Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gazdag kiállítási program a múzeumokban Elkészült a megye múzeumai­nak 1980. évi munifcaterve, köz- művelődési programja. Az in­tézmények egyebek között foly­tatják néprajzi, régészeti, képző­művészeti gyűjtő-, illetve feltá­ró tudományos tevékenységüket, a műtárgyvédelmi munkát. Az in­tézmények tervezett közművelő­dési rendezvényei közül ezúttal a kiállítási programban talló­zunk. A megyei múzeumiigazgatóság tervei szerint a' korábbi éveknél valamivel kevesebb, de jobban előkészített, s zínvonalasabb tár­latot rendeznek az idén az in­tézmények. A megye öt városi múzeumában — Baján, Kalo­csán, Kecskeméten, Kiskunfél­egyházán és Kiskunhalason — összesen huszonnégy új állandó és Időszaki kiállítást nyitnak meg. A kalocsai Viski Károly Mú­zeumban ritka látványos állandó kiállítást rendeznek, amely há­rom részből áll. Magába foglalja a város és a kalocsai Sárköz tö­rök kor utáni történeti népraj­zát, az eddig a gimnáziumban őrzött pénztörténeti gyűjteményt, valamint a Közép-Európában egyedülálló, Tóth Mike-féle ás­ványtani gyűjteményt. Az utób­bit a Természettudományi Mú­zeum 'munkatársai rendezik. A kecskeméti Katona József Múzeumban Kecskeméti város­képek címmel nyílik érdekes ki­állítás január 27-én, majd áp­rilis végén mézeskalács- és szőt­teskiállítást, júniusban a somo­gyi pásztoréletet és népművésze­tet, október elején pedig a te­metkezési szokásokat az őskortól napjainkig bemutató kiállítást rendez az intézmény. Figyelmet érdemel, hogy a kecskeméti ki­állításokhoz előadások és tárlat­vezetések kapcsolódnak. A Ma­gyar Naiv Művészek Múzeumá­ban január 6-án Gyovai Mihály- né festő és Józsa Endre szobrász közös kamaratárlatával kezdődött meg az idei program. Legköze­lebb, március végén a 'lakiteleki Szőrös József szoborfaragó, szep­temberben pedig Homonnai Pál jugoszláviai (vajdasági) festőmű­vész munkáit mutatják be a na­iv múzeumban. Nagy István festőművész alko­tásaiból rendez kisebb méretű állandó kiállítást a 'bajai Türr István Múzeum, februárban. Már­ciusban vajdasági gyermekruhá- kat mutat be az intézmény, áp­rilis második felében pedig Tóth Menyhért festőművész tárlatát tervezik. A nyáron a Magyar Nemzeti Galériával közösen ren­dezi a múzeum a Bajáról elszár­mazott,a Angliában élő Bossányi Ervin festőművész kiállítását. Ezt követően egy bajai festő al­kotásait, a Baja környéki népi bútorok bemutatóját, majd a ju­goszláviai testvérváros, Zombor képzőművészeinek a gyűjtemé­nyes kiállítását láthatja a közön­ség. A kiskunfélegyházi Kiskun Mú­zeumban január 20-tól a szom­szédos Szolnok megye lakodalmi népszokásait bemutató kiállítást láthat a 'közönség. Azt követően Zalatnai Pál grafikus, Tápai An­tal szobrász alkotásait, a múze­um numizmatikai gyűjteményét állítják, ki. November 30-án a Kiskun Múzeum ad majd ott­hont az 1980. évi téli 'tárlatnak. A kiskunhalasi Thorma János Múzeum a sükösd—ságodi avar­kori temető leleteit mutatja be, ősszel pedig régészeti kiállítás- sorozathoz^ kezd az intézmény. Megemlítjük, hogy a megye múzeumai más szervekkel együtt­működve, más ■ területeken, s külföldön is rendeznek tárlato­kat. így például Kaposvárott, a Rippl-Rónai Múzeumban Kalo­csa népművészetét. A kecskeméti múzeum szakmai segítségével rendeznek több tárlatot a Me­gyei Művelődési Központban, s közreműködik az intézmény a Technika Házában rendezendő Katona József-portrék című ki­állítás előkészítésében is. Nyír­egyházán, Karcagon, valamint Csehszlovákiában és Lengyelor­szágban magyar naiv művészeti kiállításokat rendeznek. A bajai múzeum bunyenác díszítőművé­szeti kiállítást rendez Tiszafüre­den, s «ugyanitt bemutatják majd, a kiskunfélegyházi múzeum köz­reműködésével, „A Kiskunság né­pi fafaragása" című kiállítást is. R. M. Bács-Kiskun útjain... A KPM Közúti Igazgatóságán a tavaszra készülnek Napjainkban a havazás adta a legtöbb munkát a megye állami úthálóizatán. Ezzel egyidejűleg, alapos előkészítő munka folyik az V. ötéves terv utolsó évére .ter­vezett út- és hídépítési, valamint' fenntartási munkák tervszerű megkezdése érdekében is. De­cemberben, amíg az időjárás ked­vezett, a kivágott útmenti fák pótlására, a megye állami úthá­lózata mentén, több mint húsz­ezer facsemetét ültettek el az igazgatóság dolgozói. Ezen kívül jelentős padkarendezési munkák folytak, többek között az 5^ös szá­mú főútvonal forgalmára kedvező hatással volt. A megyeszékhelyen az 5-ös számú főútvonal átmenő szakaszán, a VILATI a forgalom- irányító jelzőlámpák karbantar­tását és összehangolását még de­cemberben elkezdte. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás miatt, ezzel a munkával nem végeztek. A dávodi és hercegszántói pon- tonhidak átépítési munkái jelen­leg még szünetelnek. Mindkét pontonhíd az új létesítmény épí­tése miatt áthelyezésre kerül, hogy a pontonhidak eredeti he­lyén az építé$i munkák megkez­dődhessenek. Ehhez a munkához azonban csak tavasszal tudnak hozzákezdeni. A szabálytalanul túlterhelt járművekkel történő közlekedés miatt, a dávodi pon­tonhíd megrongálódott. Ezért a nyolc tonna teherbírás helyett csak három tonna összsúllyal le­het a hídon közlekedni. A solti Duna-ági híd javítási munkálatai a kedvezőtlen időjárás miatt ugyancsak szünetelnek. A létesít­mény teljes befejezéséig a négy­méteres magasságkorlátozás ér­vényben van. Ez azt jeleníti, hogy négy méternél magasabb járművek és szállítmányok ezen a hídon nem közlekedhetnek. Az 1980. évi út- és hídépítési munkákra — tudtuk meg Pogány Károly igazgatótól — 260 millió forint áll rendelkezésre. Ebből az összegből a terveknek megfele­lően megkezdhető az 54-es számú út kecskeméti felüljárójának épí­tése, elkezdhető és befejezhető az 51-es számú út dunavecsei átke­lési szakaszának korszerűsítése. Ebben az évben befejezik a kecs­keméti Dózsa György út korsze­rűsítését, az 51-es számú főút ba­jai átkelési szakaszának átépíté­sét, a kecskémét—tiszakécskei út kiépítését, valamint a dávodi Fe- renc-csatornahíd építését. Ezen kívül az 51-es, 53-as és 54-es uta­kon a korábbi években megkez­dett aszfaltszőnyegezési munkák tovább folytatását tervezik. G. G. EZERHÁROMSZÁZ TONNA GYAPJÚ A MEGYÉBŐL Összefogás a juhtenyésztés fellendítésére Emberemlékezet óta a legeltetés volt a gyephasznosítás­nak a leggazdaságosabb módja. A Kiskunság gyenge minő­ségű homok- és sziktalajának legelőin a ridegmarha mellett a juh találhatott még annyi eleséget, hogy azon egész éven át eltengődött. A juhásznak legfeljebb a bárány világra­jövetelekor kellett kevés abrakkal pótolnia a szálas takar­mányt. Az árok- és csatornapart, a töltésoldal, a nagyüzemile? legkevésbé művelhető sarokföld ffitermése pedig kínálta az olcsó takarmányt a háztáji és kistermelőknek még akkor is, ha másutt nem jutott gyepterülethez. Csak legeltetnie, ka­szálnia kellett, s a juhtariásban általában megtalálta a szá­mítását. Bács-Kiskun megye állami gaz­daságai . az 1960-as évek elején veszteségesnek ítélték a juhtartást és sorban felhagytak vele. A leg­több helyen a hodályt is lebontot­ták. A mezőgazdasági szövetkeze­tek többsége azonban még az ak­kori feltételek között is vállalta a kockázatot. Ezért a megyében vég­legesen nem szűnt meg ez az ága­zat, legfeljebb a húshasznú juh- fajták honosodtak meg, mert a könnyűipar csak az ausztrál gyap­júban látta a természetes alap­anyagot. A közgazdasági helyzet azóta vi­lágszerte megváltozott, s mindjárt kiderült, hogy szükség van a hazai gyapjúra. Emelkedett a termék felvásárlási ára, és országszerte fellendült a juhászat. Bács-Kiskun állami és szövetkezeti gazdaságai is igyekeztek újból feltámasztani a gyephasznosításra alapozott juh­tenyésztést. Néhány esztendő alatt rájöttek arra, hogy a régi módon mégsem lehet folytatni, mert a ke­reskedelmi igények változtak, a követelmények szigorúbbak lettek. Korszerűsíteni kell a juhtenyész­tést és valamennyi, ezzel összefüg­gő biológiai, technológiai folyama­tot. Ehhez pedig nagyobb összeg­re van szükség. Egyesíteni kell a szellemi és a gazdasági erőforrást. A közelmúltban ez a folyamat is elkezdődött Az Állampusztai Cél­gazdaság által szervezett juhászati társulásnak már számos tagja van, közöttük néhány híres, juhtenyész­tő szövetkezet. Az egész közösség igen,eredményesen működik. Bács- Kiskun déli felében is létrejött juhtenyésztő gazdasági 'együttmű­ködés, egy másik társulás alakítá­sára pedig ügyintéző gazdaság­ként, a rémi Dózsa Tsz vállalko­zott. . A különböző gazdasági társulá­sok közös tevékenysége alapján megyeszerte örvendetesen fellen­dült a juhtenyésztés, -hizlalás, • A vékony hótakaró alatt néha még talál élelmet a nyáj. gyapjútermelés. Már nemcsak a kistermelők és háztáji állattartók, hanem a mezőgazdasági nagyüze­mek is jövedelmezőnek ítélték meg a juhászatot. Sorra épültek a szövetkezeti szakosított telepek Harkakötönyben, Kunszentmikló- son, Akasztón, Páhin, Kiskunhala­son és másutt A gyepfelújításra, a legelőhasznosításra költött milliók pedig kezdtek visszatérülni'. A Gyapjú- és Textil Nyers­anyagforgalmi Vállalat megyei ki- rendeltsége 1979-ben már 160 ezer juhot és 1300 tonna gyapjút vásá­rolt Bács-Kiskun gazdaságaitól, s ebből százezer juhot, főként pe­csenyebárányt Olaszországba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Franciaországba és Közel-Keletre szállított, ahol szívesen vásárolták a kiskunsági juhászatokban nevelt vágóállatot. Említésre érdemes a Bács-Kiskun megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat tevékeny­sége is, amely ugyancsak növekvő forgalmat bonyolít le a vágójuh- átvételben, értékesítésben. A Kiskunság juhtenyésztésének még nem merítették ki minden tartalékát. Az idén és a következő ötéves tervidőszakban sok a ten­nivaló. Az új esztendőben életbe lépett gazdasági szabályozók még- inkább ösztönzik az adottságuk­nak legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakítására az állami és szövetkezeti gazdaságokat. Az új esztendő első napjaiban a kecskeméti járás tízegynéhány igen jelentős gyepterületű szövet­kezetének, valamint a Gyapjú- és Textil Nyersanyagforgalmi Válla­latnak közös elhatározásából újabb juhtenyésztő, -hizlaló, -értékesítő gazdasági társaság szervezése kez­dődött meg, amelyet a kecskeméti járási pártbizottság felkarolt és 0 Juhtápot is készítenek a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövet­kezet takarmánykeverő üzemében. (Pásztor Zoltán felvételen) támogat. Valamennyi érdekelt gaz­daság kedvezőtlen természeti adottságú, Az az előny, amelyet az összefogás teremthet a juhászat gazdaságosságának növelésében, az állomány genetikai javításában, a szervezett és egységes apaállat- ellátásban, a tartás, elhelyezés technológiájának egységesítésében, a gyephasznosítás, takarmányozás korszerűsítésében, a vágóállat, a gyapjú, a juhtej értékesítésében, valamint a munkaszervezésben, korántsem lebecsülendő tényező. A kunszentmiklósi Egyetértés Tsz által kezdeményezett társulás az említetteken kívül, céljának te­kinti a gyapjúnyírás megszervezé­sét, a válogatás, tárolás, értékesí­tés összehangolását, keresi a gépi fejés bevezetésének lehetőségét, a tudomány és a gyakorlat legjobb eredménye alapján megkezdi a kü­lönböző juhtáp gyártását, forgal­mazását, és szervezi az ebben az állattenyésztési ágazatban dolgo- zók szakmai továbbképzését. K. A. Néha akkor is elégedetlen az ember, amikor teljesíti a vál­lalt feladatot. Többnyi re azért, mert legbelül úgy érzi, erejé­ből többre is futotta volna. Különösen rossz a szájize■ ak­kor, ha a társadalmilag hasz- nos pluszt nem saját hibája miatt nem tudta elérni, hanem külső — ahogy mondani szok­ták: „objektív” — ok követ­kezményeként. Valahogy így áll a helyzet a családiház-épi- téssel. Annak idején, amikor elkészült a megye ötödik öt­éves terve, volt aki tamásko- dott, hogy a 25 ezer felépíteni szándékozott lakásból 13 ezer lesz a családi ház. Képtelen­ség, nincs ennyi pénz, ennyi energia. Ma már világos: az aggodalmak alaptalanok vol­tak, hisz az elképzelések meg­valósulni látszanak. Csak a rossz szájize ne volna: lehetett volna, lehetne több is! Az a bizonyos „objektív” ok, ami miatt nem kerül pluszs, teljesítmény a statisztikákba, semmi más, mint a krónikus anyaghiány. Két, az elmúlt év decemberében megjelent cik­künkből kitetszik, hogy óriási gátja ez a közösen óhajtott többletnek. Lehetne mondani, hogy a decemberi helyzetkép nem általános érvényű, ám így volt ez az év elején is; emlé­keztetőül egy tavaly március 27-i írásból idézek: „A bajai járásban tégla, mész, cement, vasbeton gerenda; a kalocsai­ban a vasbeton építőanyag; a kiskőrösiben a falazóanyagok, kazánok; a kiskunhalasiban a födémgerenda, fűrészelt áru; a kecskemétiben szintén a mész, a tégla van örökös hiánylis­tán." Hozzátenni csupán any- nyit érdemes, hogy a hiánylis­ta azóta csak bővült... Néhány hete tette föl mun-' katársunk a kérdést a Tüzép illetékesének — lesz-e több építőanyag 1980-ban? Olvas­tam a válaSzt, de, mitagadás, megnyugodni nem volt okom. Igaz, hogy valamivel több áru kerül a piacra, mint tavaly. De az is igaz, hogy ennek sok­szorosára lenne szükség. Az érem harmadik — talán leg- objektívabb — oldala pedig az, hogy csak azt lehet eladni, amit már megtermeltek: hiá­ba korszerűsítettek az utóbbi időben jelentős költséggel több üzemet, kapacitásuk még min­dig kevés. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy Bács-Kis- kunban nincs téglagyár. Hogy a Kecskeméttel szomszédos Nagykőrösön pár hónapja — arra hivatkozva, hogy gazda­ságtólan — felszámoltak egy téglagyárat. Közgazdász legyen a talpán, aki kiszámítja: meny­nyivel gazdaságosabb így, hogy ennyivel is kevesebb az elad­ható mennyiség... Üjabban elhallgattak a salakbetonról; csak Ígérgetések hangzottak el a házgyári elemekből összeál­lítható lakásokról; és nem sok történt a korszerű, viszonylag olcsó, a mai kor igényét kielé­gítő sor- és láncházak építé­sében, népszerűsítésében. Más gondok is megmaradtak, hiszen a legtöbb tanácsnak ma sincs — és várhatóan nem is lesz — elegendő pénze a telkek alap- közművesitésére; ebbe a szak­emberek a hetvenes évek de­rekától nemcsak a villanyt, de a víz- és szennyvízcsatornát is beleszámítják. Vitáztak arról az építészek, évekkel ezelőtt, hogy talán meg is kellene tiltani a sátor­tetőt — aztán elcsendesült minden, mert a lényeg már régen nem ez! Hiszen népgaz­daságunk egyszerűen nem en­gedheti meg magának, hogy ilyen okok miatt csökkenjen a családiház-épitési kedv — bár az esztétikus falu- és városkép kialakításáról ezután sem mondhatunk le. A szegényembert, meg a csa- ládiház-építöt még az ág is húzza — írtuk már idézett ta­valy márciusi cikkünk beveze­tőjében, s véleményünket az­óta sem volt okunk megváltoz­tatni. Hiszen, a családiház- épitő a szokásosnál nagyobb terhet vállal magára — össze­hasonlítva egy lakótelepi la­kásba költözővel. Az építke­zést csak bizonyos nagyságú „tőkével” kezdheti meg, nem jár neki szociálpolitikai ked­vezmény, kevesebb kölcsönt kap, s bizony, nem ritkán bele­betegszik, mire kulcsra készen áll a ház. Persze, építeni nem kötelező. De jónéhány telepü­lésen — a nagyközségek zömé­ben, a kisközségek mindegyi­kében — nincs választási le­hetősége az otthonra várónak, mert nem épül sem célcsopor­tos állami, sem OTP-beruházá- sú lakás, ezért gondját-baját kénytelen-kelletlen magának kell megoldania. Tíz év alatt jóval több mint megkétszere­ződtek az anyagárak, többet kér az iparos is. Nem kevesen legyintenek, amikor a családiház-építökről hallanak. S hozzák példának a soltvadkerti, a keceli két-há- rom szintes, kacsalábon forgó tuszkulánumokat. Igaz, a sző­lő- és borvidék megyebeli központjában — de másutt is! — szép számmal épülnek olyan otthonok, amelyek értékét csak hét számjegy fejezi ki. De, nemhogy Bács-Kiskunban, még Soltvadkerten, Kecelen sem ez az átlag. Családi házat — épp úgy, mint régen — most is a kis- és középkeresetűek építe­nek legnagyobb számban, a maguk erejéből hatalmas mér­tékben hozzájárulva közös cél­jaik eléréséhez. Erejük keveset, gondjuk sokat, feszítőén nőtt az utóbbi időben. Már-már sziszifuszi munkájukat leg­alább az anyagellátás megol­dásával kellene segíteni! B. J. Gyenes András fogadta a PFSZ küldöttségét BUDAPEST Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, szerdán a KB székházában fogad­ta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet küldöttségét, amely Fa­ruk Kaddumival, az PFSZ végre­hajtó bizottságának tagjával, a politikai osztály vezetőjével az élen, a Hazafias Népfront meg­hívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű meg­beszélésen az időszerű nemzet­közi kérdések között megkülön­böztetett figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzet, valamint a térséggel összefüggő legutóbbi fej­lemények értékelésének. Mindkét részről hangsúlyozták elégedettsé­güket a magyar—Palesztinái kap­csolatok fejlődésével, s szándéku­kat az együttműködés további elmélyítésére. (MTI) József Attila emlékbizottság alakult Szerdán a Parlament Gobelin- termében József Attila emlékbi­zottság alakult a költő közelgő 75. születésnapja méltó megünneplé­sének előkészítésére. Elnöke Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának topja, a Miniszterta­nács einökhe{yetSese, az emlékbi­zottság tagjai a magyar társaded- mi, kulturális, irodalmi,- művésze­ti. élet kiemelkedő személyiségei. Az alakuló ülésen megtárgyal­ták az évforduló megünneplésé­vel kapcsolatos előzetes terveket, és felhívást fogadtak el. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom