Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-29 / 124. szám

1980. május 29. 0 PETŐFI NÉPE • S Kiskunfélegyházától Bajkonurig — Kit vinne még magával, ha az űrhajó három személyes lenne? — tette fel a kérdést Farkas Bertalannak, hazánk első űrhajósának az MTI tudósítója a start előtti sajtótájékozta­tón. — A felkészülésben részt vett társamat, Magyari Bélát — hangzott a válasz, mellyel Valerij Kubászov is egyetértett. I Magyari Béla. aki Farkas Bertalannal együtt érkezett Csillagvárosba 1978 márciusában, hazánk másik űrhajós­pilótája, habár most még nem volt alkalma, hogy a kikép­zés során szerzett tudását bizonyítsa. Kiskunfélegyházán született, 1949. augusztus 8-án. Édes­anyja a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár belsőellenőre., édesapja, idősebb Magyari Béla, a Petőfi Sándor középis­kolai fiúkollégium nyugdíjas hivatalsegédje. Egy testvére van, Magyari Mária, aki Budapesten a posta belföldi távközlési üzemének telefonközpont-kezelője. Ennyit talán a családról, de többet arról, hogyan jutott «1 a világhírnévhez Magyari Béla. Az állta'lános iskola nyolc osz­tályát Kiskunfélegyházán, a Pe­tőfi Sándor Általános Iskolában végezte el, majd' a Móra Ferenc Gimnáziumban tanult tovább. Mint akkoriban, s most is szo­kás, a gimnázium tanulói egy osztályfőnöki óra keretében ellá­togattak az MHSZ kiskunfélegy­házi repülőterére, s ott a 15 éves fiú beleszeretett a repülésbe. Később, 1967. szeptember 7-én lapunkban egyik kollegám meg­jelent írásában Magyari Béla így vallott erről az időről: „Hogyan lett repülő? — kérdezte az új­ságíró. — Eredetileg mérnök akartam lenni, de aztán elsős ko­romban kihoztak bennünket ide (az MHSZ repülőteréről. van szó) a gimnáziumból. Megtetszett, at­tól kezdve kijártam.” — S a cikk végén ez áll: „Körülnézek, ahogy közrefogtak ott bennünket kíván­csian a többiek. Mosolyok. Ők is büszkék Magyari Bélára, aki in­nen indult el. velük együtt ta­nult repülni, s lám. vadászrepülő flesz belőle... ki tudja.. talán még űrhajós is." Lám. a kollé­gám jósnak bizonyult. Magyari Béla számára azon­ban még addig sok minden hátra volt. Kijárt nyáron az MHSZ re­pülőterére, s télen már ott talál­ták a repülőklub elméleti oktatá­sán. Szorgalmas, szerény hallga­tónak bizonyult, s 1964. május 24-én már megérett arra. hogy az iskolagéppel, a Góbéval felre­püljön. A szoktató repülésen az akkori repülőtér-parancsnok, Kiss Imre vezette a gépet, s Magyari Béla jó tanulónak bizonyult. Nem sokkal később már Eper- jessy János oktatóval több mint hetvenszer szálltak fel. Az ok­tató szinte minden leszállás után elégedetten veregette meg a fiú vállát, mert pontosan, jól haj­totta végre a feladatokat. Min­den repülő életében a legszebb, a legemlékezetesebb nap, ami­kor először egyedül veheti bir­tokba a levegőóceánt. Ez a nap is eljött. 1964. augusztus 22-én Magyari Béla egyedül emelke­dett magasba a Góbéval. Ettől kezdve elválaszthatatlan volt a vitorlázó repülőgépektől, minden szabad idejét a repülőtéren töl- 4) mokány kiskun fiút osztottak be melléjük. Magyari Bélának hív­ják, Kiskunfélegyházán lakik. Jó barátja a három Abonyinak. — Szívesen jött? — Álom volt, ami beteljesült — mondta Magyari Béla. — Gyerekkori álom ? — Van, aki matróz akar len­ni, vagy mozdonyvezető, vagy sofőr. Én tizenöt éves korom óta repülök. Vitorlázóval kezdtem, ősszel még lesz egy nehéz próba — mondja. — Repülés? — Orvosi vizsgálat. A repülők csak ettől tartanak. Nagyon szi­gorúak a feltételek. Csak tökéle­tesen egészséges ember mehet szuperszonikus pilótának.” Már ebből az újságcikkből is sejtheti az olvasó, hogy Magyari Béla nem minden ok nélkül je­lentkezett a motoros repülő-elő­képzésre. hiszen tovább akart lépni, szuperszonikus pilóta sze­retett volna lenni. Folytassuk az Esti Hírlap cikkének idézését, amelyben akkor már így vallott a repülésről: ,.— Mi a szép a repülésben? _ — Kosztolányitól olvastam. csak_a levegőben adatik meg a halandónak, hogy három dimen­zióban mozoghat. — A család nem ellenkezett? — Csak a mama. Apám bólin­tott: menj, fiam. Mindig repülő­nek vágyott az öreg, de csak a lépcsőket mászhatta a gimná­ziumban.” Újságíró kollégám úgyszintén jó jósnak bizonyult, de ne fus­sunk előre. Magyari Béla, bár motoros repülőgéppel repült, nem hanyagolta el a vitorlázást sem. Az MHSZ kiskunfélegyházi re­pülőklubjánál tovább nyergelte a Góbét, a Pilist, gyakorolt. A kö­vetkező esztendő nagy erőpróba volt. Sok mindent kellett meg­oldania. Készült az érettségire, amelyet sikeresen tett le, de nem pihent. Szolnokon az MHSZ re- pülőklobjánál motoros géppel ké­szült a jövő feladataira. míg Kiskunfélegyházán a vitorlázó • A kezdet. Magyari Béla a Pilis vitorlázó mellett. • Magyari Béla felesége, akivel a kiskanfélegyháii repülőtéren ismerkedett meg. 0 Magyari Béla főhadnagy, a Ma­gyar Néphadsereg szuperszonikus pilótája. 0 Ez a felvétel 1978. augusztus 20-án készült, a kiskun­félegyházi MHSZ repülőterén. Balról jobbra: Szekér József repülőtér-parancsnok, Magyari Béla százados, Magyari Má­ria és Magyari Gréti. Horváth Gergely hangármester és Ma­gyari Béláné. 0 Miklóssy Sándor, az MHSZ kiskun­félegyházi repülőklub titkára tanácsokat ad a felszállásra induló Magyari Bélának. repülőgépekkel lovagolta meg a szelek áramlását. Ezen a nyáron — ezt Miklóssy Sándortól, az MHSZ kiskunfél­egyházi repülőklubjának titkára-. tói hallottuk — balatoni beutalót kapott. A klubtitkár úgy mellé­kesen megjegyezte, ne menjen el. mert biztos meg tudja szerez­ni az ezüstkoszorüt. Magyari Béla egy percig sem gondolkodott. El­dobta a beutalót, s augusztus 19- én egyfolytában öt órát repült, s a következő napon algyői céltáv- repüléssel megszerezte az' ezüst- koszorút. Négy nap múlva ugyan­ezt a bravúrt Cinke típusú gép­pel megismételte. Ez a nemzet­közi D-vizsga az egyik legnehe­zebb feladatok egyike. Elkövetkezett az ősz. Magyari Béla gyermekkori álma betelje­sedett, a kecskeméti Repülőorvo­si Vizsgáló és Kutató Intézetben kimondták a boldogító igent. Fel­vételt nyert a Kilián György Re- pülö-Hajózó Főiskolára. Nem lett kevesebb a dolga, sőt, több. Újabb állandó tanulás, gyakorlás, majd a tisztiiskola elvégzése után szol­gálat az egyik repülőtéren... A tisztiiskolás Magyari Béla pa­rancsnokai kedvence volt, amit méltán sommáz egy másik visz- szaemlékezés. Volt parancsnoká­val, Lakatos Vilmos alezredessel, az MHSZ repülési osztályának vezetőjével találkozott abban az időben vitorlázóoktatója. Ami­kor megtudta, hogy Kiskunfél­egyházára való, rögtön rákérde­zett: „Egy növendékem odavaló. Magyari Bélának hívják. ^Kitűnt a katonai repülésben — majd ma- gyarázóan hozzátette —, azért szeretem a volt vitorlázórepülő­ket, mert bírják á kritikát, nem akarnak mindent ^megmagyarázni, fegyelmezettek, otthon vannak a levegőben, s jobban értékelik az időjárási helyzetet.” Magyari Béla százados, űrhajós- pilóta nem kivételes ké­pességekkel megáldott ember, csupán szorgalmas, célratörő, a repülést szerető férfi. A repülők közül választott feleséget is ma­gának (Tegyük hozzá rögtön, hú­ga, Magyari Mária szintén repült vitorlázógéppel, ő volt az első jogositványos női vitorlázópiló­ta Kiskunfélegyházán.) A kiskun­félegyházi repülőtéren ismerke­dett meg feleségével, a kecskemé­ti Hajayos Mártával, aki szin­tén a családban szívta magába a repülés szeretetét. Édesapja az MHSZ kecskeméti modellező klub titkára volt. Hajagos Márta 1966-ban kez­dett repülni, s ő lett az első mo­toros vontatású vitorlázórepülő­nő. Itt ismerte meg férjét, Ma­gyari Bélát. A repülőtéren pillan­tották meg egymást először. Mar­ta éppen kikászálódott a vitorlá­zógép kabinjából, lecsatolta az ejtőernyőt. Béla pedig egy másik gépbe ült be. de fájó szívvel a Földön maradt Repülőtiszti fő­iskolás volt már, nem repülhetett vitorlázógépen. Irigykedve, vá­gyakozva nézte a csinos, fiatal lányt Ez 1969-ben történt s 1975-ben Márta már Magyari Bé­la főhadnagy vadászrepülő fele­sége és munkatársa. Ö is az ala­kulatnál dolgozik, ahol a férje szolgálatot teljesít Az asszony megértő. Tudja, a fiatal harcire- pülőgép-vezetőnek sok tapaszta­latot kell szereznie. Fiatal házasok, lassan szépülő otthonukban gyakran tervezget­nek. milyen legyen a jövő? Ak­kor még nem sejtik, hogy a voll vitorlázórepülőből űrhajósjelölt lesz. Megszületik a kislá­nyuk. Gréti, a papa kedven­ce. Élik megszokott életüket amis kor az alakulat parancsnoka köz­li a hírt önként lehet jelentkez­ni űrhajósnak. Magyari Béla aa elsők között volt Rövid, de küzdelmes életút amely tele volt tanulással, lemon­dással. szorgalommal, s lám, ez vezetett el a világhírnévhez. Vé­letlen volt-e Magyari Béla élet­útja Kiskunfélegyházától Bajko­nurig. A válasz nagyon egy­értelmű: nein! Az akaraterő, az MHSZ nyújtotta lehetőség sike­resen találkozott össze Magyari Béla százados esetében. A legal­só lépcsőfoknál kezdte, s egyre fel­jebb lépett birtokba vette a mo­toros repülőgépet a szuperszoni­kus vadászgépet, s talán nemsoká­ra az űrhajót is. A legmagasabb képesítésig jutott el, amit egy pi­lóta elképzelhet magának: űrha­jósjelölt lett. Gémei Gábor lőtte. Oktatója, a repülőklub titkára így emlékszik vissza a fiatal vi­torlázórepülőre: „Fegyelmezett viselkedésével, jó repülőkészsé­gével már akkor 'kitűnt a töb­biek közül. Az első magassági re­pülését 1970 méteren együtt re­pültük, 1964. július 19-én. Nyu­godt, megbízható, a feladatokat pontosan végrehajtó' pilóta volt." A szorgalom, a tanulás meghozta a gyümölcsét. Nemcsak a repü­lésben tűnt ki, hanem a tanulás­ban is. Osztályfőnöke így emlék­szik reá: „Jó matematikus volt a gimnáziumban. Ilyen fejjel egyetemre kell menni." Magyari Béla mégsem az egye­temet választotta, hanem a repü­lést. Rendíthetetlenül ott volt, nemcsak a repülési napokon, de az oktatásokon, s ha kellett, a társadalmi munkán is. 1965. jú­lius 18-án szerezte meg a C-vizs- gát, s ebben az évben már nem­csak a Góbén, de a Pilis és a Cinke típusú vitorlázógépeken is repült. A fiatal fiú bár nagyon sze­rette a vitorlázórepülést, még­is többre vágyott, motoros gép­pel szeretett volna a levegőbe emelkedni, megvalósítani régi ál­mát, vadászrepülő lenni. Erre azonban egy évet még várni kel­lett. A gimnáziumi tanulmányok, a vitorlázó repülőgéppel való gyakorlás és a motoros repülés­re való felkészülés között osztot­ta meg idejét. S ez a nap is el­érkezett. 1966-ban felvették az MHSZ békéscsabai motorosrepü- lő-előképzésére. Érdemes idézni egy, az Esti Hírlapban 1966. jú­liusában megjelent cikket, amely­nek a címe: „E fiúból szuperszo­nikus lesz." ... Negyedikként egy 0 Ejtöernyősugrásra készül Magyari Béla főhadnagy. 0 A Csillagvárosban készült ez a felvétel Magyari Béláról és lányáról, a kis Grétiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom