Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
1979. szeptember 15. • PETŐFI NEPE © 3 Szolgálat az öreg falak között Anya, karonülő gyermekkel. Az imént érkeztek. Szemben velük, a sárga falon hatalmas tabló: Kecskemét centrumának a látképe kissé madártávlatból, mintegy szélesvásznon. A panoráma jól mutat. Akárcsak azok az olajfestmények, a festéssel, vagy domborműben megörökített portrék, amelyek a fal melletti zöld székekkel jó közérzetet keltenek a kecskeméti Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájának látogatóiban. Űj tanműhelyben Zegzug helyett egyenes út Mányoki Ferencné és gyermeke — a kis Norbert — családostól új lakásba költöztek: az Aradi vértanúk terére. A feleség ezt — mármint a lakásváltozást — jött bejelenteni. Pillanatok alatt szabadulhatna, ha... ha két, 14 éven aluli gyermekéről is kitöltötte volna az ilyenkor szokásos bejelentőlapot. A gyermek, ha 14 éven aluli is, állampolgár. A családhoz tartozó. Nekünk mindenkiről tudni kell — így az irodavezető, Gábor György. Sebaj. A közelben egy trafik, benn az épületben, ahol Hrebik Ferencné többféle nyomtatványt — köztük a gyermekes anya áltat keresettet — és 12 címletben okmánybélyeget kínál. Nagy Károlynak negyedórába se kerül, mire azt mondhatja: — Köszönöm! Viszontlátásra. Tegnap költözött Izsákról Kecskemétre, és másnap első útja az ügyfélszolgálati irodába vezetett, hogy bejelentkezzen. — Időben kell ezt elintézni — summázza az izsáki ember, aki tartja magát a rendhez itt, a városban is. A városháza régi, de a benne székelő tanács emberközeli. Itt: ember jön az emberhez. Az állampolgár a törvénytudóhoz. Ma már nem kell bebolyonga- ni>a a tanácsháza zegzugáit annak, aki állatkísérő lapért, állami támogatást nyújtó szerződésért, elveszett tárgyáért, házassága felbontásának a személyi igazolványba történő bejegyzéséért, a lakcímváltozás közléséért, elveszett igazoló lapjának pótlásáért, munkakönyvének kiállításáért, hatósági bizonyítványáért és lakásigénylő lapért keresi föl ä tanácsot. Úgyszintén: kaphat itt az emberfia nyomtatványokat egyes, a műszaki osztályhoz tartozó ügyek intézéséhez, valamint1 bölcsődei és óvodai felvételi kérelmekhez. Aki pedig adó-, munka- és anyakönyvi ügyekben, az egyes családi ünnepek megrendezésében, továbbá a tanácstagok és vezetők tevékenységi területéről, fogadóóráiról szeretne felvilágosítást kapni, ugyanide fordulhat hétfőtől csütörtökig 7—16.30, pénteken 7—15.30, és szombaton 8— 12 óra között. Kettőn áll a vásár Gábor György a hatósági tevékenység alapkövének nevezi az ügyfélszolgálati irodát. Mint mondja: ez afféle kis tanács. — Könnyen, simán mennek a dolgok? — érdeklődöm. — Embere válogatja — feleli a hivatalvezető. — Van, aki törvénytisztelő, és van, aki mindenben a kiskaput keresi, őt meg nem illető előnyre számítva. Az utóbbiak persze csalatkoznak. A másik gondunk, hogy a törvényben foglaltakat többen vitatják, kétségbe vonják. Igen gyér az emberek alapvető állampolgári ismerete. Tájékozatlanok. Egy-egy új törvény, rendelet, intézkedés nem válik annyira a közgondolkodás részévé, mint ahogyan kellene. Tudom, e tekintetben mi, tanácsi dolgozók sem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon. Mindenkinek, mindenütt többet kell tenni azért, hogy törvényeink, rendeleteink mind szélesebb körben ismertté váljanak. A „Kettőn áll a vásár” elve itt sem veszít érvényéből. Amellett, hogy az ügyintézők kellő tisztelettel és udvariassággal viseltetnek az állampolgárokkal szemben, a hozzájuk fordulóktól elvárják: személyi igazolványaikat, már az új számmal jelölten, mindig hozzák magukkal, mert anélkül érdemi ügyintézés nem lehetséges. S jó lenne, ha többen végre belátnák, hogy a lakossági szolgáltatást nem feltétlenül kell. hogy megelőzze az alapos reggeli bepálinkázás. Az ügyek intézése tiszta fejjel gyorsabban halad János bácsi irónja Sz. Nagy János, 80 éves nyugdíjas, már jó ideje személyi lapja kitöltésével bíbelődik. Ül egy hosszú asztalnál. Betűzgeti: hová, mit kell írni. Melyik a csillaggal jelzett, nyomtatott nagybetűvel kitöltendő rovat, melyik a kisbetűs; „fordíts” erre, „fordíts” arra — hát, bizony könnyen belegabalyodhat az ember. Az idős férfi homloka már gyöngyözik. János bácsi félénken tekintget erre-ar- ra. Hol a 'segítség? Kitől várhat segítő szót, eligazodást? Esetleg, aki ide is ülne mellé, és közösen kitöltögetné vele a sokrova- tos lapot. Vesztére golyós ironjából vészesen fogy a festék. Pont, pont, pont — aztán már csak karcol, íróeszköz sehol. Ami volt, egy tucatnyi golyóstoll, mind ellopták, spárgával együtt, úgy, ahogy a falra akasztották: minden eshetőségre számítva. Azóta, sajnos, a keret és a bizalom kimerült... Az lenne a szép és emberi természetesen, ha az olyan öregeknek, mint János bácsi, akik fiatalabb éveikben karaszoltak, szőlőt kacsoltak, rézgálicos levet kevertek tűző napon, és nyáron bakancsban taposták a forró homokot, valaki ma odanyújtaná segítő kezét, vagy tollát, hogy „Tessék hát nézzük, csak, bácsi, hol akadtunk el ezen a terjedelmes papíron? ... Ügyintéző, vagy egy jártasabb állampolgár tenné — végtére is egyremegy. K—1 Szeptember 4-én délelőtt kedves kis ünnepség színhelye volt a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti 3. számú gyára. Az üzem néhány vezetője és a szakoktatók jelenlétében adta át az. ipari tanulóknak Zala Ferenc főmérnök az új tanműhelyt. Keresetlen szavakkal vázolta az előzményeket, majd jó tanulást kívánt a harminckilenc szakmunkásjelöltnek. Alig egy héttel az átadás után a főmérnökkel együtt kerestük fel az új tanműhelyt. — Régi gondunk oldódott meg — mondja Zala Ferenc. — Hosszú éveken keresztül a városban, a Czollner téri régi. öreg épületben volt a tanműhelyünk, s ez már nem felelt meg a követelményeknek. Köves, hideg volt a padló, s nem tudtuk megteremteni a meleg vizes tisztálkodás lehetőségeit sem. Az épület állagának megóvására minden évben sokat kellett költenünk. A távolság miatt a gyár vezetői nem tudtak szoros kapcsolatot tartani a tanműhely- lyel. Gyárunk fejlődése, a múlt évben átadott új műhelycsarnok végre lehetőséget adott a tanműhely „behozatalára”. A termelő- részlegek áttelepülése, a megfelelő belső átszervezés után harminctagú tmk-csoportunk teljes erővel nekilátott a felszabadult nagy csarnok átalakításának. Nagyon hasznos segítséget nyújtottak a kecskeméti 607-es számú Szakmunkásképző Intézet harmadéves kőművestanulói, ők húzták fel, és vakolták be a mintegy 60 négyzetméternyi belső válaszfalat. Elismerésre méltó módon segített Nagy Zoltán vezetésével a műszerészekből álló Delta szocialista brigád is. Szóval, volt munka itt bőven; hogy a szakmunkásjelöltek minden igényt kielégítő tanműhelyhez jussanak. A régi, rossz parketta helyett is újat raktak le, majd a festés, mázolás után augusztus közepén a másodévesek boldogan láttak neki a takarításnak. A tanévnyitó előtt egy héttel üzemkészen várta a műhely a fiatalokat. — A tanulók másfél évet töltenek a tanműhelyben — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Istvánná szakoktató. — Ezalatt eddig a szabás és még néhány más munkaművelet elsajátítására a gyárba kellett kijönniük, s bizony ez igen fáradságos volt. Most? Csak átmegyünk a szomszédos épületbe, és máris oktathatjuk azokat a műveleteket, amelyekre a tanműhelyben nincs lehetőség. Az, hogy bejöttünk a gyárba, nem utolsósorban azért is jó. mert így a fiatalok már az első pillanattól kezdve alaposabban megismerkedhetnek az üzemmel, jövendő munkahelyükkel. Mert — teszi hozzá nem kis büszkeséggel — tanulóink közül a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után csak nagyon kevesen választanak máshol munkahelyet. A tavalyi huszonegy végzősből tizenhatan már itt dolgoznak a szalagokon. Ebben a tanévben tizenheten fejezik be és huszonketten kezdték meg tanulmányaikat.O. L. • Nagy Istvánná szakoktató Dávid Judit másodéves tanuló munkáját ellenőrzi. HAZAI TÁJAKON Aki a Bor ha vizét issza... ötven esztendővel ezelőtt fedezték fel. Velemet a turisták — meséli Geröly Ferenc pedagógus. — A klíma, a csodálatos környezet, a természet szépségei már akkor vonzották a turistákat. A szépen berendezett tanítói szolgálati lakásban beszélgetünk a jó ötvenes férfival, aki már 35 esztendeje hinti a tudás magját ebben a kis községben, amely alig 5 kilométerre fekszik. Kőszegtől és lakóinak száma most sem éri el a négyszázat. A természet szinte minden szépségét összegyűjtötte ezen a környéken. Az erdők tövében, a hegyek lábánál alakult ki az üdülőnegyed, s szinte minden házban kapható vendégszoba, ahol a turistát teljes összkomfort várja. Mozgalmas élet van nyáron a KISZ ifjúsági táborban. Most épül a fiatal művészek alkotóháza, az ő közreműködésükkel, társadalmi munkával. Mellette van a művelődési otthon. amely, a háború vége felé Szálasi Ferenc rezidenciája volt. A „nemzetvezető” — ahogy ő magát nevezte — még a nagy világégés utolsó hónapjaiban is tébo- lyultan hitt a „végső győzelemben”. A közeli villában lakott Szálasi menyasszonya is. A koronaékszereket egy terebélyes gesztenyefa tövében ásták el. A gödör még megvan. Az egyik velemi, lakos mutatta meg. megjegyezve: — Csak ennyi emlékeztet itt már a háborúra. Valóban csak ennyi. A művelődési .otthonban ilyenkor nyáron folyamatosan tartanak különböző tanfolyamokat kulturális vezetők számára. Kellemes kirándulóhely az 568 méter magas Vid hegy, amely az időszámítás előtti I. évezredben a Dunántúlon élő pannonok őseinek teraszos, fellegváras településének központja volt. A hegy tetején van a Vid kápolna. Körülötte most is folynak az ásatások. Szinte naponta újabb értékek kerülnek elő a föld mélyéből, amelyek a régmúlt időkről mesélnek. A fiatal régészek tanyáján magam is láttam ezeket. Egy csörgedező forrás — ilyenek bőven akadnak a vidéken — mellett találkoztam velük. Egy fiatal régésznő elmélyülten tanulmányozta a több ezer éves emlékeket, cserépdarabokat, szerszámokat, állati csontokat. Már a rézkorban is virágzó kultúra volt itt — magyarázza, majd elgondolkozva hozzáteszi: — Az én életem, ha 80 esztendeig tart, akkor is kevés lesz ahhoz, hogy visszapörgessük ezt az ősi korszakot. Velem és a mellette fekvő Cák község határában gesztenyés található. A közeli erdő tövében sajátos boronafalú gesztenyéspincéket láthattunk az egyik, IBUSZ által szervezett kirándulá• Ez a szerpentin Kőszegre visz. son. A műemlék pincék gondnoka nagy büszkeséggel mutatta meg az építészeti ritkaságokat. ízes Vas megyei tájszólással magyarázta, hogy szinte a világ minden tájáról voltak már itt vendégek. — Tegnap németeket kalauzoltam, azelőtt svédeket, s még Kanadából is voltak itt — mesélte. Miután a cáki pincéket megnéztük, elgyalogoltunk a közelben levő Wisinger-majorig. és megcsodáltuk a Természetvédelmi Hivatal által védett, több száz éves libanoni cédrust. Velemnek a gyógyhatású klímáján, csodálatos környezetén, csörgedező forrásain, tiszta vizű patakjain kívül még két nagy kincse van: a szelídgesztenye és a sok csapadéknak köszönhetően, az ehető gombák sokasága. A ve- lemiek nagy szakértői a gombáknak. Nem gond az ebédkészítés, hiszen egy óra alatt annyit lehet szedni, amennyiből az egész esa- lád jóllakik. Sokan annyira szeretik, hogy tavasztól őszig csaknem mindennap fogyasztják valamilyen formában. A velemiek előrelátóak. A télre is gondolva, nagy mennyiségben szárítják is a gombát. A másik kincs a szelídgesztenye. Ezt a mezőgazdasági nagyüzemek gonddal szaporítják. A gesztenyeszüret ezen a vidéken olyan esemény, mint a mi vidékünkön a szőlő- és gyümölcsszüret. Ilyenkor a község apraja- nagyja részt vesz a termés gyűjtésében. Azt mondják Velemben, hogy aki a Borha forrás vizét megkóstolta, vágyik annak szíve vissza. Erről a forrásról egyébként az a legenda járja, hogy a favágók munka közben gyakran itt pihentek meg. Ebédkor fel-felsóhaj- tottak: — Bor ha folyna, de jó volna! Innen a forrás neve. kiragadva az előbbi mondatból a legfőbb óhajt. Valóban sokan térnek vissza ide, szinte minden éyben. Az IBUSZ az Idegenforgalmi Hivatallal együttműködve tavasztól őszig szervezi a turnusokat. Az ősz is csodálatos a Kőszeg- hegyalján, az frottkő lábánál. Az erdők ezer színben pompáznak és kipattannak tüskés páncéljukból a tükörfényes gesztenyék. K. S. • A község mögött emelkedik a Vid hegy. • A cáki gesztenyéspincék. (Mályi Katalin (elvételei)
