Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. március 13. Nem uniformis a vállalati „alkotmány” Az elmúlt tervidőszakban Baja gazdasága minden eddiginél gyorsabban, az előirányzottnál is tempósabban fejlődött. Teljesül­tek azok a feladatok, melyeket a X. pártkongresszus határozatai­nak végrehajtása érdekében a vá­rosi pártbizottság a helyi célki­tűzésekben meghatározott. A legdinamikusabban az ipar fejlődött. (Ebben a gazdasági ág­ban dolgozik a foglalkoztatottak több mint 60 százaléka.) A terv­időszakban értékben mérve két­szeresére növekedett a termelés, s 1975-ben túlhaladta a 3,7 mil­liárd forintot. Az exportra törté­nő termelésben 305 százalékos fejlődést ért el Baja ipara, a ta­valyi kivitel értéke 450 millió forint volt. A tőkés export ennek 60 százalékát tette ki. A tárcaipar fejlődött leggyorsabban , A legnagyobb fejlődés a tárca­iparhoz tartozó vállalatoknál kö­vetkezett be. Ebben kiemelkedő szerepük volt a népgazdasági programok megvalósításában eredményesen közreműködő gaz­dasági egységeknek: a Ganz Vil­lamossági Művek készülékgyárá­nak, a Kismotor- és Gépgyár gyáregységének, a Finomposztó Vállalatnak, a Férfi Fehérnemű- gyár gyáregységének, az Epület- asztalosipari és Faipari Vállalat gyárának, valamint a Hűtőház­nak. A tanácsi és a szövetkezeti iparban kisebb mértékű volt a fejlődés, ami összefügg az ala­csonyabb technikai színvonallal és a meglehetősen heterogén ter­mékszerkezettel. A gyorsabb fej­lődés érdekében 1974-ben az Egyesült Villamosgépgyárhoz ke­rült a Fémipari Vállalat, s 1976. január 1-től tárcairányítás alatt áll a Bácska Bútoripari Vállalat is. Az ipari szövetkezetek fejlő­dése érdekében centralizációs jellegű átszervezések történtek a tervidőszakban. A fejlődés forrásai Az iparban dolgozók száma az utóbbi öt évben Baján 12 száza­lékkal gyarapodott, s 1975-ben mintegy 14 ezer 200 volt. Az al­kalmazotti létszám növekedési aránya nagyobb a munkásokénál. A létszámnövekedés teljes egé­szében a bejáró dolgozók számá­nak emelkedéséből származik. A bajai ipar fejlődését a lét­számnövekedés mellett tekintélyes beruházások lendítették előre, összegük a tervidőszakban elérte a 900 millió forintot, amiből 550 milliót gépekre költöttek. A leg­jelentősebb befektetésekre a Fi- nomposztóban, a Ganz- és a Kis­motor üzemében került sor. A kapacitásukat nem egyforma mértékben használták ki a vá­ros ipari üzemei: a Finomposztó Vállalatnál 3, a Férfi Fehérne­műgyár gyáregységénél 2, a Ganz- . és a Kismotor üzemeinél 1,5, az ÉPFA-gyárnál 2 volt az átlagos műszakszám. A tanácsi és. a szö­vetkezeti iparban 1—1,5 volt az átlagos műszakszám. A .termelékenységi előirányza­tot Baja ipara túlteljesítette: A termelés növekedésében a terve­zett 74,4 százalék helyett 89 szá­zalékban játszott közre a terme­lékenység fokozódása, s csak 11 százalékban a létszámgyarapodás./ A nyereség gyorsabb ütemben nőtt. mint a termelés, 1975-ben háromszorosa volt az 1970. évi­nek. Az építőipar elmaradt az igényektől A helyi építőipar az elmúlt ■ öt esztendőben nem tudta kielégí­teni a város beruházási igényeit. Emiatt néhány létesítmény ki­vitelezése áthúzódott az V. öt­éves terv időszakára. A helyi épí­tőiparra ,az alacsony , technikai színvonal jellemző. A város szükségleteinek kielé- gílésére 1975. január 1-vel az Építési és Szerelőipari Vállalat bajai építésvezetőségéből, a Ce­mentipari Vállalatból és a Vá­rosgazdálkodási Vállalat építő részlegéből létrehozták az önálló Bajai Építőipari Vállalatot. Az átszervezés utáni első év kedvező tapasztalatokat szolgáltatott, ja­vult a szervezettség, emelkedett a technikai színvonal. A tervidőszakban a legtöbb építőipari munkát a BACSÉP végezte Baján, s vállalásait több­nyire határidőre teljesítette. Az V. ötéves terv főbb célkitűzései , Az új tervidőszakra a bajai Városi pártbizottság olyan irány­elveket és célokat fogalmazott meg a város ipari üzemei számá­ra. amelyek elősegítik a XI. párt- kongresszus határozatainak vég­rehajtását, s egyben lehetővé te­szik a. helyi ipar további ütemes fejlődését. A fő figyelem az V. ötéves terv idején is a népgazdasági progra­mokhoz kapcsólódó, a város fejlődésében döntő fontosságú tárcaipari vállalatok1 működését illeti meg. A tanácsi és a szövet­kezeti ipar elsőszámú feladata ( 1980-ig a szelektív fejlesztés, a termékszerkezet és a technika korszerűsítése. Az ipari szövet­kezeteknek törekedniük kell az együttműködésre, szakosodásra, s körükben meg kell vizsgálni a fejlődést gyorsító egyesülések le­hetőségeit. Az V. ötéves tervidőszakban' <á termelés növekedésének mértéke Baja ipari üzemeiben 1975-höz képest, változatlan árszinten, át­lagosan 70 százalékos lesz. Ezen belül a tárcaipar 85, a tanácsi 40, a szövetkezeti ipar pedig 25 szá­zalékos növekedést irányzott elő. A. lakossági szolgáltatás növeke­dése a tervek szerint eléri majd a 231 százalékot. A következő években Baja ipa­rában a létesülő húskombinát, valamint a Hűtőháá fejlesztése, és a Sütőipari Vállalat korszerű­sítése révén megnő az élelmiszer- ipar súlya. A város iparát az el­képzelések szerint1 az V. ötéves tervben mintegy 2 milliárd forin­tot kitevő beruházással fejlesztik majd. Az építőipar legfőbb tennivaló­jául a kapacitás növelését, a meglevő erők hatékonyabb ki­használását, valamint az építő­ipari szervezetek közti együttmű­ködés magasabb szintre emelését tűzte ki határozatában a 'városi pártbizottság. A. T. S. Eredmények és kételyek A Tisza menti üdülőterületek jelene, jövője A Tiszát a hatvanas évek ele­jén fedezték fel tömegesen a vá­rosi emberek. Igényük — általá­ban — a természeti környezet iránti tömeges igényként fogható fel, amelynek kielégítéséhez ke­restek módot és lehetőséget, ami­kor sorra vásárolták a telkeket, építették a hétvégi házakat, ül- tettek szőlőt, virágot, stb. — ké­szítették csónakjaikat, vagy ma­guk fogták a folyó ízes halait. Ki ne ismerné el manapság, hogy a tiszakécskei part menti rész, Kerekdomb, Tőserdő és az alpári Tisza-part az utóbbi tíz évben mekkorát fejlődött? Aki valaha is járt ezeken a helye­ken, ezt nem vonhatja kétségbe, s ha kételyei támadnak a jelent, vagy méginkább a jövőt illetően,J az is csak ennek a fejlődésnek az elismerése, felelősségteljes tu­domásulvétele. □ □ □ ■ ! Tény, hogy az említett körze­tek a „helyi jelentőségű üdülői- terület” minősítést túlhaladták. Például, Tiszakécskén a telek- és a hétvégiház-tulajdonosok nyolc­vankét százaléka nem helybeli la­kos; a Duna—Tisza köze és az ország 62 településéből jöttek. Így május végétől szeptemberig a hétvégeken megkétszereződött az élelmiszerboltok, vendéglátóegy­ségek forgalma, s bizony órák alatt elfogyott a töltelékáru és a hús a bolti hűtőkből. Hasonló mondható el á Tősérdőről és Al- párról is, bár ez utóbbi még nem tekint vissza nagybbb múltra. A községi tanácsoknak — a DUTIB-on kívül lévén a fejlesz­tés elsősorban az ő feladatuk — lépést kellett tartani a gyor üte­mű „kiépüléssel”, ahogy a köz­nyelvben szokták- volt mondani; meg kellett teremteni a legalap­vetőbb kommunális, kereskedel­mi és szociális igények kielégítő-' sét. összességében, e két folya­matról (a benépesülés ■— a keres­kedelmi és egyéb szolgáltatási igények kielégítésé) az mondható el, hogy a házak bizony gyor­sabban szaporodtak, mint a la­kóikat kiszolgáló kereskedelmi, alapvető Szolgáltató ágazatok, s olyan érzése van az embernek, hogy e téren a főidéhyben alap­vető. ellátási zavarok is előfor­dulnak. Március van, a tavasz kezdeté­nek hónapja. Mozgolódnak a te­lektulajdonosok: rendezgetik az építőanyagokat, ássák az alapo­kat, a víkendázakban meszelnek, Nem szentírás, hogy a kollek­tív ' szerződéseket öt évre káli megkötni. A vállalatok eltérhet- .nek ettől. S bár az idevágó ren­delkezések azt azért megszab­ják, hogy egy évnél rijvidebb és hét évnél hosszabb időre nem lehet a szerződéseket megkötni, a lényeg nem annyira az idő, ha­nem a tartalom. Hogy ezek. a szerződések 1—, amelyeket az új­ságírói közhely a vállalatok „-al­kotmányaként” emleget -— segít­sék a vállalatok középtávú tér- [ veinek megvalósítását. Mitagadás: a kollektív szer­ződések elkészítését, vitáját, el- fogadását, majd aláírását. a vál­lalatok egynémel.vikénél afféle időről időre ismétlődő rutinmun­kaként kezelik. Korábban — nem is olyan régen! — előfordult például, hogy az egyik vállalat egyszerűen kölcsönkérte és né­mi módosítással lemásolta a szomszéd cég kollektív szerződé- r sét, mondván, hogy-végül is minden szerződést azonos szem­pontok szerint kell elkészíteni, s ami j<5 a szomszédnál, az felte­hetően jó lesz náluk is, Nem vitás: a kollektív szer­ződéseknek azonos elvek szék rint kell készülniük. Ezek közül a legfontosabb — mint már cé­loztam rá hogy a szerződé­sek tükrözzék a vállalat előtt álló célokat és feladatokat, s olyan szabályokat, előírásokat tartalmazzanak, amelyek egyér­telműen e feladatok végreháj-. tása érdekében születtek, s ame­lyek — természetesen a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatosak. Mert ne (feledjük: -a kollektív szerződés kétoldalú megállapo­dás. ' ­Ami pedig az azonos elveket illeti: melyik vállalat nem baj­,/lódik a munkaerphiány miatt. ! Nemcsak azért, mért nincs elég — sőt egyáltalán nincs-— sza­bad munkaerő, (hanem azért is, mert a munkások és ólkalma- zottak jó részét ésszerűtlenül foglalko.ztatják. Melyik vállalat mondhatja el, hogy az. általa alkalmazott ösz­tönzési eszközök, sőt, hogy á vál­lalati bérpolitika minden tekin­tetben, égyértelinűen, és kizáró­lag a legfontosabb gazdasági ten. nivalókat segítik: a jobb terme­léselőkészítést,, a hatékonyabb termelésirányítást^ .; a termék- struktúra rugalmas változtatá­sát, a takarékosságot a munka­erővel? Melyik az a vállalat, ■ ahol megoldották az egészsége­sen differenciált kereseti ará­nyok gondját, ahol például az átlagosnál nagyobb a kedvezőt­lenebb körülmények között, ne­héz fizikai munkát! végzők jöve­delme, mint azoké, akik különö­sebb. szakképzettséget nem igény­lő, és viszonylag kényelmes műn.- kakörben dolgoznak? Sikerült-e megnyugtatóan ren­dezni a 1 teljesítménykövetelmé­nyek sókat vitatott problémáját, bevezetni és alkalmazni- a kor­szerű nörmamunkát, ami nem a bérezés v segédeszköze, hanem szervezési módszer? Vagy: emlí­tettem már a termékstruktúra változtatását, állandó korszerűsí­tését. Ez a követelmény azonban mindaddig csupán jámbor , óhaj marad, amíg nincs kikkel vég­rehajtani a gyártmányszerkezet korszerűsítését; amíg nincsenek univerzális, töblj gyártási folya­matban is jól használható szak­munkások, amíg megoldatlan a muhkások és alkalmazottak rendszeres és folyamatos tovább­képzése. • Szanatórium és iskola Fogadta az első turnust, mint­egy 300 gyermeket a Minszk kö­zelében épült új gyermekszana­tórium, a „Szviszlocs”. A szana­tórium két háromemeletes épüle­tét átjáró folyosó köti össze. Tantermek és' szertárak, kiválóan felszerelt gyógykomplexum, ebéd­lő, a' szakköri foglalkozásokhoz szükséges különtermek és lakó­szobák találhatók benne. A légzésszervi megbetegedés­ben szenvedő fiúk és lányok itt élnek majd az iskolaév idején. Hogy a velük egykórúaktól ne maradjanak el, a gyerekeket nemcsak gyógyítják, hanem ta­nítják is. Belorussziában ma több mint 120 szanatórium van, melyekben a gyerekek tanulmányaik meg­szakítása nélkül gyógyulnak, k&- •zelésük természetesen, ingyenes. (BUDAPRESS—APN) <• • Kerekdombon befejeződött a villamosítás. takarítanak; rendezgetik a né­hány négyszögöl/ kertecskét, stb. — mert munka ilyenkor mindig akad, vagy ha nem is, akkor is elfoglalják magukat valamivel, mert „kint” jó. Alakulnak az utcák. Megtud­tam a tiszakécskei tanácsnál azt is, hogy az idén a parthóz új be­kötőutat építenek majd. egy újabb ÁBC-áruház is nyílik; Ke­rekdombon még egy medencét kap a termálvíz. Tőserdőben úszómedence^ terveznek a strand­ra, mert a holtágban már alig le­het fürödni, úgy eliszaposodott, elhínárosodott. A pecázás és a csónakázás ezrek és ezrek számá­ra pedig nem elégséges szabad­idős program... □ □ □ ' . 0 A fejlesztés tehát szükségsze­rű. Azért — mint mondottam —-' mert az emberek e természeti környezetben szeretnének pi­henni. De itt is, mint általában jellemző a településfejlődésre, .a fejlesztés éppen azt a természeti környezetet változtatja 1 meg, amelyért megindult e nagy nép­vándorlás a Tisza mentére. A telekkijelöléseket követő szük­ségszerű rendezés, az építkezés, közművesítés, az útépítés, jár­daépítések, szolgáltató-kereske­delmi létesítmények építése, par­kolóhelyek kialakítása, előírás-’ szerű strandok kijelölése, park­erdők mesterséges átalakítása stb. nemcsak magasabb — ne-í vezzük úgy! — komfortszinttel,' hanem óhatatlánul is a termé­szeti környezet mesterséges át­rendezésével járt. Márpedig, ha ez egy határon túl is folytatódik — s ez világméretekben tapasz­talható— akkor a pihenés* a köz­vetlen kapcsolatteremtés a ter­mészettel lassan lehetetlenné vál­hat. i Persze, ettől még’ nem kell félni a Tisza menti üdülőterüle­teken, de a zsúfoltság már ma is olyan gondokat okoz, amely a nyaralás, a pihenés örömébe ürmöt vegyít. Egy ismerősöm mesélte némi akasztófahumorral, hogy Tőserdőben, ahol az ő faháza is áll, a nagy melegben nyitva kell hagyni éjszakára az ablakokat. Így aztán jól hallja, hogy a szemközti szomszéd mi­® Tőserdő: Bizony, kevés a fa, kevés a zöld. @ A kecskéi Tisza-part homokján az idén nyáron napozhatnak utoljára a nyaralók, ugyanis a partvédelmi tervekben szerepel, hogy kikövezik. A munkákat még az idén élkezdik, a befejezés . an 1980-as években várható, kor kezd el horkolni, Ha pedig kinéz a teraszról, s a közvetlen szomszédja éppen' mákostésztát ebédel, esküszik rá, hogy meg tudja számlálni, hány szem mák Van egy szál metélten. □ □ □ • / Példálózni hosszan lehetne; ilyenről és hasonlóról többet mondhatnának, akik rendsze­resen ott töltik él szabad idejü­ket, de ez nem célunk most. Azt szeretném érzékeltetni csu­pán, hogy a gyors ütemű üdülő- területté fejlődés —, amely, bi­zony jócskán átalakította, s itt- ott megrongálta a természeti környezetet — most abba az irányba kell hogy mutasson, has­son,, amikor mindenki számára kötelesség annak visszaállítása. I E téren egyre tornyosulnak a Mindezeket a feladatokat —• ha úgy tetszik követelményeket — valóban úgy .kezelhetjük, mint a kollektív szerződések elkészí­tésének mindenkire egyformán érvényes irányelveit. Csakhogy; ne feledkezzünk meg" 'arról, amit „vállalati sajátosságként” szok­tak emlegetni. Hogy például ugyanaz a bérforma az egyik helyen okos, racionális ösztön- Jzési észköz, a másik helyen pe­dig ■ kifejezetten hatástalan. Hogy , X vállalatnál másként, más módon, más célok érdeké­ben kell megoldani a, tovább­képzést, vagy egészen más meg­fontolásokból kell a munkaerő­vel takarékoskodni, mint Y vál­lalatnál. Nem folytatom, mert a példák szaporítása nélkül is nyilvánva­ló, hagy a kollektív szerződése­ket nem lehet uniformizálni. S ezt a veszélyt elkerülendő, . bi­zony komolyabban, sokkal komo­lyabban kell venni a kollektív szerződések vitáját, hogy ponto­sabb legyek: demokratikus vitá- ját. Legyen erre idő és megfe­lelő alkalom, ne csak egy-egy gyorsan ledarált és unalmas ter­melési tanácskozáson. Legyenek ehhez megfelelő' vitapartnerek: •a vállalatnál hosszabb ideje dol­gozó, sokat 'tapasztalt munkások és alkalmazottak, és olyan veze­tők, akik nemcsak — úgymond — „ismerik a problémákat”, ha­nem dönteni is képesek. Akik felismerik, hogy a munkások, a beosztottak okkal-joggal és főleg hasznosan szólhatnak bele a vállalati gazdálkodás egy sor. — őket közvetlenül érintő — kér­désébe! V. Cs. Hol a hiba a kábelben? teendők. A további késlekedés azzal járhat, ijogy ' e területről megkezdődik az elvándorlás, mint tapasztalható ez már a Balaton menti zsúfolt üdülőhe­lyeken. Tőserdő hétvégi házak­kal legsűrűbben beépített utcáin alig-alig Van egy-kéf fa, nem ül­tetnek sem a tulajdonosok, sein a tanács sövényeket. stb. — a tájkép barátságtalanul kopár, s kicsit önmagáért-Valóan az! Említettem, hogy a Tisza-parti / üdülőterületek — lassan már Alpár sem lesz kivétel — meg­haladták a „helyi, jelentőségű” közigazgatási minősítést. A fej­lesztés feladatai közt ezután a legelső helyen kell majd.a ter­mészeti környezet védelmének és újraalkotásának állni, mert epéikül mindén fejlesztés/ csak öncélú níaradhat, Csató Károly „Reflektográph—E" névvel gyors és pontos eredményt adó hibahelykereső készüléket gyárt a Sieméns-cég, villamos szabad- vezetékek és kábelhálózatok rendszeres ellenőrzése céljára. A készülékből kibocsátott mérőim­pulzus végigfut a vizsgálandó ká­bel erein. A rendellenességeket — keresztmetszet-változásokat, hi­bás kötéseket, toldásokat —, azok reflexiós jelét a készülék egy 6x10 cm felületű elektronsugár- cső, 'képernyőjén jelzi. Ugyanígy mutatja a készülék a csökkent szigetelésű hibahelyeket és a ká­belvégek távolságát is. A hiba pontos helyét az im­pulzusfutási idő alapján lehet meghatározni. A hibahelynek a mérőhelytől mért távolságát az impulzus visszaérkezési ideje alapján a készülékben meghatá­rozva digitális kijelző egység mu­tatja. A „Reflektográph—E”-t a vizsgálandó szabadvezetékre, il­letve kábelre közvetlenül, vagy egy‘ illesztőszerkezet útján lehet rákapcsolni. Kábeleknél a vizsgá­lati távolság maximálisan 150 ki­lométer. I A Polski Fiat és a komputer Lengyelországban kidolgoztak egy készüléket, amely gyűjti és tárolja, majd pedig a komputer­be betáplálja a Polski Fiat 125p motormegterhelési adatait. A ké­szüléket -4 amelynek neve DAS —301 — a kocsi belsejében he­lyezik el, s menet közben vala­mennyi paramétert regisztrálja. Így a szelepnyitás idejét és nagy­ságát, a motor főtengelyének ke­rületi sebességét, a hűtőfolyadék hőmérsékletét, az ola j nyomdát, a sebességváltó működését stb. A mért adatokat a készülék feldol­gozza és egy kazettás mágneto- fonszalagon, regisztrálja. A rög­zített adatok aztán betáplálhatók közvetlenül á komputerbe, a per­forált szalagot leolvasó csatorna segítségével.' A fenti készüléket a varsói Személygépkocsigyár' megren­delésére a Gdanski Műszaki Egyetem , ■ Számítőintézetének munkatársai készítették. (BUDA-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom