Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-08 / 33. szám

1975. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 hírek naptar 1975. február 8., szombat Névnap: i\ranka Napkelte: 7 óra 02 perc. Napnyugta: 16 óra 55 perc. Holdkelte: 5 óra 11 perc. Holdnyugta: 14 óra 30 perc. IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: vál­tozóan felhős, párás, helyenként még ködös idő. maid felhőátvo­nulások. Önos szitálás. havas eső, hózápor. Mérsékelt. időnként megélénkülő délnyugati, nyugati, később északnyugati, északira forduló szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet mí­nusz 1, mínusz 6. legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 1, plusz 6 fok között. (MTI) A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium jelenti: február 6-án a középhőmérséklet mínusz 0,1 (az 50 éves átlag mínusz 0,9), a legmagasabb hőmérséklet 6 Celsius-fok volt. A nap­sütéses órák száma 6,1. Február 7-én a reggel 7 órakor mért hőmérséklet mínusz 4.9, a délben egy órakor mért hőmérséklet 5,5, a legalacsonyabb hő­mérséklet mínusz 5,1 Celsius-fok volt. A Kecskeméti Katona József Színház műsora Február 8. este 7 óra: KÉT FÉRFI AZ ÁGY ALATT Jászai-bérlet. Bácsalmás, este 7 óra: JÁNOS KIRÁLY MOZIMŰSOR 1975. február 8: KECSKEMÉT VÁROSI fél 4 és 7 órakor 141 PERC BEFEJEZETLEN MONDATBÓL Déry Tibor regényének kétrészes, színes magyar filmváltozata Csak 16 éven felülieknek! Dupla helyárú! KECSKEMÉT ÁRPÁD fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor A FENEVAD Színes szovjet film MESEMOZI. A VÁROSI MOZIBAN fél 4 és háromnegyed 6 órakor MESE SZALTAN CARRÖL Puskin meséjének színes, magyarul beszélő szovjet filmváltozata STÜDIOMOZI órakor! FOTO HABER Magyar bűnügyi film LOTTÓ A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az Abonyban megtartott C. heti lottósorsoláson a következő szá­mokat húzták ki: 17, 26, 38, 84, 86 — KIÁLLÍTÁS. A Grafikusok Bács-Kiskun megyében című ki- állítást vasárnap 11 órakor Be- reczky Loránd művészettörténész nyitja meg a Bács-Kiskun me­gyei Művelődés Központ színhá­za előcsarnokában. A tárlat már­cius 1-ig tekinthető meg. — A demokratikus hadsereg születésének 30. évfordulója tisz­teletére a Honvédelmi Miniszté­rium február 10-én emlékünnep­séget rendez a Zalka Máté Kato­nai Műszaki Főiskolán. Az ünnep­ségre meghívót, kaptak a tisza- kécskei tartalékos klub tagjai: Hajdú László. Zvekán Ferenc, Tímár József. Kerekes Ferenc, Pálinkás János. Csáki Vince, a demokratikus hadsereg alapító tagjai. — BOLYAI-EMLÉKEST. A Bolyai János Matematikai Társu. lat és a TIT megyei szervezete Bolyai Farkas születésének 200. évfordulója alkalmából a híres matematikus családról tart meg­emlékezést hétfőn 17 órakor Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. Apa és fia életét, munkásságát méltatja Ha­di István, a Gépipari és Automa­tizálási Műszaki Főiskola tanára. — Mezőgazdasági előadások. A mezőgazdasági könyvhónap kere­tében érdekes előadásokra is sor kerül Bács-Kiskun megye néhány községében. így például február 11-én Vaskútra. 24-én Pálmonos- torára, 27-én Tompára láíbgat dr. Maár András kandidátus, a Vá­rosföldi Állami Gazdaság igazga­tóhelyettese. 28-án dr. Márkus Ferenc, a kalocsai Zöldségter­mesztési Kutató Intézet íőmun- katársa találkozik a mélykúti gazdákkal. — 1DÖ PONTVÁLTOZÁS Ko­csis Zoltán zongoraművész a mű­vészklub vendégeként — a Bács- Kiskun megyei Művelődési Köz­1 pont műsorfüzetében közölt idő­ponttól eltérően — február 15-én 17 órakor tartja Mozart- és Beet- hoven-hangversenyét Kecskemé­ten. — Szakszervezet szeminárium. December közepén kezdődött, márciusig tart. hétfőn a negyedik előadásához érkezik Kiskunhala­son a szakmaközi bizottság által a szakszervezeti bizalmiak részé­re szervezett tanfolyam. Az üze­mi megbízottak jogairól, köteles­ségeiről. feladatairól, a dolgozók tájékoztatásának kérdéséről tart­ják a foglalkozásokat az SZMT vezetői a mintegy 45 érdeklődő részére A KOMMUNISTÁK KÉPVISELETÉBEN A Petőfi brigád kétmilliója KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A tanácsi ipar fejlődése az elmúlt négy év alatt Bács-Kiskun megye tanácsi ipara az elmúlt négy év alatt a X, pártkongresszus határozatai­val összhangban, a megyei párt- bizottság által megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően fej­lődött. Az ipart irányító szervek szerkezeti és szervezeti változá­sokat hajtottak végre, s az üze­mek ennek megfelelően közszük­ségleti cikkek gyártásával, a szol­gáltatások bővítésével igyekeztek a lakosság ellátását javítani. Az iparpolitikai tervek megvalósí­tásához járult hozzá az is, hogy négy tanácsi vállalatot adtunk át a tárcaiparnak továbbfejlesztés­re. A bajai Vegyesipari Vállala­tot az Egyesült Villamosipari Gépgyár, a Bács-Kiskun megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalatot, a Közép-magyarországi Pincegaz­daság. Kalocsán a Fém- és Vil­lamosipari Vállalatot pedig 1975. január 1-ével az Autófenntartó Ipari Tröszt vette át, s ugyan­csak a tárcaiparhoz került a Pe­tőfi Nyomda is A tanácsi vállalatok adják a megye ipari termelésének 10 szá­zalékát. Ez a szektor rendelkezik az állóeszközök 8.3 százalékával. Termelése a negyedik ötéves terv első három esztendejében 18,7 százalékkal — 225 millió forint­tal — növekedett. A tanácsi üze­mek dolgozóinak létszáma (.ezek­ben dolgozik a megye szocialista iparában foglalkoztatottak 13,2 százaléka) az elmúlt négy eszten­dő alatt lényegében nem emel­kedett. A termelés növekedésé­nek 92 százalékát a termelékeny­ség fokozásával érték el. A tárcaiparhoz hasonlóan a ta­nácsi szektorban is a nehézipar fejlődött gyorsabb ütemben. A Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat ter­melése például" három év alatt mintegy kétszeresére. 1974 végéig pedig két és félszeresére növeke­dett. Kedvezőek azonban az eredmények a könnyű- és az élelmiszeriparban is. A tanácsi ipar szerkezete az elmúlt években az iparfejlesztési politikával összhangban alakult. Egyik fontos feladata a belföldi és a helyi szükségleteket kielégí­tő árucikkek termelése. Az élel­miszeriparba tartozó vállalatok zöme a helyi igényeket elégíti ki, s a lakosság kívánságaihoz igazodva növeli gyártmányainak választékát. A nehéz- és köny- nyűipari ágazathoz tartozó válla­latok — bár kisebb mértékben — szintén helyi szükségletre dolgoz­nak elsősorban építőanyagok elő­állításával, építőipari tevékeny­séggel, s közvetlen szolgáltatá­sokkal állnak a lakosság rendel­kezésére. A szolgáltatások értéke egyébként az 1970. évihez viszo­nyítva 55 százalékkal növeke­dett A szolgáltatások, növelését elő­segítette, hogy ilyen jellegű fej­lesztésre eddig 15.4 millió forin­tot adott a megyei tanács. Szol- gáltatásfejlesztésialap-támogatás- sal bővült annak idején a kalo­csai Fém. és Villamosipari Vál­lalat autószerviz-üzeme, épül a kiskunmajsai új autószerviz, amelyet központi költségvetésből 14 millió forinttal segítenek. Ez tette lehetővé, hogy 1975. január 1-ével kalocsai központtal egy új önálló megyei autójavító vállalat jöjjön létre. Bővült az elektromos háztartá­si gépek és elektroaukusztitikai cikkek javítóhálózata. Ilyen célra a Kiskunhalasi Vegyesipari és Javító Szolgáltató Vállalat 1 millió forint támogatást kapott Üzembe helyeztük a bajai Patyo­latüzemet. amelyet 1974, január 1-én a kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szövetkezet vett ke­zelésbe. A tanácsi vállalatok eredmé­nyes gazdálkodását igazolja, hogy nyereségük 3 év alatt másfélsze­resére növekedett, s ezen belül emelkedett az eszköz- és bérará­nyos n.vereség is. A vállalati nye­reség növelésében főként a ter­melés növekedése és az önkölt­ség csökkentése volt a leghaté­konyabb tényező. A tanácsi iparban 1971-től 1974 közepéig 252 millió forint be­ruházás valósult meg. A Bács- Kiskun megyei Műanyag- és Gu­mifeldolgozó Vállalat szociális lé­tesítmények építésére, gépek vá­sárlására, a Bácska Bútoripari Vállalat, a Petőfi Nyomda az új üzemek építésére költöttek na­gyobb összegeket. Jelenleg fo­lyamatban van a Kiskunsági Ru­haipari Vállalat központi üze­mének korszerűsítése. 27 millió forintos költséggel. Az üzemi fejlesztések anyagi fedezetére a vállalatok elsősor­ban a saját alapokból teremtet­ték elő a pénzt. Ezt egészítették ki az iparfejlesztési, a szolgálta­tásfejlesztési alapok, valamint a sütőipar fejlesztésére nyújtott tá­mogatások. Javult a vállalatok technikai ellátottsága, növekedett eszközállománya. Az egy foglal­koztatottra jutó villamosenergia­felhasználás több mint 20 szá­zalékkal. állóeszköz-állomány pe­dig 40 százalékkal növekedett. A fejlődés ellenére azonban a termelőeszközök hatékonysága még mindig alacsony, a rendel­kezésre álló kapacitások kihasz­nálása az üzem- és munkaszer­vezési hiányosságok miatt nem kielégítő. A vállalatok vezetői, nek fontos feladata lesz az elkö­vetkező időszakban az ilyen jel­legű hátráltató tényezők meg­szüntetése A tanácsi iparban foglalkozta­tottak mintegy 50 százaléka asz- szonv és lány. Igen fontos ezért, hogy az üzemekben megfelelően foglalkozzanak a nők társadalmi, gazdasági és szociális helyzeté­vel. E téren történt is előrelépés. Az eddig megvalósított beruhá­zások — a korszerű épületek és. gépek — jelentősen javították a munkakörülményeket Ez egyéb­ként a balesetek számának csök­kenésében is megmutatkozik. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tanácsi ipar az eltelt négy év alatt jelentős fejlődést ért el. N Mindez annak köszönhető, hogy színvonalasabbá vált a vállalatok vezetése, javult a vállalati gaz­dálkodás. növekedett a dolgozók munkájának hatékonysága. Vágó Iván, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője Nemrég kapta meg Komlós La- josné, a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának munkásnője a tízéves törzsgárda jelvényt. A hatvanas évek elején is dolgozott már a gyárban, de csak szezonmunkás volt. Amikor állandó dolgozónak felvették, több társával brigádot alakítottak, amely Petőfi Sándor nevét viseli. Egyike a szorgal­mas, lelkiismeretes munkásnők­nek, azoknak az asszonyoknak, akik magukénak érzik a gyárat és sokat tettek azért, hogy ma már ország-világ előtt elismerés­sel szóljanak az itt elkészített termékekről. Komlós Lajosné a Petőfi, aranykoszorús szocialista brigád vezetője. A közösségért végzett cseleke­deteire felfigyeltek a dolgozó társak, a vezetők. A gyár szak- szervezete bizottságába nőfelelős­nek választották. A pártszervezet­be 1970-ben vették fel. Három éve mint pártbizalmi tevékeny­kedik. A legutóbbi párttaggyűlé­sen küldöttnek választották a halasi városi pártértekezletre. Füzesi Imrétől, a pártszervezet titkárától megtudtuk, hogy alig volt értekezlet, amikor Komlós Lajosné ne szólt Volna dolgozó­társai, a nők érdekében. S, hogy nem hiába tett szóvá kérést, javaslatot, erre a változások is utalnak. Ezekről a következőket mondta: — Az elmúlt négy_ évben na­gyon sok jó intézkedés történt a nők érdekében. Ha az egy év­tizeddel ezelőtti helyzethez ha­sonlítom a mostani munka- és életkörülményeinket, még szem­betűnőbb a fejlődés. Csak né­hányat említek az elmúlt évek eredményeiből. Nagy gond oldó­dott meg, hogy a gyárnak saját óvodája lett, amikor is huszonöt gyermeknek, jórészt társadalmi munkában a gyár átalakított egy épületet. Azt is javasolta a párt- szervezet, hogy a gyár területén legyen egy üzlet, ahol az asz- szonyok bevásárolhatnak. Ez is megvalósult. A munkakörülmé­nyeink jelentősen javultak az­által, hogy új üzemcsarnok épült, ahol a feldolgozást, a szárnyasok darabolását, csomagolását végez­zük. Ma már nincs olyan fizikai munkát végző nő, akinek 10 fo­rint alatt lenne az órabére. S, hogyan dolgoznak a nők? Erre a harmincöt tagú. rsnU ir--k bői álló Petőfi szocialista bn­• Komlós Lajosné munkahe­lyén, a feldAozó és csomagoló üzemrészbenjrmunka közben. (Tóth Ferenc felvétele) gád teljesítményével felelhetünk. A XI. pártkongresszus tisztele­tére vállalták, hogy a feldolgo­zás során a minőségi követelmé­nyeket százszázalékosan betart­ják. Az elmúlt félévben a vál­lalásuk teljesítésével kétmillió forint tpbblete líjtt a gyárnak. Komlós Lajosrté, a városi pártértelezletre készül. A mun­kásnők, a gyár kommunistái mit várnak tőle, mivel bízták meg? — Legfontosabb a folyamatos­ság — mondta —, hogy tovább haladjunk közös céljaink felé. De a lehetőségekkel tudni kell élni is. Erről még sokat kell be­szélni. A nőket például meg kell győzni, hogy vegyenek részt az oktatásban, szerezzék meg a szakmunkás-képesítést. A gyár­ban a fiatal házasok, a nagycsa­ládosok, a gyermeküket egyedül nevelő asszonyok, segélyezésere kellene több pénzt adni, s tá­mogatásban részesíteni a lakás­építkezőkét. Üzemorvosra is szükségük lenne az itt dolgozók­nak, de ehhez egy épület kel­lene... A Halason élő munkás­nők helyzetét is jól ismerem. Legnagyobb kérésük a gyerme­kük napköziben, illetve óvodá­ban való elhelyezése, ha ez meg­oldódik, nagyon nagy gondtol mentesülnek. üs. I. EGYIPTOMI UTIJEGYZETEK Lépcsőkön a Nap felé... (3.) Gyermekkoromban vala­hogy mindig egy piramist kép­zeltem a Szfinx mellé. A pira­mist, amelyet annyi kínnal, erő­feszítéssel hordtak össze Madách Tragédiájának rabszolgái. A szárnyaló képzeletű drámaíró so­ha sem járt Egyiptomban, még­is találóan fogalmazta meg a korlátlan királyi hatalmon ala­puló korszak lényegét: „Milliók egyért!” Emberfeletti küzdelmük mégsem volt hiábavaló, milliók munkája végül is milliókat aján­dékozott meg az emberi tudás és munka halhatatlan remekével. Nem is eggyel. A Gizába zarán­doklók szeme előtt már mesz- sziről felködlik a három gúla szabályos rajza. Mintha vonalzó­val húzták volna meg a szárai­kat, szabályos mértani feladvány­nak látszanak, pedig sok titkuk máig megfejthetetlen. Az első és a legnagyobb, a Kheopsz, akkora, mint a Gel­lérthegy, de ezzel még nem mondunk róla semmit, mert a természet nagyobb csodákra is. képes, ezt viszont emberek épí­tették, több mint kétmillió kő. tömbből, s mindegyik nyom vagy két-három tonnát. A Nagy Piramis építésének — Hérodotosz közlése szerint — 30 évig kel­lett tartania, a munkában mint­egy százezer embert kellett fog­lalkoztatniuk, évente három hó­napon át. Ma, ha a kibernetika segítségével akarnánk meghatá­rozni egy ilyen építkezés prog­ramját, ugyanígy kellene a mun­kát megszervezni. Minél többet tudunk ma, an­nál nagyobb elismeréssel adóz­hatunk azoknak, akik már az időszámításunk előtt 2600 táján valóságos technikai csodára vol­tak képesek. Íme, Imhotep zse­niális koncepciójának így nőtt ki, ez a mértani egyszerűséggel és hallatlan könnyedséggel meg­szerkesztett, roppant kőtömeg, ainelyet a görögök joggal tar­tottak a világ egyik csodájának. A gizai fennsík másik két dí­sze Khefren és Mükerinosz fá­raó piramisa. Fenségesen és ti­tokzatosan emelkednek ki a táj­ból. A szerencsés Khefren, még sapkával is büszkélkedhet, egyedül az ő csúcsán maradt ép­ségben a hajdani burkolat, a piramisokat ugyanis tükörfé­nyesre csiszolt kőlapokkal fedték be tetőtől-talpig. Hogy szikráz­hattak a tűző napon, milyen ra­gyogó látványt nyújthattak ere­deti alakjukban?! És milyen ne­hezen lehetett megközelíteni a • A világ egyik csodájaként számontartott Kheopsz. piramis • A tevéknek egyáltalán nem sürgős az út, ilyen unott képpel várják, amíg gazdájuk megalkuszik a vonakodó turistákkal. Fotó: Radó Gyula belsejüket! Még hamis bejárato­kat is építettek a rablók meg­tévesztésére, — persze, nem sok­ra mentek vele, mert a pirami­sokat már többnyire kifosztva ta­lálták meg a régészek, —, de még a központi fülkébe vezető folyosón sem lehet csak úgy vé­gigsétálni. Sötétben, kis híján négykézlábra ereszkedve mász­tunk végig a csúszós deszkapal­lón a fáraó gránitfalú sírkamrá­jáig, ahol csak úgy suhogtak hosszú galabéjjájukban a baksis reményében összeverődött alkal­mi idegenvezetők. A piramisok környéke hemzseg a tevéktől, tevehajcsároktól, szamaras emberektől, hamisított műemlékárusoktól, és önkéntes piramismagyarázóktól. A látvány, persze fényképeznivalóan tarka, csak éppen elkattintani nem le­het a masinát, mert folyton rán­gatják az ember kezét, néha töb­ben is. Legszívósábbak a teve­hajcsárok. A „tevegarázs” lent üzemel a piramisokhoz felka­nyarodó út alján, és az IBUSZ hiába fizeti be „hivatalból a hi­vatalnak”, a mi ingyen-tevegelé- sünlc szabott árát, ebből csak fillérek jutnak a hajcsároknak. Okosabb tehát külön borravalót is adni! Mert a hajcsár, ha nem lát hasznot a kedves magyar vendégekből, képes alattomban rásózni egyet a tevéjére, az pe­dig megindul és a lelket is ki­rázza a reszkető utasából. A tevegelésen nem érdemes spórolni! Tapasztalatból mondha­tom, hogy a sivatag hajója, még nyugodt menetben is úgy im- bolyog, hogy az ember azonnal összedülő toronyban érzi magát. Nem kéj utazás, de ha már idáig eljött valaki, kár volna lemon­dani róla! A tevegelés korántsem olyan veszedelmes, mint a bak- sisért rohamozok elhárítása. Elő­ször pénzt kérnek, de egy-két cigarettával is beérik, sőt olyan emléktárgy árusokkal is találkoz­tunk, akik miután értesültek ar­ról, hogy magyarok vagyunk, fo­rintért kínálgatták az olcsó műanyag fáraókat és varázsamu­letteket. Végére hagytam a gizai látvá­nyosságok talán legszebbjét, a ti­tokzatos mosolyú, oroszlán testű és emberarcú Szfinxet. Hátulról sétáltunk felé, s először a fél­profilját láttam, még így, sérült arccal is, lélegzetállítóan szép volt. A művész, amikor egyet­len, hatalmas kőtömbből kibon­totta, talán nem is sejtette, hogy minden idők legizgalmasabb portréját mintázta meg. Ezt az arcot nem tölti el félelemmel az idő múlása, mindent tud. Életről, halálról, arról, ami el­múlt. és ami majd csak ezután lesz. Fölötte áll mindehkinek, lát. tára mindenki filozófussá válik, homokszemnek érzi magát; egyik nap volt, másik nap nincs. El­tűnik nyomtalanul. Mfegértem, miért nevezték a régi egyiptomiak Harmachisnak, „a láthatár napjának”, miért hívják az arabok ma is Abu’l Hulnak, „a félelem, atyjának”, és miért kapta a görögöktől a mi­tológia félelmetes Szfinxének a nevét! Több fénykép készül ró­la, mint a legfelkapottabb vi­lágsztárról, főszerepet is kapott, az idegenforgalmat nagyban fel­lendítő fény- és hangjátékokban. Amikor a feketebársony égbolton felszikráznak a csillagok, rejtett fényszórók gyulladnak ki a gi­zai platón, kék—zöld—rózsaszín árnyalatok suhannak át a Szfinx talányos arcén és megszólal, mélyen zengő női hangon, ter­mészetesen angolul. Az emelke­dett társalgásba a piramisok is bekapcsolódnak, a szöveg ugyan íennkölten giccses, de a látvány lelejthetetlenül szép, a messzi múlt története még a hanghatá­sokból is kibogozható. Lovak pa­tái csattognak, halottvivők sirá­ma tölti be a levegőt, nem ne- ház elképzelni, hogy a fáraó holttestét vivő gyászmenet most hagyja el a palotát, majd bárkán kelnek át a Nílus nyugati part­jára, ahol különböző, templo­mokban, különböző szertartáso­kat végeznek. Csak ezután tér­hetett meg a halott a piramisba, amely végső állomása, csúcsa volt a halotti kultusznak szen­telt kerület összefüggő, nagy épületrendszerének. Mekkora felhajtás egyetlen ha­lottért! Viszafelé a városszéli nyomornegyedeken át visz az utunk. Itt húsz ember is szorong egy akkora, földes paglójú odú­ban, mint Khefren fáraó sír­kamrája. Rettenetes kóroktól el­torzult koldusok nyújtogatják a kezüket utánunk, kócos, csillogó­szemű gyerekek szippantanak kifejezően a levegőbe: „Csak egy szál cigarettát, madame!” Sokan kint az utcán, a nyomorúságos házak tövében ágyáznak meg maguknak, vagyis ruhástól vé- gigheverednek a földön. Kóbor kutyák szaglásznak hulladékfa­latok után. A Szahara bárban felvonulnak a rengőcsípőjű has­táncosnők. Diplomata külsejű pincérek suhannak az ezüstvö­dörbe behűtött pezsgőkkel. Su­hanó luxuscsodákból jólöltözött ura'. és hölgyek bámulnak ki a kairói éjszakába. Későre jár. Már csak a mulatók közönsége van talpon, s egy parányi műhely­ben hullámos hajú, sovány fia­talember ingeket vasal, pislákoló lámpafénynél. Erre mondjuk mi, hogy látástól vakulásig dolgozik. Valószínűleg fillérekért... Vadas Zsuzsa (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom