Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Magyar űrhajós a kozmoszban Az űrkutatás békés tudomány. Célja az, hogy új ismeretekkel gazdagítsa az emberiséget, segítse világképünk gazdagodását, tudásunk gyarapodását. Olyan terület ez, ahol nemcsak lehetőség, hanem szükség is van a nemzetközi együttműködésre. Az olyan országok, mint Magyarország, saját erejükből nyilvánvalóan képtelenek lennének jelentős előrelépésre ezen a téren, de az együttműködés útján maguk is hozzájárulhatnak a tudomány gazdagításához, az új eredmények eléréséhez. S tegyük hozzá, hogy ma már az űrkutatás közvetlen gyakorlati haszonnal jár. Az erőforrás-kutatás, a Földnek a világűrből történő vizsgálata olyan lehetőségeket nyit meg planétánk kincseinek kihasználására, amelyek eddig rejtve maradtak, de amelyekre égetően nagy szükség van. E fiatal tudomány első magyar űrhajósa maga is fiatal ember, annak a nemzedéknek képviselője, amely már a szocialista Magyarországon született, nevelkedett. Életútja azt példázza, milyen lehetőségeket nyit meg a szocialista társadalom mindenki előtt, aki becsülettel igyekszik helytállni, legjobb képességeit hasznosítani. Űrhajósunk annak idején a repülést választotta élethivatásul, hazája Védelmére készült föl. Akinek módja volt figyelemmel kísérni a Csillagvárosban töltött két évét, jól tudja azt is, hogy hasonló szorgalbmmal, hivatástudattal tanult és dolgozott, hogy eleget tehessen megtisztelő megbízatásának: a magyar nép első képviselőjeként vegyen részt a szocialista országok testvéri összefogását jelképező nagyszerű program megvalósításában. Csak kevés magyar lehetett tanúja Bajkonurban a Szojuz—36 rajtjának, de a televízió, a rádió mindenki otthonába elvitte ezeket a perceket. Most, hogy az űrhajó már a Föld körül kering, készül a találkozásra az űrállomással, örömmel és büszkén kívánunk jó utat, sok sikert, a repülők és az űrhajósok kifejezésével „sima leszállást” a szovjet— magyar űrpárosnak. • Farkas Bertalan és Valerij Nylkolajevics Kubászov Farkas Bertalan és Valerij Kubászov a Szojuz-36 fedélzetén A Szovjetunióban 1980. május 26-ám budapesti idő szerint 20 óra 20 perc 40 másodperckor Valerij Kubászov parancsnokkal és Farkas Bertalan kutatóűrhajóssal a fedélzetén Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz—36 jelzésű űrhajót. A Szojuz—36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szojuz—35 űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgoznak Föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkoz- mosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási cékitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz—36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. Farkas Bertalan életrajza A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz—36 kutatóűrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt- 15 éves a kisvárdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével. Az MHSZ nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett <meg a vitorlázógéppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az élményt, amit a repülőgép irányítása jelent. S amikor .a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, válaszát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethivatásul. 1967-'ben lett Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola 'hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességével — s természetesen a repüléssel is. A nem könnyű katonai pálya nem okozott nehézséget a fegyelmezett, nyílt, derűs fiatalembernek, eredményei is jók voltak, így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók, .sokszor kiválóak voltak, megszerezte mindazt a tudást, ami a korszerű, a hangsebességnél is gyorsabb repülőgépek vezetéséhez elengedhetetlen. Repülési gyakorlatai is eredményesek voltak, parancsnokai nem egyszer részesítették dicséretben. öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben, az Alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan 'harmadosztályú pilótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik el- fogó-vadászrepülő egységéhez került. Pontos és lelkiismeretes, jó felkészültségű pilótának, segítőkész, őszinte vidám baj társnak bizonyult. öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Töibb kitüntetést, számos parancsnoki dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységének elismeréseként 1976- ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Az egységnél töltött évek soksok új feladatot és örömet hoztak Farkas Bertalannak. Magánéletében is jelentős változás történt: megnősült, családot alapított. Feleségével — akinek szak• Farkas Bertalan mája a fényképezés, fotólaboráns- ként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk, Aida már Csillagvárosban töltötte életének jó részét: - édesapját ugyanis beválasztották a magyar űrhajósjelöltek közé. Nem volt könnyű megválni az alakulattól, a bajtársaktól, a barátoktól, az ismert és szeretett környezettől, s főként a repülés mindennapos élményétől. Amikor azonban megnyílt a lehetőség a jelentkezésre, Farkas Bertalan is ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizsga következett, ám fiakai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij -Gagarin űrhajós-kiképzőközpontban kellett letenni: Farkas 'Bertalan itt is kiválóan megfelelt, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy Ifjúkori barátjával, egykori növendék-, később ezredtársával, Magyari Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka: az űrhajóskiképzés. Elméleti ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űrhajósismeretek közé éppúgy beletartozik az ejtőernyős ugrás, mint az égi mechanika ismerete, a számítógép kezelése, vagy a csillagképekkel történő orientáció végrehajtása. Űrhajós oktatói, parancsnokai, szakoktatói, a magyar tudományos program tervezői a legnagyobb elismeréssel szólnak 1980. május 27. kedd Jó utat, sok sikert! Szovjet—magyar űrexpedíció a világűrben, magyar űrhajóssal indult útnak a Szojuz—36 űrhajó... Még meg kell szokni ezt a gondolatot, akkor is, ha tudtuk, hogy erre sor kerül, ha hallottunk arról, hogy a Moszkva melletti Csillagvárosban, a Jurij Gagarin kiképzőközpontban készül már útjára a fiatal magyar, akit erre a megtisztelő feladatra kiválasztottak. Megilletődötten gondolunk arra, hogy hazánk mindössze a hetedik ország, amelynek képviselője eljutott a világűrbe, a magyar űrhajós az első száz ember között van, akinek ilyen megtisztelő feladat jutott osztályrészül. Jogos büszkeség és öröm, amit most érzünk — de ez az öröm elsősorban és mindenekelőtt annak szól, hogy olyan közösség tagjai lehetünk, amely ilyen eredményre és ilyen összefogásra képes. Az űrkutatás korszakát 1957 novemberében a Szovjetunió nyitotta meg az első szputnyikkal, szovjet felségjel díszítette az első űrhajós, a felejthetetlen Jurij Gagarin szkafanderét s a világ első szocialista állama volt az, amely lehetőséget adott a baráti országok képviselőinek, hogy a legfejlettebb kozmikus technikát, a legátfogóbb felkészítés lehetőségeit kihasználva bekapcsolódjanak az űrhajózásba is. Enélkül a testvéri segítség nélkül nem kerülhetett volna sor az Inter kozmosz-program megvalósítására, a szocialista országok űrhajósainak rajtjára. Az űrhajózás, a világűr kutatása fiatal tudomány még, de hazánk — erőihez, lehetőségeihez képest — eddig is kivette részét fejlődéséből. Magyar tudósok, műszakiak által tervezett, szerkesztett műszerek jártak már a világűrben és sikerrel alkalmazták azokat mesterséges holdakon, kutatórakétákon. Tudósaink hozzájárultak az úrbiológia, az úr- orvostudomány, az űrkutatás más ágazatainak fejlesztéséhez, részesei a világűrből érkezett adatok feldolgozásának. Mindazokon a területeken, ahol tudományos és műszaki adottságaink lehetővé tették, országunk képviselői tevékenyen kapcsolódtak be az ifjú tudomány munkájába. Most új, minden eddiginél jelentősebb lehetőséget ad számunkra az lnterkozmosz-program űrhajóinak kihasználása, s nyilvánvaló, hogy az első magyar űrhajós utazása jelentős eredményeket hoz, gazdagítja ezt a tudományt. MOSZKVA, 1980. MÁJUS 26. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! xxxv. évf. 122. szám Ára: 1,20 Ft Farkas Bertalanról: kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, Csillagvárosban is ritka -teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le. „Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehezebb feladat a világon. Számunkra, számomra ez teljesen új életet jelentett — mondta erről egy beszélgetés során. — Őszintén megmondom, korábban elképzelni sem tudtam, mit jelent ez...” Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá lett, s külön öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, az űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valerij Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal kutatóűrhajósról: „Mit becsülök partneremben? A nyíltságát és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehet számítani...” Az együtt eltöltött kemény műn, ka, a baráti, elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva- várt eredményt: Farkas Bertalant választották tei a szovjet—magyar űrexpedíció kutatóűrhajósául. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna, így beszélt a rá váró feladatról: „Azt hiszem, bármelyikünk is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül -boldog lesz, hogy Földünkre a kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném (Folytatás a 2. oldalon.)
