Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 8. A Szovjetunió új alkotmánya Egy hosszú folyamat első lépcsőfokain állunk A magyar nagykövet felszólalása Belgrádban A Szovjetunió új alkotmánya bevezető részt, preambulumot és kilenc részt tartalmaz. A kilenc rész 21 fejezetre, illetve 174 cik­kelyre tagozódik. A bevezető rész hangsúlyozza, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amelyet Oroszor­szág munkásai és parasztjai a kommunista párt vezetésével, Vlagyimir Iljics Lenin irányításá­val vittek végbe, megdöntötte a tőkések és a földesuraik hatalmát, lerázta az elnyomás béklyóit, megteremtette a proletariátus diktatúráját, létrehozta az új tí­pusú szovjet államot. Ez az állam a forradalmi vív­mányok védelmének, a szocializ­mus és a kommunizmus építésé­nek eszköze volt. Az országban a forradalom óta mélyreható tár­sadalmi és gazdasági változások mentek végbe. Egyszer s min­denkorra véget vetettek a kizsák­mányolásnak, az osztályellenté­teknek, a nemzetiségi ellenséges­kedésnek. A szovjet köztársasá­gok egyesülése a Szovjetunióban, megnövelte az ország erejét, le­hetőségeit a szocializmus építé­sében. Az alkotmány bevezetője meg­állapítja: a Szovjetunióban beve­zették a termelési eszközök tár­sadalmi tulajdonát, megvalósult az igazi demokrácia a dolgozó tö­megek számára. Az emberiség történelme során első ízben szü­letett meg a szocalista társada­lom. Ma már ez fejlett szocialis­ta társadalom, a hatalmas terme­lőerők az élenjáró tudomány és kultúra társadalma, olyan társa­dalom, amelyben növekszik a nép anyagi jóléte, egyre kedvezőbb feltételek jönnek létre az egyén sokoldalú fejlődéséhez. Vala­mennyi osztály és társadalmi ré­teg közeledésének, valamennyi nemzet és népcsoport jogi és tényleges egyenlőségének, testvé­ri együttműködésének alapján az országban történelmileg új em­beri közösség alakul ki: a szov­jet nép. A szovjet állam legfőbb célja: az- osztály nélküli kommunista társadalom felépítése. Az alkotmány első része a Szovjetunió társadalmi rendjé­nek és politikájának alapjait fog­lalja össze. Hangsúlyozza, hogy a szovjet társadalom a dolgozók társadalma. A Szovjetunió össz­népi szocialista állam, amely a munkások, a parasztok, az értel­miség, valamennyi nemzetiség és népcsoport tagjainak érdekeit és akaratát fejezi ki. A Szovjetunió­ban minden hatalom a népé. A nép az államhatalmat a népi küldöttek tanácsai (szovjetjei) útján gyakorolja. Az alkotmánynak ez a része összefoglalja a szovjet állam szer­vezetének és tevékenységének de­mokratikus elveit valamennyi ha­talmi szerv, alulról fölfelé, vá­lasztott. A hatalmi szervek be­számolásra kötelesek a népnek. A széles néptömegek részt vesz­nek az állami kérdések megoldá­sában. Az állámi élet legfonto­sabb kérdéseit nyilvános vitára, illetve népszavazásra bocsátják. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje, a politikai rend­szer magva a Szovjetunió Kom­munista Pártja — hangsúlyozza az alkotmány. A párt a népért van és a népet szolgálja. A kommunista párt a marxista—leninista tanítással fel­vértezve meghatározza a társada­lom fejlődésének fő perspektíváit, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalát, tervszerű, tudomá­nyosan megalapozott jelleget ad a szovjet nép harcának, amelyet a kommunizmus győzelméért vív. Valamennyi pártszervezet a Szov­jetunió alkotmányának keretei között fejti ki tevékenységét. Az alkotmány rögzíti a szakszer­vezetek és más társadalmi tömeg­szervezetek fontos szerepét is. A szovjet politikai rendszer fejlődé­sének fő iránya a dolgozók egyre szélesebb körű részvétele az állam és a társadalom ügyeinek irányí­tásában. Ezzel kapcsolatban az al­kotmány — a beérkezett nagy­számú javaslat alapján — széle­sebben tükrözi a munkáskollektí­vák szerepét és jelentőségét. Le­szögezi, hogy ezek a kollektívák részt vesznek az állami és a tár­sadalmi ügyek megvitatásában és megoldásában, a termelés és a tár­sadalmi fejlődés tervezésében, a káderek képzésében és elosztásá­ban, a dolgozók munka- és lét­feltételeinek javításában. Az alkotmány következő feje­zete a Szovjetunió gazdasági rend­szerével foglalkozik. A Szovjetunió gazdasági alapját a termelési esz­közök szocialista tulajdona alkotja. Ennek két formája van: állami tulajdon — össznépi tulajdon — és a szövetkezeti—kolhoztulajdon. össznépi tulajdonban van a föld, annak kincsei, a vizek, az erdők, valamint az iparban, az építke­zéseknél és a mezőgazdaságban használt alapvető termelési eszkö­zök, a bankok, az állami tulajdon­ban levő kereskedelmi vállalatok, továbbá a városok lakásalapjának alapvető része. Ezzel egyidejűleg létezik a kolhozok és a szövetke­zetek tulajdona. A kolhozok által elfoglalt földterületet az állam ingyen és örökös használatra ad­ja át nekik. Mindaz, amit ezen a földterületen előállítanak, s ami munkájuk elvégzéséhez rendelke­zésre áll, a kolhozok tagjainak kollektív* tulajdona. Az alkotmány újra leszögezi a szovjet emberek jogát a személyi tulajdonra. Mun­ka útján szerzett jövedelmük sze­mélyi tulajdont képez. Az állam­polgárok személyi tulajdonhoz va­ló jogát, az ilyen tulajdon örök­léséhez való jogot a törvény védi. A Szovjetunió új alkotmánya leszögezi: a szovjet társadalomban az egyes ember helyzetét a tár­sadalmilag hasznos munka és an­nak eredménye határozza meg. A szocializmus elve: mindenki ké­pességei szerint — mindenkinek munkája szerint. Az alkotmány e részének har­madik fejezete a társadalmi fej­lődés és a kultúra kérdéseivel fog­lalkozik. Ez a fejezet hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunió társadalmi alapját a munkások, a parasztok és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége alkotja. Megszilárdul a társadalom szociális egyneműsége, elmosódnak az osztálykülönbségek, megszűnnek a lényeges különb­ségek a város és a falu, a szel­lemi és a fizikai munka között. Létrejönnek a feltételek az egyén sokoldalú fejlődéséhez és a Szov­jetunió valamennyi nemzete és népcsoportja egymáshoz való köl­csönös közeledéséhez. Annak a kommunista eszménynek megfe­lelően, hogy „minden egyén sza­bad fejlődése feltétele mindenki szabad fejlődésének”. Az alkot­mány célul tűzi ki, hogy bővítik a reális lehetőségeket az alkotóerő, a képességek és adottságok kibon­takoztatására, az egyén sokoldalú fejlődésére. Külön fejezet foglalkozik az al­kotmányban a Szovjetunió kül­politikájának céljáival és elvei­vel. A Szovjetunió, következete­sen folytatva a lenini békepoliti­kát, síkraszáll a béke és a népek biztonsága megszilárdítása, a szé­les körű nemzetközi együttműkö­dés mellett. A Szovjetunió külpolitikája ar­ra irányul, hogy biztosítsa a kedvező feltételeket a kommu­nizmus felépítéséhez az ország­ban, védje a Szovjetunió állami érdekeit, szilárdítsa a világszo­cializmus pozícióit. Ez a politi­ka arra irányul, hogy támogassa a népek harcát a nemzeti felsza­badulásért és a társadalmi ha­ladásért, elhárítsa az agresszív háborúkat, következetesen meg­valósítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A Szov­jetunióban tilos a háborús pro­paganda. Az országos vita eredménye­ként ezt a részt azzal a fontos tétellel egészítették ki, hogy a Szovjetunió az általános és tel­jes leszerelés megvalósítására törekszik. A Szovjetunió alkotmánya, az egész világon egyedülállóan, ma­gába foglalja a Helsinkiben alá­írt záróokmányban megfogalma­zott tíz elvet. Az alkotmány második részé­nek címe: Az állam és az egyén. A Szovjetunió állampolgárai származásuktól, szociális és va- gyonhelyzetüktől, faj-i és nemzeti hovatartozásuktól, nemüktől, nyelvüktől, a vallásihoz való vi­szonyuktól és más körülmények­től függetlenül egyenlőek a tör­vény előtt. Külön cikkely szöge­zi le, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek, s eb­ben — kiegészítésként a terve­zethez — megnövelték a dolgo­zó anyák jogait. A Szovjetunió állampolgárai­nak joguk van a biztosított mun­kához, a munka mennyiségétől és minőségétől függő munkabér­hez, amely nem lehet kevesebb a megállapított minimumnál. Az alkotmány külön leszögezi az állampolgárok jogát szakmájuk, foglalkozásuk megválasztására, hivatásuknak, képességüknek és képzettségüknek megfelelően. Az alkotmány részletesen tár­gyalja és leszögezi a pihenéshez, az ingyenes orvosi ellátás útján történő egészségvédelemhez, a nyugdíjhoz való biztosított jogot is. Külön cikkely szögezi le az állampolgárok jogát a lakásra. Ennek érvényesítését a nagyará­nyú lakásépítési program és az alacsony lakbér biztosítja a Szov­jetunióban. Az új alkotmány leszögezi a szovjet emberek jogát a tanulás­ra. A Szovjetunióbain az oktatás minden fajtája ingyenes. Köte­lezővé válik az ifjúság általános középiskolai képzése. Mindenki­nek joga van arra, hogy tanul­mányait anyanyelvén folytassa. A tanulók és az egyetemi és fő­iskolai hallgatók ösztöndíjat kapnak. A Szovjetunió állampolgárai­nak joguk van részt venni az ál­lami és a társadalmi ügyek irá­nyításában. Az alkotmány bizto­sítja a szólás-, a sajtó-, a gyüle­kezési és felvonulási szabadsá­got. Biztosítja a lelkiismereti szabadságot, vagyis bármely val­lás követését, illetve az ateiz­mus jogát. A vallási szertartá­sok megtartása és az ateista pro­paganda egyaránt szabad, a val­lással kapcsolatban tilos az el­lenségeskedés és a gyűlölet szí­tása. A Szovjetunióban az egy­ház el van választva az állam­tól, az iskola az egyháztól. Az alkotmány biztosítja a személyi sérthetetlenséget és a lakás sérthetetlenségét. Bírósági döntés, vagy ügyészi határozat nélkül senki sem tartóztatható le. A törvény védi az állampol­gárok magánéletét, a levéltitkot, a telefonbeszélgetések és a táv­irati közlemények titkosságát. Az alkotmány a jogok mellett megjelöli a szovjet állampolgá­rok kötelességeit is a társadalom iránt. A Szovjetunió minden ál­lampolgára köteles megtartani az ország alkotmányát és törvé­nyeit. A jogok és szabadságok érvényesítése nem okozhat kárt a társadalom és az állam érde­keinek, más állampolgárok jo­gainak. Minden munkaképes ember kötelessége az, hogy a maga ál­tal választott szakmában társa­dalmilag hasznos tevékenységet végezzen. Minden állampolgár szent kötelessége a haza védel­me. Mindenki köteles tisztelet­ben daittam”'.. az állampolgárok nemzeti méltóságát, szilárdítani g soknemzetiségű szovjet állam nemzeteinek és népcsoportjai­nak barátságát. Az alkotmány a szovjet em­berek kötelességévé teszi azt, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről. Ezt a cikkelyt a ter­vezethez képest azzal bővítették ki. hogy ugyanakkor a gyerme­kek kötelesek gondoskodni idős szüléikről, segítséget nyújtani ne­kik. A szovjet állampolgárok köte­lességei közé tartozik, hogy gon­doskodjanak a természet védel­méről, a történelmi műemlékek és egyéb kulturális értékek vé­delméről. Az alkotmány harmadik fő ré­sze a Szovjetunió nemzeti-állami felépítését szsabályozza. A Szov­jetunió egységes, soknemzetiségű állam, amely az egyenjogú szov­jet szocialista köztársaságok ön­kéntes egyesülésének eredménye­ként jött létre. A szövetségi köz­társaságok száma 15, mindegyik­nek joga van arra, hogy kilépjen a Szovjetunióból. A negyedik fő rész a népi kül­döttek tanácsairól, a tanácsok (szovjetek) megválasztásának rendjéről szól. A tanácsok mun­kássága az új alkotmány előírá­sai szerint a felmerült kérdések kollektív, szabad és érdembeli megvitatásának és megoldásának alapjára épül, a nyilvánosság, a lakosság előtti rendszeres beszá­molás, az állampolgárok széles körű bevonása alapján. A népi küldöttek valamennyi tanácsá­nak tagjait általános, egyenlő és közvetlen választói jog alapján titkos szavazással választják meg. A tervezethez képest ezt a részt azzal egészítették ki, hogy meg­határozták a választók megbíza­tásának kezelését. A dolgozók egyes csoportjainak, az egész tár­sadalomnak konkrét érdekelt tük­röző kívánságok teljesítése az ál­lamhatalmi szervek munkájának fontos része. Az alkotmány további fő ré­szei meghatározzák a legfelsőbb és a helyi államhatalmi és igaz­gatási szervek szerkezetét, funk- cóit, mind a Szovjetunió egészét, mind az egyes köztársaságokat tekintve. A legfőbb államhatalmi szerv a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a legfelsőbb végrehajtó és irányító szerv a Szovjetunió kormánya, a Minisztertanács. Minden egyes szövetségi köztár­saságnak megvan a maga legfel­sőbb hatalmi szerve, a köztársa­ság legfelsőbb tanácsa, valamint köztársasági kormánya, minisz­tertanácsa, minden szövetségi köztársaságnak saját alkotmánya ygn, amely összhangban van a Szovjetunió alkotmányával és fi­gyelembe veszi az adott köztár­saság sajátosságait. Az alkotmány befejező részei az igazságszolgáltatási rendszer­ről, a döntőbíráskodásról, az ügyészi felügyeletről, valamint a Szovjetunió címeréről, zászlajá­ról, himnuszáról és fővárosáról intézkednek és meghatározzák az alkotmány módosításának rend­jét. A módosításhoz a képviselők legalább kétharmadának szava­zata szükséges. Az európai biztonság és együtt­működés kérdéseit megvitató belg­rádi találkozó pénteken délelőtt 10 órakor nyilvános plenáris ülé­sen folytatta tanácskozásait. Az ülésen felszólalt dr. Petrán János nagykövet, a Magyar Nép- köztársaság küldöttségének vezető­je. Bevezetőben méltatta a Hel­sinki óta elért eredményeket, majd a leszerelés és a fegyverzet csök­kentésének kérdéseivel foglalkoz­va kijelentette: — A világ valamennyi békesze­rető népével együtt mi magyarok is növekvő aggodalommal tekin­tünk a fegyverkezési verseny újabb megnyilvánulásaira. Tovább­ra is úgy véljük, hogy az orszá­gok közötti bizalmat csak határo­zott leszerelési intézkedésekkel le­het hatékonyan előmozdítani. Mi­vel a nukleáris háború veszélye még mindig fenyegeti a világot, rendkívül fontos lépésekre van szükség e veszély elhárítására. Ezért erőteljesen támogatjuk azo­kat a biztató erőfeszítéseket, ame­lyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai fegyvereinek újabb korlátozását célzó, régóta várt egyezmény megkötésére irá­nyulnak. A már megkötött lesze­(Folytatás az 1. oldalról.) az írásbeli jelentést kiegészítő raferátumában, olyan vertikális gazdasági szervezetek jöttek lét­re, amelyeken belül a résztvevők önállóságukat megtartva érvénye­sítik a termelésben való közvet­len érdekeltséget. Az egyesülések vezetői beszá­moltak eddigi munkájukról és vázolták további terveiket. A Kaldcsa környéki Agráripari Egyesülés feladatai között szere­pel a fűszerpaprika termőterüle­tének és termésátlagának növelé­se, a termelési rendszer általános elterjesztése. Meg akarják olda­ni a vetőmagtermelést is. Be­ruházásokat valósítanak meg a tárolási lehetőségek bővítésére, a félkész termékek előállításának növelésére. A zöldségfélék ter­mésmennyiségét több mint 50 százalékkal emelik.- Fejlesztik az állattenyésztést, a szarvasmarha- állományt. Fajtaátalakító keresz­tezésekkel növelik a tejhozamot. A juhállományt több mint 70 százalékkal növelik, s agrokémiai centrumot építenek. A hozzászólásokból kitűnt, hogy jelentős eredményeket ér­tek el viszonylag rövid idő alatt. Olyan beruházásokat tudtak megvalósítani közös erővel, ame­lyekre egy-egy gazdaság képte­len lett volna. Többen szóvátették — köztük a kalocsai egyesülés vezetői is —, hogy a bürokratikus hatósá­relési egyezmények jól szolgálják az emberiség újabb világháborútól való megmentésének nemes célját. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a Varsói Szerződés tagálla­mai javaslatának, amely felhívja a helsinki értekezleten részt vett országokat, mondjanak ' le az atomfegyver egymás ellen való elsőkénti alkalmazásáról. A nemzetközi gazdasági együtt­működésről szólva Petrán János nagykövet hangsúlyozta: „Ma­gyarország nagy jelentőségűnek tartja, hogy az aláíró államok is­mét megerősítették az együttmű­ködés bővítésére irányuló elköte­lezettségüket”. Hozzáfűzte, hogy Magyarország miként eddig, a jö­vőben is eltökélten fog dolgozni a helsinki ajánlások végrehajtá­sán. Megemlítette, hogy Magyar- ország az elmúlt 10 évben 535 kooperációs egyezményt írt alá nyugati cégekkel és ezek közül 318 ma is érvényben van. A magyar küldöttség vezetője beszéde befejező részében leszö­gezte, hogy a belgrádi találkozó­nak „figyelmét a múlt helyett a jövő felé kell fordítania”. „Egy hosszú folyamat első lépcsőfoka­in állunk” — mondotta. (MTI) gi eljárások nem egyszer akadá­lyozzák a kibontakozást, sok még a rendezetlen jogszabály, ami nehezíti a munkát, a tervek megvalósítását. Dr. Soós Gábor összefoglalójá­ban hangsúlyozta: az eddigi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy helyes volt a párt és a kormány döntése az agráripari egyesülé­sek létrehozásáról. A taggazda­ságok termelésének színvonala jelentősen emelkedett. Nagyobb mértékűvé vált a szakosodás, amely gyorsítja a fejlődést. a mezőgazdasági termelés iparoso­dását. Nemcsak a termelés, ha­nem a feldolgozás fejlesztése is fontos tennivaló, az agráripari egyesüléseken belül lehetővé vá­lik az élelmiszeripar bővítése is. Megállapította, hogy a fejlet­tebb termelési szervezet lehetővé (eszi a tudomány vívmányainak céltudatosabb és tervszerűbb ér­vényesülését a gyakorlatban. A felszólalások során elhang­zott észrevételeket a miniszté­rium figyelembe veszi, saját ha­táskörében intézkedik, ha erre nincs módja, továbbítja azokat a kormányzat más szerveihez. Délután a tanácskozás résztve­vői üzemlátogatáson tanulmá­nyozták a fajszi Kék Duna Ter­melőszövetkezet gazdálkodását, s megtekintették a Kalocsa kör­nyéki Agráripari Egyesülés kö­zös létesítményeit. K. S. Púja Frigyes beszéde Magyar vezetők üdvözlő távirata a szovjet állam új alkotmányának elfogadása alkalmából L. 1. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének MO SZKV A Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dolgozó népünk és a magunk nevében szívből jövő üdvözletünket és legjobb kívánságain­kat küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Mi­nisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának elfogadása alkalmából. A szovjet állam új alkotmánya megalapozottan és egyöntetűen tük­rözi azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével, a szocializmus és a kommunizmus építésében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt hat évtized alatt elért és azokat a történelmi vál­tozásokat, amelyek a szovjet társadalom életében, a Szovjetunió nem­zetközi helyzetében és világpolitikai szerepében bekövetkeztek. Meggyőződésünk, hogy az új alkotmány jelentősége túlmutat a 'Szov­jetunió határain, a példa erejével hat, s tovább növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét és a szocializmus vonzerejét. A Szovjetunió új alaptörvénye elfogadásának alkalmából önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket kívánunk — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója küszöbén — a kommunizmus építésében, a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzetközi enyhülés és a béke javára. Budapest, 1977. október 7. napján KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az ENSZ közgyűlésén Púja Frigyes külügyminiszter pénteken szólalt fel az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésé­nek XXXII. ülésszakán. Beveze­tőjében a többi között a követke­zőket mondotta: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége tovább- ra is a tartós béke megvalósítását, a biztonság megszilárdítását szol­gálja. Örömmel tölt el bennünket, hogy hasonló politikát folytatnak a baráti szocialista és szocialista orientációjú országok, valamint más haladó törekvésű kormá­nyok. A béke és a biztonság erősíté­sében nagy jelentőségű a többi szocialista és tőkés ország kétol­dalú kapcsolatainak szélesítése is. Magas szintű találkozók, eredmé­nyes tárgyalások jelzik, hogy kormányom tudatában van ennek. Kiemelkedik e vonatkozásban Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tag­jának igen eredményes látogatá­sa Ausztriában, Olaszországban és a Német Szövetségi Köztársa­ságban. Ezt a gyakorlatot kíván­juk folytatni a jövőben is. Az „ utóbbi években különösen nagyot lépett előre az európai béke és biztonság ügye. Kormá­nyom megkülönböztétett figyel­met szentel az európai biztonság megerősítésének, az európai együttműködés elmélyítésének, és a helsinki értekezlet záróokmá­nyában összegezett elvek és aján­lások maradéktalan valóraváltása érdekében egész sor gyakorlati lépést tett. A Magyar Népköztársaság kü­lön súlyt helyez arra, hogy a maga szerény eszközeivel előse­gítse a fegyverkezési verseny megfékezését, újabb leszerelési intézkedések kidolgozását. A Ma­gyar Népköztársaság továbbra is síkraszáll olyan intézkedések ki­dolgozásáért, amelyek az ENSZ szerepének erősítését szolgálják az alapokmány módosítása nélkül. (MTI) A tudomány termelőerővé válik

Next

/
Oldalképek
Tartalom