Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
1976. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 CSONGOR ÚRFI - BALGA BŐRÉBEN ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN Találkozás Pathó Istvánnal Számítástechnikai képzés - gimnáziumban MAfASTÁé ^ . ÖA A Köverfsi mXUYHA MtTFOtíUHK TENA/i * He roMt/uvNK virs2A ? irewjfz. Számítástechnikai alapismereteket az ország igen sok középiskolájában elsajátíthatják a diákok. Középfokú képzés is folyik a szakközépiskolákban, de a gimnáziumok közül csak a kecskeméti Katona* József Gimnáziumban. Sok évi szervező munkájába került dr. Sárkány Ernő igazgatóhelyettesnek, míg abba a helyzetbe juthatott az intézet, hogy nem kötelező tárgyként oktathatják a számítástechnikát. A fiatal tudománytól és a- ■Számítógepektől még sokan idegenkednek. Kevesen tudják, mire és hogyan lehet hasznosítani. Úgy mondják: megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy az ellenérzéseket sikeresen áttörhessék, becsempésszék a köztudatba. a gondolkodásmódba a számítás- technikai alapfogalmakat, megértessék a számítógép használatában rejlő lehetőségeket és az alkalmazás alapfeltételeit. A; kecskeméti Katona József Gimnázium vezetői és tanárai felismerték, hogy a számítás- technikában nagyobb jártasságot kell £zerezAtük..o\ár ,a küzépiskor. Iában ,a fiataloknak, hogy ezzel a gazdasági, éi.etbgo ..végbemenő, s zemléletmód-változáshoz még jobban alkalmazkodni tudjanak, sőt ennek aktív részeseivé is váljanak. — A számítógép használata egy-egy üzemben nem old meg semmit, ha nem párosul üzem- szervezéssel. szinte órára kész bizonylati rendszerrel, gyors információáramlással. az ismeretek alapos elemzése utáni döntések, vagyis a végrehajtási utasítások rendszeres, pontos meghozatalával — mondotta dr. Sárkány Ernő. — Ezért tartjuk légy fontosabbnak a számítástechnikai szemléletmód elterjesztését. Nekünk, tanároknak is szükséges volt ebben jártasságot szerezni, megtanulni a gép kezelését, valamint ■ a programkészítést. A gimnáziumunkból hatan — ezenkívül a megyéből még többen — végeztünk számítástechnikai tanfolyamot. Két éve kapott az iskola a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karától egy lílsszn- mitógépet, amelynek értéke négy millió forint. Hazai gyártmány a Központi Fizikai Kutató Intézetben készült. A KSH Nemzet közi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központjának (SZAMOK) szakmai irányításával ebben a tanévben kezdték meg kötelező, fakultatív tárgyként oktatni a számítástechnikát. Az igazgatóhelyettesen kívül Szakács Jenő, Vármonostory Endre, Hör- ti Attila vezette a foglalkozásokat. — Iskolánkban kísérleti jellegű ez az oktatás — mohdotta az igazgatóhelyettes — ugyanis az ország más gimnáziumában még nem folyik hasonló. A harmadik osztályosaink közül tizenhatan vettek részt a képzésben. A tárgyból vizsgázni természetesen nem kötelező. Tizenegy tanulónk azonban jelentkezett, s a SZÁMOK vizsgabizottsága előtt sikerrel birkózott meg a feladatokkal. Ha jövőre még egy tárgyból eredménynyel adnak számot, akkor programozói bizonyítványt, ha még két tárgyból vizsgáznak, akkor oklevelet kapnak. A gimnazisták vajon miért vettek részt a különórákon? A tizenegy leendő programozó- véleménye megegyezett abban, hogy egyrészt a továbbtanulásukhoz szükséges,- valamint olyan munkakörben akarnak elhelyezkedni? • ahol ennek hasznát veszik. Perlési Edit a következőképpen vélekedett: — Kecskeméten rövidesen felépül a számítóközpont. A girnná' ziumunk nagyon jó szakmát ad ezzel a programozóképzéssel, aminek többen hasznát vehetjük, ha a számítóközpontban dolgozhatunk. — Olvastunk, hallottunk a számítógépekről — mondotta Karácsonyi András. — Elhatároztuk magunkat, hogy bővebb ismereteket, gyakorlatot szerzünk ebben az új tudományágban. Szüléink is örültek ennek. Ezzel a képesítéssel nagy többletet kapunk a gimnáziumtól akár a továbbtanuláshoz, akár a leendő munkánkhoz. Varga Lászlótól arról érdeklődtünk, milyen nehézséget oko- zoti neki és diáktársainak a tantárgy elsajátítása? — Rokon tárgy a matematikával ... Nagyon jó előadásokat hallottunk és annak ellenére, hogy nincs tankönyvünk, különösebb nehézség nélkül meg tudtúR tanulni az anyagot. Sok programot készített .ür$> egy témának több változatát is, sajnos, nem volt lehetőség mindegyiket a gépen „lefuttatni”, vagyis ellenőrizni, hogy jó-e. — A számítógéptechnikai képzés lehetősége nagy öröm számunkra, azonban néhány gondunk is van — folytatta dr. Sárkány Ernő. — Nincs a számítógépünknek állandó kezelője, nem tudjuk kellően kihasználni, például a diákjaink minden programját képtelenek vagyunk átfuttatni. A gép fenntartásához nem kaptunk még üzemeltetési költséget. Az ehhez szükséges pénzt-a tanárok társadalmi munkával . teremtik meg. ugyanis a Bács ' megyei Építőipari Vállalatnak ké-u szítünk termelésirányítást segítő programokat bérmunkában. Reméljük, gondjaink rövidesen megoldódnak. Szeretnénk, ha jobban ki lehetne használni ezt az értékes számítógépet. Tervezünk tanfolyamokat nemcsak tanárok, hanem ha igény lesz rá, üzemi szakemberek részére is. Ügy véljük, megvannak a lehetőségeink ahhoz, hogy a megye középfokú számítástechnikus-képzését ellássuk. A meglevő gépünkkel pedig segítséget adhatunk a megye minden középiskolájának az oktatás elkezdéséhez. Csabai István AZ ÖCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ’. Greskovits L Jókai és Puskin Irodalomtörténeti érdekességű Galina Geraszimova „Egy fordítás története” című cikke, melyben a külföldön egyik legnépszerűbb Jókai-mű, a „Szabadság a hó alatt", első orosz fordításának Krónikáját eleveníti fel. Oroszországban 1881-ben jelent meg a mű, nem sokkal a német kiadás után, mert annak idején minden Jókai-írást nem magyarból, hanem német fordításból ültettek át orosz nyelvre. Ez az egyetlen orosz tárgyú Jókai-mű, amelyet lefordítottak oroszra: a többit betiltotta a cári cenzúra. A regény „A hó országában” cím alatt jelent meg. A kettős fordítás, az orosz cenzúra szigorúsága és a fordító önkényeskedése folytán az orosz olvasó a magyar eredetitől Igen eltérő Jó- kai-regényt kapott. Az orosz fordítás szövege a harmadik fejezettel kezdődik. Az első fejezet — mint köztudott — azt írja le, hogyan kísérnek a doni kozákok hóviharban, ágyútalphoz láncolva egy agyonkín- zott hazafit. Jókai elképzelése szerint így halt meg jéggé dermedve Walerian Lukasynski forradalmár, a legyei Hazafias Társaság megalapítója. A második fejezetet valószínűleg azért hagyták ki, mert leírja az Orosz Birodalom önkényuralmi rendszerét. Kimaradt az arakcsejevi katonai településekkel foglalkozó fejezet is. A fordítás teljesen elferdítette I. Sándor cár és Szofja Nariskina kapcsolatát. Nariskina házasságon kívül született Szofja nevű leányából fogadott lány lett (a fordító. Rajevszkij hercegnek tulajdonítja az apaságot), és emiatt nincs oka Gedimin herceg gyűlöletének a cár, mint felesége szégyenének okozója iránt. Szofja alakja pedig valószínűtlenné vált Teljesen értelmét vesztette visszavonult életmódja, amit csak ritkán zavart meg látogatásával „fogadott” apja, aki „ismeretlen okból szenvedélyesen ragaszkodott a gyermekhez”. A fordító nyilván megérezte a kialakított helyzet fonákságát, és ezért hozzáköltött a szöveghez egy mondatot: „A városban sokan meg vannak győződve arról, hogy Rajevszkij álapa”. A „liberális” I. Sándor alakját Jókai maga is jelentős mértékben megszépítette, de a fordító alattvalói vakbuzgalmában annyira növelte a hajbókolást előtte, mint cár és mint ember előtt, hogy „a nép által istenített császárrá”, „nemeslelkű uralkodóvá” változtatta, aki együttérzett „a szenvedő emberekkel” és „rossz néven vette, hogy vigyáznak rá. Hiszen tudta, mennyire szerette Oroszország”. Geraszimova cikke végén így összegzi mondandóját: „Jókai „Szabadság a hó alatt” című műve orosz fordításának célzatossága nyilvánvaló; a regény gyenge részei ki vannak domborítva, sőt szándékosan el vannak túlozva. Ámde még ez a fordítás is kétségkívül fontos szakaszt jelent az orosz—magyar irodalmi kapcsolatok fejlődésében, mert — ismétlem — ez az egyetlen orosz tárgyú Jókai-mű, amely legalább ilyen formában megjelenhetett Pétervárott. A mű ráadásul Puskinról, meg a dekabristák felkeléséről szól, erről pedig annak idején Oroszországban úgyszólván egyáltalán nem írták”. A másik Revizor Érdekes cikket közöl a Litye- rátúmaja Rosszija Dmitrij Dmit- rijev tollából „Az ártatlanná tett revizor” címmel. A tanulmány leleplezi a cári „kultúrpolitika” kulisszatitkait. 1836-ban, Vastag kötélbe csimpaszkodva repül a színpadra és úgy huppan a cselekménybe, hogy rögtön megcsap valami a gyerekkori csínytevések vásott derűjéből. A tündérmese csillámló aranyesőjében ő képviseli a földi valóság poros bocskorát, elnyűtt mentéjét, a képzelet csomóit józan gyakorlatiassággal, vagy furfangos leleménnyel megoldó paraszti észjárást. Jelenléte sózza, ízesíti meg az álmok ösvényein lebegő történetet, neki jut az a feladat, hogy bebizonyítsa: a fennkölt érzelmekkel csínyján kell bánni és soha sem árt, ha kísérőjük a természetes, józan ész. Ez esetben a „balgaság”. Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének legíze- sebb figurája: Balga. Az egyetlen, aki a mesében is a saját életét éli. A saját világának földi tör-, vényei szerint illeszkedik a költői meseszövésbe. Ezt hangsúlyozza Sik Ferenc rendezése is, a Nemzeti Színház idei bemutatójában. A darab nagy meglepetést keltett, egyrészt a hagyományokkal merészen szakító rakoncátlan frissesége, lendülete, eredetien karikírozó bája, másrészt megfiatalított ^szereposztása miatt. Minden szerepben a színház ifjú művészei bizonyították az erős élvonal következtében sokszor kihasználatlan képességeiket. Balga szerepében Pathó István kapott megérdemelt lehetőséget arra, hogy új és erős oldaláról mutatkozzék be a közönségnek. Öltözőjében arról beszélgettünk, hogy mit jelent neki ez a sikeres találkozás Balgával? — Őszinte legyek? Amikor meghallottam, hogy a színház a Csongor és Tündére készül, azt kívántam, bár csak ne kelljen résztvennem benne. A próbatábla előtt én derültem a legjobban, amikor olvastam a nevemet, Balga mellett. Rögtön eszembe jutott Kecskemét, ahol 1963-ban én voltam Csongor úr- fi. És milyen az élet, szerepnek köszönhettem a Nemzeti iSzínházbelKaz'szerződéS&WflSt is. 9 Pathó István Balga szerepében. mentumot színészi létezésem alá. Ha az elkövetkezendő időben csak két mondatot kapok, akkor emögött fogom felvonultatni azt a munkát, amit eddig a színészi eszközeim gyarapítására , fordítottam. A kollégáim a megmondhatói, még soha sem fordult elő velem, hogy félvállról vettem egy kis szerepet, vagy készület- lenül mentem a színpadra. □ □ □ Emlékszem egy villanásnyi epizódjára, Csehov Ivanovjában Jegoruskát játszotta, egyetlen szó nélkül, annyira kifejezően, hogy nyíltszíni tapsot kapott. Életsza- gú, jellegzetes figurát formált Szakonyi Károly Hongkongi pa rókájának díszletmunkásából is. «Ezeken a gondosan kimunkált. alakításokon át jutott el Balgáig. — jeí-Nekem „azért. is. . mér-, földkő ez a szerep, mert azt jelzi, hogy a Nemzetiben eltöltött tíz év munkájának első gyümölcse megért a számomra. Jólesett, hogy sok gratulációt kaptam régi kecskeméti nézőimtől is, akik eljöttek az előadásra, kíváncsiak voltak rám. Őszintén meghatott, hogy még nem felejtettek el, tíz év után is figyelemmel kísérik az utamat. Sok erőt ad nekem ma is a kecskeméti „múltam”. Még a bemutatón is arra gondoltam, hogy mitől vagyok ilyen »nyugodt? Te jó isten, legutoljára Kecskeméten éreztem magam ilyen jól egy szelepben. Hallatlanul jó érzés feloldódni és lubickolni végre egy alakításban. Könnyű volt belebújni Balga bőrébe? — Mint mondtam már, eszembe sem jutott, hogy Balgát rámoszthatnák és az első pillanatban inkább elképedtem, mint örültem. Aztán elkezdtem összerakni a figurát. Hallatlanul izgalmas volt. Telerajzolt lapokat szed elő a fiókjából. Szereptanulás közben mindjárt papírra vetette, milyen□ □ □ :M Kereken tíz esztendeje jött el Kecskemétről. Ott már „befutott”, ünnepelt színésznek számított, a Nemzetiben mindent elölről kellett kezdenie. Bár sokat játszik — szinte minden darabban benne van — , és Csimma Tivadarjával, Örkény István: Fehér galambjában már évekkel ezelőtt figyelmet keltett, mégis az első igazán nagy szerep tíz évet váratott magára. Nem tartott túl soká a várakozás? — Minden színész éhes a szerepre, s ez alól magam sem vagyok kivétel. A várakozást, persze sokféleképpen ki lehet tölteni. Az egyik siránkozik, a másik ráhajt a pénzre, nekem az a véleményem, hogy a színész folyton készítse magát a színpadra. Húsz éve vagyok a pályán, s talán az, hogy nem égtem ki, nem fáradtam bele, annak is köszönhető, hogy minden kis lehetőséget is megbecsülve és kihasználva építettem fundanck képzeli el Balgát. Bocskor- ba, hímzett bőrmellénybe, kucsmába öltöztette, pontosan olyannak mintázta, amilyennek — tudta nélkül — a jelmeztervező. Amikor megmutatta Schaffer Juditnak a rajzokat, az összecsapta a kezét. Ilyenre formázta ő is Balgát, még a bocskorból kikandikáló nagy lábujja is úgy volt megtervezve, mint Pathó István rajzain. — Persze, hogy valójában mivé alakul egy figura, az a próbákon dől el. Sik Ferenc rendezővel öröm és élmény volt együtt dolgozni, éppúgy, mint a színház fiatal színészeivel. A kritikák is elismerően szóltak a fiatalok szerepeltetéséről és igen jólesett, hogy engem is a fiatal színészek között emlegettek. Pedig, amikor Debrecenben elkezdtem a pályát, a Csongort játszó Théry Sanyi még csak 3 esztendős volt, és most a partnerem. □ n n A kritikák azt is megírták, hogy élettel, humorral teli, igazi furfangos székely parasztlegényt jelenített meg a színpadon. Hon- nét kerültek ezek a színek a 1 palettájára? — Talán azért volt könnyű az azonosulás, mert a gyerekkoromat falun töltöttem, nagyapám parasztember volt. A falu most is bennem van. Ünnepeivel, min- dermaojaival. az öregek barázdált arcával, szokásaival, boszorkány- meséivel és ■» kemencéből kiszer dett forró, tejfölös lángos felejthetetlen ízével, illatával. Ezekből az emlékekből gyönyörűen lehet építkezni és Vörösmarty is tökéletes vonalvezetést ad a színésznek. n ii n Az előbb említette, hogy húsz éve színész és még mindig a fiatalok közé sorolják. Ami nagyon hízelgő, de hát végülis az időt nem lehet megállítani. Az idő pedig, talán éppen a színésznek a legnagyobb ellensége? Nézőpont kérdése. Nekem van egy kedvenc elméletem a hosszútávfutással kapcsolatban. Annak idején sokat sportoltam, rövid távon szép eredményeket értem el, de mindig a hosszútáv- futókat bámultam. Nagyon tetszett, hogy egy csapat nekiindul a tízezer méternek, csupa izmos, vállas atléta, leghátul meg egy vékony kis alak, szorgalmasan rója a köreit. Ügy tűnik, reménytelen az igyekezete, aztán egyszer csak kitör és megnyeri a versenyt. Ügy érzem ennek a szakmai hosszútávnak erősen a közepén tartok. Még nem az elején, de már a közepén és még hátra van a táv másik fele. Még bízom az erőmben. Lehet, hogy a Balgához hasonló szép feladatra ismét sokat kell majd várnom, de egy biztos. Ezt a küzdelmet nem adom fel, soha!... □ □ □ Ezt már az ajtóból mondta. A következő percekben hatalmas taps jelzi, hogy a kötélbe csimpaszkodó Balga berobbant a színpadra*... Vadas Zsuzsa 9 A számítógépen a programátfultatás módját magyarázza dr.. Sárkány Ernő a harmadikos gimnazista Karácsonyi Andrásnak. A jobb oldali kép: kettes számrendszerben összeadást végez a táblán Szakács Jenő kiváló tanár. A demonstrációs komputeren, amely a valódi számítógép elvén működik, ugyanazt a műveletet ismétli Varga László gimnazista. (Szilágyi Mihály felvételei) közvetlenül azután, hogy Gogol „A revizor” című színműve megjelent, kiadták és színrevitték „Az igazi revizor” című és „Gogol úr komédiájának folytatása”, alcímű darabot. Szerzője nem nevezte meg magát. Sokak szerint e művet Cicianov herceg „követte el”. A pétervári színházi főigazgatóság pénztári könyveiben szereplő beírások szerint a színdarab szövegkönyvéért járó 800 rubelt egv bizonyos Tolbinszkijnak fizették ki. A névtelenségbe burkolózó szerző folytatni kívánta Gogol művének cselekményét. Leírta, mi történt Hlesztakov lelepleződése után: az igazi revizor a polgármestert leváltja tisztségéből, öt évre száműzi egy távoli faluba, ahol nincs senki, aki megvesztegetheti, a csinovnyikoknak be kell nyújtaniuk lemondásukat, Hlesztakovot pedig alzászló- sl rangban egy ezredhez küldi, ahol majd rendes embert faragnák belőle. Dmitrijev megállapítja: a darab I. Miklós cár parancsára született, hogy hígítsál, tompítsa a gogoli szatíra keserű igazságát. Cicianov művét azonban a bemutatón kifütyülték és néhány előadás után örökre letűnt a színpadról. R. T. —A KOKONAAA3Ő Mette* Aeeuumr. -KEße* e*/a softer* t/maoas Messe.x>érf#e. i
