Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. májas 25. 0 PETŐFI NÉPE • í A tiszta, virágos nagyközségért Séta a BNV-n Méltán nevezik a Budapesti Nemzetközi Vásár te­rületét vásárvárosnak a hatalmas kiállító pavilonok­kal, és a szabadtéri bemutatótereivel. Tegyünk sé­tát, s nézzük meg, hol, s milyen megyei termékek ta­lálhatók. Kezdjük az „A” pavilonnal, amely a legnagyobb, s ahol a legtöbb Bács-Kiskunban készített termék ta­lálható. A katalógus és a vásártérkép segítségével könnyen fellelhetjük a Budapesti Rádiótechnikai Gyár standját. Itt a kecskeméti magnetofongyár ma­gas műszaki színvonalú, nagy mennyiségben expor­tált kazettásmagnetofon-mechanikái és -fejei látha­tók többek között. Az Irodagépipari és Finommecha­nikai Vállalat bemutatóján elektronikus pénztárgé­pek vonják magukra figyelmünket. A BD—170 tipust már gyártják az IGV kecskeméti gyárában. Az MMG Automatika Művek gyártmányai közi ott van az a biztonsági jelzőközpont, amelyet a paksi atomerőmű tűzvédelmi rendszerébe építenek majd be. A művek kecskeméti gyárának kollektívája készítet­te el. Az Egyesült Villamosgépgyár a „D” pavilonban ál­lította ki a termékszerkezetét reprezentáló cikkeket. Bajai gyárában készítik a futó- és portáldaruk ve­zérlésére egyaránt alkalmas pultot. Ebből a daruve­zérlő berendezésből egyedül a Szovjetunió 3 ezer da­rabot igényel egy évben. Az EKA kalocsai gyáregységéből belsőtéri fénycsö­vei lámpatesteket hoztak a BNV-re. Köztük az ener­giatakarékos iskolalámpák és a reprezentatív helyi­ségek megvilágítására szánt lámpák is ott találhatók. Szintén a „D” pavilonban láthatók a Ganz Villa­mossági Művek termékei, főként makettek formájá­ban. Hiszen például a háromrészes, jugoszláv ex­portra készített villamos motorvonat másként nem férne ide. Ehhez a villamos készülékeket a bajai gyár dolgozói állítják elő. A 3700 kilowattos — ötezer ló­erős — új típusú mozdonyhoz szintén. Ebből' az idén ötöt adnak át a MÁV-nak. A lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat az építőipari szabad területen állította ki kínálatát. Sokan megáll­nak — főként szakemberek — a Roediger licenc alap­ján gyártott mobil — azaz bárhol telepíthető — iszapvíztelenítő berendezés előtt. A. T. S. (Méhesi Éva felvételei) • Nyerges pótkocsiba építették a VÍZGÉP mobil Iszapvíztelenítő berendezését. Az IGV elektronikus pénztárgépe. 0 Reprezentatív fénycsöves lámpatest az EKA ka­locsai gyárából. • Az ötezer lóerős mozdony készülékeit a Ganz-VM bajai dolgozói állítják elő. látogatás csillagvárosban Hírmozaik a Krímből Az űrhajós közéleti ember Az űrhajós kiképzőközpont pa­rancsnokával, Georgij Beregovoj- jal beszélgettünk, Csillagváros életéről,* az emberekről, munká­jukról kérdezzük, de ő „tovább­irányít”: Pjatr Klimuk a politikai osz­tály vezetője. Ki beszéljen az em­berekről a legjobban, ha nem ő? Klimukkal , mégsem síkerült nyugodtan beszélgetni. Érthető: a Legfelsőbb Tanács képviselője, a Komszomol KB, s az Újságíró Szövetség tagja. Rövid együttlé- tünk alatt találkozóra hívta a Bolgár—Szovjet Baráti Társaság: a filmesek arról érdeklődtek, mi­kor jöhetnek forgatni a Csillag- városba; egy szerkésztőség pedig cikkét sürgette. Hiába no, „ko­misszár” — így nevezik csak Csil­lagvárosban, bármilyen fiatal is. Végre egy kis csend... — Tegnap érkeztem vissza Bresztből, ott vagyok'képviselő — hadarja Klimuk, mintegy öniga­zolásul. — Ez mind a választók­tól jött — mutat rá egy halom levélre. — Mind el kell olvasnom, nincs jogom rá, hogy földijeim kérését figyelmen kívül ' hagy­jam ... Tegnap járt itt Alek- szandrov, Szidorenkú és Marcsuk akadémikus. Megmutattam az oktató berendezésemet; különö­sen a hidrolaboratóriumunk kel­tett figyelmet.y. Újra megcsörren a telefon. — Igen, igen, négykor. Feltét­lenül hívjátok meg a külföldi kol­légákat és a feleségüket is. A gyűlés nyilvános. Klimuk nagyon gyorsan beszél, szinte hadar. Érződik: a lehető legtöbbet akarja elmondani tár­sairól, a közös (munkáról. Hiszen minden űrhajós hozzá hasonlóan „feszítetten”, él. Minden percük be van osztva. — Mit jelent önnek a Csillag- város? — Mindent. Az egész életet. S ami a legfontosabb — tanulást. Látja, parancsnok lettem, amikor azonban a gyakorlóterembe lépek, társaimmal, akik űrutazásra ké­szülnek, mind egyformák va­gyunk. Hadnagyként jöttem ide 1965-ben .!. Tizenöt év telt el. Most vezérőrnagy vagyok, a po­litikai osztály vezetője, képviselő, és még sok más tisztséget látok el. Ha teljes lendülettel élünk, mint ahogy az űrhajósok általá­ban, akkor azt hiszem, a mi 15— 20 évünk két életre is elegen­dő... *1 — Sok a társadalmi munka? — Van elég! Akadnak állandó megbízatások: sokan dolgoznak közülünk sportszövetségeknél, ba­ráti társaságoknál. Emellett rend­szeresen részt veszünk különféle párt- és közéleti megmozduláso­kon, üzemi találkozókon. Azután az előadások, a tudományos kon­ferenciák, kongresszusok... — Csillagvárosban több mint 150 küldöttséget fogadtunk. Hiá­ba, az űrhajós közéleti foglalko­zás. Érezzük, milyen felelősség hárul ránk a párt, a nép előtt. Kötelességünk, hogy elmondhat­juk az embereknek: mi ugyan­olyan dolgozók vagyunk, mint ők, s hogy az űrkutatási programok­ra költött pénz visszatérül, sőt je­lentős hasznot hoz a népgazda­ságnak. Újra megszólalt a telefon. Re­méltük, ez már az utolsó hívás, hiszen a munkaidő a végéhez kö­zeledik. Mégsem: Kldmukot Moszkvába hívatták. Aljona Szevasztyanova APN—KS 0 A biztonsági jelzőközpontot az MMG kecskeméti gyárában ké­szítették. A moszkvai nyári olimpiai já­tékok előkészületeiből testvérme­gyénk is kivette a részét. Az olim­piai faluban telepített szállodák­hoz paneleket, különböző burkoló anyagoikat, berendezésükhöz búto­rokat állítottak elő a félsziget üze­meiben és gyáraiban. Az alustai és a feodoszijai mű­helyek tetszetős ajándéktárgyakat készítettek, amelyeket a nyári já­tékok idején' vásárolhatnak meg az odaérkező turisták. « Két éve működik Szimferopol- ban a kisgyermekék áruháza. So­kan vásárolnak itt, és az ellátás­sal nagyon elégedettek a megye­székhely lakói. A kereskedők rendszeres árbemutatót tartanak, tanácsokkal látják el a vevőket, odafigyelnek kívánságaikra. Több tízezer rubel értékű készletből válogathatnak a szülők a gyerme­keik számára szükséges ruházati cikkekből és sportszerekből. Fő­leg a félsziget termékeit árusítják, de Leningrádból, Rigából és Har- kovból is kapnak árut. * Ismeretes, hogy a déli part al­kotóházaiban egész évben rend­szeres munka folyik. Beszámol­tunk már a jaltai tábor irodalmi és dramaturgiai tevékenységéről. A csodálatos szépségű Gurzuf vá­roskában van a képzőművészek alkotóháza. A festők vásznain bi­zonyára jelentős alkotások szület­nek majd. Vers- és regényilluszt­rációk, monumentális festmények tervei foglalkoztatják a művésze­ket. .Természetesen a varázslatos szépségű táj is megelevenedik a képeken. Az itt alkotott művekből kiállítást rendeznek az egyhóna­pos gurzufi tartózkodás végén. • Szimferopol adott otthont az öss zoroszors zági Művészeti Ta­nács soron következő ülésének. Ebből az alkalomból rendezték meg a kerámia- és porcelántár­gyak bemutatóját. Az országban sok műhely készít dekoratív tá­nyérokat, vázákat, különböző készleteket, m$nt Szovjetunió- szerte nagy az érdeklődés e ter­mékek iránt. Ám a megnövékedett igényt nem követheti minőségi romlás, mert csak a magas mű­vészi színvonalat hordozó tárgyak alakítják és fejlesztik az ízlést. • Az ÉVIG daruvezérlő pultja. A tanácskozás és a bemutató is ezt emelte ki. Testvérmegyénket a feodoszijai és a keresi üzem képviselte a kiállításon. A régi hagyományokkal rendelkező feo­doszijai műhelyben a görög tech­nika szerint készített vázáknak van nagy sikere és sokan kedvelik a rövid múltra visszatekintő ker­esi műhely orosz stílusú teás- és kávésbészleteit. A Művészeti Ta­nács több új termék gyártását en­gedélyezte, amelyeket hamarosan az üzletekben is megvehetnek a szép kerámiát kedvelő vásárlók. * Készülnék a nyári szezonra a Krím félsziget déli partján. Köz­tudott, hogy több tízezer hazai és külföldi turista tölti itt szabadsá­gát. Kétségkívül Jalta a legláto­gatottabb hely. A város zsúfolt­sága közismert E gond enyhíté­sére az idén több új létesítményt adtak és adnak át. Már megnyílt két cukrászda és a város több pontján ebédlőt kifőzdét és pecse­nyesütödét létesítenek. így a több ezer ember egyidöben törté­nő étkeztetésére van lehetőség. 0 A félsziget ízletes boraival is­merkedhetnek meg a turisták Alupkában. A szép Voroncov- kastély közelében építettek fel egy borkóstolót A parkban élhe­lyezkedő kétszintes épület alsó ré­szén kényelmesen berendezett elő­csarnok várja a kiránduló cso­portokat Fent a széles folyosóról hordákra emlékeztető nehéz tölgyfaajtók nyílnak különböző nagyságú termekbe, ahol az aszta­lokon elhelyezett ízléses kancsók­ban tízféle bor közül választhat­nak a látogatók. A falakon he­lyezkednek el azon érmek má­solatai, amelyeket a híres masz- szandnai borok kaptak, a külön­böző hazai és világversenyeken. A borkombinát szakembere asz­talhoz ülteti a vendégeket és el­mondja, hogyan készülnék a bo­rok. Jellemzi az egyes fajtákat és tanácsot ad arra is, hogy a kü­lönböző ételekhez melyiket fo­gyasszuk. A borkóstoló 'befejeztével min­denki vásárolhat abból a fajtá­ból, amelyik leginkább megnyer­te tetszését. Gy. I. Egy hétig nagytakarítás volt Soltvadkerten. A környezetvédel­mi akció kezdetét jelentette a má­jus 4—10-ig tartó tisztasági hét. Erről beszélgettünk' dr. Utassy Bélával, a nagyközség Vöröske­reszt-titkárával. — Tavasszal szinte minden községben, városban tartanak környezetrendezési, tisztasági na­pokat, heteket, összefog a tele­pülés apraja-nagyja, hogy rend­be tegyék lakóhelyüket. Mennyi­ben különbözik a soltvadkerti ezektől? — A legfontosabb eltérés az, hogy nem korlátozódik egy hétre, hanem egész évre kiterjed. Az ugyanis már régen nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen rohammun­ka nem elegendő a rend és a tisztaság megteremtéséhez. A na­gyobb feladat a megőrzés. Vagy ha úgy tetszik , a tisztasági szo­kások kialakítása. — Ez nemcsak vöröskeresztes feladat... — Így gondolta a soltvadkerti tanács elnöke, dr. Havasi Gyula is, aki nemcsak a tanács appa­rátusát, hanem a település mun­kahelyeit is mozgósította. Ennek nyomán valamennyi munkahe­lyen kijelölték a környezetvédel­mi felelősöket, akiknek munká­ját a tanács környezetvédelmi fő­előadója, Bugyi István irányítja. Be feladatot kaptak a mezőőrök is, akik ismerik a határt, azt, hogy melyik árokot, útkörnyéket kell kitakarítani. Tudniillik a rendteremtés nem korlátozódik a község utcáira, hanem kiterjed a külterületi főutakra, a mezőgaz­dasági üzemek útjraira is. — Ez a vállalás része a tiszta üzem mozgalomnak? — Igen. Valamennyi üzem és szövetkezet bejelentette a rész­vételét. Hasonlóan a tiszta ud­var, rendes ház mozgalomhoz, melynek eredményességét is nö­velni szeretnénk, megszerveztük az üzemek, munkahelyek rend­ben tartását. Már megkaptuk az 50 új táblát, amelyet a szépen rendben tartott házak tulajdono­sainak osztunk ki, ugyanígy két üzem nyerheti el az idén ezt a címet, a tisztaságot bizonyító táblával. Húsz esztendeje határoztam el, hogy megismerkedem Fajszi Ká­rollyal. Akkoriban került a ke­zembe a Kecskeméti Közlöny 1936. március 15-i száma. Első ol­dalon siránkoztak a városi dísz­ünnepséget megzavaró incidens­ről. Az ifjú szónok nem átallott párhuzamot vonni a Horthy-kor- szak és az 1848-as történelmi ese­mények között. Az értelmiségi fia­talság nyomoráról, a nép bajait süketen és vakon elhanyagoló kurzus-politikusokat bírálta a szokásos hazafias szólamok citálá- sa, régi dicsőségünk felemlegeté­se helyett. A közönség első so­rában ékeskedő miniszter, főis­pán, prelátus plébános, táborpok nem akart hinni a füléneij/ A polgármester figyelmeztetése el­lenére Fajszi Károly tovább ol­vasta a jogakadémia irodalmi ön­képzőkörében előzetesen pályadí­jat nyert, diáktársai hangulatát kifejező beszédét, mire az előke­lőségek tüntetőén elvonultak, a városi rendőrkapitány pedig vé­get vetett a — mint írta a jobb­oldali beállítottságú lap — meg­zavart ünnepségnek. Annyit tudtam erről a bátor fiatalemberről, 'hogy nyugodt, csendes, visszahúzódó természe­tű; a közéleti hitványságok gar- > madája, az eltussolt panamák so­kasága, a cinikus urambátyám- vi'lág konzervativizmusa paran­csolta a fórumra. Képtelen volt hallgatni az igazságtalanságokat, a teli bendőjű kurzus-emberek alkalmatlanságát látva. — A lakosság hogyan kapcsod, lódett be a munkába? — Az előkertek parkosítására például 20 ezer forint értékű fa- gyalcserjét osztottak ki, ültettek el. Szeretnénk növelni a zöldterü­letek nagyságát. A tanács parko­sító brigádja képes nagyobb te­rület gondozására is. — A csemeték, palánták be­szerzése nem olcsó. Van erre pénze a tanácsnak? — Ezt is fontolóra vettük, s arra gondoltunk, hogy saját ker­tészetet kellene létesíteni, hogy a „kellékeket” előállítsuk. Véle­ményem szerint ez nem elsősor­ban pénzkérdés, hanem elhatáro­zás dolga: ha tisztává, virágossá akarjuk alakítani Soltvadkertet, akkor csinálni kell... — A tanács kommunális költ­ségvetési üzeme milyen részt vál­lalt ezekből a feladatokból? A község lakói és az üzemek jelenleg három lerakóhelyre vi­hetik a hulladékot. Ezeknek a telepeknek a rendben tartása az üzem feladata. Természetesen azt már csak nevelőmunkával lehet elérni, hogy még a venyigét, a nyesedéket se dobálják a szőlők melletti árkokba, hiszen az is hulladék... — A soltvadkertiek többsége egyetért azzal, hogy lakóhelyük és környékének rendbentartását csak összefogással lehét elérni. Példa erre, hogy a munkahelyek, így az áfész, a mezőgazdasági üzemek már készítik a hulladék- gyűjtő edenyeket, amelyeket a legforgalmasabb helyeken állíta­nak föl. S ha minden feltétel megteremtődik arra, hogy rend és tisztaság legyen a községben,' akkor kezdődhet a „nevelő mun­ka”. Hiszen a rend megtartása mindenkire egyformán kötelező —, mondta dr. Utassy Béla. A beszélgetéshez csupán egy megjegyzés kívánkozik: a pél­damutató összefogás sikere az embereken múlik. Minden solt- vadkertin. Ha a jól szervezett ak­ció valóban egész évben tart, ak­kor az eredmény sem maradhat el... Nagy Mária Egy évtizede olvastam a fülöp- szállási származású Fajszi Ká­roly páratlan eszperantó könyv- és folyóirat-gyűjteményéről. Így méltatta a pesterzsébeti Csiliben rendezett kiállítását dr. Mátéffy József, a Magyar Eszperantó Szö­vetség akkori elnöke: „Több mint ötven éve vagyok eszperantista, de ilyen gyűjteményt még nem láttam. A vitrinekben kiállították a Kolozsvárott 1898-ban nyomta­tott első magyar eszperantó tan­könyvet, Petőfi, Jókai, Mikszáth; Ady, Babits, Karinthy, Darvas József, Sánta Ferenc és mások műveinek eszperantó fordításait. A gyűjtemény tulajdonosa őrzi a Zamenhof által megteremtett nyelvről magyarra fordított köny­veket ás. Mondanom sem kell: az 1936- os kecskeméti márciusi ünnepség szónoka és a jeles eszperantista egy és ugyanazon személy. Ter­mészetesen kinyomoztam a cí­mét és interjút kértem tőle. „Az ügy a fontos, a személy maradjon háttérben”, válaszolta, kérte. Szerdán délután váratlanul top­pant a lakásomba. A képernyőn beszélgetett az Életet az éveknek műsor riporterével. Ilyennek kép­zeltem, a felvállalt ügyet teljes szívvel szolgálónak. így nyilatko­zott egyszer: „Aki valamilyen ügynek a megszállottja, nem fél, nem óvatoskodik, hanem teszi azt, amit tenni kell.” örültem a rég várt találkozás-, nak. H. N. , MŰSZAKONKÉNT 30 TONNA ÉTOLAJ 0 Végéhez kö­zeledik a nap­raforgó-feldol­gozási idény a Növényolaj­ipari és Mosó­szergyártó Vál­lalat győri gyá­rában. A csak­nem nyolcezer vagon napra­forgó feldolgo­zása rövidesen befejeződik. Ezután a rep­ce feldolgozá­sára kerül sor. A vállalat pa­lackozóüzemé­ben műszakon­ként harminc tonna étolajat palackoznak. LÁTTAM, HALLOTTAM, OLVASTAM Váratlan találkozás )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom