Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
1980. május 28. • PETŐFI NÉPE • S A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Katona József első síremléke Lovász László akadémikus Lovász László március 26-án tartott akadémiai székfoglaló előadását talán a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kísérte, ami a téma érdekességén kívül feltehetően az új akadémiai levelező tag személyének is szólt. Lovász László szegedi matematikaprofesszor ' ugyanis mindössze 32 éves. A szerény megjelenésű, kortársaitól külsőben mit sem különböző fiatalember koránál is filatalabbnak látszik, nehezen hiszi el róla az ember, hogy már egy éve akadémiai levelező tag és azt is, hogy többszörös családapa. (Felesége egyébként szintén matematikus, ő is a szegedi egyetemen tanít.) A matematikusok között nem ritkaság a rendihagyó pálya, Lovász Lászlóé azonban még közöttük is ritkaságszámba mégy. Középiskolai tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte, tanára Há,bai Imre volt. Érdeklődése a matematika iránt itt kezdődik, ami azonnal kitűnő eredményekkel járt. 1963 és 1966 között négy matematikai olimpián indult — mindegyiken első vagy második helyet szerezve —, megnyerte a tévé egyik Ki miben tudós? vetélkedőijét. Ezek azonban csak „szárny- próbálgatások” voltak, kis túlzással mondhatjuk, egy diák „szórakozásai.” Matematikusi pályája valójában harmadikos gimnazista korában kezdődött. Megoldott egy matematikai problémát, ezzel több, ma is széles körben művelt kutatási téma alapjait rakta le. Az 1966-ban megjelent tudományos közlemény nevet szerzett szerte á világon matematikus körökben a fiatal fiúnak. Pályája továbbra is-meglehetősen rendhagyóan alakult. 1970- ben védte meg kandidátusi disz- szertációját, így egy évvel korábban lett a matematikai tudományok kandidátusa, mint matematikus: oklevelet ugyanis csak 1971-iben kapott. Előbb a budapesti egyetemen dolgozott tudományos munkatársként, majd 1975- ben meghívta a szegedi egyetem tanszékvezető docensnek. 1977- ben védte meg doktori disszertációját. 1978 óta professzor. Időközben két neves amerikai egyetemen töltött egy-egy évet vendégprofesszorként. Kutatási területe a kombinatorika, a gráfelmélet. Székfoglaló előadására beülve úgy gondoltam, hogy semmit sem fogok megérteni e bonyolult, elvont tudományokból. Kellemesen csalódtam. Az új akadémikus kitűnő előadó, ezen felül mondanivalóját a gyakorlati életből vett példákkal szemléltette, így nem matematikus is megérthette az alapokat. A kombinatorika, a gráfelmélet azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet ponthalmazok között különféle kapcsolatokat létrehozni. íme az egyik gyakorlati példa: hogyan lehet sok vállalat között sok feladatot optimálisan elosztani — az egyik halmaz „pontjai”: a vállalatok, a másiké: a feladatok. A matematikának ez az ága egyébként — kis túlzással — „magyar” tudomány, az egyik legfontosabb módszert „magyar módszernek” is nevezik. A gráfelmélet alapjainak lefektetésében nagy szerepe volt König Dénesnek, Egerváry Jenőnek, Gallai Tibornak, Erdős Pálnak. Lovász László — mind több tanítvánnyal együtt — az ő nyomdokukba lépett. A tudományág egyébként szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz is, hiszen ez a számítástechnika egyik elméleti alapja is. Az új akadémikus a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet munkatársa is, szemináriumokat tart e témából az intézet kutatóinak. Lovász Lászlónak már majdnem 100 tudományos közleménye jelent meg, angol nyelvű könyvét nemrégiben adta ki az Akadémiai Kiadó, több haza; és külföldi szakfolyóirat szerkesztő bizottságának tagja és ő szerkeszti a most induló, idegen nyelvű magyar matematikai folyóiratot, a Combinatoricát is. Ritka eset, hogy egy akadémikus mindennapi, személyes- tapasztalatra tegyen szert az általános iskolai matematikatanításról. Lovász professzor azonban nyolcéves fián keresztül kitűnően megfigyelheti ezt. Véleménye szerint a' jelenlegi módszer jó, nem lehet még azt sem mondani, hogy bevezetése túl gyors, elhamarkodott lett volna. Más országokban a fordulat már korábban és erőteljesebben történt meg. Örömmel látja, hogy lánya egészen más gondolkodásmódot sajátít el, mint például saját maga kisiskolás korában. Tudja azonban azt is, hogy a 20—30 évvel ezelőtt tanult matematika alapján a szülő nem tud segíteni gyermekének, nem érti a feladatokat. Ez bosz- szantja, néha elkeseríti őt. Lovász professzor — mint egyetlen megoldást — azt tanácsolja a szülőknek, hogy az első óráktól kezdve kísérjék figyelemmel az anyagot — magyarán: tanulják meg ők is az új „matekot” —, s meglátják, így egyáltalán nem'nehéz, sőt, érdekes a matematika. Diákkora óta, 1969-től kezdve párttag, egy hónapja pedig a Csongrád megyei pártbizottságnak is tagja. Akadémikussá választása nagy megtiszteltetés, de sok kötelességgel is jár: bizottságok munkájában, tudományszervezési feladatok megoldásában kell részt vennie. Szabad idejében foglalkozik matematikával. Hiszen mindezen „tisztségek” mellett — akadémikus, pártmunkás, három kisgyermek apja és kortársaihoz hasonlóan még a háztartási munkából is elvégzi a ráeső részt — valóban nem sok szabad ideje akad. Ezt azonban szemmel láthatóan nem bánja. Kiegyensúlyozott, derűs ember, teszi a dolgát — természetesen a tőle megszokott magas fokon. Reméljük, hogy sokat hallunk majd a továbbiakban is róla, s néhány év múlva, mire gyerekei is felnőnek, s valóban lesz szabad ideje, lesz még alkalmunk megkérdezni tőle, mit is csinál szabad idejében... Z. E. rßardmi 'Damás: Másfél szoba összkomfort (37.) /Vajon általánosságban beszélt-e, vagy csak azért, mert nincsen kérője —, hisz ezt a kényes témát mindeddig kínosan kerültem... De éreztem: a bújócska ideje elmúlt. Ha csakugyan nem akarom elveszíteni, legfőbb ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Egy augusztus végi napon — a jó öreg Pottornyai Andrisék nyaralójában, mert közeledett az iskola, és a család már hazaköltözött — azt mondtam hát Jutkának: „Olyan biztos, hogy elrontanád?” „Mit?” — nézett rám meglepetten. Még az ágyon feküdtünk, köny- nyű lepedő fedte kihevült testünk. „Az életedet, egy új házassággal. Egyszer azt mondtad, nincs annyi életed, hogy többször is tönkretedd. Emlékszel?” Igent biccentett. „De biztos, hogy tönkretennéd?” „Mit akarsz most ezzel?” — nézett rám megütközve. „Semmit. De megkérdezhetem, nem?” „Az ember ilyesmit nem kérdez csak úgy... ok nélkül!” Megcsókoltam a vállát. „De gondolkodhat, töprenghet a jövőn, nem?” .„.Kién?” — nézett fürkészően a szemembe. „A magáén... — Megint belecsókoltam a nyakába. — Másokén ...” Kis idegesség vibrál a hangjában, éreztem,* s ezt jó jelnek vettem. „És? Mire jut, ha tűnődik? Nem jós az ember!” „Nem, — s a hajót simogattam. — De ha csak a jósok törődhetnének a jövővel, nem volna holnap! Márpedig mindenki tervez, töri a fejét, hogy és mint lesz, mihez kezdjen, hogy fogjon hozzá... Hisz a legtöbb embert a jövő élteti: a tervezgetés, a remény .'..” „Költői hangulatban vagy!” — mondta enyhe gúnnyal. 34. „Csodálod? — hajoltam fölébe. — Egy ágyban fekszem veled, vagyis egy gyönyörű, független fiatal nővel, aki mostanában szabadon tervezgethet, mert a sors néhány hét múlva kezébe adja a jövőjét, egy lapos kis lakáskulcs alakjában, és aki attól kezdve úgy rendezheti be az életét, ahogy akarja ... Olyan sok ember mondhatja el ezt magáról, mit gondolsz?” Sokáig hallgatott. „Nem értlek, Miklós — mondta végül. — Isteni idő van, talán a nyár legszebb hete, végre megint itt vagyunk Nógrádverőcén, szerettük egymást, érezhetted, hogy mennyire imádlak — és te most filozofálsz?” Kurtán .bólintottam.^ „Tűnődöm”. „De min?” A szemét kerestem. „Hogy hogyan lesz később?” „Micsoda?” „A kettőnk élete” — mondtam halkan. A szeme megrebbent. „Nem értelek...” — szólt vontatottan. „Értesz te engem! — sóhajtottam. — Pontosan olyan jól tudod, mint én, hogy miről beszélek!” Cigarettáért nyúlt az éjjeli- szekrényre, rágyújtott. „Most mit vársz? — fújta ki a füstöt. — Miit mondjak?” „Ami a szivedből jön!” Rántott a vállán. „Ígéreteket tegyek? Sírig tartó hűséget fogadjak? Ezt már egyszer megtettem az anyakönyvve- zető előtt, de látod: azt sem sikerült megtartanom! — Fakón mosolygott. — Engedd meg, hogy most én filozofáljak: ki tudja, mit hoz a holnap? Én árrá neveltem magam, hogy annak örüljek, amit a mai nap ad! — Átölelt, szenvedéllyel megcsókolt. — És a mai nap adott eleget! Neked nem?” Visszacsókoltam, de aztán elhúzódtam. „Én nem tudok csak a mában élni, szivem. Ne haragudj: de én már elmúltam huszonöt! Nekünk, tegnap fiataloknak már fontos a holnap... Talán azért, mert nincs holnaputánunk!” Hozzámbújt. „Miklós, Miklóskám! Ne zsarolj ezzel! Ügy nem szeretem, amikor ilyeneket mondasz!” Nevettem. „Mondom vagy nem: ez a helyzet!” . „Akkor se mondd!” — súgta durcásan. Hirtelen belefáradtam ebbe a ködös dialógusba, ezekbe a sejtelmes utalásokba. Hiszen tiszta helyzetet akarok teremteni, — jutott eszembe. — Ezzel is kértem el Pottomyai Andristól a kulcsot! Fölültem az ágyon, odafordultam hozzá. „Értsd meg — mondtam határozottan —, az én koromban nem állhatok elő leánykéréssel! Miért hagysz itt kínlódni? Miért nem könnyited meg a dolgom?” Mosolygott. „Talán én kérjem meg a kezed?” „Biztass! — mondtam mohón. — Adj legalább reményt!” „Remény az mindig van — mondta,' még most is mosolyogva. — Tőled tanultam, amikor először .beszéltünk, emlékszel? Amikor a segítségedet kértem ott az eszpresszóban, és te biztattál?!...” „Ez a válaszod? — szóltam nagysokára, s én is cigarettáért nyúltam. — Remény mindig van?!” ' „Miért? — mondta gyorsan. — A múltkor talán nem vált be?” „De ez hogy váiljék be, amikor mindig azt mondod: eszed ágában sincs a függetlenségedet feladni?!” — kiáltottam kétségbeesve. Fejét ingatta. „Elvben nem is!” „Ne őrjíts! Ha elvben nem — hogyan lehet a gyakorlatban?!” Anyás mozdulattal megsimogatta a fejem. „De kicsi a fantáziád, hallod! És ha például egy olyan efttber Nemrégiben emlékeztünk országszerte Kecskemét szülöttjére, a legnagyobb magyar drámaíróra, születésének százötvénedik évfordulója alkalmából. A nagy eseménnyel kapcsolatosan megjelent cikkek és tanulmányok sorát véleményünk szerint tovább gazdagítja e kis terjedelmű, ám a témájánál fogva érdekes cikk, a Katona-síremlék restaurátorának tollából. Szívesen adunk helyt a minden bizonnyal sokak érdeklődését kiváltó írásnak. Katona József első síremlékének rekonstrukciójára a drámaíró halálának 150. évfordulója kapcsán került sor. A rekonstrukció elkészítésére a Katona József Társaság kért fel. A megbizást megtisztelőnek éreztem és örömmel vállaltaim. A vörösmárvány sírkő Katona József hamvainak a Ez alatt olvashatatlan rész van, mely feltehetően a hónapot és a napot jelöli. A sírkő a XVIII—XIX. században divatos, csigavonallal díszített, úgynevezett „szívalakú” formájú, mely az Alföldön is igen elterjedt volt. A kiegészítés első Szentháromság temetőből a Köztemetőbe való átszállítása után került a múzeumba, erősen sérült és csonka állapotban. Szerencsés véletlen, hogy 'bár a sírkő keresztje és alapzata letörött, a feliratot tartalmazó középső rész jó állapotban maradt meg. A felirat is igen jól olvasható: lépéseként megpróbáltam közel egykorú, jó állapotban levő sírkövet keresni. A Szentháromság temető megmaradt részében sikerült találnom Katona sírkövével azonos évszámú síremléket, mely szintén vörösmárványból készült, sőt talán azonos műhelyben is. A kiegészítés a hasonló síremlék arányainak figyelembevételével készült az eredetihez hasonlóra színezett műkőből. A felújított sírkő bekerült a Katona Emlékházban levő állandó kiállításba. Laczkó János restaurátor E SZENT KERESZT ALATT LEVŐ GYÄSZHALOM FEDEZI NÉHAI KATONA JÓZSEF VÁROSI ELSŐ FISKÁLIS ÚRNAK. HŰLT PORAIT; HASZNOS ELETENEK VIRÁGZÓ 37. HIVATALÁNAK ILDIK ESZTENDEJÉBEN LELKET AZ 0 KEGYES TEREMTOJENEK HIVSEG- GEL VISZSZAADA 1830. APR. 10.-KAN MELLYET ZOKOGÓ SÓHAJTÁSOK KÖZT EMELTEK SZÜLEI ÉS 4 TESTVÉREI 1832. Bábosok a porondon Az Olsztyn skanzen Az Olsztyn környéki Olsztynka helységben található a lengyel népi építészetet bemutató legnagyobb skanzen. Mintegy 50 hektáron 30 épület Lengyelország különféle vidékeinek építészeti stílusát reprezentálja. A kiállítás legérdekesebb darabjai közé tartozik három szélmalom, s egy kis major, tipikus falusi kocsmával. Az egyik legnagyobb építmény egy teljesen fából készült ámbi- tvsos, több száz éves parasztház. (BUDAPRESS —' INTERPRESS) kérne, aki nem követeli érte cserébe az önállóságomat? Aki mellett megmaradhatok önmagámnak. Akiben egészen megbízhatom ....” „Ismersz ilyet?” — kérdeztem, szaporábban lüktető szívvel. Mosoly ragyogott át vonásain, ahogy lassan bólintott. „Ismerek!” Magamhoz rántottam. „Te drága! — súgtam megin- dultan —, de drága!” Végre tisztázódott hát minden. Most már csak a legnehezebb van hátra. Éti, Éti, Etikém... Teneked mit mondok? Neked hogy mondom meg? Istenem, milyen szörnyű és kegyetlen ez az élet! Hiszen csak szépet és jót kaptam tőled mindig... És mivel fizetek érte?! De a boldogságommal csak.nem fizethetek! Túl nagy ár volna a hűségért! És ez kemény világ most, melyben élünk, magunknak is meg kell hát keményednünk. Ha nem akarunk kihullni az életiből, a kegyetlenséget is meg kell tanulnunk a fiataloktól. 35. Ha jön a baj, milyen váratlanul jön! Milyen alattomosan csap le! Mint nálam is. Hiszen mennyire jókedvűen, milyen boldogan újságoltam Mik-: lósnak egyik szeptember végi estén, a konyhából már, a vacsora utáni mosogatásból, beszólva a szobába, ahol az újságját olvasta. „Jaj, nem is mondtam még, Mi- cukám!” „Igen... — hallom a közönyös hangját, azt' a bizonyos újságol- vasósat, amikor az ember még a cikkre figyel, s ha megszólítják, gépiesen reagál. „A kis Tatámé néhány napja megkapta a kulcsot!” „Uhum” — hallom a dünnyö- gését, s mindjárt utána az újságlap fordításának zizzenését. Végeztem a poharakkal is, bementem a szobába, megálltam mellette. „Ahogy hallom, tegnap már be is költözött”. „Igen, tudom — biccentett. — Tőlem kért engedélyt, hogy az intézet kis furgonját elkérhesse a hurcolkodáshoz”. Csak álltam, néztem, és nem értettem semmit „És ezt csak 'így mondod?” — kérdeztem bosszúsan. (Folytatjuk) A pár hónapos csecsemő már élvezettel figyel, ha arca előtt az ujjainkkal játszunk; a néhány éves apróság nem engedi, hogy abbahagyjuk játékainak „beszél- tetését”; a kisiskolás pedig mindennél jobban szereti a bábjátékot ... A bábozás a legősibb művészetek egyike: az élettelen tárgy megszemélyesítése az emberiség gyerekkoráig mutat visz- sza. És a mi korunk gyerekei is erősen igénylik a bábozást.. Előbb csak élvezőként, nézőként később — szerencsés esetben — a bábu megszólaltatójaként. mozgatójaként is: a gyerek egy idő után maga is ki akarja próbálni, hegy mitől lesz „élővé” a bábu... Gyerekek a gyerekeknek? Kanyó Ferencné, a Megyei Művelődési Központ művészeti előadója — akivel Bács-Kiskun megye bábmozgalmáról, e tevékenység eredményeiről és gondjairól, beszélgettünk — bizonyos irigységgel a hangjában mondja, hogy vannak országok, ahol minden nagyobb városban megél egy-egy hivatásos bábszínház. Hazánkban viszont — a legutóbbi évekig — a művészetek mostohatestvérének tekintették sokan a bábozást. Jellemző például, hogy az ország egyetlen bábszínháza is szinte kizárólag csak gyerekeknek játszik. Az utóbbi időben ugyan látszik néhány jele annak, hogy érik a változás: tavaly, a Pécsi Nemzetközi Bábfesztiválon a nagyszerű japán, francia és nyu-. galnémet bábozók mellett néhány magyar együttes is jelentkezett már felnőtteknek készült műsorral. Köztük volt a Bács-Kiskun megyei Ciróka együttes is, amelynek ilyen irányú kezdeményezéseit itthon meglehetősen nagy közömbösség fogadta. A felnőtteknek szóló darabjukat két ízben is bemutatták a Megyei Művelődési Központban, ám a produkciójuk alig vonzott érdeklődőket. — Jellemző esetet mesélt el nemrégiben az egyik régi bábozó — mondja Kanyó Ferencné. — Az egyik világhírű japán együttes szerepelt éppen a művelődési központban, és az illető megszólított egy idős bácsit, akit gyakran látott korábban a folyóiratolvasóban, hogy nem érdekli-e véletlenül a most kezdődő bábműsor? A bácsi szinte kikérte magának: nem gyerek ő! Ez a szemlélet részben megmagyarázza azt, amit — * szomorú tényként — le kell írni végre: Bács-Kiskun megyében csak gyermekeknek szóló bábozás van, s ezt is szinte kizárólag gyerekek csinálják... A népszerűség titka Megyénkben az úttörők idei kulturális seregszemléjén Tisza- kécskén mintegy húsz bábcsoport szerepelt. Közülük kiemelkedett a miskei Csimpilimpi nevű együttes, melynek vezetője Zsigmond Ferencné, aki régóta lelkesen, hozzáértően vezeti az ottani báb- csoportot. Méltán érdemelték ki produkciójukkal, hogy ott legyenek majd a békéscsabai nemzetközi fesztiválon! Jellemző a bábozás iránt mutatkozó igényekre, hogy szinte valamennyi együttes széles körben ismert: gyakran lépnek fel a különböző óvodákban, iskolákban, művelődési házakban. Az említett három'együttes példaúr kivétel nélkül megfordult már a Megyei Művelődési Központ játszóházában is. Bemutatóikat a ház leglátogatottabb rendezvényei között tartják számon. A nagy népszerűség egyik titka — a bábfigurák varázsán túl — az lehet, hogy előadás után a csoport tagjainak segítségével maguk a gyerekek is elkészíthetik a műsorban látott bábokat, s azokat — mintegy emlékül — hazavihetik magukkal. A nagy népszerűség természetesen nagy felelősséggel jár. Éppen ezért hangsúlyosan kell szólni arról, hogy a megyében működő bábcsoportoknak mintegy a tele meglehetősen színvonaltalan műsorral jelentkezett. A hetvenes évek elején szervezett bemutatókhoz viszonyítva ugyan óriási a változás, ám sajnos, még mindig gyakori fogyatékosság, hogy elnagyoltak a díszletek, aránytalanok — és ennélfogva esetlenek — bábuk, s ügyetlen, nehézkes a mozgásuk is. Művészet? Nevelés! A Megyei Művelődési Központ illetékesei éppen ezért a jövőben nagyobb gondot kívánnak fordítani a csoportvezetők továbbképzésére. Korábban szerveztek már ugyan egy hatnapos, bentlakásos tanfolyamot Tiszakécskén, de az — érthetően — nem bizonyult elegendőnek. Az idén kétszer egynapos foglalkozás keretében szeretnék elvégezni a bábmozgalom megyei vezetőinek hozzáértését. Ennek során — a csoportvezetők mellett — minél több óvónőt és pedagógust is szeretnének meghívni. Ott tartunk ugyanis, hogy a bábozás jelentősége növekedőben van, amennyiben az új alsótagozatos tantervek nemcsak javasolják, hanem kötelezően elő is írják a bábuk tanórán való használatát. S ezt örömmel kell üdvözölni, hiszen a bábok csakugyan valamennyi órán, szinte minden tantárgy tanításában felhasználhatók’ kiválóan alkalmas szemléltetni a megtanulandó, elvont anyagot érzékletessé tenni, agyerek képzeletét felgyújtva, megmozgatva rögzíteni az ismereteket. Nos, ha az iskolában ilyen jelentős szerepet kap a bábozás, akkor értelemszerű, hogy a közművelődésben is egyre tűrhetetlenebb a korábbi, gyakran mellőző ttnek, „mostohának” tűnő státusza. Annál is inkább, mivel a népművelés „tantervében”, a bábjáték nagyon régóta szerepel. K. J.
