Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

1979. március 24. • PETŐFI NÉPE • 3 HATVAN ÉVE TÖRTÉNT A Magyar Vörös Hadsereg megalakulása A Tanácsköztársaság a polgári demokratikus rezsimtől dezorga- nizált, alig több mint félszázez­res, erősen baloldali színezetű had­sereget örökölt — volna. Már­cius 21-e után ugyanis a katonák szétszéledtek és az ellenforradalmi székely hadosztályon kívül, amely az erdélyi fronton állomásozott, alig maradt intakt egység. Üjra kellett kezdeni a hadseregszerve­zést, s beindítani az elkerülhetet­len átszervezést. Nagy feladatok álltak tehát a katonai vezetés előtt. Hamarosan, már március 24-én elfogadta a kormányzótanács a Vö­rös Hadsereg felállításáról intéz­kedő rendeletét. E szerint a prole­tariátus magyarországi osztályhad­seregét „a szervezett munkásságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletár katonákból” kell lét­rehozni. önkéntes alapon, fizetés­sel, lakáspénzzel, családi pótlék­kal — vagyis az átlagos munkás­életszínvonal fenntartásával. A rendelet a Vörös Hadsereg köte­lességévé tette a külső és a belső ellenség ellen, a proletárdiktatúra védelméért, a világproletárság fel­szabadításáért való harcot. Fel­hívott a forradalmi fegyelem be­tartására és a tisztek mellé (he­lyesebben alá) politikai biztoso­kat rendelt. Egyúttal az üzemek­ben munkás tartalék zászlóaljak felállításáról is intézkedett. A forradalmi fegyelem megszi­lárdítása érdekében a kormányzó- tanács később feloszlatta a külön­leges körülmények között nehezen működtethető katonatanácsokat. Ennek a helyes intézkedésnek a hatását azonban csökkentette, hogy az egyesült párt szervezetei a hadseregben nem épültek ki. Hasonlóképpen egyelőre nem volt megvalósítható az alsóbb parancs­nokok választása és a proletár pa­rancsnokok túlsúlyának elérése sem. Így a tisztikar maradt a magyar Vörös Hadsereg legérzé­kenyebb pontja, annak ellenére, hogy a harcokban részt vevő aktív tisztek eleinte kivárási álláspont­ra helyezkedtek, és ténylegesen ellenforradalmi tevékenységet túl­nyomó többségük nem folytatott. A proletárdiktatúrával persze nem rokpnszenveztek, de kötötte őket a vállalt fegyelem. A csapattisz­tek között még volt jó néhány szo­cialista. kommunista (Seidler Er­nő, Zay Dezső, Szántó Zoltán, Rab Ákos és mások, a forradalmakban érlelődöttek, főleg tartalékosok). A vezérkar azonban nem nélkülöz­hette a jó képességű, kizárólap nemzeti okokból csatlakozott tisz­teket, akik a nyugdíjazott tábor­nokok és ezredesek helyébe lép­tek. Ezek között a tisztek között több későbbi horthysta vezérezre­des. vezérkari főnök és magyar ki­rályi miniszterelnök szolgált vö­rös karszalaggal a gödöllői főha­diszálláson. A hadsereg értékei közé tarto­zott. hogy a tényleges katonai ve­zető, a vezérkari főnök Stromfeld Aurél személyében kitűnő és elis­mert katonatiszt volt, de elődje, illetve utódja, Tombor Jenő és Julier Ferenc is szakmailag jogo­san élvezték a tisztek bizalmát, így sokáig az sem okozott különö­sebb problémát a hazafias, hon­védő okokból eleinte lojális tiszti­karban, hogy a mindenkori főpa­rancsnok politikai vezető volt. A toborzás lelkes hangulatban indult meg huszonötödikén. A cél, ahogy Pogány népbiztos megfo­galmazta, a kétszázezres létszám elérése volt. A lelkesedés ellenére — külföldről internacionalisták, a megszállt területekről munkások és szegényparasztok jöttek át je­lentkezni a Vörös Hadseregbe — a kezdeti lendület később alább maradt. Április 16-ra a román táipadásig körülbelül ugyanakko­rára sikerült a létszámot feltor­nászni, mint amekkora a polgári demokratikus népköztársaság ide­jén volt. Az optimálisnak tartott kétszázezer főt pedig az északi hadjárat csúcspontjára, sikerült biztosítani. Ennek több oka is volt: részint a toborzási rendszer, amelyet később is csak ellentmon­dásosan próbáltak felváltani va­lamifajta erélytelen sorozással, ré­szint az ellenforradalom szabotá­zsa. A fő ok azonban a háborús vérveszteség, az antimilitarista hangulat, az öt éve folyó harcok okozta végletes kimerültség volt. Mégis ez a Vörös Hadsereg ne­hézségeken és száz halálon át százharminchárom napig védte a proletárdiktatúrát, a magyar nemzeti érdekeket, élesztette a nemzetközi forradalom tüzét, és ért el a magyar hadtörténelem­ben is kimagasló katonai sikere­ket a dicsőséges északi hadjárat­ban. D. M. • Szamuely Tibor beszél egy toborzó gyűlésen. Készül a poliészter beton • Poliészter betonnal kísérletez­nek Barcson, a Kemikál Építési és Műanyagfeldolgozó Gyárában. A korszerű technológiával elő­állított „műanyag beton" kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Húzó- és szakítószilárdsága több­szöröse a hagyományos betoné­nak, ugyanakkor víz- és saválló is. A képen: a gyár jelenleg kis szériában csőelágazó idomokat készít a Fővárosi Csatornázási Műveknek. (MTI-fotó — Gyer- tyás László felvétele — KS) MEDOSZ-pályázat A MEDOSZ titkársága — a szakszervezetükhöz tartozó dolgo­zók művelődésének támogatására, valamint az üzemi és iskdlai köz­művelődési tevékenység tárgyi, technikai feltételeinek javítása ér­dekében — pályázatot hirdet, egy­szeri céltámogatás elnyerésére. A művelődési otthonok, réteg­klubok, közművelődési, letéti és önálló klubkönyvtárak, öntevé­keny művészeti csoportok részére nyújtott (tíz—hatvanezer forintos) — támogatással erősíteni akar­ják azokat a művelődési formá­kat, amelyek széles körűen segí­tik a mező- és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodás terüle­tén dolgozók politikai és szakmai ■ •ismereteinek -gazdagodását, ösz­tönzik az általános iskolai vég­bizonyítvánnyal még nem rendel­kezők beiskolázását, a fiatalok, a nők és a bejáró dolgozók öntevé­kenységének kibontakoztatá­sát, a szocialista életmód terjedé­sét. A pályázathoz csatolni kell az intézmény (együttes) 1978. évi te­vékenységének értékelését, az idei munkaterv és annak költségve­tését, továbbá annak a feladat­nak a megjelölését, (amelynek megvalósításához a támogatást kérik. Beküldési határidő: 1979. március 31. Ne féljünk a tavaszi zsongástól Kiszállásról érkezvén, elégedet­ten gyűrűztünk be a kecskeméti Kiskörút autóforgalmába. Kétsze­resen is megnyugodtunk, mert hi­szen idejében befutottunk ahlloz, hogy még fel tudjuk venni a'~fi­zetésünket — lévén másodika —, másrészt letelt annyi időtartam, amennyiért kijárt a félnapos ki­küldetési díj. Hiába na, a kicsit is meg kell becsülni. Persze — a piros lámpát ezúttal sem úsztuk meg. A Sajtóháztól lá­tótávolságban, a Cifra palota sar­kánál tartott fel bennünket. De még ezt is kibírtuk. A Nagy­templom óráján ellenőrizhettük, hogy akár még egy piros lámpát is el tudunk viselni. A járdaszélen ácsorgók zömét szebbnél szebb bajadonok, vala­mint asszonykák tették ki. Csep­pet sem véletlen tehát, hogy bol­dog sóhaj szárnyán röpítettem úti­társaim közé a filozofikus megál­lapítást. — Az a fontos fiúk, hogy vissza­vonhatatlanul itt a tavasz: szépül­nek a kecskeméti lányok. Becsületükre legyen mondva, rögtön felélénkültek. Csupán egyi­kük vágott mártírképet, s oly panaszos, majdhogynem szemre­hányó tekintettel bökdösött keble közepére, miként Krisztus szokta volt tenni a szentképeken, feltár­va vérző szívét. Vendégtársam is szinte síri hangon dünnyögte. — Hej, más volna itt az élet. ha ez idebent, nem vacakolna mos­tanság! ... Ennek inkább Balaton­füred kell már, mint a nők. Sajnos, sajnos! — rebegte igazán szána­lomra méltóan. Megesett a szívem rajta men­ten. Ilyen érzelmi állapotban pe­dig az átlagosnál jobban fog az eszem. Meg aztán nem azért ros­tokoltunk a Cifra palotánál, hogy agyam ne kapcsolt volna azon mi- nutumban az ott székelő SZMT-re. s onnét már csak egy gondolati ugrás hiányzott a Népszaváig. Ab­ban olvastam tudniillik a közel­múltban egy olyan cikkecskét, amelyre ma is azt mondom: oké, ez igazi mozgalmi gesztus. Na­gyon helyes, hogy a szakszerve­zetek lapja ilyen kérdésben is a rászoruló dolgozók mellé áll. Ne mindig csak munkaversenyre, jobb termelési eredményekre ösztökél­jen a szakszervezet, már csak azért se, mert e téren is egymás sarkát tapossák a sikerek. Hanem karolja fel azon „szíveseket” is, akik az angina pectoristól — szívtáji szo­rító fájdalomtól — rettegve, a kelleténél és szükségesnél jobban tartóztatják meg magukat a szexuális élettől. Nem, ne tessenek mindjárt szemforgató módon tiltakozni, hogy ugyan mit komolytalanko- dunk itt efféle privát kérdésfel­vetéssel ? Hogy lehet ezt összehoz­ni olyan komoly mozgalommal,, mint a szakszervezet? — és így to­vább. De drága hölgyeim és uraim, elvtársak és pártonkívüliek, hí­vők és ateisták — vajon nem a legemberibb ügyek egyikéről van szó? Nahát akkor? Kalapemelés jár érte a Népszavának, hogy ez­zel az érdekes kis cikkel sok-sok olyan dolgozóba lelket öntött, mint a barátom. Meg mindannyiunk rengeteg hasonló ismerőse, aki — mivel már megterhelő munka után, vagy felette nagy izgalom következtében érezte a mellkasi fájdalmakat — nem él szexuális életet, félve, hogy az esetleg ha­lálát okozza. Nem firtattam, hogy cimborám­nál milyen mérvű ez az aggoda­lom, hanem azon nyomban tájé­koztattam őt a Népszavában ol­vasottakról. Sose tudja az ember — alapon elég jól emlékezetem­be véstem a kis cikk tanácsait. Annál is teljesebb bizalommal, mivel írójának neve előtt ott volt a Dr. Ö hivatkozott arra a vizsgálat­ra, amit London legnagyobb kór­házának orvosai vagy három tu­cat, középkorú szívbeteg közremű­ködésével végeztek. Felszerelték őket parányi EKG-hullámokat re­gisztráló magnetofonokkal, ellát­ták hasznos tanácsokkal, nem kü­lönben megfelelő gyógyszerekkel valamennyit. No és megkérték a pácienseket, hogy vezessenek ese­ménynaplót. A minden napjukról hűségesen rögzített krónika meglepő ered­ményeket tükrözött. Miként a hi­vatkozott cikkben áll — ezt szó szerint bevágtam — „A szexuális élmény nem jelentett a középko­rú szívbetegeknek nagyobb meg­terhelést, mint bármely más ha­sonló fizikai munka ...” Gyorsult ugyan a szívműködés, de azt egyensúlyban lehetett tar­tani alkalmas gyógyszerekkel. Ha emlékezetem nem csal, csupán két vizsgálati alanynál jelentkeztek viszonylag gyenge mellkasi fáj­dalmak. A többinél még az sem. A naplókat és EKG-hullámokat kiértékelve merik tanácsolni a londoni orvosok, hogy a középkorú szívbeteg férfiak éljenek csak nyu­godtan a szexuális élmények ad­ta örömökkel, de... Csak furfan­gos probléma ez no... Szóval ne étkezés vagy fürdő után tegyék. Másfelől ne aggódjanak, pláne ne féljenek. Mire gépkocsink az Aranyho­mok, majd az IBUSZ elől a tett­helyre kanyarodott, útitársaim szemmel láthatóan nekipendültek. Még azok is, akiktől oly messze esik még az angina pectoris, mint Makó Jeruzsálemtől. De jó, hogy felmerült a közel- keleti város neve. Erről távol­keletre, Japánba vitt az emléke­zet. Azt is említette a szóban for­gó cikkecske, hogy szex-ügyben ott már korábban is volt egy fel­mérés. Nos, hogy a „szíves” kö­zépkorúak el ne kanászosodjanak, ennek eredményéről is jó tud­niuk. A japánok arra voltak kí- váncsiak, vajon a szívbetegeknél növekszik-e halálozás szexuális élmény közben, vagy sem? A fel­mérés szerint az a meztelen való­ság, hogy nem, amennyiben a kívánatos esemény házastársak között zajlik le, vagy talán mée helyesebben — megy végbe. A megszokott környezet egyúttal a nyugalom biztonságát is adja. Ám egyértelműen magas a halálozás, ha a Szexuális élmény házasságon kívüli viszonyok között bonyoló­dik. Mindent összevetve — angina pectoris-szal se kell félni a tavasz­tól, a szép nemtől. Csak ne étke­zés vagy fürdő után, vagy házas- sáson Wvül éljünk a szexszel. T. I. Kovácsék nagy gondban van­nak. Kétszobás lakásban élnek három gyerekkel. Az apa szü­lei a város túlsó felén ugyancsak kétszobás lakásban llaknak. A nagypap« már nyugdíjas és pár hónap múlva a nagymama is az lesz. Szeretnék a két lakást egy négy-szobásra cserélni, de sehogy se sikerül. A tanácsnál azt a választ kapták, hogy ekkora la­kás jószerével nem épül. A két- két és fél szobásakért pedig a háromnál több gyermekes csalá­dok állnak sorba. Sokáig, mivel ekkora lakások is alig készülnek. A hirdetésre öreg, rossz beosz­tású felújításra szoruló lakást kí­náltak hárman, de ők már fény­hez és központi fűtésihez szoktak — arról nem is beszélve, hogy a felújításra nem telne. Pedig olyan szépjen eltervezték: a nagy­mama vigyáz a legkisebb gyerek­re, amíg el nem éri az óvodás­kort (bölcsődébe helyihiány mi­att nem vették fel), a mama pe­dig visszamegy dolgozni. A nagy­papa mestere a bevásárlásnak és mióta nyugdíjas, szívesen taka­rít is. A nagymama főzni is szeret és közösen vállalnák a nagyobb gyerekek felügyeletét, ápolását is, ha netán megbete­gednének. Szóval mindenkinek az lenne a legjobb, ha együtt élhetne a két generáció. A lakáshiány újratermelődése Hány Kovács család van az országban? Nem tudom, de az biztos, hogy nem csak az ő igé­nyeikhez nem alkalmazkodik a lakásépítés, hiszen a másfél szo­bába költöző 1 gyermekes család is új, nagyobb lakást kér a má­sodik gyerek születése után. Ezt nevezik a lakáshiány újraterme­lődésének. Pedig sokan kiszámí­tották már, hogy minél több em­ber részére — úgymond férőhely- lyel — készítenek egy lakást, annál kevesebbe kerül abban egységnyi lakóterület. A magya­rázat egyszerű: előszobából, konyhából, fürdőszobából tovább­ra is egy kell (a lakáson belül a „vizes” helyiségek a legdrá­gábbak). A jelenleg érvényes lakáster­vezési irányelvek szerint a két férőhelyes lakásban egy személy­re 14 négyzetméternek kell jut­nia. Ugyanez a szám 7 férőhelyes lakásban 11 négyzetméter. A megtakarítás egyötöd lakrésszel egyenlő. Ez természetesen a költségeken is érződik: ha a két­személyes lakásban 100 egységbe kerül egy férőhely, akkor a 7 férőhelyes lakás fajlagos költsé­ge 65 egység körül állapodik meg. A számok igazak, de meg kell jegyezni, hogy a nálunk gazdagabb országokban a négynél több személy által használt la­kásba külön ' 'kézmosás WC-t építenek, a 7 személyesekbe pe­dig még egy zuhanyozó is kerül. Mérjünk négyzetméterben A gazdasági számítások ered­ménye több oldalról is azt bizo­nyítja, hogy Kovácsék igénye jogos. Ha p>edig így van, ak­kor iki kell elégíteni. Épüljön hát több nagy lakás, annál in­kább, mivel így lassabban tor­nyosul a tanácsokon az igénylé­sek tömege. Vannak más véle­mények is: ha több 'lesz a nagy lakás, akkor ez csak a kisebbek rovására mehet, ez pedig csök­kenti az átadható lakások szá­mát. Pedig a mennyiség másként is számítható. Például úgy, hogy 28 ezer négyzetméteren 2 férő­helyes lakásokban 2 ezer ember élhet, míg 7 férőhelyes lakásban 500-zal több. Igaz, a lakások szá­ma ezerről 359-re csökkent, de hát mégis csak negyedannyival többen költöztek új lakásba. Ezért tervezik és mérik Európa- szerte — bennünket leszámítva — a lakásépítést négyzetméter­ben és férőhelyben. Akkor hát mi lesz Kovácsok­kal? Az MSZMP KB 1978. októ­ber 12-1 üléséről megjelent köz- üaménylben szerepel többek kö­zött az a mondat: „A sokrétű és változó igények kielégítése végett növelni szükséges mind a nggycsaládok elhelyezésére, a több generációs együttélésre al­kalmas több szobás lakások, mind a gyermektelen házaspá­rok és az egyedülállók részére megfelelő kisebb lakások ará­nyát.” N. G. FILMJEGYZET Todo Modo Nemrégiben került a magyar könyvpiacra Leonardo Sciascia érdekes regénye (Célok és eszkö­zök címmel), mely hasonló társai­val együtt arra vállalkozott, hogy a hetvenes évek olasz politikai valóságának egyes elemeit, kon­fliktusainak mélyrétegeit az iro­dalom eszközeivel megvilágítsa, a megértés és megismerés közel­ségébe hozza. Ez a regény képezi a film alapját. Az olasz társada­lom egyébként talán legizgalma­sabb formában tálalja a megfi­gyelők szeme elé azokat a válság- jelenségeket, melyeket a nyugat­európai országokban a társadalmi mozgások, a földcsuszamlások dobtak a felszínre, s amelyek nem egy baloldali elkötelezettsé­gű, tisztán látni akaró művészt megihlettek. Köztük természetesen a film­művészet alkotóműhelyeiben dol­gozókat is. A Todo Modo című film rendezője Elio Petri is ezek sorába tartozik. Elég csak két filmjére emlékeztetni, amely az éles szatíra, az izgalmas elemzés és sodró lendületű mese eszközei­vel is megragadta a nézőt. Em­lékszünk még, milyen jelentékeny közönségsikert aratott a Vizsgálat egy minden gyártó fölött álló pol­gár ügyében című alkotás, vagy éppen A munkásosztály a para­dicsomba megy című filmje. A Todo Modo-ban is a szatíra, a napi politikai eseményekre való gyors és bátor reagálás, a félre­érthetetlen politikai elkötelezett­ség módszereivel nyúl Elio Petri a témához. Maga a helyszín^ iz­galmasan újszerű, s szereplőiről is szinte naponta ír a sajtó. Egy bizarr, föld alatti betonépít­mény, egy Szállodává bővített ős­keresztény katakombamaradvány, ullramodern misztikusan különös környezetében lelki gyakorlatra gyűlik össze egy maroknyi poli­tikai, pénzügyi, gazdasági hatal­masság, egyházi személyiség. Meg akarja hallgatni saját vétkei vé­geláthatatlan sorát, netalán fel- oldozást is nyerni a kínzó bűntu­dat alól. Az események sodrása azonban hamarosan arra is felele­tet ad, vajon alkalmas-e egyálta­lán a polgári politikusoknak egyik vagy másik csoportja az ország szekerének irányítására. A vá­laszt a film végén holttestek he- katombái adják meg: nem alkal­mas, sem a személyi, sem a cso- poitadottságok alapján nem méltó arra, hogy a mai olasz valóság politikai kátyúiból kivontassa az államot. A több, mint két és fél órás film kitűnően egyénített portrék­kal szolgál. A történet szereplői­nek sorában pontosan felismerhe­tők az olasz politikai élet élő és azóta eltávozott alakjai, köztük például Gian Maria Volonte ál­tal megszemélyesített Aldo Moro. Volonte fizikai és művészi telje­sítménye tiszteletreméltó, valódi színészi bravúr, egyszeri bűvész- mutatvány. Még a lelki gyakor­latot vezető papot alakító Mast- roiannit is felülmúlja. Bizonyára a történet többi szereplőjének a megformálásánál is konkrét sze­mélyekből indultak ki az alkotók, de míg az azóta tragikus véget ért Moro alakját könnyen felis­merheti a tévé-híradókon edző­dött, külpolitikai érzékenységű néző, a többiek azonosítása már nehezebb. Ámbár az olasz mozi­látogató számára többet monda­nak a személyek jellemére külső tulajdonságaira utaló aprótíb-na- gyobb megfigyelések, melyek a színészi játék formai megoldá­sait motiválják. \ A film az első látásra lenyű­göző hatású. Különösen a dísz­letek sehol nem látott sajátos megoldásai gyakorolnak szuggesz- tív hatást a nézőre. Nem min­den esetben lehet azonban egyet­érteni a regény mondanivalóját kitágító átértelmezéseknek. (A regényben például néhány gyil­kosság esik "„mindössze”, — mint­egy annak bizonyítására, hogy egy zárt politikai beltenyészet hogyan intézi el saját ügyeit, saját terrorista módszereivel —, a filmben pedig hutlahegyek riaszt­ják a nézőt.) Emellett a játék bonyodalmai nem egy ízléstelen megoldáshoz, indoklatlan natura­lista túlzáshoz, hatásvadászó be­állításhoz vezetnek. Csáky Lajos Milyen lakások épüljenek? g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom