Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET * Vincze András: Anya gyermekével. TÁRNÁI LÁSZLÓ: December lánglován (Vincze Andrásnak) Mikor a szárny elválik a repüléstől kés a yérsugártól csontfehér sasvitorla örvénylik parttalan jég-folyóban nem adom meg magam didergő holdéjszakán csigolyatörésben kibontott ingemre,,^ hiába mintáz vérvirágot villámló szemek sortüze december lánglován valamikor elindultam egyszer eljutok majd a csillag-jászolhoz ahol Bartók zenéje feltámadás Picasso béke-madara szüntelen megújulás Gauguin szeme gyógyítja vérző szívünket PELLER TAMÁS: Látomás Nagyanyám üszkös vetőlapáttal int felém a bogárszemű sírból. Ezer ördög táncot jár a fejem körül, mint sípok, dudák, hegedűk hangja egy szilaj kocsmában a falu végén. A hajnalokon napom csillogó zápfoga szilánkokra töri a szörnyű látomást: nagyanyám csontkeze visszahull az ölébe, úgy, ahogy akkor volt a ravatalon a temetés napján. Lent a sírban őriz egy tincset hosszú hajamból. ANTALFY ISTVÁN: Mintha apám ősz lett a kertben hirtelen. , Ki vette máris észre? Levél hullott a lomb alá, hogy a nyarat idézze. Mintha a kerti fák alatt az elképzelt lugasban apám járkálna, félszegen, botjára dőlve, lassan... HORVAI MIKLÓS: Kis rekviem nagyanyámért Kérges 'kéz mutat a szív tájékán Fogatlan száj mesél énekel örökké földről féregről virágról I BUDA FERENC: Legenda Pásztorok, háromkirályok útja nem hatol el a házig. Fönn virraszt József egymaga, cigarettázik. Kisjézus alszik, fölretten, sikoltó csecsemőhang csapdos a csendben, száj tátog, fuldokló madár csőre. Mit lát vajon, miféle iszonyokat - jóelőre: . pribéket, szöggel, szekercével, római katonát, Heródes dühödt lovát? Mária kimerültén fekszik, fekszik magában. Jó pásztorok, bárány vivők, Keletről jött királyok lába hova süppedt el, micsoda sárba! Virraszt fönn József, az ács, reggelig ébren. Szívja a keserű füstöt szelíden, eltökélten. • Rajna Katalin linómetszete. RAFFAISAROLTA: Nyomunkban lépdel biztosan a már lehagyhatatlan ősz: Köddel, titokkal viselős, Markában szelek magvai, nyakán hófodrok: hullani. De vakítón, mintha az ég ami volt, az lehetne még, s mintha az ember semmi más: születés, múlás, újulás. % Pedig a kéz, amint lehull erezett arcára borul, gyönyörűséges önmagát elverdesni sincs pusztaság — Se eltűrt, megtűrt csöpp magány — éjszaka nyugszik éjszakán. VARGA MIHÁLY: Ok ketten Ha felködlik előttük a fiúrabló messzeség — béna marad a lábuk. Ha szivárványt hisznek feketülő egükre — mély sárba ragadnak. Ha roggyant vállal tartják fényét-Vesztett egüket — nem hívja őket senki. Ha fénytelen szemmel térdel a csend az ágyuk előtt — rájuk telepszik a semmi.---------------------------------------7-------------------­N agy emberek karácsonya T\umas, a nagy francia író x* karácsonykor levelet ka­pott kiadójától. Meglepetésére a levélben 1000 frank volt elhe­lyezve, mellette néhány soros írás: „Fogadja szeretettel a Jé­zuskától!” Néhány hónap múlva a nagy író beszállította elkészült regé­nyét a kiadónak. Az elszámolás­nál, az előleglistán egy <1000 fran­kos tétef is szerepelt. — Mi akar e£ lenni? — kér­dezte az író, homlokát ráncol­va. — Az 1000 frank, uram, amit karácsonykor küldtem előlegül — válaszolta a kiadó. Dumas felkapta a fejét': — Micsoda?! Ne bolondozzon kérem. Azt nem ön küldte, ha­nem a Jézuska. Az előleget «i nagy író már csak elvből sem ismerte el, pörle­kedés lett belőle, amit Dumas nyert meg. A bíróság bizonyíték­ként elfogadta a dokumentumot, mely szerint az 1000 frankot nem a kiadó, hanem a „Jézuska” küldte neki, * Gárdonyi Géza egy karácso­nyi ünnep után elbeszélgetett az egyik gyerekkel: — Aztán mondd, Jancsi, nagy örömöd volt az ünnepen?-T- Nekem nem, csak a szü­leimnek! — mormogta a gyerek. — Hogyan? < — csodálkozott el Gárdonyi. — Nem kaptál aján­dékot? — Hogyne kaptam volna... Nos, az író bácsinak elárulom — csacsogta az alig 7 éves gyerek. — Papáék azt hiszik, hogy az angyaloktól, meg a Jézuská­tól várok ajándékot, de nem tud­ják, hogy én már mindent tudok. Viszont nem árulom el nekik. Hadd legyenek ők is egyszer, legalább karácsonykor boldogok. * Balzac fűnek-fának tartozott, hitelezői elől a szobájából nyíló pincébe bújt el. Karácsonykor kopogtak az ajtaján, mire gyor­san lensont a pincébe. Fogalma sem volt arról, hogy egyik tisz­telője karácsonyi csomaggal lepi meg. A belépő az üres szobában kiabálni kezdett, de mert választ nem kapott, a csomagot letette az asztalra és eltávozott. Az ajtó csukódására Balzac előmerészke­dett a pincéből, s amikor a cso­magot meglátta, a fejéhez ka­pott: — Üristen, megőrültek a hite­lezőim! Jövőre kihez fordulok kölcsönért?. * Kossuth Lajos az egyik kará­csonyt vidéken töltötte. A ház előtt éppen a falu híres cigány- prímásának, Angyal Tóninak a gyerekei készülődtek, hogy be­menjenek falusi szokás szerint betlehemet játszani. Amikor Kossuth kilépett a házból, abban a pillanatban ' felhangzott a „Mennyből az angyal...” — Hát oszt hol van az an­gyal? — szakította félbe Kos­suth az éneket, keresgélve a rongyból,, fából készített figurák között a kis szárnyas alakot. A legkisebb cigánygyerek rögtön rá­felelt, apjára, az öreg Angyalra gondolva: — A fene egye le a pofáját, bent vedeli idesapám a bort a kocsmában. Benedek Elek meseírónk áz el­nyomottak nyomorúságos helyze­tét, üres, rideg karácsonyukat festette le egyik karácsonyi me­séjében. A következő karácsony­kor ajándékcsomagot kapott a bárótól. A csomagban egy gyö­nyörű hajasbaba volt, melynek nyakában nagy értékű igazgyöngy­sor 'függött, mellette egy táblács­ka lógott ezzel a felírással: „Hogy szebb karácsonya legyen az ELNYOMOTTAK írójának!” Benedek önérzetes ember lévén, sértődötten visszaküldte a báró­nak a felírást, a gyöngysort zá- lögba adta, az árát 'szétosztotta a szegények között,' a hajasbabát pedig elvitte Móra Ferenc kis- unokájának, aki nagyon meg­örült neki.. Az esetet maga Móra Ferenc is megírta, feldolgozta e’gyik novellájában. * Jókai Mór feleségével, Labor- falvy Rózával karácsonyra vidék­re utazott, hogy ott a barátjá­nál alaposan kipihenik magu­kat. A vacsora után kiültek a teraszra. Gyönyörű látvány volt: hópelyhek szálltak, a fák kris­tályüvegként remegtek a zúzma­rától. — Az ilyen csöndes békesség a legnagyobb boldogság!-— je­gyezte meg Jókai. Ebben a pilla­natban behajtott egy csilingelő szán, emberek ugráltak le róla. — Csak a szomszédok! — je­gyezte meg a házigazda. A három érkező vidám lármája felverte a házat. Jókai kesere- detten válaszolgatott a hódoló vidékieknek. Közben 'újabb szán érkezett négytagú családdal. — Vendégek? — kérdezte Jó- kainé. — Oh nem, csak a szomszé­dok! — volt rá újra a válasz. Később, az udvart elárasztot­ták a szánok, a két nagy szoba megtelt vendégsereggel. Jókai már a fejét fogta, a házigazda csillapítgatta: — Nem tehetek róla, ez itt a szokás. , ! — És ha bezárnátok a kaput? — kérdezte Jókai a következő napok nyugalmába gondolva. A házigazda elcsodálkozott: — Hiszen van kezük és kinyit­hatják! Jókai összenézett a feleségével, majd szobáikba vonultak, ahol . csomagolni kezdtek, miközben dermedten hallgatták a falren­gető lármát, a búcsúzkodást: Csak pihenjetek! Majd jövünk holnap is! — Jókaiék pedig az éjjeli vonattal elutaztak. Otthon­ról levelet menesztett barátjá­hoz: „Kedves Barátom! Éjjel el­mentünk. Kérni akartalak, hogy engedj ki a kapun, de aztán eszembe jutott, hogy nekem is van kezem és magam is ki tu­dom nyitni.. Dénes Géza gyűjtése MÉ i i J­WMB ÁTS ÉVA: Dal Téli napfény sose kérdi a nyár tüze hova lett, fontos, ledobott-e vállad? holdas körmöd hol temet? Hulltomban is, hulltodban is folyton nékem áldozol: múltam vagy. Hát jelenemben ma is meghatározol. 1 Bozsó János rajza. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom