Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1080. május 30. Választási nagygyűlés Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) Harminc év alatt á nemzeti jö­vedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 szá­zalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer - annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szál­lításunk teljesítménye hétszeresé­re növekedett és ezt az összeha­sonlítást hosszan lehetne tovább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fej­lesszük tovább a társadalmi rend­szerünk gazdasági alapjait, ame­lyekből valójában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk lé­tezni. Három évtizedre visszatekint­ve azt is elmondhatjuk, ihogy nö­vekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolc osztályos ál­talános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett em­berek száma megháromszorozó­dott, s most már a felnőtt korosz­tály 58 százaléka. A kö­zépiskolát végzettek izáma ugyan­csak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőtt lakosság 18 százalé­ka. A főiskolát és egyetemet vég­zettek száma ma szintén három­szor akkora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőtt lakos­ság 5 százalékát. Ez óriási fejlő­dés. A könyvek példányszáma 4,5-szeresére, a szakképzett dol­gozók száma körülbelül három­szorosára nőtt, és elérte az 1 mil­lió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó tevé­kenykedik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érett­ségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzett­ségnek töretlenül és gyorsan to­vább kell növekednie, mert enél- kül nem oldhatjuk meg felada­tainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a poli­tikai rendszerünkről a népgazda­ságról ' mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem ve­hetünk le a napirendről Ilyen a kisgyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony jö­vedelmű nyugdíjasok és hasonlók prtibléeűái, a fiatal,-házasulni aka­ró féfnt>erek lakásgondjai. Ezeket najítrtínden is fogjiílftartahi,' s lehetőségeinkhez képest a legkö­zelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítésére. De hát az életszínvonalról szól­va nemcsak gondokat sorolha­tunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes fog- flalkoztatottságot A mai nemze­dék nagy része nem tudja elég­gé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munkanélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó ember­nek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gon­doskodni tud a gyerekeiről. Mind­ez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisz­tes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél- millió ember költözött új lakás­ba. Otszáztízezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampol­gár utazott külföldre. Ezek a szá­mok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról! Budapesten is sok fontos válto­zás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metró­vonalak hossza megkétszerező­dött, pedig szinte minden méte­re sok millió forintba kerül. Ki- lencszáz új iskolai tanterem ké­szült el. Az óvodákban a korosz­tály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. A Magyar Hajó- és Darugyár kilencezres kollektívája számot­tevő tényező Angyalföldön, és fontos szerepe van az egész nép­gazdaságban. Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizo­nyítékaként a gyár az idén is meg­kapott. Ez már az ötödik ilyen el­ismerő okmány az utóbbi évek­ben, de ezt különösen meg kell be­csülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal, megköszönöm és szívből viszon­zást a gyár dolgozóinak jókívánsá­gait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kollektíva vala­mennyi tagjának, (taps) Az országban végbemént fejlő­désben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Mun­káspárt, az országgyűlés, a kor­mány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kormány feladat-megjelölései és egyéb in­tézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alkotás, a történelemformálás azonban az egész nép műve! Mind­az eredmény, amit Angyalföldön, Budapesten, az országban elértek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az ország dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt to­vább gyarapítani — ez a mi szán­dékunk! A választás napján is fe­jezzük ki, hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvonalat il­letően is arra irányul, hogy meg- védjük, megszilárdítsuk az elért eredményeket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet közben megoldani, s megteremteni az életszínvonal további emelkedésé­nek anyagi feltételeit. Mert ne­künk változatlanul az a progra­munk, hogy a szocialista társada-' lom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rend­szeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük támogatásukat. Néha elhangzik az is, hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együttjárnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én min­dig tiltakoztam, hiszen ez nem le­hetséges. Fontos viszont a rend­szeres életszínvonal-emelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Kedves elvtársnők, elvtársak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfogó hely­zetértékelését, az meggyőződhetett róla, hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva hatékonyab­ban kell dolgoznunk. Most a mi­nőségi munka időszakát éljük minden tekintetben, még a poli­tikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tenger­járó halászhajóról van szó. A két hajó teljesítménynormái ugyan­azok, az emberek képességei sem rosszabbak az egyiken, mint a másikon, a japán hajósok mégis több halat fognak. Miért van ez így? A japán erre azt mondja: „Egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és újra leenged­jük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak.” (Nagy de­rültség.) Hát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító mun­kát is javítani kell, beleértve a legfelső vezetést is. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szük­séges. A dolgozók részéről is még fegyelmezettebb és odaadóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokai szenve­dett a régi. .. rendszerben, sokat nélkülözött az új világ születésé­nek időszakában is. Infláció volt, háborús romokat kellett eltaka­rítani és a néphatalom gyakorlá­sában sem volt tapasztalatunk. •Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hallották meg a kötelezettségeket. E tekintetben is van még változ- tatnivalónk. A megfelelő teljesítményt kivé­tel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsülnünk, mint ahogy 1 eddig tettük. És ennek együtt kell jár­nia azzal is, hogy az élősdiséget" fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, akik helyzetünk ne­hézségeivel visszaélve, manipulá­ciókkal igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha el­enyésző számban is — rablók, tol­vajok, sikkasztok. Ezekkel az em­berekkel a bűnüldözés, az igaz­ságszolgáltatás foglalkozik, amely rendesen, tisztességesen elvégzi munkáját, szembeszáll az ilyen­fajta társadalomellenes elemek­kel. Nagyobb számban vannak olya- nok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiek- ről van itt szó, akik miatt mérge­lődi!^ sőt sokszor dühöng a tisz­tességesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélők úgy fogják fel a szocializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potyautasok. Nem vették meg a jegyüket, vagy elfe­lejtették kifizetni, s úgy ülnek a helyükön, mintha a bérlet a zse­bükben volna. Holott bérlete itt senkinek sincs; őnekik a legke­vésbé. Társadalmi, közösségi fel­adat, hogy környezetünk tudtuk- ra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenki­nek eleget kell tennie elemi köte­lezettségeinek! A jövőt illetően elmondhatjuk, ráléptünk —, s itt a vezetést meg a vezetetteket egyaránt értem — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell jár­nunk tovább. Máris vannak ered­ményei ennek a munkának, an­nak, hogy egy kicsit komolyabban és szigorúbban vettünk olyán fel­adatokat, mint például a nemzet­közi fizetési mérleg javítása, az energia- és anyagtakarékosság, a helyes munkaerő-gazdálkodás. Már tavaily javult a nemzetközi keres­kedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizonyos ered­mények. Ez év első négy hónapjá­ban — a tavalyi hasonló időszak­hoz képest — behozatalunk 2 szá­zalékkal csökkent, kivitelünk pe­dig 6 százalékkal növekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. Javult — de természetesen még tovább javítható — a munkaerő- helyzet. A munkát szervező em­bereknek meg kell érteniük, hogy nincs több munkaerő, a techni­kai és a műszaki színvonalat kell fejleszteni, s a munkaszervezést javítani, örvendetes, hogy javult az ipar, a mezőgazdaság, a köz­lekedés munkája. Az építőipar az idén az első négy hónapban — ésszerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakást adott át, mint amennyit korábban, az elő­ző év hasonló időszakában. Az ellátás kielégítő, annak elle­nére, hogy olykor ez, vagy az hiányzik De hát, ha az időjárás miatt nincs annyi szántóföldi zöld­ség, akkor az, amit a fólia alatt termesztenek, drágább. A pénzt egy kissé jobban meg kell számol­ni, de a pénzért lehet vásárolni, mert általában elfogadható az el­látás színvonala. Nálunk már évtizedek óta sza­bály: csak annyi — és nem több — bér és jövedelem juthat a la­kossághoz, amennyihez árufedeze­tet tudunk biztosítani. Minden normálisan gondolkodó ember megérti: öncsalás — mondhatni, népcsalás — lenne, ha megtöm­nénk az emberek zsebét pénzzel, de azzal semmit sem tudnának kezdeni. Ezért mondhatjuk, hogy nálunk a jelenlegi viszonyok — gazdasági lehetőségeink, életszín­vonalunk, szociális helyzetünk — elfogadhatók. Mi most szocialista elveink jobb érvényesítéséért, rendszerünk szocialista vonásainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további építéséért és népünk boldogulásának biztosítá­sáért szállunk síkra. Ezzel állunk a választók elé, és ehhez kérjük a szavazók támogatását Kedves elvtársnők, elvtársak! A nemzetközi helyzet az enyhü­lés évéhez képest éleződik, fe­szültségek, problémák jellemzik. Kongresszusunk értékelése sze­rint ez arra vezethető . vissza, hogy bizonyos reakciós, imperia­lista körök szeretnék az erőviszo­nyokat — főleg katonai területen — saját javukra megváltoztatni, s ebből politikai hasznot húzni, a társadalmi haladást megakadá­lyozni, megállítani. Megpróbálják felszámolni a népek harcának eredményeit. Meggyőződésünk — ‘és*"ezt köhgresszJáühk Jiá Vitái go- san kifejezte —| hogy ez a reak­ciónak semmiképpen sem sike­rülhet. Nem változtathatja meg a maga javára az erőviszonyokat, mert a szocialista országok — az eddigiekhez hasonlóan — a jövő­ben is gondoskodni fognak biz­tonságukról. önvédelmükről. Meggyőződésünk, hogy sem az egyetemes emberi haladást, sem a társadalmi fejlődést nem lehet megállítani. A kizsákmányoltak mindig is harcolni fognak azért, hogy megszabaduljanak a kizsák- - mányolástőtl. A nemzetek szabad­ságtörekvéseinek sem állhatja út­ját senki. A népek meg akarnak szabadulni a gyarmati rendszer maradványaitól, maguk akarnak dönteni sorsukról, arról, hogy mi­lyen úton haladjanak tovább. A nemzetközi reakció és az im­perializmus azért elégedetlen az enyhülés éveivel, mert közben Kubában megerősödött a szocia­lizmus. Angola szabad lett. Mo- zambik megszabadult a gyarmati sorstól, Etiópia önálló fejlődésé­nek útjára lépett, Dél-Jemenben szocialista célokat tűztek ki. Nem azért, mert valamilyen szov­jet vagy NDK-'beli ügynök már­kát vagy rubelt adott valakinek, hogy „lázadjon föl”, hanem mert a népek szabadságra vágynak és ki is vívják azt. Az elnyomott osz­tályok akkor is felkelnének sza­badságukért, ha bárki megpró­bálná lebeszélni őket róla, mond­ván: jó úgy, ahogy van, élj to­vábbra is úgy, mint eddig. , A reakciónak azt is meg kell értenie, hogy a szocializmus út­jára lépett népeket sem tudják soha többé a kapitalista igába visszakényszeríteni. Ma már nincs olyan hatalom, nincs olyan erő a világon, amely erre képes lenne! (taps) A volt gyarmati területek elnyomott népei sem hagyják, hogy még egyszer gyar­mati sorba szorítsák őket. Akik egyszer visszanyerték emberi méltóságukat, megalkották saját arculatukat, azok soha többé nem nyugodnának bele abba, hogy le­térítsék őket' a nemzeti függet­lenség útjáról. Mi, meggyőződéssel valljuk: a békebontó törekvések leküzdhe­tők, az enyhülés vívmányai meg- védhetők, de nekünk keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy a háborús törekvéseket visszaszo­rítsuk, az enyhülés vívmányait megvédjük. Nekünk, magyaroknak — és nemcsak magyaroknak — az a kívánságunk, hogy szilárd és tartós béke legyen a Földön. A vi­lágűr pedig ne váljék atomfegy­verek útjává, hanem maradjon az emberiséget szolgáló békés kuta­tómunka területe. És itt egy pillanatra msgállrték. Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz ki­lométerre keringő űrállomáson I négy űrhajós közül az egyik a honfitársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy Popov, Rjumin és Ku- bászov űrhajósok mellett, az In- terkozmosz-program keretében; Farkas Bertalan személyében ma­gyar űrhajós is eljutott a világűr­be. Ez nagy elismerés számunkra. Párt- és. állami küldöttségünk, amely jelen volt a startnál, és az összekapcsolást is megvárta a Szovjetunióban, hazatérte után el­mondta: a szovjet szakemberek nagyon jói vélekednek a magyar űrhajósról. Éppen úgy, mint társá­ról, Magyari Béláról, akivel együtt készült fel kitűnően a nagy fel­adatra, s aki csak azért nem re­pülhetett, mert kettőjüknek nem volt egyszerre hely az űrhajóban. Tudjuk azt is, hogy magyár kuta­tók, tudósok munkájának eredmé­nyeivel, magyar műszerekkel és más eszközökkel is részt veszünk ß világűr békés kutatásában. Kö­szönetét mondunk a Szovjetunió- mák, s mindazoknak, akik ezt le­hetővé tették számunkra. A Föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk! Örömünk ak­kor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a Földön üd­vözölhetjük majd őket. (nagy taps.) A Szovjetunió, a Varsói Szerző­dés országai békét akarnak. A mi közösségünk mindenekelőtt po­litikai erő, de katonai erő is, amely az egész emberiség javát szolgálja. Ennek köszönhető, hogy korunkban senki sem robbanthat ki új világháborút büntetlenül. Minden nép számára nagyon fon­tos, hogy ez a tömörülés a béke, az enyhülés mellett lép fel, a ka- ‘ pitalista országokhoz fűződő kap­csolataiban a békés egymás mel­lett élésre, sokoldalúan gyümöl­csöző kapcsolatokra törekszik és az egyenlő biztonság elvét vallja. Mi elismerjük a másik fél jogát is a biztonságra, de szeretnénk és akarjuk, hogy az egyenlő bizton­ság ne a fegyverzet még maga­sabb, hanem alacsonyabb szint­jén valósuljon meg. Mi a katonai enyhülés és leszerelés igazi kér­déseinek a megoldását tekintjük a központi célnak. Ezért harcolunk. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé a közelmúltban a szövetség jellegé­hez, céljaihoz, eddigi munkássá­gához és fennállásának negyedszá­zados jubileumához méltó ülést tairtott a lehgyel^ fővárosban. A találkozón egység nyilvánult meg, s a tagországok nyilatkozata új­ra kifejezte békés céljainkat, szán­dékainkat. A világ elé tárta az egész emberiségért érzett felelős­séggel megfogalmazott javaslatai­kat. A résztvevők közös felhívá­sa újra kifejezte, hogy a Varsói Szerződés államai — együtt és fcülön-külön — készek összefogni mindazokkal a haladó erőkkel, amelyek békét akarnak/ békés egymás mellett élésre törekednek, készek együttműködni a kapita­lista országok józan, felelős ál- lamférfiaival is. Aki békességet, békés egymás mellett élést, enyhülést akar, aki a fegyverkezés korlátozására, a fegy­verkezési verseny lefékezésére tö­rekszik, annak a Varsói Szerződés szervezete — s minden tag­állama — készséges és jó partne­re. Ez a varsói tanácskozás mon­danivalója a világ számára. Az ott elfogadott dokumentum felhívja a világ különböző térségei orszá­gainak felelős vezetőit: üljenek össze, tárgyalják meg a nemzetközi helyzet megoldásra váró kérdéseit. Küldöttségünk felhatalmazásá­nak megfelelően vette ki részét a tanácskozás munkájából. Tevé­kenységünket itthon az illetékes párt- és kormányszervek teljes mértékben jóváhagyták, s határo­zatukban leszögezték: mindent megteszünk, ami rajtunk múlik a közös álláspont valóra váltásáért. Pártunk nagy jelentőséget tulaj­donít a társadalmi erők mozgósí­tásának. Üdvözölte az európai kommunista és munkáspártok pá­rizsi tanácskozását, amely helyes álláspontot foglalt el a feszültség okainak feltárásában és az eny­hülésért vívott harc kérdéseiben. A Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözölte a Béke-világtanács el­nökségének Budapesten végzett felelősségteljes munkáját.. Nagyra értékeljük a magyar társadalmi szervek nemzetközi tevékenységét, hasznosnak ítéljük erőfeszítéseiket a béke védelmé­ben. Ezen munkálkodnak szak- szervezeteink, ezért is dolgozik a Kommunista Ifjúsági Szövetség, e célt szolgálják tömegszerveze­teink, tömegmozgalmaink, békebi­zottságaink. Az egyházak is fon­tos és hasznos nemzetközi te­vékenységet fejtenek ki az eny­hülés, a béke és a békés egymás mellett élés érdekében. Tömeg­szervezeteink és tömegmozgal­maink folytassák és fejlesszék to­vább ezt a hasznos munkát, mert — bár nagyon fontos a béke szempontjából, hogy mit tesznek a különböző államok felelős veze­tői — nem mellékes tényező a nemzetközi élet alakításában a szervezetek tömegmozgósító, köz­véleményformáló ereje. Mi' a vitás kérdések politikát rendezését szorgalmazzuk. Ügy gondoljuk. hogy az európai fegyverzetek kérdésében, a közél- keleti kérdésben is a tárgyalás, a megállapodás a megfelelő út. Ez a helyes út az úgynevezett afgán kérdésben is. Álláspontunk ez utóbbit illetően is ismert: mi az afgán nép forradalmi törekvései­vel teljes mértékben, szolidárisak vagyunk és: egyetértünk azzal a sokoldalú segítséggel is, amelyet a Szovjetunió az afgán forrada­lomnak nyújtott. Teljesen világo­sak a közelmúlt eseményei: nyil­vánosságra kerültek, az afgán kor­mány konstruktív, a rendezést magukban 'hordozó javaslatai, s a Szovjetunió is megfelelő módon értésére adta a világnak: az af­gán nép szabadságát, független­ségét, önrendelkezési jogát tisz­teletben tartó politikai megoldást támogatja. Mi is a konfliktusok tárgyalásos megoldásának, a politikai találko­zók, a kontaktusok hívei vagyunk. Üdvözöljük, hogy az osztrák ál­lamszerződés 25. évfordulója al­kalmából Bécsben összejöttek a nagyhatalmak és az Ausztriával szomszédos országok — köztük ha­zánk — külügyminiszterei. Azt is helyesnek tartattuk, hogy a Szov­jetunió külügyminisztere, Gromi- ko elvtárs és az Egyesült Álla­mok új külügyminisztere, Muskie úr találkozott, tárgyalt egymással. Üdvözöljük és hasznosnak tekint­jük azt a találkozót, amely Var­sóban Brezsnyev elvtárs, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Giscard d’Estaing úr, a Francia Köztársaság elnöke kö­zött létrejött. Á nemzetközi helyzet feszültség- pontjainak helyes megközelítése véleményünk szerint: tárgyalá­sok, találkozók, eszmecserék. E kontaktusok folytatását kívánjuk. Nemzetközi tevékenységünkkel, külpolitikánkkal a jövőben is az ilyen találkozók előmozdításáért fogunk dolgozni. Külpolitikai tö­rekvéseink, céljaink lényegét így foglalhatjuk össze: lankadatlanul és szívósan küzdjünk, dolgozzunk az enyhülésért, a béke megvédé­séért és megszilárdításáért szövet­ségeseinkkel együtt, minden er­re kész' erővel összefogva, (taps) Nemzetközi téren ez a mi vá­lasztási programunk. Ezekhez a törekvésekhez is kérjük népünk eddig is tapasztalt, számunkra rendkívül fontos, odaadó támo­gatását. (taps) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Ké­rem a választópolgárokat: június 8-án támogassák, kövessék a Ha­zafias Népfront felhívását, szavaz­zanak jelöltjeire. Ez a választás legyen méltó ahhoz az ügyhöz, amit szolgálnia kell. Népünk sza­vazatával, a választás méltóságá­val is mutassa meg, hogy támo­gatja a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját. Fejezze ki a szocializmust építő magyar nép egységét, elkötelezettségét a béke és a szocializmus ügye mellett. Á választási nagygyűlés Traut- mann Rezső zárszavával és az Internacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) Lázár György fogadta Philip M. Klutznickot Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke csütörtökön délután a Parlamentben fogadta Philip M. Klutznickot, az Ámerikai Egyesült Államok kereskedelmi mi­niszterét. Á szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Marjai Jó­zsef, a kormány elnökhelyettese, ■yeres'PéterricüikeresKeaeiriTr'mp: Hjpry,Ij^r! Bej; gold, az USA budapestí nagykö­vete. Ugyancsak csütörtökön fogadta az amerikai minisztert Marjai Jó­zsef is. A szívélyes légkörű esz­mecserén részt vett Veress Péter és Harry Earl Bergold. A megbeszéléseken áttekintették a két ország közöttj gazdasági - együttműködés helyzetét,' s a ki? sőbbT időszakra vö'fíátkóző 'élkéjl zeléseket. (MTI) Magyar katonai küldöttség Kambodzsában és Laoszban Indokínai körútja során a ma­gyar néphadsereg küldöttsége Oláh István vezérezredes, vezérka­ri főnök vezetésével Kambocízsá- ban és Laoszban tett látogatást. Phnom Penhbén a magyar nép­hadsereg küldöttsége tanácskozott a kambodzsai forradalmi hadsereg Soey Keo vezérkari főnök vezette delegációjával. A magyar küldött­séget fogadta Pen So van, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Tanács alelnöke, nemzetvédelmi miniszter, s tájékoztatót adott a kambodzsai forradalmi fegyveres erők fejlődé­séről, az ország védelmében, újjá­építésében kifejtett tevékenységé­ről. Laoszban a magyar küldöttség a Sisavath Keobuonphan vezérkari főnök vezette katonai delegációval tárgyalt a testvéri szolidaritás to­vábbfejlesztéséről és erősítéséről A küldöttséget előbb fogadta Khamtay Siphandone nemzetvé­delmi miniszter, majd a látogatás legfontosabb eseményeként Szufa- nuvong laoszi államfő. Szufanu? vong államfő megköszönte a La- osznak a múltban és jelenleg is nyújtott magyar segítséget, és sík- raszállt a két párt, a két hadsereg, a magyar és a laoszi nép közötti testvéri szolidaritás szüntelen fej­lesztése mellett. A hangulat kitűnő az űrállomáson (Folytatás az 1. oldalról.) Farkas Bertalan vizuális meg­figyeléseinek 'tárgya ezúttal a Csendes-Óceán térsége, .a Falk- land-szigetek környéke volt. Film- és fényképfelvételeket is készítet­tek az űrhajósok. Az atmoszférá­ban végbemenő' jelenségekről és az óceánról gyűjtött műszeres és vizuális megfigyelési adatok több- célúak: a légkör és a vizek „szeny- nyezettségi térképének” összeállí­tásához, a tengeráramlatok idő­járásra gyakórolt hatásának fel­méréséhez, az óceán tápanyag­készletének felbecs üléséhez szük­ségesek. Az űrkomplexum vendégeire csütörtökön ennél gyakorlatia­sabb .feladatok, is hárulnak. Far­kas és Kubászov a nap folyamán birtokba vette a Szojuz—35 űr­hajót. Hétfőn, mint emlékezetes, a Szojuz—36 kabinjában indul­tak az űrlaborátórium felé. Mi­vel azonban a Szojuz-űrhajók op­timálás használati ideje 'két hó­nap körül van, a nemzetközi le­génység a másik űrhajón tér visz- sza a Földre, a „fiatalabb", Szo­juz—36-ot átadja a következő Földre szálló személyzetnek. A költözködés azzal kezdődött, hogy Farkas és Kubászov lesze­relte és átvitte a leszálló űrhajó­ba a festreszabott üléseket, majd a szkafandereket és személyes tárgyaikat szállították át. Este azután a Szojuz—35 üzemanyag- tartalékai felhasználásával pálya­módosítást hajtanak végre, amely már az űrkomplexumnak a le­szállóhely felé való tájolását hi­vatott elősegíteni. A földi irányítóközpont orvos­szakértői szerint Kubászov és Farkas kitűnően alkalmazkodott a súlytalanság körülményeihez. Ezt tanúsítják a rádiókapcsolatok idején kapott személyes beszá­molók, a műszeres megfigyelések és a rendszeresen kitöltött vizsgá­lati lapok. A hangulat kitűnő az űrállomá­son: a látogatók nagyon jól il­leszkedtek be a munkába az el­ső napon, Popov és Rjumin pedig igazi szívélyes szeretettel fogadta őket A nehéz és bonyolult munka nem zárja ki a vidámságot a tré­fálkozást Farkas Bercit például Rjumin tréfásan megfenyegette: ha nem dolgozik rendesen, le kell vágnia bajuszát Ez a veszély azonban korántsem igazi fenye­getés: társainak véleménye sze­rint ugyanis a -magyar űrhajós kitűnőöl látja el a rábízott fel­adatokat és jól beilleszkedett az űrkollektivába. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom