Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

I

1975. július 16. • PETŐFI NÉPE • 5

Főiskola Csepelen Markológépek és szarmata sírok

A fővárosban, 1955 óta nem folyik tanárképzés. Az éviöl évre növekvő születések arányában, évről évre növekvő gond a pedagógushiány. Különösen a peremkerületekben, egyre több a képesítés nélküli tanító! Ezek voltak az előzményei a Fővárosi Tanács határozott intézkedésének: induljon újból tanárképzés a fővárosban is.

A hír önmagában nem több egy hasznos és fontos tanácsi intézkedésnél, s közművelődésünk programjának csendes, szép eredményét rejti: ősztől, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának kihelyezett tagozata kezdi meg az oktatást Csepelen, a főváros legnagyobb munkáskerületében.

A tagozat vezetője és egyik tanára dr. Bencédy József. Tőle kértem tájékoztatást a leendő főiskoláról.

— Az országban ma öt tanárképző főskola működik, valamennyi vidéki városban — kezdi a beszélgetést. — Az ott végző fiatalok, természetszerűen, nem jönnek a fővárosba tanítani, ahol pedig néhány éve sürgető gondként jelentkezik a pedagógushiány. A Fővárosi Tanács előzetes számításai alapján 1978—79-ben, évente 400 tanárra lesz szükség! A fővárosban újból meginduló tanárképzés egyik fontos előfeltétele annak, hogy az itt végző fiatalok itt is helyezkedjenek el.

— Hogyan esett a választás Csepelre?

— A főiskolát munkáskerületben kívántuk megnyitni. Csepelen erre kiváló lehetőség kínálkozott: a Bajáki Ferenc Szak- középiskola ősztől egybeolvad a MüM 1-es intézettel, így a helyén, modern, szép épületben megindulhat a tanárképzés. Eldöntött tény, hogy az azonos telken levő általános iskola a

.tanárképzés gyakorlati munkáját fogja segíteni.

— Hány fővel indul a főiskolai tagozat?

— összesen 805-en jelentkeztek, az induló csoport létszáma 156. A tagozatra csak fővárosi fiatalok jelentkezhetnek. A felvételi vizsgák érdekes tapasztalata volt. hogy a társadalomtudományokkal foglalkozó szakok iránt nagyobb volt az érdeklődés. mint a (természettudományok iránt. Tizennyolc pedagógus kezdi meg a nevelőmunkát intézményünkben.

— Főiskola, Csepelen. Ennek a tények különös jelentőségéről kérem, hogy szóljon.

— A csepeliek nagyon Örülnek nekünk, Szeretnénk, ha minél, előbb mgvalósulnának szép el-'

,,képzésiünk íjrról, hogy a íőís- • kólái tagozat egvik pillére legyen az itt folyó kulturális es nevelő munkának. A tagozat, azáltal, hogy együttműködik a gyakorló iskolákkal, továbbképzési feladatokat is ellát. Lehetősége .nyílik arra, oktatásban és kulturális programok tervezésében egyaránt, hogy irányítson és kísérletekezet szervezzen — egészében véve öszefogja a közművelődés programját Csepelen. Éppen ezért, már most. a kezdeti szervezések idején is gon- do'unk arra, hogyan tudunk majd a Csepeli Művelődési Házzal együttműködni. Külön szeretném megemlíteni, milyen jelentősége van annak, hogy a gyerekek — leendő pedagógusok — ebben a légkörben tanulnak és dolgoznak! Összefoglalva: való- ban pedagógusokat kívánunk ne- ve'ni. Olyanokat, akik a főiskola eh égzése után, legalább olyan aranyban, mint a vidéki főiskolákon végzők, a pályán maradnak.

— Milyen segítséget kap a fői »kóla?--Egy új létesítmény megindulása minden esetben sok gonddal jár. A szervezésben igen nagy segítséget kapunk a csepeli pártbizottságtól. Az Eötvös Lo- rá\d Tudományegyetem Természettudományi Kara is segítségünkre sietett.

— Végezetül engedjen meg egy kérdést a pedagógus hivatásról. Miben különböznek a mai tanítók az egykori „lámpást vivőktől'’?

— Az az elhivatottság, ami a

■régebbi néptanítókban élt — ma már nem létezik, pontosabban, más formában nyilatkozik meg. Bonyolultabb lett körülöttünk a' világ. Régen, a tanító úgyszólván egyedül volt a „kultúra felelőse” a falvakban. Ma tanácsok, párt- és szakszervezetek, művelődési otthonok segítik a nevelők munkáját. Megoszlik a kötelesség és a felelősség is. A pedagógusnak lobognia kell, kezdeményezni és harcolni is, ha győzni kíván. Talán nem tűnök túlzónak, ha azt modom: ilyen pedagógusokat kívánunk képezni itt. Csepelen. L. I.

A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat két dolgozóját dicséri Horváth Attila, a Katona József Múzeum igazgatója. Vígh László burkoló szakmunkás figyelt föl arra, hogy edénytöredékeket tartalmaz a Kiskunfélegyháza melletti kővágóéri bányából származó homok. Azonnal szólt Zsolnai István brigádvezetőnek, aki késedelem nélkül tájékoztatta az esetről a megyei múzeumot. Pontos helyszinrajzot készített, így könnyítette a régészek dolgát.

A területileg illetékes termelőszövetkezel is mesz- * szemenő megértést tanúsítva, lehetővé tette a 1^- letmentő ásatás gyors lebonyolítását. H. Tóth Elvira régész irányításával ügyesen, szorgalmasan dolgoztak a Kiskunfélegyházán tobotv.otl diákok. Hála a példaszerű összefogásnak, a gyors intézkedésnek már be is fejeződött a leletmentés első szakasza.

Hét késő-szarmatakon, kirabolt sírt találtak, a kétszeresen körülárkolt, kis méretű halomsírban. Az előkerült eszközök, díszek jelentősegét növeli, hogv erről a vidékről tudományos feldolgozáshoz szükséges adatokat rögzítő eljárással most ásták ki először ebből a korból származó sírokat.

A múzeum dolgozói arra törekedtek, hogy a régészeti érdekek sérelme nélkül mielőbb visszaadják az évezredes emlékeket rejtő területet a közös gazdaságnak. Ma már ismét markológépek dolgoznak, hol hajdanán szarmaták pergették napáikat.

H. N.

NAPKOZBKN

Eltérítették a költőt

Kiskunhalason mesélték az alábbi történetet.

A városi könyvtár vezetői szereplésre hívták meg nemrégiben Kiss Dénest. Annak rendje- módja szerint elkészítették a tervet. Négy helyen — az egyik vállalatnál, a gimnáziumban, az egyik szakközépiskolában és a könyvtárban lelkesen készültek az eseményre, a beharangozott író—olvasó találkozóra. A két napon át tartó program minden szempontból kifogástalannak látszott.

Ment minden simán, amíg egyszer — két szereplés között azon kapták magukat a szervezők, hogy bizony eltűnt a költő. Telefonálás ide és oda, egyre kétségbesettebben; hiszen hamarosan kezdődnie kell a könyvtári rendezvénynek. Mi lesz. ha nem kerül elő az egyébként megbízhatóságáról és szavahihetőségéről ismert Kiss Dénes?

— Az előbb még itt volt nálunk — mondták a telefonba a gimnázium tanárai — nem értjük. hol lehet! S hozzátették, hogy csak annyit láttak: kint várta a vendegét égy autó, s azzal ment el valahová. A könyvtárban a fejüket fogták: mi lehet az oka a késésnek?

Végre megoldódott a rejtély:

a helybeli szakmunkásképző intézet tanárai hiába kérték előzetesen: vigyék el hozzájuk is a vendéget. Nem teljesítették az óhajukat: mondván, hogy így is sok lesz két napra a négy szereplés. Am az irodalomkedvelő tanárokat, akik a leendő szakmunkásokat nevelik, nem olyan fából faragták, hogy egyhamar lemondtak volna az elképzelésükről. Odaálltak a gimnázium elé, s amikor a költő indult a következő szereplési helyére. így szóltak hozzá:

— Nagyon szerettük volna, ha nálunk is találkozik az olvasókkal. de azt mondták, nem lehet. Ennek ellenére kihirdettük a rendezvényt; kérjük, ne hagyjon cserben bennüket. Van egy szabad órája, jöjjön el hozzánk.

Erre a „cseles" közbelépésre, e finom „eltérítési" manőverre hogyan is reagálhatott volna a költő másképpen, mint azzal, hogy „legalább ne késsek sokat a könyvtári találkozóról".

Ez a hiteles története annak, amikor a kiskunhalasi irodalombarátok „eltérítették" a költővendéget. Ügy gondoljuk, hogy mindenki egyetért velünk abban: ezért a „bűnért" nem jár büntetés.

V. M.

„Ezer város országa” Afganisztánban Könyv az első OI*OSZ forradalomról

Szovjet archeológus-csoport tért vissza Afganisztánból Moszkvába. A szomszédos ország régészeivel ásatásokat (folytattak az Amu-Darja felső szakaszán. Valamikor e területeken volt Baktrija. a hatalmas ország, amely a mai szovjet Közép- Ázsia területének egy részét is magába foglalta.

Baktriját Strabon görög történész az „ezer város országának" nevezte. A leletek azt bizonyítják, hogy elnevezése teljesen helyénvaló. A homok alatt a városok és falvak egész sorát '»írták fel De különösen nagy érdeklődésig tart számot a kré- la-mükénéi, az égéi és más világszerte ismert kultúrákkal egyidős, eddig ismeretlen bronzkori civilizáció nyomainak feltárása.

Moszkvában a Politikai Kiadó gondozásában dokumentumgyűjtemény jelent meg „Az első orosz forradalom és történelmi jelen- tősége" címmel. A kötetet az SX.KP KB mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézete rendezte sajtó alá.

3

A könyv különböző, az 1905— 1907-es oroszországi forradalommal kapcsolatos dokumentumokat és anyagokat tartalmaz. Megtalálható benne V. I. Lenin számos munkája, több párthatározat, s a helvi pártszervezetek anyagai, valamint az események közvetlen résztvevőinek Visszaemlékezései és a viláe kiemelkedő munkásmozgalmi személyiségeinek megnyilatkozásai. (BUDAPRESS —APN)

• Balra H. Tóth Elvira, az ásatás vezetője, középen Horváth Attila műzoumlgazgató és most már vékony földréteg alatt — elöl — két szarmata földi maradványai. (Pásztor Zoltán felvétele.)

önálló estre készül a kiskőrösi Periszkóp Színpad

A kiskőrösi katonafiatalok irodalmi színpada annyi elismerést mondhat a magáénak, hogy a dijak felsorolásában szinte eltűnik a nevük. Immár ötödik éve az országos élvonalban szerepelnek, Büszkén viselik a Kiváló együttes címet és a Kiemelt csoport minősítést. Az idén elhozták az egri néphadsereg fesztivál aranydiplomáját, a „Hazánkról szóljatok szép szavak” kecskeméti területi döntőjéről továbbjutottak a zalaegerszegi országos erőfelmérésig, ahol az Állami Ifjúsági Bizottság nagydíját érdemelték ki, s meghívták őket Balatonalmádiba, az amatőr művészeti táborban való közreműködésre is. Televíziós és rádióbeli fellépések állnak mögöttük.

A kiskőrösi „Periszkóp” tagjai az egyetemi előfelvételi nyert, katonai szolgálatukat teljesítő fiatalokból verbuválódnak, s így évente cserélődnek. Most is közeleg a nap, amikor búcsút vesznek a szolgálati helyüktől. Valami olyasmire készülnek, amit eddig nem sikerült megvalósítaniuk. Egy esztendő folyamatos munkáját összegezik azzal az előadással, amelynek a kiskőrösi művelődési központ ad helyet július 30-án. Ismét bemutatják. Kunszabó Ferenc— Bereczky Erzsébet: A harmadik bolygó-ját, a Moldova György műveiből összeállított játékot és a sófalvi farsang-temetést. S arra sem volt példa, hogy a leszerelés után még kétszer randevúz- z.anak egymással teljes létszámban. Találkoznak egy televíziós felvételen, illetve a Budapesti Színjátszó Fesztiválon.

Az idei tevékenységük júliusi záróakkordja egyben a katonai 'szolgálat sokoldalú embernevelő hatását is összefogottan mutatja be.

H. F.

EGY TANÁR NOTESZÉBŐL

Nyári

olvasmányok

A nyári szünidő alapvetően a kikapcsolódás időszaka a tanár és a tanuló számára. Mégis sokan tanulnak ekkor — diákok és pedgógusok egyaránt. Továbbképzésen vesznek részt, vizsgáznak, szakmai kérdésekkel foglalkoznak a tanárok. S hasonlóképpen a tanítványaik egy része matematikafeladatot old meg, valamelyik nyelvvel ismerkedik. Érdemes egy pillantást vetni a kötelező anyag és a szórakozás kettősére a „nyári olvasmányok” tükrében.

Az irodalomtanár részben a nemrég lezárult könyvhéthez kapcsolódik. Elolyasok egy Nagy László-verset, megnézek egy fejezetet Németh Lajos művészettörténetében Gauguinről, miután a televízió július elején sugározta a francia festőről szóló filmet. Az trószemmel című szociográfiai jellegű gyűjteményben örömmel veszem észre Hatvani Dániel írását. Seneca Erkölcsi leveleinek bölcsessége ismét elgondolkoztat. Például: „Hazudnak akik olyan látszatot akarnak kelteni, mintha tennivalók tömege akadályozná őket tanulmányaikban: élfoglaltságot színlelnek, megnagyítják — s maguk foglalják el önmagukat.” Korábban Marcus Aurelius elmélkedései kötöttek le. S milyen remek verset írt Kosztolányi Marcus Aureliusról. A „bamba tömegből visszahúzódó” koldus im- perátort látta benne. Aztán előveszem Bella István új kötetét, A címzett ismeretlen című verse „rímel” a kecskeméti könyvhéten felolvasott Halotti beszédre. Ha nincs sok időm, belelapozok Rónay György Jegy- zetlapok című kötetébe. S mivei szeretem az angol nyelvet, újra és újra előveszem Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényének új, kétnyelvű kiadását: „Aki szereti a tengeri, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha gy asszonyról' beszélne.” Ha szigorúan veszem, Hemingway „iskolai” anyag. De nem „úgy” olvasom. S tulajdonképpen minden mű így vagy úgy a tanár „munkáját” segíti. Konkrétabban például a két Miért szép? kötet, amely a modern magyar novellákat és régebbi magyar vÖrseket elemzi.

A diákok egyik, része a felvételire készült. S most pihen. Könnyű olvasmányokat keres. Talán megveszik a Rakétát. Sok jó részletet találnak benne. Így a kitűnő olasz Montanelli Roveré tábornokját, az ellenállás izgalmas lélektani pillanatait idéző regényt. Esetleg „olcsó” élvezetekbe merülnek. Rejtőt lapozgatva. De a másik rész már „készül”. Egy-egy olvasmányt vesz elő: Shakespeare-t, Balzac - ot, Tolsztojt, Mikszáthot, Mó- riczot. Talán még fontosabb, hogy ilyenkor a tanuló a maga kedvére. ne pedig „kötelező irodalmat” olvasson. Élvezze Illyés útirajzait, Örkényi egyperceseit. Suetonius pletykáit, Dürrenmatt iróniáját.

Szekér Endre

mmmi

Í20.) — Nincs lelkiismeretfurdaliisa, hogy nem tudta teljesíteni szülei álmát?

— Tulajdonképpen van. Sajnálom őket, meri a legjobb úton vannak a szívinfarktus felé. Törik. hajtják magukat. Fészket, anyagi alapot akarnak teremteni nekem, ez teszi őket boldoggá. Voltaképpen harcolnak értem, vesződnek, csak rólam közben elfelejtkeznek. Hogvan? Szerettem Volna focizni. Apám leintett. Neked a fejedet kell művelned, nem a lábadat. Szerettem volna. Megismerkedtem a gimnáziumban alpinistákkal, hegymászókkal. Velük akartam tartani. Akkor anyám intett le. Neked karriert kell csinálni. Egy összetört jogász nem kell jó benyomást. Tanulj, és /pihenj. Ha meglesz a diplomád, majd élhetsz. Lesz mihőj.

— Megmondjam őszintén? Én

nem bánom, hogy nem lettem jogász. A szüléimét sajnálom, de legalább annyira magamat is. mert ügyéfogvottnak. balkezesnek. semmirevalónak érzem magamat.

— Ne féljen semmitől. Itt mindent kipótolhat, és ha a szüleinek is örömei akar okozni, a tanulás módját is kiokoskodjuk valahogyan. Rj/za csak rám, szemmel tartom. Egy év múlva olyan napbarnított ábrázat;/ lesz, olyan vállas, izmos fiút kapnak a szülei, hogy képesnek látják majd minden újrakezdéshez.

— Köszönöm, őrnagy elvtárs!

— Ne köszönjön semmit. Nem teszek többet önné] sem, mint bármelyik fiammal. Azt azonban megteszem!

Egy nagy darab, kemény, erős pofacsontú, lapáttenyerű fiú tá- pászkodott fel.

— Szigeti Zoltán határőr, jelentkezem !

— Maradjon csak ülve, mond-, ja el. honnap jött, hogyan élt ezelőtt — látom már megszokta a katonás magatartást.

— Családi^ hagyomány. A bátyám most katona, tüzér. Apám is katona volt, rokkant-nyugdíjas. Szegény nagyon rossz bőrben van. Még ötvenhatban szerezte. Védték a pártházat, akkor sebesült meg. Az egyik lábát szétlőtte egy sorozat, műlábat kapott. Egy darabig még irodai munkát, tisztviselőséget végzett, de ez nem ment neki. Téljejen kikészült. Gyerekkorától katona volt. mindig csapatnál, emberek között, nagyon hiányzptt neki.

— Mondja csak mégegyszer, hogy hívják az édesapját?

— Jelentem, Szigeti János főhadnagy. Karhatalmista volt, aztán határőr lett. Nagyon 'Szerette ezt. Amikor engem is ide soroztak. boldog volt. Azt mondta, itt majd megtanulom, hogyan hell az emberek között élni.

— Annyira elégedetlen volt magával ?

— Alapvetően elég rendes gyerek voltam — neveti el magát a katona —. csak a rendtartással, magaviselettel volt egy kis baj. Krónikus trehánynak minősített apa. Ez abból adódott, hogy a bátyámmal együtt volt eg.v szobánk. Hu János feldobta a zokniját a csillárra, biztosan rámfogta, és el hitték neki. Ha tele volt a szobánk mindenféle újsággal, képeslappal, biztosan

én hoztam haza, én dobáltam széjjel, én húztam a rövidebbet is. Ha sáros lábnyomok vezettek a szobába, biztosan én húztam le a cipőmet. Mert én vagyok a kicsi, nekem nem nőtt be a fejem lágya, engem szidtak, leckéztettek. A bátyám meg elsumákolta, elhúzta a csíkot, én ott maradtam. Kit neveljenek? Engem. Az volt a baj. hogy a bátyám mindig tekergeti.

— Nem szereti a bátyját?

— Dehogynem, nagyon szeretem. Előbb vonult be fél évvel, nem találtam a helyemet. Hiányzott, hogy nem verekedhetek vele, hiányzott, hogy senki nem birizgál. Én eléggé otthonülő voltám. szerettem bütykölni, valamit feltalálni...

— Meg rajzolni, rádiókat, csengőket javítgatni, gyűjtött lepkéket, madártollakat — nevetett az őrnagy, a katona mellé állt, a vállát átölelte, és egyre harsányabban nevetett.

— Ezt honnan tudja, őrnagy elvtárs?

— Tudja-e, mi az édesapja kedvenc dala? Ne mondja, majd én megmondom!

„Béres legény jól megrakd a szekeret,

Sarjű tüske böködi a tenyered. Minél jobban böködi a tenyered, Annál jobban rakd meg a szekeredet.”

Inkább csak fütyülni szokta ezt. Főleg akkor, ha valamit dolgozik — nevetett az őrnagy- Syal a fiú.

— Ha pedig készen van a munkájával, akkor nagyokat fújtat. s ezt mondja: no, az anyádat!

— Igen, pontosan! — ámult Szigeti Zoltán, s vizsgálta a parancsnokot.

— Ismerlek én téged, Zoli, igaz, akkoriban még kis pende- lyes kölyök voltál, mindig az asztal alá bújtál, én meg morogva, nagy vakkantások közepette kerestelek. Sokszor voltam nálatok, édesapáddal együtt jártunk akadémiára, azon kevesek közé' tartozik,, akik nemcsak a szájúidat jártatják, hanem félelem nélkül cselekszenek is. így külsőre nagyon hasonlítasz rá. Ha olyan lett a jellemed is. akkor büszke leszek arra, hogy a parancsnokod vagyok. Nem szeretnék csalódni benned, Zoltán!

— Látják, fiúk, milyen kicsi a világ. Én azt hittem, két év sem telt el azóta, és közben ebből a fiúból mekkora melók lett. Hiába no, öregszik az ember, a fejére nőnek a gyerekek.

Az őrnagy felállva, kicsit ide- oda toporogva nézte a fiúkajt. Az egyik mellett megállt, szinte önkéntelenül .tegezve folytatta.

— ... s te, fiam. honnan jöttél.

— Jelentem, én is drehus voltam. Illetve esztergályos. A Csepel Autógyárban szabadultam, aztán hazamentem a falumba. A termelőszövetkezetben alakult egy forgácsoló üzem. Tetszik tudni, mi ez, melléküzemág, ipari tevékenység, amivel besegítettünk az iparnak. Az egészet az elnökünk, Takács László találta

ki. Tiszteljük is érte az eszét, mert a fél falu felnőtt lakosságának munkát tud adni. Ebben az évben legalább 60 millió termelési értéket könyvelhetünk el, a nyereség lesz olyan 13 millió. Ez annyit jelent, hogy az egy főre eső átlagkereset meghaladja a négyezer forintot.

— Ilyen pontosan tudja?

— Hogyne tudnám. Nem sokkal a bevonulásom előtt volt a közgyűlés. Ott mindent világosan jelentett a vezetőség a tagságnak. Azt megmondom, hogy egv kicsit fájó szívvel’jöttem el. Már majdnem készen áll a szövetkezet új majorja. Valódi központosított nagyüzem. Műhelyek, szerelőcsarnokok, gépszínek. betonelemgyár, öltözők, szauna, park, szökőkút, sportpálya, minden. Aki ránéz, azt hiszi, hogy valami kutatóintézet. Megmutassam a fényképét? Amikor eljöttem, az elnök elvtárs adott egy színes képet róla. Azt

, mondta, Gyula fiam. Vidd magaddal, néha nézzél rá, nehogy elfeledd, honnan jötél, és hová várnak téged vissza. Ha valaki azt hinné rólad, hogy nagyszájú, dicsekvő vagy, csak mutasd meg neki, hadd irigykedjen!

— Mutassa már azt a képet — mosolygott az őrnagy. — Nehogy még én is dicsekvő nagyszájúnak tartsam. Igazán, nem szeretném rosszul megítélni.

— Tessék, itt van — húzta elő a színes képeslapot a zubbonya zsebéből. Kis műanyag tok védi a képet.

(Folytatjuk.)

i