Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980 május 25. A HÉT ESEMÉNYEI KÉPEKBEN HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMENYEK KRÓNIKÁJA HÉTF0: Varsóban rendkívüli csúcstalálkozón Brezsnyev és Giscard d’Estaing áttekintette a nemzetközi kérdéseket. — Feloszlatták a japán parlamentet. — Brezsnyev táviratban üdvözölte Khomeini ajatollahot a szovjet—iráni diplomáciai. kapcsolatok létrejöttének 60. évfordulóján. KEDD: Muskie amerikai külügyminiszter sajtóértekezletén bírálta Franciaországot. — Teheráni cáfolat arról, hogy az USA és Irán megegyezett volna a túszok szabadon bocsátásának feltételeiről. — Lemondott a dél-koreai kormány*. — Brezsnyev Moszkvában- fo­gadta Verdet román miniszterelnököt. SZERDA: Québec választópolgárainak többsége elutasította a népsza­vazáson a függetlenség gondolatát. — A francia külügyminiszter visszautasította Muskie vádjait. — Pák Csöng Hun lett Dél-Ko- rea új miniszterelnöke. — A michigani előválasztáson a republi­kánusoknál Bush váratlan győzelmet aratott Reagannel szemben. CSÜTÖRTÖK: Gustáv Husákot választották meg ismét Csehszlovákia köztársasági elnökévé. — Polgárháborús összecsapások Dél-Ko- reában, Kvangzsu város és környéke a felkelők kezén. — Az amerikai képviselőház döntött az MX-rakéta és a B—1 hadászati bombázó gyártásáról. — Véget ért a 11. „iszlám konferencia”. PÉNTEK: Damaszkuszban ülésezik az El Fatah, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet legfontosabb szervezete. — Lemondott az amerikai külügyminiszter’ szóvivője. — A szocialista internacio- nálé közvetítésre készül az amerikai—iráni viszályban. SZOMBAT: A dél-koreai csapatok körülvették Kvangzsu városát és támadást kezdtek a felkelők ellen. — Mubarak egyiptomi alelnök Szadat üzenetét átadta Carter elnöknek. — Az izraeli kormány nem hajlandó engedményekre a palesztin önkormányzat és Je­ruzsálem ügyében. A hét három kérdése Milyen ellentétek adódnak a nyugati táborban a bécsi és a varsói találkozók után? 'Nem először jelentkezik bizal­mi válság Amerika és Nyugat- Európa között a második világ­háború vége, pontosabban a hi­degháború kezdete óta. Párizsban vagy Brüsszelben, Rómában vagy később Bonnban időről időre ké­telkedtek az amerikai szándékok önzetlenségében, az óceánon túli szövetséges által hirdetett szoli­daritásban. A bizalom hiányát — akárcsak egy pontos politikai hő­mérő — mindig az jelzi, ha a konzultációk hiányos voltát vagy elmaradását panaszolják fel a partnerek. Ha azt; vetik, a másik, (vagy a többi) szemére, hogy. nem ■ tájékoztatta előre a szövetsége^ , sét, hogy nem kérte ki előre a véleményét, hogy nem hangolta össze lépéseit... A NATO-ban 1956 óta kisebb- nagyohb időközökben újra meg újra napirendre tűzik a konzul­táció kérdését, s minden ilyen al­kalommal megfogadják, hogy ez­után mindig konzultálnak. De, ha Washington — például — kommandóakcióra ad ki paran­csot, akkor ennek kudarcáról már • csak a rádióból értesülnek a szö­vetséges kormányok. Viszont — s Muskie sajtókonferenciáján bő­ven volt erről szó — Párizsban sem tartják szükségesnek az USA vezetőit jó előre tájékoztatni ar­ról, hogy Varsóiban rendkívüli csúcstalálkozó készül a szovjet és a francia államfő között, Pedig 72 óra sem telt el a bécsi ünnepi perceket követően, amikor is egy asztalnál ült az amerikai és a francia külügyminiszter. . Volt-e konzultáció vagy sem — ez túlajdonképpen másodrendű kérdés. Sokkal fontosabb a bizal­mi válságnak az az eleme, hogy Nyugat-Európa láthatóan megelé­gelte az amerikaiak — többek közt választási megfontolásokból is eredő — „mini-hidegháborús” diplomáciáját, és azzal próbál Washingtonra nyomást gyakorol­ni, hogy külön kapcsolatokat ke­res a Szovjetunióval. Mennyire ■ különbözik például Schmidt bon­ni kancellár véleménye az ame­rikaiakétól a Brezsnyev—Giscard d’Estaing találkozó értékelésében. S nagy aktivitással szervezi a nyugatnémet diplomácia Schmidt és Genscher nyár eleji moszkvai látogatását... Mi történik Dél-Koreában? Kezdjük történelmi visszapil­lantással: a hidegháború az 50-es évek elején egyetlen térségben változott melegháborúvá, azaz igazi háborúvá — Koreában. Mi tö.bib, itt valóságos világháborús veszély jelentkezett, hiszen a koreai ellenforradalmi erők mö­gött hadviselőként beavatkozott Amerika, még ha az ENSZ kék zászlaját is tudta felhasználni. -Aztán -a -fegyverszünet tnyomán ! kettészakították ■hz-országot: ásza- 1 kon, a KNDK-ban hozzáláttak á ! szocializmus építéséhez, délen pedig kialakították az imperializ­mus ázsiai hídfőállását. Hányszor volt szó a Dél-Koreá- ban állomásozó amerikai haderők részleges vagy teljes kivonásáról! Minden alkalommal az amerikai és a világközvélemény lecsillapí­tása végett... Kezdetben nem • sokat törődtek magával a dél-koreai közvéle­ménnyel. Li Szin Man vagy Pák Csöng Hi diktatúrája idején kí­méletlenül, de hatásosan elfojtot­ták a nép hangját, az ellenzék vezetőit, a diktátorok ellen tün­tető diákokat börltönlbe zárták. A dél-koreai titkosszolgálat bérgyil­kosai még a Nyugat-Európában vagy Amerikában élő, tanuló dél­koreaiak között is szedtek áldo­zatokat. Kétségtelen, hogy ez a kegyet­len diktatúra idővel kényelmet­lenné vált még Washington szá­mára is. Különösen, amikor ki­derült, hogy amerikai szenátoro­kat, képviselőket vesztegettek meg a dél-koreai rezsim ügynökei. Nincs kizárva, hogy amerikai jó­váhagyással kezdett újra fellépni a „mérsékelt” dél-koreai ellenzék. Az olimpiai bojkott kudarca • Szovjet—francia csúcstalálkozó volt a hét elején a lengyel főváros közelében. A képen bal szélen Leonyid Brezsnyev, vele szemben Gis­card d’Estaing, középen Edward Gierek a tanácskozáson, (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) • Szovjet—román kormányfői tárgyalások voltak Moszkvában. A képen Ilié Verdet román miniszterelnök (jobbra), mellette vendég­látója, Alekszej Koszigin. (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) 9 Az elmúlt hét végi faji összecsapások után sem csök­kent a feszült­ség Miamiban, .móbft .a jiatósá-: gok kilátásba .helyezték« a színes bőrűek problémáinak orvoslását. A képen minden­napos utcakép Miamiban. (Telefotó — AP — MTI) A diákok, munkások azonban nem akarnak amerikai igények szerinti „mérsékletet”, hanem gyökeres, demokratikus fordula­tot követelnek. A héten Kvang­zsu városában előbb százezres -tö­megtüntetésre került sor, utána felkelés kezdődött, a felkelt nép elfoglalta a várost. A kormány lemondott. Új miniszterelnököt állítottak Pák .Csöng Hun sze­mélyében-, aki korábban a titkos- szolgálat élén állott, s akit eddig is a -katonai rendszer „erős em­berének” tartottak. Ügy látszik, hogy a dél-koreai katonai körök a demokratikus szabadságjogokat követelő diákmegmozdulások el­fojtása ürügyén a maguk befolyá­sát igyekeznek erősíteni. Hiába lenne hát diákok, munkások, pa­rasztok [véráldozata a barikádo­kon? Aligha. A dél-koreai had­Francois-Poncet visszautasí- tta azokat az amerikai bírála- kat, " amelyekkel Giscard Estaing-t illették, amiért talál- izott Leonyid Brezsnyevvel arsóban. A külügyminiszter a ancia parlament ülésén szólalt 1. (Telefotó — MTI) Tollhegyen Muskie amerikai külügymi­niszternek ilyen megfogalma­zásban szegezte kérdését egy újságíró a State Department sajtókonferencia-termében: — Ügy látszik, az olimpiai bojkott összeomlott, valósággal rohannak az országok az olim­piára. Nines-e olyan érzése, sogy Amerika egyes , barátai ezáltal aláásták a helyzetün­ket? Az új külügyminiszter azt igyekezett bizonygatni, hogy több kormány támogatta az Egyesült Államok által diktált bojkottot, az olimpiai bizottsá­gok mégis ettől függetlenül hozták meg döntésüket. Kény­telen volt elismerni, hogy több olyan európai ország küldi el sportolóit Moszkvába, ame­lyektől . Washingtonban ezt nem várták volna... Mert ugyebár a franciák épp­úgy ott lesznek az olimpián, mint az olaszokba belgák épp­úgy, mint az angolok, a por­tugálok éppúgy, mint az oszt­rákok és így tovább... Az NSZK sportolói viszont távolmaradnak, hiszen nem­zeti olimpiai bizottságuk hosz- szas vita után 59:40 arány­ban a bojkott mellett foglalt állást — „keserű, szájízzel s úgy, hogy homokszemek csi­korogtak fogaink között”, aho­gyan a nyugatnémet vívószö­vetség elnöke mondta. S a híres hamburgi magazin­ban, a Spiegelben, Rudolf Augstein, a főszerkesztő meg­írta: „A szövetségi köztársa­ság nemzeti olimpiai bizottsá­gának nem volt más választá­sa, éppúgy, ahogyan a szövet­ségi kormánynak sem. Nyo­mást gyakoroltak ránk, hogy ne menjünk Moszkvába. De annyira már nem tudtak nyo­mást gyakorolni ránk, hogy a hivatalos személyiségeink el­hallgathatták volna vélemé­nyüket — tudniillik azt, hogy bennünket egy esztelen intéz­kedésre kényszerítettek.. Az egyik neves nyugatnémet sportoló, a vitorlázó Wolfgang Gerts a. maga finn dingijére . mindenesetre új nevet festett: „német földimogyoró^termesztő egyesület”. Nyilvánvaló utalás­sal — Carter elnök korábbi foglalkozására. Mire, persze, egyes sportve­zetők, akik a bojkottra sza­vaztak, azt válaszolták neki: „Igen, igen, de szél ellen nem lehet...” P. J. Közvetlenül az olimpiai ne­vezések határidejének lejárta előtt Moszkvában igen bizako­dóan készülnek a nemzetközi sporttalálkozóra. A szombati Szovjetszkij Szport újabb boj­kottellenes állásfoglalásról ad hírt, egyebek között arról, hogy a legújabb jelentések szerint az úszásban „nagyhatalomnak” szá­mító Ausztrália, valamint Spa­nyolország, Guatemala, Tanzánia, Nicaragua, Zambia és több ország sportolói — némelyek kormá­nyaik bojkottfelhívása ellenére — ott lesznek Moszkvában. Mindent összevéve, noha Moszkvában rendkívül sajnálatosnak tartják, hogy az amerikai és a nyugatné­met sportolók — két nagy sport­nemzet képviselői — az eddigiek szerint kormányaik erőszakos fel­lépése miatt nem vehetnek részt a moszkvai olimpián, a szovjet kommentárok egyöntetű megálla­pítása szerint ma már kimond­ható: az olimpia bojkottja ku­darcot vallott, s a játékokon a NOB tagországainak túlnyomó többsége, köztük számos nyugat­európai ország képviselteti ma­gát. A TASZSZ hírügynökség szom­bati kommentárja így foglalja sereg fellépése ellenére * futótűz­ként terjed az ellenállás az or­szág különböző vidékein', a fővá­rosban pedig főleg az egyetemi if­júság folytatja harcát, ‘ még a harckocsikkal is szembenézve. Mit hozott az iszlám országainak islamabadi konferenciája? Negyven olyan ország íkülügy- .mániszterei gyűltek össze múlt va­sárnap a pakisztáni Islamabad- ban, amelyeknek államvallása az mohamedán, vagy ahol a lakosság többsége mohamedán. Ez volt sor­rendben már a tizenegyedik „dsz- liám konferencia”. Az lett volna a feladata, hogy az iszlám orszá­gainak egységét erősítve vagy bizonyítsa, de inkább az mutat­kozott meg, hogy ez a heterogén közösség politikai és gazdasági okok .miatt nehezen juthat igazi egységre. Egy-két kérdés volt csupán, amelyben egyhangú ha­tározat született, így a palesztin problémáról, vagy Jeruzsálem kérdéséről azonosain nyilatkoztak. A Biztonsági Tanács összehívását követelték, hogy az ítélje el az izraeli parlamentet azért a dön­téséért, amelynek alapján Jeru­zsálem „örök időkre” Izrael fő­városa lenne. Ha az iráni helyzet alakulása kapcsán egyhangúlag fordult is szembe az ,ásziám kon­ferencia” az Egyesült Államokkal, ■látnivaló volt, hogy egyes Ameri- ka-'barát mohamedán országok a túszmentő akció kudarca után nem tudtak mi mást tenni, mint felsorakozni az Aimerika-ellenes határozat mellett... Irán küldöttsége airwayc."' „sem nyugat, sem kelet” jelszóval lé­pett fel, s például az afganisztáni kérdésiben a Szovjetuniót elma­rasztaló nyilatkozatokat tett, emellett pedig még korteskedett is a pakisztáni határozati javaslat elfogadtatásáért. Ki lehet találni, hogy mely nagyhatalmak állottak Pakisztán mögött... Az „iszlám konferencia” végül is bizottságot küldött ki az „afgán válság” tár­gyalásos megoldásának keresésére. A bizottság egyik — 'láthatólag hangadó — tagja Irán. Pálfy József össze az elmúlt hónapok esemé­nyeit: a sportolók és sportveze­tők nem voltak hajlandók csat­lakozni egyes országok politiku­saihoz, abban, hogy a népek kö­zeledésének szolgálata helyett energiájukat a népek közötti el­lenségeskedés szítására fordítsák. Jellemző — írja a TASZSZ —I hogy egyes nyugati országok sportolóinak Washington és né­hány vele együttműködő kormány, hibájából sokkal nagyobb akadá­lyokat kellett leküzdeniök, hogy elmehessenek Moszkvába, mint» amilyet a sportbeli eredmény­szintek elérése jelent. Á sportolók és sportszervezetek többségének becsületére válik, hogy szembe- szállnak a politikai nyomással, s elutasították az amerikai kor­mányzat próbálkozásait, hogy a sportvetélkedést a nemzetközi po­litikai vetélkedés eszközévé vál­toztassa. Moszkvában az olimpiai létesít­mények csaknem százszázalékos készültséggel várják már a spor­tolókat, s a rendezők el vannak szánva arra, hogy politikai int­rikáktól mentes sportjátékokat tartsanak a becsületes sportvetél­kedés, a bélcé és a népek közötti barátság eszméi jegyében. (MTI) Árvíz Jugoszláviában Jugoszlávia kontinentális ég­hajlatú vidékeinek nagy részén két hete szinte szakadatlanul esik, vagy szemerkél az eső. így a Szá- V;i és néhány jobb parti mellék­folyója, köztük a Jablanica, Vrbas és Jerkovica áradását követően a hét végére újabb folyók lép­tek ki a medrükből. . , A Dunán a Vaskapu—1 erőmű­nél létesített mesterséges tó szint­je az elmúlt négy nap alatt 4 métert emelkedett, a tekijai ki­kötőt és több száz hektár mű­velt földet elárasztotta, a klado- vo-negotini országutat pedig né­hány helyen alámósta vagy elbo­rította a víz. E vidéken a Duna jobb oldali mellékfolyói; a Ko- szovica, Velika folyó és Vratna szintén kiáradt. A kelet-bánáti Plandiste kör­nyékén — ahol április eleje óta négyzetméterenként 180 liter csa­padék hullott — 10 000 hektár gabonaföld áll víz alatt, s az anyagi kárt 210 millió dinárra be­csülik. A dél-szerbiai Brusz közelében a ruszini mesterséges tó rendkí­vül megnövekedett szintje miatt ki kellett költöztetni otthonából tizenkét családot. A tartós esőzések tucatnyi he­lyen földcsuszamlást, kő- és szik­laomlást idéztek elő. (MTI) Sikertelen puccskísérlet Iránban TEHERÁN Az iszlám köztársaság megdön­tésére irányuló összeesküvést lep­leztek le pénteken Iránban. Tehe­ránban bejelentették, hogy ellen­forradalmárok egy csoportja, élén Gholam Ali Oveisszi tábornokkal, az iráni főváros volt katonai fő­kormányzójával felhívással for­dult a vezérkarhoz: lázadjon fel az ország jelenlegi vezetése ellen, foglalja el a rádiót és a televíziót, és' vezető egyházi személyiségeket tartóztasson le. A felhívást — mint arról a Pars hírügynökség beszá- . molt — az ország nyugati részén állomásozó hadseregegységekhez intézték. Az iráni hadsereg vezérkari fő­nöksége ezzel összefüggésben nyi­latkozatban hangsúlyozta, hogy hű az iszlám köztársasághoz, és kész annak megvédésére. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy a puccskísérlet élén az az Oveisszi tábornok állt, akinek kezét ártat­lan irániak ezreinek vére szeny- nyezi. Emlékeztet arra, hogy 1978- ban a tábornok utasítására lőttek szét egy békés tüntetést. Iránban Oveisszit a megdöntött sah egyik legközelebbi emberének tekintik, s leszögezi, hogy felhívásának csakis provokátorok és árulók te­hetnek eleget. Ugyancsak Teheránban kozöh ték, hogy kivégezték a Forghan el­nevezésű szélsőjobboldali iszlám csoport hat tagját. Emlékezetes, hogy a terrorszervezet az elmúlt hónapokban néhány befolyásos iráni vehető ellen követett el me­rényletet, s áldozatai között volt többek között Vali Gharani, az iszlám hadsereg első vezérkari fő­nöké, Motahari ajatollah, Kho­meini közeli munkatársa, és egy másik főpap, Mohammad Mofat­tah, az Iszlám Forradalmi Tanács tagja. Szombaton az iráni fővárosba érkezett Abib Daudi, Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár ’ kütömfi'égbí- zottja. A szíriai jogász minden bi­zonnyal arról folytat majd tárgya­lásokat az iráni vezetőkkel, hogy milyen körülmények között újít-' hatná fel tevékenységét Teherán­ban az ENSZ nemzetközi bizottsá­ga. Az iráni—amerikai válság re­mélt megoldási lehetőségeinek fel­kutatására a hét végén tudvalevő­leg Teheránba érkezik a szocialis­ta internacionálé delegációja, amelynek tagjai": Bruno Kreisky osztrák kancellár, Olof Palme volt svéd miniszterelnök, és Felipe Gonzales spanyol szocialista veze­tő. Az Iszlám Forradalmi Tanács döntése alapján május 28-ra ha­lasztották az új iráni parlament első ülését — jelentette be a tehe­ráni rádió. Khomeini ajatollah szombaton délelőtt teheráni rezidenciáján konzultációkat kezdett Baniszadr elnökkel és a forradalmi tanács tagjaival. Később csatlakozott hozzájuk Ahmad Khomeini, az or­szág legfelsőbb vallási vezetőjének a fia. A hírt a Pars iráni hírügy­nökség jelentette. A hírügynök­ség szerint a tanácskozáson az or­szág ügyeit tekintik át, de részle­teket nem közölt. Svájc teheráni nagykövetsége, amely Washington felkérésére és Teherán beleegyezésével az ame­rikai érdeket képviseli Iránban, a washingtoni külügyminisztérium megbízásából azt tanácsolta az Iránban élő amerikai állampolgá­roknak, hogy ha lehetséges, hagy­ják el az országot. Nyugtalanságot kelt Kína és Pakisztán nukleáris együttműködése Az ázsiai országok, mindenek­előtt a Pakisztánnal határosak, nyugtalansággal fogadták Ziaul Hak pakisztáni elnök közelmúlt­ban tett pekingi látogatása után azokat a híreket, amelyek sze­rint a kínai vezetők tárgyaláso­kat folytattak a pakisztáni ál­lamfővel a nukleáris téren való együttműködésről — írja a TASZSZ kommentátora. Emlékeztet rá: a megbeszélé­sek során Peking arra tett ígére­tet, hogy Pakisztán nukleáris rob­bantási kísérletekre használhatja fel Kína területét. — Az atombomba kifejlesztésé­hez szükséges nyersanyagot Pa­kisztán nemcsak Kínából szerez­te be. 1977 óta Islamabad 368 tonna, részben tisztított uránér­cet vásárolt más országokból. Az említett pekingi tárgyalásokon a pekingi vezetők és Hak elnök megállapodtak abban, hogy Kína dúsított uránt szállít Pakisztán­nak az atomrobbantás biztosítá­sára. Kínai mérnökök már most is segítséget nyújtanak a pakisz­táni atomkutatásban. — Pakisztán eddig rnár két­milliárd dollárt költött \ atom­programja megvalósítására. A gazdaságilag gyengén fejlett dél­ázsiai ország szuverenitását és függetlenségét más ország nem fenyegeti, mégis hatalmas pénz­összegeket fordít az atombomba kifejlesztésére, mert ez így felel meg a pakisztáni vehetők kato­nai céljainak — írja a TASZSZ kommentátora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom