Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 8. Gondok a faiparban Az elmúlt héten az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága két faipari vállalat idei tervteljesítésének kilátásait vitatta meg. A bajai székhelyű Bácska Bútoripari Vállalat tevékenységéről Bácskai Márton igazgató, az ÉPFA kecskeméti parketta- gyárának gondjairól, nehézségeiről Kettler Pál vezérigazgató adott számot. Mindkét', esetben bőségesen esett szó a szakszervezet és a vállalat vezetőinek együttműködéséről, ;| az üzemi demokrácia érvényesüléséről, a bé-: rezésről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról. A vita mégis inkább aE termelést gátló tényezőkre terelődött. /ír* «A* • Az idén is sikerrel szerepelt az őszi BNV-n a szalagparketta, az ÉPFA pavilonjában. váhagyták, s amint a hitel megnyitására lehetőség nyílik, megkezdheti a gépi rekonstrukciót. Arra azonban már a minisztériumi kiküldött is a szakszervezet megyei bizottságát kérte, hogy nyújtson segítséget a bérezés javításához. A másik faipari téma a szalagparketta-gyártás visszaesése és veszteségessége volt. Kettler Pál vezérigazgató a többi között elmondta, hogy a mintegy 150 millió forint költséggel létesített kecskeméti szalagparketta-üzem csaknem teljes egészében állami hitelből épült, a házgyári lakás- építkezések padlóburkoló anyaggal való kiszolgálására. Az építőipar azonban mégis már burkolóanyagokat használ. Emiatt kezdetben a hazai értékesítési lehetőségek igen kicsinek bizonyultak, ezért a termék nagy részét exportálták. Ma már azonban külföldön is megnőtt a konkurencia és csak első osztályú árut vesznek át — az úgynevezett háromcsillagosat. Ilyen minőség előállítását viszont anyagellátási nehézségek akadályozzák. A hazai fűrészipar ugyanis nem készült fel a szalagparketta-gyártással kapcsolatos igényekre. Emellett az is gondot okoz. hogy a fűrészipar a tölgyfát inkább külföldön értékesíti. Márpedig ha ezt a magyar feldolgozóipar termékeként exportálhatnák, a népgazdaság jobban járna. Egyébként az utóbbi időben a belföl d kereslet is — elsősorban a ’fÜ- ZÉP-telepeken — jelentősen növekedett a szalagparketta iránt. Sajnos, a kecskeméti gyár termelését nagyon megnehezíti az említett probléma. Az idén 22 nap teljesen kiesett a termelésből, amit most túlóráztatásokkal kelj pótolni. Az állandó munkaátszervezések miatt a szocialista brigádok egy részét fel kellett bomlasztani, és a kitűnően képzett szakmunkásokat kevésbé hatékony helyen foglalkoztatni. Ily módon remény sínes arra, hogy aí gyár ebben az évben akár termelési, akár gazdaságossági terveit teljesíthesse. A szakszervezet felterjeszt A két beszámoló mélyreható vitát váltott ki. Az építők szak- szervezetének megyei bizottsága nem mentesítette a vállalatok vezetőit a dolgozókról való gondoskodás felelőssége alól. Arra is felhívta figyelmüket, hogy szélesítsék tovább az üzemi demokrácia fórumait, s döntéseiknél vegyék figyelembe az ott elhangzottakat. Azt azonban a testület megengedhetetlennek. minősítette, hogy a faipari vállalatok vezetőinek a termelés irányítása helyett állandóan az országot kelljen járni anyagbeszerzés miatt. Különösen így van ez a korábbi években igen jó eredményeket elért kecskeméti parkettagyár esetében. A bizottság ezért úgy határozott, hogy a két faipari üzem gondjairól jelentést terjeszt az építők szakszervezetének központi vezetősége elé azzal a javaslattal, hogy tűzzék napirendre a témát, egyben terjesszék azt tovább a SZOT-hoz is megtárgyalásra. Mindehhez még annyit, hogy nemcsak az üzemekben vannak rejtett tartalékok, amelyek feltárásával javítani lehet a népgazdasági egyensúlyt. Abban is nagy lehetőségek rejlenek, ha egyes ágazatok, vállalatok javítják az egymás közötti együttműködést. Azzal, hogy nagyobb nyereségre törekednek a saját exportlehetőségeik maximális kiaknázásával, ne okozzanak a saját hasznuknál nagyobb kárt a népgazdaságnak. Nagy Ottó Az exportképes mongol könnyűipar A könnyűipar Mongólia ipari termelésének egynegyedét adja. A könnyűipari termékek 40 százaléka exportképes, mivel a meny- nyiség fokozatos növelése mellett, a minőség folytonos javításával újabban a választékbővítés is feladat. Világszerte keresett mongol exportcikkek a bőráruféleségek, a birkabőr kabátok, a feldolgozott tisztagyapjú és a különleges mintázatú szőnyegek. A jelenlegi ötéves tervben nagy összegeket fordítanak a könnyűipar további fejlesztésére. Megkezdik a rekonstrukciót és húsz új üzemet építenek. A bőripar tökéletesítésére például két évvel ezelőtt csehszlovák közreműködéssel Ulánbátorban bőripari kutatóközpontot létesítettek. A szakemberek célja az eddiginél gazdaságosabb, korszerűbb gyártásfolyamatok megtervezése, majd bevezetése az ágazat minden területén. A kísérlethez modern nyugati és csehszlovák gépeket, berendezéseket használnak. Az intézetben javasolt újítások, ötletes találmányok révén több mint kétmillió tugrikot megtakarítottak a bőriparban. A számítások szerint a nyersbőrkikészítés a háromszorosára, a cipőgyártás négy és félszeresére, a bőráruelőállítás 2,2-szeresére növekszik a tíz évvel ezelőtti termeléshez képest. (BUDAPRESS—MONCA- ME) REKORDNA G YSÁG Ü SOROZ A TBAN Híröske cipők télire Minden jel arra vall, hogy a Híröske gyermekcipőket gyártó Kecskeméti Cipész Szövetkezet dolgozói szép munkasikerekkel ünnepük meg a szövetkezet alapításának 30. évfordulóját. Jó eredménnyel zárult részükre az augusztus végén Budapesten, a Divat- csarnokban megrendezett modellverseny. Az OKISZ és az Iparművészeti Tanács által szervezett kiállításon tizennyolc gyermekcipővel és négy pár méretes felnőtt, utcai, illetve gyógycipővel vettek részt. A zsűri értékelése szerint az idén magasabb volt a színvonal a modellversenyen, mint legutoljára, két évvel ezelőtt. A kecskemétiek az erősebb mezőnyben is jól szerepeltek: két második helyezést szereztek meg, egyet-egyet a két kategóriában. A gyermekcipő-modelleket tervező és kivitelező modelléria és a szövetkezet méretes cipőit készítő műhely kollektívája háromháromezer forint pénzjutalmat kapott a jó teljesítményért. • A tűzödében gyártják a munkaigényes felsőrészeket. (Tóth Sándor felvételei) Sikert aratott a fővárosban a Híröske Hét is amelyet a 41. számú Lenin körúti cipőbolt rendezett, szép választék bemutatásával. Az őszi BNV-n egyedül szerepelt gyermeklábbelikkel a Kecskeméti Cipész Szövetkezet. Szabó Ferenc elnök és Sági Károly műszaki vezető eredményesnek értékelte ezt a bemutatkozást is. Elmondták, hogy a napokban szerződést kötöttek export próbaszállításra, 2500 pár gyermekcipőre. Ez azért örvendetes számukra, mert eddig jelentősebb exporttermelést még nem folytattak. A megrendelő Elefántcsontpart, az üzletet a TANNIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat közvetíti. A próbarendelésnek meglehetősen nagy mennyiségű szandált és száras cipőcskét még ebben az évben elkészítik a szövetkezet dolgozói, terven felül. Egyébként az éves terv teljesítésével jól állnak a kecskeméti szövetkezetben. Lehetőség nyílt arra is, hogy a következő évről • Sági Károly és Halmosi Anikó egy új fazonú cipőről beszélget a mo- dellécián. Az előtérben látható a magasított szárú téli cipő. előre hozzanak egy 5 ezer párás megrendelést, a Tiszántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat kérésére. így a 290 ezer párás éves tervet előreláthatólag túlteljesítik. Ez a gyermekcipő-ellátás gondjait tekintve pozitívan értékelhető túlteljesítés lesz. Az utolsó negyedévben téli ci- pőcskéket gyárt a szövetkezet. Jelenleg egy magasított szárú modellt készítenek többféle színösszeállításban. Ebből a termékből olyan sokat rendelt a kereskedelem, hogy a sorozat nagysága eléri az 50 ezret. Ez csúcs a szövetkezet történetében. A sikeres modell feje az átlagosnál jóval munkaigényesebb, s ez próbára teszi a tűzöde dolgozóit. A nagy sorozat viszont növeli a termelés gazdaságosságát, mert nem kell a tűzödét átállítgatni új meg új termékre. Mint a szövetkezet elnöke és műszaki vezetője tájékoztatott, már készülnek a jövő esztendőre is. Az ajánlott modelleket bemutatták a kereskedelmi vállalatoknak, s kötik a szerződéseket. Az első félévi kapacitást már lekötötték, 150 ezer pár gyermekcipő gyártásának vállalásával. A. T. S. Az elmaradt fejlesztés A Bácska Bútoripari Vállalat 12 évvel ezelőtt alakult és egy évtizeden át tanácsi irányítás alatt működött. A IV. ötéves terv időszakában irodaházat és egy korszerű, 3200 négyzetméteres üzemcsarnokot építettek fel jórészt saját anyagi forrásaikra támaszkodva. A vállalat 1976-ban a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá került. Ezt követően nem folytatódott az üzem tervezett fejlesztése, korszerű gépekkel, berendezésekkel való felszerelése. Bár a bútoripari rekonstrukcióra hazánkban sor került, de csak a Bácska Bútoripari Vállalatnál nagyobb üzemekben. A bajai cég V. ötéves terve 50 százalékos termelésnövelést ír elő. Ebben szerepel a gyár technikai korszerűsítése, s az is, hogy termékeinek 1980-ban 30, 1981-ben pedig már 40 százalékát tőkés piacra exportálja. Am az említett okok miatt a vállalat termelése 1975-höz mérten 10 százalékkal csökkent. Ezt részben a belföldi piac kedvezőtlen alakulása, másrészt a gyártmányösszetétel munkaigényesebb termékek irányában történő eltolódása (miközben a munkáslétszám a tervezettnél gyorsabban csökken) idézte elő. Az exporttal egyébként nincs gond, mert annak mértéke már az idén mintegy 20—30 százalékkal haladja meg az 1980-ra előirányzott szintet. Az építők szakszervezetének megyei bizottsága előtt sok egyéb gond is feltárult. A vállalat megalakulása óta a szakemberek és szakmunkások sorát nevelte ki. Bérezési lehetőségei viszont a legrosszabbak a városban. Ezért elsősorban ezen igyekszik javítani, miközben nem jut elegendő összeg a legjobb dolgozók jutalmazására, az újítók díjazására. Nagy erőfeszítéseket tettek a munkavédelem javítására, s a balesetek zöme nem is a gépeken, hanem a kéziszerszámokkal dolgozóknál és az anyagmozgató munkásoknál fordulnak elő. Abban reménykednek, hogy ha sor kerül a rekonstrukcióra. korszerű anyagmozgató gépeket szerezhetnek majd be. Probléma van a szerelék- és anyagellátással is. Értékesítési nehézségek Csupán néhányat villantottunk fel a vállalat gondjai közül. A megyei bizottság azonban saját tapasztalataiból is kiindulva meghívta ülésére a Könnyűipari Minisztérium Bútor- és Vegyesipari Főosztályának képviselőjét is. Felszólalásából megtudhattuk, hogy a Bácska Bútoripari Vállalat fejlesztésihitel-kérelmét már jóPiacok Európában Beszélgetés a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok lehetőségeiről A szakemberek többféleképpen értékelik a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok jelenét és jövőbeni lehetőségeit. Palán- kai Tibor közgazdász, egyetemi adjunktus például azt fejtette ki egy cikkében, hogy kontinensünkön a különböző társadalmi rendszerű országok kereskedelme húsz évvel marad el a lehetőségektől, annak ellenére, hogy a szocialista országok az utóbbi két évtizedben száz esztendő lemaradását hozták be. Amikor interjút kértünk a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem fiatal rektorhelyettesétől, elsőként erre a megállapításra emlékeztettünk. — Ügy is fogalmazhatnék, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok abnormálisán kezdetlegesek. Akkor, amikor a szocialista országok a világ termelésének negyven százalékát adják, a két társadalmi rendszer közötti árucsere a világkereskedelemnek csak három-négy százaléka. Ez az arány is mutatja, hogy menynyire elmarad a jelenlegi együttműködés a tényleges lehetőségektől. Nem lehetünk elégedettek exportunk szerkezetével sem, hiszen a tőkés országok még mindig szívesebben vásárolnak tőlünk mezőgazdasági termékeket, nyersanyagokat, mint ipari cikkeket. Ez a helyzet pedig már csak azért is tarthatatlan, mert nem tükrözi a szocialista országok jelenlegi gazdasági szerkezetét. Hátrányosan befolyásolja importlehetőségeinket is, hiszen az iparcikkek ára gyorsabban nő, mint azoké a termékeké, amelyeket szívesen vesznek tőlünk. Márpedig mi is csak olyan arányban vásárolhatunk Nyugatról, amilyen mennyiségben és értékben el tudjuk adni termékeinket. — Egyes tőkés körök gyakran hangoztatják, hogy a kereskedelem bővítéséhez csak nekünk fűződik érdekünk. Sőt, vannak, akik kifejezetten úgy vélekednek: a szocialista országok a nyugati technika segítségével meggyorsíthatják fejlődésüket, s ezáltal nagyobb vonzerőt jelenthetnek a tőkés országok polgárai számára. — Vannak ilyen vélemények. Hangoztatóik azonban nem veszik számításba, hogy a szocialista országok fejlődését korlátozásokkal nem lehet megakadályozni. Nem közömbös az sem, hogy a nyugati világon belül is rivalizálás folyik Nyugat-Eurójpa, az Egyesült Államok és Japán között. Ezért aztán nincsenek beszerezhetetlen termékek, amit nem ad el az egyik tőkés ország, megvásárolhatjuk a másiktól. Azzal például, hogy az Egyesült Államok kormányával megállapodtunk a legnagyobb kedvezmény kölcsönös alkalmazásában — tárgyalási pozícióinkat is javítottuk más nyugati országokkal szemben. — A földrajzi közelség miatt azonban bizonyára az lenne a legpraktikusabb, ha itt Európában alakulna ki igazán dinamikus gazdasági együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezt a célt szolgálná a két gazdasági közösség közötti megállapodás is, amelyet viszont évek óta nem sikerül realizálni. — A szocialista országok 1972- ben javasolták először a Közös Piacnak, hogy a gazdasági közösségek vegyék fel szervezetten is a kapcsolatot. Azóta több magas szintű tárgyalás zajlott le a két fél képviseiői között, a KGST-or- szágok számos kompromisszumra is hajlandóak voltak a megegyezés érdekében — mindeddig azonban eredménytelenül. A megállapodásnak persze olyan objektív akadályai is vannak, hogy közben kirobbant — s még mindig tart — a tőkés világgazdaság válsága. Az általános recesszió csökkentette a tőkés országok vásárlási lehetőségeit, s helyzetükön úgy akarnak javítani, hogy protekcionista intézkedéseket léptettek életbe. Ez a körülmény nem kedvezett a két gazdasági közösség közötti megállapodásnak sem. Persze a kapcsolatok szabályozatlansága ellenére a javaslat óta eltelt hat évben így is háromszorosára növekedett a kereskedelem a KGST és a Közös Piac országai között. Ez a tény is az együttműködés szükségességét bizonyítja. Meg kell említeni még azt is, hogy a szocialista országok megrendelései tették lehetővé jó néhány nyugati cég számára, hogy termelésüket szinten tartsák — esetleg fejlesszék —, s ezáltal enyhítsék a tőkés országok legfeszítőbb társadalmi gondját, a munkanélküliséget is. Éppen ez bizonyítja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok építése nemcsak a szocialista országoknak, hanem a tőkés világnak is érdeke. A keleteurópai államok nagy felvevő piacot kínálnak, s a tőkés gazdaság jelenlegi helyzetében ezt meg is kell becsülni. — Az utóbbi években a szocialista országok egyre inkább alkalmazkodnak a kedvezőtlenebb piaci feltételekhez. Fokozatosan korszerűsítik termékszerkezetüket, s egy sor olyan termékkel jelentek, illetve jelennek meg eladóként, amelyek világszínvonalúak, és árban is versenyképesek. Várható-e, hogy ennek eredményeként a jelenleginél is gyorsabb ütemben fejlődnek majd a kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok között? — Annak ellenére, hogy az utóbbi hat esztendőben háromszorosára növekedett a kereskedelmi forgalom, a hatvanas évekkel összehasonlítva a növekedés üteme lelassult, s ez némi aggodalomra ad okot. A szocialista országok felgyorsult műszakitechnikai fejlődése viszont remélhetőleg változtat majd ezen a helyzeten. Igazán gyümölcsöző együttműködés ugyanis csak hasonló szinten'levő gazdaságok között alakulhat ki. M. K.