Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

PETŐFI NÉPE 1975. április 17. Üzenet Saigonból - Ballószögbe!... TÖRTÉNELEM 35 KÖTETBEN A győzelem könyvtára Zászló a legjobbaknak Olvasóink bizonyára emlékez­nek arra a riportra, amit Buda­pesten készítettünk az egyik me­gyénkben állomásozó tüzérala­kulat katonáiról, akik valameny- nyien nagy megtiszteltetésnek és dicsőségnek érezték a dísz­szemlén való részvételt, bizonyí­tandó a haza, a nép iránti el­kötelezettséget, a fegyelmet, a hozzáértést, a haza, a szocialis­ta világrendszer védelmét. Ak­kor a riportban a szülőkkel, a Jielyőrségben maradt katonákkal együtt azt kívántuk, hogy nyer­jék el a legjobbaknak kijáró serleget. Nos, tüzérkatonáink méltók voltak a bizalomra, s el­nyerték a KISZ Központi Bi­zottság emlékzászlaját, s a dísz­szemlén részt vevő katonák 56 százaléka szerezte meg a Dísz­szemle Kiváló Katonája címet. A helyőrségben a szépen par­kosított laktanyában kerestük a tüzéregység díszszemlén részt ve­vő parancsnokát. Bakaity alezre­dest. akivel most már nyugodt körülmények között találkozhat­tunk. s kérdezhettük meg, hogyan sikerült elérni e nem mindenna­pi eredményt. — A díszszemlére — kezdte el — a kiképzési feladatok és a harckészültség állandó fenntartá­sa mellett kellett felkészülni. Már itt a helyőrségben sokat gya­• Bakaity alezredes. koroltak a katonák és a tisztek, mert a díszszemlén minden apró­ság számított. Csak néhányat so­rolok fel ezek közül: Hogyan áll a katona sapkája, egyforma-e a derékszíj színe, egyenesek-e a so­rolt, s a gépkocsik centiméterre pontosan közlekednek-e? Mind­ezeket naponta értékeltük, javí­tottuk a hibákat, amelyhez a po­litikai munkásokon kívül nagy segítséget nyújtottak a KISZ- alapszervezetek. maguk a KISZ- tagok is. Budapesten a nagy for­galom miatt csak éjszaka tud­tunk gyakorolni, akkor is csak 5—6 alkalommal. A Felvonulási téren 6—8 ellenőrző pontot állí­tottak fel. ahol pontozták az al­egységeket. A cél a legkevesebb hibapont megszerzése volt. Ezen­kívül ellenőrizték a körletek rendjét, a mozgalmi életet, s a legkisebb fegyelmetlenség is sú­lyosan esett latba. Bakaity alezredes egy epizódot mesélt el erről a napi értékelés­ről. Hajnalban, amikor vége volt a gyakorlásnak, a parancsnokok számára elmondták milyen hibá­kat észleltek. A katonák, a gép­kocsivezetők pihenőidejüket is feláldozták, s ott a körletben várták meg a parancsnokokat, hogy az eredményről tudomást szerezzenek. S ezután feküdtek csak le. legtöbbször nyugodtan, lelkiismeretiurdalás nélkül. — A díszszemlén résztvevők közül — folytatta tovább — ki­vétel nélkül mindenki kiemelke­dő teljesítményt nyújtott. Ennek ellenére meg kell említenem Dá­vid őrnagyot. Bóna hadnagyot, a KISZ-bizottság titkárát. Gyeni- zse őrnagy és Pótári hadnagy al­egységét. s azokat a katonákat, akik már a korábbi cikkben sze repeltek Nagy öröm volt szá­munkra. amikor megkaptuk a KISZ Központi Bizottság emlék­zászlaját. a díszszemlén elért ki­váló eredményért, s az ezzel járó oklevelet. E kitüntetés korábbi munkánkra tette fel a koronát. Az alakulatnál hosszú évek óta kemény és szívós munka folyik a ió kiképzési eredmények, a harckészültség fokozása érdeké­ben Több éve már. hogy ennél az alakulatnál minden évben ki­váló és élenjáró alegységek van­nak. s a katonák jelentős része szerzi meg a különböző kitünte­• Egy a sok közül: Németh István honvéd, kiskunhalasi fiú is megszerezte a Díszszemle Kiváló Katonája címet. • A KISZ KB emlékzászlaját helyezi el Barna hadnagy, az alakulat KISZ-szervezö titkára. (Tóth Sándor felvételei.) tő címeket. A katonák egyénileg 07—99 százalékban neveznek be a szocialista versenvmozgalom- ba. a kollektívák benevezése pe­dig 100 százalékos. Ebben az év­ben az állomány 73 százaléka sze­rezte meg a kiváló vagy élenjáró címet. Ez bizonyítja, hogy a ki­képzésben. . s a díszszemlében is jórészt kollektív munka van. Ehhez a nem kis feladathoz, tudtuk meg a tüzéralakulatnál. nagy segítséget nyújtanak a KISZ-alapszervezeték. A parancs­nokok igénvt is tartanak e lelke­sítő embert formáló erőre, a ki­képzésben. a harckészültség foko­zásában. s különböző feladatok megoldásában. A kitüntető cím elnverésébeh jelentős szerepe volt a KISZ-alapszervezetnek, hiszen tagjai tudatosították a katonák­kal a 30 éves évforduló jelentő­ségét. a párt XI. kongresszusá­nak történelemformáló tényét, a díszszemlére való felkészülést. — A díszszemlén szerzett em­lékzászló — mondotta befejezésül az alezredes —. a sok kiváló cím nem ösztönözhet bennünket arra, hogy megpihenjünk, megeléged­jünk az eredményekkel. Ez a ki­tüntetés kötelez bennünket arra, ho^,” még jobban, az előírásoknak megUlelően végezzük el azt a munkát, amelyet népünk, pártunk ránk bízott, s amelynél magasz- tosabba*. nem ismerhet katona: a haza védelmét. Gémes Gábor Milyen kicsi a világ! Amikor Róbert Lászlótól, a Magyar Rá­dió főmunkatársától azt kérdez­ték Saigonban: „Nem ismeri padre Gömörit?” — a ■sóéSVona- lak különös elágazásaira vérzé­keny riporter, érdeklődve kapta fel a fejét. Így hozta össze d Vé­letlen Gömöri Pállal, a saigoni missziósrend magyar ezermeste­rével, a dél-vietnami főváros szegényeinek népszerű istápoló­jával. Az izgalmas találkozásról film- és magnófelvétel is ké­szült, majd a hangszalagok, egy ködös, téli vasárnapon útra kel­tek óda, ahol 40 éve nem hal­lották a messzire szakadt testver jóízű beszédét: — a Kecskemét környéki Ballószögbe. * Tejfehér köd bújtatja a tájat. A szülői ház előtt erdővé cse­peredtek Gömöri Pista bácsi fe­nyőfái. Fenyvest varázsolt a ho­mokra. erdei, hegyvidéki hangu­latot az Alföldre. A Gömöriek- ben mindig megvolt, hogy anüt nagyon akartak, azt véghez is vitték. Akkor sem tettek ellen­vetést, amikor az öccsük beje­lentette: felölti a missziósrend ruháját és nyakába veszi a vi­lágot. Pontosan negyven éve, hogy Kecskemétről, a nagy fal­lal körülkerített titokzatos or­szágba, Kínába indult. Azóta nem látták, nem hallották, csak a sűrűn telerótt levelek tartják közöttük a kapcsolatot. Gömöri Antal a szomszédos Mathiász Mg. Tsz pincemestere, az . ellenőrző bizottság elnöke. Szépen rendbetartott, tágas ta-' nyáján együtt az egész család. Eljöttek a sógorék Hetényegy- házáról, Etuska és Feri Kecske­métről. Pista bácsi a szomszéd­ból. itt van mind az öt testvér, hogy meghallgassa, mit üzen ne­kik a hatodik, messzi idegenből? Az operatőr, Nemescsói Tamás befűzi a filmet a kamerába, mert a nagy pillanatot a tévé is megörökíti, a két találkozás — a saigoni és a ballószögi — be­kerül a „Magyarokkal a 17. szé­lességi foktól délre” — c. riporté film III. részébe. A sorozat első két részét tavaly láthattuk a képernyőn, Polgárnő Gömöri Veronka be­hunyja a szemét. A rég látott vonásokat keresi, igazítja hoz­zá a mindjárt megszólaló hang­hoz. Etelka szinté elveszik a vá­rakozás súlyos csöndjében. Fe­renc, a Kecskeméti Fémmunkás Vállalat dolgozója zavartan rejti tekintetét az abrosz magyaros mintáiba. Pista bácsi, a 72 esz­tendős. nyugdíjas „szőlőbúvár”, ahogyan magát nevezi jókedvű­en, szótlanul figyel. Antal, fér­fiasán birkózik a meghatottsá­gával, de csak kijönnek a köny- nyei. Forog a magnetofon. Pali be­szél a családjáról. Nyolcán vol­tak testvérek, a kilencediket .srapnell érte a fején, egy hóna­pig volt katona és meghalt. „Szegény anyánk mindig várta, hogy hazajöjjön.” A távoli me­sélő, mintha csak érezné, hogy a visszaemlékezés elszomorítja hallgatóságát, vidámabb hangra vált, pálinkával koccint a ripor­terrel. Azt sem felejtette el, hogy mit szokás ilyenkor mondani. — Hogy is mondják Kecske­méten? Igyunk rá sógor. Egész­ségére! — Az első poharat még 9 A család a magnófelvételt hallgatja. ' egy követi, mert padre Gömöri ismét csak hazai mondásra, Pis­ta bátyja tanácsára hivatkozik: — Egy pohár ital rágja a gyom­rot. ezért kell kettővel inni, ak­kor egymást rágják. ♦ Oldódik a hangulat, tágul a kép. Még tömörítve is három kazettát töltenek meg Gömöri Pál kalandos életútjának eseme- úsz évet töltött Kínában, átélte a japán háborút, a kom­munistákkal is jól kijöttek, vagy ahogy ő mondja: — Nem volt nagyobb „tócsán- golás” közöttünk.' így „magyarosítja” beszédében a kínai szavakat. Amikor pedig kínaiul énekli a Vörös Hadse­reg indulóját, kiderül, hogy négy évtized sem tudta elmosni jel­legzetesen kecskeméti hanghor­dozását. Kínából végül is azért jött el. mert. az alföldi meleghez szokott szervezete sehogyan sem tudott megbarátkozni a zord ég­hajlattal. Manilába ment, majd Hongkongba, dolgozott Dél-Viet- nam magas hegyei között, végül olyan helyre került, ahol szinte otthon érzi magát, már a klí­mát illetően: Saigon környéké­— Otthagytam a magas hegy­vidéket —, tudatja családjával — a lábaim tönkrementek, főleg a szívem nem bírta. Hiába, én az Alföldön születtem. „Mit né­kem a Kárpátoknak vadregényes tája”, nékem szebb és jobb is a homokos Alföld, no meg a Ti­sza—Duna. ahol a „kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelébe”. — Szinte csod^Jatosan hang­zik, de közel hatvanéves korom ellenére, újra megfiatalodtam. Itt dolgozom, egy homokos al­földön, ahol esős időben a víz, száráz időben a homok és a por váltakozik. Azt teszi idegenben, amit ott­hon tanult, ami még hazai föl­dön ivódott a vérébe: pulykákat, malacokat nevel, zöldséget ter­meszt. „Nagyon nehezen terem meg a zöldség, mert meleg van, de kerítettünk egy kis kertet; és ha bejön a száraz idő. a folyóból öntözzük, úgy pumpáljuk ide a vizet. Meg is találni nálunk min­denfajta zöldséget." Mintagaz­daságot varázsolt a mostoha, idegen földre, gazdaként szor­goskodik a kertjében, vagy puly­kái. malacai között, de az asz­talos-, lakatos-. villanyszerető • Gömöri Pál egy dél-vietnami falu apróságai között. (Fotó: Kotroczó István) műhelyek is hozzátartoznak. Kí­nába úgy indult el, hogy vitte magával az asztalosfelszerelést, és az volt az első, hogy magyar gyalukat készített, ellátta bútor­ral a hiányosan felszerelt misz- sziót. Most üdülőt, sportpályát épíének a saigoni gyerekeknek, és ebből a munkából is dereka­san kiveszi a részét. A gyerekeket nagyon szereti. Amerre megy, csapatostól tódul­nak utána a srácok. Értik egy­mást. A nagydarab, jókedvű al­földi ember és a kecses mozgá­sú.: szén fekete szemű vietnami ápróságok. Ahogy Tefut az utolsó tekercs is, megered a beszélgetés. Min­denki őriz valami régi. Palihoz fűződő emléket a múltból. Pis­ta bácsi még arra is emlékszik, hogy tőle tanult meg biciklizni. — Karakán gyerek volt — bó­logatnak a testvérek. Nagyon vicces gyerek volt — mereng el Etelka —. amikor a kutyánk megdöglött, addig nem nyughatott, míg fel nem boncol­ta. Rá is jött. hogy mi okozta a vesztét: víz volt a tüdejében. — A bátyám tanulni szeretett volna mindig — tapint , rá oko­san a lényegre. Antal. — Ami­kor a négy osztályt kijárta, meg­betegedett, egy évet vesztett emiatt, utána elment bognárnak. Mindenhez érteti, megvolt ben­ne az ezermester hajlam, eszes is volt, csakhogy abban az idő­ben három mázsa gabonát kel­lett fizetni annak, aki tanulni akart. Nem ment ilyen könnyen a tanulás, mint mostanában. Gon­dolom, ezért döntött úgy. hogy missziós lesz. Tanulhat is, vilá­got is láthat. — Nem hiányzik? — faggatja a családot Róbert László. — Dehogynem — mondják a testvérek egyszerre, Pista bácsi már gondolt is rá. hogy felkere­si, de nem való ilyen idős em­bernek ekkora út. Hívták is ha­za, de azt is megértik, hogy in­kább a helyén marad. — Mi itthon tesszük a dolgun­kat, ő ott — fogalmaznak egy­szerűen, természetesen. Vadas Zsuzsa Vörös nyíl töri szét a fe­kete horogke­resztet. Ez az emlémája a Győzelem könyvtára kö­teteinek. Szug- gesztív, gazdag tartalmú jel­kép. A szovjet grafikus tervezte embléma rákerül a lengyel, bol­gár, csehszlovák, NDK, mongol, magyar és szovjet kötetekre. Azokra amelyek a győzelem 30. évfordulója jegyében jelennek meg. Antal Lászlót, az Európa Könyvkiadó irodalmi szerkesztő­jét, a Központi Sajtószolgálat munkatársa megkérdezte: milyen könyveket tartalmaz ez a soro­zat? — Még tavaly márciusban Var­sóban több szocialista ország könyvkiadói elhatározták, hogy könyvsorozattal, — melynek neve a Győzelem könyvtára lett — emlékeznek a fasizmus felett ara­tott győzelem 30. évfordulójára. A sorozat már megjelent, sikeres irodalmi műveket tartalmaz, olyan színvonalas alkotásokat, amelyek méltók az évfordulóhoz. A szovjet kiadó tizenkét művet, a lengyel ötöt, a csehszlovákok, az NDK és a magyar kiadó né- gyet-négyet, a bolgárok hármat és a mongolok egy művet aján­lottak a harmincöt kötetes soro­zathoz. — Szerepel a sorozatban két antológia is — amely miniden országban megjelenik —, egy szovjet költői és egy lengyel drá­ma-összeállítás. Bár a sorozat terve, ötlete olykor még kivitele­zése is közös — nem azonos kö­tetek jelennek meg a tervező nyolc országban. A harmincöt kötetre tervezett sorozat egyes kötetei 1975-től, a harmincadik évfordulótól 1930-ig a harminc­ötödik évfordulóig folyamatosan jelennek majd meg. — Milyen témákat ölel fel a harmincöt kötet? — A főbb témakörök — ho­gyan született meg a fasizmus feletti győzelem, hogyan szervez­ték a kommunista pártok a har­cot, a Vörös Hadsereg szerepe a győzelem megteremtésében, a szocialista országok fegyverba­rátsága és a proletár internacio- r.aljzmus szellemében erősödő fegyverbarátság, valamint a ha­mis burzsoá nézetek megcáfolá­sa is témái a Győzelem könyv tára sorozatnak. Természetesen értékes irodalmi feldolgozásban. — .4 sorozatot tervező országok úgy határoztak, hogy a győzelem 30. évfordulójára legalább egy kötet jelenjék meg. Magyarorszá­gon az Európa Könyvkiadó gon­dozza a Győzelem könyvtára so­rozatot, a kiadásban részt vesz a Kossuth Könyvkiadó és a Zrí­nyi Katonai Könyvkiadó is. Az előbbi hét, az utóbbi három kö­tettel. A sorozatban már megje­lent Szimonov trilógiája, az Elük és holtak, a Nem születünk ka­tonának és Az utolsó nyár című kötet, Andrzejewski Hamu és gyémánt-ja, D. Dimov bolgár író Dohány című regénye és még az idén az olvasók kezébe kerül az Ocenaselc Rómeó. Júlia és a sötétség, Apitz Farkasok közt védtelen, Putrament elbeszélés- kötete. — Melyek a sorozat magyar művei? ^ — Illés Béla: Honfoglalás Nagy Lajos Pincenaplója, Dar- i'as József: Város az ingoványon és Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz című műve. Ez a négy mű jelenik meg a magyar Győze­lem könyvtára sorozatban. A vá­lasztékunk ennél szélesebb — például Szabó Pál: Isten mal­mai, Dobozy Imre: A tizedes és a többiek, Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban című alkotását is ajánljuk a többi ország soroza­tához. Tatarozzák a védetté nyilvánított fa matuzsálemet Szigetközben, Hédervár parkjában a néphit szerint 700 éves a tölgyfa, amelynek kikorhadt üregeit becementezik és gombásodás- gátló vegyszerrel kezelik. (MTI fotó — Matusz Károly felv. — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom