Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

2 • PETŐFI NfiPE • 1980. május 31. Szovjet-nyugatnémet gazdasági együttműködési program események sorokban ISTANBUL ______________■ A török hatóságok pénteki beje­lentése szerint csütörtökön éjjel az ország különböző részein legkeve­sebb 14 személy vesztette életét terrorista merényletek következté­ben. A közép-törökországi Corum- ban a szélsőjobboldali nemzeti mozgalom pártjával rokonszenve­ző csőcselék feldúlta és kifosztotta az ellenzéki köztársasági néppárt híveinek mintegy 100 boltját. Ked­den Ankarában meggyilkolták Gün Sazakot, a Nemzeti Mozga­lom Pártja elnökhelyettesét. A po­litikus párthívei és újfasiszta elv­barátai azzal vádolják a Köztár­sasági Néppártot, hogy ő áll a gyilkosság mögött Az uszítás nyo­mán merényletek sorát követik el a néppárt hívei ellen. (MTI) BELGRAD_____________________ A világhelyzet időszerű kérdé­seiről tárgyalt Belgrádban Milos Minies, a JKSZ KB Elnökség tag- já elnökletével a Jugoszláv Szö­vetségi Külpolitikai Tanács. Az ülésről kiadott közlemény hangoztatja: „a tanácskozáson Ju­goszlávia köztársaságainak és tar­tományainak képviselői kifejezték meggyőződésüket, hogy az állam­férfiak nemrég Belgrádban, Bécs- ben, Varsóban és másutt tartott találkozói a megbeszélések jelen­tőségét és szükségességét bizonyít­ják, másrészt pedig azt, hogy ez az egyedüli mód a nemzetközi fe­szültség csökkentésére, a problé­mák és válságok békés megoldá­sára. A közlemény végül aláhúz­za: „Jugoszlávia következetesen tevékenykedik azért, hogy a mad­ridi találkozó sikeres legyen”. (MTI) PHNOM PENH________________ A Kambodzsa belügyeibe való súlyos beavatkozásnak minősítik Phnom Penhben a genfi „Kam- bodzsa-konferenciát”. Az SPK hi­vatalos kambodzsai hírügynökség kommentárjában megállapítja: „A Peking és Washington által szor­galmazott Kambodzsa-ellenes kampány napról napra fokozódik. Sajnálatos módon az ASEAN-or- szágok ilyen helyzetben javasol­ták az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának védnöksége alatt álló értekezlet megtartását”. WASHINGTON Az amerikai kormányzat enge­délyezte, hogy amerikai cégek több száz millió dollár értékben — ál­lítólag nem támadó rendeltetésű — katonai felszereléseket adjanak el Kínának — jelentette be csü­törtökön Washingtonban, Keng Piao kínai miniszterelnök-helyet­tessel tartott megbeszélései után, Harold Brown amerikai hadügy­miniszter. Brown elmondotta, hogy egye­bek között légvédelmi radarok, he­likopterek és távközlési eszközök, valamint számítógépek eladásáról van szó. BONN Huszonöt évre szóló gazdasági együttműködési program elfoga­dásával ért véget pénteken Bonn­ban a szovjet—nyugatnémet kor­mányközi vegyes bizottság kétna­pos munkája. Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese és Ottó Lambsdorff nyugatnémet gazda­ságügyi miniszter közös sajtóér­tekezletén rendkívül hasznosnak minősítette a tárgyalásokat. Előzőleg Tyihonov felkereste Helmut Schmidt kancellárt. Esz­mecseréjükön a kétoldalú gazda­sági együttműködés kérdésein kí­vül a nemzetközi politika számos problémáját is áttekintették. Egy kormányszóvivő szerint a két po­Bonn vendége Nyikolaj Tyiho­nov, iszovjet miniszier elnök-he­lyettes, Moszkváé pedig Óla Ulls- ten svéd külügyminiszter. Bő egy éve ez a két esemény önmagában aligha tarthatott volna számot kü­lönösebb érdeklődésre, amióta azonban iaz enyhülés folyamata megtorpant, a bonni és a moszk­vai .hír mégis kiemelkedik az in- formációzuhatagból. Napjaink­ban ugyanis minden józan politi­kus .— szerencsére a nyugati fél­tekén is sokan vannak ilyenek — a párbeszéd folytatását szorgal­mazza. Tárgyalásokon és eszme­cseréken tisztázódhatnak a félre­értések, kerülnek napvilágra olyan új elemek, amelyek alkalmasak a nézeteltérések elsimítására, a vál­sággócok föloldására. Az NSZK vezetői nem egyszer hangsúlyozták országuk különle­ges felelősségét az európai béke és biztonság fenntartásáért. Az is közismert, hogy a bonni kormány, bár a nemzetközi helyzet értéke­lésében Washingtonnal azonos módon vélekedik, a megoldások tekintetében nem igazodik telje­sen az VSA álláspontjához. Ép­pen ezért rendkívül fontos té­nyezőként esik latba a szovjet— nyugatnémet gazdasági, műszaki és tudományos együttműködéssel foglalkozó' kormányszintű ve­gyes bizottság megállapodása a két állam 25 évre szóló gazdasági és ipari együttműködésének konkrét programjáról. Leonyid Brezsnyev 1978-as bonni tárgyalásaink kö­tötték meg ezt a keretszerződést. Leginkább az energia- és nyers­anyagellátásban, a fémfeldolgo­litikus egyetértett abban, hogy az ilyen találkozók feltétlenül szükséges hozzájárulást jelente­nek a kelet—nyugati párbeszéd felújításához. A hosszú távú együttműködési programban — amelyet a két ország az 1978. május 6-án alá­írt keretszerződés előírásainak megfelelően dolgozott ki — a gazdasági és ipari kooperáció fő célkitűzéseit rögzítették. A prog­ramot aláírásra a két kormány elé terjesztik. Mint Lambsdorff a pénteki sajtóértekezleten hang­súlyozta, a konkrét kooperációs programokban érdekelt vállala­tok soron következő feladata az, hogy ezeket a programokat — zásban valósul meg a jövőben a szovjet—nyugatnémet kooperáció, ezenkívül az NSZK részt vesz a szovjet tengerparti olaj- és föld­gázkutatásokban. Tyihonov miniszterelnök-he­lyettes Schmidt kancellárral is tárgyalt. Az NSZK kormányfője a közeljövőben Moszkvába ké­szül, s a mostani eszmecserén e látogatás részleteit is megbeszél­ték. Jelentős esemény a svéd kül­ügyminiszter moszkvai útja is. A Szovjetunió és Svédország között nincsenek vitás kérdések, noha a nemzetközi élet egyes eseményei­nek megítélésében nem esik egy­be a véleményük. Az azonban bi­zonyos, hogy Moszkvában nagy rokonszenv övezi a semleges skan­dináv ország erőfeszítéseit a lesze­relésért, az enyhülésért. Gromiko és Óla Ullsten megbeszéléseinek központjában valószínűleg az ez­zel összefüggő kérdések állnak. Két hír, két tárgyalás kapcsán megállapíthatjuk: a világban las­san mégiscsak fölülkerekedik a realitások iránti érzék. Csakis a józan ész, a megfontoltság és a tárgyalások vezethetnek a nézetek tisztázásához. A párizsi, bécsi, varsói, moszkvai és bonni talál­kozók jelzik, hogy a békés meg­oldások felé vezető úton tornyo­suló akadályok nem' leküzdhetet- lenek. Gy. D. állami támogatással — a gyakor­latba ültessék át. Mint a szovjet miniszterelnök- helyettes elmondotta, a hosszú távú program súlypontjait a föld­gázkitermelés, a földgázvezeté­kek és berendezések terén való együttműködés^ számos szovjet vegyipari létesítmény és az os- koli elektrofémkohászati kombi­nát nyugatnémet részvétellel tör­ténő építése képezik. A Szovjetunió mindeddig meg­bízható gazdasági és kereskedel­mi partnere volt a nyugati or­szágoknak, és a jövőben is az marad — mutatott rá Tyihonov. A kelet—nyugati együttműködés hosszú távú tervezésével a szovjet fél , hangsúlyozza, hogy célja a békés építőmunka. (MTI) Tüntetések Dél-Afrikában A dél-afrikai helyzet tanulmá­nyozására az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának sürgős összehívását kér­ték csütörtökön este a világszerve­zet afrikai tagállamai. A kérést Marokkó állandó ENSZ-képviselő- je terjesztette elő a 50 tagú cso­port megbízásából. A fajüldöző rendőrség csütörtö­kön újabb ostromot indított a fok- városi egyetem ellen, amelynek hallgatói hetek óta békésen tün­tetnek a faji megkülönböztetés el­len. A rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, könnygázgránátokkal próbálták szétoszlatni a tiltakozó fiatalokat. Több hallgatót őrizetbe vettek. Dél-Afrika diákjai immár hat hete tüntetnek, bojkottálják a ta­nítást. Azonos oktatási feltételeket követelnek a fehér és a színes bő­rű fiatalok számára. Kompromisszum az EGK-ülésen A Közös Piac kilenc tagállamá­nak külügyminiszterei csütörtök éjszakai»maratoni ülésük után pén­teken reggelre elvi megállapodásra jutottak abban, hogy jóváhagyás­ra kormányaik elé terjesztenek egy egyezménytervezetet, amely rendezi Nagy-Britannia közös pia­ci költségvetési hozzájárulásának problémáját.' Tegnap megegyeztek ' abban, ‘hogy Nagy-Britannia hozzájárulá­sát az 1980-as és 1981-es j évre összesen 1,6 milliárd fonttal csök­kentik. Ha a kilenc tagállam kormánya jóváhagyja a javasait elvi meg­állapodást, akkor — szabaddá vá­lik az út a .mezőgazdasági felvá­sárlási áraknak a közeljövőben bekövetkező 5 .százalékos' emelése előtt is. (MTI) NAPI KOMMENTÁR DÉL-KOREA Reform vagy erőszak ? Rendkívüli politikai feszültség­ről, szinte polgárháborút idéző Helyzetről érkeztek hírek az elmúlt időben Dél-Koreában. A Szöultól délre fekvő 800 ezres Kvangzsu napokig a felkelők kezén volt, akik kiszorították a városból a rend helyreállítására odavezényelt 10 ezer (!) főnyi katonaságot. A kormányellenes megmozdulások nem korlátozódtak egyedül Dél- Csölla tartományra; utcai ösz- szecsapások, sok ezres diáktünte­tések zajlottak más körzetekben, s magában a fővárosban is. A feszültség háttere A belpolitikai feszültség kiéle­ződésének hátterében álló ténye­zők közül a legfontosabb kétség­telenül az az .elégedetlenség, amely az ország demokratikus irányú átalakulásának elmaradá­sából faikad. Jó néhány szakértő már Pák Csöng Hi elnök tavaly októberi meggyilkolását is azzal magyarázta, hogy a diktátor el­távolításával az ellenzéki erők radikalizálódását akarták meg­akadályozni. Ezt a próbálkozást sugallta valószínűleg az USA is, hiszen az Egyesült Államoknak stratégiai érdekeinél fogva egyál­talán nincs ínyére, hogy ázsiai szövetségesénél egy — elméletileg persze helyeselt — liiberalizálódá- si folyamat ellenőrizhetetlen, erő­szakos formában játszódjék le. Jobb megoldás lenne egy olyan „kézben tartott”, felülről irányí­tott 'reformpolitika, amely meg­szüntetné a Pak-rezsim egyes ön­kényuralmi intézkedéseit, de nem vetetne a rendszer kül- és belpo­litikai jellegének alapvető meg­változásához. A lakosság széles rétegei, el­sősorban a diákok Pák Csöng Hi halála után valódi, s gyors de­mokratikus változásokat vártak. Az ellenzéki pártok, főként a Kim Jung Szám vezette Űj Demokra­ta Párt úgyszintén.. Követelik mindenekelőtt a rendkívüli álla­pot eltörlését, a választások azon­nali kiírását, az 1972-es alkotmány felszámolását, s síkra szállnak a politikai foglyok szabadon bo­csátása, a cenzúra, á halálbünte­tés megszüntetése mellett. Mind­ebből már kiderül, hogy az ellen­zék általános programja nem rendszerváltozásra irányul, ha­nem csak a polgári demokratikus berendezkedést szorgalmazza. A kevés is túl sok... Az október óta eltelt néhány hónap mégis azt 'bizonyítja: a Pák Csöng Hi helyébe lépett ve­zetés nem sietett el semmilyen intézkedést. Az első csalódás az volt, hogy az elnök utódját a ré­gi fejlbólintó Nemzetgyűlés ne­vezhette ki. Az új elnök. Csői Kju Ha ez idáig jobbára csupán ígé­retekkel szolgált, jelezve, hogy jóval lassúbb, felemásabb válto­zásokat tart csak elképzelhetőnek. Hangsúlyozta például, hogy egy esetleges új alkotmánynak is biz­tosítania kell az „államhatalom folyamatosságát”, s — utalás az állítólagos észak-koreai fenyege­tésre — szem előtt kell tartania a nemzetbiztonsági szempontokat. Szó sem volt tehát gyökeres sza­kításról ... A majd két évtizedes Pak-kor- szakban nevelkedett katonai ve­zetés egy része azonban még így iá túl soknak tartja a polgári po­litikusok engedményéit. Fegyveres akciókat is igényibe véve eltávolí­tották a főtiszti 'kar számos tag­ját, akik elfogadták a reformpo­litikát, s Csun Tu Hvan szemé­lyében ma az a tábornok Dél- Korea „erős embere”, aki a vál­tozások korlátozott mértékét is helyteleníti. Különösen, hogy fennáll a veszély: a kormányelle­nes indulatok a gazdasági hely­zet viszonylagos rosszabbodásával párosulva általános elégedetlen­séghez vezethetnek. (Intő jel volt például tavasszal több ezer bá­nyász sikeres sztrájkakciója.) Az erőszak határai A hadsereg tehát fékezőként lép fel abban a liberalizálódási folya­matban, amelynek pedig a polgári kabinet amúgy sem diktált vala­mi gyors tempót Dél-Koreában. Május 20-án lemondott a kor­mány, beismerve, Jiogy nem képes véget vetni az állandósult utcai összecsapásoknak, tüntetéseknek. A katonai hatóságok ezt követő intézkedései már nem vádolhatok .kétértelműséggel”: betiltották a politikai tevékenységet, kiterjesz­tették a rendkívüli állapotot, be­záratták a parlamentet, az egye­temeket. Tilos a munkabeszünte­tés, katonák őrködnek a stratégiai fontosságú pontoknál, megszapo­rodtak a letartóztatások. Mindez a diktatórikus vonal előtérbe ke­rülését jelzi. Töíbb megfigyelő már arra is figyelmeztet: Csun Tu Hvan tábornok a néhai rette­gett és gyűlölt diktátor örökébe is léphet. Reformokat vagy erőszakot? — ez az alternatíva jellemzi jelen­leg az országot. A politikai stabi­litás elérését csak az ellenzéki erők megfékezésével remélhetik a «tábornokok, az erőszak viszont — hangsúlyozta a napokban Kim Jung Szám — fokozódó ellenállás­hoz vezethet. A hadsereg „rend­csinálásának” sikere tehát kérdés ses Dél-Koreában. / Szegő Gábor Kádár János fogadta Jurij Naumenkót és Nyikolaj Szilcsenkót Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára — Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Miniszter- tanács elnökének, valamint Ko­rom Mihálynak, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának társaságban — pénte­kén a Központi Bizottság székha­zában fogadta a hazánkból vég­legesen hazatérő Jurij Naumenko vezérezredest, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka magyarországi képviselőjét és Nyikolaj Szilcsen- ko vezérezredest, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokának újonnan kinevezett magyarorszá­gi képviselőjét. Jurij Naumenko vezérezredes­nek, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői fő- parancsnoka magyarországi kép­viselőjének — hazánkból történő végleges hazautazása alkalmából — ia magyar ' és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága, a test­véri hadseregeinket összefűző in­ternacionalista kapcsolatok elmé­lyítése terén kifejtett munkássága elismeréseként a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa a Nép- köztársaság Zászlórendje kitünte­tést adományozta. Pedagógusnapi ünnepség (Folytatás az 1. oldalról.) vári Jakabné, a felsőszentiváni nevelőotthon gazdasági vezetője, Galántai Jánosné, a bajai Kenye­res Júlia Leánykollégium igazga­tója, Gulyás Endre, a nyárlőrin­ci általános iskola igazgatója, Gu- rály Miklós, a kiskunhalasi felső­városi általános iskola tanára, Gu- rályné Légi Ilona, a kiskunhalasi Gagarin téri napközi otthonos óvo­da vezető óvónője, Gyimes Gyu- láné, a bajai Alsófokú Oktatási Intézmények gondnokságának ve­zető gondnoka, Halasy Gábor, a kalocsai Dózsa György Mezőgaz­dasági Szakközépiskola igazgató- helyettese, Hegyes Kárölyné, a kiskunhalasi Fazekas Gábor úti Általános Iskola élelmezési veze­tője, Horváth Jenőné, a kiskun- majsai napköziotthonos óvoda óvónője, dr. Ispanovity Jánosné, a kiskőrösi 621. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára, lványi Lászlóné, a kiskunfélegy­házi Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola napközis nevelője, Jakubek Ferenc né, a kecskeméti árpádvá­rosi óvoda dajkája, Jenei Lajosné, a bajai Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola tanára, Józan Lídia, a kecskeméti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, Józsa Zsófia, a kun fehértói nevelőotthon takarí­tónője, Judik Menyhért László, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet ’igazgatója. Kajtáf Lőrincné, a Garai Általános Is­kola és napköziotthon dolgozója, Kanizsai József.né, a kerekegy­házi napköziotthonos óvoda óvó­nője. Kapus Béláné, a kiskunfél­egyházi Móra Ferenc Általános Iskola tanára. Katona Tibor, a Kiskőrösi Járási Hivatal Művelő­désügyi Osztályának tanulmányi felügyelője, Kákonyi Ferenc né, a Kalocsai 6. sz. Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője, Kanál Zsigmondné, a Solti általános is­kola. tanítója, Kárász András, a soltvadkerti Kossuth Lajos Álta­lános Iskola és Diákotthon igaz­gatóhelyettese, Kovács Györgyné, a Tompái Általános Iskola tanító­ja, Kovács Istvánné, a kecskemé­ti Hunyadivárosi Általános Isko­la tanítója, Kovács Sándor, a páhi általános iskola igazgatója, Kőszegi Henrikné, a bajai Fran­kel Leó német nyelvű gimnázi­um tanára, Krizsik Lászlóné, a Bács-Kiskun megyei Tanács Mű­velődésügyi Osztályának főelő­adója, Lakatos Ferencné, a Ho- mokmégyi - Általános Iskola nap- közi vezető ie, Lakos Benőné, a kunfehértói nevelőotthon szakács­nője. Lassú Tiporné, a kiskunfél­egyházi Vörös Hadsereg úti óvo­da vezető óvónője, Lódri Istvánhé, a kelebiai általános iskola taná­ra. Magyar Mihály né, a kunfe­hértói nevelőotthon kertésze, Ma­gány Józsefné, a Pálmonostorai Általános Iskola tanítója. Maioro- sy Mihálvné. a Bácsalmási Vörös­marty Általános Iskola nevelőle. Makai Laiosné, a kecskeméti Tóth László Általános Iskola Igazgató- helyettese. Málnás Mária, a mű­kertvárosi óvoda vezető óvónője, Márton Istvánná, a süknsdi isko­lai napközt otthon nevelője. Mé­száros Kamiimé, a kiskunhalasi általános Iskola igazgatóhelyette­se. Mikii Istvánné. a Naevbaracs- kai Általános Iskola tanára. Mol­nár Ferencné. a kiskunhalasi ál­talános iskolai diákotthon neve­lőié, dr. Molnár Jánosné, a Bá­lái Központi Általános Iskola igazeatóhelvettese. ár. Nagy Béla, a Solt—Kissóltl Általános Iskola ieazsatóia. Naav Ferencné, a kecs­keméti Bánvai Júlia Gimnázium és Egészségügvi Szakközépiskola tanára. Nagy Istvánné. a Kiskő­rösi Pnzsonvi úti Óvoda dajkáia. Németh László, a kecskeméti gvógypedaeóeiai foglalkoztató is­kola nevelőtanára, dr. Nyámádi 1 Józsefné, a kalocsai I. István Gim­názium ,és Szakközépiskola gaz­dasági vezetője, Papp Ferencné, a jánoshalmi általános , iskolai diákotthon nevelője, dr. Pap Ist­vánné, a kecskeméti leninvárosi általános iskola tanára, Patocskai Ferencné, a Kunbajai Általános Iskola tanítója, Pécsi Sándorné, a kalocsai I. sz. általános iskola igazgatóhelyettese, Pécsi László­né, a kunfehértói nevelőotthon nevelője, dr. Pető Jenöné, a kis­kőrösi Rákóczi úti 2. sz. óvoda vezető óvónője, Pestality Antal, a kiskunhalasi Szilády Áron Gim­názium és Szakközépiskola taná­ra, Pintér Istvánné, a kecskeméti Nyíri úti óvoda dajkája, Pogány lmréné, a kecskeméti 623. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet pénz­tárosa, Rapavi Kázmérné, a Mély­kúti Általános Iskola tanítója, Rideg Vince, a szakmán általános iskola napközis nevelője, Rózsa Sándorné, a kunfehértói nevelőott­hon konyhai dolgozója, Sáfrán Józsefné, a keceli 2. sz. napközi­otthonos óvoda óvónője, Selb Györgyné, a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Általános Iskola tanára, Sibalin Istvánné, a kecs­keméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Szabó József­né, a kiskunhalasi II. Rákóczi Fe­renc Szakközépiskola tanára, Szatmáry Tamásné, a Kunszent- miklósi Általános Iskola tanítója, Szávay Istvánné, a Hartai Álta­lános Iskola tanítója, Szerdahe­lyi Andorné, a jakabszállási álta­lános iskola tanítója, Szesztrien- ka József, a vaskúti általános iskola tanára, Szulcsán Erzsébet, a jánoshalmi általános iskola ta­nára, Szűcs Benőné, a kiskunha­lasi 618. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet raktárosa, Szyétek Jó-, zsefné. a Kalocsai Járási Hivaiál osztályvezetője, Takács J6i$efj'ja kecskeméti Városi Tanács műve­lődésügyi osztályának főelőadója, Tóth lmréné, a dunaegyházi nap­köziotthonos óvoda dajkája, Tóth Mihályné, a kecskeméti Pedagó­gus Továbbképző Intézet műszaki vezetője, dr. Török Istvánné, a kecskeméti Petőfi Sándor Általá­nos Iskola tanítója. Tubák Margit, az izsáki Táncsics Mihály Álta­lános Iskola tanítója, Turfit La­josné, a bajai Kinizsi úti napkö­ziotthonos óvoda dajkája, Urbén Irma, a Fülöpszállási Általános Iskola dajkája, Valach Pálné, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Általános Iskola tanára, Várszegi Gyula, a Kalocsai I. István Gim­názium és Szákközépiskola mű­helyfőnöke, Vavra István, a Lajosmizsei Általános Iskola ta­nítója, Vincze Lajosné, a Tisza- kécskei II. sz. Általános Iskbla igazgatóhelyettese, Weither Vil­mos, a kecskeméti 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazga­tója, Völgyesvári Lászlóné, a bó- csai általános iskola főzőnöje, Ziláhy Ferencné, a kecskeméti Kisegítő-foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon tanára. A Munkaügyi Minisztérium KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitünte­tést adományozott Szász Sándor­nak, a kiskunfélegyházi 608. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki oktatójának. A munka­ügyi miniszter KIVÁLÓ MUN­KÁÉRT kitüntetést adományozott Bodrogi Ferencnek, a kecskeméti 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet főelőadójának, György Istvánnak, a kecskeméti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesének, Szabó Zoltánnak, a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregysége tanmű­hely-vezetőjének. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetést kapott továbbá az Egészségügyi Minisz­tériumtól Mészáros Lászlóné, , a kecskeméti Bátyai Júlia Gimná­zium és Egészségügyi Szakközép- iskola szakoktatója, valamint a Belkereskedelmi Minisztériumtól Bűz Ildikó, a kecskeméti Kereske­delmi és Vemdéglátóipari Szak­munkásképző Intézet tanára. Hatvannyolcán miniszteri dicsé­retben részesültek, s számosán megkapták a KISZ Érdemérmet, az \ Ifjúságért Érdemérmet, a Ki­váló Ifjúsági Vezető kitüntetési, az Űttörővezető Érdemérmet, és á Kiváló Űttörővezető kitüntetést. * A Kecskeméti óvónőképző In* tézetben tegnap ugyancsak kitün­tetéseket adott át Krajcsovszki József igazgató. Az oktatási mi­niszter KIVÁLÓ MUNKÁÉRT ki­tüntetését Tornyai Jenő intézeti tanár, Babodi Béla intézeti tanár és Ziskó Mária, a gyakorló óvoda óivónője kapta meg. Eszmecserék sora • A hadsereg egységei a felkelők egyik barikádját bontják szét Kvangzsuban. (Fotó: AP — MTI — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom