Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1919. november 11. Egy gyáregységvezető portréja Zsíros Sándor villamosmérnök, a kunszentmiklósi VÁV-gyáregység vezetője a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom hatvankettedik évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepségen vehette át a megbe­csült törzsgárdatagot megillető jelvényt és okle­velet: húsz év óta hűséges dolgozója a Villamos Állomásszerelő Gyárnak. A gyárban töltött két évtized Zsíros Sándor pá­lyájának két fontos, s nem könnyű szakasza is egyben. — Az első tíz esztendő — em­lékezik vissza a gyáregységvezető — 1959-ben, pontosabban két év­vel korábban kezdődött. Ekkor lettem ugyanis — érettségi után — — a gyár elektroműszerész szak­munkástanulója. , A tanulóéveket követően pedig huzalozóként dol­goztam a budaörsi üzemben. In­nen nyújtottam be jelentkezése­met a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára ... Zsíros Sándor győzte energiával, akaraterővel a munka melletti ta­nulást: 1967-ben sikeres állam­vizsgát tett, villamosmérnökké avatták. — Közben azért történt egy és más — mosolyodik el. — Az első évfolyam elvégzése után diszpé­cser lettem, majd építésvezető, műszaki előadó, s később gyárt­mányfejlesztő. Egyetemi tanulmá­nyaimat egy évre meg is kellett szakítanom: sorkatonai szolgála­tot teljesítettem. Gyártmányfejlesztő mérnökként dolgozik már, amikor ajánlatot kap: a gyár kunszentmiklósi te­lephelyének üzemmérnökre van szüksége. — Balatonszemesen, a gyári üdülőben pihentünk a feleségem­mel, amikor megkeresett a terme­lési főosztály vezetője. Tetszett a dolog, és — miért is tagadnám — a kilátásba helyezett lakáslehető­ség is vonzott: éppen akkor mond­ták fel az albérletünket. — S ezzel el is érkeztünk a má­sodik évtizedhez... — Igen. 1969. augusztusában költöztünk Kunszentmiklósra. A telephelyet két és fél évvel koráb­ban vette át a VÁV-gyár a Kis­kunhalasi Vastömegcikkipari Vál­lalattól, s akkoriban tette meg az üzemi kollektíva az első lépéseket a bonyolultabb gyártmányok ké­szítésének terén. Az első jelentős munkám a VHTR-típusú transz­formátorállomások gyártóvonal rendszerű gyártásának kidolgozá­sa volt. A fiatal villamosmérnök pályá­ja töretlenül ívelt felfelé. 1971-ben megbízott, egy évvel később már kinevezett telep-, majd gyáregy­ségvezető. — Mi volt a legnagyobb, a leg­nehezebb feladat? Mire a legbüsz­kébb? Zsíros Sándor elgondolkodva válaszol: — A legnagyobb feladat? Ügy gondolom: idáig eljutni. Hogy olyan színvonalon tudjunk termel­ni, mint a budaörsi üzem. Meny- nyiségben és minőségben, belföld­re és exportra egyaránt. De a leg­büszkébb arra vagyok, hogy a szakmai képzés terén tett erőfeszí­téseink gyümölcsözőek voltak. Eredményesnek bizonyult az ipari­tanuló- és a felnőttképzés, tovább­képzés, dolgozóink, vezetőink ér­tik a dolgukat. Felnőtt, kinevelő­dött egy munkásgeneráció. — Azt mondják, nem könnyű beilleszkedni... — Akkor én minden bizonnyal a kivétel vagyok, aki erősíti a sza­bályt — mondja meggyőződéssel a gyáregységvezető. — Ügy érzem, hogy e tíz esztendő alatt tősgyö­keres kunszentmiklósi lettem. A Budapestről Kunszentmiklós­ra települt gyáregységvezető jog­gal vallhatja ezt. Jelenléte a nagy­község közéletében beszédes bizo­nyíték. Tagja egyebek között a nagyközségi pártbizottság infor­mációs bizottságának, a tanács gazdasági bizottságának és a Köz­lekedés Biztonsági Tanácsnak. Ve­zetője az üzemben tevékenykedő Fiatal Mérnökök és Közgazdászok Tanácsának. — Elégedett? — Elégedett vagyok. A gyáregy­ség fejlődése jó úton halad. Elis­merik a munkámat. Zsíros Sándor gyáregységvezető a VAV-gyár és a gépipar kiváló dolgozója, s az Ifjúsági Érdem­érem tulajdonosa. Abban, hogy a gyáregység az intenzív fejlesztés időszakát éli, s ez a nagyközség városiasodására is ösztönző hatást gyakorol, nem kis része van. S. B. Baromfitenyésztés világszínvonalon A legfőbb tojásexportálók kö­zött tartják számon hosszú ide­je a világpiacon Bulgáriát. A baromfi- és tojástermelés a má­sodik világháború éveiben jelen­tősen visszaesett. Később, a hat­vanas években országos progra­mot dolgoztak ki a tojás és a baromfihús termelésének foko­zására. Az első eredményeket 1965 és 1976 között érték el: a to- jásterimelés 27 százalékkal, a ba­romfihús-termelés pedig csaknem háromszorosára növekedett. Je­lenleg Bulgária az egy főre jutó baromfihús-termelés és -fogyasz­tás terén a világ első tíz országa között foglal helyet. Nagy szerepe van a fejlődés­ben a Szófia megyei Kosztinbrod hibridközpontjának. Itt több éves kutatómunkával olyan baromfi- hibrideket sikerült kialakítani, amelyek — előnyös takarmány- gazdálkodás mellett — 56 nap alatt érik el az 1800—2000 gramm súlyt. A keltetőgépekben éven­te 6 millió csibe kel ki. A te­nyésztési, illetve felhasználási célnak megfelelően tartják és nevelik a húscsirkének, a kakas­nak vagy tojótyúknak való álló* mányt. CSÖKKENTHETŐ A FEHÉRÁRU Hosszúhegyi kezdeményezés Jogosan kifogásolja a háziasz- szony, ha az élelmiszerboltban, a szaküzletben olyan sertéskaraj­jal szolgálják ki, amelyen ujjnyi vastag a hájréteg. A hájnak, a szalonnának kisebb az értéke, s a húsénál alacsonyabb a fogyasz­tói ára. Mégis a vásárló károsodik ilyenkor, hiszen a karaj árát kell fizetnie. A kereskedelem általá­ban arra hivatkozik, hogy a ha­sított félsertést vagy az osztá­lyozott tőkehúst a vágóhíd a fe­héráruval együtt szállítja. A bol­ti eladó azon már mit sem tud változtani. Egyébként is a szüksé­gesnél kevesebb a szakképzett hentes. Szállítson a vágóhíd szab­vány szerinti árut — mondják —, s akkor kevesebb lesz a rekla­máció. Az, Állatforgalmi és Húsipari Tröszt ez év október 15-én élet­be léptetett átvételi szabványa, a mezőgazdasági üzemet és a kis­termelőt, az alacsonyabb súlyú, a nem túlhizlalt sertés értékesí­tésére ösztönzi. Addig is, amíg ennek az intézkedésnek a hatása széles körben érvényesül, a vá­góhidakra. a húsüzemekbe még továbbra is szállítanak levágásra. feldolgozásra 95—105 kilogramm­nál nagyobb súlyú sertést. Éppen ezért olyan jelentős a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban dolgozó Korvin Ottó szocialista brigád kezdeményezése, ök. a közel­múltban tett munkafelajánlásuk­ban arra vállalkoztak, hogy a gazdaság évente 14 ezer sertést feldolgozó üzemében mindig a szabvány szerint készítik ki az árut, s úgy adják át a kereske­delemnek. A tőkehúsról lefara­gott hájat pedig kisütik, így a tepertőt, s a jó minőségű házi zsírt is értékesíthetik. Ladányi József brigádvezető ír­ta alá azt a felhívást, amelyet a Hosszúhegyi Állami Gazdaság háromszoros aranyjelvényes szó • cialista brigádja fogalmazott meg. Ebben Bács-Kiskun megye vala­mennyi vágóhídjának. húsüzemé­nek brigádjait versenyre hívják. Céljuk, hogy a kereskedelem minden esetben szabványnak megfelelő árut kapjon a feldol­gozó üzemektől. Ez is egyik mód­ja a takarékosságnak. Ráadásul minden érdekelt hasznát látja az állami gazdasági húsüzem dolgo­zói kezdeményezésének. K. A. • Valter József csoportvezető, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság hús­üzemében dolgozó Korvin Ottó szocialista brigád tagja, a fehérárút távolítja el a hasított sertésről. (Szabó Ferenc felvétele.) ’# Kartondobozokba kerülnek az alma és az Othelló szőlő juice pa­lackok. • Különleges konténerekbe rakják a Görögországba szállítandó gyű- mölcsleveket. A konténereket tengeri kikötőben hajóra teszik át. OTTHONAINK ÉS KÖRNYÉKÉNEK ELLÁTÁSA A lakótelepi beruházások alakulása A nagyarányú lakásépítkezések miatt előtérbe került a korszerű, nagyüzemi, előregyártott módszerrel történő, egy helyen tömegesen telepszerűen létrehozott lakások építése. Egy-egy lakótelepen a la­kások felépítésével egyidejűleg kialakítják a lakosság közvetlen el­látását szolgáló egészségügyi, oktatási, kereskedelmi stb. létesítmé­nyek megfelelő hálózatát is. Sem a lakótelep leendő lakói, sem a népgazdaság szempontjából nem közömbös, hogy ezek a kommunális létesítmények milyen ütemben valósulnak meg, és hogy a lakótelepi építkezésnek hogyan alakul a teljes (bruttó) költsége. Bács-Kiskun megyében 1918. évben 14 lakótelepi beruházást figyeltünk meg, az előző évi 13 volt. A lakótelepeken együttesen 10172 lakás felépítését tervezték, melynek teljes költségelőirányza­ta a kapcsolódó és járulékos be­ruházásúk költségeivel együtt kö­zel 5,9 imilliárd forint. Az épülő lakótelepek költségelőirányzatá­nak átlagosan 60 százalékát for­dítják lakóházak építésére és 40 százalékát a különböző kapcsoló­dó létesítmények megvalósítására és az egyéb költségék fedezésére. A lakótelepek beruházási prog­ramjában szereplő lakások közül 1978. év végéig az előirányzat 41 százalékát, szám szerint 4156 la­kást adtak át. Egy átadott lakás nettó beruházási költsége 321 ezer forint volt. A kapcsolódó létesít­mények egy lakásra jutó költsé­ge 76 ezer forintot tett ki, és az egyéb beruházási költség 2 ezer forintot ért el. A megyében ki­vitelezés alatt álló lakótelepek egy lakásra jutó tervezett teljes beruházási költsége átlagosan 578 ezer forint. Főbb jellemzők A lakóházak építésénél alkal­mazott különböző függőleges te­herhordó szerkezetek jelentős mértékben befolyásolták a laká­sok beruházási költségeit. A leg­alacsonyabb beruházási költségű­nek bizonyul a blokkos, és leg­drágábbnak a panel építési mód szerint épített lakás, ahol négy­zetméterenként 68 százalékos volt az eltérés. A tervezés során figyelembe kellene venni, hogy a korláto­zott beruházási alap mellett is, minél több lakás úgy valósuljon meg, hogy közben az átlagos alapterületük ne csökkenjen. A lakótelepi lakások és lakók ellátását szolgálják a magas- és mélyépítés jellegű kapcsolódó lé­tesítmények. A mélyépítési lé­tesítmények kapacitásnagyságá­nak szükséglete általában csak attól függ, hogy jobban, vagy kevésbé közművesített területen folyik az építkezés. A magasépí­tési intézmények és létesítmé­nyek kapacitásszükségletének mértékét a lélekszámra, illetve a lakásszámra vetített országos és területi normák alapján dol­gozzák ki a beruházók. Egy la­kótelep akkor tekinthető telje­sen késznek, ha a beruházási programban szereplő összes léte­sítményt, teljes kapacitással üzembe helyezték. A megfigyelt lakótelepi beruházásokra az a jellemző, hogy — főiként a ma­gasépítés jellegű — kapcsolódó létesítmények megvalósítási üte­me nem áll arányban a lakáso­kéval, bár a pénzügyi teljesítés aránya meghaladja azt. A megfigyelt 14 lakótelepen a ■megkezdéstől 1978. év végéig a teljes költségelőirányzatból közel 2,6 milliárd forint, 44 százalék került felhasználásra, beleértve a kapcsolódó létesítményeket és az egyéb költségeket is. Az üzembe helyezett érték kö­zel 1,7 imilliárd forint volt, amelyből több mint 1,3 milliárd forintot fordítottak lakásokra. Megállapítható, hogy a lakás- építkezések és a kapcsolódó lé­tesítmények között jelentős a különbség az üzembe helyezés tekintetében. Míg a lakásépítkezések üzem­be helyezési aránya 38 százalé­kot ért el a költségelőirányzat­ból, addig a magasépítés jellegű kapcsolódó létesítményeké csak 18,4 százalékot. Egy-egy lakótelep átlagos költ­ségelőirányzata közel 420 millió forint. A 14 megfigyelt lákótelep között 31 millió forint a legki­sebb, illetve több mint 1,7 mil­liárd forint a legnagyobb költ­ségráfordítással megvalósuló be­ruházás. Az érvényben levő tel­jes költségelőirányzatból legna­gyobb mértékben 30 százalékkal a kecskeméti széchenyivárosi III. ütem, 23 százalékkal a kiskun­félegyházi Petőfi lakótelep és 17 százalékkal a megyeszékhelyen az árpádvárosi lakótelep része­sedett. A Bács-Kiskun megyében épülő többi (11) lakótelep rész­aránya 0,5-*7,6 százalékot ért el az összes költségelőirányzatból. Költségelőirányzat - módosítások Az eredetileg tervezett költség- előirányzatot a lakótelepek épí­tése folyamán módosították. A lakótelepi beruházásoknál is ta­pasztalható, hogy a ráfordítások növekvő összegét nem követi a lakóházak és kapcsolódó létesít­mények naturális adatainak azo­nos mértékű növekedése. A la­kótelepék teljes költségelőirány­zatát az eredetihez képest összes­ségében 35 százalékkal (több mint 1,5 milliárd forinttal) növelték, ami csak részben adódott prog­rammódosításból, részben az ár­változásokkal van összefüggés­ben. Az átlagos növekedésen be­lül például a lakásköltség-elő- irányzat egyharmaddal, a lakások száma és alapterülete viszont csak 28 százalékkal magasabb az eredeti költségelőirányzatnál. Az eredetileg tervezett költség- előirányzat a magasépítés jellegű kapcsolódó létesítményeiknél 46, a mélyépítés jellegűeknél 29 és az egyéb költségeknél 52 száza­lékkal növekedett. A lakótelepek főbb létesítmé­nyeinek módosulása az eredetihez képest legkisebb mértékben a közösségi (14 százalékkal), és legnagyobb mértékben a keres­kedelmi létesítményeknél (73 százalékkal) növekedett. A lakótelepek kapcsolódó be­ruházásainak növekvő naturális előirányzatai kedvezőek a lakos­ság kereskedelmi, szociális, kul­turális stb. ellátásának javításá­ra. Ennek ellenére a lakótele­péken az ezer lakásra jutó gyógyszertárak, illetve közösségi létesítmények beruházási átlaga az ÉVM által előírt normákat nem éri el. Előfordul viszont az is, hogy a tanácsok a célcsopor­tos beruházások adta lehetőségek révén igyekeznek enyhíteni az egész település infrastrukturális ellátottságának hiányosságait és így egy-egy lakótelephez a nor­matívákat meghaladó kapacitású intézményhálózat épül. A norma­tívákat különösen a kis lakóte­lepeken nehéz követni, ahol vagy nincs, vagy a lakás- és népesség­számhoz képest már egy létesít­mény is túlméretezett. A készültség foka A lakótelepek együttes átlagos pénzügyi készültségi foka ugyan 44 százalékos, de az üzembe he­lyezési érték a költségelőirány- zaitnak csak 28 százalékát érte el. Ezen belül lényeges eltérések tapasztalhatók a létesítmények jellege szerint. A lakásépítkezé­sek 41 százalékos megvalósításá­val szemben a magasépítés jel­legű kapcsolódó beruházások le­maradtak és egyes létesítmény- típusai üzembe helyezés szerint nagy szóródást mutatnak. A meg­figyelt lakótelepeken 1978. év végéig orvosi rendelőt egyáltalán nem, közösségi ^létesítményeket is csak minimális mennyiségben helyeztek üzembe. A bölcsődei, óvodai férőhelyeknek is csak 20—25 százaléka került üzembe helyezésre. Figyelembe véve, hogy a lakótelepi lakások zömét elsősorban fiatal házasok foglal­ják el, a bölcsődei és az óvodai' létesítményék kedvezőtlen ké­szültségi foka komoly gondot okoz. Megállapítható tehát, hogy a lakótelepi beruházások komplex megvalósításának üteme ma még nem kielégítő. A lakók ellátását biztosító létesítmények jelentős része a lakások felépítését köve­tően készül el. Az ebből szárma­zó közismert gondokat fokozza, hogy a gyors ütemben épülő OTP-, KISZ- stb. lakások lakói­nak is az állami lakótelepek kap­csolódó létesítményei nyújtaná­nak megfelelő ellátást. Bár a lakótelepi lakásépítés elősegíti a tömegszerű lakását­adást, a szükségletekhez képest azonban nem elegendő. A me­gye városaiban a tanácsoknál ■nyilvántartott lakásigénylések száma 1978. évben 12 921 volt, ez időszakban 2 292 lakásigény- lés került kielégítésre. Kristóf Árpádné a KSH közgazdásza Alma- és szőlőlégyártás a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban • Az év végéig 3 millió palackba töltenek alma juicet. Jól ismertek és kedveltek ha­zánkban azok a déligyümölcsök­ből készül juice-félék, amelyeket a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daságban palackoznak. A görög Arvanitis cég, a HUNGARÖ- FRUCT Külkereskedelmi Vállalat és az állami gazdaság 1977-ben kötött kooperációs szerződést az Glympos citrusfélék töltésére. Ek­kor abban is megállapodtak, hogy a görög cég know-how-ja alapján hazai alapanyagú gyümölcsjuice-t gyártanak az állami gazdaságban és ezt tőkés piacon értékesítik. Az üzem egy év alatt elkészült, és tavaly november óta mintegy 10 millió negyed-, fél- és literes műanyag flakont töltöttek meg citrom, mandarin, narancs és grapefruit juice-szal és valameny- nyit a hazai boltokban hozták forgalomba. Ezen az őszön kezdték meg, görög recept alapján, az alma- juice gyártását, amelyből az év végéig 3 millió, a következő esz­tendőben pedig 8 millió 0,33 li­teres üvegekkel szállítanak a külföldi partnernek. Ez az első alkalom, hogy hazánkban gyár­tott juice-t tőkés piacon értékesít a HUNGAROFRUCT Külkeres­kedelmi Vállalat. A görög part« ner elégedett a szénsavmentes almaivólé minőségével. A ter­mék egyelőre nem kerül hazai forgalomba, ugyanis ezzel egyen­lítik ki a görög cég által szál­lított, évente 800 ezer dollárt érő ciíruskoncentrátumokat. Az állami gazdaság az alma- juice gyártásához a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban és a Nyírség néhány mezőgazdasági üzemében készített almalésűrítményt hasz­nálja fel. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság borkombinátjá­nak szakemberei által készített recept szerint egy másik, szén- savmentes juice-féle gyártását is megkezdték. Az Othelló szőlő- juice-ból ugyancsak szállítottak a görög partnernek. A kedvező fo­gadtatás, a termék kiváló minő­sége lehetőséget ad arra, hogy az elkövetkezendő időben nagyobb mennyiséget és folyamatos gyár­tást valósítanak meg. Szándéká­ban van az állami gazdaságnak mindkét juice-féléből teljesíteni a belföldi igényeket. Azonban erre csak akkor nyílik lehetőség, ha kapacitásfejlesztési terveiket is meg tudják valósítani. C«. I. Két dolgos évtized

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom