Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
1M0. január 23. • PETŐFI NÉPE • S FILMJEGYZET KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN mrnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hair A történet meglehetősen egyszerű. Ha a néző pusztán az események, a filmben fellelhető fordulatok, akciók számbavételét kísérelné meg, alig néhány mondat elegendő, lenne az összefoglalásra. A mese ugyanis rövid és valóban meseszerü. Volt egyszer egy derék szegény fiú, aki szerelemre gyulladt egy szép és kényes gazdag lány iránt, de a vérszomjas és gaz sáfkány sok bajt hoz bontakozó érzelmeik kiteljesedése elé. Amikor meg egymásra találnának, rádöbbennek, hogy az eléjük tűzött célok összeomlanak, a varázslatok nem segítenek. A sárkány levágott feje újra kinő, már csak millió és millió ember egyesített akarata mérkőzhet meg vele. Igen, éz a téma, de a mesebeli sárkány a világbékét veszélyeztető amerikai agresszióé körök mesterkedéseinek arcával lép a néző elé, és a színhely sem az égig érő fa, sem a borzongató vadon, melyben a boszorkány tanyázik, hanem a vietnami háború rettenetét nyögő tengeren túli átlagember rek Amerikája, melyben perifériáin éhbérért dolgozó néger munkások, hippik, bűnözők, csavargók, „virággyerekek” próbálják megtalálni az ellenszert a társadalmi kivetettség és az atomfenyegetés rémével szemben. A Hair, Milos Forman megragadó, művészileg magas színvonalú alkotása, bizonyára nagy siker lesz a magyar közönség körében, mint ahogy nagyra értékelte a mozinéző Forman korábban bemutatott filmjeit is. Említsünk néhányat: Száll a kakukk fészkére, Érettségi után (Dustin Hof man első, igazán nagy alakításával), Elszakadást stb. Ezekben is, de a most bemutatott Hair ben is, igényes, precízen következetes, a filmbeli hatáskeltés eszközeivel bravúros biztonsággal élni ■ tudó rendezőként ismertük meg az egyébként csehszlovák származású Milos Formant. Kitűnő és közhelyektől mentes a Central Parkban kóborló New York-i hippik világának bemutatása. Forman mértékkel alkalmazza a táncbetéteket. Twyla Tharp, a koreográfus remekelt, kompozíciói nem állítják meg a cselek- v ményt, nem burjánzónak el a mondanivaló rovására. (Mint nem egy musicalben tapasztalhattuk.) A zene pedig világsiker, a gramofonlemezek megelőzték nálunk is a filmet és a legszebb, legdrámaibb hatású dalok állják az idő próbáját. Galt McDermot dallamai mellett megismerkedhetnek a nézők a szövegeket, Schéry András fordításában, melyek konkrét politikai állásfoglalásai még világosabbá teszik a film vizuális jel- képrendszerét. A musical műfaj kiváló ismerői a szereplők is, kiket Forman nagy szakmai biztonsággal mozgat, teret hagyva az egyéni megoldásoknak is. Tulajdonképpen a játékban a csapatmunka dominál, de érdemes megemlíteni a nálunk kevéssé ismert színészek közül név szerint is néhányat. A vidékről New Yorkba látogató fiút, Claude-ot John Savage alakítja. Játéka lényegre, törő, hatásos. A hippicsoport vezetőjét, a tragédiába torkolló életű Bergert, Treat Williams játssza. Nem kedvez túlságosan a forgatókönyv a kényes- kedő, lassan fellángoló szerelmü, gazdag lányt alakító Beverly D'Angelo-nak. Pedig jó színésznek látszik, amellett, hogy külső adottságai is előnyösek szerepe szempontjából. Telitalálat a két néger szereplő, Dorsey Wright és Cheryl Barnes alakítása. Típust teremtenek, de egyéni vonásokat is kitűnően tudnak érzékeltetni. Bármelyik színészt említjük azonban, nem tudunk kitérni a gondolat elől, hogy Forman szi- nészvezetői talentuma, apró megfigyeléseket is hasznosító érzékenysége a megoldásokban mindenütt értéknövelő tényezőként jelen van. Még a néhány másodpercre felbukkanó epizódalakítások is gondosan fel vannak építve, hitelesre vannak csiszolgatva. A Hair nagy élmény, emlékezetes pillanataira sokáig visszagondolhatnak a nézők. Cs. L. A halasi Lyra Együttes 0 Emil Nolde: Vörösbor ivók. 0 Balra: Ernst Ludwig Kirrhner: Portré. Német irányzatok A Német Szövetségi Köztársaság kulturális hete alkalmából — egyéb kulturális rendezvények mellett — érdekes kiállítást rendeztek a Szépművészeti Múzeumban. A február 10-ig látható ..Német művészeti irányzatok 1890— 1920" címet viselő tárlatot a duisburgi városi Wilhelm Lehm- bruck Múzeum és a stuttgarti Külföldi. Kapcsolatok Intézete rendezte. A német impresszionizmust a - rendkívüli gazdag grafikai anyag egy része .Liebermann. Slevogt. Corint művei képviselik. A festészeti és a szoboranyag a korai német expresszionizmust mutatja be. Különösen a „Die Brücke" (Hid) művészeti csoportosulás felvonulása teszi érdekessé e bemutatót. Az expresszionizmus a polgári társadalom elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette a valóság puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzések, gon- oolatok közvetlen, megkötöttségek nélküli kifejezését, Németországban, igen. , széles ol körben, bontakozott ki-., „Az expresszionizmus a világon átszágulcíó vihar volt, s az emberiség titkait feszegette" — írta Emst Bloch. A századelő forradalmi légkörében a festők és szobrászok mint a műrészetek történetében már annyiszor — meghirdették az elanyagiasodás és a lélekte- ienség elleni harcot. Ezért nem fordultak kizárólagosan és közvetlenül a meglevő képzőművészeti hagyományok felé. Épp a megújítást elindító nemzedék fordult el a leghatározottabban az intézményesített és akadémikus művészet folytonosságától. Merész terveket kovácsoltak a jövőre vonatkozóan, és saját alkotói bizonyságtételük történelmi gyökereit az abban az időben még méltatlanul mellőzött kultúrák (primitív, afrikai népek művészete) és művészek alkotásaiban vélték megtalálni. Az expresszionista művészek által feldolgozott témák javarésze a nyugat-európai festészet és szobrászat hagyományos —: a reneszánsz óta figyelemmel kísérhető — kelléktárához tartozott. Egyedül a nagyváros témaválasztása nyitott teret a valóban új és a korabeli tartalmak kibontakozásának. különösképpen a „Die Brücke" művészeinél. A nagyváros és az ipar számkivetett embere, s a városi mulató- és szórakozóhelyek közönsége a természeti környezetbe helyezett életképek. aktok, csendéletek, portrék témái a Szépművészeti Múzeumban látható tárlat anyagának is. Újszerű képkivágás, a színek érzelmi, hangulati érték szerinti érvényesülése, a perspektíva szokatlan formái jelennek meg. Julian Heynen. a kiállítást rendező duisburgi múzeum tudományos munkatársa mondta, hogy Ottó Mueller: Akt. (Fotó: Hauer Lajos — KS) bemutatójuk a művészek körét és a korszak távközét szándékosan vonta szűkre. Olyan bevezető képszemlét kívántak a magyar közönség elé tárni, amely az expresszionizmus legjelesebb művészeinek munkáiról tájékoztat. Kiindulópontul a német expresszionizmus legjellegzetesebb müvészcsoportosulása. a „Die Brücke" szolgál. A „Die Brücke", amelynek nem volt ugyan programja, de stílusában, témaválasztásában. törekvéseiben egységes. Festői a jelenség mögött keresték a lényeget. E csoportosulás köre azoknak a művészeknek az alkotásait sorakoztatták fel. akik a „Brücke”-művészek áital képviselt irányzatot kibővítették. vagy kiegészítették. A ..Die Brücke” ilyen teljességű felsorolása figyelemre méltó, hiszen törekvéseikből nőtt ki az összes modernista irányzat. A magyar közönség számára külön is érdekes a kiállításon szereplő európai hírű német mesterek — Liebermann, Nolde. Barlach, Lehmbruck, Kirchner, Kokoschka stb. — jelenléte, akik a magyar művészet szempontjából is elhatározó jelentőségűek. Működésük idején számos magyar művész tanult, ■ dolgozott német] művészeti központokban, .a szá-j ziid 'végén Hollósy Simon, - Fe-» renczy Károly, Rippl Rónai Münchenben, a húszas években Moholy Nagy László. Bortnyik Sándor, Péri László Berlinben. A ..Die Brücke” és a későbbi évek német müvészcsoportosulása (a húszas években „Der Sturm”) jelentősen befolyásolta az induló magyar, avantgardista, modernista művészeti törekvéseket. E kiállítás, amely gazdag együttesben és sokrétű válogatásban — grafikákon, festményeken és szobrokon mutatja be a német művészeti törekvéseket, maradandó élménnyel szolgál. —km— Este búcsúvacsora barátainkkal a New Yorkban. — És mi a program az első párizsi napon? — Kipihenni a budapesti hur- colkodás fáradalmait (!). De, sajnos, estére megérkezik a személyzet, aztán jön a legrémesebb ki- pakkolás. Elköszönünk, a kegyelmes asz- szonynak még sok dolga van. Kézcsók. — A viszontlátásra Pesten! — mondja a grófné. — Bon voyage. Jó utat! Mélyen tisztelt nagy jó Uram! Tisztelettel kérem, méltóztassék megértéssel, türelemmel, s egy kis testvéri szeretettel végigolvasni életem legszomorúbb írását! Nehéz feladat előtt állok, egyrészt mivel ágyban fekve igen nehezemre esik az írás, másrészt, miután nem tudom, hogy ezen utolsó reménnyel, s a szívem vérével megírt sorok vajon meghallgatásra fognak-e találni! A legvégső kétségbeesés szélén, az Élet és a Vég határán menekülök Önhöz, nagy jó Uram, s a fekete Holnap halálos félelmében megdermedt szívvel küldöm a fuldoklók egyetlen utolsó jajkiáltását: két drága gyermekélet sürgős megváltásáért! Nemrég még saját kis vegyészeti vállalatom volt, mely számunkra emberhez méltó megélhetést biztosított. A szörnyű gazdasági válság azonban engem sem került ki. Egyik napról a másikra a biztosnak vélt megélhetésből a legteljesebb nyomorba jutottunk. Hányt-vetett az élet a főváros rideg, szívtelen világában, ~áhol 'a hajléktalanság, majd 3 éves leánykám és jóságos feleségem betegsége, végül 6 éves kisfiam kettős, súlyos operációja utolsó kis tőkénket is elvitte! Közel az őrüléshez, kilincseltem új kenyér után, de diplomám ’dacára is csak alkalmi munkák akadtak, éhbérért. Hogy ezt a két ki-. éhezett kis gyermekszájat betömhessük,' lassan el kellett adni mindent, amit csak nélkülözhettünk. Végre kiújult szívbajom és kétoldali tüdőcsúcshurutom ágyba döntött, nehezen kiküzdött utolsó kis állásomat elvesztettem, s most a tél küszöbén, élelem, fűtőanyag, orvosi segítség, gyógyszer, s egyetlen jóbarát nélkül állunk. Hitvesem is új műtét előtt áll, s pár napon belül az uccára lakoltatás veszélye fenyeget. A felebaráti szeretet nevében kérem, méltóztassék részünkre 15 pengő életmentő kölcsönt nyújtani. Én írásban kötelezem magam, hogy ezen kölcsönt nov. 1-én visszafizetem. Most pedig a nevemet kell aláírnom, és mialatt ezt teszem, az önbecsülésemet temetem. Nagy jó Uram kezeibe téve le gyermekeim sorsát, vagyok mély tisztelettel és hálás nagyrabecsüléssel alázatos kész szolgálja: (teljes névaláírás és pontos lakcím) Befejezésül még csak annyit: a kegyelmes asszonyról ma már mit sem tudunk; fölötte és osztálya fölött pálcát tört a történelem. A pária — mondhatatlan keservek és szenvedések után — emberré válU Kitört a bozótból a napfényre. Legutóbb a filmhíradóban láttam| egy pár évvel ezelőtt vette át a magas kitüntetést. (Az Est 1934. január 21-1 száma és az eredeti levél alapján.) Jóba Tibor Január 30-án, szerdán este ötödször láthatják a tévénézők a méltán népszerű kiskunhalasi Lyra Együttest. Ezúttal a Tizen túliak társasága című közkedvelt műsorban lépnek fel: mai magyar költők megzenésített verseit adják elő. A Csorvási Zoltán vezetésével 1976 óta működő együttes — tagjai Farkas Márta, Kovács Sándor, A modern zene és Stefan Dragostinov a jelenkor kiváló bolgár zeneművészei közé tartozik. Nemrég adták elő nagy sikerrel IV. szimfóniáját. „Országos vásár” című kamarakantátá- jif a külföldi közönséget is meghódította. A művész nemcsak zenei és hanghatásokkal dolgozik. A n,épi elemek ihlette muzsikát vizuális eszközökkel is gazdagítja. Említett kamarakantátájában például honfitársa, Ilija Kos uSutyinszki János — eddig százti- zenötször lépett sikerrel közönség elé, s nemcsak Kiskunhalason, hanem szerte a megyében, az országban, így többek között Székesfehérváron diáktalálkozón, Budapesten a Hungária Kávéházban és Kecskeméten ugyancsak diáktalálkozón. . (Straszer András felvétele.) fotopolymetronom harov zeneszerző találmányát, a fotopolymetronomot használja lel erre a célra. A zenéhez jól illeszkedő . fényhatások a zenei és a technikai kifejezési lehetőségek egységé£ érdekes módon erősítik. Ez a maga nemében egyedülálló készülék méltán keltett nagy feltűnést első külföldi bemutatkozása alkalmából. (BUDA- PRESS—SOFIAPRESS) Két út, két sors Régi iYások közt böngészve, két érdekes lelet került kezembe. „Le- let"-nek kell neveznem, mert mindkettő egy letűnt világ dokumentuma, szomorú bizonyítéka. Habár az egyik csupa hivalkodás, fény és jólét — a másik pedig a szívettépő, tébolyba kergető nyomorra tár ablakot: mégsem vidám olvasmány az előbbi sem. Karikatúra lenne önmagában, kacajra fakasztana, ha nem olvasnák vele „szinkronban” a másikat, amely ajkunkra dermeszti a ■mosolyt. Egyazon ország két polgárának életkörülményeit igy szemlélhetni: szinte felér egy szociológiai tanulmánnyal. Vidám és könnyed az első hangvétele — fekete posztóval bevont dobok peregnek és lélekharang kong a másikban. Riport az egyik — enyhe és könnyű, mint egy. füstkarika —, a másik segélykiáltás és egyben vádirat, levél formájában. Budapest úri társasága szegényebb lesz egy népszerű, szellemes, elegáns szépasszonnyal. — Az új párizsi magyar követ ma reggel elutazott Budapestről. Nem fogjuk látni a kegyelmes asszonyt a Váci uccán, a bálokon, az előkelő éttermekben, színházakban és a mulatók táncparkettjén. A grófné csomagol. Készül a nagy útra. összecsavart finom Taebris- Siras-szőnyegek, képek, tükrök, drága porcelánok a földön. A komornak estélyiruha-költeménye- ket, cipőket, tavaszi kosztümöket, kékrókákat, hermelin köpenyeket pakkolnak nagy óvatossággal. — A szürke útiruhámat készítse ki, Sophie, — szólal meg — és a kékrókámat. Abba utazunk. — Mit visz magával Párizsba? — Az ember, akármennyire takarékoskodik, ilyen nagy útra mégis kell venni egyet-mást. Pedig ma már nem azt a világot érjük, hogy ruhák, cipők és szőt- mék tömegével induljunk meghódítani a világot. De hát asszony vagyok és amit lehetett — mondja mosolyogva a grófné —, vásároltam. De nem sokat. Három nagyestélyi ruhát, nyolc délutánit, kosztümöket, aztán sok szőrmét, kék- és ezüstrókákat; csináltattam egy nerz bundát, egy hermelin belépőt, ha színházba megyünk, és egy kis nyári hermelinbundát. — És hány pár cipőt, kegyelmes asszonyom? — Képzelje, — felnevet — húsz párat csináltattam. Mit csináljak, cipő nélkül nem járhat az ember, igaz? — És a kutyák? — Azok nélkül egy lépést sem megyek, jönnek velünk. ' — És a személyzet? — Elvisszük a komornyikot, két inast, a komornát, a szobalányt, a szakácsnőt és a szakácsot. — Mit csinált Pesten az utolsó napon? — Hjaj! — sóhajt fel — a mai nap rémes volt. Kora reggel felkeltem, 11-kor már a városban voltam. Bementem az üzletekbe búcsúzni, végigmentem a Váci uccán vagy kétszer, ki tudja, mikor fogok megint itthon korzózni! Aztán rohanás és rohanás: fodrász, manikür és haza pakkolni.
