Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 5. Rendeletek a szocialista földtulajdon fejlesztéséről Egyaránt feladatunk a termelés támogatása, a dolgozók érdekvédelme Beszélgetés az Építők Szakszervezete megyei titkárával II. Ugyancsak a szövetkezeti tulajdon növelésére ad lehetőséget a rendeletnek az a része, amely szerint önkéntes elhatározás és közös megegyezés alapján a tagok közös használatban levő földjüket a szövetkezetnek felajánlhatják. Kivételt képez a belterület, amely csak az állam javára ajánlható fel. Az építőipar az a népgazdasági ágazat, amely leggyakrabban beszédtéma a lakosság körében, azonban a különböző irányító szervek tanácskozásain is gyakran napirendre kerül tevékenysége. Nem véletlen ez, hiszen az építkezések többsége a járó-kelők szemeláttára zajlik, a beruházások megvalósításához pedig fontos népgazdasági érdekek fűződnek. Hasonló a helyzet az építőipart kiszolgáló ipari üzemekkel kapcsolatban is. Vajon hogyan látja mindezt a szakszervezet mindamellett, hogy az iparág dolgozóinak érdekvédelmét is ellátja? Erről beszélgettünk Laczy Endrével, az Építő- Fa-, és Cpítőanyagipari Szakszervezet Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkárával. — Hogyan ítéli meg a megye építőiparának és a hozzá kapcsolódó vállalatok 1976. évi tevékenységét a szakszervezeti munka tükrében? — Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy megyei bizottságunk és üzemi alapszervezeteink munkaprogramját a termelés, valamint a dolgozók érdekvédelme szempontjából a reális igényekhez igazítsuk. Megyei bizottságunk és alapszervezeteink munkáját szakszervezetünk központi vezetősége a közelmúltban értékelte és jónak ítélte. Mindez mégsem tehet bennünket elbizikodottá, mert az előttünk álló feladatok tisztségviselőinktől, aktivistáinktól, valamennyi szakszervezeti tagunktól odaadó munkát követelnek. Ami a termelést illeti, a megye építőipara és építőanyagipara az utóbbi években jelentősen fejlődött. A legnagyobb arányú előrelépés a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál történt, ahol többek között megkezdte termelését a házgyár, új munkásszálló létesült, stb. Szervezetileg megerősödött az ÉPSZER Vállalat és hozzákezdett gépparkjának korszerűsítéséhez. Baján önálló tanácsi építőipari szervezet jött létre, bővítette kapacitását a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat, a Közúti Építő Vállalat, az építőanyagipar területén a Fémmjnkás Vállalat kecskeméti és kiskunhalasi gyára, az ÉPFA kecskeméti gyára. Baján a Bácska Bútoripari Vállalat stb. Az építőiparral szembeni kivitelezői igények azonban a kapacitás bővülésénél gyorsabban növekedtek, s az építőipari vállalatok nem tudtak maradéktalanul eleget tenni a megrendeléseknek. Szakszervezeti alapszervezeteink igyekeztek a munkaversenyre való mozgósítással a tervek teljesítését előmozdítani. E tekintetben az elmúlt év elején volt némi megtorpanás, később azonban igen konkrét vállalásokat tettek a szocialista brigádok a célkitűzések megvalósítására. Ezek nyomán javult a munkafegyelem, hatékonyabbá vált a munkaidőalap kihasználása. Megyei bizottságunk és alapszervezeteink kiemelten és eredményesen foglalkoztak az üzemi demokrácia továbbfejlesztésével, a nők és a fiatalok helyzetével, a bérkérdésekkel, a dolgozók sport- és kulturális tevékenységével, az újítómozgalommal, a munkavédelemmel és nagy gondot fordítottak a kollektív szerződések megfelelő előkészítésére és megkötésére. — Az építőiparra 1977-ben is nagy feladatok várnak. Mint az építők szakszervezetének megyei titkára, miben látja az alapszerveze- tek legfontosabb tennivalóit? — Az idei év semmivel sem lesz könnyebb az építőipar számára, mint az 1976-os esztendő volt. Éppen ezért az éves vállalati tervek is magasabb követelményeket tartalmaznak. mint korábban. A tervek elkészítésében egyébként alapszervezeteink is resztvettek, élve egyeztetési, véleményezési és javaslattételi jogkörükkel. És ebben semmiféle formalitás nincs ma már, hiszen a minisztérium nem fogad el vállalati tervet az szb-titkár aláírása nélkül, s az előirányzatokat egy hónapon belül a dolgozókkal is meg kell vitatni termelési tanácskozásokon. A vállalati tervekre jellemző, hogy nagy gondot tordítanak: a munka hatékonyságának növelésére, a munkaidővel való tervszerűbb gazdálkodásra, az építkezések jó előkészítésére. az anyaggal, energiával és eszközökkel való ésszerű takarékosságra, a vállalati nyereségek növelésére. Tartalmazzák a személyi jövedelempolitikai célkitűzéseket,' a szociális beruházásokat, juttatásokat, a munkakörülmények javítását, a dolgozók — közöttük a nők és fiatalok műveltségét növelő szakmai-politikai oktatást. Az Építők Szakszervezetének Megyei Bizottsága nagy segítséget kapott a megyei pártbizottságtól a mozgalmi célkitűzések megvalósítására. A megyei tanáccsal jó együttműködés alakult ki mind a termelés segítését, mind pedig a dolgozók érdekvédelmét illetően. Nagyon fontos azonban, hogy a vállalatoknál, gyáraknál, gyáregységeknél működő szakszervezeti alapszervezetek hasonlóan igényeljék a helyi városi pártbizottságok. az üzemi pártszervezetek segítségét, a helyi tanácsok tárnogatását. Lényeges, hogy' a vállalati, gyári szakszervezeti tanácsok, szakszervezeti bizottságok érjék el, hogy az üzemi demokrácia fórumait felhasználva a dolgozók széles körben alkotó módon tárgyalják meg az éves terveket. Azok elfogadása után pedig széles körben mozgósítsanak a célkitűzések megvalósítására. A jogok és a kötelességek tehát egyaránt érvényesüljenek. — Melyek az elkövetkező napok, hónapok • feladatai? — Nagyon^ fontos, hogy az év eleji termelési tanácskozásokat az üzemi demokrácia minél teljesebb érvényesülésével, alkotó légkörben tartsák meg. Hasonlóan nagy súlyt kell helyezni a brigádvezetők tanácskozásainak megszervezésére. Lényegbevágó az is, hogy a vezetők az elhangzott javaslatokat feldolgozzák, megválaszolják, s az alkotó kezdeményezéseket felkarolják. Folyamatban van a kollektív szerződések törvényesség szempontjából való tartalmi minősítése. Ez a fontos munka március végéig fejeződik be. Ugyanakkor a vállalat vezetésének is számot kell adni a dolgozók előtt a szerződések végrehajtásáról. Szakszervezeti tanácsaink, bizottságaink feladata a beszámolók véleményezése, mert csak ezzel együtt terjeszthetők a taggyűlések elé. — Milyen lehetőségeket lát az idei tervek teljesítésére? — Ami az építőipart illeti, véleményem szerint nem lesz különösebb akadálya a tervteljesítésnek. Az ÉPFA gyárai a parkettát, nyilászárószerkezeteket, beépített bútorokat, a Fémmunkás Vállalat gyárai a lakásépítkezésekhez, a nagyberuházásokhoz, sőt, külföldi megrendelésekre gyárt különböző vasszerkezeteket. Ezek az üzemek a feszített tervek ellenére is képesek teljesíteni ez évi terveiket. Nehezebb a helyzet a kivitelező építőipar tekintetében. Ismeretes az az évek óta fennálló feszültség, amit a beruházási igények és a kivitelezői kapacitás között fennáll. Megyebizottságunk azonban bízik az iparág dolgozóinak Helytállásában. Sok múlik a vállalatok gazdasági, műszaki, párt- és tömegszervezeti vezetőin. Nem kevésbé azonban a dolgozókon i£. Biztos vagyok abban, hogy az építő, valamint az építőipar dolgozói, a szocialista brigádok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozó munkaversenybe lelkes, odaadó munkával kapcsolódnak be. s olyan eredményeket érnek el, hogy a megyei és vállalati célkitűzéseket megvalósítják. Ennek előmozdítására alapszervezeteink a szakszervezetek sajátos eszközeivel segítsék elő a munka minőségének javítását, a lakásprogram, s a kiemelt létesítmények, építési ütemének betartását, a munkaidő alap maximális kihasználását, a termelés szervezettségének növelését. az álló- és forgóeszközök, a nagyértékű gépek hatékonyabb felhasználását, a két. sőt a három műszak bevezetését, az anyaggal, energiával való takarékosságot, A szocialista munkaversenyt állítsák az idei feladatok szolgálatába, s ezzel hatékonyan elősegítik majd az 1977. évi tervek teljesítését — mondotta befejezésül Laczy Endre. Nagy Ottó A jövőben a nagyüzemi művelésre alkalmatlan, szövetkezeti tulajdonban levő területeket — meghatározott feltételek mellett — a szövetkezet tagjainak, alkalmazottainak, szakcsoportnak tartós használatba lehet adni. Amennyiben az ilyen igények kielégítése után is marad nagyüzemi művelésre alkalmatlan föld, azt a tanács részére kell átadni tartós használatbaadás céljára. Az ingatlannyilvántartásról szóló rendelet elősegíti az eljárás gyorsítását és egyszerűsítését. Eszerint a belterületen nagyüzemi művelés alatt nem álló földeket — a tényleges hasznosítás módjától függetlenül — egységesen kertművelési ágként kell nyilvántartani. Művelés alól kivett területnek minősül a 800 négyszögölnél kisebb földrészlet, ha azon állandó jellegű épület van. Az ennél nagyobb földterületnek — amennyiben azon épület áll — 400 négyzetméterig terjedő részét művelés alól mentesítettnek, míg a többi területet kertnek kell tekinteni. Az ilyen földek művelési-ág változásait nem kell bejelenteni. Változatlanul szükséges azonban az építkezés miatt létrejött változásról úgynevezett épületfel- tüntetési vázrajzot, a térképen történő átvezetés végett az illetékes földhivatalhoz benyújtani. Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos intézkedések elleni jogorvoslat egységesen a megyei földhivatalok hatáskörébe került azzal, hogy a másodfokú határozat ellen lehet a bírósághoz fellebbezni. A nyilvántartás készítése során jelentős az olyan ingatlanok száma. melyek tulajdonosa ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. és nincs olyan birtokos sem, akinek a javára a tulajdonjog rendezhető volna. A továbbiakban az ilyen ingatlanokra tulajdonosként a magyar államot, kezelőként a helyi tanács végrehajtó bizottságát jegyzik fel a földhivatali dolgozók. A jegyzék közszemlére kerül és három évre, elidegenítési tilalmat írnak elő a volt tulajdonos javára. A jogszabály legjelentősebb előírása a változások bejelentési határidejére és a bejelentő személyének megjelölésére vonatkozik. E téren sok a mulasztás. Például a megyében 1975. december 31-ig több, mint 9 ezer, OTP-kölcsönre és szövetkezeti összefogással épített lakás építésére kaptak használati engedélyt, melyeknek egy- harmada még mindig nem szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Fő elv, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó tulajdonhasználati jogot, annak módosulását, a földrészlet művelési ágának megváltoztatását, és így tovább — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a vonatkozó okirat keletkezésétől vagy a szerződésnek vagyonátruházási illeték kiszabására történő bemutatásától számított 30 napon belül az köteles bejelenteni az illeté'-^- járási földhivatalnak, aki ezáltal jogosulttá válik. Amennyiben hatósági intézkedés alapján történik a változás, arról a hivatal küldi meg a szükséges megkeresést. A termelőszövetkezeti ingatlanokat érintő változás bejegyzését a közös gazdaság elnöke, a társasház alapításának bejegyzését — tanácsi értékesítésű lakások vevőiből alakult, vagy OTP-be- ruházásban épült társasház esetén — az Országos Takarékpénztár köteles kérni. Akik az előírt határidő után, de 90 napon belül nyújtják be a kérelmet 1000, a 90 nap után benyújtott kérelem esetén pedig 1500 forint késedelmi bírságot kötelesek fizetni illeték formájában. Az ingatlan-nyilvántartás nem öncélú tevékenység, hanem a tulajdonosok és a népgazdaság közös érdeke. A naprakész nyilvántartás a népgazdasági tervezést, a termelésfejlesztést segítő fontos eszköz, alapokmánya a kialakult szocialista tulajdon, és használati viszonyoknak. Védelmet nyújt a tulajdonszerzésben és segítséget ad az ingatlanforgalom állami ellenőrzéséhez. Bizonyos, hogy a most megjelent jogszabályok következetes végrehajtásával tovább erősítjük a szocialista földtulajdont, és nemzeti kincsünkkel a társadalmunk érdekeinek megfelelően gazdálkodunk. Horváth József. a megyei földhivatal vezetője SILÓ-KOMBINÁTOK A mai állattenyésztés már elképzelhetetlen a télre elraktározott, konzervált siló-takarmány nélkül. A takarmánynövényt eredeti víztartalmával zárt térben, silóban megfelelő tömítés után a levegőtől elzártan tárolják. A takarmánynövény felületére tapadt tejsavbaktériumok erjedési folyamatot indítanak meg, s ennek során a növények cukrából kitünően konzerváló tejsav keletkezik. Az ily módon erjesztett takarmány, a szilázs évekig is eltartható romlás és jelentős tápanyagveszteség nélkül, amelyet savanykás íze miatt nagyon kedvelnek az állatok. Gazdaságilag is nagyon jelentős a silózás, mert — a szárításhoz viszonyítva — sokkal kisebbek a konzerválási veszteségek, maga az erjesztett takarmány pedig tápértékben, vitamintartalomban, étrendi hatásában alig különbözik a zöld takarmánytól. Silózás céljából legmegfelelőbb a kukoricacsala- mádé, kukoricaszár lédús, takarmányokkal keverve — nyers répaszelettel vagy melasszal — a cukorrépafej. édescirok, napraforgócsalamádé, zöld takarmánykeverékkel. A modern gazdaságokban a silótöltő gépek egymenetben végzik a lekaszált szá- lastakarmányok aprítását és a siló töltését. A siló legtöbbször hengeralakú tartály, amely a nagyüzemekben készülhet betonból, kőből, vagy téglából, mindenképpen saválló anyagból. A kisebb gazdaságokban olykor fából, fémből, vagy műanyagból készült silókat is használnak. Ha nincs állandó siló, a gödör-, vagy ároksilók is megfelelők. Képünkön Észak-Csehszlovákiában épülő nagy kapacitású silóüzemről készült. 36 darab 40 m magas silótornyot építenek. Falait hatalmas daruk segítségével húzzák fel csehszlovák és NDK-beli építőipari vállalatok együttműködésével. Ha elkészül, 38 ezer Ionná zöldtakarmányt silózhatnak a komplexumban. amely a tervek szerint ez év végén kezdi meg próbaüzemelését. I KÜRTI ANDRÁS K.ISBEGÉKI9É7 1 ..('■»dk pirosló füle látszik. Az mutatja szenvedélyét." Arany ,A szeretetemet és a féltékeny haragomat egyformán kiadtam." Móricz. Zslgmond 4. Talponállóra, kocsmára gondol elsőnek, vagy üzemi bálra, falusi kuglizóra, focipályák lelátójára, a lóversenytér környékére és egyéb ilyen zordon tájakra gondol másodjára az ember, ha ezt a szót hallja: tömegverekedés. Helyszín gyanánt. És gondol fiatal és középkorú, szesztől és föl- hevült, ordítozó, harcias férfiakra. vasárnapi fenegyerekekre, virtuskodókra, nekibúsúlt agglegényekre, meg mindenféle alvilági alakokra, amint szódásüveggel, ököllel, széklábbal gyilkolják egymást. És nemigen gondol az ember, ha ezt a szót hallja: tömegverekedés, korszerűen berendezett minta-leányszállásra, fehér falú, virágmintás függönyökkel díszített hálóhelyiségekre* metlahi-la- pos folyosókra, és így tovább. És még kevésbé gondol az általános tettlegesség aktív résztvevőiként tizenéves leánygyermekekre, akiket azért engedtek-küldtek föl a jó szülék a fővárosba, hogy itt megtanulják a szövés-fonás szép mesterségét. Márpedig a most a Minyova Textilgyár mintleányszállójának társalgójában vagy húsz serdülő amazon tépi. rúgja, csípi, üti, körmözi, egymást, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Vázák, hamutartók. könyvek zúgnak át a légtéren, és olyan ajánlatok, fölhívások, amelyek parányi kétséget sem hagynak afelől, hogy e bakfisok biológiai ismeretei meglepően sokrétűek. Röpke szemlélődéssel az is megállapítható, hogy itt két tábor csapott össze. Kiderül ez abból. hogy az azonos csoportba tartozók buzdítják, védik, fedezik, múnicióval látják el egymást. És van két vezér is. aki hadmozdulatokat irányítja. Barna szemű, kövérkés lány az egyik, csontos szőke a másik. Mint minden valamire való háborút, ezt is béke előzte meg. Néhány lány a tévé vasárnap délutáni műsorát nézte a tágas társalgó egyik sarkában, volt aki olvasott, tanult, még kézimunkázó is akadt. Szóval: kultúra, jómodor. igényes szórakozás, akárha egy svájci lánynevelő intézetben. És nyílt az ajtó, és belépett Jodoga Mari, a sovány szőke, a későbbem egyik hadvezér. Arca még a megszokottnál is sá- padtabb. csak a két füle ég piros tűzben. Kezében papírfoszlányok. Megáll, körülnéz, keres valakit. Megpillantja. Nézi mereven. Az is Mari, Kertész Mari. a molett barna, a későbbi másik hadvezér. Egy kerek asztalkára könyököl, keresztrejtvényt fejt elmélyülten. — Jobbról is, balról is segít neki egy-egy barátnője, ha sikerül, nyerhetnek a Fülestől egy eleven kiskecskél. ezüst csengettyűvel a nyakán. Ez a fódíj. Az igazat megvallva, jobban örülnének a mellékdíjak valamelyikének. a zsebrádiónak, a törpe magnónak, a Korda-lemezeknek. mert falusi lányok lévén nekik nem világszám egy kis- kecske, na meg mit is kezdenének itt a gidával?! A pirosló fülű Jodoga Mari odasétál a rejtvényújságban el- merültekhez, a másik Mari szeme elé dugja azt a papírcsomót, amelyet hozott. Fölnéz csodálkozva a dundi, jó hangosan meg is kérdi: — Hát neked mi a bajod, csonkám? Feléjük fordítva már minden tekintet, ootrányszag a levegőben. , Jodoga Mari nem felel, hanem az asztalka közepén álló nádudvari fekete cserépvázából egyenként kiemeli a három szál élet- únt lila szegfűt, szépen lefekteti őket a váza mellé. Aztán fogja a vázát, Kertész Mari feje fölé tartja, és mint egy rituális szertartást végző ókori papnő, ünne- pélyes-lassan megfordítja, rácsúr- gatja a vizet a mintaszálló másik lakójának a fejére. Döbbent csend, csak a vizcsep- pek koppanása hallatszik, amint Kertész Mari csúffá tett fejéről á parkettára hullanak. Eszmél sokkjából az áldozat, fölpattan, és egy akkora pofont csördít le keresztnévrokonának, amilyen még Rejtő Jenő idegen- légiós könyveiben is csak ritkán csattan el. (Folytatjuk.) Az „anatóliai seb” A november 24-én bekövetkezett törökországi földrengés annak tudható be, hogy a Törökországot az Égei-tengertől a Van tóig átszelő vetődés ismét elmozdult. Az elmozdulás következtében Törökország egész déli része az északi országrészhez viszonyítva Nyugat felé tolódott, s ez az eltolódás rendkívül erős földmozgásokat idézett elő. 1925 és 1976 közölt az UNESCO egyik tanulmánya szerint 23 földrengés következett be az „anatóliai sebhely" tevékenysége következtében. A 23 földmozgás közül kilenc volt hetes erősségűnél nagyobb, tizenegy földrengés erőssége 6—6,9, három földrengésé pedig 5,6—5,9 volt. A legtöbb halálos áldozatot követelő földrengések a következők: Erzincan (1939) 50 000 halott; Miksar-Erbaa (1942) 4000 halott; Tosya-Ladi (1943) 5000 halott; Bolu-Gerede (1944) 2831 halott; Varto (1967) 2394 halott. Az UNESCO dokumentuma szerint Törökország össz-területének 91,4 százaléka szeizmikus övezetbe tartozik, a lakosság 95 százaléka lakik földrengés veszélyeztette helyen, ahol az ipari központok 98,3 százaléka összpontosul.
