlékekkel töltöttek meg. A koz­monauták átadták azokat az aján­dékokat, amelyek megjárták a vi­lágűrt, s ezután az emlékszoba anyagának becses részét jelentik. A kozmonauták a délutáni órákban visszautaztak Budapestre. (MTI) pán nagytőkének a hatalmas anyagi támogatás folytatásaként megszabott feltételét, azaz felfüg­gesztette — legalábbis látszatra — a súlyos belső pártviszályt. A konzervatívok emellett a le­hető legnagyobb mértékben poli­tikai célokra használták ki Ohira Maszajosi kormányfőnek és párt­vezérnek a kampány közepette bekövetkezett, az ország lakossá­gát megrendítő váratlan halálát, és úgynevezett részvétszavazatokat tudtak gyűjteni: A kormányzó Liberális Demok­rata Párt, a szavazatok nem vég­leges öszeszámlálása előtt, az al­sóházban máris 276 mandátumot szerzett, s ezzel ismét magához ragadta az irányítást a törvény- hozás képviselőházának valameny- nyi állandó bizottságában. Ez az eredmény 18-cal jobb, mint a tavaly októberi, s öttel, mint az 1972-es választás eredménye. asszony nyomban a kórházba haj­tatott. Szandzsaj Gandhi, a kormány­fő második fia, az Indiai Nem­zeti Kongresszus (I) Párt, a kor­mánypárt főtitkára, s a szerve­zet ifjúsági szárnyának rendkí­vül befolyásos vezére volt. Janu­árban jutott képviselői mandá­tumhoz, édesanyja pártjának ha­talmas választási győzelme jóvol­tából. Személye évekkel ezelőtt kulcs- fontosságú üggyé vált az országos politikában. Az utóbbi időkben Szandzsaj Gandhi egyre jelentősebb szere­pet vállalt az országos politiká­ban, és általános véleménnyé vált, hogy személye majdan akár In­dira Gandhi utódjaként is szá­mításba jöhet. (MTI) a velencei csúcs A liberális párt győzött Japánban Meghalt az indiai kormánypárt főtitkára KÍNAI KÜLPOLITIKA Veszedelmes játék Hua Kuo-feng Tokióban, Keng Piao Washingtonban, Huang Hua a skandináv fővárosokban, majd Bonnban — a világsajtó az elmúlt hetek élénk kínai diplomáciájában egyöntetűnek ítéli az erőteljesen szovjetellenes hangsúlyt. Még ak­kor is a szóvjetellenességé az első­ség, amikor a kínai sajtó Ronald Reagan republikánus elnökjelöl­tet támadja. Reagan ugyanis Taj­van újraélismerését latolgatja megválasztása esetére. „Ez a moszkvai terveknek használ” — jegyzi meg ingerülten a Zsenmin Zsipao. Amikor Pekingbe érkezé­se napján Jorge Videla argentin elnököt üdvözlő cikk jelenik meg a kínai sajtóban, a kommentárban ott áll: „Latin-Amerikát fenyege­ti a szovjet hegemonizmus” ... Hua Kuo-feng nemrég Tokióban járt. A televízióban közvetített negyvenötperces beszédében jó néhány percet szánt a Szovjet­unió elleni kirohanásokra. Kijelen­tette, hogy „a hegemonisták” — ezt a kifejezést félreérthetetlenül a szovjet és a vietnami politiká­ra alkalmazzák — „veszélyes lé­péseket tesznek a közvetlen fegy­veres támadás, a hódítás és a ka­tonai fenyegetés irányában”. Hua azt ajánlotta: Peking és Tokió „fogjon össze és fokozza együtt­működését, együttes reagálását a nemzetközi helyzetre”. Mire jó a Landsat-D? A japán—kínai „együttes rea­gálásra” szóló ajánlat mellett a kínai—amerikai együttműködés­nek már tényei vannak. Esztendő­nél hosszabb ideje, hogy az első, hivatalos bejelentés óta Washing­tonban is, Pekingben is hallgat­nak arról a különleges távközlési állomásról, amelynek eladását Kína számára személyesen Carter elnök engedélyezte. Amikor a Landsat—D műholdhoz kapcsoló­dó berendezés szállítására megkö­tötték a szerződést, óvatos magya­rázkodás hallatszott Washington­ból. Azt mondták: a Landsat—D arra jó, hogy a terméskilátások becslésében segítsen. Egy másik homályos 'szöveg már azt közöl­te: a távközlési állomás „segít Pe- kingnek a kontinentális talapzat mentén folyó olajkutatásban”. Majd éppen csak elszólás utalt arra, hogy a műholddal kapcso­latban levő berendezés katonai célt is szolgálhat... De ez nagyon régen, szinte „történelem előtti időben” volt. A vágtató tempójú kínai—amerikai 'kapcsolatbővítésben hol van már a magyarázkodás! Ma már nyíl­tan beszélnek. Amikor a minap Keng Piao miniszterelnök-helyet­tes, a KKP katona} bizottságának főtitkára Washingtonba látoga­tott, a sajtó megírta, hogy „meg­érkezett a kínai katonai politika igazi főnöke” és világossá vált: a „kínai kártyára játszó” Carter el­nök számít Pekingre, mint az enyhülés elleni terv megvalósítá­sában részt vevő társra. Nincs többé szó arról, hogy „Peking nem vásárolhat katonai értékkel is bíró felszerelést”, amint ezt Harold Brown ame­rikai hadügyminiszter januári pe­kingi útja után hallottuk. Most éppen Brown közölte Kenggel, hogy Kína ezentúl repülőgépeket, szállítóhelikoptereket, radar- és távközlési berendezéseket és szá­mítógépeket vásárolhat az Egye­sült Államokban. Mire kell mindez Kínának? Pe­king nem titkolja. „Kína és az Egyesült Államok azonos nézete­ket vall arról, hogy a nyolcvanas években határozottan kell reagál­ni a stratégiai kihívásokra” — ír­ta a Zsenmin Zsipao és Keng Washingtonban meg is magyaráz­ta, hogy a Kambodzsának nyúj­tott vietnami és az Afganisztán­nak nyújtott szovjet segítséget te­kinti „stratégiai kihívásnak”. Ne feledjük, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főta­nácsadója, Zbigniew Brzezinski majdnem szó szerinti így beszélt, amikor legutóbb Pakisztánban járt. Hua tokiói kijelentései között is akadt, amely Brzezinski-elkép,- zeléseket fejezett ki, hiszen a nem­zetbiztonsági főtanácsadó szokott „Moszkva gondosan kidolgozott ázsiai stratégiájáról” beszélni. S a kínai miniszterelnök Tokió és Pe­king katonai együttműködését em­legetve célzott az amerikaiakra, „a csendes-óceáni térségéért vál­lalt együttes felelősség” jegyében. Holbrooke kérdései A kép teljessége kedvéért az új kínai—amerikai—japán kap­csolatrendszerről érdekes washing­toni állásfoglalás is elhangzott. Richard Holdbrooke külügyi ál­lamtitkár június első napjaiban utalt arra, hogy Peking és Tokió, Peking és Nyugat-Európa, Peking és Washington kapcsolatainak kö­zös elemei vannak, s ez a közös elem — a szovjet politikával való szembefordulás. Ám Richard Holdbrooke három érdekes kérdést is feltett: „Vajon a kínaiak együtt tudnak-e majd élni egy független államokból ál­ló világgal, avagy visszatérnek ahhoz a nézethez, hogy a nemze­tek hierarchiájában ők központi és magasabbrendű szerepet ját­szanak, s ez előtt a többieknek meg kell hajolniok?” — szól az első, a közelmúlt pekingi politi­kájára célzó kérdés. „Vajon ké­pes lesz-e Kína arra, hogy befo­gadja a külföldi eszméket és mű­szaki vívmányokat anélkül, hogy ez idegengyűlöletet váltana ki?” — teszi fel ezután a kérdést az amerikai külügyi államtitkár. A harmadik kérdés egy feltételezett gyors — az évezred végéig zajló — fejlődés utáni Pékingre utalva firtatja: „Vajon egy gazdag és hatalmas Kína belül vezeti-e le energiáit, avagy expanzionistává válik?” Az amerikai államtitkár nem felelt a kérdésekre. Ám volt még két érdekes megjegyzése. Az egyik: „Milliónyi spekuláció van Kína holnapját illetően, de eddig minden jóslatot megcáfoltak az esmények ...” A másik: „ .,. a különböző hatalmi központok között mind bonyolultabb játék alakul ki”. Nos, a pekingi felszólításra ez világos gondolat. Bonyolult játék, veszedelmes játék: résztvevői a nemzetközi enyhülés léte, meg­maradása ellen játszanak. G. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom