Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

1980. április 3. • PETŐFI NÉPE • 3

Emlékek a felszabadulásról

$

Harmincöt esztendeje, 1944. október elejétől 1945. április negyedikéig minden nap új város- és községnevek szerepeltek a hadi- jelentésekben. Magyar városok és falvak, ahonnan végleg kiűzték a fasisztákat —, s mindegyikben voltak emberek, akik azonnal,

a szabadság első perceiben vállalták a szinte emberfeletti feladatot: új életet teremteni a romok fölött.

Néhányuk visszaemlékezéseiből adunk szemelvényeket, személyes beszélgetések alapján.

Ménes Jánosról évtizedek óta szinte mindenki tudta Debrecenben, hogy következetes harcosa a munkásmozgalomnak. Nemegyszer járta meg a börtönt kommunista meggyőződéséért, s amikor a németek megszállták az országot, elsők között szerepelt a Gestapo letantóztatási listáján. Nyár közepén sikerült kiszabadulnia, s az egyik Debrecen környéki tanyán, egy bunkerben várta családjával és barátaival együtt a felszabadítókat.

A várakozás azonban korántsem volt egyenlő a tétlenséggel. Hol a németek telefonvonalait, kábeleit vágták el, hol a villany- vezetékeket, járműveket rongálták meg.

— Október 19-én este már egészen a közelünkben folytak a harcok, a fejünk fölött szálltak a tüzérségi lövedékek, még repülőgépek is avatkoztak a küzdelembe. Alig 120 méternyire a mi rejtekhelyünktől, a Hegedűs-tanyán német aknavető alakulat szállása volt. Ma is jól emlékszem arra a mozzanatra, amikor kezében két Vécsey-gránáttal Makranczi Imre barátom, (nem volt nehéz akkoriban ilyesmihez jutni, szerteszét hevertek a fegyverek, lövedékek, a fasiszta hadsereg bomlását jelezve) átkúszott a senki földjén, és felgyújtotta a németek szállása előtti szénaboglyát. Így kitűnően láthatták a szovjet tüzérek, hogy hová kell lőniük. Mindjárt tűz alá is vették a német aknavetők települési helyét — idézi fel a felszabadulás előtti órákat, majd folytatja:

— Nem sokkal később elindultunk a szovjet csapatok elé. Meg akartuk mondani nekik, hogy abbahagyhatják a tüzelést, a németek maradványai elmenekültek. Két napraforgószárra babapelenkát és korábban hozzánk került szovjet pionírzászlót tűztünk, így mentünk a felszabadítók elé. Némi kalandok után Pallag vasútállomásnál egy szovjet őrnagynak tudtuk végre elmondani, hogy Szentgyörgy-er- dőig nincs német, bátran mehetnek. .jtovább, ;|Másfél órába telt.

;. amíg állításainkat a . kiküldött

feldérítők. igazolták. Akkor hitfék el, hogy igaz barátaik vagyunk.

Így érte a felszabadulás Ménes Jánost, aki röviddel ezután Debrecen polgármester-helyettese, majd polgármestere, tanácselnöke lett.

□ n □

Kelemen János Budapest X. kerületében, Kőbányán élt gyerekkorától, ott él ma is. 1944 decemberében gyakran járt Kőbányáról Vecsésre és vissza kerékpáron. Krumplit hozott a Munkásotthonnak —, s minden útja során néhány száz méter német telefonkábel került az út menti kutakba. Rajta keresztül is tartották a kapcsolatot a kőbányai partizánok a Vörös Hadsereggel. S közben élelmeztek szökött katonákat, munkaszolgálatosokat — a kőbányai nyilasháztól a harmadik épületben.

— 1945. január 4-én értek a szovjet katonák a Martinovics térig, ahol laktunk. Két nappal később név szerint keresett Vas Zoltán: kérdezte, kik vannak meg a régi elvtársak közül. Akkor 'én már második napja szerveztem a pártot Kőbányán. Nyolcadikán már több mint húszán jöttünk össze a kaszinóban, mindjárt megalakítottuk a kommunista és a szociáldemokrata pártszervezetet, és kiosztottuk a feladatokat: megszervezni a közigazgatást, létrehozni a Nemzeti Bizottságot, eltakarítani a romokat.

Még aznap felkeresték a kőbányai plébánost is, s a papiak pincéjében az ő elnökletével alakult meg a Nemzeti Bizottság. S még egy hét sem telt bele, már elkezdődött a villamossínek, villanyvezetékek újjáépítése, megnyíltak a gyógyszertárak és a boltok. A vasúti pályaudvarokon maradt vagonok gyógyszereivel el lehetett látni a patikákat és a kórházat is.

Akkor még Pest belvárosainak utcáin folytak a harcok.

□ 1 1

Drahos Lajost kommunista izgatás miatt 1938-ban „örök illőkre” kitiltották Csepelről. Aki az ítéletet kimondta, bizonyára nem számított arra, hogy néhány év múlva éppen a „kitiltott” lesz egyike Csepelen az új élet elindítóinak.

— 1944 végén alakult meg a „13-as bizottság” kommunistákból. szociáldemokratákból és pár- tonkívüliekből azzal a céllal, hogy Pesterzsébeten éppúgy, mint

, Csepelen megakadályozzuk a németek rombolásait. A Gubacsl-hi- dat is megmenthettük volna, ha nincsenek ellentétek a bizottságon belül. A csepeli kiürítés megtagadásában a 13-as bizottságnak már volt szerepe, méghozzá elég jelentős.

— Soha nem felejtem el.azokat a perceket — folytatja Drahos Lajos —, amikor Madarász Vendel barátom, csepeli csőgyári munkás jött két szovjet katonával, 1945. január 8-a volt. Ketten vezettük el őket a Templom térig, megmutattuk, hol vannak még németek. Hamarosan onnan

is kiverték őket a szovjet katonák, s már január 13-án, ismét a 13-as bizottság hívására, bemehettünk a gyárba. Krumszkoj őrnagy volt a csepeli gyár szovjet parancsnoka, négyen mentünk hozzá, majd vele végig az óriási gyártelepen, megbeszélve útközben, hogy melyik gyárat hogyan lehet mielőbb megindítani. Hamarosan működött a mezőgazdasági gépgyár (a mai Motorkerékpárgyár helyén), hogy különböző alkatrészeket készítsen a szovjet katonák járművei számára. Az üzemi bizottság irányította a munkát. Első ülését 1945. ja-: miár 22-én tartotta. Budán még a fegyvereké volt a szó.

Drahos Lajos lett az üb elnöke. s az is maradt öt évig. Akkor' az országgyűlés elnöke lett, majd a Magyar Népköztársaság nagykövete Lengyelországban.

□ □ □

Ugyanazokban a napokban, pontosan 1945. január 13-án ért haza Sövényházára, a mai Ópusztaszerre Mihály Sándor. A háború alatt katona volt, a szabadságot hozó 1945-ös év első hajnalán Újpesten öltözött ismét civilbe, s amikor odaértek a szovjet katonák — Mihály Sándor gyalogosan indult útnak, hogy elvégezze a maga feladatát szülőfalujában. Nem is gondolt arra. hogy az majd bekerül egyszer az ország történelmébe.

— Éppen csak hazaértem — mondja —, jöttek a szomszédok, barátok, beszélgettünk arról, hogy valamit tenni kellene. Közeledik a tavasz, itt a sok föld gazda nélkül, hát legyünk mi magunk a gazdák. Itt 46 000 katasztrális holdja volt a Pallavicini őrgrófnak, összesen 99 000 hold, csak azért nem több, m.ert százezer után nagyobb adót kellett volna fizetnie.

Törvény még nem volt, kapcsolat sem az országos hatóságokkal. De az idő sürgetett.

— Összeírtuk az igénylőket — emlékezik vissza Mihály Sándor —, és elkezdtük a földosztást. Családonként a szülőknek öt, a gyerekeknek két- holdat adtunk; Később, mikor már működtek a hatóságok, és felmérték a szomszédos falvak igényeit is; csökkentettük 4, illetve 1 holdra. Kilencen voltunk a földigénylő bizottságban. két-két bizottsági tag ment ki minden táblához, fogtuk az ölet, mértük, osztottuk a földet.

Tizenöt évvel később újraegyesítették a földeket: 1960-ban alakult meg az Árpád vezér Termelőszövetkezet Ópusztaszeren.

V. E.

TÖBB, MINT EMLÉKMŰ

Részletek a csepeli szikratávíró történetéből

Egy évvel ezelőtt Csepel kapujában, a Kossuth Lajos, Corvin és a Szabadkikötő út találkozásánál elhelyezték a csepeli szikratávíró emlékművének alapkövét. Akik ma Budapesten a Boráros térről induló gyorsvasúttal a főváros XII. kerületébe utaznak, már messziről láthatják az 52 méter magas emlékművet. amely Vilt Tibor Mun- kácsy-díjas szobrászművész tervei alapján a kerület lakosainak, és a városrész gyáróriása, a Csepel Művek dolgozóinak társadalmi munkájával készült el. Az avatási ünnepséget — a közelmúltban — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 61. évfordulója és az MSZMP XII. kongresszusának tiszteletére rendezték.

Lenin üdvözlete

Az emlékmű azt a szikratávírót szimbolizálja, amelyen 1919. március 22-én délben a Tanácsköztársaság népbiztosainak tanácsa német, angol, francia, román és cseh nyelven a „Mindenkihez!” kezdetű táviratban jelentette a világ munkásainak a magyar proletariátus győzelmét. Egy nappal később itt teremtették meg a kapcsolatot Lenin és a Forradalmi Kormányzótanács között. Kun Béla helyett, aki azokban az órákban a népbiztosok tanácsának ülésén vett részt. Pór Ernő adta le az üzenetet az akkor szolgálatot teljesítő Novák Károly távírász segítségével. A délután öt órai adásra a válasz este 9 óra tíz perckor érkezett meg. A telegramm szövege e szavakkal kezdődött: „Itt Lenin. őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletár kormányának, és főleg Kun Béla elvtársnak. Üzenetüket éppen most közöltem Oroszország kommunista (bolseviki) pártkongresszusával. Mérhetetlen a lelkesedés... Okvetlenül szükséges az állandó drótnélküli távíró-összeköttetés Budapest és Moszkva között.”

Ezt követően a két egymástól elszigetelt, több száz kilométeres frontszakasszal elválasztott tanácsrendszernek a csepeli és a moszkvai szikratávíró állomások jelentették az egyik legfontosabb kapcsot a sok veszéllyel és kockázatokkal járó élő, személyes ösz- szeköttetés mellett. A Tanácsköztársaság ideje alatt az egykori Csepeli Magyar Királyi Rádióte- legráf állomás biztosította a kapcsolatot Moszkvával és az európai nagyvárosokkal. Jelentősége túlnőtt a forradalmi Szovjet-Orosz- ország és a magyar forradalmárok kapcsolatán; szolgálta a hírek továbbítását olyan eseményeknél, mint a Bajor Tanácsköztársaság, a Lett Tanácsköztársaság vagy a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása.

1917 novemberében világtörténeti szerepet kapott

A közismert‘csepeli szikratávíró állomás Magyarországon az első ilyen intézmény volt. Építése 1914. július 28-án kezdődött meg, és szeptember 18-án készült el. Adótornya 120 méter magas volt, és 24 szálból álló, ernyőalakú antennát szereltek rá.

A 7,5 kilowattos adó november

1-én kezdte meg katonai és diplomáciai levelek továbbítását. Feladata volt, hogy összeköttetést teremtsen Bulgáriával és Törökországgal. Az első világháború alatt 1916 januárjától Barcelonával,

1917 októberétől Boden svéd állomással is kapcsolatot tartott. Világtörténeti szerepet kapott 1917. november 30-án, amikor a szovjet —orosz kormány békeajánlatára gróf Czernin, az Osztrák—Magyar Monarchia külügyminisztere e távíró útján válaszolt. Utasítására hívták fel Szentpétervárt, majd a béketárgyalások során számos táviratváltás történt. A forradalmi eseményekben először 1918 novemberében kapott szerepet. Ekkor vették Szverdlov táviratát, aki az orosz-szovjetek nevében üdvözölte a magyar őszirózsás forradalmat, s egyben figyelmeztette a munkásosztályt a burzsoázia árulásának lehetőségére.

Az MHSZ rádiósai kezelik

A Tanácsköztársaság leverése után román ellenőrzés alatt dolgozott az adó, majd visszakerült a posta felügyelete alá. A húszas években felépült modern és nagyhatósugarú adók háttérbe szorították és az 1933-ban elkészült 120 kilowattos lakihegyi állomás feleslegessé tette működését. Az adótornyot 1935 decemberében ledön- tötték. A szikratávíró egyes megmaradt alkatrészeit a Posta Mű-' zeum őrzi, az adókészülék másolata a csepeli Munkásmozgalmi és Gyártöriénetí Múzeumban látható. '

A most elkészült emlékmű a szikratávíró eredeti helyszínétől egy kilométerrel távolabb áll. Talapzatánál helyet adtak egy működő rádióadó-vevőnek; ezt az MHSZ csepeli szervezete kezeli. A fekete márványalapra épített emlékműben egy szobát is berendeztek. amelyben az egykori forradalmi harcok tárgyi emlékei láthatók. P. Gy.

.V.V.VAV.V.VAVXW.VAV

Elkötelezett művész

A mozgás, a lendület, a dinamizmus jellemzői Vasas Károly szobrainak.

Szobrai — a Harcosok, a Forradalom, a Téli Palota ostroma, az 1917, a Május 1., a Lenin, a Bányászok, a Munkás, a Három tavasz, a Felszabadulás — tartalmukban is a művész elkötelezettségéről vallanak.

Megformálásukban az erő, a lendület, a úrámaiság, és az érthetőség dominál.

Sikeres művész, szobrait

szerte az országban felállították. Díjakkal, kitüntetésekkel méltányolják munkáit. De szobrásztársai, s a kritika is el-elmarasztalja, éppen tárgyválasztása miatt.

— A művészek vagy ötezer éve saját, meghatározott társadalmukban dolgoznak. Akkor most, amikor szocialista társadalmat építünk, hogyne lenne társadalmi szolgálat a művészet — a szobrászat. Témáimat is az hozza, hogy ennek a társadalomnak dolgozom, amelynek törekvéseivel mélységesen egyetértek. Merek erről szobrokban vallani — s nofya sokan nem tartják „divatosnak” —, merek elkötelezett lenni.

— Mivel szobrász vagyok — a szobrászi problémát és a tartal0 Bányászok (1971).

mat igyekszem közös színvonalra hozni. Nincs külön téma és külön szobrászat — minden témához úgy közeledem, hogy a szobrászi problémákat — kompozíció, térhatás, kifejezés, dinamika stb. — megoldjam.

— Azokat a témákat, amelyeket ma ön újrafogalmaz, valamikor az ötvenes években lejáratták, sematizálták.

— De a téma ezért nem veszhet el! Akkor nem a szobrászat, a művészet volt a fontos. S mosásokon úgy vélik, mivel akkoriban sok gyenge mű született, a téma lenne a hibás. Ezt nem hiszem. Ezek a témák nem veszhetnek el a művészet számára. Ezek a témák

maradandók, ezekkel bővülhet a szobrászat témaköre. — Szívesen és meggyőződéssel nyúlok ezekhez a nagy történelmi eseményekhez, sorsfordulókhoz — magam előtt is bebizonyítandó a téma örökér- vényüségét.

Vasas Károly szobrainak közönségsikere van. Amikor 1979 márciusában, negyvenkilenc évesen, megrendezte első önálló kiállítását a Műcsarnokiban, a látogatók egyértelmű tetszéssel fogadták alkotásait. Mozgalmas, expresszív erejű művei megragadták a laikusokat is. Szobrai sok hazai és külföldi elismerést is hoztak Vasas Károlynak. Mint pályázatok díjnyertese, sok szobra áll köztereken

— Megbízásra is születhet jó művészi alkotás. Én úgy nyúlok ezekhez a pályázatra készülő témákhoz, hogy szobrászi, művészi és politikai felfogásomnak megfeleljenek.

Sokat foglalkoztatja a dolgozó ember alakja. Bányásszobrai Oroszlányban, Balinkán, Sárisápon, s a háromalakos Bányász szobra Salgótarjánban áll. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kiírt pályázatra készült az 1917 című mű. A törnb- szerűen formált, sziklafallá ösz- sze forrt ló és lovasa a legyőzhetetlenség érzetét kelti. S fent, a Lenin-fejes zászlóban megjelenik az eszme.

„Szobrászatilag is valami újat akartam! Az álló figurákkal a dinamikát, a feszültséget, a sziklaszilárd elhatározást érzékeltetni”.

A Téli palota ostroma című szolbor is ilyen szilárd, súlyos alakokkal szól a történelem eme eseményéről. A Forradalom rohanó lovasai, a Munkás, a feje fölé emelt drapériával, a Harcosok ágaskodó lovai, a hantai Felszabadulási emlékmű nőalakjai éppen dinamizmusukkal hatnak.

Az Ady-centenáriumra készült szobra, a Dalok tüzes szekerén motívumai Ady erejét, fékevesztett hitét, költészetét szimbolizálja. A Cantata Profana Bartók zenéjét idézi.

Balatonfüredre készül a Három tavasz — a szobor három nőalakban — mint egy virág, összefogja a három szellemileg is összetartozó eseményt.

Művei kivétel nélkül figurálisak. Rohanó, lovon vágtató, zászlót vivő, szuronyt szegező, csákányit emelő emberek.

— Meggyőződésem, hogy a figurát, az embert nem lehet kiiktatni a művészetből. Ha a mi művészetünk humánus — márpedig az —, akkor nem mellőzheti az embert, mint megjelenési formát sem. A modern művészet erényeit fel kell használni, de valaminek vagy valakiknek, az ember, a társadalom hasznára.

K. M.

• Vasas Károly műtermében (Hauer Lajos felvételei — KS)

• Raja a Három tavaszhoz.