Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

1974. február 13. • PETŐFI NÉPE • 5 # Hímzett suba. 0 Bronzkori urna. A Kiskunhalasi Thorma János Múzeum több mint ti­zenkétezer leltározott tárgy- gyal rendelkezik. Ennek csaknem a fele a régi nép- életet dokumentáló eszköz: halasi parasztbarokk búto­rok, a pásztorélet emlékei, a helybeli mesterségek szer­számai és produktumai stb. Több ezer régi pénz, s ezer­nél több régészeti lelet, sok száz történeti-helytörténeti tárgyi dokumentum, sok iparművészeti és képzőmű­vészeti tárgy. Az írásos adattár csaknem százezer la­pot tesz ki, s a fotótár tíz­ezer darabból áll. Megannyi múltról mesélő, értékes tárgy. JUT-E PÉNZ A TANYAI ISKOLÁKBAN KRÉTÁRA? — MILYEN A FÉLEGYHÁZI LAKÁSHELYZET? — MIKOR DÖRÖGTEK AZ ÁGYUK? — JEGYZETEK EGY ŰJ KÖNYVRŐL Janyát verni a világ közepén Mit nem adnék, ha fenntartás nélkül dicsérhetném Gulay Ist­ván „Tanyát verni a világ kö­zepén” című riporkötetét. Tudom, hogy nemes szándék gyümölcse a könyv. A kiadók dokumentál­ni akarták, hogy hol tart a két­százéves város. Mit tettek, épí­tettek, mulasztottak a település egykori és mai lakói. Hogyan él­nek, gondolkodnak a kiskunfél- egyháziak, miféle reményék és gondok közepette várják, alakít­ják a holnapot. Itt is, másutt is van mit meg­örökíteni, van min elgondolkod­ni, töprengeni, aggódni, lelke­sedni. Még az is tetszik, hogy a szerző az ünnep fényében sem mutatja a várost a valóságosnál szebbnek csillogóbbnak. Érezteti a növekvő igények és az adott lehetőségek fájdalmas kettőssé­gét. Értem indulatait, „remegő türelmetlenségét” siettetni: sze­retné a fejlődést. Most azonban nem a könyv elemzése a célom: a sok pontat­lanság közül szeretnék néhányat helyesbíteni. A szerző némely következtetései is vitára ingerel­nek. A városról 1810-ben fennma­radt rézmetszeten öt emeletes házat számoltam össze. A „Ta­nyát verni a világ közepén” cí­mű kötet 64. oldalán pedig azt olvasom, hogy „1958—59. táján épültek az első többszintes épü­letek”. Mi történt a régiekkel? A következő oldalon: „Az egy lakosra eső lakásszám 4,39 fő”. De jó lenne! Valójában egy la­kásra jut 4,39 fő. Kétkedve fo­gadjuk azt a kijelentést is, hogy Félegyháza tanyavilágában a ti­zennyolcadik század végétől szinte semmi sem változott. A kiskunsági tanyarendszer ugyan­is a tizenkilencedik században alakult ki. Törhetjük olykor a fejünket, hogy mikor higgyünk a szerzőnek. így kezdi a Párt­munkások között című fejezetet: „Kiskunfélegyháza lakosai 1944. október 21-én hallották meg... a harcoló Vörös Hadsereg ágyúi­nak dörejét. Két napig hallatszott a csatazaj.” Másutt, a 21. oldalon így ír: „1944. október 15-én a nyilasok vették át a hatalmat a városban... már hetek óta hal­latszottak a Vörös Hadsereg ágyúinak dörgése.” Sajnos, nem hétmillió ember halt meg a má­sodik világháborúban — mint Gulay István közli —, hanem ötvenmillió. A Tanyát verni a vi­lág közepén arról is tudósít, hogy „az állami és pártvezetés besoro­lása szerint Kecskemét elsőfokú települési központ”. Közismert, hogy egy tudományos munkakö­zösség készítette a regionális fej­lesztési tervet, mely szerint a megyeszékhely felsőfokú központ. Ellenőrzés nélkül közöl meg­bízhatatlan eredetű, nyiván- valóan hamis információkat, fel­tehetően a szenzáció kedvéért. Megdöbbenve tudatja — például —, hogy az egyik tanyai iskolá­ban olykor még villanykörtére, krétára sem tßlik. Magam is tu­dom, hogy az oktatási intézmé­nyeket nem veti föl a pénz, de ilyen „filléres” apróságok beszer­zése sehol sem okoz gondot. A kiskunfélgyházi tanács tavaly félmillió forintot juttatott terven felül az iskolák kötségvetéséhez. A most kiadott könyv is említi, hogy minden tanyai iskolában van tévé. Nincs szerencsére na­gyobb baj. Gulay István felajánl­ja támogatását. Sajnálkozva köz­li, hogy sokat nem tehet, mert az író ma már nem tartozik az is­tenekhez. Bízik abban, hogy si­kerül a kis „bronzképű” (?) gye­rekek számára kikönyörögni (?) néhány darab százwattos égőre, krétára valót „a népgazdaság­tól” (?)! A tanyai gyerekek ne­vében előre is köszönjük... A fölületes' megállapítások, hibás általánosítások, fals követ­keztetések, pongyolán szerkesz­tett mondatok valóságos tárháza a mozi gondjairól tudósító sza­kasz. Csaknem minden sora fe­lesel a tényekkel, művelődéspoli­tikai törekvéseinkkel. A szerző volt szíves kijelenteni, hogy még nem feltétlenül tragédia, ha elkészül egy új magyar film. Módot talál arra, hogy néhány nehezen érthető, nyakatekert mondatban „helyükre tegye” a művészmozikat. Megsajnálja az üzemvezetőt. aki a prémium érdekében kény­telen, „írd és mondd” háborog a szerző, Í20C nézőt beszervezni. Különben fuccs a jutalomnak. Gulay István azonban előzéke­nyen közli a megoldás receptjét, a művészmozik működtetésének a titkát. Ki kell vezényelni a gyerekeket. „Már el is ment az utasítás, nem tőle mástól... nyugtatja az aggodalmaskodókat. Így összegezi a magyar filmekről, a szerintünk értékes sorozatról a véleményét: „az ostobák” „megalázzák a költészetet”, be­csapjuk magunkat, a gyerekeket. A „Tanyát verni a világ kö­zepén” szerzője csupán a té­nyekben és a következtetésekben téved. Megfeledkezik arról, hogy a művészmozi látogatottságától semmilyen prémium nem függ. Ilyen címen soha nem fizettek ki egy fillér jutalmat ebben a me­gyében. őszintén sajnálom, hogy a Tűzoltó utca 25. és a Fotográ­fia, és a Balázs Béla Stúdió be­mutatkozása nem nyerte meg a kötet szerzőjének tetszését. Eze­ket a filmeket vetítették ugyan­is a „művészmoziban". Bárcsak sok ilyen alkotás készülne ha­zai műtermeinkben! Gulay István feltehetően az úgynevezett „preferált”, azaz ki­emelt célprémiummal támogatott művekre utalt. Jó lett volna, ha pontosan megírja, milyen művekre gondolt, így csak találgathatom, hogy a Magyar ugaron, a János vitéz, a Harmadik nekifutás és a Har­minckét nevem volt című filmek közül melyeket tartja egyértel­műen rossznak. Tudniillik eze­kért járt külön jutalom. Termé­szetesen csak akkor, ha az érde­keltek teljesítik a célprémium feltételeit. Ügy véljük, hogy az ezer-ezerkétszázas látogatottság elérése a 35 ezer lakosú Félegyhá­zán nem irreális kívánalom. A ^Tanyát verni a világ kö­zepén” szerzője utószavában azt azt hangoztatta, hogy igyekezett elkerülni a „nem való vagy csak a félig való” tudósításokat. A tö­rekvést méltányolhatjuk, a meg­valósítás színvonalát már ke­vésbé. Heltai Nándor A halasi múzeumban a lakosság egészségéért Szakorvosok, rendelők, gyermekvédelem Kiskőrösön Élt a múlt században egy váro­sát szerető halasi polgár, Révész György, aki nem sajnálta a fá­radtságot és a pénzt, hogy a Ha­las történetére vonatkozó doku­mentumokat összegyűjtse. 1874- ben az általa egybehordott, s rendszerezett gyűjteményt a város megvásárolta, s a gimnázium ke­zelésébe adta. A két világháború között ezt a gyűjtő munkát folytatta a fárad­hatatlan Nagy Czirok László. 1950-ben megszülethetett a Thor­ma János Múzeum, immár orszá­gosan jegyezve, 1952-től 1968-ig a kitűnő Janó Ákos igazgatása álatt működött az intézmény, majd tá­vozása után Vorák József került a helyére, aki jelenleg is hangya- szorgalommal végzi ezt a munkát. Rövid séta A felmagasodó könyvek, irat- kötegek, kartonok, katalógusok mindenféle kimutatások, érdekes tárgyak között hárman dolgoznak. Templomi csend. Kellemes meleg. Alkotáshoz, elmélyüléshez, töp­rengéshez és meditáláshoz ideális környezet. Biczó Piroska néprajzos és ré­gész; egy éve dolgozik itt. Kilenc­ven napon át ő ásatott Kecskemét főterén, a múlt év végén. Most éppen annak eredményeit dolgoz­za fel. Egy másik asztalnál Hu­szár Ambrusné adminisztrátor a régészeti kartonokat másolja. Na­gyon szeretne restaurátor tanfo­lyamra menni, hogy még jobban eljegyezze magát a múzeumi élet­tel. Vorák József igazgató pedig éppen az irattár egyik érdekes darabját, az 1807-es országgyűlés verses leírását „bogarássza”. Gyors ismerkedés a múzeum­mal. Három teremben helyförté- neti-néprajzi-régészeti kiállítás. Egyikben a pásztorélettel és vise­lettel kapcsolatos tárgyakat lát­hatjuk. Megint másutt a híres ha­lasi csipkéket (száznál többet!). Thorma János festményeinek ér­iékes gyűjteményét mondhatja magáénak a múzeum. A Talpra magyart, az Aradi vértanúk című remekművet többek között. Egy nagyobb és két kisebb teremben a tudományos-művészeti grafika mesterének. Richter Ilonának a művei a falakon. Csak csodálni lehet a rajzok finomságát, műves- ségéi). Kincsek, kuriózumok Vorák József előszedi a mú­zeum kincseit, s mesél, mesél ró­luk, kifogyhatatlanul, lelkesen. — Jászki séri Péter Ferenc halasi főbíró Mária Terézia egyetlen protestáns kamarása volt. Íme, a kézzel írt önéletrajz! Leírja ben­ne a királyné pozsonyi fogadását, találkozását József nádorral és I. Ferenc császárral. Mutatja a háromszág költe­ményt tartalmazó Nyáry Bálint- énékeskönyvet. benne a Marseil- leaise egyik első magyar fordítá­sával. Azután több Csokonai-mű első fogalmazványát, s korai má­solatát. a halasi mesterek énekle­jegyzéseit a tizenkilenced5 k század elejéről, majd egy 1810-ben ké­szült kéziratos statisztikát. (Ez utóbbi annál is inkább érdekes, s becses, mert az első magyar sta­tisztikai mű — Magda Pálé — csak 1819-ben jelent meg.) Országosan is egyedülálló mó­don a múlt század elején Hala­son a parasztköltők egész raja munkálkodott. Egyed Izsák János, Bacsó László. Gőzön István, Or­bán Sándor. Vas Imre és mások kéziratos műve megannyi értékes emlék. Jogosan büszkék rá a kis­kunhalasi emberek. Íme egy rész­let Juhász László énekeskönyvé­ből. „Bújdosik. bújdosik hát a szegény legény. Ha én itt megha­lok. ki temet el engem!” Négyszáz kalendárium; debre­ceni. lőcsei, kecskeméti stb. öt­ezer kötetes könyvtárukban egy teljes tudományos gyűjtemény, kézírása Türr Istvánnak. Kossuth­nak, Blaha Lujzának, Arany Já­nosnak. Zichy Mihálynak és má­soknak. Csupa kincset érő emlék. Kiállítások Az állandó jellegűek melleit az utóbbi másfél évtizedben csaknem harminc időszaki kiállítást látha­tott a múzeumban a halasi közön­ség. Többre évek múlva is sokan visszaemlékeznek. Bozsó János festőművész és Búza Barna szob­rász közös tárlata ezek közé tarto­zik. A keceli batikszakkör tagjai­nak munkái. Weintrager Adolf olajképei, s a halasi csipkeház termékei egyaránt sok gyönyörű­séget okoztak a nézőknek. Tavaly és tavalyelőtt kiállítot­ták a megyei felfaragók műveit, a kecskeméti múzeum képzőművé­szeti anyagát. Hock Ferenc festő­művész alkotásait; és megtekint­hették a halasi múzeumbarátok a Varsóban élő festőművész, Csorba Tibor képeit is, aki egykor a vá­ros lakója volt. Panaszok Nedves az épület. Nincs köz­ponti fűtés; hidegek télen a ter­mek. ez elriasztja a látogatókat Nagy a zsúfoltság. A vertfalú rak­tár annak ideién istállónak ké­szült. A vizes, dohos helyiségek­ben penészednek a tárgyak. Szu­vasodik a faanyag; s ez pótolha­tatlan károkat okozhat a gyűjte­ményben. Kevés a pénzük. Az üzemköltségekre ugyan elég. de nem képesek megfelelő ütemben, s mennyiségben beszerezni az át­alakuló paraszti élet tárgyait. Amit tíz éve még öt-tíz forintért megvásárolhattak, ma száz. két­százba kerül. Mióta divattá lett a régiség. A város vezetői megbe­csülik őket. támogatják a múzeu­mot — de csak erkölcsileg. Nem adnak egyetlen fillért sem az in­tézménynek; „nem ap övéké”, a megyéhez tartoznak. Szakképzett konzerváló restaurátor is kellene. Márciusban bezárják ,az intéz­ményt. Több mint félmilliós költ­séggel felújítják az épületet. Szi­geteléssel igyekeznek megakadá­lyozni a nedvesség továbbterjedé­sét. S végre teljesül az álmuk: meglesz a központi fűtés. Egy vélemény „A múzeum tevékenysége fel­becsülhetetlen a város kulturális életében. Nagyra értékelhetjük kapcsolatát a halasi, üzemekkel, l a munkáskollektívákkal. A szel­lemi vetélkedőkhöz sok segítséget nyújtott eddig is a szocialista bri­gádoknak. Képzőművészeti kiál­lítássorozatára az igényesség a jellemző. Csak elismerés jár a munkájukért.’* Ezeket a szavakat dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság tit­kára mondta. Szavaihoz csak any- nyit teszünk hozzá: ennyi elisme­rést kiváltó munka után az in­tézmény megérdemelné, hogy anyagilag is támogatást kapjon a várostól. Hisz az > itt élők szellemi épülését, gazdagodását szolgálja. Varga Mihály Kiskőrösnek közel 14 ezer la­kója van. A városban működő négy körzeti orvosra ilyen for­mában háromezernél több em­ber egészségügyi ellátása tarto­zik, s ez a szám a 2800-as orszá­gos átlagnál magasabb. Súlyosbí- bította a helyzetet, hogy átmene­tileg 1972 augusztusától 1973. no­vember 1-ig a négyből ^csupán három körzeti orvos működött, viszont tavaly, az év végén egy­szerre két körzeti rendelő is megkezdte munkáját, közülük az egyik kifejezetten gyermekszak­orvos» aki a város 2800 14 éves kornál fiatalabb lakosainak a fe­lét látja el. A gyerekek másik felének orvosi ellátása a járási gyermekgyógyász feladatkörébe tartozik. De az ő dolga az is, hogy ügyeljen az 50 személyes területi bölcsőde, a 18 ágyas szü­lőotthon, az óvodák és az iskolák szakorvosi ellátására is. □ □ □ Az elmondottakon kívül ter­mészetesen rendelőintézet is mű­ködik Kiskőrösön, noha megle­hetősen mostoha körülmények között. Az 1969-ben indított; ren­delőintézet sem a kezdet idején, sem jelenleg nincs kellően fel­szerelve. Űj megoldáshoz kellett folyamodni: a járási pártbizott­ság volt székházának átalakítása folyamatban van és várhatóan 1974 május elején felavathatják ott a rendelőt. Ha ez elkészül, sokat fog javulni a kiskőrösiek orvosi ellátása, hiszen itt meg tudják majd szervezni — jobb körülmények között az általános és szakrendszerű orvosi ellátást is. Ilyen fájtéi, kedvező változás­nak kell elkönyvelni azt, hogy az idei év első harmadában labora­tóriumi szakorvosi állást is tud­nak szervezni, s ugyancsak ebben az évben kezdi meg működését a fürdő területén napi három órában a reumatológiai és a fl- zikotherápiás szakrendelés. Ugyancsak ennek az évnek a fél­adatai közé tartozik a járási bőr­és nemibeteg gondozó kialakítá­sa a tüdőgondozó épületében, va­lamint a folyamatos szemészeti ellátás megszervezése. Szemésze­ti rendelés most is van a város­ban, napi két és fél órában, heti három alkalommal Kiskunhalas­ról átjáró, nyugdíjas szakorvos vezetésével) □ □ □ S itt kell beszélni a város or­vosi ellátottságáról. Nem a kis­kunhalasi orvos az egyedüli, aki „bejár” Kiskőrösre. Ugyancsak így tudja megoldani a város ve­zetősége az orr, fül, gégészeti, a bőrgyógyászati vizsgálatokat is. Az ezeket ellátó orvosok Bajá­ról, Kalocsáról járnak a város­ba. Igaz, ez átmeneti állapot csu­pán, mert a városban épülnek már azok a lakások, amelyekbé majd beköltöznek a végleg lete­lepedő ' orvosok. így például a már említett folyamatos szemé­szeti gyógyító munkánál már megtalálták a szakorvost, aki várja az átadásra kerülő lakást, hogy a városba költözzön. Ha az említett és a rendelőintézettel kapcsolatos' tervek megvalósul­nak, javulni fog az egészségügyi ellátás Kiskőrösön. Ez minőségi változást hoz, további bővítésre is van-lehetőség, s így az intézet hosszú távon megoldja a város és környéke' lakóinak járóbeteg­ellátását. □ | □ Ha vizsgálat alá vesszük a vá­ros többi egészségügyi intézmé­nyét, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ezeket úgyszól­ván egytől egyik új .épületekben kellene elhelyezni. Ilyen például a tüdőgondozó. Személyi — orvo­si és ápolónői stb. — ellátottsága jó, de az épület 'állaga nagyon rossz, minden évben karbantar­tást igényéi és nincs bekapcsol­va a központi csatornahálózat­ba sem. E mostoha körülmények ellenére a tüdőgondozóban 1973- ban például több mint 53 ezer szűrést, illetve átvilágítást vé­geztek. □ □ □ A szülőotthon a város egyetlen fekvőbeteg-intézménye, 18 ággyal. A személyi, tárgyi ellátottsága jó és enneik köszönhető, hogy a rá háruló feladatokat el tudja látni. A szülőotthonban az elmúlt esz­tendő során 237 gyerek született, s összesen több, mint kétezer be­teget ápoltak. A szülőotthon ve­zető orvosa, a körzeti gyermek- gyógyász és négy védőnő látja el az anya- és gyermekvédelem te­rén jelentkező feladatokat. A terhességi tanácsadó a szülőott­honban van elhelyezve, megfele­lő körülmények között. □ □ □ Végül szóljunk még az ötven gyerek befogadására épült bölcsö­déről, amely hatvan kisbaba ott­hona jelenleg. Ez alighanem min­den városban így van: zsúfoltság tapasztalható, de még így sincs teljesítve az összes felvételi ké­relem, amihez további 30 hely kellene a bölcsődében. Erre is el­mondhatjuk, amit a tüdőgondo­zóról megállapítottunk: az épület rossz, fejleszteni, bővíteni lehetet­len, célszerűnek látszik a városi üzemeinek, szövetkezeteinek és a tanácsnak az összefogásával egy új bölcsődét építeni. □ □ □ Szükséges-e az összegezés? Az elmondottakból is látszik, hogy az új városnak, lakosságának és ve­zetőinek sok gonddal kell még megbirkózniuk addig, amíg az el­látások színvonala, kapacitása ki­elégítő lesz. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez nem megy né­hány év alatt, s ezzel tisztában van a lakosság, a vezetés. A lehe­tőségeket azonban igyekeznek jól, maximálisan kihasználni. Erre eddig is — az eltelt egy esztendő alatt — számtalan példa szüle­tett, de napról napra hizonyíté- kát adja a város lakossága an­nak, hogy nem türelmetlen, meg­érti a lehetőségek és az igények közötti kötelező összhang szük­ségességét, s tudja azt is, hogy összefogással, a helyi erők egy­ségével előbbre lehet hozni a ter­vek megvalósulását. • A bognárok és a nyergesek céhládája, f Készlet a múzeum állandó kiállításából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom