Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

1977. november 16. • PETŐFI NÉPE Továbbélő hagyományok • Dugár János művel. A népi mes­terségek titkát, gazdag hagyo­mányát Bács- Kiskunban is egyre keveseb­bek őrzik. Ép­pen ezért a múzeumok, lelkes gyűjtők, tudományos kutatók szerve­zett csoportjai kutatják a pad­lások, ólak, kamrák elfelej­tett zugaiban rejtőző tárgyi emlékek da­rabjait. A ha­gyományőrzés és a megújuló hagyomány ta­lálkozásának szép példája a Szedlacsek Da­ra István ta­kácsmester, és Dugár János fazekas kiállí­tása a Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskolán.. Szedlacsek Dórra István harmincöt éve dolgozik Nagy- baracskán 150 éves szövőszé­kén, amelyet az utolsó céhmes- ter, Bancsi Sü­megi Lajos ta­kács unokájától vásárolt. Erede­tileg péknek tanították, de fi­gyelmét csak a szövés mestersé­ge tudta lekötni. Az akkor még szép számmal dolgozó takácsok féltékenyen őrizték titkukat. „Mindennek ára van” — mond­ták. Szedlacsek István mégis el­leste a titkot. Cifra kendőruhát bontott, hogy a mesterség fogá­sait megtanulja, később már né­hány liter bor is segített. Nagy- baracskán készültek a környék legdíszesebb szőttesei, a kerekes­rózsás, a szegfűs, makkos-galam­bos, pilikán madaras mosdató­kendők a menyasszonyoknak, a cifra kendőruhák, a rudi kendők, női kötények, a keresztelői ven­dégség paszita kendői, köznapi és ünnepi ingek. A múlt századi takácsok ter­mékeit a lakosság nagy mennyi­ségben használta. Takácsszőtte­sekből állt majdnem az egész kelengye, s a hímes szőttesek drága, gazdagabb díszítményei a menyasszonyok vagyoni helyze­tét is mutatták. A fellelt szőtte­sek, s a Szedlacsek István által készítettek is, nemcsak a takács­mesterség virágzásának bizonyí­tékai, a gazdagon élő népszokás megismerésének lehetősége is. A mester elmondta, hogy a nép­művészet mestere cím átvétele­kor fogadalmat tett a nagyba­racskai hagyományok ápolására. Munkáiban a régi szőtteseket újítja fel. A pécsi háziipari szövetkezet azonban mind több olyan meg­rendelést ad, amely eltér a nagy- baracskai hagyományoktól. Mind kevesebb ideje jut az eredeti, hazai szőttesek készítésére. Az általa őrzött érték megmentését szolgálná olyan ösztöndíj létre­hozása, amely lehetőséget te­remtene ennek a hagyománynak • Szedlacsek Dara István szőttese. az ápolására. S itt a bajai üze­mektől is várhatnánk a segít­séget. Egyre fenyegetőbb a még élő kézműiparnak „modern” színezéssel giccsessé tett „hitel­rontása”. Dugár János, a népművészet ifjú mestere konok kitartással kor ongozza fekete cserépedé­nyeit. Tehetsége, hite segítette át a „pályakezdés” nehéz évein. Maga építette kemencéjében ége­ti cserepeit. Régi fazekasok pél­dájára járja a városokat. Idős mestereket kutat fel, hogy át­mentse a lassan feledésbe me­rülő tevékenységet. Fiatalokat tanít népi mester­ségekre, valamint a fonás, szövés alapismereteire. Sípokat, dudá­kat, játékokat készít S nemcsak folytatója egy ősi mesterségnek, de továbbadója is. Félbevágott cserepek negatív formáiból érzé­keny plasztikákat mintáz. Az el­múlt évben a téli tárlaton be­mutatott vesszőlabirintus játéka megvalósításra vár. Csáky L. György TERASZON, LAKÁSBAN, ISKOLÁBAN Fiókkönyvtárak Kecskeméten Kecskemét a Duna—Tisza közi Homokhátság legnagyobb, s az ország nyolcadik legnépesebb, dinamikusan fejlődő vá­rosa; kulturális centrum. Az utóbbi 20—30 év rohamos fej­lődésével azonban nem tartott lépést a könyvtárak fejlődése: számának, alapterületének növekedése elmaradt a követel­ményektől. „Jól ismerjük a magyar igét?”­Kecskeméten — az országos át­laghoz képest is — nagy az el­lentmondás a múltból örökölt és tervszerűen fejlesztett állomány nagysága, valamint a könyvek el­helyezését szolgáló alap terület között. Amíg például Szombathe­lyen a tanácsi igazgatási könyv­tárak alapterületiét tekintve 4,7 négyzetméter, Kaposváron 4,6 négyzetméter, Veszprémiben 3,9 négyzetméter terület jut minden száz lakosra, addig Kecskeméten 1,3 négyzetméter. A Katona Jó­zsef Könyvtárhálózatába beirat­kozott olvasók száma több mint 13 ezer. Ebből a fiókkönyvtárak­hoz tartozik 5600. A kecskeméti fiókok javarészt magánlakások­ban, iskolákban elhelyezett kis le­téti könyvtárak — lehetőségeik­hez képest — jól segítik, egészí­tik ki a megyei könyvtár mun­káját, hálózatát n □ □ A Katona József Könyvtár 1976-bam a városi tanács részére készített beszámolójában olvas­hattuk, hogy a fiókkönyvtárak állománya a városban szinte mindenütt fejlesztésre, javításra szorul. A hálózat részére leltá­rozott könyvek száma minden év­ben meghaladja a 3000 kötetet ugyanakkor — például 1973-ban — 3900-at törölni kellett a tel­jes elhasználódás miatt. A ren­delkezésre álló amyagi keret a nagyon fontos könyvekből 15— 20 példány vásárlását teszi lehe­tővé. (A városi hálózatba tarto­zó könyvtárak száma 24.) Gyak­ran előfordul, hogy a fiőkköinyv- táros hetenként 2—3 alkalommal kénytelen listájával megjelenni a megyei könyytáilban és cipelni olvasóinak a kívánt irodalmat. (Megjegyzendő, hogy a jelenlegi megyei könyvtár alig több, mint 200 négyzetméter olvasószolgála­ti területével a szakmai irányel­vek normatívái szerint egy 4000 lakosú község szükségleteinek felel meg.) A javarészt heti 10— 16 órás nyitvatartással, nehéz körülmények között dolgozó, rész­foglalkozású és tiszteletdíjas könyvtárosok miunkája, áldozat- készsége példamutató. , Külön figyelmet érdemel az új, nagy lélekszámú lakótelepek HATÁRIDŐ: NOVEMBER 25. Shankar” gyermekrajz-pályázat ?5 November 25-ig „Shankar” pályázat jeligével ellátva lehet beküldeni az indiai hagyományos Shankar gyermekrajz-verseny nemzetközi pályázatára a fest­ményeket, illetve rajzokat. Az Országos Pedagógiai Intézet cí­mére (1406 Budapest, Gorkij fa­sor 17—21) várják azoknak a gyermekeknek a munkáit, akik 1068. január 1-e után születtek. A beküldött alkotások mellé csatolni kell a szülő, gondozó, vagy tanár nyilatkozatát, amely igazolja, hogy az alkotást a ver­senyző önállóan, segítség nélkül ebben az esztendőben készítette. A résztvevők művük készítésé­hez bármely anyagot felhasznál­hatnak, amelynek mérete nem lehet kisebb 30x40 centiméternél. Egy versenyző hat''rajzot, illetve festményt küldhet be, bármely témában. A jelentkezéshez a ké­pek hátoldalán angolul kell meg­adni az adatokat: a nevet, a lak­címet irányítószámmal, a szüle­tési időt, a nemzetiséget és a kép címét. könyvtár-ellátása. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete piackutató csoportjá­nak tavalyi, reprezentatív fel­mérése szerint: a lakótelepek nagy részének megoldatlan a könyvellátása. Ugyanakkor a könyv iránti igény az új lakóne­gyedbe költözéssel nem csökken, inkább növekszik. A kecskeméti Városi Tanács kulturálist karakter­tervében külön foglalkozik az új lakótelepek könyvtári ellátásával. □ □ □ Igen nagy gondokkal küzd av széchenyivárosi fiókkönyvtár. Az új városrész lakosainak szá­ma jelenleg 11 ezer; teljes kiépü­lésével körülbelül 13 ezer lesz. A vonzású körzeteket is figyelem­be véve a közeljövőiben körülbe­lül 15—16 ezer lakos könyvtári ellátását kell majd megoldani. Ehhez a körzethez tartozik két általános iskola, a Molnár Erik, valamint a Zója utcai, és részben ide sorolható a Bányai Júlia Gimnázium. Jelenleg a 7. sz. La­kásszövetkezet egyik Stádium ut­cai szárítóhelyiségében működik a széchenyivárosi fiókkönyvtár, 9 négyzetméteren. Állománya mint­egy 3400 kötet. Normális körül­mények között az állománygyara­pítás évi üteme 2000 kötet len­ne. A jelenlegi 580 olvasó — és a még várható igények — kielé­gítését egy körülbelül 400 négy­zetméteres fióíkkönyvtár szolgál­ná megfelelően. A mükertvárosi lakótelep — 6200 lakossal — könyvtári ellátás szempontjából lényegesen jobb helyzetben van. 1977 júniusában a kertvárosi szolgáltatóház terasz­részének beépítésével — meg­nyílt a modem, barátságos kis fiókkönyvtár, 1700 kötetes állo- . mánnyal. (Korábban egy garázs­ban volt elhelyezve.) Jelenleg elegendőnek bizonyul, de néhány év múlva itt is helyhiánnyal küszködnek majd. (A közeljövő­ben az olvasók számának jelen­tős növekedése várható.) Alapvető lenne egy új lakóte­lep létrehozásánál, tervezésénél a kulturális intézmények megte­remtése, a lélekszám, a korosz- tálymegoszlás, a társadalmi ré­tegződés, és a kulturális szakem­berek véleményének figyelembe­vételével. A régi városrészekben sem jobb a helyzet Könyvtári el­látásuk szintén gyengének mond­ható, minimális igényt elégít ki. Sok helyen csak a szorosan vett könyvcsere bonyolítható le. Tá­jékoztatásra, helyi olvasásra, fog­lalkozások tartására semmi lehe­tőség nincsen. □ □ □ A kecskeméti Városi Tanács a közeljövőben (3—4 év távlatában) hat új fiókkönyvtár építését ter­vezi, amelyek átmenetileg — az új megyei könyvtár felépítéséig — segítenek majd a jelenlegi ne­héz helyzeten. Reméljük, hogy a városi könyvtárhálózat sürgető bővítésére, a tervek gyakorlati megvalósítására minél előbb sor kerül. ‘ P. E. A főnév ragjainak tárgyalása után tanulságos lesz a strukturá­lis nyelvtudományi irány ige- szemléletének a tárgyalása is. E cikk címét is Antal Lászlótól köl­csönöztük. El lehetünk készülve rá, hogy erre a kérdésre is ta­gadó választ kapunk. De sok újat tudunk meg a magyar igékről. Már az igék elnevezése is új szellemű. A hagyományos nyelv­tan azokat a szavakat nevezi igéknek, amelyek cselekvést, tör­ténést, létezést fejeznek ki. Ez a jelentés alapján való megha­tározás, mint már egy előző cikkben is utaltunk rá, nem ki­elégítő. A jó elnevezés Inkább ez: az igék olyan szavaik, ame­lyek bizonyos tipikus mondatta­ni helyzetekben és meghatározott toldalékok kíséretében léphetnek fel. Antal László a szokványos magyar ige kilenc alakját sorol­ja fel. Az I—IV. csoport paradig­máinak van jelen és múlt ide­jük (I—II.), feltételes és felszó­lító módjuk (III—IV,). Ennek a négy csoportnak alanyi és tár­gyas ragozása van (a—to.). Mi helykímélés végett csak az egyes szám első és második személyét soroljuk fel: I. a) várok, vársz, b) várom, várod, II. a) vártam, vártál, b) vártam, vártad, III. a) várnék, várnál, b) várnám, várnád, IV. a) várjak, várjál, b) várjam, vár­jad. De a paradigmának további öt csoportja is van (a ragozott ala­kok Itt csak alanyi ragozásban találhatók): V. a ragozott főné­vi igenév: várnom, várnod, VI. a feltételes múlt: vártam volna, VII. a jövő idő: várni fogok, VIII. az Igenevek: váró, várván, várt. várandó, IX. a ragtaian fő­névi igenév: várni. Legyünk most mi is forma­bontók, és először azt tárgyal­juk meg, amit Antall László ki­hagy az ige paradi gmasorábóL Ezek pedig az V—IX. csoportban felsorolt igei alakok. Kezdjük a IX. alakkal. Ez nagyon kirívó, mert nincs ragozva, tehát nem fejezhet ki semmilyen mondat- viszonyt Ezért azt javasolja, hogy vegyük teljesen külön szó- fajnak, és a ragozottól (V.) meg­különböztetve nevezzük magyarul is latin műszóval infinitívusznak. Az ige igazi főnévi igenevének az ás/és képzős főnevet tartja, mert úgy ragozható mint a fő­nevek, ugyanakkor az ige jelen­téstartalmát teljes mértékben, szinte „tisztán” megőrzi. A ragozott főnévi igenevet azért hagyja el, mert csak a cselekvő személyét és számát tudja kifejezni, időt, módot nem. A feltételes múlt és jövő idő azért marad el, mert az egyéb ragozási sorok mindenütt mor- fémák (igető+módjel vagy idő- jel+személyrag). Azt a meglepő megállapítást olvashatjuk, hogy a magyar igének nincs jövő ide­je. „Amíg megvolt igéink vá- randok, várandsz stb. alaksora, akikor jogos volt a magyar ige esetében is jövő időről beszélni.” Nyelvünk a jövő időt csak kö­rülírással, mondattani értékű szókapcsolattal, szintagmával fe­jezi ki. Ugyanígy szókapcsolat­tal tudjuk csak kifejezni a fel­tételes múltát is (IV.). Az él­tem volna jelentéstartalma: él- nék+múLt. Az éltem fejezi 'ki a múlt időt, a volna pedig a fel­tételes módot A VIII. csoport igeneveiről Is azt tudjuk meg, hogy .azoknak szintén nincs he­lyük az igei paradigmában”. Ezek képzett szavak, a mellék­névi igeneveket (váró, várt. vá­randó) névszói, a határozói ige­neveket (várva, várván) pedig határozói képzőkkel alkotjuk. A melléknévi igenevek főnevesítve főnévként ragozhatók (a váró­ban, a váróhoz). Igei természe­tükből az megmaradt, hogy von­zatúik, bővítményeik lehetnek (könyvet olvasó, értelmesen be­szélő). Most térjünk vissza az első négy ragozási sorhoz. Ezeket a tárgyasságon és tárgyiatlanságon 'kívül az jellemzi, hogy van je­len vagy múlt idejük, és vagy feltételes, vagy felszólító módúak. Nem lehet pl. egy igealak egy­szerre felszólító módú és múlt idejű. De a paradigmán beiül nincs a feltételes, módú alakok­nak múlt idejük, a múlt idejű- eknek feltételes módjuk. Az él­tem volna alak az élnék mű ideje, vagy az éltem feltété módja 'lehetne. Így tehát va ban az a helyzet, hogy a r dók és idők kizárják egym Ezt a szokatlan elhatárolást ’. teszi lehetővé, hogy a feltét múlt kimaradt a paradigm rákból. Ezek az igjealafcak mint fémiák 3 elemből állnak: a idő- vagy módjel+személyrat, múlt időben1: vár+t+am, a 1 tételes módiján: vár+n+é> ' felszólító módban: vár+j- A jelen idő látszólag nem t szabályt követi: vár-(-ok. E nyeflvészak úgy fejezik ki. i a jelen időnek nincs jele. ilyen meg, nem formált ele két nulla- vagy zéróelemei zérómorfémáknak nevezik. / róelem szaknyelvi megje’ egy kör felülről jobbról balra egy egyenessel áthúzv 0-val jelöljük. De a jelen i. biz alanyi ragozás egyes 3. mélyén<ak sincs jele (vár). A , lenidő ragozását tehát így jelö­lik: vár+0+ok, vár+0+sz, vár +0+0, vár+0+unk, vár+0+ tok, vár+0+nak. Ugyanígy nincs saemélyrag a múlt időben sem az alanjn ragozás egyes harmadik személyében (vár+t+am, vár+ t+ál, vár+t+0 stb.). összefoglalva az igékről mon­dottakat, a strukturális elemzés alapján az igének csak jelen és múlt, ideje, feltételes és felszó­lító módja tartozik bele az igei mortfémasorba. Egyéb alakjait (várni fogok, vártam volna) csak mondattani szerkezettel tudjuk kifejezni, az igenevek pedig nem az ige alaktanába tartoznak, a főnévi igenévnek pedig teljesen külön helye van. Ezek a megállapítások az igék ragozását nem érintik. Csak ar­ról liehet szó, hogy némely ra­gozott igealakot mondattani szer­kezettel szintagmaként magya­rázhatjuk. Az igék néhány alak­ját pedig más szófajcsoportba kell sorolnunk. Egyébként sok új szempont, különösen a zéró- morfémákkal való magyarázat az igeragozás sok finomságára hív­ta fel a figyelmet. Kiss István Ady Endre élettörténete GERENCSÉR MIKLÓS: '„Kedves Uram! Ady Endre nevű védence egy napra fölnézett Budapestre, ha­laszthatatlan teendők miatt. Egész más ember lett belőle. Egészséges, jókedvű, szelíd, tü­relmes. Öröm volt ránézni. Azt mondja, hogy június else­jén készül Münchenbe, de — mint elpanaszolta — a szanató­riumból csak nagy borravalók árán tud kiszabadulni. Ez bizony báró úrra vári Én — ha ez ugyan érdekli — június elsején szintén elbúcsú­zom szeretett hazámtól. Egyenest Párizsba megyek, lakást felvenni és két hét múlva követ a csalá­dom. Ha csak lehet, egy napra kiszállok Münchenben és fölkere­sem. E komoly fenyegetéssel be is fejezem levelemet. Üdvözli igaz szeretettel, híve Nagy Endre. 1913. május eleje.” Ady levelezése eközben Is folytatódott Boncza Bertával, aki látogatóba hívta a Királyhágó mögötti festői kastélyukba. Ady szorgalmasan, udvariasan vála­szol gat ott, de a látogatást nem siette él. Maria - Grünben kapta kézhez Léda utolsó levelét Is. A cser­benhagyott asszony még mindig nem tudott beletörődni a szakí­tásba. Arra kérte Adyt, utazzon a kedvéért Maria-Grünből Bécs- be, ahol megáll vele a Budapest­ről Párizsba tartó Keleti Exp­ressz. Május 5-én keltezett so­raiban a változatlan ragaszko­dást vallja meg: „Végtelenül, ki­mondhatatlanul, halálosan sze­retném magát leírni egy pár pil­lanatra”. Ady nem ment el. Nem Is lát­ták egymást soha többé. 18. KÉT ELJEGYZÉS Léda figyelmen kívül hagyott levele után még jó másfél hó­napot töltött a költő a stájer szanatóriumban, s boldogságpót­léknak a verseiben „kis senkim”- nek nevezett nö kötötte le a fi­gyelmét. Nem nagyon. Június végén Maria-Grünnel együtt a futó kalandot Is könnyedén hagyta maga mögött. Hazatérve Érmindszentre, otthon is naponta kapta a nők által írott leveleket. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a leg­jelentősebb magyar írónő nagyon fajsúlyos — nem női, hanem mű­vészi-emberi — feltárul kozása. És természetesen tartott a leve­lezés a szívós Boncza Bertával, aki változatlan eltökéltséggel hív­ta Csúcsára látogatóba az orszá­gos hírű költőt. Előkelő és Indo­kolt alkalomnak szeptember el­sejét ajánlotta, amikor is Csú­csán templomot szándékozott avatni az erdélyi református püspök. De a költő, habár hízelgett férfi hiúságának a tizennyolc eszten­dős lány hódolata, nem akarta el­kötelezni magát. Ezért kitért a csúcsai látogatás elől, és arra kérte Boncza Bertát, találkozza­nak a semleges Nagyváradon. A lány viszont erre nem volt haj­landó, ragaszkodott ahhoz, hogy az úri illemszabályok szerint elő­ször viziteljen náluk a költő. Egyelőre tehát elmaradt a találkozói amelyet kétségtelenül a lány szorgalmazott nagyobb am­bícióval. Adyt jobban érdekelték legényes passziói, noha a nősülés szándékával egyre többet foglal­kozott. Szeptember közepén érke­zett vissza Ermines zentral meg­szokott budapesti környezetébe. Kedvenc hoteljében, a Magyar Királyiban szállt meg, ahol az is­merősök sürgése-forgása közepet­te töretlen odaadással állt ren­delkezésére „Nándor fiam”, azaz Steinfeld Nándor ifjú banktiszt­viselő, az önkéntes titkár. Ment a munka, kikapcsolódásképpen pedig zajlott a társasági élet. Gyorsan fagyott a Hatvány Lajos jóvoltából kitatarozott egészség, ezért az ősz folyamán megint hosszabb pihenőre szorult a köl-* tő. Szállását áthelyezte a nagy­forgalmú belvárosból a csendes, majdnem kihalt Hűvösvölgyije. Itt nehezen viselte el a kénysze­rű egyedüllétet, könyörgött ba­rátainak, minél gyakrabban láto­gassák meg a budai panzióban. Azok Igyekeztek is kedvébe jár­ni, s naponta fölkeresték Nyu­gat-béli kollegái. November végén Balázs Bélá­val tartott egy módfelett csinos, ókos, kedves Ifjú hölgy. Az alig húszéves szépség — Morzsányl- Boháts Gézáné, máris özvegy. Ady találkozott az írásaival és becsülte tehetségéért Dénes Zsó­fiát — mert 6 volt a nagy öröm­mel fogadott hölgylátogató. Gyors és erős vonzalom alakult ki kö­zöttük. Rövidesen, minden habo­zás nélkül megtartották az el­jegyzést a hűvösvölgyi panzióban. Értesülve a dologról, Balázs Bé­la Ijedt levelet menesztett Ady- hoz: „Szeretni kellene nagyon (már mint Dénes Zsófiát) és azt te nem tudsz. Bandi, légy úr és ereszd ed.” Ady igenis úr volt. De nem Balázs Béla közbelépésére hiú­sult meg a házasság terve. Dé­nes Zsófiát súlyos fogadalom kö­tötte édesanyjával szemben, aki hisztérikusan, szélsőséges taga­dással tiltakozott. A barátság azonban mély és tiszta maradt a két művész között. Dénes Zsófiá­nak szólnak mindazok a verseik, amelyek Zsukához íródtok. Adyt annyira lekötötte ez a kapcsolat, hogy november végétől a Csúcsá­tól érkező levelekre sem vália-. szolt. Tóién újra gyengélkedett, orvosi kezelésre szorult. Közben persze a politikáról sem feledkezett meg. Változatlan hévvel támadta az uralmon le­vő, rövidlátó, konzervatívon me­rev hatalmasokat, akiknek preg­náns jelképét gróf Tisza István miniszterelnökiben látta. Tomboló haragjában, nagy veszélyeket ér­ző fájdalmában minden átkát Ti­szára zúdította. 1914 január el­sején íródott az Enyhe, újévi átok című verse, Ilyen elkesere­dett sorokkal: Hogy fussanak rá minden nya­valyáik, Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az, aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. Feszült, nyugtalan, ideges köz­érzete nem volt más, mint hite­les rezonálás a kort jellemző egészségtelen, bizonytalansággal teli közhangulatra. Némi meg­nyugvást keresve 1914 márciusá­ban kisebb hajóutat tett. az Ad­rián Abbázia és Velence érinté­sével. De ea sem használt sokat. Visszatérve Budapestre, mitsem javult közérzettel múltak hetei munkával és éjszakázással. Egy­re érett benne az elhatározás, hogy mégis el kellene már láto­gatnia Csúcsára. Boncza Bért újabb sürgető levélére az utazá mellett döntött április utolsó he­tében. Csúcsa félúton van Nagyvárad és Kolozsvár között, vadregényes természeti környezetben. Körös­körül merész bércek, lent a szik­lás völgyben örök morajlással, habzó Iramban hömpölyög a Se­bes-Körös. A lélegzetelállítóan szép panoráma leghangsúlyosabb pontjára építette kastélyát Bon­cza Miklós, Berta apja, a btzarr- ságában Is okos, kevély, jótaka­rásában Is kegyetlen politikus, aki a századiforduló Magyaror­szágának egyik regényes tehetsé­ge, de életfelfogásában erősen idejét trióit alakja volt. Ide, a csúcsai kastélyba kellett volna megérkeznie Ady Endré­nek 1914 április végén, de jó szo­kásához híven Nagyváradon le­szállt a vonatról, s barátaival éj­szakázott a Bodegábam, a vak Gyula hegedűszava mellett. Haj­nalban szállt fel ismét a Kolozs­vár felé igyekvő gyorsvonatra, de rögtön elnyomta az álom. s csak Csúcsán túl, Bánffyhunyadon éb­redt fel. Itt meg kellett várnia az ellenvonatot, így csak késő este, fáradtan, gyűrötten, boros­tásan érkezett meg a romantikus hajadonhoz, akit eléggé elked­vetlenített a késés és az azzal együtt járó valamennyi mellék­körülmény. így aztán elég balul sikerült a várva várt első talál­kozás. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom