Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 1«, események sorokban TOKIO ________________________ K özös közlemény aláírásával csütörtökön véget ért Lubomir Strougal csehszlovák miniszter- elnök Japánban tett hivatalos lá­togatása. A közös közlemény a továbbiakban leszögezi, hogy a csehszlovák és a japán kormány békepolitikát kíván folytatni és hogy mindkét kormány azt vall­ja : a leszerelés fontos szerepet ját­szik a világ valódi békéjének és biztonságának megteremtése szempontjából. Lubomir Strougal csehszlovákiai hivatalos látoga­tásra szóló meghívást nyújtott át Ohira Maszajosinak, aki a meg­hívást elfogadta. (TASZSZ) RÓMA___________________________ Az olasz parlament képviselő­háza külügyi bizottságának meg­hívására csütörtökön Rómába ér­kezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa kül­ügyi bizottságának küldöttsége. A delegációt Borisz Ponormarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, az SZKP KB tit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke ve­zeti. LA PAZ_________________________ A bolíviai hadsereg több ma­gas rangú tisztje illegalitásba vo­nult, tiltakozásul amiatt, hogy a puccsal hatalomra jutott katonai vezetés szerdán „egy ellenpuccs megelőzésére” hivatkozva, letar­tóztatott több magas rangú kato­nai vezetőt. ISTANBUL ______________________ G örög teherhajóval ütközött össze, majd felrobbant egy román tartályhajó csütörtökön az istan- buli kikötő közelében. _ Mindkét hajó kigyulladt. A nagy erejű rob­banás megrázta az egész kikötőt és Istanbul belvárosát is. A 90 ezer tonnás román „Independente” tartályhajóból kiömlött és kigyul­ladt olaj lángtengerként borítja a Boszporusz tengerszoros víz­felületének nagy részét. MADRID ________________________ C sütörtökön San Sebastianban agyonlőttek egy alezredest. A gyilkosság színhelyén talált töl­tényhüvelyek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az akciót az ETA baszk terrorszervezet tagjai hajtották végre. (DPA) TEHERAN_______________________ Eddig legalább 500 halottja van az Irán észak-keleti részében be­következett földrengésnek, de az iráni hatóságok nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a halot­tak száma eléri az ezret. A Rich­ter-skála szerint hatos erősségű földrengés 14 falut döntött romba. Khomeini ajatollah fel­szólította az ország népét, hogy nyújtson segítséget a földrengés által sújtott térség lakosságának. (UPI, AP) A teheráni tüntetők tiltakoznak a túszok szabadon bocsátása ellen NEW YORK, TEHERÁN A CBS amerikai televíziós há­lózat teheráni tudósítójának je­lentése szerint Ahol Hasszán Ba- niszadr iráni külügyminiszter csü­törtökön bejelentette: hamarosan szabadon bocsátják az amerikai nagykövetségen őrzött túszok egy részét. A „fehérbőrű, amerikai állampolgárságú férfiak” — mint mondotta — továbbra is őrizet­ben maradnak. A túszokat őrző diákok egyike ezzel szemben a nagykövetség épületéből telefo­nálva azt közölte: szó sem lehet a túszok bármelyikének azonnali szabadon bocsátásáról. A diák szerint a fogva tartattak nagy ré­sze a CIA ügynöke. A 98 túsz között 36 nem ameri­kai állampolgárságú, főleg indiai és pakisztáni személy van, akik a nagykövetség alkalmazásában állnak. A nők száma egyes jelen­tések szerint 13, mások szerint csupán 7. Az sem tisztázott kér­dés, kiket tekintenek „fehérbőrű amerikai állampolgárságú férfiak­nak”. Csütörtökön is több százan tün­tettek a nagykövetség épülete előtt, támogatásukról biztosítva a túszokat őrző diákokat, és tilta­kozva a bejelentett szabadon bo­csátások ellen. A tüntetők az ed­diginél „keményebb vonalat” kö­veteltek. Ali Akbar Moinfar iráni kőolaj­ipari miniszter a Mabdad című lapnak adott nyilatkozatában tör­vénytelennek minősítette Carter elnöknek azt a döntését, hogy befagyasztják az iráni állam ame­rikai bankoknál letétbe helyezett pénzeszközeit. A miniszter szerint ilyen lépést egyetlen kormány sem tehet a hágai nemzetközi bí­róság vagy hazai bíróságainak en­gedélye nélkül. Moinfar bejelentette, hogy az iráni „iszlám forradalmi tanács” az üggyel kapcsolatban panasszal fordul a hágai nemzetközi bíró­sághoz és az amerikai bíróságok­hoz. * A volt iráni sah tíz napon be­lül elhagyja az Egyesült Államo­kat és visszatér Mexikóba — je­lentette szerdán este az NBC há­lózat. Értesülése szerint az ame­rikai kormány nemcsak tud a sah tervéről, hanem szorgalmazza is távozását: emlékeztették, hogy eredetileg mintegy három hétben irányozták elő amerikai gyógyke­zelésének időtartamát — s ez az idő már letelt. Az amerikai kormány számára nagy megkönnyebbülést jelentene, ha régi védence és szövetségese távozna az országból. Washington azt reméli, hogy ezzel megnyílna az út az iráni kormánnyal való tárgyalások, az ottani amerikai nagykövetségen foglyul ejtett tú­szok kiszabadítása előtt. . A Biztonsági Tanács tagjai csü­törtökre virradó éjjel nem hiva­talos konzultációkat tartottak a testület összehívására vonatkozó iráni kérdésről. A megbeszélése­ket feltehetőleg csütörtök délután még folytatják. A hírek szerint a Biztonsági Tanács legtöbb tagálla­ma azon az állásponton van, hogy a jelenlegi körülmények között egy hivatalos ülés aligha lehetne hasz­nos. A nem hivatalos tanácskozá­sokat megelőzően egyébként Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár találko­zott Vance amerikai külügymi­niszterrel, aki fenntartásait han­goztatta a Biztonsági Tanács ösz- szehívására vonatkozó iráni köve­teléssel kapcsolatosan, és ismé­telten hangoztatta: Washington a „túsz-kérdés” megoldását tartja elsődlegesnek. Az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője ezzel összefüggésben nem zárta ki an­nak lehetőségét, hogy New York­ban találkozóra kerüljön sor Cyrus Vance és Ahol Hasszán Baniszadr iráni külügyminiszter között. Ugyancsak csütörtöki hír, hogy az amerikai kormány Isztambul­ból visszarendelte Washingtonba Ramsey Clark egykori igazság­ügyminisztert, akit korábban Car­ter elnök üzenetével menesztettek Teheránba. Ismeretes, hogy Clark „elakadt” a török városban, mi­után az iráni vezetők közölték, hogy szóra sem méltatják őt. AZ ENSZ-HATAROZAT: Beavatkozás Kambodzsa beliigyeibe Szerdán éjszaka szavazással ért véget az ENSZ közgyűlésének az a vitája, amelyet az öt ASEAfT- ország kezdeményezésére indítot­tak a „kambodzsai kérdésről”. A kambodzsai helyzet kialaku­lásának valódi okait több felszó­lalásban megkerülő vita résztve­vői közül 91 ország képviselője megszavazta az ASEAN-államok által előterjesztett és 25 nyugati ország által támogatott határoza­ti javaslatot. Ez ajánlja, hogy „haladéktalanul vonjanak ki az or­szágból minden idegen csapatot”. Huszonegy állam küldöttei a ja­vaslat ellen szavaztak, 29 delegá­ció pedig tartózkodott. A javaslat ellen szavazott Afga­nisztán, Angola, Bulgária, Belo­russzia, Kuba, Csehszlovákia, Dél- Jemen, Etiópia, az NDK, Grenada, Guyana, Magyarország, Laosz, Mongólia, Mozambdk, Nicaragua, Lengyelország, Sao Tómé és Prin­cipe, Ukrajna, a Szovjetunió, Vi­etnam. A kambodzsai belügyekbe be­avatkozó javaslat támogatója volt az ASEAN-országok mellett Kína és az Egyesült Államok, va­lamint Finnország és Ciprus ki­vételével minden európai tőkés ország. Erich Honecker Jemenbe érkezett Az NDK párt- és állami küldött­sége, élén Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az állam­tanács elnökével csütörtökön Etió­piából a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságba érkezett. A küldöttséget Aden repülőterén Ab­dul Fattah Iszmail, a JNDK Elnö­ki Tanácsának elnöke, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára kö­szöntötte. Az indonéziai elnök Londonban • Angliában tartózkodik az indonéziai államfő. Képünkön: Suharto elnök Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel. AZ ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉG Nemzetközi infláció A nemzetközi gazdasági élet rákfenéje az 1968 óta kibontakozott és egyre erősödő nemzetközi inflációs folyamat. Korábban is jelentke­zett az egyes országokban infláció, de az általában az országhatáro­kon belül maradt. Napjainkban az inflációs láz a világ egyetemes be­tegsége, amely végighullámzik az árupiacokon, az értékforgalomban, és csak igen kevés ország tud hatása alól kikerülni. 1. Az infláció okait kutatva egyik nemzetközi pénzügyi szakértő lel­tárt készített, és háromszázötven tényezőt sorolt fel. Nem biztos, hogy e kimutatás pontos, de jelzi, hogy olyan problémáról van szó, amelynek diagnózisát és terápiá­ját a világ minden táján keresik, de a megoldás még várat magá­ra. Nagyon elterjedt az a felfogás: a nemzetközi infláció fő oka az, hogy fizetési mérlegének nagy­mértékű hiánya miatt az Egyesült Államok felelőtlenül eladósodott. Tűi sok dollár van a világban! Van ebben igazság, az USA a dol­lár nemzetközi értékállandóságát az elmúlt évtizedben valóban fel­áldozta a belső gazdasági élet élénkítésének oltárán. Gyakran alakult ki olyan helyzet, amely­ben az amerikai gazdaság kedve­ző belső fejlődése mellett a dol­lár nemzetközi megítélése óráról órára romlott* Sajátos kényszer- pálya alakult ki: emelni kellett a dollárban kifejezett nemzetközi árakat, illetve a dollárt le kellett értékelni, mert a gyenge ameri­kai valuta és a belső értékviszo­nyok között -súlyos ellentmondás keletkezett volna. Carter ameri­kai elnök — nem kis mértékben a nemzetközi követelésre 1978 no­vemberében szigorú antiinflációs és aktív dollárvédelmi politikát hirdetett meg. A tények eddig nem igazolják ezeknek a tervek­nek sikerét. Az USA-ban az inf­láció felgyorsult, és az 1978. évi 7 százalék helyett 1979-ben eléri' a 13 százalékot, a dollár pedig ismét mélypontra zuhant a fejlett tőkés országok valutáihoz viszo­nyítva. Ezért került sor a Világ­bank ez évi közgyűlésén Miller amerikai pénzügyminiszter beszé­dében újabb komoly ígéretekre a Carter-program megvalósítására. A nemzetközi infláció okaként — főleg az Egyesült Államokban — az olajárak robbanásszerű emelkedését és állandó felfelé kúszását emlegetik. Azt állítják, nem alaptalanul, hogy az olajár­emelkedés végiggyűrűzödik a többi nyersanyag árán, és végül, törvényszerűen a késztermékek árát is növeli. De nemcsak ez az ok létezik, hanem az is, hogy az olajországokban felhalmozódó dollártömeg (olajdollárok) rázú­dul a piacra, és óriási keresletet támaszt a különböző ingatlanok és más értékmegőrző anyagok (az arany, régiségek, műkincsek stb.) iránt. (1979-ben az olajállamok bevétele eléri a 45 milliárd dol­lárt.) Ez a kereslet a korábbi ár­viszonyokat megbontva, inflációs hatást vált ki a piacokon. így alakul ki az a paradoxon, hogy az olaj újgazdagjai saját tőkéjüket is leértékelik mohó keresletükkel. 2. A nemzetközi infláció okai kö­zött kell megemlíteni azokat az országokat is, amelyek az olaj­áremelkedés „áldozatai”. Ezek az országok a nemzetközi csereará­nyok romlásából származó vesz­teségeiket mértéktelen papírpénz­kibocsátással finanszírozzák. Ez a bankóprés szinte ellenőrizetlen működését hozza magával, és ki­alakulnak a közismert szuperinf­lációk, amelyekben a több száz- százalékos pénzelértéktelenedés sem ritka eset. (Pl. Argentínában, Chilében, Peruban stb.) A szu­perinfláció mellett olyan tőke­éhségük van ezeknek az orszá­goknak, amely szintén nemzetkö­zi méretekben felfokozott keres­letet idéz elő. A nemzetközi inflációért gyak­ran okolják a magas kamatlába­kat is. (Napjainkban a dollár át­lagos kamatszintje 13—14 százalék körül alakul.) Azt állítják, hogy a kamat elvesztette fegyelmező szerepét és árképző tényezőként az árszínvonal felhajtása irányá­ba hat. Ma kevés országban van olyan reális kamat, amely meg­takarításra ösztönözne, a kiala­kult magas névleges kamatszin­tek viszont valóban az inflációs folyamatot erősítik. 3. A közgazdászok konzervatív csoportja azt vallja, hogy a nem­zetközi infláció azért bontakozott ki, mert a világ sok országa az aranyat kizárta a nemzetközi pénzügyi rendszerből, tehát az ún. „demonetizálást” vádolják. Valóban, az aranyat 1968 óta erő­teljesen kiszorítják a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból és a nemzetközi infláció megindulása is erre az időpontra esik. Ez könnyen ad alapot a fenti érve­lésre. Úgy tűnik azonban, tíogy ez az oksági kapcsolat igen leegy­szerűsített. Az ún. aranyfékek sem tudták volna megakadályozni a nemzetközi infláció kibontako­zását és elmélyülését, éppen ezért kapcsolták ki ezeket. Az aranyár látványos növekedése azonban minden olyan értékre, amely ér­tékmegőrzésre alkalmas, általá­nos árnövekedést hozott, erősítve az inflációs folyamatot. Ma nincs olyan nemzetközi fó­rum. ahol ne a nemzetközi inflá­ciót jelölnék meg első számú közellenségként. De a világon még nem sikerült megszervezni a nemzetközi pénzügyi „Interpolt”, és úgy tűnik, hogy ennek szerve­zése minden jószándék ellenére is kudarcot vall az egyes orszá­gok nemzeti érdekei miatt. A szocialista országok számára sem közömbös tényező a nemzet­közi infláció, hiszen a nemzetközi munkamegosztás nyomán ennek káros hatásai egyre sűrűbben je­lentkeznek nálunk is. Meg kell találnunk az aktív védekezés módját, s befolyásunkat erőink­hez mérten a nemzetközi inflá­ciós folyamat fékezésére kell ki­használni. W I. Fejlődő magyar-francia kapcsolatok Belpolitikai helyzetünk és nemzetközi tebékenységünk hatására az utóbbi jó másfél évtizedben a francia kormányzat és közvélemény részéről egyre fokozódott, s jelenleg is élénk az érdeklődés Magyar- ország iránt. Ilyen várakozás előzi meg most is Lázár György, a Minisztertanács elnöke közelgő hivatalos látogatását Franciaország­ban. KÉTOLDALÚ kapcsolataink krónikájában fontos dátumként szerepel 1963 decembere, amikor — francia kezdeményezésre — nagyköveti szintre emeltük a Ma­gyarország és Franciaország kö­zötti diplomáciai kapcsolatokat. Az ezt követő években kölcsönös miniszteri látogatások kezdődtek. 1968-ban került sor Párizsban az első magyar—francia miniszterel­nöki találkozóra. Ezután tíz év alatt még három alkalommal (1973-ban Budapesten, 1976-ban Párizsban, majd 1977-ben újra a magyar fővárosban) folytattak esz­mecserét a miniszterelnökök az aktuális nemzetközi kérdésekről és a magyar—francia együttmű­ködésről. E magas szintű tárgya­lások nyomán növekedett a köl­csönös érdeklődés a kapcsolatfej­lesztési lehetőségek iránt. Egyet­értés alakult ki abban, hogy az is­métlődő kormányfői megbeszélé­seken túl a két kormány tagjai is rendszeresen találkozzanak egy­mással és tekintsék át az irányí­tásuk alatt álló területeken a kap­csolatok, az együttműködés fej­lesztésének lehetőségeit. KIEMELKEDŐ jelentőségű volt a magyar—francia kapcsolatok alakulásában, bővítésében Kádár János 1978. novemberi párizsi lá­togatása, amely nagymértékben növelte a Magyar Népköztársaság jó hírét, tekintélyét. Elősegítette a békés egymás mellett élés politi­kájának érvényesülését, kedve­zően hatott kétoldalú kapcsola­taink fejlesztésére. Az erre irá­nyuló kölcsönös szándékot jól de­monstrálta a szívélyes fogadtatás, a tárgyalások korrekt légköre, és az, hogy francia részről is megfe­lelő fontosságot tulajdonítottak a látogatásnak, amelynek végén a francia köztársasági elnök ma­gyarországi látogatásra szóló meg­hívást fogadott el. Eredményesen alakulnak a két ország törvényhozó testületéi kö­zötti kapcsolatok, amelyek a 60-as évek elején kezdődtek. 1962-ben kölcsönösen baráti parlamenti csoportok alakultak. Ezek ma is működnek Magyarországon és Franciaországban. Apró Antal az országgyűlés elnökeként 1977-ben Franciaországba látogatott, s ek­kor meghívta viszontlátogatásra Chaban Delmast, a francia nem­zetgyűlés elnökét. Gyakoriak a két ország parlamenti bizottságai­nak kölcsönös tanulmányútjai. Rendszeresek a két külügyminisz­térium konzultációi. A belgrádi tanácskozás előtt két ízben foly­tattunk megbeszéléseket a helsin­ki záróokmány alkalmazásáról kétoldalú kapcsolatainkban. Üjabb javaslatainkat ez év júniusában juttattuk el a francia partnereink­hez. ÁLLAMKÖZI kapcsolatainkat mintegy húsz hosszú lejáratú szerződés szabályozza. 1977-ben tárgyalások kezdődtek bűnügyi, polgári jogi jogsegély- és kiadatá­si, valamint a kettős adóztatást kizáró egyezmény létrehozásáról. A közelmúltban egészségügyi együttműködési megállapodás kö­tését is kezdeményeztük. Mindkét ország kormánya ré­széről fennáll a szándék a keres­kedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítésére. Ehhez a lehetőségek megvannak, lépésről lépésre bő­víthető az együttműködés, még akkor is, ha az Európai Gazdasági Közösség több intézkedése és a francia protekcionizmus fékezőleg hat, elsősorban a kereskedelmi forgalom alakulására. Szorgalmaz­zuk a gazdasági együttműködés új formáit, a termelési és értékesíté­si kooperációkat Ezekhez ad ke­retet az 1968-ban aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás, amelyet 1974-ben tíz évre szóló hasonló megállapo­dás váltott fel. Az ipari vállalatok termelési együttműködése a leg­utóbbi két-három évben fokozato­san bővült. Jelenleg nyolc keret­megállapodás és 41 kooperációs forma szabályozza az együttmű­ködés tartalmát. Az egyik legfon­tosabb terület a számítástechnika, amelynek témáival külön vegyes­bizottság foglalkozik. A kereske­delmi kamarai kapcsolatok, vala­mint a tervhivatali kontaktusok is jól szolgálják a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi és mű­szaki együttműködést. * A BUDAPESTEN 11 éve műkö­dő francia műszaki dokumentációs központ mintájára ez év áprilisá­ban Párizsban megkezdte tevé­kenységét a magyar műszaki is­meretek tájékoztatási központja, amelynek létrehozásáról 1978 augusztusában született megálla­podás. A mi kultúránk franciaor­szági megismertetésének első szá­mú letéteményese a párizsi ma­gyar intézet. Biztató jelek vannak arr^, hogy Franciaországban kor­mányintézkedésekkel is elősegítik a magyar kulturális jelenlét bőví­tését. Magyarországon viszont partnereink a francia nyelv okta­tásának kiterjesztését szorgalmaz­zák. Idegenforgalmi kapcsolatainkat egyezmény szabályozza; évente mintegy 38—40 ezer látogató ér­kezik hozzánk Franciaországból. Magyarországról 1977-ben 17, 1978-ban 22 ezren jártak a fran­ciáknál. (MTI) Megkezdődött Tuniszban az arab külügyminiszteri tanácskozás Tuniszban csütörtökön megkez­dődött az arab külügyminiszterek tanácskozása, amely a november 20. és 22. között tartandó X. arab csúcsértekezletet hivatott előké­szíteni. A találkozón 21 küldöttség vesz részt, köztük a PFSZ delegá­ciója is. Egyiptom különutas poli­tikája miatt nem kapott meghí­vást a konferenciára. A tunéziai fővárosban, amely Kairót felváltva az Arab Liga új székhelye, az ünnepélyes megnyitó után zárt ajtók mögött kezdődött el az érdemi munka. A csúcstalálkozó várható köz­ponti témáit figyelembe véve, a külügyminiszterek elsősorban a gyúlékony dél-libanoni helyzetről és a palesztinok harcához nyúj­tandó segítségről cserélnek véle­ményt. Szó lesz a bagdadi arab csúcson elfogadott határozatok megvalósításáról és az Arab Liga szervezeti reformjának lehetőségé­ről is. (MTI) »XíWXWK'S'Kíi' Megnyitották a téli politikai könyvnapokat (Folytatás az 1. oldalról.) A továbbiakban Katanics Sán­dor elemezte a Kossuth Könyv­kiadó tevékenységét. Elmondot­ta, hogy annak megszületése óta többek között csaknem félezer klasszikus mű látott napvilágot, mintegy hét és fél millió pél­dányban. Hangsúlyozta, hogy a kiadó profilja egyre színesedik, s egyre szélesebb skálán mozog. Csupán ebben az esztendőben két és félszáz munkát jelen­tettek meg, csaknem ötmillió pél­dányban. Elmondotta azt is, hogy a politikai irodalom iránt meny­nyire megnőtt az érdeklődés me­gyénkben. A kiadó megyei kiren­deltségének tizennyolc éve alatt a forgalom a hatszorosára nö­vekedett. Ma- már ott tartunk, hogy ez egy év alatt megközelíti az ötmillió forintot. Példaként említette meg azokat a pártmun­kásokat, akik mint terjesztő pro­pagandisták fejtik ki áldásos te­vékenységüket. A beszéd elhangzása után a megyei pártbizottság titkára át­adta a kitüntetéseket azoknak, akik több éves munkájuk során kiemelkedő teljesítményt nyúj­tottak a politikai és pártiroda- lom terjesztésében. A Kossuth Könyvkiadó plakettjét kapta Ju­hász Lászlóné, a kalocsai váro­si pártbizottság titkára, és Be- nyó István, a keceli nagyközségi pártbizottság titkára. Rajta kívül négyen megkapták a „Kiváló terjesztő” plakettet, öten pedig a tízéves terjesztői oklevelet. Ez­után került sor a kitüntetettek fogadására, ahol a terjesztésben kitűnt aktivistákat Mészáros Já­nos, a Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltségének vezetője köszöntötte. Az eseményhez kap­csolódott az az író—olvasó talál­kozó, amelynek ezúttal Vadász Ferenc volt a vendége, az intéz­mény munkásklubjában. Az író munkásságát dr. Németh Gábor könyvtárigazgató ismertette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom