Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET * Vincze András: Anya gyermekével. TÁRNÁI LÁSZLÓ: December lánglován (Vincze Andrásnak) Mikor a szárny elválik a repüléstől kés a yérsugártól csontfehér sasvitorla örvénylik parttalan jég-folyóban nem adom meg magam didergő holdéjszakán csigolyatörésben kibontott ingemre,,^ hiába mintáz vérvirágot villámló szemek sortüze december lánglován valamikor elindultam egyszer eljutok majd a csillag-jászolhoz ahol Bartók zenéje feltámadás Picasso béke-madara szüntelen megújulás Gauguin szeme gyógyítja vérző szívünket PELLER TAMÁS: Látomás Nagyanyám üszkös vetőlapáttal int felém a bogárszemű sírból. Ezer ördög táncot jár a fejem körül, mint sípok, dudák, hegedűk hangja egy szilaj kocsmában a falu végén. A hajnalokon napom csillogó zápfoga szilánkokra töri a szörnyű látomást: nagyanyám csontkeze visszahull az ölébe, úgy, ahogy akkor volt a ravatalon a temetés napján. Lent a sírban őriz egy tincset hosszú hajamból. ANTALFY ISTVÁN: Mintha apám ősz lett a kertben hirtelen. , Ki vette máris észre? Levél hullott a lomb alá, hogy a nyarat idézze. Mintha a kerti fák alatt az elképzelt lugasban apám járkálna, félszegen, botjára dőlve, lassan... HORVAI MIKLÓS: Kis rekviem nagyanyámért Kérges 'kéz mutat a szív tájékán Fogatlan száj mesél énekel örökké földről féregről virágról I BUDA FERENC: Legenda Pásztorok, háromkirályok útja nem hatol el a házig. Fönn virraszt József egymaga, cigarettázik. Kisjézus alszik, fölretten, sikoltó csecsemőhang csapdos a csendben, száj tátog, fuldokló madár csőre. Mit lát vajon, miféle iszonyokat - jóelőre: . pribéket, szöggel, szekercével, római katonát, Heródes dühödt lovát? Mária kimerültén fekszik, fekszik magában. Jó pásztorok, bárány vivők, Keletről jött királyok lába hova süppedt el, micsoda sárba! Virraszt fönn József, az ács, reggelig ébren. Szívja a keserű füstöt szelíden, eltökélten. • Rajna Katalin linómetszete. RAFFAISAROLTA: Nyomunkban lépdel biztosan a már lehagyhatatlan ősz: Köddel, titokkal viselős, Markában szelek magvai, nyakán hófodrok: hullani. De vakítón, mintha az ég ami volt, az lehetne még, s mintha az ember semmi más: születés, múlás, újulás. % Pedig a kéz, amint lehull erezett arcára borul, gyönyörűséges önmagát elverdesni sincs pusztaság — Se eltűrt, megtűrt csöpp magány — éjszaka nyugszik éjszakán. VARGA MIHÁLY: Ok ketten Ha felködlik előttük a fiúrabló messzeség — béna marad a lábuk. Ha szivárványt hisznek feketülő egükre — mély sárba ragadnak. Ha roggyant vállal tartják fényét-Vesztett egüket — nem hívja őket senki. Ha fénytelen szemmel térdel a csend az ágyuk előtt — rájuk telepszik a semmi.---------------------------------------7-------------------N agy emberek karácsonya T\umas, a nagy francia író x* karácsonykor levelet kapott kiadójától. Meglepetésére a levélben 1000 frank volt elhelyezve, mellette néhány soros írás: „Fogadja szeretettel a Jézuskától!” Néhány hónap múlva a nagy író beszállította elkészült regényét a kiadónak. Az elszámolásnál, az előleglistán egy <1000 frankos tétef is szerepelt. — Mi akar e£ lenni? — kérdezte az író, homlokát ráncolva. — Az 1000 frank, uram, amit karácsonykor küldtem előlegül — válaszolta a kiadó. Dumas felkapta a fejét': — Micsoda?! Ne bolondozzon kérem. Azt nem ön küldte, hanem a Jézuska. Az előleget «i nagy író már csak elvből sem ismerte el, pörlekedés lett belőle, amit Dumas nyert meg. A bíróság bizonyítékként elfogadta a dokumentumot, mely szerint az 1000 frankot nem a kiadó, hanem a „Jézuska” küldte neki, * Gárdonyi Géza egy karácsonyi ünnep után elbeszélgetett az egyik gyerekkel: — Aztán mondd, Jancsi, nagy örömöd volt az ünnepen?-T- Nekem nem, csak a szüleimnek! — mormogta a gyerek. — Hogyan? < — csodálkozott el Gárdonyi. — Nem kaptál ajándékot? — Hogyne kaptam volna... Nos, az író bácsinak elárulom — csacsogta az alig 7 éves gyerek. — Papáék azt hiszik, hogy az angyaloktól, meg a Jézuskától várok ajándékot, de nem tudják, hogy én már mindent tudok. Viszont nem árulom el nekik. Hadd legyenek ők is egyszer, legalább karácsonykor boldogok. * Balzac fűnek-fának tartozott, hitelezői elől a szobájából nyíló pincébe bújt el. Karácsonykor kopogtak az ajtaján, mire gyorsan lensont a pincébe. Fogalma sem volt arról, hogy egyik tisztelője karácsonyi csomaggal lepi meg. A belépő az üres szobában kiabálni kezdett, de mert választ nem kapott, a csomagot letette az asztalra és eltávozott. Az ajtó csukódására Balzac előmerészkedett a pincéből, s amikor a csomagot meglátta, a fejéhez kapott: — Üristen, megőrültek a hitelezőim! Jövőre kihez fordulok kölcsönért?. * Kossuth Lajos az egyik karácsonyt vidéken töltötte. A ház előtt éppen a falu híres cigány- prímásának, Angyal Tóninak a gyerekei készülődtek, hogy bemenjenek falusi szokás szerint betlehemet játszani. Amikor Kossuth kilépett a házból, abban a pillanatban ' felhangzott a „Mennyből az angyal...” — Hát oszt hol van az angyal? — szakította félbe Kossuth az éneket, keresgélve a rongyból,, fából készített figurák között a kis szárnyas alakot. A legkisebb cigánygyerek rögtön ráfelelt, apjára, az öreg Angyalra gondolva: — A fene egye le a pofáját, bent vedeli idesapám a bort a kocsmában. Benedek Elek meseírónk áz elnyomottak nyomorúságos helyzetét, üres, rideg karácsonyukat festette le egyik karácsonyi meséjében. A következő karácsonykor ajándékcsomagot kapott a bárótól. A csomagban egy gyönyörű hajasbaba volt, melynek nyakában nagy értékű igazgyöngysor 'függött, mellette egy táblácska lógott ezzel a felírással: „Hogy szebb karácsonya legyen az ELNYOMOTTAK írójának!” Benedek önérzetes ember lévén, sértődötten visszaküldte a bárónak a felírást, a gyöngysort zá- lögba adta, az árát 'szétosztotta a szegények között,' a hajasbabát pedig elvitte Móra Ferenc kis- unokájának, aki nagyon megörült neki.. Az esetet maga Móra Ferenc is megírta, feldolgozta e’gyik novellájában. * Jókai Mór feleségével, Labor- falvy Rózával karácsonyra vidékre utazott, hogy ott a barátjánál alaposan kipihenik magukat. A vacsora után kiültek a teraszra. Gyönyörű látvány volt: hópelyhek szálltak, a fák kristályüvegként remegtek a zúzmarától. — Az ilyen csöndes békesség a legnagyobb boldogság!-— jegyezte meg Jókai. Ebben a pillanatban behajtott egy csilingelő szán, emberek ugráltak le róla. — Csak a szomszédok! — jegyezte meg a házigazda. A három érkező vidám lármája felverte a házat. Jókai kesere- detten válaszolgatott a hódoló vidékieknek. Közben 'újabb szán érkezett négytagú családdal. — Vendégek? — kérdezte Jó- kainé. — Oh nem, csak a szomszédok! — volt rá újra a válasz. Később, az udvart elárasztották a szánok, a két nagy szoba megtelt vendégsereggel. Jókai már a fejét fogta, a házigazda csillapítgatta: — Nem tehetek róla, ez itt a szokás. , ! — És ha bezárnátok a kaput? — kérdezte Jókai a következő napok nyugalmába gondolva. A házigazda elcsodálkozott: — Hiszen van kezük és kinyithatják! Jókai összenézett a feleségével, majd szobáikba vonultak, ahol . csomagolni kezdtek, miközben dermedten hallgatták a falrengető lármát, a búcsúzkodást: Csak pihenjetek! Majd jövünk holnap is! — Jókaiék pedig az éjjeli vonattal elutaztak. Otthonról levelet menesztett barátjához: „Kedves Barátom! Éjjel elmentünk. Kérni akartalak, hogy engedj ki a kapun, de aztán eszembe jutott, hogy nekem is van kezem és magam is ki tudom nyitni.. Dénes Géza gyűjtése MÉ i i JWMB ÁTS ÉVA: Dal Téli napfény sose kérdi a nyár tüze hova lett, fontos, ledobott-e vállad? holdas körmöd hol temet? Hulltomban is, hulltodban is folyton nékem áldozol: múltam vagy. Hát jelenemben ma is meghatározol. 1 Bozsó János rajza. \
