Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1911. szeptember 6. Sikeres első félév után kedvező kilátások Baja ipari üzemeiben A termelés 10,9 százalékos növelését tűz­ték célul Baja ipara elé erre az esztendőre, a városi pártbizottság január 12-i ülésén el­fogadott cselekvési program alapján. A ter­melésnövekedést 80—85 százalékban a ter­melékenység emelésével kell elérniük az üze­minek. Az exportnak a termelésnövekedés átlagos üteménél is gyorsabban kell emel­kedni 1977-ben. Az elképzelések megvalósí­tása lehetővé teszi a Duna-parti városban, hogy az iparban foglalkoztatott dolgozók reálkeresetének ez évi emelkedése elérje a népgazdasági tervben előirányzott 2,5—3 százalékot. Az első félév egyik pozitív ta­pasztalata volt, hogy az 1977-es évet a korábbiaknál jobban elő­készítették a bajai ipari üzemek. Ennek hatására ütemesebb, terv­szerűbb volt a termelés. Szűkült azoknak az egységeknek a köre, amelyek negyedévi, félévi hajrá­val teljesítették az előirányzatu­kat. A jobb előkészítést, és a mun­ka tervszerűségét Igazolja, hogy az éves termelési tervet június végéig 50,5 százalékban megva­lósították az üzemek. Az előző év azonos időszakához képest 20,6 százalékkal nőtt a város iparának termelési értéke. A Finomposztó Vállalat például 23,2, a Férfi Fe­hérneműgyár gyáregysége 20,2, a Ganz Villamossági Művek készü­lékgyára 23,1, a Kismotor és Gép­gyár egysége 25,8, a Lakberende­ző, Építő- és Vasipari Szövetkezet pedig 40,9 százalékkal növelte termelési értékét. (A múlt év el­ső feléhez mérten csak a Bácska Bútoripari Vállalatnál csökkent a teljesítmény értéke.) A termelés- cmelkelés forrása csaknem teljes egészében a termelékenység nö­vekedése volt. Az első félévben összesen 1,8 milliárd forintos termelési érté­ket produkáltak Baja üzemei. Ennek 84,9 százalékát a tárcaipa­ri egységekben állították elő. (Az iparban foglalkoztatott létszám­nak 74 százaléka dolgozott ebben az időszakban a tárcaipari gyá­rakban.) A termelésből a Finom- posztó 26,4, a Ganz-készülékgyár 15, a Fékon és a Kismotor gyár­egység pedig egyaránt 13,6 száza­lékkal vette ki részét. Baján tíz üzem termel export­ra: a Finomposztó, a Ganz-gyár, a Fékon-egység, a Kismotorgyár, az Egyesült Villamosgépgyár egy­sége, a Magyar Hűtőipar gyára, a Bácska Bútoripari Vállalat, vala­mint a Vas- és Fémipari, a Lak- berendező és a Háziipari Szövet­kezet. Az idén az előző évhez ké­pest együttesen 50,9 százalékkal növelik az export termelési érté­két. Az első hat hónapban az éves export-előirányzatnak 47,1 százalékát teljesítették. Az elma­radás a harmadik negyedévben pótolható. Az ipari üzemek nyeresége 42,2 százalékkal nőtt Baján az előző év azonos időszakához képest. A jelentős emelkedés a gazdaságo­sabb termékek arányának kedve­ző változásaiból, az üzemek belső gazdálkodásának javításából, s kis részben pedig egyes cikkek termelői árának rendezéséből származott. . Pozitívan értékelhető, hogy az idén a vállalatok „bátrabban” és idejében végrehajtották a bérfej­lesztéseket. A Baján ténykedő építőipari vállalatok az ipari üzemekhez ha­sonlóan, növelték a termelésüket. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetősége 90 millió forintos termelést végzett az első félévben, a húskombinát­nál, az újvárosi lakótelepen és más építkezéseken. A Bajai Épí­tő- és Építőanyag-ipari Vállalat többek közt átadta a kórház se­bészeti pavilonját és a kenyér- nyárat. A tervezett ütemben ha­ladnak dolgozói a 184 személyes diákotthon és egy 8 tantermes is­kola építésével is. A vállalat 21,5 millió forint értékű munkát vég­zett el az első hat hónapban. A fentiek ellenére továbbra Is tetemes , kapacitáshiány gátolja Baján a tervezett beruházások kivitelezését. A folyamatban levő jelentősebb ipari beruházások közt a Finom­posztó befejezte a 2. számú re­konstrukciós programját. A hús­kombinát építése megközelítően a tervek szerint haladt az első félévben. Az év végéig a Fékon, a Ganz és az ÉVIG gyárában kezdődik beruházás. Az esztendő első felében elért eredmények alapján megállapít­ható, hogy a bajai ipari üzemek­ben kedvezőek a kilátások az éves terv teljesítéséhez. A sike­res évzáráshoz tovább kell javí­tani az eszköz- és készletgazdál­kodást, s fontos feladat marad a termelés és az értékesítés össz­hangjának javítása is egyes üze­mekben. A. T. S. LAKÁSOK, ÓVODÁK, ÜZLETEK, SZOLGÁLTATÓ HÁZAK SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Háromszázezren dolgoznak a KGST-országok Egységes Számítógép Rendszerében A számítógépek alkalmazása a gazdasági életben világszerte ro­hamléptekben fejlődik, s terjedő­ben van a fejlett szocialista or­szágokban is. Ez a folyamat mi­nőségi változásokat hoz magá­val. Ipari és tudományos hátte­rének megteremtése óriási anya­gi és szellemi befektetéseket tesz szükségessé. Megnyitja az utat egy új iparág kibontakozá­sára, s országok között újfajta együttműködésit körvonalaz. A hatvanas évek végén az európai szocialista országokban még nem szervezték meg az elektronikus adatfeldolgozó be­rendezések sorozatgyártását. A szovjet ipar is csak keveset ál­lított elő, és amiit gyártott, az is igen sokféle volt: huszonnégy különböző típusú berendezés. A számítógépeket nehezen lehetett összekapcsolni egymással, mert működésük különböző matemati­kai elveken, konstrukciós és technológiai paramétereken ala­pul. Működtetésükhöz összesen mintegy négyszáz számítógép- perifériára volt szükség. A KGST-országok ezért elha­tározták, hogy egységes elektro­nikus adatfeldolgozó rendszert hoznak létre. 1969-ben a Szovjet­unió, az NDK, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország és Ma­gyarország megállapodást írt alá, amelyhez később Kuba és Ro­mánia is csatlakozott. Létrehoz­tak a feladat megoldására egy többoldalú kormánybizottságot. Az azóta kidolgozott új model­lekből gépcsalád alakult ki. Az Egységes Számítógép Rendszer valamennyi gépe azonos techno­lógiai elven működik, és köny- nyen összekapcsolható. Napjainkban az ESZR-ben több. mint húszezer tudós, mér­nök és technikus, valamint 300 ezer munkás tevékenykedik a KGST-országokban. A számítás- technikai eszközök fejlesztésébe és gyártásába százötven szerve­zetet és üzemet vontak be. Az egyezmény aláírása óta a tagországokban kiterjedt termelő háttér jött létre. A számítógép­rendszer új egységeit kölcsönös szállításokkal hozták létre. Ki­dolgoztak 33 periféria egységet. Lezárult a kipróbálása a korsze­rűsített adatfeldolgozó berende­zéseknek. Ezek paramétereiket tekintve nagyobb teljesítményűek mint elődeik. Például a Szovjet­unióba készülő ESZ—1022-es szá­mítógép 6—7-szer akkora terme­lékenységgel dolgozik, mint a korábban alkalmazott ESZ—1020- as számítógép. A számítógép-gyártásban meg­honosodott szakosodást jól mu­tatja, hogy a nemrégiben Buda­pesten üzembe helyezett új szá­mítóközpont felszerelései külön­böző szocialista országokban ké­szültek. Az ESZ—1040-es elektro­nikus adatfeldolgozót, a mágnes­szalagos adatrögzítőt és a nyom­tatószerkezetet az NDK, a leme­zes rögzítőt Bulgária, a szalag- lyukasztót és lyukszalag-leolvasót Lengyelország, az írógépeket Csehszlovákia, a lyukkártya-le- olvasót a Szovjetunió, a géptermi felszereléseket pedig Magyaror­szág szállította. A munkamegosz­tás alapja természetesen az egyes országokban rendelkezésre álló tapasztalatok, az élért technikai vívmányok minél jobb hasznosí­tása. A számítástechnika fejleszté­sével foglalkozó KGST-bizottság tovább tanulmányozza a testvéri országok együttműködésének, munkájuk koordinálásának lehe­tőségeit. Közös terv alapján dol­gozzák ki és vezetik be a külön­Az év utolsó hónapjaiban sze­relik fel egy prágai nagyáruház­ban az 50. R—10-es számítógépet, amelyet a Videoton szállított. A vállalat 1973-ban még 500 ezer, az idén pedig már 8 millió rubel értékű számítástechnikai beren­dezés és felszerelés szállítására kötött szerződést csehszlovák megrendelőkkel, A KGST Egy­séges Számítástechnikai Rend­szeréhez illeszkedő számítógépen böző automata irányítórendsze­rek típuselemeit, komplex alkal­mazási programokat. Ezeket egyébként valamennyi partnerál­lamnak átadják, hozzáférhetősé­güket külön tájékoztató és archí- vumszólgálat segíti. További cél az automata irányítórendszerek és számítóközpontok hatékonysá­gának . növelése, olyan módon; hogy ezeket egységes számítási, tervezési és irányítási információs rendszerbe foglalják. Köziben új, még nagyobb tel­jesítményű modellek létrehozásán dolgoznak. Két éve határozták el az ESZR három új gépének ki­fejlesztését. Még ebben az ötéves tervben megkezdődik egy olyan komputer gyártása, amely má­sodpercenként több millió számí­tási műveletet képes elvégezni. Fejlesztés alatt áll már az a modell is, mely másodpercenként három-ötmillió művelettel birkó­zik meg. A számítástechnikai egyez­mény résztvevői erőfeszítéseiket a tudományos kutatási tervek teljesítésében is egyesítik. Azon munkálkodnak, hogy még haté­konyabbá tegyék az elektronikus adatfeldolgozó berendezések mun­káját, valamint hogy megfelelő kis komputereket szerkesszenek a technológiai folyamatirányítás automata vezérlőrendszerei szá­mára. A fejlesztő munkában pe­dig már az univerzális adatfel­dolgozó berendezések negyedik generációján munkálkodnak. (APN—ADN—MTI) kívül sokféle kiegészítő-adat­gyűjtő berendezést is exportál­nak Csehszlováklába. A szállítá­sokat most újabb termékkel, a BRG kazettás adatgyűjtővel is bővítik, amelyből ez évben mint­egy 200 ezer rubel értékűt szállí­tanak. Ugyanakkor növekszik a magyar számítógéprendszerhez kapcsolható csehszlovák gyárt­mányú készülékek, perifériák im­portja. Magyar számítógépek Csehszlovákiának Üjraszülető élményekkel A lakótelepi beruházások alakulása A megye beruházási feladatai között jelentős helyet foglal el a lakás- és közműellátás fejlesztése. Ezt a fejlesztést csak úgy tudjuk megvalósítani, ha korszerű módon, előregyártott elemekből, egy helyen tömegesen, telepszerűen építünk la­kásokat. Egy-egy lakótelepen a lakások felépítésével egyide­jűleg célszerű kialakítani a lakosság közvetlen ellátását szol­gáló egészségügyi, oktatási, kereskedelmi és egyéb kapcsoló­dó beruházások megfelelő hálózatát is. Sem a lakosság, sem a népgazdaság szempontjából nem közömbös, hogy ezek a kommunális létesítmények milyen ütemben valósulnak meg. ötmilliárd forint A megyében 1976. évben 14 la­kótelepi beruházást néztünk meg. A lakótelepeken együttesen 9292 lakás felépítését tervezték, mely­nek teljes költségelőirányzata, a kapcsolódó és járulékos beruhá­zásokkal együtt megközelítőleg 5 milliárd forint. Az épülő lakóte­lepek költségelőirányzatának át­lagosan kétharmadát fordítják lakóházak építésére, és egyhar- madát a különböző kapcsolódó lé­tesítmények megvalósítására és az egyéb költségek fedezésére. A megfigyelt 14 lakótelepen az építkezés megkezdésétől 1976. év végéig a teljes költségelőirány­zatból közel 1,4 milliárd forintot használtak fel, beleértve a kap­csolódó létesítményeket és az egyéb költségeket is. A lakás- építkezések készültségi foka ál­talában magasabb, mint a kap­csolódó létesítményeké. A lakótelepi beruházásoknál is tapasztalható, hogy a ráfordítá­sok növekvő összegét nem követi a lakóházak és kapcsolódó léte­sítmények naturális adatainak azonos mértékű növekedése. A lakótelepek teljes költségelő­irányzatát az eredetihez képest összességében 12 százalékkal (több mint 507 millió forinttal) növel­ték, ami csak részben adódott programmódosításból és részben az árváltozásokkal van összefüg­gésben. Az átlagos növekedésen belül például a lakás-költségelő­irányzat 17, a lakások száma és alapterülete viszont csak 12 szá­zalékkal magasabb az eredeti előirányzatnál. A normákat nem érik el A. folyamatban levő lakótelepi beruházások létesítményenkénti adata az eredeti programhoz ké­pest — a közösségi létesítmények kivételével — 6—33 százalékkal emelkedett. A lakótelepek kap­csolódó beruházásainak növekvő aaturális előirányzatai kedve­zőek a lakosság kereskedelmi, szociális, kulturális ellátásának javítására. Ennek ellenére a la­kótelepeken az 1000 lakásra jut0 kapcsolódó beruházások átlaga esetenként az ÉVM által előírt normákat nem éri el. Előfordul az is, hogy a tanácsok a célcso­portos beruházások adta lehető­ségek révén igyekeznek enyhíte­ni az egész település ellátottságá­nak hiányosságait, és így egy- egy lakótelephez a normákat meghaladó kapacitású intézmény- hálózat épül. A lakótelepek együttes átlagos pénzügyi készültségi foka 28 szá­zalékos, értékük pedig a költség- előirányzatnak csak 16 százalé­kát érte el. Bár az átadások nagy vonzásokban követik a pénzügyi ráfordításokat, a megvalósítási ütemek között lényeges eltérések tapasztalhatók a létesítmények jellege szerint. A lakásépítkezé­sek 27 százalékos megvalósításá­val szemben a magasépítés jel­legű kapcsolódó beruházások át­adása nagy szóródást mutat. A megfigyelt lakótelepeken 1976. végéig orvosi rendelőt egyáltalán nem, szolgáltató és közösségi lé­tesítményeket is csak minimális mennyiségben adtak át rendelte­tésének. A gyógyszertárak és az általános iskolák megnyitásának üteme átlagosan meghaladja a la­kásokét. óvodák: 60 százalék Ezzel szemben az óvodáknak csak 16 , a bölcsődéknek pedig 9 százaléka épült meg a vizsgált időszakban. Kecskeméten a széc- henyivárosi I—II. ütem lakásbe­ruházása mind pénzügyi teljesí­tés, mind átadás szempontjából 98—99 százalékos. Ugyanakkor a magasépítés jellegű kapcsolódó beruházásoknál létesítményen­ként — az iskolai tantermek ki­vételével — jelentős lemaradás tapasztalható. Orvosi rendelőt, gyógyszertárat és közösségi léte­sítményeket még egyáltalán nem építettek. A szolgáltató létesít­mények, a bölcsődei, óvodai he­lyek 50—60 százalékban, és a ke­reskedelmi létesítmények is csak mintegy fele arányban készültek el. Figyelembe véve, hogy a la­kótelepi lakások zömét elsősor­ban fiatalok foglalják el, a böl­csődei és az óvodai létesítmények kedvezőtlen készültségi foka ko­moly gondokat okoz. Ezt bizo­nyítja, hogy az iskolai tantermek, bár program szerint felépültek a széchenyivárosi lakótelepen, még­is kevésnek bizonyultak. Ma még nem kielégítő A lakótelepi beruházások ma- masépítés jellegű kapcsolódó lé­tesítményeinek késedelmes átadá­sa, a szűkös építőipari kapaci­táson és a különféle anyaghiá­nyokon túl általánosságban az alábbi főbb okokra ^vezethető vissza: A magasépítés jellegű kapcso­lódó létesítmények. — a lakás- építkezésekkel ellentétben — nem tipizálhatók, mindenütt más és más az építtetői igény, ami a ki­vitelezést lassítja; A lakótelep főbb létesítményeit illetően a beruházások az Orszá­gos Tervhivatal normatíváinál magasabb Igényre törekednek. Például Kecskeméten az induló árpádvárosi lakótelepen: a kap­csolódó beruházások — az általá­nos iskola, az óvoda, az orvosi rendelő és a kereskedelmi létesít­mények — tekintetében a terve­zett igény jelentősen meghaladja a lakótelepre előírt OT normatí­vákat. Az építtető tanácsok a kapcso­lódó létesítmények tervezési programját általában késve adják meg. A kapcsolódó létesítményekre a pénzeszközök általában az ötéves terv második felében állnak csak rendelkezésre. összefoglalásul megállapítható, hogy a lakótelepi beruházások komplex megvalósításának üte­me ma még nem kielégítő. A la­kók ellátását szolgáló létesítmé­nyek . jelentős része a lakások fel­építése után készül el. Az ebből származó közismert gondokat fo­kozza, hogy a gyors ütemben épü­lő nem állami (OTP, KISZ stb.) lakások lakóinak is az állami la­kótelepek kapcsolódó létesítmé­nyei nyújtanának megfelelő ellá­tást. Kristóf Arpádné a KSH közgazdásza** Lukácsi Imre, a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet állattenyésztő brigádvezetője; alapszervezeti KISZ-titkár. A második Szovjet—Magyar Ifjúsá­gi Barátságfesztlválon a tizenhat fős Bács-Kiskun megyei delegá­ció tagja volt. A következőket ő mesélte el. — Ha azt mondanák: tarts él­ménybeszámolót az útról, nem jönnék zavarba, de azt hiszem, szakítanék a hagyományos szer­kezetű előadásokkal, s másképp eleveníteném fel az utat. Elsőb­ben is arról beszélnék, hogy mi foglalkoztatja napjaink szovjet ifjúságát. S könnyű lenne a hely­zetem, mert kintlétünk alatt nap mint nap találkoztunk seregnyi komszomolistával. Az októberi forradalom hatvanadik évfordu­lója, az új alkotmány és az SZKP XXV. kongresszusán megszabott feladatok végrehajtása az, ami minden fiatalnak személyes ügye, úgy és annyira, ahogy és ameny- nyire csak lehetséges. — Másodjára magáról a fesz­tiválról beszélnék, de attól tartok, nem követném szorosan az idő­rendet. Túl sok élményem van még ahhoz, hogy néhány nappal a hazaérkezés után sorrendben jutnának eszembe. Az első él­mény a moszkvai Vörös tér volt, ott lenni, amit már filmen, képen ezerszer látott az ember — fe­lejthetetlen. A Kreml falában táblák: emberek nevei, rajtuk, olyanoké, akik már történelem­könyvekben, szerepelnek. És Moszkva maga: tizennégysávos; sugárutak, gépkocsifolyam. A Kremlnél érzelmek hatottak rám, a városnézés közben a nagyság nyűgözött le. Aztán következett Leningrád. Ha a fővárosnak a ha­talmassága nyűgözött lé, akkor Leningrádnak a szépsége; a há­zak között áradó forradalmi hangulat. — Mindenütt: a szovjet embe­rek — idősek és fiatalok — szin­te elképzelhetetlen szívélyessége. A határnál kenyérrel és sóval vártak bennünket; Kijevbe éjfél­kor értünk, de fiatalok ezrei vár­ták, hogy a negyedóra alatt, amit ott töltöttünk, elmondhassák: ugyanúgy gondolkoznak, mint mi, közösek feladataink, együtt meg- valósítandók. — S csak fokozódott a baráti hangulat, Leningrádban megnéz­tük a Szmolnijt, Lenin dolgozó- szobáját, majd a Lenin Múzeum­ba mentünk, onnan a Mars mező­re, ahol a fesztivál lángját vit­tük a örökmécsesről. Színpompás, összefogásunkat, együttgondolko­dásunkat bizonyító felvonulás: tízezrek a sorokban, öt kilomé­tert tettünk meg, s eközben nem volt pillanat, hogy ne üdvözöltek volna bennünket kedves vendég­ként a leningrádiak. Találkoz­tunk egy nénivel, nem volt más nála, mint egy dinnye, mosoly­gott, nekünk adta. A delegáció egyik tagja megis­merkedett jelvénycserélés közben egy szovjet kislánnyal; aki végül is mindennap velünk volt: egy cetlire volt felírva a név, véglg- kérdezett mindenkit, hogy meg­találjon bennünket. Az ő példája mindegyik komoszomollstára Jel­lemző. Amikor az utolsó' napon feljött a buszra, mosolyogva mondta: nem tudja szavakkal ki­fejezni, mennyire boldog, hogy velünk lehetett, s ez idő alatt jobban is dolgozott... S a te­mető, ahol ötszázezer hős nyug­szik. Este volt, húszezer fős tö­meg, tízezer fáklya imbolygott a sötétben. A koszorút tartó anya emlékműve előtt a csendben fel­hangzott egy vers, azokról, akik elestek: férjekről, feleségekről, hős férfiakról és hős anyákról; Ekkor érti meg az ember való­jában — a félmillió halottra gondolva —, hogy mi is igazán a háború, ekkor iszonyodik egy újabbtól, s ekkor határozza el; hogy mindent megtesz, ami rajta áll. hogy ne ismétlődhessen meg, hogy ne legyen több, hogy más legyen: béke. Mentünk, buszon a szállodába; s nem jött szó a szánkra, sőt, var csora közben is csendesek vol­tunk, azt hiszem, mindenki ugyanerre gondolt. — A fesztivál számomra élmé­nyeket jelentett, felejthetetlene­ket. Amelyek nem múlnak el; sőt, mindennap újra születnek*, mindenkiben. B. J. i a*:*:*:*:*:*: i Zsákba zárt fehérje Városföldön A megyei átlagnál nagyobb a városföldi Dózsa Tsz pillangós- területe. A fehérjében gazdag lu­cernát zölden, valamint granu­látummá és lisztté feldolgozva hasznosítja a közös gazdaság. A legnagyobb fogyasztó a szövetke­zet állattenyésztő telepe. A fö­lösleget értékesíti a Dózsa Tsz. Képünkön: zsákolják a lucerna- lisztet a szövetkezet szárítóüze­mében. (Méhes! Éva felvétele) • A Klsmotor- és Gépgyár bajai gyárában Németh Sándor és Apró Ilona NDK-exportra gyártott alumíniumvereteket — vasúti kocsikba sze­relendő hamutartókat — készít eló szállításra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom